Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-02 / 5. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK I VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY l ------------- ■ 1...............! 1 ■■ ........... » ' ■ ' ----------- ' ■ '!------------------“ ' ' '' — Magyar repülő tragikus légiharca szovjet üldözőjével A magyarországi kommunista gazdálkodás A kommunisták terv szerint dolgoznak, de ezek a tervek so­hasem akarnak sikerülni. Ezzel ellentétben a nyugati világ gaz­dasági életében látszólag min­den tervszerütlenül történik, mégis megy minden, mint a ka­rikacsapás. Mi az oka a kommunista gaz­dálkodás csődjének? Erre nem lehet egyszerűen megfelelni. A közgazdászok könytárakra me­nő köteteket írtak róla. A leg­főbb tényező kétségtelenül az, hogy hiányzik a munkásból a lelkesedés. Hiába mondja a kom­munista párt, hogy tiéd a gyár, magadnak dolgozok, — ez a szó­­la mma már hatástalanul pereg le a munkásról. A munkás gyomra korog, keresetéből nem viszi semmire. Alább néhány idézetet adunk a magyarországi kommunista lapokból. Olvasóink talán nem mindig értik meg a kommunista tolvajnyelvet, de annyit mégis felfognak, hogy nagyon rosszul mennek a dolgok. Tessék tehát! “Az öntödei selejt milliós ká­rokat okoz. Az öntödék selejt­­veszteségéből évente egy köze­pes nagyságú uj öntődét épít­hetnénk.” — Népszava, 1955 X. 16. “A tervszerütlenség gátolja a belföldi igények pontos kielégí­tését és exportkötelezettségeink teljesítését. Ugyanakkor ez nagymérvű pazarlást is jelent.” — Szabad Nép, 1955. X. 19. “Szeptemberben a negyed­éves terv teljesítése érdekében sok üzemben “kirabolták” az üzemet, felélték a félkészrak­tárt és minden mozgatható al­katrészt tessék-lássék módon összeszerelte ...” — Szada Nép, 1955. X. 23. “Sok üzemben előfordult, hogy olyat gyártottak, sokszor terven felül is, amire sem ideha­za, sem külföldön nem volt szük­ség, sok termékből pedig a szük­séges mennyiséget sem készítet­ték el.” — Szabad Nép, 1955. X. 30. “A prototípusokat, az uj gyártmányokat rendszerint na­gyon lassan készítik el ...” — Szalad Nép, 1955. X. 30. “Gépiparunk, vegyiparunk, könnyűiparunk és a többi ipar­águnk még mindig jelentős mér­tékben elmaradt a technika nemzetközi haladásától.” — Szabad Nép, 1955. XII. 5. “Október hónapban a vállala­tok 25.4 százaléka nem teljesí­tette tervét.” — Szabad Nép, 1955. XII. 10. “A Vaskohászati Igazgatóság bár globálisan már több mint 20 ezer tonna anyagot termelt terven felül, mégis sok tétellel adósa az országnak.” — Népsza­va, 1955. XII. 18. % “Bár az üzemek többsége be­fizette az "államkasszába a szá­mukra előirt nyereséget, mégis több száz ipari és mezőgazdasá­gi vállalat veszteséggel dolgo­zik. A termelés a legtöbb üzem­ben egyenetlen, nagy az anyag­­pazarlás.” — Szabad Nép, 1956. I. 1. “Üzemeink az évvégi hajrá­ban felemésztették az alkatré­szeket, a fél-készgyártmányokat s az újév első napjaiban mindez súlyosan visszaütött.” — Sza­bad Nép, 1956. 1. 14. Bulgányin megkapta a magáét Személyes üzenet formájában a szovjet miniszterelnök a “Ten­­te-baba-tente” cimü dalt küldte el Eisenhower elnöknek. A moszkvai pribékek úgy gondol­ták, hogy a szundikálásra amúgy is hajlamos amerikai közvélemény nem tud ellenállni ennek a szivet-lelket lágyító da­locskának. Csak aludjatok, jó amerikai­ak, — ha nem is szavakban, de tartalomban igy hangzott a le­vél, mert mi itt Moszkvában vi­gyázunk álmaitokra. Tudjátok — ugy-e tudjátok? — hogy mi nagyon jó barátaitok vagyunk és még jobbak akarunk lenni. Mi, itt Moszkvában szakadatla­nul azon törjük a fejünket, a­­zért okozunk magunknak álmat­lan éjszakákat, hogy megóvjuk a világbékét. Ez a cél lebeg e­­lőttünk és mi nem kímélünk sem időt, sem fáradságot, sem ru­belt . . . Igaz,, hogy közben az atomerő fejlesztésére szánjuk állami költségvetésünk jelenté­keny részét, de ne higyjetek az izgatóknak. Ne higyjetek annak a híresztelésnek, hogy mi hidro­génbombákat gyártunk. A kapi­talista műszerek hazudnak, ami­kor Szovjetoroszországban nuk­leáris robbantásokat jeleznek. BBevalljuk ugyan, hogy olykor robbantgatunk, de ez is a világ­béke érdekében történik. Meg akarjuk változtattni a folyók irányát, a hegyek fekvését. Azt akarjuk hogy a Volga északnak haladjon és az Ural hegység ke­let-nyugati irányba helyezked­jék, mert újabb ötéves tervünk szerint ez a világbéke legfonto­sabb kelléke. Nem, ne higyjé­­tek kedves amerikaiak, hogy mi háborúra, mindent megsemmisí­teni akaró atomháborúra készü­lődnénk, hiszen ismerhetitek vaj szivünket. Mi a Volga .irá­nyának megváltoztatásával a kukorica magasságát is növelni akarjuk, messze túlszárnyalva — óh, ne haragudjatok ezért! — az iowai kukoricát, még pedig egy méter hosszal. Nem, nem igy hangzik Bul­gányin levele, amit Eisenhower elnökhöz intézett. Más bárgyú mese volt benne. Csakhogy a bárgyú mesék ideje — remél­jük; — lejárt. Eisenhower el­nök válaszát a Szovjetben nem teszik ablakba! Tettek kellenek, nem mesék, — ez az elnök vá­laszának a lényege. Truman volt elnöktől kezdve pártállásra való tekintet nélkül az összes amerikai politikusok és a nyugati világ államférfiai elismerésüket fejezik ki az E- gyesült Államok elnökének, hogy Bulgányin bárgyú meséjét viszaküldte a szerzőnek. Ottó Amerikában Habsburg Ottó, a régi oszt­rák-magyar uralkodóház feje — akit hívei ma is Magyaror­szág törvényes királyának, il­letve trónörökösének tekinte­nek, január 16-án repülőgépen New Yorkba érkezett, január 17-én pedig Washingtonba utazott tovább. Megérkezése napján new yorki magyarok zártkörű fogadást rendeztek tiszteletére, meghívott vendé­gekkel. Bécsben igen nagy feltűnést keltett és az osztrák sajtó mesz­­szemenő kommentárjaira ad al­kalmat két szovjet gyártmányú MÍG gép légiharca osztrák te­rület felett. A Reuter-ügynök­­ség bécsi jelentése és az ezt ki­egészítő osztrák jelentések sze­rint január 20-án az alsóauszt­riai Pamhagen falu mellett, nem messze az osztrák-magyar ha­tártól, egy szovjet MÍG gép ül­dözőbe vett egy másik szovjet gyártmányú MÍG léglökéses (jet) gépet, amelyről később ki­derült, hogy magyar pilóta ve­zette. Az üldözésben résztvett még egy másik szovjet léglöké­ses gép is. A magyar pilóta gé­pét üldöző MÍG nekirohant el­lenfelének; az összeütközés kö­vetkeztében mind a két gép meg­gyulladt és felrobbant. A ma­gyar pilóta életét vesztette, az orosz, akiről később kiderült, hogy Konoklov Nikoláj repülő­kapitány, — ejtőernyőjével le-Régen elmúlt az idő, amikor csak kifogástalan egészségű és biztonságos foglalkozású egyé­nek kaphattak életbiztosítást. Az Életbiztosító Intézetek Or­szágos Szövetségének jelentése szerint, az elmúlt évben 100 je­lentkező közül 98 részére állítot­tak ki halálesetre szóló, rendes biztosítási kötvényt. (Rendes életbiztosítás az, amelyet több­ezer dollár erejéig, más család­tagok javára kötnek.) Az életbiztosító intézetek kü­lönböző okok következtében ju­tottak abba a helyzetbe, hogy szabályaikat enyhítsék. A leg­fontosabb, az orvostudomány rohamos haladása, ami a beteg­ségek megelőzését és gyógyítá­sát egyre jobban megkönnyíti. Más fontos ok az, hogy a válla­latok munkásaik testi épségéről egyre jobban gondoskodnak. Az életbiztosítók ezenkívül azt a politikát követik, hogy megfelelően magasabb dij elle­nében, “rendkívüli kockázatot” is vállalnak, azokért, akiknek egészsége kívánni valót hagy hátra, vagy kockázatos foglalko­zással keresik kenyerüket. Az elmúlt évben a kiállított kötvé­nyeknek azonban csak 8százalé­­ka volt “rendkivüli kockázatra” alapítva. A szabaályok enyhítése és a rendkivüli kockázat elvállalása következtében, életbiztosításhoz jutottak olyanok is, akiknél az orvosok előre nem haladt szív­bajt, cukorbetegséget, tüdő­vészt, epilepsziát, köszvényt vagy rokkantságot állapítottak meg. Az egész ország területén rendkívül kevés jelentkezőt uta­sítottak el az életbiztosító tár­saságok, kockázatos foglalkozás miatt. A fentemlitett két száza­lékból csak 1/2 százalék esik azokra, akiknek foglalkozása ta­láltatott olyan veszélyesnek, hogy éetlbiztositási kötvényt nem kaphattak. A fenmaradó 11/2 százalék legnagyobb részét előrehaladt szívbajban szenve­dők képezték. Az Életbiztosító Intézetek Or­szágos Szövetsége hangsúlyozza azt, hogy ha a rendes életbizto­sítási kötvényt kiállították, az évi dij állandó marad, bármi­lyen kedvezőtlen változás állott be a biztosított egészségében, szállt. A vizsgálat kiderítette, hogy az elpusztult magyar piló­ta gépét valósággal átlyuggat­­ták a szovjet repülőgép golyói. A magyar pilóta kétségtelenül osztrák területre akart mene­külni a maga szovjet gyártmá­nyú MÍG gépével és ebben igye­kezett őt Konoklov kapitány minden eszközzel megakadá­lyozni. Konoklov kapitány azt állította a vizsgálóbizottság előtt, hogy egy ismeretlen, ide­gen nemzetiségű gép szállt be magyar területre. Ő ezt üldözte és nem vette észre, hogy átha­tolt osztrák területre. Konoklov nyilvánvalóan hamis magyará­zata sem oldja meg a kérdést: miért szovjet MÍG gépek védik az u. n. légiteret? Kétségtelen, hogy a szovjet urai ellen fellá­zadó pilóta és annak üldözője a nagy pápai katonai repülőtérről szálltak fel. Az osztrák kormány az ügyben tiltakozó jegyzéket intézett a magyar bolsevista kormányhoz. vagy bármilyen kockázatos fog­lalkozást vállalt is el. Viszont hí la “rendkivüli koc­kázattal” já ‘ magasabb dijat megfizettük, ha egészségünk ké­sőbb lényegesen javul, vagy a kalandos foglalkozást abba­hagytuk, a biztositó társaság a normálisra fogja az évi dijat le­szállítani, amit tőlünk követel. Ha pedig ez megtörtént, utóla­gos változások — akár egészsé­gi állapotban, akár foglalkozás­ban — nem okozhatnak többé díjemelést. Sok kötvényt állítanak ki or­vosi vizsgálat nélkül, és pedig a rendes életbiztosítási kötvények egyharmadát. (A társaságok csak bizonyos mérsékelt összeg erejéig bocsátanak ki ilyan köt­vényeket.) Orvosi vizsgálat nél­kül kapnak kötvényt azok, akik csoportos élebtiztositást kötnek (bizonyos vállaltok alkalmazot­tai, hasonló foglalkozású egyé­nek, egyletek, stb.) vagy akik egyes pénzintézetektől korlátolt összegű kölcsönt vettek fel. A nép vallásossága szálka a Szovjet szemében... A szovjet mindent megkísérel a közismerten istenfélő kárpát­aljai nép vallásos érzületének le­törésére. Mint a Zákarpatská Pravda január 7.-i száma je­lenti, a kárpátijai állami könyv­kiadó “A marxizmus megalapí­tói a vallásról és a vallásosság leküzdéséről” címen könyvet je­lentetett meg. A kiadvány Marx és Engelsnek a vallással foglal­kozó Írásait foglalja egybe, to­vábbá “útmutatásokat tartal­maz a vallásos érzület kiküszö­bölésére irányuló küzdelemhez.” EGY AUTÓBUSZ A DUNÁBA ZUHANT A 39-es budapesti autóbusz, eddig meg nem állapítható okok­ból, január 3-án áttörte a Mar­­git-hid korlátját és a Dunába zuhant. Az autóbusz vezetője és kalauza, akik a kocsin tartóz­kodtak, meghaltak. Más utas az autóbuszon nem volt. Csípő Vilma menyasszony Csípő Lajos közismert régi Perth Amboy-i közjegyző, uta­zási és ingaltan-forgalmi iroda tulajdonos és neje bejelentették leányuknak, Vilmának az el­jegyzését A. John Calhoun-nal, — Mr. és Mrs. Anson F. Cal­houn, Watertown, N. Y.-i lako­sok fiával. CSÍPŐ VILMA Miss Csípő 1946-ban végezte el a Perth Amboy highschoolt, majd a Douglass College-ben ta­nult New Brunswickon, ahol 1950- ben hitoktató oklevelet, il­letve mestetri fokozatot nyert el. Két évig az amboyi Presbite­­rian Church vallásoktatási igazgatója volt, jelenleg pedig az 5-ös számú iskolában tanít. Vőlegénye, Mr. Calhoun a Pots­dam, N. Y.-i State Teachers’ College végzett növendéke, aki 1951- ben kapta meg Bachelor of Science diplomáját zeneoktatás­ból. Utána bevonult katonának s a hadseregben a chaplain se­gédjeként működött, mint orgo­nista és énekkar-dirigens. Je­lenleg a mesteri fokozat elnye­résén dolgozik a princetoni Westminster Choir College-ben és az és az amboyi Presbyteria­­nus egyház orgonistája és ének­kar-vezetője. AZ OSZTRÁKOK KÉT MAGYAR FIÚT VISSZA­­TOLONCOLTAK A Reuter-ügynökség január 20-i bécsi jelentése szerint két 12 éves magyar fiú áthatolt a drótkadályokon és aknamezőkön és Ausztriában keresett mene­déket. Elmondták, hogy otthon kliátástalahnak érezték az életet és a szabad világban akarnak tanulni. Az osztrák rendőrség, azzal a megokolással, hogy 14 éven aluliak, visszatoloncolta őket a határon és átadta a két fiút a magyar bolsevista ható­ságoknak, tekintet nélkül arra, hogy mint menekülőkre milyen súlyos büntetés vár rájuk. Az eljárás nagy meütközést keltett osztrák körökben is. Jellemző a két fiú menekülése arra, hogy a magyar ifjúság milyen .kitünő­en érzi magát a fiatalok bolse­vista “paradicsomában.” A ZSIDÓ EMIGRÁCIÓ A berlini zsidó Emigrációs Hivatal január 12-i kimutatása szerint 1954 október 1 és 1955 szeptember 30.-a között a sza­bályos útlevéllel a vasfüggöny mögül Izrael államba kivándo­roltak száma a következőképen alakult: Magyarországról 239, Lengyelországból 193, Bulgáriá­ból 186, Romániából 157, a Szovjetnióból 58. Nyugtával dicsérd a napot. Előfizetési nyugtával — a lapot! Száz közül 98 ember kap életbiztosítást THURSDAY — 1956. FEBRUÁR 2. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL RÁKOSI ELFOJTOTTA az írók lázadását Bécsi Reuter-jelentés szerint Rákosi Mátyás elfojtotta az egy hónapig tartó irólázadást, mely­ben több mint 100 iró vett részt. A lázadás “a magyar irodalomra kényszeritett ideológiai kény­szerzubbony ellen” tört ki, ahogy a jelentés fogalmazza. Megfigyelők szerint “az irók — mind tagjai a kommunista elit­nek, akik ugyan most ‘vizsgálat­nak’ vannak alávetve — bebizo­nyították, hogy az egész ország­ra kiterjedő elégedetlenség ter­jedt el magában a pártban is.” “Nagy Imre — folytatja a Reuter-jelentés — aki 1953-ban Rákosi helyére került, jelentős szabadságot biztosított az írók­nak, mielőtt Rákosi áprilisban megbuktatta. A konfliktus szep­tember 16-án került nyilvános­ságra Benjámin László egyik versének közzétételével, aki Dar­vas Józsefet támadta, mint ‘a művészetek ex officio atyját.’ Egy másik költemény tisztelet­­lenül emlegette Rákosit. Rákosi akkor személyesen közölte a Kommunista írók Szövetségé­vel, hogy ‘elmulasztotta a helyes szocialista vonal követését.’ A lázadás akkor omoltt össze,, amikor a párttagok az írószö­vetségben valamivel később egy határozatot fogadtak el, mely teljes engedelmességet fogadott a pártnak. Rákosi elfojtotta a lázadást, ezzel egy újabb lépést téve a kommunista fegyelem helyreállítására, mely teljesen felbomlott a Nagy-rezsim alatt.” A REMÉNY ÉL . . . Nemrég szabad földre mene­kült, 35 éves budapesti gyári szakmunkás igy fejezte ki meg­győződését az otthoni helyzettel és hangulattal kapcsolatban: “Akármilyen erős az elnyo­más és akármilyen sok is az el­múlt tiz esztendő, odahaza a re­ményt nem vesztette el senki. Magyarországon mindenki csak a háborúban reménykedik, mert az eddigi tapasztalatok szerint békés utón és konferenciázások által éppúgy nem lesz változás, mint eddig. Változás csak akkor történhet és csak akkor szűnhet meg az elnomás, ha a két nagy­hatalom összekap. Ha kitörne a háború, akkor a nép vagy átáll­na vagy tettlegesen ellenállna. A háborútól senki sem fél, sőt örülne neki, mert vagy megdög­lik az ember, vagy jobb élete lesz. A mostani helyzet lassú pusztulást jelent, ami rosszabb a halálnál.” KŐSZEGEN NINCS KENYÉR December közepén Kőszegen ismételten komoly zavarok mu­tatkoztak a város kenyérellátá­sában, egyes üzletek még a szo­kásos mennyiséget sem kapták meg. A környékbeli lakosság“ egyebek közt azt követelte a vá­rosi tanácstól, hogy özv. Németh Jánosné vegyeskereskedőnek u­­taljanak ki több kenyeret, hogy ne kelljen kilométereket gyalo­golnak egy kiló kenyérért. TITÓ-DICSÉRET — HÁTULRÓL A kommunista propaganda bármilyen rovasz módszerekkel is dolgozik, gyakran követ el olyan feltűnő hibákat, amelye­ket alig lehet nevetés nélkül ki­sérni. Az elmúlt években min­den, ami Titóval vagy Jugószlá­csak rossz és csapni való volt. Most minden az ellenkezője. Minden, ami Tito körül mozog, csak jó és sz'ép lehet. így tör­tént a budapesti fiatal zeneszer­zők kamaraestjén is, amelynek az egész műsorát a kritikus rendkívül erősen bírálta és ni­­vótlannak minősítette. Csupán egy szereplővel tett kivételt, aki “jugoszláv népdalokat énekelt.” A bíráló itt tehetséget, elmélyü­lést fedezett fel. Szerencséje volt az előadónak, hogy a műsorát nem 1949-ben adta elő. Vájjon akkor milyen kritikát kapott volna ? KOMMUNISTA PANASZ A SZLOVÁKIAI MA­GYAROK ELLEN Dénes Ferenc, a pozsónyi Uj Szó főszerkesztője, újévi vezér­cikket irt a lap január elsejei számába: “Könyörtelen harcot” hirdet idegen ideológiák, de kü­lönösen annak leveszélyesebb formája: a burzsoá-nacionaliz­­mus ellen.” “Csak a népeink kö­zötti megbonthatatlan egység” —írja, biztosíthat eredménye­ket az uj esztendőben. Dénes nem ok nélkül panasz­kodik újra a magyarság “bur­­z s o á - n a cionalizmusára.” A szlovákiai magyarság megtanul­ta már a kommunizmus rend­szerében való tájékozódást. Sza­ván igyekszik fogni a rendszert, minden ponton, ahol nemzeti létét biztositó újabb lehetőséget észlel. Tudvalevő, hogy bár a kommunisták több magyarnyel­vű iskolát és tanitézetet létesí­tettek, mint a két háború között volt, a magyarság csak nem nyugszik és még több iskola fel­állítása érdekében fejt ki nyo­mást. “Reakciós uszításnak tud­ható be” — panaszolja az Uj Szó — “az olyan nem egy eset­ben elhangzott kívánság,” mely szerint néhány magyar fiatal részére külön felsőbb iskolák felállítását kívánják. A magyarság a tisztán ma­gyar iskolákban s intézmények­ben látja nemzetiségi fennmara­dásának védelmét. “Nem bírom megérteni” — Írja a lapban Tóth Tibor pozsonyi tanár — az olyan szülők állásfoglalását, akik idegenkednek attól, hogy gyerekük elsajátítsa egy más nép nyelvét.” “Nem egyszer ta­núi vagyunk annak” — folytat­­tatja — “kulturális és közéle­tünkben egyaránt, hogy magyar polgártársaink túlságos érzé­kenységről tesznek tanúbizony­ságot, abban is rosszakaratot, szándékolt sértést keresnek, a­­hol esetleg hibáról vagy talán még tévedésről sem lehet szó . . . magyar sérelmeket keresnek.” Dénes Ferenc újévi szemrehá­nyása valóban indokolt: a kom­munisták képtelenek konszoli­dálni és megnyerni a nyelvi te­kintetben mind szabadabbra eresztett szlovákiai magyarsá­got. “Karácsony ismét közele­dik” — írja egy szerkesztősé­günkhöz érkezett, október 27-én keltezett, délszlovákiai levél — “vájjon hányszor fog kelleni még a kommunisták részére be­szolgáltatnunk? Nézzétek a Saar népének gerincességét, mi is hasonlóknak bizonyulnánk, ha szabad választásokat engedé­lyeznének . . .” VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lev­­magának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez ön­­nekünk is javunkra lesz!

Next

/
Thumbnails
Contents