Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-05-09 / 19. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1957. MÁJUS 9. Dulles a háború és béke peremén . . . Éppen megelőző lapszámunk­ban sajnálkoztunk, hogy a min-' denkori amerikai külügyminisz­tert mindenki támadja, mégpe­dig okkal és ok nélkül. Azóta el­olvastuk John R. Beái életrajzát Dullesról. A könyv szerint Dulles csodá­latos érzékkel rendelkező ember, aki már jónéhányszor elment addig a pontig, ahol még meg lehetett óvni a békét. Egyetlen további lépés háborút jelenthe­tett volna. Ez szaknyelven a “kalkulált kockázat” politikája. Beái szerint Dulles ezt meg­tette a kínai partok közelében levő Quemoy sziget kapcsán, no és Indokínában. A kérdés, ami feltör belőlünk ez: a csodálatos “perem-politikus” miért nem mert ennyire elmenni a magyar szabadságharc kapcsán? Ha Dullesnek lett volna bátor­sága megmondani Hruscsovnak, hogy az Atlanti Szövetség had­serege nem nézné tétlenül Bu­dapest megrohanását, szinte bi­zonyosan másként alakultak vol­na a dolgok. Az oroszok éppen azért mertek mindent, mert Dulles attól a bizonyos peremtől oly messzi járt . . . A magyar forradalom előtt és után — ez a két időpont, amelyik Ame­rika értékelésében fordulópon­tot jelent, — Írja a National Re­view cimü hetilap. “A levegő megtisztult, olyan tiszta lett, mint a temetők felett szokott lenni tavaszi hajnalok idején, — Írja a lap, — nekünk meg kell ebben a tisztaságban látnunk önmagunkat. Elsősor­ban azt az önmagunkat, amit a világ szemében jelentettünk és jelentünk ma. Magyarország sírjánál Ítélkeznek a népek s nem más ül a vádlottak padján, mint az Amerikai Egyesült Ál­lamok. Oslótól Madridig és to­vább felettünk, amerikaiak fe­lett ítélkezik a világ népe.” “Európa azt hitte a magyar forradalomig, hogy Amerika a bátorság gáncstalan lovagja, — folytatja tovább a lap, — s hogy ez nem igy van, arra most döb­bentek rá az európai országok. Az, hogy a Szovjet büntetlenül meguszhatta a világtörténelem talán legnagyobb gaztettét, tisztán az idétlen amerikai poli­tikának tulajdonítható S\ ha vé­letlenül nem igy volna, akkor is igy látja a világ. A magyaror­szági tömegsírba nekünk, ame­rikaiaknak is sok hullt bele; ön­magunk becsülésének egy jelen­tékeny része. És ez teljesen füg­getlen attól, hogy mi a világ vé­leménye rólunk. Ha nem is mu­tatjuk, nagyon szégyenkezünk befelé . . .” Az Atlanti Szövetség igen kényes helyzetbe került, s ezt egy régi történelmi anekdo­tával lehet leginkább megvilágí­tani. Wellington herceg a Napo­leon elleni Waterlooi csata előtt csapatszemlét, tartva igy kiál­tott fel: “Azt nem tudom, hogy az ellenség megijed-e ettől a hadseregtől, de, bizony Isten, engem már is megijesztett.” Az Atlanti Szövetség atom­fegyvereket kapott, de legjob­ban maguk az érdekelt európai országok ijedtek meg. Minden jel arra vall, ugyanis, hogy Eu­rópában csakis atomfegyverek­kel lehet háborút vívni, ha az majd kikerülhetetlen lesz. Az Atlanti Szövetség konven­cionális hadserege egyre olvad, morzsolódik. Most az angolok kivonják belőle hadseregük je­lentékeny részét. Mi történik, — teszik fél a kérdést, — ha a keletnémetek fellázadnak és a nyugatnémetek a segítségükre sietnek? A nyugat, tehát az At­lanti Szövetség, újra félrenéz, mint Magyarország esetében tette, vagy az atombomba gomb­jához nyúl . . . Más eset nincs. Az Atlanti Szövetségnek nincs már régi értelemben vett had­serege, csakis atomháborúra van felkészülve. A régi értelemben vett hábo­rút lehet helyi jellegűvé szűkíte­ni, de az atomháborút nem. A rendkívül kényes helyzet felis­merése miatt a kritikák zuha­­tagja árad az angolok és az ame­rikaiak felé. A hazacsalogató sürgönyök titka... Bécsbe csempészték ki s ott adták postára egy budapesti la­kosnak Franciaországba mene­kült hozzátartozójához irt leve­lét, melyből egy sokatmondó részlet igy szól: “Ha bármikor, bárkitől sür­gönyt kapsz betegségemről, mű­tétről, vagy akár temetésről is, akkor se higyj! Chak az a hite­les mától fogva, amit M. néni ir, az ő kezeirásának adhatsz hi­telt . . . Erzsi már elküldte a rémhirsürgönyt,” de mialatt gondolkodási időt adtak neki, előre küldött egy figyelmeztetőt. Pista — remélem — megértette időben. Ehhez kötötték a gyári állást. Ha nem küldi el, mi lett volna vele? Én is igy teszek, ha muszáj. Csak van annyi eszed, hogy nem dőlsz be.” Kinevezés a Califor­nia Oil Co.-nál John F. Greene, Jr. alelnöki kinevezést kapott a California Crude Sales Company-nál — jelenti P. A. Rest, a Caloil el­nöke. Mr. Greene, aki eddig'a Caloil-nál mint üzemfelügyelő működött az anyag és elosztási osztályon, most ennél a Stand­ard Oil Co. of California által vezetett üzemnek a vezetője lesz és a külföldi nyersolaj el­adását fogja irányítani Kelet- Amerikában, Kelet - Canadá­­ban és a caribbeai vidékeken. Perth Amboyban lesz az iro­dája. Mr. Greene kémikus-mér­nök, a University of Colorado végzettje. Clark Townshipben, 3 Orchard Terrace alatt lakik. Ut a szivbaj gyógyí­tása felé... A Cleveland Clinic orvosai fontos felfedezést tettek a sziv­baj elleni harcban: szintetikus utón állítottak elő “angioto­­nint”, a hormont, ami magas vérnyomást okoz és ez szívbaj­hoz vezet. Ä felfedezés fontos­sága abban rejlik, hogy a hor­mon könnyű előállítása után or­vosok ezrei kísérleteznek majd, hogy megtalálják az ellenszerét. MEYNER KORMÁNYZÓNK AZ ELSŐ . . . A kis, 5-éves “Terry” Palmer (Pleasantville, N. J.) a United Cerebral Palsy 1957 évi gyüjtokampányának plakátján szerepel. A “Golden Deed Crusader” gyűjtésben az első Robert B. Meyner, New Jersey állam nagyszerű kormányzója volt ezidén, aki adományát felajánlotta a paralizises betegség elleni küzdelembe. A képen balfelől Julius R. Pollatschek, a Cerebral Palsy mozgalom állami elnöke látható. Pillanatfelvételek I - ■ i ▼ (Révész Kálmán, a Co-ordi­nated Hungarian Relief, az egy­ségesített magyar segélyakció elnöke Írja az alábbi sorokat Ausztriából, ahová néhány napi hazalátogatás után husvét előtt utazott vissza. A cikket a Wil­liam Penn lapjából vettük át, mely egyletnek Révész Kálmán az elnöke.) Határtalan nagy az elkesere­dés — szerintem teljes joggal — az ausztriai magyar menekültek között. Heteken, hónapokon át biztatták őket, szóban és Írás­ban, hogy rövidesen, pár hét múlva rájuk kerül a sor s indul­hatnak Amerikába, ahol biztos otthon, munka és szerető roko­nok várják őket. Senkisem tud­ja megmagyarázni, egyik nap­ról a másikra megváltozott a helyzet s egész egyszerűen leállí­tották az eddigi rendszert s je-* lenleg csak olyanok mehetnek, akiknek vagy a szülője vagy a gyermeke már Amerikában van, valmaint azok, akik tudományos képzettségüknél fogva hasznot hajtanak majd az amerikai gazdasági életnek. És hozták ezt a “bölcs” intézkedést egyidőben, a Kádár kormány rendeletével, mely megszüntette a menekül­teknek eddig biztosított amnesz­tiát (?) s kimondja, hogy akik április 1-ig nem jelentkeznek hazatérésre, azok nem kerülik el büntetésüket. Az öngyilkossági kísérletek egész sora követte ezt a bölcs rendelkezést, többen el is pusz­tultak és ezrek meg ezrek előtt szomorú valósággá vált az a tu­dat, hogy minden reménységük, Amerikába vetett hitük, bizal­muk megint kútba esett . . . Ev­vel a rendelkezéssel a washing­toni bölcsek olyan kárt csinál­tak, amit ha billiókat áldoznak a “Voice of America”-ra meg a “Free Europe”-ra, akkor sem tudnak helyre hozni. * * * Jó volna tudni, kiknek a lel­kén század az, hogy az igazi szabadságharcosok, akik bízva a nyugati Ígéretekben életüket kockáztatták, nagyrészt még mindig itt vannak? Jó volna tudni azt is, hogy miként kerületek azon a címen, hogy ők menekültek, Amerika földjére ezrével azok, akiknek annyi közük volt a magyar sza­badságharchoz, mint a hajdú­nak a harangőntéshez ? Érdekes volna megállapítani, hogy miként jutottak százával — azon a címen, hogy ők ma­gyar menekültek — Amerika földjére olyanok, akik már esz­tendők óta Bécseben éltek és magyarul égj kukkot sem tud­nak? * * * * I * Dr. Stein, Bajoroszág mun­kaügyi minisztere kijelentette, hogyha Amerika nemváltoztat­ja meg a menekültek további be­engedését letiltó rendelkezését, akkor a jövőben ők is megfonto­lás tárgyává teszik, hogy az or­szág területén müködhetnek-e amerikai rádió állomások, me­lyek közvetve vagy közvetlenül inspirálták a magyar nép sza­badságharcának kitörését. Hivatalos amerikai körök “bölcs” állítása szerint, mi már mindent megtettünk a menekül­tek megsegitése érdekében, hi­szen már 31 ezret befogadtunk. Ugyanakkor lefelejtik megemlí­teni, hogy a kis Svájc több mint 10 ezer menekültnek adott ott­hont, Svédországban ötezernél több menekült lelt uj otthonra s anglia 20 ezernél több magyart bocsátott be, Canada több mint 17 ezer magyar előtt nyitotta meg kapuit. * * * Franciaországba közel 10,000 magyar került. A hozzám érke­ző levelek tele vannak panasz­­szal. Soknak rosszabb a sorsa ott, mint Ausztriában volt. Éheznek, a fiatal fiukat mézes­mázos Ígéretekkel az Idegen Lé­gióba sorozzák. * ❖ & A menekültek sok helyen éheznek — de sok minden más­ra van pénz. A Rockefeller Foundation — állítólag — egy negyed millió dollárt adott egy uj, Bécsben meginduló magyar lapra. A baj csak az, hogy az uj lap írógárdája azokból áll, akik­nek az írásait a menekültek 98%-a kezébe sem veszi, mert állításuk szerint hosszú eszten­dőkön át szolgai hűséggel dics­himnuszokat zengtek Rákosi és társai terroruralmáról. * * * Egyszerű magyar ül előttem két gyermekével, 8 éves fiával, 4 éves lányával. Könnyekkel szemében meséli, hogy felesége még november 4-én elszökött, otthagyva a két gyermekét és urát. Ma mér Amerikában van, sőt, ott összeállt már valakivel. Ők december 16-án lépték át Ausztria határát. Remélték, hogy itt megtalálják egymást. A Újra kezdik a kül­földi magyarok megtévesztését A “Magyarok Világszövetsé­ge” újra kezdi próbálkozásait. Ez a valamikor tisztességes szándékú egyesület lett a sza­badságharc előtt a dicstelen vé­get ért hazacsalogatás fedőszer­ve. “Magyar Hírek” címmel he­tilapot is adtak ki, amely még a kommunistákkal rokonszenvező nyugati emigránsoknál sem ért el hatást. Ravasz utón megkapa­rintott amerikai magyar címek­re postán küldték maszlagoló röplapjaikat, az itteni magyar­­nyelvű vörös sajtót pedig ellát­ták és ma is ellátják propagan­da-anyaggal, amit egyes lapok­ba oly ügyesen helyeznek el, hogy a jámbor olvasó mit sem sejtve ‘nyel le.” . . . Legújabb hírek szerint a Vi­lágszövetség folyóirata ismét megindul ugyanazzal a céllal, mint előbb. Ezúttal, persze, újabb 200,000 friss menekültet vehetnek célba . . . Mit nyert Amerika a menekültekkel... Az amerikai Országos Tudo­mányos Akadémia elnöke, D. Bronk jelenti, hogy Magyaror­szágból a szabadságharc után több mint 100 elsőrangú tudós jött Amerikába s ezek legtöbb­je már egyetemeken tanít, vagy az angolnyelv alaposabb megta­nulása után fog katedrát kapni. Sok száz magyar tudós, tanár és más értelmiségi Nyugat- Európában talált megélhetést és működési lehetőséget. “jószivü” édesanya azonban már Amerikában élvezte a me­nekülteknek kijáró meleg ott­hont. Mondom az embernek, ha felhatalmaz árra, feleségét, gyermekeinek anyját visszaho­zatom, hiszen hamis adatokkal került Amerikába. Gondolkozá­­s iidőt kér. Másnap meglátogat, elmondja egész éjjel nem aludt, gondolkozott és arra az elhatá­rozásra jutott, — hogy megbo­csátani ugyan nem tud a felesé­gének, de gyermekei anyját még sem akarja börtönbe tétetni . . . * * * Ahnáy nap, annyi tragédia bontakozik ki az ember előtt. Az ember sokszor csodálja, hogy 11 esztendei szenvedés után, az ezer veszéllyel teli menekülés végén, amit azután a csalódások egész sora követett, az emberek nem veszítették el hitüket és bi­zalmukat. Sokan azonban nem voltak elég erősek. Hazamentek. Szívesen fogadták őket, hazaen­gedték otthonukba, családjuk körébe. Már-már hittek abban, hogy Kádárék betartják amit igéitek. Négy-öt nap múlva azu­tán letartóztatták őket. Az am­nesztia rendeletet szigorúan be­tartották. Nem is a menekülés miatt fogták el őket. Koholt, lég­ből kapott vádakat emeltek elle­nük, pld., hogy 1955. április 8- án “ezt és ezt” a kijelentést tették . . . És ennek ellenére mégis men­nek haza, száz és ezer számra. Szomorú lehangoltsággal álla­pítják meg: “Nyugat éppen úgy becsapott bennünket, mint Ke­let!” — “Egyik kutya — másik eb . . .” RÉVÉSZ KÁLMÁN Okos ember újságot olvas Lelkiismeretes ember-, előfizet 0 \ Édesanyák Napja Ki ne emlékezne gyermekkorunk lázas éjszakáira, amikor felénk hajoló édesanyánk homlokunkra tett hiis keze bizonyult a legjobb orvosságnak . . . ? Ki ne emlékezne az első mesére, imádságra, amellyel édes­anyánk megnyitotta agyunk és lelkünk kapuját és eszmélő lényünk az ő segítségével indult meg az élet és a hit végtelenbe nyúló lép­csősorainak első fokán . . . ? Ki ne emlékezne az értünk, lelkünk, jövőnk érdekében végzett önfeláldozó, panasznélküli munkájára, hangtalan sírásaira, apró hálátlanságaink ezer megbocsájtására, csodálatosan tiszta simo­gató nézésére, amelynek szivreható melegségét idegen szem soha­sem tudja pótolni . .. Ki ne emlékezne . . . ? De kérdés, hogy a felmérhetetlen jóság arányában emlékezünk-e? Egy pohár vizet sokszor kétszer is meg­köszönünk, de édesanyánk pótolhatatlan jóságát, mint természe­test, de sokszor elfelejtjük megköszönni! Legtöbbször akkor döb­benünk rá a pótolhatatlan veszteségre, amikor már elment közü­lünk. Akkor érezzük, hogy az anyai szív csodálatos tárházának minden kincse ránk hullott és mi ezt úgy néztük mintha az eső esett volna. Naptárban lehet egy nap az Anyák Napja, de ha méltóak aka­runk lenni a szívből fakadó meleg szó értelméhez: “édes fiam,” vagy “édes leányom,” akkor minden nap, ha csak egy percig is, de ünnepeljük meg lelkűnkben az Anyák Napját és fejezzük ki ebbeli érzésünket egy csókkal, simogatással, vagy valami szivbőljövő meleg szóval. Szerte világon az anyák fájdalmának korszakát éljük. Az el­múlt évtized alatt a lelketlenség és a hatalmi vágy tobzódása követ­keztében az anyák milliói vesztették el életük igazi tartalmát, gyermekeiket. A harci technika vívmányai, koncentrációs táborok érzéketlen, kihűlt lelkű vezetői ezrével tépték le és tépik ma is az élet fájáról az anyák legszebb gyümölcsét, az “édes fiamat.” Eljött az “emberi érzés” diadalára az az idő is, hogy az egymástól elsza­kított anya és gyermek még levelet sem Írhatnak egymásnak. A jobb sorsban lévő gyermek nem oszthatja meg kenyerét az őt ezer gonddal felnevelő és ma éhező édesanyával. Akik ilyen gonoszsá­got kiagyaltak, azokat nem anya szülte? Az anyák fájdalma kezd már sötét fátyolként ráborulni az egész világra. Velük együtt érezni, szeretetünkkel őket elhalmozni ma már nemcsak gyermeki hanem emberi kötelességünk is. Tegyük széppé, virághullásos nappá a vasárnapi Anyák Nap­ját. Szivünk melegét ezen a napon ne osszuk meg senki mással csak azzal a személlyel, akit mi magyarok úgy hívunk “ÉDES­ANYÁM.” “Saját súlya alatt fog összeomlani a kommunizmus rothadt épülete...” Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke Chicagóban, egy nagyobb külpolitikai beszé­de során kijelentette, hogy az októberi magyar szabadságharc és a lengyelek dacos magatartá­sa tegy általános forradalmat fog előidézni, amely “el fogja sodorni a szovjet birodalmat.” A szovjet szerkezete nem tudja megállni helyét a szabadság “titkos fegyvere” ellen — mond­ta az alelnök, majd igy folytat­ta : — A Kremlin vezetői tudják, hogy hadseregük megbízhatat­lan, tudják hogy a nyugtalan­ságot és elégedetlenséget alig lehet rejtegetni az egyetemi di­ákság sorában és még a párt tagjainak többsége is tele van kételyekkel. És tudják, hogy a nyomás napról napra súlyosabb lesz, amig egy napon kitör a forradalom magának a szovjet birodalomnak központjában és a kommunizmus rothadt épülete összeomlik a saját súlya alatt. A szabadság a titkos fegyver, ami el fogja pusztítani a kom­munizmust. Katonai hatalom és gazdasá­gi erő — figyelmeztett Nixon — fontosak a kommunizmus el­leni harcban, de nem elegendők. Fenn kell tartani a szabadság, a törvényesség és a demokrácia intézményeit sértetlenül, hogy a harc szellemi téren sikeres le­gyen. Óva intett attól, hogy ál­dozatul essünk az előítéletnek és bigottságnak. Mert a szovjet propaganda minden alkalmat megragad, ami kínálkozik, hogy szemléltesse az egyenlőtlen el­bánást a szabad országokban. Faji vagy vallási megkülönböz­tetés a szovjet propaganda ke­zére játszik. — Vigyáznunk kell — foly­tatta az alelnök — nehogy pro­paganda nyersanyaggal táplál­juk a szovjetet, főleg Ázsiában és Afrikában, ahol a népek lel­kének megnyeréséért most a vi­lágtörténelem legngayobb küz­delme folyik. Nixon azzal fejezte be beszé­dét, hogy a törvényes eljárás iránti tisztelet és a türelmesség az atombobával egyenrangú fegyverünk a kommunizmus el­leni harcban. A “Social Security” nem adó! Újonnan bevándorolt honfi­társaink rendszerint panaszkod­nak a magas amerikai adó el­len. Valóban, a kereset közel 18 százalékát minden fizetési na­pon levonják, aminek felét rész­ben honvédelemre, részben pe­dig tengerentúli segélyre kpltik. Ennek neve “withholding tax” (visszatartott ado). Az úgynevezett “social secu­rity” (társadalombiztosítás) cí­mén levont 21/4% — amihez a munkaadó ugyancsak a fizetés két és fél százalékával járul hozzá — voltaképen nyugdíj alap. Ennek értelmében minden 65 éven felüli férfi és 63 éven felüli nő állami támogatásban részesül élete végéig. A nyugdíj összegét befolyásolja, hogy ki mennyit dolgozott, illetőleg munkaadójával együtt mennyit fizetett be egy életen át. A tár­sadalombiztosítás éppenugy kö­telező, akár az adó. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va \ lamint konyhaszekrények készité­­( sét vállalja Fenyő József. Telefon: I CHarter 7-8484. B OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents