Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-21 / 25. szám

I Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK VOL. 50. ÉVFOLYAM — 1956. JUNIUS 21. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1956. JUNIUS 21. Rev. Leslie Carey-t választotta meg leiké szévé a Manville-i Református Egyház “MAGYAR REFORMÁTUS NAP” Manville mellett, a Johns Manville üdülő-helyen lesz a Református Nap junius 24-én, vasárnap szerte a világon s ehhez volna pár szavunk. Egyrészt furcsá­nak találjuk a késlekedést, hi­szen sok idő telt el azóta, hogy Hruscsev másodszor is kivégez­te Sztálint. Hruscsev emlékezetes beszé­de után néma csendbe burkolóz­tak a nyugati világ kommunista pártjai. Hosszu-hosszu idő telt el, amig végre megszólalt a lon­doni, majd a new yorki “Daily Worker” és nem mindenben osz­totta mostani kenyéradó gazdá­ja, Hruscsev nézeteit. Aztán megszólaltak előbb az olasz, majd a francia vörös ve­zérek és többé-kevésbé nemtet­szésüknek adtak kifejezést. Va­lami szörnyűség történik a nyu­gati kommunista berkekben; bírálni merészelnek; mégpedig olyan hangzavarban, mint ami­lyent a szaharai sakálok rendez­nek naplemente után. (Az ame­rikai magyarnyelvű vörös saj­tóról ne is beszéljünk, mert an­nak buta vinyogása már szóra se érdemes!) Hruscsevet és társait látható­lag nem idegesíti ez a hangza­var, ez a merésznek látszó kriti­­zálás. Bennünk se ébresszen hiú reményeket, mert hiszen csak újabb pokoli színjátékról van szó, a nyugati világ megtévesz­tésére. Moszkvából adták ki a parancsot a nyugati világban rejtőző, lappangó, vagy nyíltan a felszínen tevékenykedő kom­munista sejteknek; most tessék bírálni, hadd lássák azok a nyu­gatiak, hogy nálunk, igenis, szó­lásszabadság van, mindenki megmondhatja a véleményét. ügyes taktika, el kell ismer­ni. Lesznek is sokan, akik lépre­­mennek. Szovjet turista irodát létesítettek New Yorkban, még­pedig az amerikai külügymi­nisztérium engedélyével. így az­tán azok az amerikaiak, akik a Szovjetbe akarnak látogatni, megfelelő mennyiségű dollár el­lenében, könnyen és gyorsan kaphatnak felvilágosítást. A szovejt hatóságok cserében bizonyára megengedik, hogy amerikai turista iroda létesül­jön Moszkvában. Miért ne en­gednék meg? Igazán semmi kár sem származik belőle. Miközben az amerikai i polgár mehet oda, ahová akar (Magyarországra nem!), a szovjet alattvaló ki sem táthatja a száját, hogy ne­ki szivevágya volna megnézni a new yorki felhőkarcolókat. Ilyenféle egyezményeket a Szovjet akárhányat köthet, hi­szen csakis Amerika fizet rá. A Neiv York Times-nak sorozatosan tetszik Csehszlová­kia. Nem győz lelkendezni, hogy milyen nagyszerűek ezek a “csehszlovákok,” ezeknek pár­juk nincs ezen a világon, hiszen, ime, mimindent követnek el, csakhogy a Nyugathoz tartozá­sukat kidomborítsák. A “csehszlovák” diákok azt követelik, hogy nyugati könyve­ket kaphassanak, a nyugati rá-KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdeté­seket szerda estig telefonon diók adásait zavartalanul élvez­hessék és igy tovább. íme, mi­lyen nagyszerűek. A magyar nép hősiességéről nem zeng ódát a NYT. Pedighát tehetné, ha akarná. Csehszlovákiában nem volt és nincs szovjet megszálló haderő. A sokat dicsért “csehszlovákok” önként és boldog örömmel dől­tek a Szovjet karjaiba, nyuga­ton annyira ünnepelt Benes ve­zetésével. A NYT által annyira imádott “csehszlovákok” valósággal el­­oroszosodtak az elmúlt évtized során, öltözködésükben, modo­rukban, viselkedésükben verse­nyezve utánozzák a nagy szláv testvért. Ezzel szemben — ezt minden vasfüggöny mögött járt újság­író, vagy üzletember megálla­pítja — valamennyi leigázott nép közül a magyar őrzi maka­csul a maga nemzeti mivoltát. A magyar asszonyok rongyok­ban járnak, de mindent elkö­vetnek, hogy ne a “moszkvai di­vat” szerint öltözzenek. A ma­gyar parasztok, munkások hősi­ességéről, a vörös rendszerrel szembeni számtalan állásfogla­lásából sohasem hallott volna az olyán jól informált NYT? Egyik munkatársa, Sulzber­ger, a vasfüggöny mögött jár­kálva, sorozatos cikkekben szá­molt be a “csehszlovákokról,” de Magyarországra is ellátogatva, mindössze egy Rákosival való beszélgetését irta meg. Hát egyebet nem látott? Ha már a “csehszlovákok” ilyen kitűnőek, hogy vezércikke­ket érdemelnek, hát a magyar­­országi Írók kongresszusa nem kaphatott volna hasonló mélta­tást. Hiszen ezeken a gyűlése­ken nyíltan bitangnak merték nevezni Rákosit és a vörös rend­szer ellen mertek kiabálni . . . Vájjon mikor jutunk el oda, hogy a NYT az egyenlő elbánás elvét alkalmazza? Vájjon kik­nek a keze keveri a világlap szerkesztőségében a kártyákat. Egyszer ezt is jó volna meg­tudni. “Sing Gypsies” Egy ausztráliai laptársunk megelőzött bennünket ennek a kérdésnek a felvetésében. Már régóta felháborodással kisérjük egyes hanglemezgyártó cégek furcsa tevékenységét, amikor eredet imagyar népdalokat “ci­gány” megjelöléssel hoznak for­galomba. Nem tudatlanságból, hanem üzletszerűségből végzik ezt a hamisítást a cégek. Az olyan nagynevű cég is, mint a Colum­bia. A kisebbeknek se szeri, se száma. Amióta Bartók és Kodály fel­fedezték a nyugati világ számá­ra a magyar népdalt, előtárva azt a gazdag kincset, amelyhez hasonlót nálunk nagyobb né­pek sem tudnak felmutatni, nem egészen értjük az üzletemberek részéről ezt a tudatos hamisí­tást. A a magyar népdal már bevounlt a Carnegie Hallba is, hogy Amerika legelőkelőbb hangversenypódiumát említsük, — mégpedig .eredeti magyar szöveggel. Miért kell akkor a régi kuruc dalokat, mint “Nagybercsényi Miklós,” “Te vagy a legény, Tyukodi pajtás...” és a többieket “cigány” megjelöléssel illetni? Ennek is vége lehetne már. Igaz örömmel értesültünk ar­ról, hogy a Manville, N. J.-i Re­­formátus Egyház egyhangúlag megválasztotta lelkészévé Rév. Leslie Carey-t, aki hosszú éve­ken át volt lapunk belső munka­társa, egy időben pedig a Ma­gyar Hírlapnak tulajdonosa is. Rev. Carey, — aki igen kedves barátunk, — rövidesen, már au­gusztus elején elfoglalja uj ál­lását és beköltözik a gyülekezet által újonnan épített parókiára, amely a legmodernebb papiak ezen a környéken. A gyülekezet, élén Pacy Imre elnökkel és William A. Póch, Jr. titkárral, ujult erővel lát neki a munkának, hogy ebben a roha­mosan növekvő ipari városban ezt az egyházközséget egy ‘Com­munity Church” jellegű egyház­zá tegyék, szolgálva az összes protestánsokat ebben a város­ban. Tekintettel arra, hogy min­den munka a jövő felé irányul Manvillen, a fő súlyt az ameri­kai oldalra fektetik a gyüleke­zetben, nem feledkezve el azon­ban a magyar reformátusság történelmi hagyományairól sem. Cafey nagytiszteletü ur jelen­leg a Racine, Wiscorisin-i Provi­dence; Church - lelkipásztora, ahol rövid három esztendő alatt nagyszerű eredményeket ért el a gyülekezet együttmunkálko­­dásával. Meg vagyunk győződ­ve róla, hogy nagyon sokan em­lékeznek rá itt New Jerseyben még abból az időből is, amikor a Perth Amboy-i Kálvin János Egyház lelkésze volt. ő indította meg és szerkesztette annakide­jén a környékbeli magyar refor­mátus lelkészek és egyházak lapját, az “Egyházi Látogató”-t, amely azóta, hozzá nem értő ke­zek munkája miatt megszűnt. Többezernyi hallgatósága volt a New York-i WWRL rádió­­állomásról közvetített “Látha­tatlan Gyülekezet Temploma” c. vallásos programnak is, amely­nek ő volt az igazgatója és ame­lyen számos környékbeli lelki­­pásztor volt vendégszónok. Miután, mint közkatona, ön­ként beállt az amerikai hadse­regbe, Rev. Carey a Counter In­telligence Corps iskola elvégzé­se után évekig volt Európában, ahol nagyon sok menekült ma­gyarnak a sorsán segített . . . A nagytiszteletü asszony né­met-francia nyelvtanár, aki az Amerikai Katonai Kormányzat­nak is dolgozott Heidelbergben, Németországban, később pedig REV. LESLIE J. CAREY a Chief of Chaplain hivatalban volt a tábori főlelkész titkárnő­je. Sokat utazott és tanult, járt Europa csaknem minden orszá­gában és tanult és dolgozott még Ausztráliában és Kanadá­ban is. Amikor e helyről is őszintén kívánunk sok t-ikert úgy Carey nagytiszteletü árnak, mind pe­dig annak a Minville-i gyüleke­zetnek, amelj lelkes híveivel most egymaga rág neki az ön­állóság utjának, ugyanakkor tisztelettel emlékezünk meg Nt. DR. KÓSA ANDRÁS New Brunswick-i lelkipásztorról is, akinek segítsége és önfeláldozó munkája nélkül — hosszú éve­ken át szolgálva ezt a gyüleke­zetei — a Manville-i egyházköz­ség talán sohase juthatott volna el oda, hogy önálló legyen s most, ime, uj reményekkel néz­zen a jövőbe. Szeretettel köszöntjük a Man­­ville-i Református Egyházat és uj lelkipásztorát,' Rev. Leslie Carey régi kedves jóbarátunkat s a jó Isten gazdag áldását kér­jük mindnyájukra! TÖRTÉNT VALaMI aminek hírét nyilva^osságTt szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban Képkiállitás Woodbridgen A woodbridgei Amerikai Ma­gyar Kulturegyesület junius 22, 23 és 24-én a School Street-i Auditóriumban (a református egyház helyiségében) képkiálli­­tást rendez, amelyen művészi festményeikkei résztvesznek is­mét: Markos Lajos, Juharas István, valamint Nagy Éva (Dr. Szafir Pál Perth Amboy-i ma­gyar orvos felesége) és több más neves magyar művészünk. A festmények mellett szobrok, kerámiai művészi tárgyak is ki­állításra kerülnek. A woodbridgei Kulturegyesü­let előző kiállításaitól eltérően ezúttal nem egy bíráló bizott­ság, hanem a kiállítást megte­kintő közönség szavazata fogja eldönteni, hogy melyik fest­ményt és melyik művészt tartja az egyesület által kitűzött díjra legméltóbbnak. Belépti dij nem lesz. Magyar művészeink munkáját buzdító és méltányoló szép feladatot tel­jesít a woodbridgei Kulturegye­sület ezen újabb kiállításnak a megrendezésével, mi pedig e helyről is biztatjuk, kérjük ma­gyar testvéreinket, menjenek el mmél többen s nézzék meg a gyönyörű művészi munkákat s aztán adják le szavazatukat ar­ra a festményre, amelyik nekik a legjobban tetszik. Megnyitó ünnepély a “Bugaci Pusztán” A New York és New Jersey Első Magyar Jótékonycélu Egyesület Dayton, N. J. köze­lében levő gyermek-nyaraltató telepét most vasárnap, junius 24-én a szokásos szabadtéri ünnepéllyel nyitják meg. A “Bugaci Pusztán” — ahogy ál­talában ezt a helyet ismer­jük — jó mulatság Ígérkezik. Az idei megnyitó ünnepélyre is New Yorkból és Jersey-ből igen sokan készülődnek. Puny­­kó Feri zenekara fog muzsi­kálni, lesz sokféle kitűnő enni- és innivaló. Lengyel Miklós el­nök és szorgalmas munkatár­sai ,a női gárdával az élen, min­dent elkövetnek, hogy ennek az ünnepélynek sikere se ma­radjon az előző éviek mögött. A műsorban elsőrendű magyar művészek fognak fellépni. Te­kintve, hogy jótékonycélu ren­dezésről van szó, joggal várha­tó, hogy szép közönség lesz itt is az anyagi siker nem fog el­maradni. Újabb adatok merültek fel ar­ra nézve, hogy az amerikai kom­munista párt vezetőinek egyré­­sze “föld alá” menekült és on­nan irányítják az úgynevezett “törvényes” vezéreket, akik azonban csak látszólag vezérei az itteni kommunista pártnak. A képviselőházi vizsgálóbi­zottság, amely az Amerika-elle­­nes tevékenységeket kutatja, már korábban adatokat nyert, amelyek azt bizonyítják, hogy földalatti erők kormányozzák az amerikai vörösöket. A párt igazi ereje “bujkáló hatalom.” Ezeknek neveit, tartózkodási helyét csak a benfentesek isme­rik. Néha itt vannak, néha kül­földön, javarészt Moszkvában. Az underground célja az, Tíz környékbeli református egyház népe fogott hozzá nagy igyekezettel, hogy a 24-ik Ma­gyar Református Nap-ot, a ke­let-amerikai magyarság egyik legnagyobb közös megmozdulá­sát az idén is teljes siker koro­názza. A jerseyi és környező ál­lambeli magyarság ezrei adnak egymásnak találkozót ezen a na­pon s öröm látni azt a hatalmas magyar csoportot, amely felér egy jókora óhazai magyar falu teljes lakosságával . . . Az idei Magyar Református Nap junius 24-én, vasárnap lesz a Manville melletti Johns Man­ville gyár üdülő-telepén, amely Magyarország uj közigazgatási beosztása Rákosi Mátyás május 18.-Í nagy beszédében a parlamenti legfontosabb feladatokként je­lölte meg a megyék, járások, vá­rosi kerületek számának csök­kentését. “Magyarországon je­lenleg a fővároson kívül 19 me­gye van” — mondotta Rákosi. “Lengyelországban, melynek területe több mint háromszorta nagyobb hazánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pestmegye, vagy Bácsmegye, melyek területe 11- 12,0000 négyzetkilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint má­sutt. Ma,' amikor hasonlíthatat­lanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a vidék és a központ közt az érintkezés, napirendre lehet hív­ni a megyék és járások számá­nak csökkentését is . . . hasonló­képen érdemes megviszgálni, nem lehet-e összevonni Buda­pesten is egy pár kerületet.” A nagy megyéket maguk a kom­munisták bontották szét évekkel ezelőtt. A megyei, járási és ke­rületi bürokrácia valóban rákos daganatként burjánzott el. De a kérdést hirtelen időszerűvé nyil­ván még két ok tette: egy ste­ril, ártalmatlan problémával kellett foglalkoztatni a Pártot és a parlamentet, hogy a Párt belső kríziséről eltereljék a fi­gyelmet és éppen az általános “lazulás” miatt fokozni kell a központi ellenőrzést. hogy a legális pártot mentesít­sék a gyanú alól és a hatóságok azt mint “békeszerető és céljait békés eszközökkel elérni igyeke­ző” alakulatot tekintsék. Ugyan­akkor a földalatti párt kímélet­lenül küzd célja elérése érdeké­ben. (A demokratikus kormány megdöntése az igazi program­juk a vörösöknek.) A bizottság, amely az adato­kat összegyűjtötte, a “kommu­nista összeesküvés céllal” cím­mel, rövidesen közzé teszi eze­ket a leleplezéseket. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek Io~ magának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez őré­nekünk is javunkra leszl ez idő szerint egyik legalkalma­sabb, legszebb hely piknikek, szabadtéri mulatságok tartásá­ra. A Református Napot rende­ző egyházak gondoskodnak a szabadtéri istentiszteletre és nagy piknikre igyekvők megfe­lelő szállításáról. (New Bruns­­wickról és környékéről már d.e. fél 10-től kezdve ipgyen autó­busz-járat lesz a Somerset utcai templomtól.) A Református Magyar Nap szabadtéri Istentisztelettel kez­dődik, délelőtt fél 11 órakor, me­lyen a szolgálatot a résztvevő egyházak lelkészei végzik. Délre már készen lesz a finom ebéd; nyolc egyház nőegyleteinek tag­jai készítik a finom, magyaros izü ennivalókat, a férfiak pedig megfelelő hűsítő italokról gon­doskodnak. A zenét ezúttal is a közked­velt Kára-Németh zenekar szol­gáltatja, ami azt jelenti, hogy jó hangulatban nem lesz hiány . . . tánc, vidám nótaszó teszi so­káig emlékezetessé ezt a napot. Az idei Magyar Református Napra a rendezőség lapunk ut­ján is szeretettel hívja a közeli és távolabbi vidékek magyarsá­­kintet nélkül mindenki jól fogja érezni magát a nagy pikniken, amely immár a 24-ik itt Jersey­­ban. Még ha netán esős, vagy esőre álló'időjárás is lenne, a piknik meg lesz tartva, van fe­dett hely is bőven. Jegyek lőre is megválthatok a különböző egyházak lelkészi hivatalaiban, vagy a rendezőség tagjainál. A rendezőség, illetve “nagy­bizottság” legközelebbi gyűlését pénteken, junius 15-én este tart­ja a newarki református egy­ház termében. A Bridgeporti Szö­vetség konvenciója Az American Life Insurance Association (Bridgeporti Szö­vetség) ezen a héten tartja 40- ik országos közgyűlését. Atlan­tic Cityben. Csütörtökön este az Ambassador Hotelben fé­nyes bankett volt, amelyen a konvenció tagjai és vendégei vettek részt. Bridgeportról Gypsy Rózsika és Deutsch Laci kitűnő cigányzenekara muzsi­kált a “konvenciók városának” fényes hoteltermében. A Bridgeporti Szövetség éle­tében rendkívül jelentős és nagyvonalú változásokat hozó konvencióról lapunk legköze­lebbi számában fogunk részle­tesebb beszámolót adni. Two for the Money’ A CBS televízió-állomás (Channel 2) junius 23-án, szombaton este 9 órakor műsor­ra kerülő “Two for the money” programján egy tehetséges ma­gyar-származású fiatalember, Bajnai István is szerepelni fog. Bajnai Károly és neje Detroit, Mich_-i honfitársaink fia fogor­vosi pályára készül a detroiti egyetemen, közben pedig a Ford gyárban dolgozik Nős, öt gyermek apja. — Reméljük, hogy a tanulmányai folytatásá­hoz szükséges pénzt mind meg­nyeri szombaton este ezen a te­­leviziós-müsoron, amelyen a szerencsés szereplő, ha jól vág az esze s okosan, gyorsan vála­szol, percek alatt meggazdagod­hat . . . Hordozható televízió, napfényerővel működő rádió ■t ? - ---­A modern technika rohamos előrehaladását talán az elektromos készü­lékek mutatják a legjobban. A fenti képen, a felső balsarokban bemutatott hordozható televíziós készülék mindössze 16^2 font súlyú és 10.375 inches képet mutat. — A másik képen a nap-szemüveges nő kezében egy kis nap­fény-telep van s ez a 32-cellás “Sun Power Pák” hozza működésbe a kis kézitáska nagyságú rádiót. A készülék hátsó felébe bekapcsolva ez a telep a napfényt villany-energiává változtatja s megszólaltja a rádiót.. Mozgó rész nincs benne, soha ki nem ég s “egy életen át” működik. A rádió a napfény telep nélkül is használható, hat darab közönséges zseblámpa-batériával. A napfény-energia közhasználatba vételének ez az első komoly és eredményes formája s a készülék, illetve a napfény-telep nagybani gyárátását és piacra hozatalát már megkezdték Amerikában. VÖRÖS “UNDERGROUND” AMERIKÁBAN Földalatti erők irányítják a “törvényes” kommunistákat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents