Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-29 / 48. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 48. SZÁM. PASSAIC, N EW JERSEY THURSDAY — 1956. NOVEMBER 29. Próbáljunk nyugodtan gondolkozni, amikor szivünk minden csepp vére lázadozik. Próbáljunk hi­deg aggyal fontolgatni, amikor forró a fejünk s egyik lázas gondolat kergeti a másikat. Pontosan egy hónappal azu­tán, hogy a magyar nép ügy á világlapok főcímeibe került, a szabad világ közvéleménye előtt Magyarország kérdése ma is ér­dekes. Sőt! Ma sokkal többet Ír­nak a magyar népről, mint ak­kor. Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Európában és Amerikában a magyar kérdést hozzák elsőnek a távirati iro­dák, ezzel a kérdéssel foglalkoz­nak a neves sikkirók. Ma a magyar nép mellett áll az egész szabad világ közvéle­ménye. Jobban, mint valaha. Mi, magyarok, szerte a szabad vi­lágban szidunk mindenkit, aki segithettet volna és nem segített idejében, de ismerjük el, rosz­­szabbul is történhetett volna. Például úgy, hogy a világ elfe­lejti a magyar népet. Úgy, hogy az újságok nem Írnak róla, a rádió hírmagyarázói éppen csak megemlítik. Éppen az ellenkezője történt. Mint az óceánok zúgása, úgy hangzik most a világ közvélemé­nyének tiltakozása a szovjet zsarnokság, a vérengzés miatt. Ebben a zúgásban hatalmas erő van és a Kreml falai is beleresz­ketnek. jetuniót, most nyíltan megta­gadták és utálattal fordulnak el tőle. Ennek az újságnak a ha­sábjai nem volnának elegendők Moszkva veszteségeinek felsoro­lására. Budapest hires humora csodák csodájára még mindig él, sőt virágzik. A magyar fővá­ros falain ilyen hirdetés jelent meg a napokban: “Kerestetik valaki, aki résztvenne a kor­mányban! Az egyetlen kivána­lom: legyen szovjet állampol­gár . . .” Egy másik hirdetés is Moszkvát gúnyolja: “Kilenc millió fasiszta ellenforradalmár rejtőzik az országban, — mond­ja egy plakát. — Rejtekhelyük különösen az arisztokrata ne­gyedekben van, mint Cshepel, Újpest, Kőbánya . . . Szerencsé­re akadt hat igaz magyar, akik az ország megmentése érdeké­ben kormányt alakított . . .” (Akik nem tudnák, Csepel és a másik két említett hely távol­ról sem arisztokrata fészek. Munkások laknak ott.) Egy hetilap képtelen versenyezni az eseményekkel. Még egy napi­lap hírei is avultak lesznek, mire az olvasó kezébe kerülnek. Nem akarunk tehát mi most va­lamelyik eseményyel külön fog­lalkozni, inkább a távlatokat vizsgáljuk. Soha a világ közvéleménye nem sorakozott fel úgy egy ügy mellé, mint most. Hogy nem csi­nálnak semmit? Lehet, hogy nem olyan értelemben, ahogy az ember várta volna. De azért a magyar szabadságharcnak ered­ménye lesz. Amikor a szovjet tankok végigdübörögtek Buda­pest utcáin és tüzet nyitottak minden élő emberre, Moszkva azt hitte, eltiporja egyszer s smindenkorra a magyar szabad­ságharcot. Budapesten a tankok megnyerték a csatát, de Moszk­va elvesztette a háborút . . . A Szovjetunió rengeteget vesztett. Ha ezt a veszteséget előre tudták volna Moszkvában, egyetlen puskalövés nélkül kivo­nult volna a vörös hadsereg Ma­gyarországról. Moszkva veszteségei elsősor­ban magyarországiak. A ma­gyar nép ellenállását mind e mai napig sem volt képes megtörni a hat ezer tunk és a 200 ezer muszka katona. Ebből megta­nulta az egész világ s elsősorban a többi rab nemzet, hogy a Szovjetunió nem legyőzhetetlen, s csak fegyverrel képes a hata­lom gyakorlására. Mi ezt előbb is tudtuk. De nem tudták példá­ul az ázsiai népek, amelyeknek a szeme most tágranyilt a csodál­kozástól. Még a mindig óvatos Nehrut is határozott állásfogla­lásra kényszeritette az ázsiai közvélemény. Igen, Moszkva veszteségei felmérhetetlenek. A szabad vi­lágban levő kommunista pár­toknak csak a roncsai marad­tak meg. Azok az ételmiségi em­berek, akik idáig védték a Szov-MENNEK A VONATOK.. " í iyi___ * * * i Magyar országra! IRTA: DR. NAGY JÁNOS A vérontásnak, öldöklésnek vége ... A földindulás azonban, mely ezreket nyelt el, ezreket tett földönfutóvá és milliókat tett földhöz ragadt nyomorulttá ott a véráztatta földön, — nem fejeződött be. Hiába igyekszik a rideg, részvétlen, kegyetlen, önző világ — mely mozdulatla­nul nézte egy nemzet reményte­lenné vált szabadságharcát — lázas sietséggel és a lelkiisme­­ret-furdalást elnyomni igyekvő hangos csindarattával még . a nyomát is eltüntetni' ennek a rá­nézve nagyon kellemetlen inci­densnek, minden lármán keresz­tül sikolt az elpusztított, cser­ben hagyott nemzet kétségbe­esett segélykiáltása, egyesülve a vonatok kísérteties, jeges csi­korgásával ... A vonatokéval, melyek ugyancsak megindultak és transpotrokat visznek, de nem a szabadság, hanem a halál és számkivetés felé . . .! Tisztogatnak. Itt is, ott is. Mennek a vonatok, erre is, arra is . . . És az otthonmaradottak, a nyomorban, éhezésben, a ro­mokba döntött, elhagyott ottho­nokban but csuznak, temetnek, árván marat itak . . . Nem aki írunk ünneprontók lenni, hiszer i mi is boldogok vá­gyunk, hoj zy legalább ennyi megmenekül t a pokol szenvedé­seitől, hiszel í minden magyarra szükség van' és legszívesebben mind a kilei íc milliót itt szeret­nénk ölelni a szabad világ bol­dogságában, mely továbbra is elérhetetlen álom lesz számuk­ra ... de a mi fülünk nem hallja a részünkre kissé üresnek tűnő üdvözlőszavakat ... a mi sze­münk nem látja a fogadtatás színes pompáját ... Mi téged látunk, fáradt, kábult, honvágy­­gyal teli magyar testvérünk, aki ide közénk egy kicsit hazajöttél, bár a menekülés és irtózat nagy rohanásában ott hagytál vala­mit, ami éppen úgy, mint ne­künk, mindenkor a lekedvesebb, a legszentebb mindenkor álmaid középpontja!lesz: a hazádat! A földet, a nyolcmillió testvért, a házat, a falut, az utcát, ahol az első lépéseket tetted, a mely lé­pések a sors kegyetlen irányí­tására most messze idengenbe vezettek téged is . . . Kevesebb a szegény ember Amerikában Érdekes tényeket állapitha­­tunktunk meg két, nemrégiben megjelent tanulmányból. A Ke­reskedelmi Minisztérium a jö­vedelmi adóvallomásokról ké­szített el statisztikát, mig az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, az amerikai fo­gyasztók pénzügyi helyzetére vet világot. A tanulmányok sze­rint 1955-ben körülbelül 8 mil­lió család, vagy családtalan egyén, évi 2000 dollárnál is ke­vesebbet keresett. Ez azonban javulást jelent az előző évekkel szemben, mert még 1951-ben 9 millió család élt ilyen kevésbbé szerencsés körülmények közt. A kormány és közcélú intézmé­nyeink azonban mindjobban igyekeznek e legalacsonyabb társadalmi osztály anyagi hely­zetén segíteni. Kik azok az emberek, akik ehez a csoporthoz tartoznak? Nagyrészük vagy túl fiatal, vagy túl öreg; vagy 25 éven alu­li, vagy 55 éven felüli. Vagy kez­dő a pénzkeresés terén, vagy kiöregedett a létért való küzde­lemben. Sokan csak részidőket dolgoznak, mert tanulnak, vagy nyugidjból élnek. Sok földmives és kisegitőmunkás akad köztük. A készpénzjövedelemre ala­pított statisztika azonban nem tükrözi vissza a földmivesek igazi helyzetét, akik élelmük­nek egy részét maguk termelik. Az öregek közt pedig sokan vannak, akik saját házukban laknak, nincs tehát szükségük arra, hogy házbérüket is meg­keressék. Vannak, akiket a ko­rábbi évek feleslegei segítenek át életük alkonyán. Mégis, még túlsók a szegény ebben a gazdag országban és a kormány kötelessége, hogy ezen az állapoton változtasson. Né­hány 'hónappal ezelőtt a mini­mális órabért $l.ra emelte fel a kongresszus az “államok közti kereskedelemben és iparban.” A társadalmi biztosítást kiterjesz­tették úgy, hogy tiz amerikai között ma már kilenc jogosult aggkori nyugdíjra. A 65 éven felüli amerkaiak két-ötödrésze ilyen járadékot húz és arányszá­­muk évről-évre emelkedni fog. A nők már 62 éves korukban is jogosultak erre, az eddigi 65 éves korhatár helyett, ami a nyugdíj képes nők számát egy­szerre 800,000-el duzzasztotta fel. Más idevágó intézkedések, a­­melyekben a munkásszervezetek vezetnek, megkönnyítik az idő­sebb polgártársak problémáit, segítenek egészségügyi igényeik kielégítésében. * * * A fentiek ismeretében, köny­­nyen megfelelhetünk a vádakra, amelyekkel tudatlan ellensége­ink bennünket illetnek: “Az amerikai szegény ember megve­tett pária, akivel senkisem törő­dik.” Külföldre írott leveleink, amelyeknek rokonaink és bará­taink több hitelt adnak, mint a hivatalos propagandának, meg­cáfolhatják e rágalmakat: csak az igazságot kell papírra vet­nünk ! Common Council Isten hozott zénk, a boldog Legyetek olyan lyen boldog HU benneteket kö­­világ vonatán! boldogok, ami­földönfutó le-Az amerikai posta egy időre beszüntette a Magyarországra címzett levelek, csomagok és más postai küldemények felvé­telét, mert a Magyarországot környező országok postahatósá­gai értesítették az Egyesült Ál­lamok postahatóságát,- hogy a magyar kormány lezárta hatá­rait a postai küldemények előtt is. A Nemzetközi Posta Uniónak 97 nemzet a tagja, köztük Ame­rika, Oroszország és Magyaror­szág is. Ez a szervezet 1874 óta áll fenn s egy olyan egyezmény van a tagállamok között, hogy a postai szállítást garantálják, akármilyen politikai, ideológiai, vallási, vagy más differenciák is vannak közöttük. Magyaror­szág most megszegte ezt a meg­állapodást. A Magyaországra címzett küldemények hatalmas tömege elakadt a környező államokban, nem tudják továbbítani és igen sok levél és csomag vissza fog jönni a címzetteknek Ameriká­ba is. Hiába próbálunk tehát feladni levelet, vagy postai kül­deményeket Magyarországra, az amerikai posta egyelőre nem veszi fel. hét, de so n ne féeldjétek, mint | ahogy mi 'sem feledjük soha, i hogy mi sem feledjük soha,! hogy a vonatok, a hősök leólmo- ! zott ajtóju, koporsó-vonatai í most ugyancsak befutnak vala- 1 hová, ahol nincs fényes fogadta­tás, csak korbács és puskatus. .. ahol nincs ölelés, csak reményte­len halálvárís . . . Isten hozott benneteket, érke­zőket! Isten legyen veletek, el­hurcolt, táv«zó hősök! Isten se­gítsen benneteket, otthon ma­radt testvérek! BÁRMILYEN PÉNZADOMÁNYT átveszünk, a lapban nyugtá­zunk és illeékes helyre továbbí­tunk a migyar szabadságharc áldozatainac segélyezésére! A SZERKESZTŐSÉG Két főiskolai ösz­­íöndij menekült magyaroknak A Columbia Egyetem Bar­nard College főiskolája két tel­jes ösztöndíjat ajánlott fel olyan magyarországról mene­kült női főiskolásoknak, akik az 5,000 Amerikába hozott magyar között vannak. Az egyenként $1,800 értékű évi ösztöndíj évenként megújítható és az 1957 február 6-al kezdődő uj szemeszterben vehető igénybe. A főiskola diákjai gyűjtést indí­tottak, hogy az ösztöndíjat meg­kapó két nőnek könyveket, ru­haneműt és más szükséges dol­gokat is beszerezzenek. Jelent­kezni lehet az ösztöndíjra (meg­felelő bizonyítványokkal) : Bar­­nard College, 606 W. 120th St. New York 27, N. Y. — Miss Helen McCann, Director of Ad­missions. PESTI GYEREKEK... * Magyarok, ti, kik az if júság hitében ott álltatok ezer halállal szemben Pest utcáin, Buda romjai között, mig bomba bömbölt a romváros fölött: a haza hitében rendíthetetlen. Tizenhatéves fiuk és lányok, katonák, asszonyok, gyerekek, magyarok hogy megállítsátok a szennyes hordát, megfordítsátok Európa sorsát, mely halált ordítva ma rátok acsarog! Szentek vagytok, pesti barrikádok, kiégett házak, rombadőlt falak, mert itt torpant meg kelet szennyes árja, tüzes esőt, száz halált okádva, mint annyiszor már Buda fala alatt! Áldottak vagytok sötét, dohos pincék, oltárrá szentelt védőitek vére, tömeg-sirok, hol üveges szemekkel, fegyver agyára ráfagyott kezekkel, hullottak ezrek az anyaföld ölére. Áldottak vagytok budapesti kövek, ti védtétek a harc marok kis népét s ti közietek lángolt fel hősen, halált megvetve, büszkén, eszelősen, az ezeréves magyar dicsőség! Hitetlen világ, hajolj meg előttük, csoda történt itt, — Isten tett csodát, hogy megállítsa a Sátán gőgösségét, a szép, a jó, az igaz örök végét, — s Isten nevében a magyar katonák. Felöltöm lelkem ünneplő ruháját, ■mint minden magyar, if jú és öreg és szentségiek hírét az égre kiáltom, sírotokra szórom minden szál virágom, Pest védői s ti meggy alázott kövek! Felvirrad még a reggel romra, sírra, egy világ hull térdre előttetek, budapesti kiégett házsorok, s kiket ma sírva hősnek elmondok, Pest védői, ti magyar gyerekek! fogjuk. Nézd, a zászló ura leng az ormon! Halott százezre arca felragyog! Megzendül az den orgonája, Hogy világgá zárja örök, szent csodára: Ti voltatok a ighübb magyarok! * A költemény szerzője előttük ismeretlen. Mihelyt megtudjuk nevét, közölni Szerk.) MAGYARORSZÁGI HELYZETKÉP Valamikor a XVI. század hősi török harcaiban állhatták olyan halálraszántsággal szemben a mérhetetlenül erősebb pogány hatalommal Losonczy István Temesvárjának és Zrínyi Mik­lós Szigetvárának védői, mint ahogy ma védik magukat és az utolsó darab szábad földet a ma­gyar szabadságharcosok az or­szág különböző részeiben: Sal­gótarján, Gyöngyös, Miskolc vi­dékén, a Cserhát, Mátra, Bükk hegyeiben, a Mecsekben, de még Bácskiskunmegye déli részén is, ahonnan Szabadkára két órán keresztül erős ágyuharc zaja hallatszott át. Miként Szigetvár és Temesvár hősei, úgy a mosta­ni magyar szabadságharcosok is, hiába várták és várják a bol­dog, gondtalan Nyugatról érke­ző segítségét . . . hitvány bábkormánya minden fogást megpróbál, hogy szépszó­val vagy fenyegetésekkel meg­szüntesse az általános sztrájkot, mely igen nagy károkat okoz a Szovjetuniónak is, hiszen min­den a “termelésből kiesett” nap újabb és újabb scapás a Szovjet- és csatlósainak gazdasági, poli­tikai és katonai erejére, az im­már összeomlott uj ötéves ter­vekre s a szabadvilágban műkö­dő kommunista pártokra. NÉPIRTó SZOVJET! A Nemzetek Szövetsége a ki­csi Kuba indítványára novem­ber 21-én ismét tárgyalta a ma­gyar ügyet és a Szovjetuniót el­marasztalta a népirtás — geno­cídium — szörnyű vádjában. Egyben újra kérte UNO megfi­gyelek kiküldését is Magyaror­szágra. De nagy kérdés, hogy lesz-e erő és bátorság, mely az UNO határozatának érvényt szerezzen? A Szovjetunió mai vezetőinek legtöbbjét sok száz­ezer ember legyilkolása, saját honfitársaiknak, az orosz nép­nek, szörnyű elnyomása terheli immár négy évtized óta. Várha­tó-e, hogy ezek a sokszoros, ed­zett idegzetű, gyilkosok túlsá­gosan a szivükre veszik a Nem­zetek Szövetségének még olyan erős, megbélyegző határozatát is? Rögtöni hatással aligha, de lehetséges, dlogy látván meny­nyire ellenük fordult a világ, mily súlyos sebeket kapott a “világkommunizmus” ügye, bi­zonyos idő múlva ráébredhetnek arra, hogy Magyarország “rossz üzlet” számukra s majd talán találnak valami kompromisszu­mos megoldást, mely népünk zö­mét megmentheti a teljes el­pusztulástól. Különösen hatásos fegyverré válhat a Szovjet unió ellen a szabad világ munkássá­gának, különösen a szervezett munkásságnak, már bejelentett akciója, amely a Szovjetunió és a szovjetblokk államainak kül­kereskedelmét telj esen megbé­nítja. Ez már “zsebre megy” s e tekintetben a moszkvai urak na­gyon érzékenyek. A KIÉHEZTETÉS POLITIKÁJA Kádár, szovjet urai parancsá­ra kiéheztetéssel igyekszik első­sorban letörni a nagy sztrájkot. Minden élelmiszer, ruhanemű és tüzelőanyag szétosztása ezentúl csakis az állami üzletekben tör­ténhet. Az üzemekben a munká­sok maguk és családtagjaik számára élelmiszerek és köz­szükségleti cikkek vásárlására jogosító jegyeket kapnak. Az é 1 e 1 m i s zerigazolványokat a gyárban naponta lepecsételik, enélkül senki sem vásárolhat élelmet. A sztrájkolok nem kap­hatnak bért, fizetést. SZOMORÚ HELYZET! A helyzet Magyarországon szörnyen siralmas. Kádár János DEPORTÁLÁSOK A deportálások tovább foly­nak. Az UNO-ban Sepilov szov­jet külügyminiszter és a két gyászmagyar: Horváth és Sik, szemérmetlenül tagadják, hogy deportálások történtek volna. Ugyanezt teszi ma már Kádár is otthon, holott pár npapal előbb maga fenyegetőzött deportálá­sokkal és napokon keresztül tár­gyalt a deportálások megszünte­téséről a nála járó, tiltakozó, dühös munkásküldöttségekkel. John MacCormack, a neves amerikai újságíró, a New York Times november 22-iki számá­ban megjelent előző napról kel­tezett bécsi tudósításában jelen­ti, hogy “Minden tagadás elle­nére, fiuknak, lányoknak, fiatal férfiaknak és fiatal asszonyok­nak a tömegdeportálása ma is tovább tart Magyarországról kelet felé, a Szovjetunióba . . . KIT SEGÍTSÜNK? A budapesti rádió közléseiből is megállapítható, hogy számos élelmiszerraktár a felkelők ke­zére jutott s bár a kormány hi­vatkozik még jelentős élelmi­szerkészletekre, amelyek fölött rendelkezik, nem lehet tudni vájjon nem-e a szabad világ sze­­retetadományait használja-e fel a kommunista bábkormány a sztrájk és az ellenállás letörésé­re? Bécsi jelentések szerint a (Folyt, a 4-ik oldalon) FELHÍVÁS Perth Amhoyi Magyar Nőkhöz és Férfiakhoz! A Perth Amboyi Magyar Segély-bizottság, nyomorgó magyar testvéreink javára gyűjtve, minden perth amboyi házat meg akar látogatni. Erre a nemes munkára legalább 100 önkéntes, munkásra van szükség. E helyről is felkérjük tehát mindazokat, akik ilyen nemes munkára vállalkoznak, hívják fel telefonon az alábbiak bármelyikét: Séllyei F. Lajos, elnök (Bliierest 2-3580) Zámbory Sándor, titkár (VAlley 6-1069) Török László, ellenőr (VAlley 6-1952) Fohl András, alelnök (Hlllcrest 2-1547) PERTH AMBOYI MAGYAR SEGÉLY-BIZOTTSÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents