Szabad Sajtó, 1959 (51. évfolyam, 2-53. szám)
1959-11-19 / 47. szám
n Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1959. NOVEMBER 19 Birkózás az ENSz-ben a magyar ügy körül — ez a nemzetközi diplomácia egyik érdekes vetülete. A,nyugati hatalmak szorgalmazzák a magyar ügy tárgyalását, de csak módjával. Ne áltassuk magunkat, nem érettünk teszik, illetve a Magyarországon szenvedő népért. Azért teszik, mert ez az egyetlen nagy, mindig hatásos fegyver a Nyugat kezében. Ez az a fegyver, amely nagyot dördül, vagy kicsit, de mindig elsül és az ellenségen érzékeny sebet ejt. Sokáig úgy volt, hogy a Nyugat ezúttal nem lő vele, mert a “békülékeny,” a Camp David szellemétől áthatott Hruscsovot csak ingerelné, esetleg bőszitené s akkor a csúcson csak meggyűlne a baj vele. A nyugati hatalmak mindezt szépen átgondolták, de aztán hirtelen valaki felvetette a kérdést: hát akkor milyen fegyverünk marad? Mivel tudjuk sakkban tartani a, szakadatlanul megnyilvánuló szovjet hányivetéskedést, a dicsekvésáradatot? A Lunik III. ott van a szovjet fegyvertárban, hatása a világ elmaradottabb népeire óriási s bármennyire is nagyobb a nyugati világ ereje, mégis szakadatlan meghátrálásra kényszerülünk. Ez a hátrálás pedig most már egyre inkább izgatja a nyugati világ kedélyét. Egy háborúban taktikai visszavonulás lehetséges, de csak akkor, ha az ugráshoz szükséges nekifutás megkivánja. A szakadatlan visszavonulás lassú háborúvesztés. Márpedig most háború van, akkor is, ha “hidegnek” mondják. Az egyetlen támadó fegyver a Nyugat kezében a magyar ügy. Valahányszor ezt elsütik, a Szovjet-unió meghátrál és esetlenül védekezik. Ezúttal úgy akárják elsütni a fegyvert, hogy ne fájjon túlságosan. Elképzelés szerint a nyugati hatalmak képviselői mindent elkövetnek, hogy a magyar kérdést az ENSz napirendjére tűzessék. Ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat Írjuk, még nem történt njeg1, de “benne van a levegőben.” Az amerikai (Ed Sullivan) és az egész szabad világ közvéleményének a nyomása megkönnyíti a nyugati hatalmak dolgát. Elitélő határozat valószínűleg nem lesz. Két oka is van. Az egyik az, hogy a csúcs-értekezletet szem előtt tartó nyugati kormányfők nem tartják célszerűnek Hruscsov túlságos ingerlését. A másik az, Szerkesztőnk Washingtonban Diénes László, lapunk szerkesztő-tulajdonosa e hét csütörtökén és péntekén Washingtonban lesz az Amerikai Magyar Szövetség és az Egyesített Magyar Segélyakció konvencióján, mint ezen szervezetek egyik igazgatója. A konvenció lefolyásáról és munkájáról jövőheti számunkban részletes beszámolót hozunk. hogy a Szovjetuniót elitélő határozatnak többséget szerezni lehetne ugyan, de nem túlnyomó többséget. Mint emlékszünk, a magyar forradalom vérbef ojtásáért több Ízben is elitélte a világszervezet Moszkvát, keményen megbélyegző határozatokban. Ezeket a határozatokat az ENSz közgyűlés túlnyomó többséggel szavazta meg, de az idők múlásával egyre több afrikai és ázsiai ország tartózkodott a szavazástól. Nyugati vélemény szerint nem volna okos dolog most jelentéktelen többséggel megszavazni egy uj, elitélő határozatot. Csak gyöngítené az eddig keresztülment határozatokat — amelyeknek különben amúgy sem volt gyakorlatilag foganatja. De a jelentőségük mégis nagy. örök tüskék a vörös medve talpában, amelyek néha igen fájdalmasak és mérgezést okozhatnak. Szóval ezúttal vaktöltéssel lőnek a Szovjetunióra, csak annak bizonyítására, hogy a fegyver működik. A vaktöltés nem okoz sebet, ezt tudják Moszkvában, de mégis idegesítő körülmény. És Moszkvában szintén megviseltek az idegek. Főleg az idegek. A magyar forradalom vérbefojtásáért újra és újra fizetni kénytelen Moszkva. Már idáig is túlontúl sokban van neki. Biztosra vesszük, hogy a Kremlben már régóta sokalják az árát. Magyar-román feszültség Az APA hivatalos osztrák hírügynökség budapesti jelentése szerint a románok az elmúlt hetekben megerősítették a magyar határ mentén felállított határőrségeket. Ezt az intézkedést az erdélyi magyarság köreiben keletkezett nyugtalanság tette szükségessé. A nyugtalanságot a román kommunista rezsim magyar-ellenes iskolapolitikája okozta. Erdélyből Magyarországra érkező utasok az erdélyi magyarok és románok közti feszültség kiélesedéséről számolnak be. Jugoszláv megfigyelők szerint Krucsov romániai útja részben a román belső helyzet bizonytalanságaival is összefüggött. LEBONTJÁK A KOSSUTH HIDAT (FEC) A Kossuth-hidat Budapesten a másodikk háború után építették, a felrobbantott Erzsébet és Lánchíd pótlására. Gyors munka volt, hasznos hid volt, de otromba külsejével elrontotta a Budai Vár és a Gellért-hegy látképét. Valószínűleg ebből az okból is á fővárosi tanács foglalkozott azzal a kérdéssel, mikor lehet hozzákezdeni a Kossuthhid lebontásához. A hídszerkezet bontása viszonylag gyorsan megy majd, a pilléreké ellenben sok időt igénylő munka. A gazdasági bizottság a bontás megkezdését 1960- és a befejezés határidejét 1961 december 31-re tűzte ki. A költségek előirányzatában a pesti és a budai hídfő közvetlen környékének rendezése is szerepel. Az Erzsébet-hid újraépítését is tervezik. Magyar kiállítás a Rutgers egyetemen A Rutgers Egyetemen tanuló, javarészt menekült magyar diákok által rendezett magyartárgyú kiállítás hétfőn, november 16-án este nyílt meg s november 24-ig lesz nyitva, (a Ledge épületben, George St. New Brunswick, — a két nagy uj diákotthon-épület között). A megrtyitór-estén résztvett Dr. Mason Gross, az egyetem elnöke is, New Brunswick város részéről pedig Horváth Lukács városi tanácsosunk. A diákok részéről Nagy Károly mondott megnyitó-beszédet, majd Harry Morgan, a Student .Council elnöke és Molnár Ágoston, a Magyar intézet elnöke szólották. Magyar asszonyaink remek házisüteményeinek óriási halmaza várta a megnyitóra érkező vendégsereget, amit kávéval szolgáltak fel az est “háziasszonyai.” A kiállítást már eddig is többszázan nézték meg s általában a dicséret hangján nyilatkozik mindenki róla, mert a diakok sok szép, értékes és “sokatmondó” tárgyat szedtek össze erre az alkalomra. A magyar kultúrát; népművészetet, szépmüvészetet és irodalmat szemlélteti élénken ez a nem nagyarányú, de mégis ügyesen összeállított kiállítás. * * * Kár, hogy az erre a célra keretbe tett Kossuth-kép és az alatta bemutatott, az amerikai posta által tavaly kiadott Kossuth-bélyegek — melyeknek arcképe e kép eredeti fényképfelvételéről készült — valamilyen nehezen magyarázható oknál fogva nem került itt kiállításra. Az is hiba, hogy egy kiállított mágyar bélyeg-albumban pontosan a kommunisták által kiadott mostani “spekulációs” és propagandabélyegeket mutogatják, az egykori gyönyörű Madonnás, vagy más hasonló szép magyar bélyegek helyett, mert ha ez nem igy lenne, egyetlen kritizáló szót se mondhatna senki a szép igyekezettel rendezett magyar kiállításra . . . Tekintve azonban azt, hogy szép magyar dolgaikat nem magunknak (befelé) hanem amerikaiaknak (kifelé) mutogatjuk most, nagyon fontos az, hogy mit mutatunk és hogyan mutatunk ! Szép a matyó-himzés, csodás egy-egy Munkácsy-kép másolata ... ez mind jól van . . . De, például,-mondjuk: a brassói Fekete-templom hátamögött álló sötét Hontérusszobor képe helyett — ami nem sokat mond — mennyivel többet mondana egy kis képkeretben néhány amerikai, úgynevezett “Christmas Seal”: Dohányos Istvánnak, Dogó Istvánnak, stb., Amerikában élő és “befutott” hires festőinknek munkái . . . Vagy — ha már itt tartunk s ha már a bélyegeket emlegetjük — az Amerikai Magyar Szövetség legújabb karácsonyi bélyege, amely ugyancsak Dohányos Istvánnak mesteri munkája; a szánkón karácsonyfát huzó fejkendős édesanyával és legényke-fiával, háttérben az ez évben hozzáfestett piros-fehér-zöld zászlóval, amelyből középen ki van vágva a kommunista*címer . . .! Jó gondolat volt a szép színes magyarországi, illetve budapesti képek vetítése egy önműködő géppel, ami azonnal eszünkbe juttatta azt is, hogy van itt A- merikában néhány igazán csodálatosan szép szines óhazai filmfelvétel is . . . egy legközelebbi hasonló kiállításra meg lehetne szerezni azt is és a nap bizonyos órájában a kiállító-helyiségben újból és újból bemutatni azt a látogató közönségnek. Eszünkbé jut Dr. Temessy István barátunk sok-sok szép, amerikaiban készült, de magyar vonatkozású szines képe és sok-sok más hasonló gondolat. ÍEgy újabb kiállításon, — ha megkérdeznek előbb a rendezők olyanokat, akik tudják, hogy mit honnan lehet megszerezni, — még sok, nagyon sok mindent lehet hozzáadni egy ilyen magyar kiállításhoz, hogy a cél elérése annál teljesebb lehessen . . . Mindenből lehet tanulságot leszűrni . . . minden tanít valamire ! Hisszük, hogy a következő kiállítás még ennél is jobb lesz, alaposabba hosszabb előkészítő munkáv. 1 megrendezett lesz s olyan helyen lesz, ahol nem kell engedélyt kérni a falba szöget verésre ennek, vagy annak a tárgynak a felakasztására . . . (Mert egy kiállításnál az is nagyon fontos!! A Rutgers egyetemi magyar diákjaink kiállításánál ők mutatták meg nekünk, régi-amerikásoknak és “öregeknek,” hogy mit tudnak, mit s milyen mértékben tudnak elérni egy ilyen “rendezéssel.” Ha legközelebb ilyen, vagy hasonló valamit rendez a magyarság: álljunk össze valahányan, tegyük össze a fejünket, tudásunkat, energiánkat, jóakaratunkat valamenynyien s csináljuk azt együtt: régiek és újak, öregek és fiatalok . . . magyarok . . . Milyen csodás, milyen szép lesz! Stalin képe helyére Kruscsevé került... A szovjet washingtoni követségének díszterme falára Sztálin képének helyére Kruscsevét helyezték. A szovjet követségen most a kommunista forradalom 42-ik évfordulóját ünnepelték s igy sok bámulója volt a képcserének. Mi történt Sztálin képével? Arra ielvilágositást nem lehet kapni. Némán ünnepelt a magyar nép... (FEC) Október 23-án szerte a világban nemcsak a magyarok, de a szabad népek polgárai is kegyelettel emlékeztek meg a századunk egyik legnagyobb eseményéről, az 1956. évi magyar forradalomról. Ezalatt a magyarországi kommunisták hallgattak. Október 23- án képtelenek voltak megszólalni. Ezen a napon még a szokásos frázisok is elmaradtak, pl. hogy “ellenforradalmi meg mozdulások voltak,” stb. A magyar nép tudatában olyan frissen és tisztán él a forradalom, hogy a propagandát pedig jól értő kommunistáknak nem volt más választásuk, mint hallgatni. Úgy látszik azonban, hogy a kommunista párton belül ez a taktika nem minden csoportnál talált meghallgatásra, ezért elhatározták, hogy még sem hagyják magukat és sebtében október 30-án kiadták a rendelkezést. hogy ezen a napon meg kell emlékezni “az ellenforradalom halottjairól” és ecélból meg kell látogatni a Köztársaság-téri pártházat és minden olyan helyet, ahol kommunisták elestek. És mi történt? A Köztársaság téren pár ember összejött, közönbösen nézték a szónokot és mielőtt beszédét befejezte volna, szétszéledtek. Csepelen nem tudtak ünnepélyt rendezni: a munkásság magatartásán minden szándék megtört. Felvonulás elmaradt. A rádióban egykét mondat elhangzott, unalmas és sablonos megemlékezés, mintha a bemondó is érezte volna, hogy ezek a napok a szabadságharcosoké. Az elmúlt évek alatt egyszer sem lehetett ilyen félreérthetetlenül érezni, hogy a magyar nép ünnepel, emlékezik és a kommunista pártot hallgatásra, esetlen megmozdulásokra, vagy nyilatkozatokra kényszeritette, mint amilyen például Kállai Gyuláé volt, aki egy novemberi • ünnepélyen ezeket mondotta: “Három évvel ezelőtt, 1956 őszén az amerikai hidegháborús körök, továbbá francia és angol imperialisták összefogtak a magyar burzsoáziával és majdnem kirobbantották a harmadik világháborút.” Ehhez ugyan kommentár nem szükséges, de annyit megjegyezhetünk, hogy a szovjet beavatkozás után ezrével állították bíróság elé a hü hazafiakat, de még a hamisításhoz hozzászokott titkosrendőrség sem tudott egy olyan pert összeállítani, amely Kállai elvtárs állítását igazolta volna! HAZAM Mint zugó szél a rétek csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Fáradt agyamban dalolsz, mint csobbanó patak. Játékszerét a gyermek jobban nem őr zené: ha jő az éj, tündéri képedet szorítom szivem fölé. Te drága táj, zöld dombjaiddal szelíd körtáncot lejtesz itt. Folyóid karcsú, kék szalagja még él, még bennem', rejtezik. A város is, ahol születtem, halvány rajzával itt lebeg, a régi tornyok,' csöndes utcák és halk terek. Kibomlik minden friss csokorként. A játékszín benépesül. Arcok villannak föl a múltból, csaták és zászlók s egyre gyűl a hősi vér piros folyója s a hömpölygő évszázadok vad ütemében, mint a fáklya lelked lobog. Mint édesanyám könnyes csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Lángolsz a számon, miként a lobbanó szavak. Majd ha kigyul a szép reménység, mint tündöklő gyümölcs a fán, öledbe hullok mindörökre áldott, hazám. TŰZ TAMÁS Thanksgiving Day Az embert négyféle ok serkenti arra, hogy imádkozzék Istenéhez. Dicsőíti, mert elismeri, hogy Nélküle nem volna meg ez a szép világ, könyörög Hozzá, hogy teljesítse a kívánságait, bocsánatot kér elkövetett bűneiért és hálát ad a jóért, amiben része volt vagy ha veszedelemtől menekült meg. A hálaadás minden jóérzésü ember ösztönös érzése. Már a primitív ember is hálát adott Teremtőjének, ha aratása sikerült és átvészelte az időt egyik terméstől á másikig. A régi görögök szeptemberben ünnepelték Demeter napját, a zsidók két hálaadó ünepet tartottak egy évben, az Uj Testamentom szerint tulajdonképen mindennap Hálaadás ünnepe van. Az újkori népek majd mindegyikének van saját nemzeti Hálaadó Napja. A magyarokk Péter és Pál napján dicsőítik az Úristent a betakarítandó termésért. Amerika első szervezett bevándorlói, a pilgrimek, Hollandián keresztül jutottak el az Uj Világba, ahol Szent Márton napja elképzelhetetlen volt az aranybaránra sült kacsapecsenye nélkül. Amikor tehát 1921-ben a súlyos nélkülözések után eltöltött év befejezéseképen, betakarították termésüket, háromnnapos ünnepet rendelt el Bradford a kormányzójuk. A feljegyzések szerint őzpecsenyét az indiánoktól kaptak ajándékképen, vadludakat, kacsát és pulykát maguk vadásztak, rákot, halat, maguk fogtak ki a tengerből. A dinom-dánom, amely három napig tartott, példát szolgáltatott a későbbi évek hasonló lakomáinak. Hagyományossá vált Thanksgiving Napján pulyka pecsenyét felszolgálni. Az első amerikai vadszőlő bort ,is felszentelték a pilgrimek. Tök és áfonya még nem volt az első étlapon, ezek csak évekkel később kerültek az amerikai ünnepi lakoma asztalára. A második Thanksgiving Day-t két évvel később ünnepelték meg a pilgrimek, amikor is a kormányzó sürgetésére imákat mondtak és zsoltárokat énekeltek Isten dicsőségére, aki Hollandiából ide vezette őket és átsegítette a kis csapatot az első nagy megpróbáltatásokon. 1665-ben Connecticut gyarmat október hó utolsó szerdáját jelölte ki Thanksgiving gyanánt, 1789-ben pedig George Washington november 26-át ajánlotta hálaadó ünnepnek. Csak Lincoln elnök adott ki proklamációt arrq,, hogy Nemzeti Hálaadó ünnepet tartsunk november utolsó csütörtökén. Igen rövid megszakítással, ez a nap maradt meg máig is annak, amii'e rendeltetett: az amerikai nép hálájának kifejezésére, mindazért, amit Terem tőjének köszönhet. American Council Több mint 200 szabadságharcos a halálraítéltek cellájában... FEC) Budapesten a halálraítélteket a Gyüjtőfogház u.n. Kisfogházában tartják. A Kisfogházban a halálraítéltek egy része közös cellákban van (három-négy egy cellában) és egy részük külön egyes cellákban. A halálraitéltek egy része jókedvű és bizakodó, egy része sir, vagy buskomor. A létszám állandóan változik, miután folyton vannak kivégzések. Általában a Kisfogházban az ételfejadagot véve álapui, 180-210 személyt őriznek. Egybehangzó, különböző fül- és szemtanuk elbeszélése alapján feltételezhető, hogy a Kisfogház olyan személyiségeket is rejt falai között, akik papíron tulajdonképen “halottak.” A Kisfogház észak felé nyúló szárnyát, amely a Sallai-Fürst emlékmű felé néz, a fogház többi részétől hermetikusan elzárták. Itt őrzik ezeket a “halotakat,” Számuk öt fő. Az erre vonatkozó egyetlen bizonyíték a mindennapos öt étkezési fejadag, amely délben és este minden alkalommal három fogásból és minden egyes esetben húsételből is áll. «ir I .. •» Rruscsev bűnei A washingtoni kongresszus illetékes bizottsága nyilvánosságra hozott egy kis könyvet, amely részletesen beszámol azokról a gaztettekről, amiket Nikita Kruscsev annakidején; főleg még Stalin életében, elkövetett Ukrajnában. Az adatok szerint Kruscsev nem kevesebb, mint 400,000 hazafit végeztetett ki Ukrajnában. El is nevezték “Ukrajna hóhérának,” amit mindenképen megérdemelt, éppen úgy, mint a “Magyaro'szág lemészárlója” jelzőt. Külpolitikai körökben a könyv, amelynek “Kruscsev bűnei” a cime, óriási szenzációt keltett. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! <
