Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-11 / 32. szám

\ Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN' OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VQL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 32. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1955. AUGUSZTUS 11. Merged with “PASSAIC and V1CINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Rákosi mosakszik Karlováci beszédében Tito nem hagyott egy fikarcnyi be­csületet Rákosi Mátyáson, a bu­dapesti kommunista diktátoron. Nem azért, mintha Rákosinak előbb is lett volna egyetlen fi­karcnyi becsülete is. Inkább csak a szólásmondás kedvéért Írjuk igy. Különben is alig hisz­­szük, hogy Tito bárkit is kiok­tathatna a becsületből. Mert van neki fényes marsalli uniformisa, de becsülete? Az az­tán nincs, még akkor sem, ha ki­rályi asztalok mellé ültetik. Az egész csak annyi, hogy a belgrá­di vörös ember nekiment a buda­pesti vörös embernek, mégpedig cudarul. Tito nyelvét alaposan felvágták, amióta Moszkva nagy moguljai hajlongva és bocsánat­­kérőén leszálltak a belgrádi re­pülőtéren. Azóta Titónak a sza­va behallatszik a vasfüggöny mögé, sőt megbecsülik, amit mond. A moszkvai TASS iroda szó­­szerint közölte Tito karlováci beszédét, Rákosi rendreutasitá-' sával együtt, ami magában véve azt jelenti, hogy Moszkvában nagyon is egyetértenek a belgrá­di vörös marsallaí. Tito kiroha­nására Rákosi már egyidő óta el van készülve. Várt reá. S miköz­ben várt reá, gyakran tapogatta a nyakát is. Most, hogy Tito új­ra visszakerült Moszkba kegyei­be, a Rákosi-féle embereknek gyakran támad kényelmetlensé­­gi érzésük. Arra gondolnak, hogy előbb-utóbb Moszkvába rendelik őket, az uj politikai for­dulatok áttanulmányozására s aztán esetleg — ahogy már meg­történt többször is, — koporsó­ban utaznak haza. Rákosi önérzete tehát egy cseppet sem háborgott azon, hogy Tito elvtárs odamondoga­tott neki. Nem is háboroghatott, mert már ott volt asztalán a moszkvai utasítás, hogy vála­szoljon csak belgrádi kollégájá­nak és kövesse meg. Mégpedig illedelmesen kövesse meg, mert ha Titót nem elégíti ki a válasz, hát akkor lesz nemulass! Meg is tett Rákosi mindent, hogy Titó­nak tessék. Jó moszkvai módszer szerint másra kente a hibákat. Moszkvában Beriára kenték a legpiszkosabb dolgokat. Rákosi a saját Beriájára, Péter Gábor­ra, a főhóhérra kente. Péter Gábor csinált mindent, — fuvolázta Titóhoz intézett vá­laszában Rákosi, — de most ez a gonosz, ármányos ember már a dutyiban ül, tehát igazán semmi akadálya, hogy újra egy­mást szerető elvtársak legyünk. Mármint ők, Tito és Rákosi. A- lázatos egy beszéd volt, de kötve hisszük, hogy Tito ellágyultan hallgatta volna. Egyrészt Titót nem abból a fából faragták, hogy ellágyuljon, másrészt pon­tosan tudja, hogy Rákosi minden szava hazugság. Ezeken a hasábokon szoktunk olykor jósolgatni s még hozzá si­keresen. Most megjósoljuk, hogy Rákosit elcsapják moszkvai gaz­dái. Ha törétnetesen fogadást is kötnénk, Rákosi fejére nem ten­nének egy fapiculát sem. Moszkvában jól tudják, hogy Tito kiengesztelése nem teljes. Noshát mi sem könnyebb, mint Rákosit odadobni a Tito nevű kedvenc ketrecébe. A magyar népet pedig nem aggasztja Rá­kosi Mátyás esetleges szomorú sorsa. Táncolnak a medvék Amit Moszkvában müveitek a nagymogulok a nagykövetek szórakoztatására, hát azon csak­ugyan kacaghatott, akinek ked­ve van hozzá. Hangulat és ízlés dolga. Olyannyira igyekeztek szórakoztatni, főleg az amerikai és más nyugati nagyköveteket, hogy az elvtársak majd kitörték kezüket-lábukat. A táncoló med­vék esetlenségére emlékeztettek. Hruscsev szedret eszegetett és szakadatlanul vigyorgott, Bul­­gányin j oviálisan sürgölődött, mint házigazda, Molotov és Mi­­koján pedig evezett. Csónakázni vitték a nagykövetek családtag­jait. Igazán elragadó, ilyen még nem is volt. Legközelebb a kecs­keszakállas Bulgányin beáll, hogy a nagykövetek serdülő gyermekeit gombozáéra és más hasonló szivderitó játékra ok­tassa. Idillikus kép, nemde? Közben a legfelsőbb szovjet tanácsban nyilvánosan kikacagtatják Ei­senhower kölcsönös katonai el­lenőrzésre vonatkozó javaslatát, de, pár óra muíva Buglányin az újságíróknak ötolve-hatolva bi­zonygatja, hogy- az a kacagás nem &z Egyesült Államok elnö­kére vonatkozott. Csak egysze­rűen jókedvük volt az elvtársak­nak. Szovjetoroszországban iga­zán minden olyan jól megy, hogy az emberek gyakran kacagnak. Elhitték Washingtonban ezt a mesét? Reméljük nem. Mi min­dig csak remélünk, miközben a Szovjet úgy csapja be a világot, ahogy akarja. Húsz év múlva Gyermekkorunk kedves írója, Verne Gyula fantáziája sem vol­na alkalmas arra, hogy elképzel­je: mi lesz húsz év múlva? Húsz év múlva, — aki meg­éri, — autóját atomerővel haj­tatja és valami olyasmivel fütik a házakat, főzik a vacsorát, mint amit most a hidrogénbomba töl­tetének használnak. Egy-két év múlva sajátkészitményü bolygó lesz a világűrben, mégpedig a Föld és a Hold közt s aztán jön a következő lépés. Ez a lépés elegendő lesz, hogy a Holdba jussunk s egy kicsikét körülnéz­zünk. Ki akar majd Floridába menni télen, vagy Sankt Moritz­­ba nyáron? Igazán nem érdekes. Kérek egy jegyet a Holdba. Szent István Szerte Amerikában ezen a va­sárnapon ünnepük Szent István napját. Ezer évvel ezelőtt élt a nagy király, aki irtózatos erőfe­szítéssel a világ egyik legvesze­delmesebb pontján, a Kárpátok övezte Duna-Tisza tájon megva­­sitotta a békét. Emberfeletti munka volt, neki sikerült, hogy egybehangoljon minden népeket. És messze, a magyar határokon túl kiáradt a béke. Vájjon lesz-e az emberiségnek egy Szent Istvánhoz hasonló nagy szelleme? Lesz-e, aki ren­det teremtsen ebben a zűrzava­ros világban? Lesz-e, aki elosz­lassa a félelmet? S lesz-e még a magyarnak AZ ELNÖK UJ “Az atomerő korszaka ipari és közgazdasági kihatásaiban kevésbé fog hasonlítani a gőzerő korszakához, mint a rakétarepü­lés a sárkányeregetéshez!” E szavakat Eisenhower elhök mondotta junius 12-én a penn­sylvaniai állami egyetem meg­nyitó ünnepélyén. Az elnök u­­gyanakkor körvonalozta uj ter­vét, melyet az atomenergia bé­kés célokra való felhasználására a kongresszus elé terjesztett. A tervet az Egyesült Nemzetek e célra megválasztandó bizottsága vinné keresztül, amelynek meg­alakítását az elnök már 1953. decemberében kérte az Egyesült Nemzetk közgyűlésétől. Az uj terv az Egyesült Álla­mok adományain és hajlandósá­gán alapszik, a más szabad nem­zetekkel való közreműködésre. Ha a kongresszus jóváhagyja, a ,terv azonnal életbelép és jóté­kony hatása már néhány hónap­nál később megmutatkozik. “Tervün az,” mondotta az el­nök, “hogy az egész világ lele­ményességét és teremtő képessé­gét latba vessük, mindnyájunk életének megjavítására és meg­szépítésére.” A terv két részből áll. Az egyikben az elnök fel­ajánlja, hogy az Egyesült Álla­mok atomkemencéket adomá­nyoz más országoknak olyanké­pen, hogy 1) Amerika a külföl­dön felállítandó kemencék költ­ségeinek a felét fizeti, 2) ingyen adja a kemencék fűtőanyagát (urániumot), ami pedig ritka és költséges anyag. Á terv má­sik része külföldi szakértőknek és technikusoknak itteni kikép­zését nyújt, hogy atomenergiát teremthessenek külföldön. Az atomteremtette villamos erő ki­termelése ugyanis üzemenként 6-100 kiválóan képzett technikus szolgálatait fogja igényelni, a megállapítások szerint. Az elnök ajánlatának első része azonban kizárólag olyan atomkemencékre vonatkozik, amelyeket további kutatások céljaira fognak felál­lítani és nem villamos erő előál­lítására. Az atomerő felhaszná­lásának beláthatatlan lehetősé­gei vannak és kívánatos, hogy minél előbb érjünk el eredmé­nyeket. Különféle a t o mkemencéket terveztek ki kutatások céljaira. Az Egyesült Nemzetek atomkon­ferenciáját Genf ben ez év juliu-Hozzá lelkiekben, szellemiekben hasonló vezetője? Erre vágyik most a magyar. Ezt sóhajtják ti­tokban a vasfüggöny mögött s ezekben a napokban ezt mormol­juk mi is. “Hol vagy István király, Téged magyar kíván . . .” ATOM-TERVE sában tartották meg s az ott be­mutatásra került kemencét pár hónap leforgása alatt építették fel. Mihelyt az amerikai kon­gresszus jóváhagyja az elnök tervét és mihelyt megfelelő e­­gyezményeket létesítettünk az érdekelt nemzetekkel a fűtő­anyag szolgáltatására és a biz­tonsági rendelkezések megálla­pítására nézve, a kemencék mű­ködésbe kezdhetitek külföldön is. Amerika ismét kimutatta, hogy önzetlen, emberbkráti célok ve­zetik és az elnök javaslata mért­­földkő lehet az imberiség küz­delmében, az éhíég, nyomor és betegségek ellen., “Az Egyesült Államok népe visszatutasitja a:t á gondolatot, hogy az atomerct csupán fegy­verkezésre has:nálja fel” — — mondotta az elnök — “Ame­rika békét és a v lág összes nem­zeteinek együttes békés munkál­kodását kívánja, mindnyájunk érdekében, az aUmerő korlátlan lehetőségeinek t i h asználásra, könnyű, bőséges élet biztosítá­sára.” Meghalt Pogány Willy niagyar festőművész Julius 30-án New Yorkban meghalt Pogány Willy, az ame­rikaszerte ismert nagy magyar festőművész és rajzoló, 72 éves korában. A festészet minden ágában kiváló volt. Megfestette Mahat- Gandhi, Douglas Fairbanks Sr., Enrico Caruso és a Dionne ötös­ikrek képeit is. Gyönyörű rajzokat készített könyvek részére, többek közt az “Arabian Nights,” az “Alice in Wonderland,” a “The Ancient Mariner” cimü könyvek részére. Több mint 150 könyv részére ő készítette a rajzokat; különösen a gyermekek szerették nagypn az ő képeskönyveit. Falfestményeket készített a William Randolph Hearst wyn­­toni palotájában, Kaliforniában s a John Ringling palotájában, Sarasota, Floridában, de számos szálloda és középület falait díszí­tik művészi festményei. Több mint 100 művészi disz­letet festett a színházak és film­társulatoknak, igy többek közt Metropolitan Operaház, a Zieg­­field Follies és az Earl Carroll’s Vanities részére. A filmiparban művészi igaz­gatója volt Sam Goldwynnak. Meghalt, de művészi hagya­tékai időtlen-időkig őrzik emlé­két. Újabb tömeges de­portálások Magyar­­országon (FEP) Miközben a Szovjet­unió és Vörös-Kina az USA és a nyugati hatalmak felé a genfi tárgyalások során szemmellát­­hatóan igyekezett barátságos arcot vágni és nem szűnik meg őket békés szándékairól biztosí­tani, sőt a kommunista Kina a fogoly amerikai repülők elbo­­csájfásával ez irányban konkrét cselekedetet is végrehajtott, Tito nyilvános támadása által az egé­szen megzavart magyarországi kommunista rezsim kétségbe­esett eszközökkel látszik “meg­kontrázni” moszkvai urainak “béke-politikáját” és terrorista módszerekkel igyekszik befolyá­solni saját elégedetlen népének hangulatát. Az utóbbi napokban szabad földre érkezett menekültek val­lomásai szerint junius és julius folyamán Rákosi utasítására a belügyminisztérium kémelháritó osztálya és az Államvédelmi ha­tóság tömegespn utasítja ki úgy Budapestről, mint a nyugati ha­tárzóna városaiból és falvaiból a neki nem tetsző személyek e­­gész tömegét, azonnal elutaztat­va a családokat Hajdu-Bihar és Békés megyék határszéli járá­saiba, ahol az illetékes rendőr­­kapitányság van hivatva “lakó- I helyet” jelölni ki számukra. La­kásaikat nyomban elveszik. Ez az uj deportálási terrorhullám egész sor olyan ártatlan ma­gyart is ért, kinek rokonai a SZABAD EUROPA RÁDIÓ al­kalmazottai; a tendencia tehát nyilvánvaló. Eddig kb. 150 személy ilymó­­don történt deportálásáról ér­keztek ki hírek, melyek nyilván­valóvá teszik, hogy a kommunis­ták szép szavainak, ígéreteinek ezután sem lehet hinni, mert cselekedeteik homlokegyenest el­lenkeznek szavaikkal! A Hágában széklő Nemzetközi Jogászszövetség éles tiltakozás­ban hívta fel a világ figyelmét a magyarországi kommunisták u­­jabb gazságaira. i KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdeté­seket szerda estig telefonon is elfogadunk VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! Ne sírj, anyám! Anyám, ha erre, nyugat-felé nézel S hiába várod bujdosó fiad, » Ne sírj, Anyám, ha borús még az égbolt, Egyszer felderül, egyszer felvirrad... / Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod, A hajnialpir az arcodra ragyog: Ott áll előtted fiad, akit vártál, S kiáltom: Anyám! ne sirj, itt vagyok! Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk, Zokogva léptük át a szent határt, Amerre jöttünk, ölelő karokkal Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt . . . Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról: Mi van a fiammal, jön-e az uram? Kisunokámat hozza-e a lányom, Hát a nejemmel, menyemmél mi van? Jönnek. Mind-mind-mind, örökbékét hoznak A bujdosásból Krisztus visszatéri. Ne sirj, Anyám, ha apám nem jöhet már, Halálba ment a magyar nemzetért . . . Ne sírjatok, kik mindhiába vártok! Virág fakad, a hősi sírokon, Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába, Magyar áll őrt az őshatárokon! Anyám, nem lesz több rémületes álmod, Szent küszöbödön őrködik fiad. Hősi síroknak békés álmodéi, Pihenjetek meg — hazátok szabad! Testvérkarokkal magyart átölelni A bujdosóknak hada hazatart. . . Amerre járnak örömkönnyes arccal Zengenek: "Isten áldd meg a magyart!” HAJAS ISTVÁN KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK Külföldiek Cimbejelentése Kérdés: Nemrégiben érkez­tem Amerikába. Itt többek közt arra is figyelmeztettek, hogy lakcímemet be kell jelentenem a hatóságoknál, egyik barátom szerint 10, a másik szerint 30 napon belül. Mi az igazság? Felelet: Ha az a mai cime, amit a vizumkérvényben jelölt meg, nem kell a lakóhelyét be­jelenteni egész 1956. januárjá­ig. Ha másutt lakik, a beköltö­zéstől számított 10 napon belül köteles azt; a postahivatalban kapható AR-11 számú űrlapon bejelenteni. Ez a cimbejelenté­­si kötelezettség minden lakás­­változásra is vonatkozik, amig csak nem lesz polgárrá. A janu­ár 1-én az országban tartózkodó külföldi január hónapban is­mét köteles a címét közölni a legközelebbi postahivatalban kapható űrlapon. Amikor valaki évközben először érkezik az or­szágba,, a legközelebbi januárig ne jelentkezzék, ha cimé nem változott meg. Végül az esetben, ha január 1-én ideiglenesen tá­vol van a rendes lakóhelyétől, visszatérte után 10 napon belül köteles a fenti űrlapot benyúj­tani. Házastársak Honosítása Kérdés: Két évvel ezelőtt be­vándorlóként . érkeztem Ameri­kába. Tavaly amerikai lányt vettem nőül. Mikor folyamod­hatom honosításért? Felelet: Amerikai polgár, vagy polgárnő házastársa, akit állandó tartózkodásra engedtek be, három évi ittlakás után fo­­lyamodhatik honosításért, ha legalább három éve, együtt élt e házastársával és az Egyesült Ál­lamokban legalább másfél évig fizikailag jelen volt. Minthogy egy éve múlt, hogy önök meges­küdtek, mostantól számított két év múltán folyamodhatik pol­­gárpapirért. Feltéve természe­tesen, hogy addig folytonosan együttélt amerikai feleségével és nem hagyta el az országot másfél évnél hosszabb időre. Külföldi Családtagok utáni Adókedvezmény Kérdés: Amikor az Egyesült Államokba sikerült bejutnom, nem tudtam feleségemet és gyermekeimet magammal hozni. Amerikai jövedelmi adó vallo­másomban feltüntethetem-e ő­­eket, mint eltartott családtago­kat? Felelet: Nejét bejelentheti, de ő érte csak egy személyre szó­ló adókedvezményt kaphat (one exemption), még ha 65 éven felüli vagy világtalan volna is, — ha nem amerikai polgárnő. Gyermekei után csak abban áz esetben igényelhet adókedvez­ményt, ($600. személyenként) ha Kanadában, Mexikóiján, a Canal Zone-ban vagy Pánama Köztársaságban laknak. Ha bevándorlási, honosítási vagy az újonnan érkezetteket érintő bármily (adó, társadalmi biztosítási. stb.) kérdésben megbízható felvilágosítást sze­retne kapni, írjon, akár rhagya­­rul is a Common Council for American Unity címére, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y., amely intézet a legna­gyobb készséggel és díjtalanul útbaigazítja. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL “UJ RENDŐRTERROR MAGYARORSZÁGON (FEP) Ezzel a címmel közöl cikket a Neue Zürcher Zeitung aug. l.-i száma a jelenlegi ma­gyarországi helyzetről. A cikk szerint Bécsbe érkezett hírek beszámolnak arról, hogy a kom­munista párt és a titkosrendőr­ség Budapesten és a vidéken uj terrorhullámot indítottak el. A svájci lap tudósítása szerint ez valószínűleg összefügg a szovjet csapatok visszavonulásával Ausztriából. Budapest valóságos rendőri megszállás alá került. Az autókat minden megokolás nélkül feltartóztatják és az uta­sokat megmotozzák. A budapesti házak falain Nyugat-ellenes pla­kátok jelentek meg. Minden cso­portosulást azonnal szétoszlat­nak és az illetőket igazoltatják. Az élelmiszerraktárakat őrizet alá helyezték. Nagyobb csapat­­testeket indítottak útnak az osztrák és a jugoszláv határ felé. A N. Zürcher Zeitung jelenté­sét kiegészíti The Observer lon­doni tekintélyes hetilap julius 31-i tudósítása, mely szerint a szovjet vezetők közölték volna a magyar és román kormánnyal, hogy októberig a két államból, egyidejűleg az osztrák kiürítés­sel, — vissza akarják vonni csa­pataikat. A The Observer hire szerint ez volna a magyarázata annak, hogy a budapesti kom­munista kormányzat uj terror­hullámot indított el és tömegesen tartóztat le oly egyéneket, akik­nek bármily csekély kapcsolatuk is volt a nyugati országok vagy Jugoszlávia felé. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! “VÍZBE ESETT” 100,000 FORINT ÉRTÉK A hídépítés történetében e­­gyedülálló teljesítmény derült ki a Budapesti Felső Vasúti ösz­­szekötőhid építkezésének leltár­mérlegéből. A közelmúltban megejtett leltározás szerint a hid építése során közel 100.000 forint értékű szerszám és nyers­anyag a “vízbe esett.” A részle­tekből kiderül, hogy az állvá­nyokról harminc köbméter desz­­palló esett a vízbe és úszott el an­nak rendje-módja szerint. A hid festésénél 2.000 forint értékű ecset esett menthetetlenül a Du­na vizébe. A leltárhiány indoko­lását a felettes hatóságok szó nélkül tudomásul vették. ÍRÁSOK a falun ... Egy menekült munkás mon­dotta el ezt a munkásság rend­­szerellenes hangulatáról: Jel­lemző a munkásság hangulatára és a kommunistákkal szemben való érzelmeire az a körülmény, hogy a WC-k falai rendesen kommunista-ellenes szólamokkal és trágárabbnál trágárabb szi­dalmakkal vannak telefirkalva. A kispesti KISTEX textilgyár­ban például már annyira fajult ez, hogy kirendelték az államvé­delmi rendőrséget, mely napokig nyomozott és mindenkitől irás­­próbát vett annak megállapítása céljából, hogy kitől származnak a kommunistákat és a párt veze­tőit becsmérlő és kigunyoló fel­iratok. Természetesen nem sike­rült a tettest felfedezni, de na­­gyón súlyos retorziókat helyez­tek kilátásba az összmnnkásság ellen, ha ez folytatódni fog. A vizsgálat befejezése után a fel­írások tovább folytatódtak . . .

Next

/
Thumbnails
Contents