Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)

1958-03-13 / 11. szám

I Lefülelik a kommu­nistákat! A Szovjet előretörő háborús készülődése, Sputnik-sikerei, stb., a hivatalos Amerika fi­gyelmét egyre jobban azokra a belső ellenségekre tereli, kik ebben az országban jobban örülnek az oroszok sikereinek, mint a mieinknek. Pontosab­ban : arra az ötödik hadoszlop­ra, amely néhány elvetemült magyarból is áll! Nemrégiben a magyarajka vörösek New Yorkban “ünne­peltek” s megjelent közöttük a washingtoni magyar követ­ség egyik embere is. (Bizonyá­ra nem üres kézzel és nem be­fogott szájjal, hanem egyene­sen Moszkvából kapott utasítá­sokkal, tanácsokkal, miegy­mással.) Nos, ezek az embe­rek, ezek a remek “amerikai polgárok” azok, akiken most valóban rajta kell tartsa sze­mét Amerika! Ezeknek az egyik megszűnt (a new yorki nyomdatermékbe olvadt) lap­ja, a Bérmunkás irta le egy­szer nyíltan azt, hogyha üt az óra, kinek hol a helye, melyik kommunistának mi lesz a fel­adata ebben az országban. Kérdés-e hát, hogy “ha üt az óra,” mit várhat ezektől Ame­rika ? Washingtonban komolyan foglalkoznak a gondolattal, hogy végre “bekaszlizzák” ezt az egész bandát; az ország biz­tonsága elleni alattomos mun­ka vádjával bíróság elé állítják valamenyit. Nemcsak a volt 1WO “Testvériség” tagjait, nemcsak a nyíltan kommunista eszményeket hirdetőket, de a vörös lapok támogatóit és vörös szervezetek, klubok tagjait is, valamennyit! Nemrégiben Eastland de­mokrata szenátor nyíltan meg­vádolta a Szovjetet azzal, hogy valóságos kampányt kezdett a magyar menekültek hazacsalo­gatására. Ezt csinálja a ma­gyarnyelvű vörös lap is és a kommunista nyomda többi ma­gyarnyelvű kiadványa s a bol­­sik összes itteni ügynöke is. A Szovjet minden menekültben egy koronatanút lát (és jog­gal), aki a szovjet rémtettek, öldöklések, deportálások élő bi­zonyítéka. Haza kell tehát őket ésábitani minden áron, minden eszközzel, mert máskép nem lehet elhallgattatni egyiket sem. Eastland szerint a szov­jet agitátorok azonnali depor­tálására volna szükség, mert pl. a hazacsábitott személyek­re a legjobb esetben börtön és deportálás vár, azokat pedig, akikre rábizonyul, hogy sza­badságharcosokkal szimpati­záltak, vagy azoknak segítet­tek, otthon vésztörvényszéki, népbirósági eljárással legtöbb­ször halálra ítélik s az ítéletet azonnal végrehajtják. Éppen ideje, hogy Amerika lecsapjon a gazfickókra, az árulókra, a valódi: belső ellen­ségre ! Az ötödik hadoszlop a földalatt dolgozik igazán itt Amerikában. Amit a felszínen látunk, az csak kis része mun­kájuknak.. A MAGYAR HIRNöYKöny­­vesboltja (Foreign Book Shop) legújabb árjegyzéke elkészült s a 32-oldalas szép magyar könyv- és hanglemez-árjegyzékek szét­küldését már megkezdtük. Akik óhajtanak belőie, jelentsék akár e lap Szerkesztőségéhez címzett postakártyán, ah ár a Foreign Book Shop, 216 Somerset St. New Brunswick, N. Jó címre cí­mezve. THIRD IN THE “CHAMPION OF LIBERTY” SERIES WILL BE THIS UNITED STATES POSTAGE STAMP HONORING LAJOS KOSSUTH, THE GREAT HUN­GARIAN PATRIOT AND APOSTLE OF WORLD DEMOCRACY, TO BE ISSUED ON SEPTEMBER 19, 1958 IN WASHINGTON, D. C. Március Idusa alkalmából Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos el­nöke a következő üzentei, fo^ii dúl az amerikai magyarsághoz: HAYDU K. GYÖRGY Kedves magyar testvéreim! A történelem országutján vi­lii gitótorony ként állnak az egyes nemzetek szabadságáruik ün­nepnapjai, örök figyelmeztetés­ként mindazok felé, akik az em­ber legősibb jogát, a Szabadság­­jogot lábbal tapossák. Kevés nemzete, van a Világnak, mely meg ne vívta volna szabadság­harcát külső vagy belső zsar­nokság ellen és azt ne jelölte volna meg ünnepnappal. A történelem azt mutatja, hogy minél kisebb egy nemzet, annál többször kellet szabadsá­gáért küzdenie és szabadság ün­nepei a dicsőség és öröm mellett egyben gyászt és elnyomást is jelentenek. A kis nemzet,ek sza­badsághősei mögött a börtön, a meghurcoltatás és sokszor a ha­lál árnyéka húzódik. u$jtiilükc<,?á{(A;- ^életéből 1848 ui §zaba(fíáyumiep .került a tör­ténelem tagjaira: 1956 október 23.. Ez a nap hujnalhasadását 1848 március 15-ének ragyogá­sával kezdte és ugyanannak a márciusi ifjúságnak lelkesedé­sével irta fel a magyar égre a szabadság hóditó jelszavát, a melynek élén Petőfi és Kossuth voltak a zászlóvivők. Március 15 emléke és október 23 véres valósága kell, hogy afl­­ja a nem éppen biztató jelen nagy biztatását.. Bármennyire reménytelennek látszik is a ma­gyar jövendő, if júságunk magá­ban hordozza jobban, mint bár­mely más nemzeté — a szabad­ság vágyát, a szabadság akará­séit. Amint tettekkel bebizonyí­totta, azért életét is. hajlandó feláldozni. Ezen a március 15-ikén a sza­bad világban élő magyar ifjú­sághoz szeretnék szólni, hogy nézzenek Jelkülcbe. Vájjon él-e bennünk 1848 márciusának és 1956 októberének lángoló sza­­badságtüze, együtt éreznek-e a vasfüggöny mögötti elnyomott haza ifjúságával és megtesz­­nek-e mindent, hogy a szabad­ságnak ez a lángja ki ne alud­jon? Mert hitem szerint nincs messze az óra, amikor a szabad újra felragyog a magyar égen és népünk újból szabadon ünnepelheti nemzetének ; ezt a legszebb ünnepét. Március 15 Minden esztendőben meg­ünnepeljük Amerikában ezt a napot. Úgy ünnepiünk, ahogy jónak látjuk. Kissé langyosan, kényelmesen. Márciusi tűz nél­kül. Ki tudja közülünk átérezni a költő vágyát? Ki szeretné azt, hogy holttestén fújó paripák száguldjanak a kivívott diadal­ra s ott hagyják őt összetipor­va? Vagy ki értené meg azt a szőke hajú gyermekleányt, aki az orosz harc-kocsi elé feküdt és önmagával együtt a levegőbe röpítette? Szőke hajából egy véres tincs felrepült a pesti As­­toria-szálló falára s ott lengett napokon keresztül. A költő és a szőke gyermek­leány közt több, mint egy év­század van. De csak időben. Voltaképen roppant közel van­nak egymáshoz. Mindkettőjü­ket — s velük együtt ezreket s ezreket — belső tüzek emész­tették. Tüzek, amelyek nem gyul­­nak ki a mi lelkűnkben. Be kár! Az irók nem engednek mert úgy érzik, hogy történel­mi hivatásuk ellen tennének, ha a vörös rendszer alázatos kiszolgálóivá vetemülnének. Bölöni György, a magyaror­szági vörös rendszer hivatalos tollnoka néhány héttel ezelőtt kioktatta Tamási Áront, az er­délyi származású írót. Megvá­dolta Tamásit, hogy egy, kará­csony körüli cikkében a kom­munizmus ellen ir, igaz, hogy burkolt formában. “Tamási még mindig meg van sértődve — Írja Bölöni, — hogy az ellenforradalom nem sikerült. Hol vagyunk már 1956 októberétől. A világ is keresztüllépett rajta, csak a magyar irők topognak még kö­rülötte.” így ir Bölöni, aki azt sze­retné, ha minden iró kommu­nista nézetet vallana. Ezért korbácsolja őket az “És”-ben. Bölöni lapjának a cime volta­képen “Élet és Irodalom,” de a pestiek szerint egyikből sincs semmi benne s csak az “és” igaz. A tény az, hogy az igazi irók hallgatnak. így adják a rend­szer tudtára megvetésüket. A rendszer pedig hizeleg nekik. Újra kiadja, például, régi mü­veiket. Ez ellen az irók nem emelhetnek kifogást. Másrészt valamiből élniök is kell. De uj müvekkel nem jelent­keznek. Tamási mellet Ilyés Gyula az, aki makacsul hall­gat. Elmegyógyintézetben “ke­zelteti” magát. Az “Egy mon­dat a zsarnokságról” cimü vers írója önként ment a magas fa­lak mögé, az őrültek, a meg­hibbantak közé, mert ott is nyugodtabban érzi magát, mint kint, ahol másnap már azt kö­vetelhetnék tőle, hogy zeng­jen ódát a népdemokráciáról. Egy mondatban . . . A Kárpátmedence népei nyugtalankodnak. Valahogy nem élnek Moszkvának tetsző életet. Nincs szó fegyveres fel­kelésről, a kommunizmus erő­szakos megdöntéséről, de a (Folyt, a 6-ik oldalon) (Ezidei március 15-iki vezércikkünk helyett mindennél ékesebben és többetmondóbban beszél a szeptember 19-én az Egyesült Államok postája által kibocsátandó Kossuth emlék-bélyeg már elkészült és elfogadott tervének fenti képe, amit az Amerikai Magyar Szövetség agilis titkáránzk, Báchkai Bélának ügyessége és előzékenysége révén áll módunkban már most, hat hónappal a .kibocsátás előtt ilyen gyönyörű formában közölni — valamint Nt. Borshy Kerekes Györgynek, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének hivatalos lapjuk, a “Testvériség” feb­ruári számából átvett alábbi nagyszerű Írása. — Szerk.) KOSSUTH BÉLYEG Perl Harbor estéjén, 1941 de­cember 7-én, New Yorkban — amikor Egyesületünk rendezé­sében Kossuth Amerikába érke­zésének 90. évfordulóját ünne­peltük — vetődött fel először a gondolat, hogy az amerikai pos­ta vezetőségét megkérjük egy Kossuth emlék-bélyeg kiadásá­­sa. Másnap kitört a háború, amelynek folyamán, szörnyű el­­képpedésünkre, Magyarország is hadiállapotba került befoga­dó hazánkkal. A legtöbb, amit ebben a helyzetben elérnünk si­került a “Louis Kossuth Liber­ty Ship” vizrebocsájtása volt. Ez sem ment nehézség nélkül, de itteni magyarságunk loyali­­tását az illetékeseknek valami­vel mégis honorálni kellett. 1948-ban, az 1848-49-es ma­gyar szabadságharc 100. évfor­dulója volt. Ekkor újabb kísér­letet tettünk a Kossuth emlék­bélyeg kiadatására. Sikertele­nül. Talán le sem kell Írnunk, hogy a Magyaországra vesztes háború után, melyik “jó szom­szédunk” volt az, amelynek itte­ni tradicionális bár szerintünk indokolatlan és meg nem érde­melt poltikai befolyása erősebb volt, ,mint az “enemy alien”-nek deklarált óhazánk ideszárma­zott fiainak óhajtása. Udvarias választ kaptunk, hogy — majd, talán . . . 1951-52-ben pedig, amikor Kossuth amerikai -— és leta­­gadhatatlanul nagyjelentősé­gű — látogatásának századik évfordulóját ünnepeltük, az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül újabb rohamot indí­tottunk a bélyeg kibocsátásá­nak érdekében. Választ akkor is kaptunk. A Szovjet-barát­ságból való kiábrándulás érez­hető hatása alatt a válasz most már még udvariasabb lett. Olyan “igen” féle volt, amit azonban még mindig “de”-vel halasztottak el, bizonytalan időre, Most aztán, végre, tizenhét esztendei várakozás után: lesz Kossuth bélyeg. Lesz, mert amit 106 esztendővel ezelőtt nem hittek el Kossuthnak s amit 106 esztendő alatt moso­lyogva bár, de nem hittek el itteni magyarságunk szószólói­nak: elhallgathatatlan és elta­­gadhatatlan bizony ossággá lett. Ez az igazság pedig az, hogy az Egyesült Államok és Magyarország népének ideál­jai azonosak s ezekért az ideá­lokért mindkét nép, amikor annak történelmi órája elérke­zett, súlyos véfáldozatokkal is hajlandó bizonyosságot szol-, gáltatni. Szoktak rá hivatkozni, hogy H. G. Wells, a hires angol tör­ténetíró egy alkalommal kér­dést intézett a világ tiz leghí­resebb egyeteméhez, hogy a vi­lágtörténelem nagyjai közül “ki az a három, aki az egye­temes emberiségért legtöbbet tett s legkevesebbet kapott ér­te?” A válaszok szerint ez a három: Jézus Krisztus, Lincoln Ábrahám és Kossuth Lajos volt. — Nem tudunk róla, hogy ha­SZÉP utcai szoba, konwha-használat­­tal, dolgozó nőnek vagy férfinek kiadó. Telefonáljon délután b után: Hl. 2-9381. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va Iamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon; CHarter 7-8484. sonló kérdést a nemzetek telje sitményeivel k a p c s o 1 a tban újabban tett volna fel valaki valamilyen tudományos közü letek felé. Úgy érezzük azon ban, hogy ha ma tenne:,a ma gyár nemzet ott lenne az első három között, akik legtöbbet tettek a legnemesebb társa­dalmi eszmény: a szabadságért és — legkevesebbet kaptak cserébe érte. Azt hisszük, hogy nemcsak az Isten képére teremtett em­bernek, de a világ közvélemé­nyének is van lelkiismerete. Ez a lelkiismeret sokáig nem ma­radhat néma. Megszólalásait az utóbbi két esztendőben már itt-ött észre lehetett venni. Kü­lönösen itt, befogadó s mindig hűséggel szolgált uj hazánk­ban. Ennek tulajdonítjuk Mr. Summerfield f ő p o s t ameste­­rünk bejelentését, mely szerint 1958 szeptember 19-én az Egyesült Államok postája Kos' suth emlék-bélyegeket bocsájt ki a nagy magyar szabadság­hős és államférfi születése nap ján. írnunk sem kell, hogy mit jelent ez manapság nekünk. Öröm ez óhazánkért s annak igában szenvedő népéért való aggódásunkban, reménység a Világ felrázott lelkiismereté­nek tettekben is megnyilvánu­landó erejére, fénysugár az ünnep elé, amely lesz még egy­szer ezen a világon s ebben a nagy ünnepben talán most már végre mi is benne leszünk. Mi, háromszor keresztreíeszitett, százszor meggyalázott, ezer­szer félreértett, de ezeregyed­­szer is élni akaró — magyarok. BORSHY K. GYÖRGY VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökének üzenete Újból kinevezték Sélleyi F. Lajost, Perth Am­boy Város magisztrátus biráját újabb terminusra nevezték ki s a múlt héten már le is tette új­ból hivatali esküjét. Séllyei bí­rónk immár 23-ik éve tölti be LOUIS F. SELLYÉI ezen hivtalát, amelyben több mint két évtized alatt tisztele­tet, megbecsülést szerzett nem­csak magának, de a magyar névnek is . . . Sélleyi F. Lajos elnöke a Mid­dlesex Megyei Magisztrátorok Konferenciájának, volt elnöke a Perth Amboyi Ügyvédek Szö­vetségének, va'amint a Commu­nity Chest gyiijtőmozgalomnak, amelyben most is aktiv munkát fejt ki, egyik alapitója és igaz­gatója a P. A. Visiting Nurses Ass’n-nek, magyar -téren pedig országos elnöke volt a második világháború utáni Amerikai Magyar Segéglyakciónak, tisz­teletbeli alelnöke és igazgatója az .Amerikai Magyar Szövet­ségnek, valamint a Coordinated Hungarian Relief jelenlegi se­gélyakciónknak s minden érde­mes magyar megmozdulásból komoly segítséggel és áldozat­­készséggel veszi ki mindig a ré­szét. Gratulálunk újbóli kinevezé­séhez és szeretettel, őszinte ba­rátsággal kívánunk a mi Séllyei bírónknak jó egészséget, hosz­­szu életet! Karády Katalin Amerikában Karády Katalin, a hírneves magyar színésznő, akit az áme­­rikai magyarság sok-sok ma-KARÁDY KATALIN t gyár filmjéből oly jól ismer, hí­rek szerint Amerikába érkezett s New Yorkban tartózkodik, a­­hol hanglemez-felvételekről és más lehetőségekről tárgyal. Itt­létéről kevesen szereztek tudo­mást, mert “inkognitóban” van itt, vagyis: minden különösebb és előzetes hírverés nélkül jött Amerikába. Karády megérkezésének a hi­re azért érdekes, mert nem lehe­tetlen, hogy néhány fellépésre szívesen vállalkozna- magyar színpadon s bizonyos, ,hogy az amerikai rpagyarsag őt is, mint minden jeles magyar színmű­vészt örömmel látna “viszont”... Merged with “PASSAIC and VICINITY' THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY— 1958. MÁRCIUS 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents