Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)
1958-05-01 / 18. szám
2 ; 1958. MÁJUS 1 i MI TÖRTÉNT DOMINIKÁBAN? (Folyt, az 1-ső oldalról) lépés. A lista négy nap alatt betelt. “Elkésett” emberek Szóljunk most talán néhány szót róluk is, ezekről az “elkésettekről,” akik korunk egyik legfurcsább kalandjának, a dominikai exodusnak szenvedő szereplői, majd hősei voltak. Legnagyobb részük paraszt, Debrecen, Hódmezővásárhely s a Balaton környékéről. Nyugodt, lassú emberek, akik csak akkor határozták el, hogy otthagynak hazát, házat, temetőt, jószágot, amikor már bizonyossá lett, hogy nem jön egy uj Kossuth, nem támad második Damjanich, hogy az orosz megszállta a kereszfutakat és a bakterházakat is, a Nyugat pedig nem tud vagy nem akar cselekedni. Ausztriában aztán megtudták, hogy ők “januáriak” s ezzel eljátszották jogukat a világhoz, nem lesznek farmerek Amerikában és nem fognak Leghorn kakast tenyészteni Dánia ege alatt. A másik csoport, a kisebbik rész olyanokból állt, akik még az utolsó pillanat után is megpróbálták a lehetetlent, akik még ott voltak január 10-én a csepeli ütközetben, akik arra gondoltak, hogy taláp a párton belül sikerül valamit elérni vagy talán jön egy jegyzék Amerikától, esetleg Hruscsov elméje megvilágosodik s akkor szükség lesz a kitartó és becsületes emberekre. F. mérnök, a Csepeli Munkástanács tagja, egy református lelkész, egy gimnáziumi tanár, egy agronómus. ők nem azért keltek át a határon, mert Cadillac-ekről vagy pálmákról álmodtak. Látták, hogy mindennek vége, nincs tovkbb. Ausztrikban már elkéstek. Tetszett volna azonnal rohanni, még október 24- én, akkor most lenne televízió, melegvíz, ünnepi fogadtatás. Valamivel többen voltak, mint ötszázan. Elmentek Dominikába. Amikor a hajó horgonyt vetett Ciudad Trujillo mólói előtt, impozáns, hatalmas épület ötlött szemükbe, géppuskatornyokkal és drótkerítéssel. — Mi ez? — kérdezték a matrózokat. — Ez a börtön — felelték a hajósok és köptek. Megtehették, olaszok voltak. így kezdődött. A folytatás, röviden, csupán a tények ismertetésére szorítkozva: a parasztokat egy fennsiíkra vitték. Minden család kapott egy kunyhót. A tiz holdHöldön kaktuszerdő nőtt. Viz rípm volt, villany nem volt, kenyér nem volt. Négy dollár sem volt, mint ahogyan elöljáróság sem volt, csak katonai parancsnok, akitől külön engedélyt kellett kérni a telep elhagyására. A katonai parancsnok az engedélyt nem adta meg. A nagy Trujillo A vas- és gépipari szakemberek St. Cristobalban, a fegyvergyárban kaptak munkát. Lakást nem ktaptak. Egy albérleti szoba ára száz dollár. A fizetés 240 dollár. Villany van, viz van, más nincs. Orvos sincs. Újság sincs. Ciudad Trujillóban, a fővárosban egyetlen napilap jelenik meg, Trujillo pártjának lapja. Más lap nincs. Más párt sincs. Trujillo nevét a lap minden esetben a következő jelzők előrebocsátásával Írja le: “A nép jótevője, az ország atyja, a bölcs vezér, Dominica ujjáépitője.” Ez nem tréfa, ez igaz. Az elnök hivatalos cimei közé tartozik: “A Legfőbb Diák” (mert ő az egyetlen középiskola patronusa), a “Legfőbb Ügyvéd” (mert ő az ügyvédi kamara patronusa), a “Legfőbb Vezér” (mert ő a hadseregfőparancsnok). Ez se tréfa. St. Cristobalban, ahol a többi között nincs kórház, nincs színház, nincs autóbusz, nincs villamos, Trujillo elnök lovas-, gyalogos- és ülőszobrai láthatók, márványból, bronzból, sőt fából is. Mindert lakásban ott függ a képe. A lakások 90 százaléka nem lakás, hanem fűből, lécből, sárból és üres petróleumoshordókból összerótt kalyiba. Itt élnek a bennszülöttek, akiknek legfőbb atyja Trujillo. írni, olvasni nem tudnak. Tisztelik az államot, bár e tisztelet bizonyos félelmen alapszik. Aki ugyanis nem tiszteli az államot, azt a sziget északnyugati csúcsán felállított koncentrációs táborba szállítják. Trujillo hatalma végtelen. Ezzel kapcsolatosan szabad legyen idéznem F. mérnök és egy dominikai állampolgár párbeszédét. A kis beszélgetés alkalmas arra is, hogy rávilágítson az országban uralkodó közművelődési állapotokra. — Miért jöttetek el Magyarországról? — Mert az oroszok bevonultak. — Kik azok az oroszok? — Egy nagy, 200 milliós nép. — Mennyi az a 200 millió? — Sok. — És Trujillo miért engedte, hogy az oroszok bevonuljanak? (Erre nehéz felelni. De a bennszülött dominikai jó tanáccsal szolgál.) — Kérjétek meg Trujillót, hogy kergesse el az oroszokat. Ha szépen kéritek, megteszi. Nagyon jószivü ember . . . A magyarok áprilisban szálltak partra Cijudad Trujillóban. Május elején a parasztok fellázadtak. A lázadást katonaság verte le. Ez volt az első megmozdulás. A “lázadás” szervezőit, 12 embert Kovách tábornok utasítására a sziget északi csücskére akarták szállítani. Erre újabb lázadás tört ki, a 12 magyart kiszabadították. Puszta ököllel verekedtek. mert még benzin és üvegpalack sem volt. Verekedtek a nők és verekedtek a gyerekek is. A mulatt katonaság visszavonult. S ekkor kezdődött a dominikai kaland felemelő és büszke szakasza, az “exodus.” Az “elkésett” magyarokról, a debreceni parasztokról, a csepeli vasasokról kiderült, hogy reálpolitikusok. Tanultak az októberi leckéből. Felmérték saját helyzetüket és petróleumlámpák fényénél, moszkitókkal küzködve, mezítláb, nyomorúságuk legmélyére zuhanva józanul és okosan számot vetettek azzal, hogyan lehetne megmenekülni. Áruló nem akadt közöttük. Egységesek voltak, bátrak és tisztánlátók. Azt már tudták, hogy erőszakkal nem boldogulnak. Ravaszul és bölcsen (talán a magyar történelem folyamán először) politizálni kezdtek, a kaktuszerdők kellős közepén. Kivonulás Dominikából Elsőbb a parasztok összeköttetésbe léptek a St. Cristobal-Johnson Outboard motorok, Penn Yan és Old Town csolnakok Nagy választék—kedvezd árak! DICK SMITH’S Cedar Cove Marine Supply Riva Ave. — 1 mérföldre nyugatra a Main St.-töl MILLTOWN, N. J. Tel. TAlbot 1-8914 TISZTOGATÓ-HÉT -CLEAN-UP WEEK-Május 5-től 9-ig Hétfőtől Péntekig Legyünk mindnyájan büszkék PERTH AMB0Y-ra! Takarítsa ki padlását, pincéjét, garázsát, udvarát, vagy üres telkét mindenki és a szemetet, hulladékanyagokat rakja ki a járda szélére, hogy a városi teherkocsik elhordhassák ! FONTOD t Felkérjük mindnyájukat, legyenek segítségünkre ebben a rUllIUO • nagy munkában azzal, hogy válasszák külön az elégethető anyagokat az el nem égethetőktől. A járda szélére kirakott hulladék-anyagokat két csomóba tegyük, — bádogkannákat, fémanyagokat, üveget, követ és más el nem égethető dolgokat ne tegyünk ^z elégethető szemét közé. Ezáltal segítségünkre lesznek nekünk abban, hogy elkerüljük szemét-égető kemencéinkj-rongolását. Figyelmeztetés! kot, vagy vegyi folyadékot a kanálisba! Minden ilyen anyagot is összeszednek a Street Department emberei s elszállítják, ha azt bárhol a jjáirda szélén találják. Hétfőtől, Május fe-től kezdve: A VÁROSI TEHERKOCSIK NAPONTA KÖRÜLJÁR JÁK AZ EGÉSZ VÁROST-ÉS ÖSSZESZEDNEK MINDEN KIRAKOTT HOLMIT ! Tegyük élvezetessé és kellemessé városunkat mindannyiunk számára azzal, hogy házunk táját tisztán tartjuk ! Stephen P. Mihalko DIRECT^ OF PUBLIC WORKS CITY OF; PERTH AMBOY, N. J. j ban maradt mérnökökkel és j munkásokkal. A futár gyalog '■ ment, mezítláb, szökve az őrj szemek között (ó, csodálatos gyakorlat, át a trópusi mocsá; ron. A mérnökök és munkások ! leveleket Írtak, higgadt, tárgyilagosan fogalmazott leveleket s ezeket becsempészték a külföldi követségek előszobájába. Figyeltek, tájékozódtak. Megtudták, hogy Cuba szigetén tartózkodik a Dominikai Ellenkormány. Egy jelentés oda is eljutott. Kapóra jött. Az ellenkormány átadta a levelet a cubai kormánynak. Cuba UNO delegátusa az Egyesült Nemzetek színe előtt szóvá tette a Dominikában fogvatartott magyarok ügyét. Cikkek jelentek meg. A botrány kirobbant, mialatt a magyarok rongyos ingekben ültek a kalyibákban s gondolkoztak, mit lehetne még tenni. Az ügy kellemetlenné vált. Elég volt a magyarokból. Valamennyiüket internálták. De eltüntetni már nem leí hetett őket, már el kellett számolni velük. Kovács még megpróbálkozott azzal, hogy mindannyian kommunisták, gazemberek, közönséges bűnözők, akik nem akarnak dolgozni: De a világ már nem hitte el. Az amerikai konzul két és fél órás magánkhihallgatáson fogadta F. mérnököt. A Nemzetközi Vöröskereszt interveniált. A magyarok kijelentették: azonnal el akarják hagyni a Dominikai Köztársaság területét. Trujilo is reálpolitikus. Beleegyezett. Noha ilyen tömegben fehér munkaerőt, köztük képzett mérnököket, gazdászokat talán soha többé nem kap. Jól van, menjenek a magyarok. De ki fizeti az utat? Természetesen Trujillo ur, mondták a mezítlábasok az internálótábor kunyhóiban. Rendben van. hová mennek? Elérkezett a pillanat, amikor a helyzet reménytelenre fordult. Valóban, hová menjen 500 lerongyolódott, kimerült magyar? A földgolyó, immár másodszor, szűknek bizonyult. A világ ismét sajnálkozott és mosta kezeit. Szánalom van, hely nincs. Egy atomfizikust esetleg be tudnánk fogadni. Egy kitűnő agysebészt is. Talán egy rakétaspecialistát. De parasztokat? . . . A tizenkettedik óra után öt perccel .amikor már úgy látszott, hogy az “elkésett,” végzetesen elkésett magyarokra a rendkívül közönséges éhenhalás vár (a Dominikai Köztársaság ugyanis bejelentette, hogy megszünteti élelmezésüket), előlépett a nagy menekülés első szamaritánusa, Bécs, ahol nemcsak Ferenc Józsefet, a grinzingi bort és a silesiklást veszik komolyan, de a humanizmust is. Az osztrák kormány hajlandónak mutatkozott a dominikai menekülteket visszafogadni. Az 500 ember hajóra szállt. Illetőleg feladták őket a hajóra, poggyász gyanánt, teheráruként. Az olasz “Ascania” kapitánya könnyezett, amikor a poggyász felkapaszkodott a fedélközbe. Kabinokat nyittatott számukra. gondoskodott élelmezésükről. Southampton kikötőjében a matrózok pokrócaiba csavarva szálltak ki, ugyanis legtöbbjüknek egyszferüen nem volt ruhája. Most Bécs mellett vannak, a stockerau lágerben. Esik a hó s ők — ó szent relativitás — boldog. Mi lesz a sorsuk? Talán letelepszenek Ausztriában (amelyről meghatott hálával beszélnek), talán, ha újra megindulnak a hajók, kimennek Kanadába, Ausztráliába vagy az Egyesült Államokba. Nem törtek össze. Győztek. Noha a győzelem amolyan pyrrhusi volt — egyszóval: magyar. A történet kétségkívül tanulságos. A tanulság sokféle módon összegezhető. Lehet elmélkedni diktatúráról, demokráciáról, humanitásról, magyar sorsról, a kivándorlás különböző gyakorlati megoldásairól. De most csupán csak annyit: magyarok, ha legközelebb menekülni kell, Dominikába ne! Ott, nyakas természetünk miatt már rossz hírünk van. . . . ÖRVÉNYES ANDRÁS (Irodalmi Újság) A RENDSZERES HIRDETÉS kodással határozottan aláássa folytan virágzóbbá teszi az üzletét, — míg a folytonos panaszát. MEGHÍVÓ A WILLIAM PENN FRATERNÁLI EGYLET 135-R OSZTÁLYÁNAK nagy TÁNCMULATSÁGÁRA 1958 Május lö-én szombaton este 8 óra kezdettel a “FEHÉR SAS” TEREMBEN Scott és Somerset Sts. sarok New Brunswick A Kára-Nemeth Rádió-Zenekar muzsikál Mindenkit szeretettel hiv és vár a RENDEZŐSÉG Belépti jegy $1.00 á Jó Kormá nyzat Folytatásáért SZAVAZONZON MIND AZ tupMr SORON ÖTRE A %VÉGIG! Szavaz zon végig a legalsó soron! — A — Continue Good Government ticket jelöltjei a “C” sorban vannak az idei városi választáson . . . Megválasztásuk a Jó Kormányzat folytatását jelenti Pedth Amboyban. KEDDEN, MÁJUS 13-án Szavazzon A FELE LŐSSÉG EMBEREIRE! SZAVAZZON MIND AZ ÖTRE, VÉGIG . . . (Ordered and Paid for by the Committee)
