Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-19 / 3. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” Merged with “PASSAIC and VICINITY” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK THURSDAY— 1956. JANUÁR 19. ■ ■ ” i ■' ■.....JSJgga MÁSOK ÍRJÁK... Á szertefoszlott szivárvány'.. Szerény látogatók Amerikai magyarjaink közül kevesen szereztek tudomást arról, hogy az elmúlt hetekben magyarországi hivatalos küldöttség járt itt. Mezőgazdasági szakemberek. A küldöttség vezetője Csillag Miklós volt, a budapesti földművelésügyi minisztérium egyik osztályának a feje, továbbá Rajki Sándor dr., a martonvásári mez őgazdasági kutatóintézet igazgatója és Keserű János, a mezőhegyesi állami gazdaság igazgatója. Az amerikai újságok nem sokat törődtek velük és a vendégek is szerényen viselkedtek. Az udvarias magyarországi delegáció külön a Herald Tribunnak irt levélben megköszönte a szives vendéglátást. Megállapítja a levél, hogy Amerikától még mindig sokat lehet tanulni és az amerikai farmerek valóban tudnak sokat termelni. Annyira udvarias volt a magyarországi küldöttség, hogy a bucselevélben a Szovjetet sem dicsérte, ami nagy szó. Csak egy a különös az egészben. A magyarországi delegáció hajóra szállt és pontosan másnap hozták nyilvánosságra Budapesten, hogy “újabb amerikai kémeket sikerült ártalmatlanná tenni.” Az állítólagos kémek — dr. Marton Endre, felesége, Nyilas Ilona, továbbá Kaposi Béla és Balázs Kornél — három évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetést kaptak. A vádakat, természetesen ezúttal is éppen úgy koholták, mint a többi “amerikai kémek” esetében. Igen, az egészben csak az a különös, hogy a magyarországi bíróság pontosan tudta, mikor hirdessen Ítéletet a kémkedési ügyben . .. Szovjet világ. Íme, a “semleges” Ausztria Hirt adtunk annak idején arról, hogy három budapesti teherkocsivezető milyen ötletesen, de halálos veszedelmek közt szökött át a határon. Addig ügyeskedtek, amig Budapestről Szombathelyre, a határmenti városba helyezték ki őket s aztán nekifogtak tervük kivitelének. A teherautót belül 8 miliméteres páncéllal “bélelték ki,” hogy a vasfüggöny aknái és az őrtornyok golyószórói ellen biztosítsák magukat. Ezzel a páncélozott autóval aztán a legalkalmasabb időben valósággal megrohamozták a tüskésdrótsövényt. Akna robbant, a határőrség tüzelt rájuk, de — a Pinka jeges vizének átuszása után — szabad osztrák földre érkeztek. Ők azt hitték, hogy most minden rendben van és Grazban politikai menedékjogot kértek. A kihallgató hatóságoknak elbeszélték, hogy már nem bírták tovább a vörös terrort, ezért határozták el a szökést. A “semleges” Ausztria rendőrsége azonban hamarosan lelohasztotta öi'ömüket. Kiderült, hogy nem adják meg nekik a politikai menedékjogot, mert az utóbbi időben Magyarországról túlsók menekült érkezett s ezek “veszélyeztetik az osztrák munkapiacot . . .” Természetesen a munkapiac veszélyeztetéséből egy szó sem igaz. A magyar menekültek távolról sem érkeznek olyan számban, hogy a jelenleg kitűnő gazdasági viszonyok közt levő Ausztriában a munkanélküliek számát növelnék. Nincs is munkanélküliség a szovjet járom alól nemrégiben megszabadult — szerencsés! — Ausztriában. Az osztrák hatóságok különös magatartásának más az oka. Jelenleg különféle tárgyalások vannak Ausztria és Magyarország közt. Ezek közül a legfontosabb az, amelyik a magyarországi osztrák javak visszakövetelésére irányul. A menekültek befogadásával az osztrák kormány nem akarja a budapesti rezsim hangulatát rontani. Ez röviden a történet. Vájjon akad-e a világon valaki, aki a magyar menekültek ügyét illetékes nemzetközi fórumok elé viszi. Bizonyosan nem. A MAGYAR MUNKA ELLENÉRTÉKÉT A SZOVJET KAPJA A budapesti kormány több millió egyiptomi font értékű hídépítési munkát vállalt Egyiptomban, Kairó közelében. A megállapodás szerint az egyiptomi kormány a megrendelés ellenértékét gyapotban egyenliti ki. A hídépítési munkálatok ellenérétkének megállapodás szerinti első részletét: 27,000 tonna legfinomabb gyapotot most hajózták be Alexandria egyiptomi kikötőben. Ámde nem az Alexandriában oly gyakran horgonyzó magyar hajókra, hanem szovjet hajókra, amelyek uticélja Ogyessza, a Szovjetunió fekete-tengeri kikötője. A magyar munka kizárólag a szovjet életszínvonal emelkedését szolgálja. VÖRÖS “NÉPMŰVELÉS” A Népművelés c. folyóirat idei szeptemberi száma Írja, hogy a Zeneműkiadó Vállalat színpadi osztálya (Sztálin-ut) ilyen jeleneteket is kölcsönzött a különböző üzemi kulturcsoportoknak: “A munkásosztályról óhajtott valamit a kikölcsönző? Kéznél volt Király Dezső: Tapasztalatcsere c. kis vigjátéka. Arról szól, hogy egy Ács Feri nevű öntő és természetesen szthanovista öszszekülönbözik Panni nevű szerelmével, mert az a szemére hányja, hogy nem hajlandó istápolni a munkában lemaradtakat. De ez előtt a sztahanovista ifjú imigyen udvarol a lánynak: Tudod, mennyit csókolózott Petőfi? — s hősi gerjedelmében a költőt ‘népszerűsítve’ dalra is fakad, imigyen: ... Talpra Feri! Most vagy soha! Add a csókot gyorsan oda, Sehonnai bitang ember, Ki ölelni szép lányt nem mer . . .! Persze, a konfliktus könnyen megoldódik Károly bácsinak, egy öreg munkásnak, Ácg Feri régi tanítómesterének behozatalával — akitől ugyan megkérdezi a fiú, hogy: volna-e szive ‘meghirigelni egy ilyen srácot’ — s aki, mikor a szerző nemes szive és a sematizmus szabályai szerint minden rendbejön, nyolcgyermekes apa lévén, át akarja adni Ács Ferinek családbővitési téren is a ‘munkamódszerét’ . . Amit többszörösen felpanaszoltunk, azt a New York Times is bevallja. Többször állítottuk és ma is állítjuk, hogy a kormány félrevezette az Egyesült Államok polgárságát a nemzetközi helyzetet illetőleg attól a pillanattól kezdve, mikor Mr. Eisenhower és Mr. Dulles azt állították, hogy az iniciativa (kezdeményezés) ma már nem az oroszoké, hanem miénk. Akkor sem, azóta sem volt egy pillanatra sem, s ma sem a miénk a kezdeményezés. Folyton, szakadatlanul védelmi külpolitikát folytatunk, mindig az oroszok próbálják valahol felgyújtani a világot. Eisenhower is, Dulles is “dinamikus” politikát Ígértek, amit sehol sem láttunk. Az egyetlen külpolitikai irány és tevékenység mindig az volt, mert nem lehetett más, amit Truman és Acheson lefektettek, szervezni az Atlanti Szövetséget és a NATO-t. S mikor eltértek a Truman-Acheson politikától s bejelentették, hogy Formoza o r s z á g n élküli diktátorával szerződést kötöttünk a hatalmas Chinese Lobby nyomására, szerencsétlenségbe döntötték az országot, aminek a levét később fogjuk meginni. De ha nem tudtak és nem mertek hatásosabb és súlyosabb mozdulatokra, nem volt joguk félrevezetni a nemzetet, s állandóan azt csicseregni, hogy nagyszerű kilátások vannak megegyezni a kommunistákkal. Kényszeritették a lapokat, félrevezető hivatalos nyilatkozatokkal, hogy hasonló, kedvező reménységben ringassák az országot s a genfi komédiát, amit tisztán az angol választások érdekében rendeztek, úgy tüntették fel, mint ahol Eisenhower győzött s mint ahonnan a megegyezés kisarjad. Ugyanezt az erkölcstelen játékot kényszeritette az elnök republikánus környezete Dullesre, a külügyminiszteri tanácskozások elején, aki meggyőződése ellenére azt nyilatkozgatta, hogy a legszebb remények közt folyik a tárgyalás. Az angol és francia kollégák megmerevedve olvasták Dulles kedvező nyilatkozatait, mert a vak is láthatta az uj genfi tárgyalások első napján, hogy komoly megegyezésre nincs kilátás s az angol és francia diplomatákat nem lehet épen vakoknak nevezni. Végre Moltov vállalta a kanosaiul festett hamis szivárványok szétoszlatását, mikor brutálisan jelentette ki november 8-án, hogy szó sem lehet a német ügyekben engedményekről s még kevésbé megegyezésről. A Molotov nyilatkozat után az amerikai sajtó nem volt hajlandó tovább bolonditani az országot! Ellenkezőleg! A hírlapírók és lapszerkesztők kifakadtak és nyilvánosságra hozták, hogy belpolitikai szempontokból ámitgatta Dulles (pártnyomásra) a nemzetet. Mióta Eisenhower Koreában megkötötte azt a fegyverszünetet, amiért Trumant “impeacholták” volna, aminek az árát még busásan meg fogjuk fizetni, állandóan azzal Ámították az országot, hogy Eisenhower képes az oioszokból emberséges, vagy legalább elfogadható egyezséget kényszeríteni ki. S mert ezzel a húszemeletes valótlansággal akarták az ezévi választási kampányt vezetni (s erre szintén többször mutattunk már rá), azért kellett Dulles külügyminiszternek azt mondania két éve, hogy a “kezdeményezés a miénk” és ezért kellett hamis szivárványokat festeni a Genf feletti felhőkbe. Nemcsak hogy nincs a kezdeményezés a kezünkben, de még védekezni sem tudunk eredményesen idáig. Pár hete rámutattam, hogy mindenfelé , talajt vesztünk, hogy ég a szabad világ alatt a talaj a Közéjp-Keleten, Afrikában és Ázsiában s hogy inog alattunk a talaj Európa több országában.: Mert azokban is elhitték Washingtonnak, hogy Eisenhower csodaember s kikényszeríti az egyezséget az oroszból. Most hát íszétfoszlott a szivárvány. Most már megírják a lapok, hogy nincs és közel jövőben nem lesz f*S,/’pség, hogy az oroszok nen .Cíak változatlanul törtetnek világuralmi céljaik felé, hanem ebben a törtetésben egyik sikert a másik után aratják. Afganisztántól Marokkóig, Indókinától Indonéziáig mennek előre. Ha itt olyan parlamentáris rendszer lenne, mint Európában, Mr. Dulles régen, de legalább a második genfi tárgyalás óta nem lenne külügyminiszter. Nem azért, mert képtelen volt az oroszoktól engedményeket csikarni ki, hanem mert nyilatkozataival a nemzetet félrevezette. Viszont az ő mentségére fel kell hozni, hogy nem ő az oka a dolognak, hogy az elnök környezete kényszeríti erre a kétszínű játékra, ahogy talán nem ő az oka, hogy talajt is vesztünk, hanem az a hatalmas és káros “Chinese lobby,” amely erősebb az elnöknél. Ha volt valaha dinamikus külpolitikánk, az akkor volt, mikor Truman a kommunistáknak Görögországban megálljt parancsolt, de sem Truman, sem más nem sejtette akkor, hogy néhány évvel később kétbalkezes külpolitikánk a görögök barátságát is elveszti. S akkor volt, mikor Truman az egész ország, tehát a republikánusok tapsai közt Koreában megállitotta a kommunistákat délre vezető útjukban. ő sem, más sem sejthette akkor, hogy Mr. Eisenhower kortesfogásból megköti azt a fegyverszünetet, amellyel Délkorea barátságát is megingatta. Később, sokkal később republikánus kortesfogásból a koreai hadjáratot elnevezte a hazug rosszakarat “Truman háborújának,” s el akarták feledtetni, hogy annak az elején épen a “Chinese lobby” tapsolt a legjobban, amely azt remélte, hogy a koreai hadjárat kínai hadjáratra fog vezetni. Ma már meglehetős őszinteséggel tárgyalja a sajtó a külpolitikai helyzetet s a jővőévi (Folyt, a 4-ik oldalon) 50 éve Clevelandban alapították az Amerikai Magyar Szövetséget Hiteles angolnyelvü okmányok tanúsága szerint ez év február 26-ikán, vasárnap tölti be fennállásának 50-ik esztendejét az Amerikai Magyar Szövetség. Az amerikai magyarság úgynevezett csucsszervezete, mely az Egyesült Államok kormánya és az ország közvéleménye felé igyekszik a szabad földön élő legnagyobb magyar csoport kívánságainak hangot adni, Cleveland városában jött létre, amint azt egykorú kiadvány megállapítja. Az arany jubileumát ünneplő Szövetség első Íródeákja, Baracs Henrik a következőkben körvonalazza az AMSz célkitűzését: az alakuló gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Magyarország ügyének felkarolására és az Egyesült Államokban uj hazára lelt népünk tekintélyének emelésére minden magyarlakta városban osztályokat szervez, melyben a különböző egyházak híveit és egyletek tagságát abból a célból tömöríti, hogy fontos kérdésekben nagyobb súllyal képviselhessenek bennünket befolyásos amerikai körökben. így jelölték meg az Amerikai Magyar Szövetség célját 1906 februárában a ma már másfél milliós lélekszámú Clevelandban összegyűlt delegátusok. Cleveland magyarsága ezidén is méltó keretek között óhajt hitet tenni az AMSz alapítóinak célkitűzése mellett. A megbeszélések, tanácskozások máris javában folynak az “amerikai magyar Debrecenében, hogy a Szövetség alapitásának arany jubileuma mindenképen öregbítse úgy Cleveland, mint az egész Egyesült Államok magyarságának jó nevét és országszerte lendületet adjon az évszázad második felének megkezdéséhez. A déli harangszó és Hunyadi a Szövetség postabélyegzőin Miként 1952-re magyar tárgyú amerikai postabélyegét óhajtott kiadatni az Amerikai Magyar Szövetség Kossuth apánk 100 évvel azelőtti, világraszóló diadalutja emlékére, úgy ezidén Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének 500-ik évfordulójára igyekezett emlékbélyeget megjelentetni. Bár különböző akadályokra hivatkozva, ezúttal sem adott helyet az amerikai posta a kérésnek, végre mégis megengedte a Szövetségnek, hogy az alábbi postabélyegzővel bérmentesítse Washingtonból keltezett leveleit: The 500th Year Angelas Bells Hail UUNYADTs Valor Aki ilyen felülbélyegzéssel óhajtja a címzettekhez juttatni leveleit, küldje azokat továbbítás céljából az AMSz címére (527 Mills Bldg. NW, Washington 6, D.C. A Szövetség készséggel, díjtalanul vállalkozik a levelek továbbküldésére és mindössze a beküldött levelek számának megfelelő portó megtérítését kéri. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL A ZALAI VAJ IS A SZOVJETUNIÓBA VÁNDOROL Amióta Zalaegerszegen üzembehelyezték az uj vaj gyárat, hónapról-hónapra fokoz atosan romlik a városban és környékén a tej- és a vajellátés. Tej jelenleg Zalaegerszegen csak két állami TEJÉRT-üzletben kapható, rendszeresen azonban csak a csecsemők részére kiadott utalványokra van tej ellátás. Vajat, túrót, sajtot hetenkint egyszer árüsitanak az üzletekben. A zalaegerszegi vaj 25-kilogrammos hordókba csomagolva a Szovjetunióba vándorol. A Zalaegerszegi Vajgyár naponta 12-14 ezer liter tejet dolgoz fel, de ebből a mennyiségből alig jut valami a város a környék lakossága részére. -ISIS-TEMPLOM ROMJAIT TALÁLTÁK SZOMBATHELYEN A Szabad Nép december 20.-Í közlése szerint a szombathelyi Thököly-utcában folyó építkezéseknél kivételes jelentőségű rómaikori leleteket tártak fel. A leletek a császárkori savariai Isis templom maradványai. Isisnek, az egyiptomi anyaistennőnek titokzatos misztériumkultusza, amelynek főleg nő-beavatottjai voltak, elterjedt az egész római birodalomban s egy ideig egyik vetélytársa volt az első századok kereszténységének. A leletek közül legérdekesebb egy hatalmas dombormű, amelynek főalakja a fejét hátraforditó, kutyán lovagló — tehát ez esetben az elhaltak lelkének őrzője és urnőjeként ábrázolt Isis istennő, kezében lant alakú csörgőkkel, mellékalakjai az ugyancsak a halottak kultuszával kapcsolatos Ceres-Demeter, a nagy földistennő és Herkules, a halhatatlan életerő megszemélyesítője. A MAGYAR KOMMUNISTA IFJAK NEM UTAZHATNAK BÉCSBE A kommunista ‘/‘Ifjúsági Világszövetség” osztrák tagozata, a “Weltjugendbund” most ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Ez alkalommal az osztrák kommunisták nagy ünnepségeket akartak re.ndezni — a “népidemokratikus” országok kommunista ifjúsági szervezeteinek bevonásával. Azonban az osztrák hatóságok a magyar, cseh, lengyel, román és bolgár kommunista ifjúsági küldöttségek delegátusainak beutazási kérelmeit megtagadták. A szovjet megszállás idején a magyar, román stb. ifjúsági delegátusok orosz utazási igazolvánnyal, u.n. “propuszkával,” az osztrák hatóságok megkérdezése nélkül állandó “kéj utazásokat” tettek Ausztriában, a megszálló hatóság tagjait megillető kivételezettségeket élveztek és osztrák területen ellenőrizhetetlen ágensi tevékenységet fejtettek ki. Az osztrák kormány most a hívatlan vendégeket távol óhatja tartani Ausztriától. MAGYARORSZÁG IS SZÁLLÍT HADIANYAGOT EGYPTOMNAK Már eddig is Magyarországon át özönlött a csehszlovákiai hadianyag Egyiptomba. Ámde december óta Magyarország közvetlenül is szállít magyar gyárakban előállított hadianaygot az egyiptomi hadikészültség számára. December elején a csepeli szabadkikötőbe 48 tizenöttonnás vagont kitevő szállítmány érkezett a kecskeméti “mezőgazdasági gépgyárból.” A rakományt a csepeli Duna-kikötőben magyar folyami tengerjáró hajókba rakták át — egyiptomi rendeltetéssel. A kecskeméti mezőgazdasági gépgyár cégjelzésével ellátott ládák különböző kaliberű tüzérségi lövedékeket tartalmaztak. KÉT MAGYAR MENEKÜLŐ ÁTÚSZTA A DUNÁT, A HARMADIK OTTVESZETT A bécsi “Bild Telegraph” c. osztrák lap 1955 október 28.-Í számában drámai leírást közölt három budapesti magyar — egy házaspár s egy férfi — meneküléséről, akik a Börzsöny hegységen át jutottak Szlovákiába, ott napokig bujkálva gyalogoltak Pozsonyig, s Pozsony és Dévény között, miután a Morva partján halálos villamos árammal töltött drótsövény s aknamező állta útjukat, a Duna átuszásával igyekeztek Ausztriába jutni. Kettőjüknek sikerült is, de a férj belefulladt menekülés közben a jéghideg Dunába. A szerencsésen megmenekült férfi igy mondta el a drámai szökés egyes részleteit: “Mi eredetileg a Morva folyón szándékoztunk átúszni, de mert gyenge úszók voltunk, Pestről • magunkkal hoztunk egy-egy motorkerékpár abroncsgumit és pumpát, hogy azokat felfújva mintegy mentőöv gyanánt használhassuk. Hosszú vándorlásunk alatt minden élelmünk elfogyott, az utolsó két napon már csak sült tökön éltünk, borzasztóan szomjaztunk is. Pozsony után különös szerencsével éjjel átmásztunk a Duna partján felállított “vasfüggönyön”: dróton és aknamezőn s a földön lapulva vészeltük át, hogy pár lépésre tőlünk haladt el a fegyveres járőrség. Miután már hajnalodott, még egy napot rejtőztünk a Dunapart egyik füzesében s csak éjjel kezdjük meg tragikus átkelésünket a jéghideg Dunán. Felfújtuk a gumitömlőket, belebujtunk s — ahogy gyenge erőnkből tellett — elkezdtünk úszni, de inkább a folyam sodra vitt bennünket. órák hosszat tartott ez, teljesen kimerültén s öntudatom utolsó foszlányaival csak azt éreztem hogy gumicipős talpammal érintem a kavicsos medret. Kivánszorogtam a partra s ott összeestem. Ugyanez a sorsa barátom feleségének is, akit velem együtt jószivü osztrákok vettek gondozásukba, mikor öntudatlan állapotban megtaláltak minket. Szegény barátom azonban ott veszett a Duna jeges hullámaiban.”
