Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)
1958-04-10 / 15. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 15. SZÁM Merged with “PASSAIC and VICINITY' THE ONLY HUNGARIAN^ NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1958. ÁPRILIS 10 MINDNYÁJUNKÉ A WASHINGTON I KOVÁTS HÁZ Gondolkozz . . . Hruscsov misszióját nem egészen lehet látni. S talán más is, mint ami látszik. A vörös cár megnyilvánulásai minden esetre igen ellentmondók, bár, lehetséges, hogy tervszerűen ilyenek. Dunapentelén (ma Stalinváros) azt mondta a magyar kommunistáknak, hogy embereij ék meg magukat, mert újabb ‘ellenforradalom” esetén a szovjet hadsereg nem segít . . . Lett erre ijedtség! A budapesti rádió nem közölte a Hruscsov beszédből ezt a részt. A kormány jár szalagján levő lapok sem. Kdárék könyörögve kérték Hruscsovot, cáfolja meg a saját kijelentését, mert a magyar nép képes holnap újrakezdeni a forradalmat, ilyen ragyogó kilátások mellett. De megrettentek a környező csatlós kormányok is. Könyörgő táviratokkal árasztották el Hruscsevet. Udvariasan megmágyarázták neki, hogy az ilyen beszéd egyszerűen ‘felhívás a keringőre.’ így aztán Hruscsov Tatabányán fordított egyet a köpenyegen s azt mondta, hogy baj esetén a szovjet hadsereg segít, újra segít. Erősen szívhatta a fogát, amikor ezt mondta. Elvégre, mit szólnak hozzá majd Nehruék, a semlegesek általában? Tatabányán különben azt Két délszláv partizán Az egyiket Bora Kacsarevicsnek hívják. Most érkezett Los Angelesbe, ahol Merril Walker rendőrőrmester vendége. 1944 nyarán kapta a los-angelesi meghívást egy esürü szerbiai erdő közepén, ahol szerény partizán vacsoráját osztotta meg Walkerrel. Merril a romániai olajkutakat bombázta, mint az amerikai légierő pilótája. Visszatértében a németek lelőtték és Bora maroknyi partizán csoportja mentette ki az üldöző németek kezéből. Az amerikai légierő súlyos veszteségeket szenvedett a romániuai bombázás során. Kacsarevits és 45 partizánja 269 amerikai repülőt mentett meg a bombázás után. Amikor a német vonalon — hol harccal, hol furfanggal — végül keresztül vezette a megmentetteket, rádiózott az amerikai légierőnek, hogy küldjenek elegendő gépet a megmentettek elszállítására. Az amerikai generális nem hitte el a fantasztikusnak látszó üzenetet és csak egy kis gépet küldött a dolog kivizsgálására. Ma, a volt partizán amerikai polgár és Detroitban dolgozott, mint vasmunkás. Amig volt munkája és mit ennie, nem jutott eszébe az amerikai pilóta meghívása. Tizenhárom év után most kapta meg az Ígért vacsorát. De inkább munkát szeretne kapni... A másik partizán Szintén vasmunkás és Broz Józsefnek hívják. És ha elárulom, hogy álneve Marshall Tito, akor az olvasó mindjárt ráeszmél, hogy neki jobban kifizetődött a partizán mesterség, ő egy cseppet sem szerénykedett. Sőt! Aprópénzre váltotta minhazudta, hogy őt félreértették Dunapentelén a külföldi újságírók. Nehruéknak majd azt hazudj a, hogy Tatabányán értették félre. A nagyszerű cél érdekében a jó kommunista mindig, minden körülmények közt és mindenhol hazudik, mert ebből kerekedik ki a marxi, engelsi, lenini, szatlini, hruscsovi igazság. Világ proletárjai egyesüljetek, a hazugságban, a félrevezetésben s nemcsak mások, hanam önmagatok becsapásában is. A magyarországi terepszemlének vájjon mi értelme lehetett? E- gész bizonyosan nem az, amit a nagy külföldi lapok általában hirdetnek, hogy t.i. a vörös cár Kádárt akarná erősiteni. Elvégre Kádár nem pótolhatatlan. Sőt! Kétségtelen, hogy a magyarországi rezsim teljes csődben van. A gazdasági csőd ijesztő. Most bedugultak a Szovjetből is a leigázott országokból érkező nyílt és dugsegélyek. Sőt, most egyenesen kérik ezeknek a segklyeknek a visszafizetését. A magyarországi termelésről erre igazán nem telik. Még a nép tisztességes eltartására sem. Kétségbeesett felhívások látnak napvilágot; ‘dolgozz többet!’ és ‘takarékoskodj!’ — ezek a leg(Folyt, a 3-ik oldalon) den valódi és kitalált partizán bravúrját. Róla is hallottunk az elmúlt héten. Ez esetben a Cadillac kocsik tulajdonosaival gyűlt meg a baja. Nem tudva azt, hogy a használt úri jármüveket .szegény ember is hajthatja, ha megvan a rávaló lefizetése. A Cadillac osztály zsákmányolja ki a világot, mondotta Tito marshall. Szomszédom, aki egyébként teherkocsit hajt egész nap, biztosan nagyon szégyenli magát. És el fogja adni a szuette, vén Cadillacot, nehogy Tito marshallt még jobban magára haragítsa. A rosszmájú délszláv disszidensek szerint Titónak “csak” Rolls Royce kocsijai vannak és Brioni szigeti paradicsomán kívül még hat másik nyaralója és kastélya van. Szóval partizánja válogatja. Az egyiknek le kellett csúsznia, hogy a másik felcsúszhasson. Valameddig . . . Mert ettől jut eszembe egy kis história, amit nemréiben hallottam. A kommunista miniszter felesége álmatlanságban szenvedett. A legkisebb neszre mindjárt felébredt. Mióta pedig a magyar» grófok forradalma óta egész éjjel búgnak a muszka repülőgépek Budapest felett, azóta meg igazán nincs nyugta. Azt mondja a férjének: “The Jóska, nincs annyi befolyásod a pártban, hogy rávedd a muszkákat, hogy legalább éjszaka maradjanak csendben ?” “Minél jobban vénülsz, annál rövidebb az eszed” — mordul rá a befolyásos bolsi miniszter, — “annyit már megtanulhattál volna, hogy ha a muszkák nem repülnek, akkor mi fogunk repülni!” Legendás hős taposta ki az Amerikába vetődött magyarság részére a megbecsüléshez vezető utat. Még hozzá 180 évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok léte avagy nemléte függött egy-egy ember rátermettségétől. Történetesen a legvitézebb amerikai sereget magyar ember: Fabricy Kováts Mihály huszárezredes szervezte meg abz országalapitó Washington tábornok megbízásából. A tudós nyomdász, majd párisi amerikai követ: Franklin Benjamin kiddte át Kováts-ot 1777-ben, amidőn a brit zsoldosok már-már térdre kényszeritették az amerikai szabadságharcosokat. A nyalka, fiatal Pulaski egyedül nehezen tudott fegyelmet teremteni az amerikai lovasságban, az utóbbi nélkül pedig állandóan körülkerítés fenyegette Washington György “rongyos gárdá”-ját. Jász-kunságból származott az Újvilágba ez a harcedzett huszár, aki hamarosan rendbeszedte a függetlenségért harcoló amerikai lovaskatonákat. Nemcsak fegyelmezett, templomba járó, képzett lovasokká edzette őket, hanem valóságos apja volt még főparancsnokuknak, a lengyel Pulaski tábornoknak is. Kötelessségtudásban, bátorságban mindenütt eláljárt Kováts Mihály, aki végezetül is olyan heves csatában esett el, hogy utána egy teljes égvik nem mertek amerikai lovasságra támadni a túlerőben levő angol koloniális seregek . . . Az amerikai magyarság első Úgy látjuk a lapokból s a gombamódra termő mimeographált kiadványok, tanulmányok, körlevelek, nyilakozatok, mosakodások s olykor, sajnos, gyalázkodások garmadájából, hogy a világba szétszóródott magyarság közéleti berkei lázban vannak. A láz okozója, mint mondják és Írják, az egység hiánya. Milyen egységé? — kérdezheti a régi egyszerű amerikai magyar. Hiszen mi úgy tudjuk, egységesek vagyunk abban, hogy a keresztre feszitett Magyarországnak teljes függetlenséget, a naponta nyomorgatott magyar népnek teljes szabadságot, nyugodt és félelemmentes életet kívánunk mindnyájan, sőt azért évtizedek óta dolgozunk is. Hol van tehát a baj? Ott, mondják és Írják, hogy ennek az egységnek ha meg van is, de nincs egységes képviselete. Mert az egységes képviseletnek volna tiszte, hogy a meglevő felfogásbeli egységet tökéletes szervezeti egységbe foglalja és képviselje. Ezt a képviseleti egységet viszont minden párt, minden árnyalat, minden mozgalom, minden alakulat, bizottmány, bizottság, közösség, kör, társulat, klub, sőt talán football csapat is csak a saját képére és hasonlatosságára tudja elképzelni úgy hogy mindenki más őhozzá csatlakozzék. Mert vannak például . . de hagyjuk. Tartunk tőle, annyi alakulatot és személyt kellene itt az északi saroktól a déliig felsorolnunk, hogy a végén nem jutna hely arra a néhány mondatra, amit ezzel az egységes képviseleti lázzal hősi halottjának emlékét régóta, tervszerűen ápolja az Amerikai Magyar Szövetség. Washingtonban az amerikai függetlenségért harcolók múzeumában Kovácsról lovasszobor;jelestének színhelyén, a délearolinai Charlestonban pedig az [ottani katonai akadémián bronz emléktábla örökiti meg a szó szoros értelmében honfoglaló Óbester nevét. A Szövetség másutt is emlékeztető plakettekkel igyekszik hirdetni a magyar becsületet. Az Egyesült Államok fővárosában jószivü magyarok erre szánt adományaiból, részletfizetéses törlesztésre vásárolt országos magyar házat is azért neveztük el Ková,ts Memorial Building-nek, hogy ezzel az amerikai történelem egyik legragyogóbb fejezetéhez való jussunkat kidomborítsuk. Ugyanakkor ezzel minden Kováts nevű magyarnak lehetőséget nyújtunk, hogy a fentiekre hivatkozva elmondhassa amerikai ismerőseinek a vitéz magyar huszár érdemeit. A Kováts Híz fenntartása, Kováts hőstettét ábrázoló levelezőlapok kiadása, Kováts érdemeit ismertető angolnyelvü füzet kiadása viszont csak az esetben valósítható meg, ha abban Amerika derék j magyarjai. — elsősorban pedik a Kováts, Kovács, Kovac, Kowatch stb. nevüek — adományaikkal hozzásegiteenek. Felmérhetetlen az a propaganda-érték, ami ly módon a Kováts névben rejlik—ha valamennyien összefogunk és együttes igyekezettel munkálkodunk! A Vováts óbesterről elnevekapcsolatban mégis csak szeretnénk egyszer elmondani. Ez pedig a következő: Nem tudjuk s nem is kutatjuk, hogy a második világháború és az 1956 októberi szabadságharc óta az Egyesült Államokba került magyar testvéreink szerint, nagy általánosságban legalább, melyik volna az az alakulat, csoport vagy személy, amely vagy aki körül tömörülni kívánnának. Mi csak egyet tudunk s ez az, hogy a régi s ide saját jószántából vándorolt amerikai magyarságunk sohasem fog felülni a biról székbe, hogy csoportok vagy személyek fölött Ítéletet mondjon s a maga jóváhagyó pecsétjét ráüsse bármelyik alakulatra vagy személyre mindaddig, amig az uj emigrációk tagjai saját maguk között abban meg nem egyeztek. Erre itt minden szabadságuk és minden lehetőségük meg van. És ha erre mégis képtelenek volnának, akkor ne csodálkozzanak azon, ha ez a mi régi és szerintük — de csak szerintük! — politikai naivitásban szenvedő bevándorlóit s itt gyökeret vert magyarságunk távol tartja magát terméketlen s szerintünk értelmetlen és érthetetlen sőt bűnös és nem egy esetben Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogj ak valamilyen okból nem kapj 8 pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahahatóságnál. Bélyeggyűjtők figyelmébe! A múlt ősszel alakult Magyar Bélyeggyűjtők Egyesülete havi rendes gyűlését és csereestjét hétfőn, április 14-én tartja New Brunswickon a Magyar Atléta Klub székházában (198 Somerset St.) este 7 órai kezdettel. A tagokat és érdeklődőket — mindenkit, aki bélyeget gyűjt, cserél, vesz, elad — ezúton is meghívja erre a gyűlésre a Vezetőség. (Évi tagsági dij csak $1.00.) zett washingtoni székház az ország székesfővárosában hirdeti mindezeket. A bejáratnál elhelyezendő bronz táblán fel kívánjuk sorolni mindazok neveit, akik ezt adományaikkal lehetővé teszik. Külön díszes helyet tartunk fenn Kováts névrokonainak, akiknek száma légió. Az Ön nevét és lakhelyét is fel szeretnénk tüntetni, még hozzá a megaj ánlott összeg nagyságához mérten, kisebb vagy nagyobb betűkkel. Itt az alkalom, hogy összefogjanak az Újvilág Kováts-ai és lelkesedésük kovakövével uj tüzet csiholjanak . . . olyan lobogó lángot, amely bevilágítja a magyar éjszakát. Hadd melegedjék annak fényénél még a Szülőhazában is minél több ottani Kováts és azok minden rokonsága, nemzetsége. (Cfcekket, Money Ordert kérjük “American Hungarian Federation” névre kiállítani s azt a Szövetség címére küldeni: Kováts Óbester Magyar Ház, 1761 “R” Stret, N. W. Washington 9, D. C. Ez a magyarság ugyanis, hiszik vagy nem hiszik, a régi Magyarország képét dédelgeti lelkében még mindig s abban a hitben él, hogy ha egyszer törzsétől elszakadt, akkor nem ilyen vagy amolyan, kisebb vagy nagyobb, fehér, fekete, rózsaszínű, zöld vagy vörös árnyalatú pártocskák és emberkék csete-patéján keresztül szolgálhatja fajtáját és nemzetét, hanem egy minden csatározástól mentes olyan légkörben, ahol legkevesebb izgalommal legtöbbet tehet. Amig tehát ez a légkör az újabban jöttek között meg nem teremtődik, addig nem is fog felelni arra a kérdésre, hogy ‘Melyiket szeressük?” mert ha felelne, a helyzetet csak még jobban elmérgesitené. Egyszer már ugyanis felelt s nem volt szerencsés vele. Ebbe a hibába nem igen hajlandó még,egyszer beleesni. Végképen nem jelentéktelen pedig, hogy ez a befogadó hazájához kipróbált hüségü, elhagyott törzséhez mindig halálos szeretettel ragaszkodó milliós tömeg, amely a maga ma már több mint évszázados történelmével, megtisztult, önzetlen jóakarattal és cselekvő készségével szomorúan közömbös marade, vagy fel tud melegedni újra. Akik jót akarnak, azoknak ezt látniok kell, értékelniök kell s aszerint kellene cselekedniük. A régi amerikai magyarság erre vár s azért vár, hogy a felvetett “Melyiket szeressük” kérdésre minél előbb és örömmel válaszolhasson. BORSHY KEREKES GYÖRGY (“Testvériség”) Az évek peregnek . . . Sokszor felmerül a gondolat, vájjon mikor fog már egyszer elérkezni az az idő, amikor az ember megpihenhet emberi mivoltában és érezhetné azt a nyugalmat és örömet, ami csak annak lehet osztályrésze, aki nem alkudott és nem alkuszik meg a változó körülményekkel csak azért, mert haszna lehetne ebből is. A közelmúltban világszerte beszéltek arról, hogy lesz egy nagy találkozás Kelet és Nyugat között, valahol a földkerekségen . . . Elvi dolgokon csúszott el a dolog. A világnézetek nem akartak megegyezésre jutni azért, mert nem lehetett! Sokan akartak hinni ebben is és mi történt? Az, Hogy tovább kell hinni és remélni. Talán már nem abban, hogy a zöld asztalnál fog elintéződni a milliók sorsának és jólétének kérdése, hanem most már abban hiszünk, hogy a dühöngő II. Vörös Gár talán önmagát teríti le, tehetetlen és eredménytelen erőszakoskodásaiban. Mi magyarok nem vagyunk csodát váró nép, akik a mi saját hozzáadott erőnk és próbálkozásaink nélkül valamit is el akarnánk érni. Mi az események mögé nézünk, ahol a valóság valóban megbújik. Úgy látszik, hogy most minden arra megy, hogy kifárasszák az ember lelkét. Az újdonsült cár szája tajtékzott a dühtől, mikor a minap Budapesten beszélt. A magyar népben egy óriási és szívós tabut látott, mely nem akarja megérteni az ő igen fontosnak vélt szavait. A gonoszság is lát és érez. Mint ahogy a sötétben a legkisebb fényességet is észre lehet venni, úgy vette ő is észre az öszs2e nem roppant magyar lélek ellenálló erejét. És jól látta meg! Örökké áll az a mondás, mely egy nagy hadvezér ajkán született meg, amikor a gúny és lenézés környezte egy vereség után — klasszikusan mondotta: “Nem azt a népet győzték le, akit levertek a fegyverek, hanem azt, amelyet lelkében törtek össze!” Ez az a gondolat, ami ma minden magyarnak a lelkét át kell hassa! Mi magyarok még ma is élni akarunk! Élniakarásunk az akaratban van. Hála Istennek, az Amerikaszerte élő magyarság, újak és régiek, kezdenek magukhoz jönni és valamire tartani is magukat, mint magyarok. Az élniakarás üti ma majdnem mindenhol rá bélyegét mindenre, ahol magyarok kezdenek valamit. Lassan kezdünk kiemelkedni abból a tespedtségből, mely oly elkeseritően kezdett már közéletünkbe férkőzni. A magyar ügy pedig kezd ismét a világ szeme elé tárulni. Ma ismét ez a kis nép kezd erjeszteni alvó lelkiismereteket, kezd naggyá tenni embereket és valahogy úgyis mondhatjuk, hogy: igenis, kezd újra világprobléma lenni. Mi már okultunk. Megtanultuk, hogy nem a nágy felvonulások és tüntetések azok, melyek inspirálnak, hanem a hangyaszorgalommal felépített magyar élet, helyenkint és helyi vonatkozásoknak megfelelően. Ma már kezd megépülni a nagy hid a magyar generációk között és kezdik az emberek belátni, hogy ma a meggyőződésben kell a nagy offenzivát elindítani! Félre kell dobni mindazt, ami fertőz! Mellőzni kell a szibaritavázak gyáva fontoskodását! A nehézségeket test és lélekedző momentumoknak kell venni, melyek csak fokozzák bennük az élniakarás reménységét és erejét! Egymásután nőnek ki sorainkból a nagyszerű és élni akaró fiatalok. Kezd a megértés mélyebb lenni az idősebb generációkban. Ami pedig a legfőbb: érik a csömör a kilengések ellen. Kezd valami nagyszerű dac kifejlődni a megpróbáltatásokban megedződött lelkekben, a mi fiatalságunk lelkében, mely meglepő erővel hat az idősebb generációk lelkére iá. Budapestnek lelke van! Ereje van! Mondhatni: történelmi ereje van! És a véres utcák, a névtelen sírok ezrei most termik meg gyümölcseiket, az ott hősiesen küzdő magyarjaink lelkében. Ezt a lelket kerestük mindig bennük! Ez az a lélek, amelyben nem csalódtunk ! Mialatt a vörös cár ordít Budapesten, szerteszét a nagyvilágban csendesen egymásmellé állnak a kerpény, élniakaró fiatalok és beszéd nélkül, az öntudat kisugárzó erejével égetik egymás leikébe a nagy gondolatot. És mi magyarok maradunk! Türelmes, de biztos várakozásban, becsületes munkában, egymás támogatásában. Egy népnek és nemzetnek nem lehet nagyobb kincse és ereje, mint élniakai-ó fiatalsága ! Minden magyar vésse mélyen a leikébe: a magyar nép vár ... és vár . , . mert fel fog támadni! Gyermekeink előttünk menetelnek ... az apák pedig kövessék! SPEKTÁTOR ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, garázsok külső és belső átalakítását, valamint konyhaszekrények készítését vállalja Fenyő József. Telefon: CHarter 7-8484. Csak hátralékos előfizetőink olvassák ezt! Mit jelentenek a fenti sorok? Azt, amit az a visszás helyzet jelent, hogy van néhány olyan olvasónk, aki se nem előfizető, se nem utófizető, hanem egyszerűen: nem-fizető... Évek óta járatják a lapot, olvassák is szorgalmasan, de nem gondolnak arra, hogy enek a lapnak az előállítása rengeteg munkába, utánjárásba, gondba és sok-sok pénzbe kerül! Nagyon kérjük az ilyen hátralékos ‘előfizetőket,” hogy ha tehetik, juttassák el most hozzánk tartozásukat, ezzel is tanú jelét adva annak, hogy értékelik nehéz munkánkat és hálásak azért, hogy zaklatás nélkül hosszú időn át küldtük nekik lapunkat és megbíztunk bennük. A pénzt egyszerű levélbe téve is beküldhetik a távolabb lakók, nem vesz el s mi a lejárat dátumát kiigazítjuk a lapon! Nyugati figyelő írja: RETHY LAJOS MELYIKET KERESSÜK? olcsó politikai csatározásaiktól.