Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-26 / 30. szám

\ Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM. Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-1K ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK THURSDAY— 1956. JULIUS 26. t—— r.< ■..............'■ —■ — i.",.'.' .1 waa Az a nyílt levél, Harangjáték-hangverseny New Yorkban Hunyadi János diadala emlékére Az Egyházak Világtanácsa Magyarországon gyülésezik A Független Egyház vezetőinek nagyjelentőségű felvilá­gosító cikke a Herald Tribune világlapban mely Béky Zoltán főesperes, Csordás Gábor esperes és Nagy Lajos esperes aláírásával a new yorki Herald Tribune mult szombati számában jelent meg, megdöbbentő d o k u m entum. Tudni kell, hogy ezt a levelet nem az amerikai református lel­­készi kar illusztris tagjai fogal­mazták, hanem csak közzé tet­ték. A levél írói voltaképpen a most Magyarországon élő refor­mátus lelkészek, mégpedig a “szürke” lelkészek, akik nincse­nek vezetőállásban s ennélfogva a magyar nép keresztrefeszité­­sének részeséi, fájdalmának igaz hordozói. Tehát a magyarországi lelké­szek beszélnek a levélben. Meg­mondják — amit különben tud­tunk, — hogy a magyarországi református egyház mai legfőbb vezetői nem Jézus Krisztus szol­gái, hanem a kommunista rend­szer kiszolgálói, akik kétes érté­kű érdemeik elismeréséül nagy fizetést húznak az államtól, mi­közben a szürke papság nyomo­rog, — mint a nép ... Megmondják a levél irói, hogy az a magyarországi lel­kész, aki nem a püspökök, illet­ve az egyházi vezetést magához kaparintott klikk-rendszer nó­tájára illegeti a bokáját, azt el­mozdítják állásából, sőt még pa­lástjától is megfosztják. Mennyi vád van ebben a le­vélben . . , ! Reméljük, hogy az amerikai magyar lelkészi kar módot talál annak részletes, szó­szerinti közzétételére, hogy tu­domásul vehesse az egész ameri­kai magyarság. Jól emlékszünk, hogy még az evanstoni világkonferencia ide­jén az amerikai magyar refor­mátus papság egy része mártír­nak nevezte Berecky Albert és Péter János püspököket . . . mondván, hogy amit ők csinál­nak az óhazában, azt nem lehet innét megítélni. Noshát, most onnét ítéltettek meg és ez ellen nincs fellebbezés. Külön is köszönjük az ameri­kai magyar lelkészi kar fenti illustris tagjainak a levél egy­­részének közzétételét. Kérjük, kövessenek el mindent a további publikálás érdekében. Gurulnak a fejek Magyaországon, ha nem is szó­szerinti értelemben. Most Far­kas Mihály elvtársat érte el a végzete; kirúgták a pártból és megfosztották tábornoki rend­fokozatától. Az amerikai magyarság­ból csak kevesen tudják, hogy ez a Farkas nevű kommunista, akit a rendszer a semmiből, az ismeretlenségből emelt táborno­ki méltóságra nem is olyan ré­gen még élet-halál ura volt Ma­gyarországon. ' Függetlenül attól, hogy évekig volt honvédelmi mi­niszter, a kommunista párt ré­széről ráruházott hatalmánál fogva egyszerűen azt végeztet­te ki, akit akart, — s ezek közt sok-sok vörös elvbarátját is. Magyarországon Rákosiért sem ejtettek könnyet, Farka­sért sem ejtenek. Ha majd Gerő bukásának a pillanata elérkezik, legfeljebb örömkönnyeket ejte­nek. Csak annyi a különbség a vörös kapcabetyárok közt, hogy egyiket még jobban utálja a magyar nép, mint a másikat. Négy amerikai külügyminiszter is van, ezt beszélik Washingtonban. Dulles mellett még Milton Ei­senhower, a? elnök fivére, Ha­rold Stassen és Sherman Adams szól bele a külügyekbe, mégpe­dig nem is kis súllyal. Közülük Milton Eisenhower egyre több szerephez jut, mégpedig a most befejeződött panamai tanácsko­zások után. Lehet, hogy a külügyi négyes­fogat ügye keservesen érinti Dullest, de megnyugvással ve­heti tudomásul az amerikai pol­gár. Elvégre négy ember többet tud, mint egy. Ma már minden tudomány kezd sok lenni egy embernek, — elvégre nem káp­talan sekinek a feje. Kefauver senator, aki eddig nem alkudott, az el­nöki méltóságon alul nem adta, most az alelnöki pozícióval is megelégedne, ha Stevenson, vagy Harriman vállalná. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a válasz a két esélyes demo­krata jelölt részéről. Stevenson különben egyre ko­molyabb biztosítékokat kap, hogy a chicagói konvención minden nehézség nélkül jelölik. Legutóbb a déli államok részé­ről kapott biztató üzenetet. Általános mégis a vélemény, hogy a jelölés nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek lát­szik. Harriman sokat dolgozik az utóbbi időben és nem ered­ménytelenül. Ezeken a hasábokon igyek­szünk pártatlanul nézni a dol­gokat és eseményeket. Éppen ezért, függetlenül a magunk pártpolitikai nézetétől, meg kell említenünk valamit. Nevezete­sen azt, hogy egyes amerikai új­ságírók valósággal lakmároznak Eisenhower elnök betegségén, ezt a betegséget leírják szélté­­ben-hosszában, különféle orvo­sok nyilatkozatát közük, — ezek az orvosok nem is látták soha az elnököt, — boncolgatnak, ter­vezgetnek, a betegségből szár­mazható újabb betegségekről fecsegnek. Tegyük hozzá, elég ízléstelenül. Erre csendesen csak azt jegyezzük meg, hogy Roosevelt elnök béna volt és utolsó megválasztása idején már végzetesen beteg. Úgyszól­ván név szerint azok az újság­írók, akik ma tobzódva emlege­tik Eisenhower betegségét, an­nak idején egyszerűen elhall­gatták a közvélemény előtt Roo­sevelt *elnök halálos betegségét. Ismételjük, függetlenül attól, hogy mi kit szeretnénk elnök­nek, a jóizlést még a pártpoliti­kában is elengedhetetlennek tartj uk. ‘Munkaszolgálato­sok’ és a határzóna Győri értesülés szerint körül­belül 80 leszerelt honvéd “mun­kaszolgálatost,” (a rezsim szem­pontjából politikailag megbíz­hatatlan ‘kulák’-fiukat) nem engedtek visszaköltözni a határ­zónában élő családjukhoz, ha­nem az ország más részeiben ajánlottak fel nekik a Munka­erőtartalékok Hivatala utján munkahelyet. Nyilván attól tar­tanak, hogy átszöknek Nyugat­ra. Julius 29-ikén, vasárnap dél­után fél 5 órai kezdettel New York és New Jersey magyar­jainak is alkalmuk lesz meghall­gatni azt a harangjáték-hang­versenyt, amit az Amerikai Ma­gyar Szövetség felkérésére Wa­shingtonban adott Dr. Kamiéi Lef évere világhírű harangjá­ték-művész. A Hudson partján messzire elhangzó, magas szin-Mindszentyt megint elszállították A londoni Reuter hírügynök­ség bécsi jelentése szerint Mind­­szenty bíborost abból a kolos­torból, ahol eddig őrizték, át­szállították egy Budapest köze­lében fekvő kastélyba, amelynek parkjában korlátozás nélkül sé­tálhat, de látogatókat nem fo­gadhat. A fogság helyének köze­lebbi megjelölése hiányzik. Kész a hortobágyi csatorna A Hortobágy öntözését szol­gálja a 98 kilométeres “keleti főcsatorna,” amelyet a Szabad Nép tudósítása szerint mint tel­jesen elkészült müvet, ünnepé­lyesen felavatták miután “teljes hosszában elkészült.” A tudósí­tásból azonban kitűnik, hogy tiz kilométeres vonalon csak félszé­lességben kész a meder, 40 mé­ter helyett 20 méteren. Csak az év végére várható a teljes befe­jezés, melyen 600 munkás dol­gozik. A csatorna, melynek egy részét már a második világhá­ború előtt kiásták, Tiszalöktől Bakonszegig terjed s a Tisza vi­zét a Kék Kálló patak medrén át a Berettyóba juttatja. Huszon­két falu és város, 90 tsz és 10 állami gazdaság jut belőle öntö­zővízhez. Miskolci szintár­­sulat Kassán A Szabad Nép tudósítása Írja: “A miskolci Déryné Szín­ház művészei Kassán kedd este nagy sikerrel adták elő Sophok­les tragédiáját, az Antigonét. A művészek koszorút helyeztek II. Rákóczi Ferencnek a kassai dómban levő síremlékére és a szlovák nép hősi halottainak emlékművére.” A magyar szín­­társulat ugyancsak Kassán óri­ási sikerrel játszotta a Csárdás­királynő oprettet is. Kimerült bánya Komlóról menekült bányász közlései szerint a szénbányában kasztrófálisan esik a termelés, mert az eddig müveit szénréte­gek kimerülőben vannak. Most vált nyilvánvalóvá, hogy a kom­lói szénbánya fejlesztését s vele az uj munkásvárosét is túlmére­tezték. A környéken lázas kuta­tás folyik uj széntelepek után. A Népszava komlói helyszíni riportja is szóvá teszi a bányá­szok alacsony kereseteit: “Tény, hogy a szállítómunkások és a többi időbéres dolgozó 31 forin­tot keres naponta földalatti pót­lékkal együtt. A lagutóbbi hóna­pokban elmaradt a prémium is a terv teljesítésének hiányában.” vonalú hangversenyt a Rocke­feller által épített Riverside Memorial Church tornyában fogja eljátszani Dr. Lefévere. A 122-ik ucca West és a Riverside Drive tájékán parkolva, auto­mobiljaikból is élvezhetik hon­fitársaink a ritka, zenemüsort, mely teljes egy órán át fogja be­tölteni a világvárosnak a Co­lumbia University egyetemi épületeivel határolt negyedét. Saját szerzeményű bevezető dallamait követőleg a Hunyadi indulóval kezdi ünnepi műsorát a hires harangjáétkos. Utána Sullivan amerikai zeneszerző “Előre, Krisztus katonái” kez­detű zsoltárát mutatja be. Ugyancsak régi egyházi, de ez­úttal magyar jellegű zsolozsma következik, a gályarabok him­nusza: “Térj magadhoz, drága Sión . . .” Majd vidámabb hangulatban mutatja be a flamand szárma­zású művész Stephen Foster halhatatlan két szerzeményét: “A Swanee folyam mentén” és “Jeanie, a barna hajú kislány.” Oscar Rasbach szerzeménye a fák susogása idézi fel, majd a Brahms néniét zeneszerzőhöz Reményi Ede regedümüvesz ré­vén eljutó lekincsünkből a 6-ik Magyar Tánc a műsor leg­közelebbi száma. Az autógumi­gyáros Firestone család tehet­séges komponista sarja, Ida­­belle két jellegzetesen amerikai “slágere” is szerepel: “Ha el­mondhatnám én tenéked . . .” és “Kiskertemben sétálgatva.” A magyar Fráter Lóránd, a régi boldog világ hires nótaköltőjé­nek fülbemászó dallama fejezi be a könnyebb muzsikából álló csokrot: “Tele van a város akácfavirággal,” minek hallatá­ra bizonyára sokaknak megered a könnye, akik elmerengenek régi emlékeiken. Dr. Kováts Lajos imádságát ismét Brahms szerzemény, a csodás “Bölcsődal” követi. Majd Albert Hay Malotte “Mi­­atyánk”-ja és Schubert “Ave Maria”-ja után mi más re­­keszthetné be a magasztos mű­sort, mint az “Isten áldd meg a magyart” és az amerikai him­nusz — emlékeztetőül a nándor­fehérvári győzelemre és a déli harangszóra. Újabb kémkedési ügy A rendszer lázas erőfeszítés­sel iparkodig a közfigyelmet a számára kellemetlen jelenségek­ről másfelé terelni. Nyilván ez­zel magyarázható, hogy oly sű­rűn hoznak nyilvánosságra kémkedési ügyeket. A budapesti rádió adása megint egy uj kém­kedési szenzációval szolgál: Tarló Gyula volt “Horthy-tiszt” most a fővádlott, akit már 1949- ben elitéltek kémkedésért, de 1953-ban amnesztia révén sza­badon bocsátották. Tarló 1954-ben Nyugatra mene­kült és a rádió szerint amerikai megbízásból kémközpontot szer­vezett Budapesten Johann Feld­­gasser 27 éves salzburgi lakos­nak, mint turistaként szereplő futárnak a közreműködésével. Budapesten Halmai Sándor és Huszár Attila, toyábbá Tarló Gyula ottmaradt felesége lettek volna a kémszervezet tagjai. Le­tartóztatták őket. Nyugtalanság Magyarországon i_______ Hogy mily nagy lehet a nyug­talanság ma a rendszer vezetői közt is az utóbbi hetek kül- és belpolitikai eseményei miatt, jellemzően mutatja a Szabad Nép, a fő kommunista sajtóor­gánum vezércikke. “Tetteket várunk, azt kívánjuk kormá­nyunktól, hogy vizsgálja meg a magyar helyzetet és olyan intéz­kedéseket hozzon, amelyek nö­velik a demokratizmust, jobbá teszik a gazdasági vezetést és az államigazgatást, növelik mindezek alapján az életszínvo­nalat.” Ugyanez a vezércikk mind­járt felsorolja a “tetteket,” a­­melyek kétségkívül helyes és a lakosságra előnyös intézkedé­sek, ámde az évtizedes kommu­nista uralom miatti jogos elége­detlenséget, elkeseredések, a rendszert gyűlölő közhangulatot nem tudják megváltoztatni, leg­feljebb ideig-óráig valamelyest enyhíteni. A kormányzat dicsé­retes tettei az utóbbi időből a következők: A május elseji árleszállítás, mely a rendszer szerint évi 900 millió forint megtakarítást je­lent a lakosság javára, a legala­csonyabb keresetűek alapbéré­nek felemelése havi 650 forint­ra, az építőiparban átlag 6%-os, az olajbányászoknál 10-12%-os béremelés, további csoportoknál is béremelések (mindezek évi pénzértéke 800 millió forint), — bizonyos egészségre veszé­lyes munkakörökben a munka­idő leszállítása 42, 40 és pár he­lyen 36 órára (eddig néhány­­ezer munkás javára), — 1957 január elsejétől a minisztériu­mok helyett a megyei, fővárosi és megyei jogú városi tanácsok készíthetik el saját terveiket, — a tanácsok hatáskörének emelé­se, az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek terve zési r e n d s z erének egyszprüsitése, egyes gyárak vezetőinek na­gyobb önállóság engedélyezése, a szakszervezeti bizalmiak foko­zott védelme elbocsátások ellen, a rendőrségi be- és kijelentések egyszerűsítése, egyes iparágak­ban a bér- és prémiumrendszer egyszerűsítése, útlevél nélküli utazhatás a Szovjetblokk álla­maiba, az állami és tanácsi vál­lalatoknak nagyobb önállóság engedélyezése. Beteg a szive? Kicseréljük! Az orvosi statisztikák ijesztő képet festenek arról, hogy roha­nó korunkban mennyi áldozatot szednek a szivmegbetegedések. Hugh Lynn, a louisvillei kórház igazgató főorvosa nemrég kije­lentette az újságírók előtt, hogy pár év múlva a szivmegbetege­dések nem okoznak különö­sebb gondot, mert a beteg szive­ket egyszerűen kicserélik egész­ségesre. Eddig ugyan az állato­kon végzett kísérletek teljesen sikertelenek maradtak, különö­sen a szivet mozgató idegrend­szer megújítása Szempontjából, azonban az orvos szerint, a kö­zeljövőben ezt a nehézséget is meg lehet oldani. Tehát fel a fejjel. Ne dobja el rossz szivét! Kicseréljük. Csak türelem. HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! A Herald Tribune, egyik leg­elismertebb világlap múlt szom­bati számában nagy feltűnést keltő cikket közöl a Független Amerikai Magyar Református Egyház vezetőitől, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizott­ságának magyarországi gyűlé­sével kapcsolatban, melyet a jö­vő héten tart a Világ Tanács ve­zetősége Magyarországon, Mát­raházán. A cikk rendkívül nagy jelen­tőséggel bir magyar és reformá­tus szempontból, főként azért, mert bátran viszi a világ közvé­leménye elé a tényleges mai ma­gyarországi helyzetet. Felvilá­gosítja a világ protestáns veze­tőit — éppen a gyűlés előtt — arról a szemfényvesztő és meg­tévesztő politikai manőverről, amelyet a kommunista kormány és a jelenlegi Magyar Reformá­tus Egyház egyes vezetői végez­nek a világ protestánsságának a megtévesztésére. A Független Egyház, — mint az egyetlen önálló Magyar Re­formátus Egyház-Testület — vezetőinek, élükön Ft. Béky Zol­tán főesperesnek bátor kiállását örömmel regisztráljuk és a Her­ald Tribunban megjelent cikket magyar fordításban teljes egé­szében közöljük: New York Herald Tribune Szerkesztőjéhez : Az Egyházak Világtanácsá­nak Központi Bizottsága folyó évi julius 28-ától kezdve tartja gyűlését Magyarországon. Ez az első eset, amikor ez a világszer­vezet egy vasfüggöny mögötti országban jön össze. A gyűlést azonban nem a magyar keresz­­tyénség egyik jól ismert köz­ponti helyén tartják, mint pl. Debrecenben, Sárospatak, Pá­pán, vagy Budapesten, hanem egy jónevü, de izolált vidéki nyaralóhelyen, Mátraházán. Ez­zel az intézkedéssel nyilván azt kívánják elérni a magyarorszá­gi egyházi vezetők, hogy a nyu­gati keresztyénség képviselői­nek és a magyar protestáns tö­megeknek az érintkezése szinte minimális legyen. Mi, mint a magyarországi re­formátus egyház amerikai haj­tásának képviselői, kötelessé­günknek tartjuk a nyugati köz­vélemény figyelmét felhívni ar­ra a tényre, amelyet a nyugati sajtó eddig még nem Ismerte­tett, hogy az elmúlt tavasz fo­lyamán a magyarországi refor­mátus egyházban kézről-kézre járt egy nagyfontosságu, titkos —I—---------------------------------------------------------------------------------------------------­A kommunista kö­vet bemutatkozása Eisenhower elnök tisztelgő ki­hallgatáson fogadta dr. Kós Pé­tert, a magyar népköztársaság washingtoni követét, aki han­goztatta az elnök előtt, hogy mindent el fog követni a kom­munista Magyarország, ami csak hatalmában áll, hogy a bi­zalmatlanság légkörét megszün­tesse. Átadván megbízó levelét, Kós Péter a kölcsönös megértés, az őszinte bizalom és a szuveré­­nitás tiszteletben tartásának szükségességét emlegette. Az el­nök barátságos választ adott. deklaráció, amely a magyaror­szági református tömegek véle­ményét tükrözi. Ennek a dekla­rációnak néhány példányát kül­földre is eljuttatták azzal a cél­lal, hogy a nyugati protestáns közvélemény tudomást szerez­zen arról, hogy miként gondol­koznak a magyarországi refor­mátusok arról a jelenlegi egy­házkormányzatról, melyet Be­­reczky Albert és Péter János püspökök neve fémjelez. Ebből a deklarációból szeret­nénk néhány szemelvényt ide ik­tatni : “Hamisnak kell bélyegeznünk az egyházon belül minden dik­tatórikus klikk uralmat, amely Krisztus uraságának megrab­­lását jelenti. Mikor pedig jelen­legi egyházkormányzatunk a vi­lágban használatos megfélemlí­tő módszerekkel igyekszik dön­téseit az egyházban érvényesí­teni, valamint a gyülekezetek nyílt ellenállása ellenére, min­den reformátori örökséget meg­­csufolva, egyeseket hatalmi utón erőszakolnak rá a gyüleke­zetekre, másokat pedig mivel az egyházkormányzat által hirde­tett irányvonalat nem helyeslik, vagy kritikával illetik, erőszak­kal a koholt vádak alapján eltá­volítanak, áthelyeznek, állásuk­tól megfosztanak, mindezzel csak azt bizonyítják, hogy a “hamis utat választották.” Dön­téseikkel szemben ellenvéle­ménynek helye nincs s ha valaki mégis megkockáztatná, azt szektásnak, rendbontónak sőt államellenes egyénnek tüntetik fel.” “ . . . Egyházi vezetésünk fen­tiekben vázolt csoportjellegével függ össze az is, hogy a világ­­keresztyénséggel való kapcsola­tok fenntartása is kizárólagosan e szükkörü klikk hatáskörébe került. Ennek eredményeképen a világegyházai nagy találkozói­ra készült hozzászólások is csak ennek a terroruralmat gyakorló klikknek a véleményét tükrözik és nem tekinthetők a magyar keresztyénség egésze bizony­ságtételének, noha arra tarta­nak igényt. Ugyancsak a fenti okok következtében az ittjáró külföldi látogatóknak sincs módjuk a valóságos egyházi helyzet megismerésére. Ezért úgynevezett ‘ökumenikus’ szol­gálatunk a világkeresztyénség­­gel való testvéri közösség gya­korlása helyett sokkal inkább annak félrevezetésévé, hamis bizonyságtétellé vált . . .” “Ilyen körülmények között meg kell vallanunk, hogy mai egyházkormányzatunk dönté­seit nem tudjuk minden esetben az egyház döntéseinek elfogad­ni. Ezért az engedelmességet nem tartjuk feltétlen kötelező­nek, sőt utat nyitunk annak a lehetőségnek is, hogy a mai egy­házkormányzatunknak való fel­tétlen engedelmesség sok eset­ben a Jézus Krisztussal szemben tanúsított engedetlenség is le­het. Különösen áll ez ott, ahol a ‘vezetés’ az igehirdetés irányí­tására vonatkozik és rajta kí­vülálló célok a programmok hir­detésével annak lezüllesztését jelenti” . . . BÉKY ZOLTÁN, főesperes NAGY LAJOS, esperes CSORDÁS GÁBOR, esperes

Next

/
Thumbnails
Contents