Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-09 / 6. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ”

OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR

20

Merged with “PASSAIC and VICINITY”

THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES

50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK

VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM.

PASSAIC, NEW JERSEY

THURSDAY — 1956. FEBRUÁR 9.

Ismét megszigorították amerikai polgárok óhazába utazását

Nem újság,

hogy a new yorki kommunista lap, az “Amerikai Magyar Szó” szerkesztőjének, Deák Zoltánnak nagyon fáj még a puszta létzésünk is. Fáj ennek a vörös embernek, aki ha csak a nevét leírja, már is kétszer hazudik, hogy lehet tisztességesen is lapot írni és lehet tisztességesen is élni.

i ő abból a fajtából való, akinek — mint a vakondnak — sérti a szemét a világosság. Köpköd, kénkövet lövel és mérges fogaival szeretne belénk harapni. Ha merne, a nyavalyás. Bűzös odvából prüszköl hát tovább s voltaképpen arra sem kellene érdemesíteni, hogy szót fecséreljen rá a tisztességes ember. Két tényt mégis megállapíthatunk.

Újra végiglapozva az amerikai igazságügyminiszter hivatalos közleményét a felforgató szervezetkről és közleményekről, büszkén állapítjuk meg, hogy valamennyi nemzetiség közül a magyar szerepel benne legkevésbbé. A magyarországi kommün után ide menekült óhazai vörös patkányok megpróbálták az amerikai magyar nép megszervezését, de ez csak jelentéktelen mértékben sikerült nekik. Az amerikai magyar tömegeket nem lehetett az orruknál fogva vezetni, hangzatos kommunista jelszavakkal. Büszkék vagyunk a józan magyar népre, mert az óhazában éppenugy, mint itt elutasította magától a moszkvai mákonyi.

A másik tény az, hogy az amerikai magyar bértollnokoknak újabban megjött a hangjuk. Senyvedő testükbe uj injekciót kaptak. A budapesti vörös kormány ujbaban újra ad pénzt nekik, főleg amióta a magyaországi vörös delegáció felbukkant az Egyesült Nemzetek közgyűlésén. Az amerikai magyaroktól már rég megdöglött volna az előbb említett szennylap s mert a budapesti vörös kormány sokáig érdektelenséget mutatott ideplántált fiókái irányában, ennek a dicstelen kimúlásnak minden jele meg is volt. A vörös deák most újra marékkai kapja a dollárokat s ezzel párhuzamosan a hangja is megnőtt. Bömbölne is, ha hangja volna. Nyeszlett tüdejéből azonban nem futja csak vinnyogásra és a kötelező prüszkölésre, köpködésre.

Ezért fizetik.

Söpredék.

Bebizonyosodott megint,

hogy a nemes gesztust, nem érdemes a vörösekre pazarolni. Újból a budapesti vörös rezsimről van szó. A “genfi szellők” jégolvasztó hatására Dulles külügyminiszter feloldotta a magyarországi utazások tilalmát. A dollár-éhes budapesti vörös pribékek ujjongtak örömünkben. Hogyne! Most már jönnek az amerikaiak; — gondolták, •— és nálunk költik el a jó dollárt.

S mentek is. Nem sokan, de mentek. Mint mindig, a kommu-Történt valami

aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, közölje velünk a hirt és mi szívesen közreadjuk lapunkban’

nisták ezúttal is gazsággal feleltek a nemes gesztusra. Budapesten újra “ítéletet hirdettek.” Tárgyalás nem volt, csak Ítélethirdetés. Megint “amerikai” kémeket vetettek börtönbe.

Mert nagyon jól jön az amerikai dollár, de a vörös gépezetet csak úgy lehet mozgásban tartani, ha rendes időközökben Amerika-.ellenes szól amokkal etetik. Azért nincs kenyér, zsir, vaj, hús az egykor Középeurópa Kánaánjának nevezett Magyarországon, azért fongyos a magyar nép, mert Amerika kémei jelen vannak s azok a csodálatos tervek, amelyeket a vörös szakértők eszelnek ki, meghiúsulnak. Pedig — Lenin lássa sötét lelkűket —ezek a vörös szakértők mindig & nép javáért dolgoznak,

— dehát Amerika miatt újra és újra felsülnek. Körülbelől ez a propagandatétel, amely különféle változatban és időpontban a budapesti pártközpontból a nép felé irányul. “Gyűlöld Amerikát” — harsogja a kommunista pártközpont s mert a bárgyú szólamok hatástalanul peregnek le a dolgokkal tökéletesen tisztában levő magyar nép tömegeiről, ezért nyúl a vörös rezsim a durvábbnál durvább eszközökhöz.

így aztán Amerikának nem lehetett más választása minthogy a rendelkezésére álló megtorló eszközzel éljen. Megtiltotta állampolgárainak, hogy Magyarországra utazhassanak.

Le merjük fogadni, hogy Rákosi szeretné kitépni minden hajszálát, ha volna. Erre nem számított. Nem számított rá, hogy az amerikai kormány ilyen gyorsan és erélyesen visszaüt. A dollárra, ugyanis, a budapesti vörös rezsimnek szüksége van. Nagyobb szüksége, mint bármikor is volt.

A budapesti vörösek dühét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az amerikai kormány jegyzékét visszaküldték. “Washington a belügyeinkbe avatkozik”

— visítják Rákosiék.

Az amerikai kormány intézkedése nagyon is az elevenükbe talált.

80,008 orosz katona eszi a kenyeret Magyaroszágon

(FEP) A Bécsben megjelenő Die Presse c. lap 1956 január 24-i cikke szerint jelenleg 80,- 000 orosz katona állomásozik Magyarországon. Köztük vannak a múlt év közepén Ausztriából átvonult csapatok: egy automatikus fegyverekkel felszerelt motorizált hadosztály. E három hadosztály létzsáma legalább 35,000 fő. Kívülük négy másik orosz hadosztály tanyázik az országban Szombathely, Székesfehérvár, Pápa és Lillafüred parancsnoksági székhelyekkel.

A szovjetcsapatok zöme a Dunántúl nyugati felében állomásozik. A Hatvan melletti nagy katonai építkezésekből arra lehet következtetni, hogy a központi főparancsnokság Hatvanban lesz, a MVD főparancsnoka rnáris ott székel. A magyar fegyveres erők létszámát a bécsi lap 300,000-re becsüli.

Az Egyesült Államok külügyi államtitkárhelyettese, Jacob D. Bean, mint az európai ügyek osztályfőnöke, magához hivatta Szarka Károlyt, a Magyarországon uralmon levő kommunista kormány washingtoni követét és egy rendkívül szigorú hangú átiratot nyújtott át. A három gépelt oldalas okmány 131 sorban részletezi azokat a sorozatos túlkapásokat, melyekkel a budapesti kommunista kormány minden elképzelhető eszközzel elmérgesitette a helyzetet az E- gyesült Államok és Magyarország között.

Annak ellenére, hogy a múlt év második felében amerikai részről lényeges könnyítéseket léptettek életbe a két ország közötti kapcsolatok, utasforgalom stb. előmozdítására, a budapesti kommunisták konokságán minden amerikai jóindulat kudarcot vallott. Mindenek tetejébe 1956 január közepén az amerikai követség két magyar alkalmazottját, Kapocsy Bélát és Balázs Kornélt életfogytiglani, illetőleg nyolc évi börtönbüntetéssel sújtották. Bár mindkettőjüket egy teljes éven át faggatták, az amerikai diplomatáknak még csak magyarázatot sem adtak, mi az ellenük felmerült vád. Hasonlóan jártak el nemrég Marton Endre, és neje Ilona esetében is, akik az amerikai sajtó

részére évtizedek óta tudósításokat küldözgettek Magyarországról.

Az Egyesült Államok kormánya ezért büntetésként újból megszigorítja az óhazába utazást. Ezentúl tehát a három hónapon át érvényben lévő könnyítéseket azonnali hatállyal beszüntetik és csak különleges esetekben érvényesítik az amerikai útleveleket M a g y arországra. Ugyancsak korlátozzák a washingtoni “magyar” kommunista követség tisztviselőinek utazási szabadságát, sőt washingtoni kormányhivatalok f e 1 a d j ák minden olyan tanácskozás tervét, amit magyar megbízottakkal folytattak volna.

Az Amerikai Magyar Szövetség a hivatalos amerikai álláspont eredeti szövegét megkapta a State Departmenttől, amint azt Christian Ravndal amerikai követ Budapesten egyidejűleg átadta Boldóczky János kommunista külügyminiszternek. Bárkit érdekel a hivatalos amerikai átirat, azt a Szövetség kérésre készséggel megküldi, hiszen aban az Egyesült Államok kormánya nem csupán a sérelmekkel szemben köÁtel elégtételt, hanem férfiasán sikraszáll a vörös elnyomatás alatti magyar nép igazsága érdekében is:

“Az amerikai kormány már csak azért sem nézheti szótlanul

Május 28-án kezdődik a Református Egyesület konvenciója Ligonier-ben

Az Amerikai Magyar Református Egyesület négyévenkénti szokásos nagy-gyülése 1956. május 28-án és az azt követő napokon lesz, még pedig — a Vezértestület határozata szerint — ismét Ligonier, Pa.-ban, ahol az egyesület Bethlen Otthon árvaháza, aggmertháza és más értékes birtokai vannak.

Nt. Borshy Kerekes György, a Református Egyesület főtitkára az 1956. évi konvenciót a hivatalos lapban már behirdette s a fiókok delegátusaikat nagyrészben már meg is választották.

MAGYAR FOGADALOM

A MAGYARSÁG századok óta a halál mesgyéjén élő nemzet. Legnagyobb fiait, akiknek értelme a lét mélységeit kutatja és a sors törvényeit fürkészi, szüntelenül a nemzethalál látomása gyötri. Folyton azt érzik, hogy mi éppen csak élünk. Másoknak, a nagyon erőseknek kiszolgáltatott sors ez a mienk, és úgy tetszik: senkinek sem érdeke, hogy mi legyünk.

ANNÁL NAGYOBB CSODA, tiszta történelmi valószínűtlenség, hogy mégis vagyunk és népemésztő hadak utján, a Duna völgyében nemzeti létünket és kultúránkat mindeddig meg tudtuk őrizni. Mi századok óta nem annyira az ellenségekkel vagy az árulókkal, de magával a halállal folytatjuk a baj vívást.

AZÉRT IS NINCS TALÁN még egy nép, amely annyira átélné, hogy sorsa a titokzatos, legfőbb Akarat tetszésétől függ és minden csapás, minden összeomlás vétkeinkért járó büntetés. Ma ismét rongyokban, éhezve vezekel a mi szegény, megpróbált népünk otthon, — a kivándoroltak legjobbjai pedig az imádság zarándokutján engesztelve keresik Annak pártfogását, Aki eddig megtartott.

MOST, AMIKOR NEMZETHALÁLLAL vívjuk legnagyobb küzdelmünket, tartozunk magunknak és történelmünknek egy ünnepélyes fogadalommal: nem lesz-ünk hűtlenek ősi, szép magyarságunkhoz és nem törjük össze utolsó vagyonúnkat, öntudatos hitünket akkor, amikor úgyis a népek koldusa lettünk. Nem játszuk el Annak jóindulatát, akit mi élő Istennek nevezünk. Arról a szövetségről, amelyet a keresztségben kötöttünk Vele, le nem mondhatunk és ezt a legfőbb magyar hiiségesküt meg nem törjük semmi áron!

EZ AZ ÍGÉRET a mi lelkiismeretünk kemény parancsa. Mindenre, ami krisztusi elvekkel ellenkezik magán és társadalmi életünkben, csak azt felelhetjük: nem fogadjuk el! Nekünk is jogunk van az élethez és joggal félünk, hogy meghal a magyarság, ha nem lesznek elveikben, gondolkodásmódjukban krisztusi magyar emberek.

(“A Szív” — Montreal, Canada)

budapesti követsége alkalmazottainak a politikai rendőrség részéről való üldöztetését, mert ezzel a magyar népet terrorizálni és előtte az Egyesült Államok tekintélyét aláásni akarják. Hiába vár Amerika éveken át arra, hogy a magyar kormány mint felelős és független államszerv működjék, nemzetközi kötelezettségeinek eleget tegyen és saját polgárainak egyéni jogait tiszteletben tartsa. Meg kell végre állapítanunk, hogy a budapesti kommunista kormányzat teljesen elvesztette szavahihetőségét és ténykedésének becsületessége iránt senki ezentúl nem tekinthet többé bizalommal.

“A magyarországi kommunista kormány továbbra is rendszeres következetességgel nyomja el a lakosságot és vonja meg tőle a legelemibb emberi jogokat — noha erre szerződésileg határozott Ígéretet tett. Az elismert külföldi diplomata személyzet üldöztetése pedig egyenes ellentétben áll azokkal a hangos követelésekkel, melyekkel az Egyesült Nemzetek tagjai közé felvételüket szorgalmazták. Úgy a mostani, mint a múltban történt kommunista visszaélések komoly kételyt támasztanak aziránt, hogy Magyarország jelenlegi kormánya akár meg tudna, avagy akarna felelni azoknak a követelményeknek, melyekkel az Egyesült Nemzetek tagjai sorába történt felvétele együtt járna.”

A csehszlovák megszállott Felvidékre, nemkülönben a jugoszláv uralom alatti Délvidékre nem vonatkozik az amerikai utlevél-érvényesitési legújabb megszigorítás. Sőt a románok megszállta Erdélybe is utazhatnak amerikai polgárok, ez esetben a Magyarországot ért diplomáciai fenyítés óta Jugoszlávián keresztül. Amerikai honosságot nyert bevándoroltakat azonban külön figyelmeztetnek útlevelük kiadásakor az úgynevezett dupla honosság veszélyeire. Megeseik elég gyakran ugyanis, hogy a szüleiket meglátogatókra rásütik, hogy amerikai polgárpápirjuk dacára érvényesek rájuk a szülőhaza jelenlegi törvényei. Ily módon megtörténhetik, hogy a látogató amerikai honosnak a visszatérése elé mondva csinált akadályokat gördítenek és csak hosszú várakozás, nagy költség árán tudnak visszajutni szabad földre.

❖ * *

(Fenti amerikai diplomáciai demars pontosan 32 évvel azután történt, hogy Wilson elnök meghalt. A tudós államfő jóhiszeműen sürgette a népek önrendelkezési jogának elismertetését, de azt mégis a magyar nép kisemmizésére, önzőén alkalmazták.)

William Penn piknik julius 29-én

Megírtuk, hogy julius 29-én lesz a William I|enn Nap, de bejelentésünkbe úgy látszik a legjobb akarat mellett is egy kis hiba csúszott be. Az idei, első William Penn pikniket ugyanis a volt Verhovay és Rákóczi egyletek New Brunswick-i fiókosz-Lincoln Ábrahám emlékezetére

Nincs az a drámairó, aki olyan tökéletes tragédiát tudott volna megálmodni, mint amilyen Lincoln Ábrahám életének igaz története.

Tragikus összeütközések és a hős bukása, Lincoln életében gyakorta megismétlődnek. Majd minden vállalkozásában elbukik és amikor végre egyszer céljához jut, a siker nagyobb fájdalmat okoz, mint a bukás.

Életének egyetlen szerelmét

Nyújtsunk anyagi és erkölcsi támogatást az AMSz-nek

Az Amerikai Magyar Szövetség most februárban ünnepli fennállása ötvenedik jubileumát. Az alapítási jegyzőkönyvek szerint “a szövetség célja a magyar-származású amerikaiak tömörítése az amerikai demokrácia ideáljai és a magyar ügy felkarolása érdekében.” Az elmúlt félévszázad alatt a világ képe nem egyszer döntően megváltozott, de a Szövetség ma is büszkén vallja, hogy eredeti célkitűzésétől nem tért el. A félévszázad ünneplése során a Szövetség nem nagy szavakat vár tőlünk, hanem támogatást. Helyi fiókok, egyházak és magánosok önkéntes támogatása biztosítaná nagy egyleteink segítsége mellett a Szövetség fennmaradását és eredményes küzdelmét az elnémitett magyar nemzet fogaiért.

Nekünk, amerikai magyaroknak nincs egyetlen olyan szervünk sem, amely érdekeinket védné és szót emelne Magyarország mellett, csak a Szövetség. Mig más nemzetek hasonló csúcsszervei százezres költségvetésekkel* dolgoznak, a mi Szövetségünk csak nehezen tartja fenn magát a legszükösebb körülmények között. Ideje lenne, ha újból ráébrednénk a Szövetség fontosságára és tényleg tennénk érte valamit. Milyen szép lenne, ha innen, vidékünkről is egy mozgalmat indíthatnánk el leumra minden magyar család annak érdekében, hogy a jubikiildjön legalább egy dollárt a Szövetségnek. Cim: American Hungarian Federation, 614 Mills Bldg., Washington, D. C.

tályai rendezik közösen és nem az összes fiókok.

Hogy az egylet többi jerseyi fiókosztályai réndeznek-e az idén közös pikniket, nem tudjuk, mert erről még nem érkezett be hozzánk értesités.

ifjan ragadja el a halál és a nő, ki felesége lett, nem boldogítja, /sak hírében sütkérezik, üzleti vállalkozása csődöt mond. Állásért folyamodik a földosztó bizottsághoz és elutasítják. Szeaátori választásban kisebbségben marad. Alelnökségre pályázik és elbukik. Amikor pedig a egnagyobb dicsőség napja sütae rá és az Egyesült Államok elnökévé választják, mint mélyen lesújtott ember lépi át a Fehér Ház küszöbét, mert ő, aki i béke apostola volt, a polgárháború remeit akkor már előre átta. Mint önfeláldozó apa, meg .cellett érnie, hogy két gyermekét kellett korai sirukhoz kisérúe. ő, aki embertársai iránt nindent megbocsájtó szeretetet irzett, ismételten is kénytelen /olt ifjú katonák halálos Ítéletét negpecsételni, akik pedig a haditól való félelmükben hagyták 4 az Unió frontvonalát. Végül oedig amikor annyi balszerencse és viszály után kivívta a katonai diadalt, nem élvezhette innak gyümölcseit, mert a déliek fegyverletétele után alig pár pappal, gyilkos merényletet áldozata lett.

Lincoln a szerénység és türelem példaképe volt. Saját “hivatalos családja,” a miniszterek, akik kinevezésüket neki köszönhették, sértegették, gúnyolták. Seward és'Chase átkozták, Stanton “tökféjü gorillá”-nak nevezte a háta mögött. Lincoln azonban nemhogy elkergette volna őket, hanem még csak szemrehányást sem tett nekik soha. Amikor pedig az akkori “kávéházi Konrádok,” (hadvezérek a karosszékben), akik otthon szították a gyűlöletet polgár és polgár között, de nem mentek a frontra, tehetetlenséggel vádolták az Elnököt, ő csak azt felelte, hogy “nem cserélhet lovakat a folyam közepén.”

A félreismerés, a jogosulatlan kritika igy kisérte a nagy Elnököt élete végéig. Gettysburgi beszédét, amelyet ma a szónoklás művészetének mesteri darabjaként ünnepiünk, az egykori lapokban agyonhallgatták, azok pedig, amelyek mégis megemlékeztek róla, “az alkalomhoz nem méltó, szentimentális, buta deklamációnak” nevezték.

Csak tragikus halála után ébredt a nemzet annak a tudatára, hogy ki volt Lincoln és mit vesztettünk benne.

Alakja ma már úgy él a nemzet tudatában, ahogy csodálatos szobra mutatja be a washingtoni mauzóleumban, mint aki “emgértést mutat mindenkivel, rosszakaratot senkivel szemben.”