Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-01-10 / 2. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL, ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY r>20 VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINITY*’ THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY — 1957. JANUÁR 10. a Kádár-rezsimnek, ezt most már hivatalosan is kijelentették Washingtonban. Legfőbb ideje volt. Moszkva hűséges - csahosa, Kádár János szeretett volna amerikai kölcsönt, miközben te­­leszájjal szidta és szidja Ame­rikát . . . A szemtelenség sztahanovis­tája, Kádár János semmiféle­képpen sem szilárdíthatja meg a maga uralmát amerikai pén­zen, legalább is nem a washing­toni kormány pénzén. Ez nem jelenti azt, hogy az Amerikai Vörös Kereszt és más intézmé­nyek ne próbáljanak enyhíteni a magyar nép nyomorán. Ez a nyomorenyhitési akció sem tö­kéletes, gyakran a vörösek ré­szesülnek a segélyből, dehát nincs más mód. Az Egyesült Nemzetek is megpróbálja segélyben részesí­teni a magyar népet. Nem kétsé­ges, hogy Kádárék mindent el­követnek a segély megkaparin-. tására, mert az enyveskezü vö­rös banditák sajátmaguk szá­mára kovácsolnak tőkét a világ­­szervezet irgalmas ténykedésé­ből. Kádárék majd csak annak adnak a segélyből, aki hithü komjmunista és a rezsim megbíz­ható embere. Viszont az is igaz, hogy meg kell próbálni. Hátha a magyar­népnek is jut belőle. I Nehru közvetítése a magyar kérdésben nem járt eredménnyel. Várható is volt. A magyar ügy ma már a Szovjet­nek azt a fekélyt jelenti, amiből nincs kigyógyulás. Akkor sincs, ha a vörös hadsereget kivonják Magyarországról. Ebben az esetben a magyar nép haragja elsöpörné a kom­munista uralmat és a szabad vi­lág megláthatná a magyar nép szörnyű sebeit . . . Ezen kívül a nagy tanulságot levonnák a töb­­b ileigázott népek is és felkelné­nek a vörös járom lerázására. Moszkva a lavinát nem akar­hatja elindítani. Igaz, hogy — éppen a magyar ügy miatt — a Szovjet elvesztette a semleges ázsiai népek jóindulatát. Nem valószínű, hogy az ázsiai népek viszonya a Szovjettel a jövőben ellenséges lesz. A régi bizalmas­kodásnak azonban vége, mégpe­dig egyszersmindenkoíra. Az Egyesült Nemzetek végre ahhoz az eszközhöz nyúl, ami eddig is kézenfekvő volt: a világszervezet bizottsága kihall­gatja a menekülteket s a szabad országok Budapesten tartózko­dó követeit. így megszerzi azo­kat a “hivatalos” bizonyítéko­kat, amelyekhez a budapesti kormány “szemérmessége” mi­att nem juthat. Gyakorlati haszna egyelőre az egésznek nem sok lesz, de a magyar ügy uj ra a világlapok első oldalára kerül s még hosz­­szu ideig ott is marad. Moszkvában s z a kadatlanul abban reménykedtek, hogy a magyar ügy végül is a feledés homályába merül s a Szovjet új­ra kijátszhat ja magát a béke nagy apostolának. Nem igy tör­tént, — hála Istennek. A világ legtávolabbi sarkai­ban, mint Uj Zélandban, Dél- Afrikában, Ausztráliában, Dél­­amerikában vagy éppen Japán­ban a földkerekség legelső nem­zetének tartják a magyart. Dadaghat a szivünk, hogy mi is magyarnak születtünk. De ez egyben kötelességet ró reánk s ezt nem lehet levetni, mint valami kényelmetlen ru­hát. Kérdezzük meg a szenáto­runktól, hogy tett-e valamit a magyar ügyben, táviratozzunk az álmositó akciók ellen. És ál­talában emeljük fel a szavun­kat, ahol csak lehet. Hadd tud­ják meg, hogy magyarok va­gyunk. Nem szégyen az ma. És küldjünk csomagot az óha­zába. Minél több ruhát, minél több élelmet. Még a távoli isme­rősöknek is. Egyelőre vámmen­tesen küldhetünk. Ki tudja med­dig tart? Siessünk! Megalakult a Magyar Szabadsághar­cosok Kossuth Szövetsége 1956 december SO-án megala­kult New York-ban a Magyar Szabadságharcosok K o s s u th Szövetsége. A Szövetség célja az, hogy a külföldön .tartózkodó magyar s z a badságharcosokat egy táborba gyűjtse, segítsé­gükkel a magyar kérdést világ­szerte állandóan napirenden tartsa, az otthon seznyedő ma­gyarság fölszabadításáért min­dent elkövessen és az otthon, va­lamint az emigrációban támoga­tásra szorulókat a lehetőségek keretein belül segítse. Az alakuló gyűlésen jelenle­vők ideiglenes vezetésére bízták a szervezés munkáját; Király Bélát távolléótében elnökké, Pa­dos Bélát ügyvezető elnökké, Varga Endrét titkárrá válasz­tottak. Az ideiglenes vezetőség ezúton felkéri a New Yorkban és környékén letelepedett ma­gyar szabadságharcosokat arra, hogy a Szövetség első közgyűlé­sére, 1957 január 12-ép, szom­baton délután 4 órára feltétle­nül jöjjenek el az Amerikai Ma­gyar Szövetség székházába. Cim: 1532 York Avenue, a 81-ik és 82-ik utcák között. — Egy­idejűleg felkéri az ideiglenes vezetőség az Egyesült Államok­ban és a többi országokban eset­leg már működő hasonló szerve­zetek vezetőit, hogy megalaku­lásuk és működésűk részleteit levélben mielőbb közöljék az ügyvezető^ elnökkel; ahol pedig nem szervezkedtek még meg a magyar szabadságharcosok, ott haladéktalanul alakítsák, meg hasonló szervezeteiket. Az ügy­vezető elnök cime: Pados Béla, 562 West 191SL, Apt. 44, New York 40, New York. Telefon­száma : WAdsworth 7-8215. A fent vázolt célkitűzések megvalósitása érdekében a Ma­gyar Szabadságharcosok Kos­suth Szövetsége minden magyar és más szervezettel készséggel együttműködik. Félreértések el­kerülése végett azonban világo­san leszögezi azt, hogy önállóan kíván működni, éppen ezért semminemű egyesülettel, vagy szervezettel nem egyegsül. A magyar szabadság érdekében megértéssel és' szives barátság­gal együttdolgozik a Szövetség A mgyar szabadságharc következménye: a világ-kommunizmus teljes bomlása Érdekes jelensége az általá­nos helyzetnek: mig a külpoliti­kában a Szovjetunió és Vörös- Kina a jólismert sztálinista vo­nalat követi és Eisenhower el­nök közelkeleti terveivel szem­ben fenyegető hangokat hallat, kezét a világ leghatalmasabb olajtartalékai felé nyújtogat­ván, addig a kommunista ma­gyarországi rezsim, Kádár Já­nos bábkormánya olyan jelentős gazdasági engedmnéyek mega­dására kényszerül, melyek igen komoly eltérést jelentenek a kommunista rend alapelveitől s remélni engedik, hogy a Szov­jetunió Magyarországot a jövő­ben egészen máskép fogja ke­zelni, mint többi rabállamait. Mindezt a magyar nemzeti forradalom idézte elő, mely oly méretű gazdasági válságot is okozott, hogy máskép lehetetlen még az eddigi keserves helyze­tet is valahogy tartani, mint a földmivesek önálló gazdálkodá­sának valóban szabaddá tételé­vel, elviselhetetlen természetbe­ni adóztatásának, az u.n. köte­lező beszolgáltatásnak megszün­tetésével, a kisipar és kiskeres­kedelem magánszktorának visz­­szaállitásával, az üzemi mun­kástanácsok intézményének el­tűrésével, a szakszervezetek bi­zonyos fokú önállóbb működésé­nek engedélyezésével, és egy aránylag szabadabb kritikai hang megtörésével, szinte min­den vonalon. Nem látszik való­színűnek, hogy ezeket a “forra­dalmi vivmányokat” a rendszer már vissza merné csinálni. A nagyipari termelés alapjában megrendült, nincs szén, nincs elég kőolaj, nincs elég villany­áram, nincs tűrhető közlekedés. Ezzel szemben van élelem; fel­tűnő bőven van hús, mely idáig annyira hiányzott, miután az export közlekedési nehézségek miatt szünetel, a hütőházak energia hiányában nehezen mű­ködnek és a takarmányhiány miatt még az állami gazdaságok is sorra vágják le állataikat. Ennek ugyan tavaszra megjön a böjtje, pillanatnyilag azonban enyhíti a lakosság ellátási ne­hézségeit, főleg vidéken. Katonailag a Szovjetunió “győzőt;,” — a hegyekben és guerilacsoportok kivételével le­­erdőségekben tartózkodó kisebb verte a magyar felkelést, — de politikailag és gazdaságilag oly súlyos vereséget szenvedett, melynek világpolitikai hatása már eddig is mutatkozik ugyan, de a jövőben még inkább ki fog bontakozni, ahogy nyilvánvaló­vá válik a Szovjetblokk tervgaz­dálkodásának felborulása.. Ezt leplezendő, Hruscsev már har­cias hangokat hallat, a “mind­nyájan sztálinisták vagyunk” szólamot hangoztatja, ámde a jelek szerint most már (végre!) mindazokkal, akik készek és hajlandók arra, hogy egymás el­veit és meggyőződését kölcsönö­sen tiszteletben tartsák. Arra kéri tehát a Szövetség a magyar szervezeteket, hogy félretéve minden nézeteltérést, legyenek egységesek, mint amilyen egysé­gessé kovácsolódott a magyar nép a szabadságharc idején és amilyen egységesen áll ma is helyt. Ha valaha igaz volt a köz­mondás, most valóban igaz: “Egységben az erő.” Ezekben a rendkívüli időkben minden ma­gyar szervezet írja fel zászlajá­ra a magyar szabadságharc jel­a Nyugatot sem tudja ezzel _ megijeszteni. A magyar nemze­ti forradalom sikere, a lengyel események és Izrael állam Egyiptommal szemben kivívott győzelme a jelek szerint felnyi­totta a Nyugat szemét s össze­omlott a Szovjetunió “lebirha­­tatlan túlerejének” bűvölete, megkezdődött a világkommu­nizmus bomlása. Nemzedékünk tanúja lesz e bomlási folyamat egyes fázisainak; már 1957 is igen érdekes eseményeket hoz­hat. Mindezt Magyarországon is kell, hogy érezzék, mert máskép szinte érthetetlen .volna a hír­neves USA uj ságirónak, Mac- Cormacnak január elseji hely­színi jelentése Budapestről, mély szerint a fővárosban az előkelő vendéglők, például a Gundel és a Margitsziget-i étte­rem az esti 10 órai záróra elle­nére — zsúfolásig tele voltak, délután vidám tánc folyt és az eddig félrevonult közép-polgári osztály tagja iis nagy számban fizették meg a fejenkénti 100 forintos menüt. A tudósítás ki­emeli, hogy máskor e helyeken csak a kommunista felső osztály emberei voltak láthatók, most azonban a “burzsujok” felszaba­dult hangulatban szórakoztak együtt a mai rezsim kommunis­ta előkeioaogt'.Vél. (Arról nem szól a riport, hogy személy sze­rint kik voltak a mulatozók. Bi­zonyára nem azok, akiknek fiai, leányai, lakásai elpusztultak az orosz támadások tüzében.) Politikailag annyira egységes ma Magyarország népe az el­nyomó rezsimmel szemben, mely csak az orosz fegyverekre és a politikai rendőrség terrorjára tud támaszkodni, hogy vele szemben súlyosabb rendszabá­lyok már aligha alkalmazhatók, kiváltkép mikor az egész világ figyelme oda irányul. Bármily hatalomnélküli világszervezet is az Egyesült Nemzetek Szövet­sége, az UNO, anak a Szovjet­unió eljárását ostorozó állásfog­lalásai erkölcsi és politikai ha­tással bírnak és hozzájárulnak a magyar ügy kibontakozásá­hoz. Egy nemzet, a mi népünk, rabbilincseinek egy résiét szét­törte, ntás része a bilincseknek még rajta van, de az idők ziva­tarában erősen rozsdásodok. Be­látható időn belül e rozsdás bi­lincsek is lehullnak róla . . . Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, bőgj ak valamilyen okból nem kapjs pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­tosagnál. szavát és küzdjön egységesen ennek a három gondolatnak a diadaláért: Szabadság, Függet­lenség, Testvériség. Reméljük, hogy munkánkban, amely bizonyára a megindulása­kor számos nehézségbe ütközik majd, örömest segítenek és tá­mogatnak bennünket. — A vi­lág minden népének olyan bol­dog uj esztendőt kívánunk, ami­lyent a mi árva nemzetünknek szeretnénk kivívni. — A Ma­gyar Szabadságharcosok Kos­suth Szövetség nevében, PADOS BÉLA ügyvezető elnök Nt. Harsányi András az uj Carteret-i lelkész Nt. Daróczy Sándor-t, a Car­­tret, N. J.-i Független Magyar Református Egyház évtizedeken át volt lelkészét, — mint isme­retes — az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthonának igaz­gatójává választották meg s uj munkakörét rövidesen elfoglal­ja. A Nt. Daróczi távozásával megüresedő cartereti szószéket a gyülekezet, a decemberben megtartott lelkészválasztó gyű­lésen Nt. Dr. Harsányi Andor­ral töltötte be, aki családjával február 15-én érkezik meg Car­­teretre. Nt. Harsányi András a Re­formátus Világszövetség kikül­detésében a jövő hét elején Ausztriába utazik néhány hétre. (A jövő héten bővebben írunk a cartereíi magyar refor­mátusok uj lelkipásztoráról.) Hangversenyek a menekült magyar diákok segélye­zésére Az American Hungarian Stu­dies Foundation százezer dollá­ros ösztöndíjat létesít száz Ame­rikába érkező menekült magyar diák részére és azt két koncert rendezésével és a különböző amerikai alapítványok adomá­nyaiból kívánják előteremteni. Február 17-én, vasárnap este az^ alapítvány Bartók-hangver­­senyt rendez a new yorki Carne­gie Hall-ban. Doráti Antal ve­zényletével szerepel a minnea­­polisi zenekar. Az est fénypont­ja Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész fellépése lesz. A másik hangverseny márci­us 23-án, szombaton este Chica­góban lesz. Reiner Frigyes ve­zénylete alatt a. chicagói zenekar magyar szerzők darabjait adja elő. Fellép Ajtay Viktor nagyhí­rű hegedü-szólóista is. Mindkét hangverseny tiszta jövedelmét a Foundation a ma­gyar menekült diákok taníttatá­sára fordítja, lehetővé téve száz magyar menekült diák tovább­tanulását az amerikai egyete­mekben. LABDARÚGÁS A New Brunswick-i Magyar Atléta Klub labdarugó csapata fölényes győzelmet aratott múlt vasárnap Trentonban, az ottani német csapat fölött. Végered­mény 1:5. A most érkezett magyar fiuk közül kitűnő futballisták kerül­nek ki s a HAAC uj áétkosainak száma már 7-re emelkedett. Egy kis szerencsével a HAAC New Jersey első csapatává válhat! Most vasárnap, jan. 13-án New Brunswcikon, a Buccleugh Park-i pályán mérkőzik a HAAC a trentoni Ukrán csa­­páttal. Szép mérkőzésre van ki­látás. MÁTYÁS BÉLA KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdeté­seket szerda estig telefonon is elfogadunk. MENEKÜLTEK S A ‘BÖLCS TANÍTÓK’ Irta: FR. BORSY GY. ENGELBERT, O.F.M. “Nézzétek csak, milyenek ezek az uj magyarok . . . jobb volna talán, ha egy kicsit jobban összehúznák magukat, végtére is ...” — ilyen megjegyzések js hallatszanak már innen is, on­nan is . . . “Hát igen — bölcsel­­kednek ma már többen — azért kellett annyit szenvednie sze­gény Magyarországnak, mert hát ilyenek és olyanok ezek a menekültek: elégedetlenkednek, válogatnak a munkában, nem elégszenek meg a kevéssel, igé­nyesek, aztán meg olyan furcsa gondolataik is vannak . . .” Ma már kezdenek ilyen han­gok is kiütközni a mindennapi beszélgetések során. Beszélni mindenkinek joga van, mert hiszen szabad ország­ban élünk, de ne feledjük el azt se, hogy a “száj a szív bőségéből beszél” — mint mondja Szent­­irás. Beszéljünk egy kicsit őszini tén egymással. Hol tálálunk a világon egy nemzetet is, melyről azt mondhatjuk, hogy tökéletes, hogy nincsen hibája, ahol min­den ember a mi szájunk ize sze­rint beszél? Ezt nehezen fogjuk megtalálni. De olyap népet is nehezen fogunk találni, mely annyit szenvedett és gyötrődött volna a történelem során, mint a magyar, mely mindig csak vér­zett és életét áldozta fel a nyu­gati kultúráért . . . átélt annyi erőszakot és barbarizmust, sza­badságától volt megfosztva már annyiszor és annyi idegen nép által, mint a magyar! Ez törté­nelmi valóság és nem irredentiz­mus! Tudom, az őszinte kemény szó mindig fájt és fájni fog! De er­re is szükség van. Bátran és nyugodtan kimondhatjuk, hogy könnyű annak bírálni és önzőén tanitkatni, elitélni másokat és ami még vészesebb: általánosí­tani, aki még a negyed részén sem ment át annak, mit ezek az úgynevezett “furcsa és kiábrán­dító” emberek! . . . Szeretném én azt látni, hogy­ha a “hős bírálók 12 évig lettek volna a szovjet testet és lelket ölő és sanyargató keze alatt, ahol sem Istent, sem embert el nem ismertek, hanem csak egy értelmetlen, szolgálatkész és va­kon engedelmeskedő élő masszá­ba gyúrták össze az embert, ál­lati vadsággal kínozva és gyö­törve őket . . . Szeretném én azt látni, hogy ezek a hős bírálók milyen képet mutatnának, ennyi minden után megérkezve egy idegen országba? Vájjon, nem tennének-e túl mindenkin éppen azokban a, megnyilatkozások­ban, amit olyan bölcsen elitéinek ma? Van azután ennek az általá­nosító bírálatnak még egy má­sik szemszöge is, amely óvatos­ságra int, mert olyan hibába es­hetünk, amit az élet sohasem fe­lejt el és keményen, de igazsá­gosan megbélyegez! Nem godolnak a kíméletlen bírálók arra, hogy nemcsak azo­kat sodorta ki a veszedelem az orszából, akik hősiesen harcol­tak a hazáért, hanem olyanokat is, akik a volt meghitt vörös ba­rátaiktól már többet nem vár­hattak, vagy éppen bizalmas utasításokkal küldték ki őket, hogy a becsületes élet-halál harcban helytállók jó hírnevét lerontsák ? Etikai elv: aki általánosít íté­leteiben, az mindig igazságtala­nul ítél! A szentirási példa erő­siti meg azt az elvet: pl. azért, I mert Judás áruló volt, nem mondhatjuk, hogy Krisztus töb­bi apostola, a tizenegy is áruló volt! Vagy, mert egy országban van szülő-gyilkos gyermek, nem .mondhatjuk azt, hogy minden gyermek szülő-gyilkos! Aki általánosít Ítéleteiben, az kegyetlen lélekgyilkos, az bele­gázol a becsületes emberek tisz­tességes életébe és előbb-utóbb azon fogja magát észrevenni, hogy őt magát is kivégzi erköl­csileg saját fegyvere! Vagyis, ha találkozunk a sok tízezer és tízezer menekült kö­zött olyanokkal, akik kifogásol­ható magatartást tanúsítanak, óvakodjunk' attól, hogy rögtön az ítélet kését köszörüljük, hogy torkát vágjuk el a tizenkétéves gyötrődésben kimerült és meg­­tántorodott embernek! A hős bírálók Ítéletei mögött mögött nem annyira a hangoz­tatott sértett igazság védelme húzódik meg, mint inkább a fa­rizeusi lélek segíteni nem-aka­rása és hamis és kétszínű önvi­gasztalás, melynek végül is csak egy az eredménye és célja, hogy nem akarják feláldozni párná­zott életük kényelmét és nyu­godt folyását! De ugyanakkor az Isten irgalmazzon azoknak, akik nem akarnak segíteni neki, ha netán bajba kerülne és szük­séget szenvedne! Mondd csak, te hős bíráló, — de csak bíráló — mi lett volna már veled, ha az Isten úgy bánt volna veled, ahogy megérdemel­ted? Ne áltasd magadt az Isten előtt! Ne feledd el azt se, hogy az Isten malmai lassan de biz­tosan őrölnek! És azt se, amit a latin közmondás mond: “Dixe­­ris ingratum, dixeris omne ma­lum! (Magyarul: Mondd, hogy háládatlan és megmondtál vele minden rosszat!) Magyar, ime most itt van az alkalom, hogy hálás légy annak a hazának, mely neked annyit adott, mely felnevelt, megtaní­tott irni-olvasni, segített ember­ré lenned! Légy hálás most és segít véreiden, akik helyetted is szenvedjek . . .! Végül még egyet kell leszö­geznünk : annak a menekült, menekült, szegény nincstelen­nek is éppen olyan joga van em­bernek érezni magát, mint ne­ked ! Annak is éppen olyan joga van a földön a jobb életért har­colni és‘törekedni, ennek eléré­sére a jobb eszközöket, és uta­kat választani, mint neked, aki talán sokszor még kíméletlenebb vagy javaid gyarapításában, mint az az idegenben annyira tájékozatlan menekült, akit a sors egyszerűen csak ide ho­zott . . . Nem jöttek ők a kenyer rét kivenni a te szádból! Nem akarják kihasználni a te javai­dat! ők csak egy időre meg akarnak pihenni, hogy erőre kapjanak! Magyar Testvéreim! Kapasz-' kodjunk meg önmagunkban és legyünk becsületes magyarok, akik nem keseríteni akarják az érkezőket, hanem segíteni! Ha­joljunk le hozzájuk és támogas­suk őket! Vakmerő és általáno­sító itéletenikkel ne rúgjunk be­lé a meggyötört emberbe! . . . a gyermekbe, apába, anyába, if­júba és hajadonba ... a Hazá­ért annyi szenvedést áldozott magyar nép fiaiba! Minderre én csak kérlek és imádkozom érted . . . HA AZT AKARJ A, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban!

Next

/
Thumbnails
Contents