Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)

1958-12-18 / 51. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM I' I '■ "* ' ~ ■ ' PROHÁSZKA OTTOKÁR: KARÁCSONYI GONDOLATOK PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1958. DECEMBER 18 Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyal­­szárnyak szövődnek sötét fátyo­­lodba s a teremtést édes angya­lének ébreszti fel karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned megányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a kö­dös, álmos völgyekbe, akkordjai eilejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hul­lanak. A próféták szellemei, a si­­billák árnyai ellebbennek a bar­lang fölött, a látás bizonyossága eloszlatja gondteli arcukról a jö­vendölések homályát s megnyu­godva térnek örök lakóhelyükre. A mennyei fény hátterében siető pásztorok vonulnak el, mintha egy aranyos gót képnek eleven alakjai volnának. Távol­ról tevék csengőinek csengése hallatszik; keleti, tarka fényben, selyemernyők alatt vonulnak fel a napkeleti bölcsek, előttük az égen a ragyogó csillag aranyos fényküllője, mintha ez a csillag is csak lámpás volna, melyet a királyok előtt angyal visz, hogy megvilágítsa utj ukat. Ez az az éj, a legszentebb éj! S már több mint tizenkilencszáz év óta hitünk keretébe van fog­lalva ; keretbe, melyet bearanyoz a karácsonyfa aranyos fénye, kedvessé tesz örömtől kigyulladt gyermek-arcok pírja, áttetszővé imádkozó lelkek átszellemült te­kintete. Tizenkilencszáz év óta ez az éj egyforma: csendje és an­gyaléneke egyaránt ünnepéíyes, csillagai az égen s pásztortüzei a földön ki nem alusznak soha. Pedig mily nagy ellentétben állanak a kis Bethlehem barlang­ja, jászola, pásztorai a kulturné­­pek gazdag, fényes városaival: mily örvények nyílnak istálló s paloták, puha szőnyeg s aljazott szalma, elhaló pásztortüz, s vil­lamos ivlámpa, nyájbégetés és orgonazsongás, a lejtők magá­nyos csendje s az éjféli harang­szó közt! Üzenet a Ligonier-i szeretet-házból “Krisztus Urunknak áldott születésén üdvösséges ünnep­lést, az eddigi bajokkal rakott napok után boldogabb jöven­dőt, békességes uj esztendőt kíván az olvasóknak a Ligo­nier-i szeretetintézmény, mely immár 38 esztendeje évenként átlag 100 otthontalan gyer­meknek és aggnak biztosit ott­hont a te és hozzád hasonló jótét-lélek áldozatkészségén keresztül. Ha szived úgy diktálja, test­vér, adományodat juttasd el most is az alábbi címre: Bethlen Home, Legonier, Pa. Szeretettel üzeni: Daróczy Sándor, igazg.-lelkész S még sem akarunk megválni tőle! Mily nagy az ellentét, mikor azt a bethlehemi barlangot, az istállót beállítjuk fényes templo­mainkba, dísznövények s illatos gyertyák közé. Nem félünk-e, hogy az az aljazott szalma lehull a márványra s onnan elvetődik a szentély szőnyegére és felkerül az oltár lépcsőjére? Hát mire jók, azok a kedves, idilli képek, azok az egyszerű pásztorok, a gyermekarc s az an­gyalszárny, ebben az őserőktől duzzadó, évszázadokat megőrlő világforgásban, az embernek szenvedő, de hóditó éléttörténe­­tében ? Az emberiség valóságos élet­­története csodás és gazdag. Ma­ga a föld is, melyen az ember áll, folytonos változások színhe­lye. Csak az a szent éj, az mindig ugyanaz; angyaléneke el nem hal: szalmájára szőnyegekről is szevesen térdelünk, hogy a já­szol bárdolatlan fáján fejünket pihentessük. Karácsony szent éj­jelén elzarándokol ész, szív, tu­domány, művészet, társadalom, család, gyermek s öreg nézni azt a szent éji látomást, mikor a szalmán fekvő Gyermek szemei­ben kigyullad a világot megvál­tó szeretet: mikor az éjféli bar­lang népes lesz s a Szent Szűz és Szent József mellett ott állanak az evangélium örök igazságai, mint ragyogó géniuszok, örök eszmék, csillogó eszmények s a barlang szegénységében s az is­tálló kietlenségében üdvözlik a született Messiás szellemi füg­getlenségét s odakötik jászolá­hoz, mint a győző diadalszekeré­hez az emberiség reményeit, vá­gyait és hitét. Ez a hit, ez a vágy a válto­zatlan örökkévalóságnak képvi­selője a földön. Minden változik, forog, elhal; de az emberiség hi­te s reménye nem változik, sőt örökkévalóságba öltözik s min­den karácsonyéjjel uj ruhát húz, fényeset, mint az égből leáradó mennyei fényesség s örök if jusá­­got szív magába a kis Jézusnak tiszta, ragyogó szemeiből. Ezért él s nem változik a ka­rácsonyi öröm; ezért folytonos a bucsujárás a bethlehemi bar­langhoz, azért nem pusztul el a szent karácsony Bethleheme. Ott él a hivő lelkek emlékezetében. A bethlehemi barlang felfede­zése fontosabb az, emberiségre, mint Amerika felfedezése, s minden egyes természetfölötti gondolat és buzdulás, imádás és hódolás, fölajánlás és bánatos indulat, melyre Bethlehem tanít­ja és vezeti az emberiséget, ér­tékesebb Isten előtt, mint min­den egyéb, merően természetes vállalat és küzdelem. Csoda,-e hát, hogy Bethlehem él's el nem pusztul? Csoda-e, ha minden szívben él és él úgy, hogy édesiti s nemesíti az embe­riség életét? Csoda-e, ha mindenhova el-KARÁCSONY, 1958 “SZÜLETETT NEKTEK MEGTARTÓ” Irta: Nt. Dr. KÓSA ANDRÁS ref. lelkész REMÉNYIK SÁNDOR BÉKESSÉG ISTENTŐL Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szív, Amig ver, mindörökre nyugtalan, De mindörökre nyug hatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom,— vihar, örök hullámzás a viz felszíne, De lent a mélyben háboritlanul Pihen a tenger s az ember szive. Hadd hullámozzék a viz felszíne . . . Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom—s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét Békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillag himesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. “Békesség Istentől”: mi igy köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen. Vihartépett fák, — ágaikon mégis Vadgalamb bug és Békesség terem. “Békesség”: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. Ilyenkor, karácsony táján, az esztendő változása idején, aligha fordíthatjuk szivünket örvende­­tesebb, biztatóbb Ige felé, mint am.el.yik a karácsonyi evangé­liumban angyalok ajkáról hang­zik felénk: “Született Néktek Megtartó” . . . Ha ez így van, — már pedig igy van, mert Isten Igéje mond­ja, — akkor úgy érezzük és bol dog an hirdetjük, hogy mégis csak lehet boldog karácsonya, áldott uj esztendeje ennek a so­kat szenvedett, háborúskodó vi­lágunknak s benne a mi oly sok­szor megpróbált népünknek. Le­het hiányos a karácsony emberi oldala, de isteni oldala teljes a drága Ígéretekben és biztatá­sokban. Született néktek Megtartó! Ez azt jelenti, hogy van valaki, aki kezében tartja, tenyerén hordoz­za, ezt a széthulló, vasfüggönyök által darabokra tépett, békétlen világunkat. Tartja, és pedig nem a teremtés hajnalán oly tö­kéletességgel megteremtett, ha­nem az elesett, gyarló világot. Egyesegyedül ebbe a karácsonyi evangéliumba vethetjük a mi világunk jelene és jövője felől táplált reménységünket: Van erínek a világnak Megtartója Azáltal, Aki elküldte az ő Szent Fiát, hogy magára vegye, hor­dozza, keresztre vigye ennek a világnak bűnét. A karácsony ö­­römünnep. Isten Igéje az öröm okát <is megnevezi: “Született Néktek Megtartó!” Ebből a karácsonyi evangé­liumból reménysugár hull a vi­lágnak arra a részére, ahová i­­lyenkor, Karácsony táján lélek­ben mindnyájan elzarándoko­lunk: a mi származásunk földé­re. Isten megtartó kegyelmének ailgha lehet ékesebben beszélő bizonysága, mint a mi népünk története. Ha eszünkbe jutnak történelmünk kiemelkedő állo­másai: Mohi puszta, Mohács, Vi­lágos, Trianon, a második vlág­­háboru pusztítása, lehetetlen mást tenni, mint alázattal hálát adni Istennek, aki a megpróbál­hat; s még a haldokló arcán is mosolyt kelt. Elhat a széles, nagy világba, oda, ahol a kará­csony éjjelén is pálmák virágoz­nak s oda, ahol csak a zöld fe­nyő emelkedik ki az élet szem­­födője alól. Elhat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsu­gár a mocsár fölött. Eihat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsu­gár a mocsár fölött. Elha a fjordok ködös, jeges völgyeibe s fölkuszik a magasla­tokra, oda, ahová a szent éjje­len a harangszó hulláma el nem vetődik. Fölér a pápai trónon ülő fő­pap gondteli szivébe s leszáll a bányák üregeibe, hol a szent éj­ben verejtékező bányász .odaszól társainak: pajtások, karácsony van. Megfordul a puszták karaván­ja között s beleszövődik álmaiba annak a gyermeknek, ki most fe­hér dunnácskája alatt kipirult arccal fekszik s álmodik arról a szép karácsony-éjről, melyet é­­desanyja festett ártatlan leiké­be, arról a sok csillagról és szép angyalról, kik a karácsonyfa Ter­helt, hajlott ágain énekelték e­­gylitt a glóriát! Legyen is szent, boldogító, vi­gasztaló szerte-széjjel, a világon mindörökké Bethlehem! Ragyog­jon föl világossága a lelkek éj­iében, mert ahová csak esik tün­döklő sugara, az mind tisztul, szépül, nemesedik. Jertek, gye­rünk Bethlehembe! Jöjjetek fő­leg ti, kiknek sötét és vigaszta­lan a lelke; az isteni Gyermek mosolygó két szeme a hitnek és szeretetnek két öröklámpája; gyújtsatok magatoknak itt mennyei fényt és örök világossá­got. tatások hosszú során keresztül is mpgis MEGTARTOTTA NÉ­PÜNKET! Megtartotta! Ez nem azt je­lenti, hogy távoltartotta tőle a nemszeretem napokat. A ma­gyarnak mindenütt ott kellett lennie, ahol megpróbáltatásról­­vér- és könnyhullatásról volt szó. Nem ezektől mentette meg népünket Isten, hanem sokkal inkább ezeken keresztül is meg­tartotta, előttünk járt, népek bukásától és pusztulásától mind­eddig kegyelmesen megóvta, va­lóban védőkart nyújtott feléje. Milyen jó tudni, van Ígéreteket megtartó Isten. Nem azért hor­dozta népünket száz veszélyben, hogy a százegyedikbén magára hagyja. De el ne feledjük, hogy népünk megtartásának alapja so­hasem önmaga erejében, vélt ér­tékében, hanem a Karácsonykor érettünk is fölclreszállt Krisztus­ban testetöltött megtartó kegye­lemben keresendő. A karácsonyi evangéliumnak reménysugár esik mireánk is, származásunk földjétől messze­­szalcadt amerikai magyarságra is: Amerikai magyar életünknek, egy eseményekben és alkotások­ban gazdag esztendeje végén, há­lával köszönjük meg Istennek, hogy mindeddig megtartott min­ket, ,ha.gy még mindig feladato­kat tartogat számunkra. Akarácsonyi evangéliumnak gazdag mondanivalója van szá­munkra, amikor egyénenként itt állunk az ó-esztendő végén és egy uj esztendő küszöbén. Az elmúló esztendő minden napja az Ur megtartó kegyelmét példázza. Az uj esztendővel úgy vagyunk, mint mikor utunk egy éles ka­nyarhoz ér.. Nem látjuk, mi van a kanyar másik oldalán. A jö­vendőt, nem látjuk, de olvashat­juk. a múltból, amely ezer példá­zattal a Megtartóról beszél. Nem tehetünk jobbat és többet önma­gunkért, másokért, mint ha jö­vendőnket, népünk és világunk sorsát hittel Annak kezébe he­lyezzük, aki mindeddig megtar­tott bennünket. MIÉRT SZÜLETETT A KIS JÉZUS ISTÁLLÓBAN? 1) A SZEGÉNYEK KIRÁ­LYA akart lenni. A nagy hadve­zérek azzal nyerték meg kato­náik lelkesedését, szeretetét, hogy megosztották velük a had­járat minden nehézségét. Betle­hemben Isten Fia, mint Ember Fia, vállalta a szegények életé­nek minden kellemetlenségét, kényelmetlenségét. 2) A JÁSZOLHOZ mindenki számára nyitva áll az ut. Minél nagyobb a palota, annál inkább megnyilatkozik az “osztály-kü­lönbség.” Egy istállóban... nem létezik osztály-különbség! 3. A JÁSZOL az állatok etető­­hely(?. Aki “az égből alászállott Élő Kenyér”-nek nevezte magát, Betlehemben született, amely szó a “Kenyér Házát” jelenti. így akarta megértetni velünk, hogy eledelünkké lett nekünk, szegény embereknek, akik bi­zony állati szintre süllyedtünk bűneink által. 4) AZ ISTÁLLÓ egy dombol­dalba vájt barlayig volt. Ha egy barlangba akarok belépni, meg kell hajolnom. A meghajlás pe­dig az alázatosság kifejezése. A kevélyek túl “merevek” ahhoz, hogy meghajoljanak, azért nincs is részük Isten dicsőségéből. Az istállóban csak az alázatosak ta­lálják meg őt, és az ő megtalá­lása által “magasztaltatnak fel.” 5) EZZEL IS JELZI, hogy a világ szelleme nem akar tudni Róla. A vendégfogadó, a szálloda a “közvélemény" találkozóhelye. “Nem kapott helyet a szálláson” — amint ma nem kap helyet a (Folyt, a 4-ík oldalon) Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents