Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-07 / 14. szám

Egy ember — egy korszak Egy öreg ember lelépett a színpadról. Nem megbukott, ha­nem lelépett, mert ezt az egy küzdelmet nem birta már. Har­­cplt és harcolni akart egész éle­tében. Harcait megnyerte, de az idő fogával szemben meghajtot­ta makacs, bulldog-fejét. Churchill nem tényező már, legalább is nem kell úgy számol­ni vele, ahogy kellett eddig. Nem az angol birodalom vezetője, ha­nem csak egy nagyon öreg em­ber, aki a képviselőház hátulsó padjában ül és merengve szem­léli a fiatalabbak viaskodását. Churchill lemondott. Az egész világ feszült figyelme közepette lépett ki gálába öltözve a Down­ing Street 10 számú ház kapu­ján, kezében az elmaradhatatlan szivarral, hogy királynőjéhez hajtasson. Az utolsó nagy au­­denciára. A kemény arcon könnycseppek rezegtek s lent az utcán siró-imádkozó emberek tömege figylte az öreges, de még mindig elegáns mozdulatokat. A churchilli mozdulatokat. Az emberek őt nézték és ben­ne önmagukat is sajnálták. Azt, hogy minden elmúlik egyszer. A dicsőség, a hírnév is. Nincs to­vább. Alkudozni nem lehet és a hires vasakarat sem ér semmit, ha az idő letelt. Mondjuk meg mi is itt, amit megmondanak most szerte a vi­lágon, hogy egy korszak múlt el vele. Talán igy is nevezik majd egyszer a történelemben az el­múlt néhány évtizedet, hogy “a churchilli korszak.” S ha igy lesz, unokáink majd megértik, hogy az elnevezés helyes volt. Ennek a korszaknak elsősorban ő mozgatta a rugóit, ő volt az a­­kinek az akarata öt világrész­ben többé-kevésbé érvényesült. Úgy lépett le a színpadról, a­­hogy kevesen tudnak. Utánoz­hatatlan gőggel és büszkeséggel s még a hercegi címet sem volt hajlandó elfogadni élete leg­főbb ajándékául. S mégis, bizto­sak vagyunk, tele van hiányér­zettel. Nem tudott elvégezni mindent, amit szeretett volna. A világ rosszabb helyzetben van, mint valaha is volt. Biztos, hogy még sokmindent szeretett volna rendbehozni, ha az óra kongása nem figyelmeztette vol­na unosuntalan. “Csak egy em­ber vagy, menned kell! Még ak­kor is csak egy ember, ha Chur­­chillnek hívnak . . .!” A világ nagy lapjai sok jellemző mon­datban foglalták össze mindazt, amit korszakunknak Churchill jelentett. Nekünk legjobban a párizsi Franctireur jellemzése tetszik. Azt írja: “Churchill az angol bátorság megtestesítése volt, aki nem tűnt el és nem le­hetett eltüntetni, aki minden zsarnoksággal szembeszállt és aki megnyitotta az utat az uj európai eszmények felé.” Az öreg harcos lelépett. A vi­lág gondjai lassan kicsúsznak a fejéből. Uj emberek, uj erők lép­nek az előtérbe s a hálátlan vi­lág gyorsan felejt. S neki majd halkuló szívverését figyelve, az lesz a legnagyobb gondja, hogy van-e újabb skatulya szivara...*? Távolkelet és a háború Az Egyesült Államok háborús felkészültsége tökéletesnek lát­szik, ha ebben a világban lehet ilyesmiről beszélni. S hogy még­­* sem szívesen sodródna bele egy NAGY EMLÉKEK HUSVÉTRÓL A NAGY KRISZTUS-DRÁMA A husvét mai értelmezésében tulajdonkép éppen olyan öröm­ünnep, mint a karácsony, mert Jézus feltámadásának emléke­zésére szolgál. Máskülönben a husvét a legnagyobb Krisztus­dráma emléke is, mert amikor Jézus, tanítványaival megjelent Jeruzsálemben és a farizeusok vád alá helyezték, ugyancsak husvét volt. Jézus a húsvéti ün­nepekre érkezett Jeruzsálembe s éjjelre az Olajfák hegyén ma­radt, hívei környezetében. Ak­koriban alvóit a szokás, hogy a husvét megünneplésére óriási zarándok-tömegek vonultak fel Jeruzsálembe s ilyen zarándok­tömeg sreglette el az Olajfák he­gyét is. Amikor arról értesültek, hogy ott van Jézus, a Názáreti is, akinek ekkor már nagy hire volt s tanításai különösen a sze­gény nép között messze földön ismeretesek voltak. Negyedik é­­ve járta már ekkor Jézus a kör­nyéket, mint tanítómester s cso­datetteivel bizonyította isteni küldetését. Husvét tehát már azelőtt is volt, nemcsak Jézus feltámadá­sa óta, aminek emlékére a ke­resztény világ a mai husvétot ünnepli. Jézus is a husvét meg­ünneplésére érkezett Jeruzsá­lembe, tudva azt, hogy igen nagy tömegek gyűlnek itt össze­­akik előtt 'meg "'akart jelenni, hogy a maga hitvallását s köl­csönös emberszeretetét is hir­dethesse. A farizeusok is ismerték már a hírét s mikor, megtudták hogy az Olajfák hegyére érke­zett, nyomban jelentést tettek a főpapok tanácsának, amely hus­­vétkor ugyancsak Jeruzsálem­ben ülésezett. A papi tanács a­­zonnal el akarta fogatni, mert a vallás törvényeinek megszegé­sével vádolta, de a katonák, aki­ket elfogatására küldtek, nem tudták az óriási tömeg között felismerni s igy kénytelenek voltak egyik taniványát meg­vesztegetni, hogy Jézust elárul­ja. Mikor ez megtörtént, nyom­ban le is tartóztatták, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ekkor Augusztus római csá­szár uralkodott s Jeruzsálemben Poncius Pilátus, a császár hely­tartója volt a teljhatalmú kor­mányzó. A helytartó azonban nem avatkozott vallási dolgok­ba, ezért volt kénytelen a papi tanács olyan vádat kieszelni, a­­mellyel Jézust Pilátus elé állít­hatják. Jézus égi krályságát, a­­melyről tanításai során beszélt, tudatosan elferdítették, félre­magyarázták s azzal vádolták be Pilátus előtt, hogy a római biro­dalom és a császár ellen lázit. A főpapok a Jeruzsálembe össze­gyűlt tömeget felizgatták, Jézus ellen hangolták s igy lett ebből a husvétból a világtörténelem legdrámaibb ünnepe. Az elfo­gott Jézust ezer és ezer ember gyalázkodó üvöltése, gunykaca­­ja, inzultusa közben hurcolták Pilátus elé és annak dacára, hogy Pilátus nem találta bűnös­nek, engedett az óriási, felizga­sedés nyilvánult meg az egész világ katolikussága körében az egyesülés célkitűzése mellett, hogy a tagok száma ma már megközelíti a tiz milliót, akik nemcsak az Egyseült Államok mind a 48 államából, de az egész földkerekség minden részéből, 33 idegen országból is csatlakoz­tak a mozgalomhoz. tott tömeg kívánságának s Jé­zust kereszthalálra Ítélte. Az akkori husvét tele volt drámai motívumokkal. Pilátus­nak az volt a fontos, hogy a la­kosság békésen, nyugodtan vi­selkedjék s nem számított, hogy eg yszegény, kopottruháju em­bert halálra Ítéljen, ha a nyu­galmat ilyen könnyű áron bizto­síthatja. A halálraitélés után következett a keresztrefeszités megdöbbentő aktusa s mikor a gúnyolódó tömeg látta, hogy Jé­zus milyen megadással, szelíd­séggel viseli a keresztrefeszités kínjait, egyre nagyobb rémület szállta meg s lassan mindenki ^távozott a kivégzés színhelyé­ről .. . NAFRATIUS VÉGRENDELETE Negyven-ötvenezer idegen to­longott akkor Jeruzsálemben s ott tartózkodott az egész hús­véti ünnepek alatt. Azzal, hogy Jézust felfeszitsék, lecsillapo­dott ez a hatalmas tömeg s há­rom napig nem is történt semmi különös. A harmadik napon azonban olyan hírek kezdtek el­terjedni a városban, hogy Jézus, akit már sírba helyeztek, feltámadt. A papi tanács kikül­döttje újra megjelent Pilátus előtt, közölte vele a szállongó híreket s arra kérte a helytar­tót, hogy a további nyugalom megóvása érdekében nyittassa fel Jézus sírját, távolítsa el az őrséget a sir mellől, hogy a tömeg meggyőződhessen a hírek valótlanságáról. Pilátus maga elé rendelte Nafratiust, a Krisz­tus sírját őrző katonák parancs­nokát. Megparancsolta, hogy nyissák fel a sirt és engedjék a tömeget Jézus sírjához. Az őrparancsnok azonban el­mondotta, hogy a szállingó hí­rek megfelelnek a valóságnak: Jézus csakugyan feltámadt. A sirt ők már kinyitották s abból hiányzik a felfeszitett teteme. Az őrparancsnok jelentette, hogy katonái állandóan őrt ál­lottak a sir mellett, oda idegen nem közelíthetett, a csoda még­is megtörtént. Mikor Pilátus emiatt az állítás miatt haragra lobbant, az őrp^rancsnok ki­rántotta tőrét s ezt mondotta: — Ezzel teszek bizonyságot amellett, hogy Jézus csakugyan feltámadott — s tőrét saját szivébe döfte. Pilátust megrendítette ez a véres pillanat. Kinézett az ab­lakon s mikor látta, hogy a tömegek Jézus sírja felé tolon­ganak, katonaságot rendelt ki Jeruzsále mkiüritésére. Minden idegennek távozni kellett a vá­rosból s néhány óra múlva már csendesek voltak Jeruzsálem utcái. Aromái katonák őrjára­tai lepték el az utcákat, még a házból sem volt szabad kijönni senkinek . . . csend borult Jeru­zsálemre . . . Véres, döbbenetes husvét volt ez, de a ma ünnepelt husvét nem ennek az emléke, hanem a feltámadásnak. A történelem folyamán több hasonló drámai aktus pergett le a husvéttal kapcsolatban. El­volt, hogy Judás, Jézus áruló tanítványa megjelent a papi tanács előtt, testben-lélekben megtörve, visszaadta a vérdijat, amelyet Jézus elárulásáért ka­pott s ugyanazon éjjel felakasz­totta magát és meghalt. Nafra­­(Folyt, a 4-ik oldalon) PASSAIC, NEW JERSEY az emigrációs magyarságnak kell képviselnie a magyar nép, Magyarország érdekeit. Ezt pedig nem lehet megten­ni megfelelő bizonyító anyag, éspedig egészen pontosan a Fe­­leky könyvtár nélkül. Ez a gyűj­temény jelen pillanatban a wa­shingtoni kongresszusi könyv­tár birtokában van. Egy időben félősnek látszott, hogy az érté­kes gyűjteményt nem tartják együtt, hanem szétszórják s az­tán már nem lesz emberi erő an­nak újbóli összegyűjtésére. Nemrégiben a könyvtár vezető­sége — különféle intervenciók­ra — közölte a magyar ténye­zőkkel, hogy a könyvgyűjte­ményt hajlandó kiadni egy kü­lön erre a célra alakult, megfe­lelő anyagi eszközökkel rendel­kező magyar társaságnak. Itt következett azonban a probléma. Pénz kell. Lelkes magyarok nem haboz­tak sokáig, hanem kibocsátottak egy felhívást, nagyrészt kisem­berekhez azzal, hogy a könyvtár (Folyt, a 2-ik oldalon) A Blue Army, ez a több mil­lió tagot számláló katolikus vi­lágszövetség, amely a kommu­nizmus elleni küzdelemnek val­lási alapon való lefolytatását tűzte ki feladatául, ez évben is­mét három díszoklevelet ado­mányoz azoknak, akik ebben a harcban egyénileg a legtöbbet produkálnak a világ békéjének fenntartása érdekében. A három díszoklevél egyikével Dr. Anto­nio de Oliveira Salazar portugál miniszterelnököt tüntetik ki. Az okmány ünnepélyes átadása május 7-én, előreláthatólag a newarki Mosque Theaterben megtartandó díszközgyűlés ke­retében fog megtörténni. A másik két díszoklevél egyi­két Rt. Rev. William C. Mc­Grath kapja, aki az egyesülés célkitűzése érdekében az Our Lady of Fatima égisze alatt egy az egész országra kiterjedő za­rándoklatot szervezett meg. A harmadik díszoklevéllel Gene Lockhartot, a neves színpadi, film és televíziós művészt tün­tetik ki. Az elmúlt évben hasonló ki­tüntetést kapott Konrad Ade­nauer, a Nyugatnémet Köztár­saság kancellárja, aki annak át­vételére hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott Amerikába jönni és aki azt akkor a Rt. Rév. Harold V. Colgan monsignortól, a Blue Army megalapitójától Bonnban, Németországban v^t­te át. Az a körülmény, hogy Sa­lazar miniszterelnök képes lesz­­e személyesen átjönni, a diszok­­mány átvételére, ugyancsak at­tól függ, hogy hivatalos elfog­laltsága megengedi-e majd neki az Amerikába való utazást má­­j usban. A világszövetséget “Blue Ar­my of Our Lady of Fatima” el­nevezés alatt 1947-ben Mon­signor Colgan, a Plainfield, N. J.-i St. Mary egyházközség plé­bánosa alapította. Az első évben a szövetség tagjainak száma alig haladta meg a 700-at és a­­zok főként a plainfieldi egyház tagjai sorából rekrutálódtak. Az elmúlt nyolc év folyamán azonban olyan hihetetlen lelke-Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk Van egy értékes magyar könyvgyűjtemény, úgy hívják: Feleky könyvtár. Egy Feleky Károly nevű magyar gyűjtötte össze, nagyrészt itt, Ameriká­ban, mégpedig egy életen ke­resztül. Nekünk, magyaroknak óriási értéket jelent ez a könyvgyűjte­mény. Megvan benne úgyszól­ván minden olyan könyv, ame­lyet a magyar népről, Magyar­­országról Írtak a nyugati világ­ban, főleg angolul. Összegyűj­tötte Feleky nemcsak a könyve­ket, hanem a cikkeket is, tehát egyszerűen nem lehetne nélkü­lözni, ha — például — Magyar­­ország sorsa fontos nemzetközi tárgyalás témája lenne. Nem kell elefelejteni, hogy most nem áll rendelkezésre — mint a múltban — a budapesti külügy­minisztérium levéltára. Ezúttal Husvétkor ... Piros legyen a husvét-hajnalod, Alleluját zokogjon a dalod, El ne aludd, ha majd betérnek hozzád Az angyalok. Ne törjön le a Nem, a Tagadás, Ne légy borongó, csüggeteg Tamás. Komor ajkadról szent patak fakadjon: Vig vallomás. S ha elindulnál, mint ők egykoron, Az emmauszi almafás soron, Szegődjön hozzád Jézus utitársnak, Mint egykoron. Ő fejtegesse az Írásokat. S ha már a kétség nagyon fojtogat, Késedelmes szivednek ő meséljen, Sokat, sokat. Mig ő beszél, bus. szived gerjedez, Sivatagján uj forrás cserjedez, Kenyérszegéskor áhítattal súgod: A Mester ez! S nem lesz szivedben akkor semmi más, Csak hangtalan, csak üdvözölt sirás. Ó testvér, mindent, mindent visszaadhat A Messiás! A BLUE ARMY EZ ÉVI DÍSZOKLEVELÉT A PORTUGÁL MINISZTERELNÖK KAPJA távolkeleti háborúba, annak megvan a maga oka. Nem tisztán azért, mert kor­mányunk ellene van minden há­borúnak. Ez a régi és tiszteletre­méltó elv már kissé elkopott. Minden jel arra vall, hogy a há­borút, igenis, meg kell vívni, csak az a nagy kérdés, hol és mikor? Most és Kínában, — ez az Egyesült Államoknak sehogy­­sem tetszik. Nemcsak azért, mert messze van. Inkább messze legyen, mint közel, — a hadiipar' szempontjából ez is fontos. Azért nem tetszik, mégpedig elsősorban, — hogy egy ameri­­kai-kinai háborúba a Szovjet­unió előreláthatólag nem avat­kozna bele, hanem szépen kivár­ná, hogy ő legyen a nevető har­madik. Márpedig, ha már hábo­rúzni kell, akkor az Egyesült Ál­lamoknak nem Kina az elsődle­ges hadicélja, hanem a Szovjet. Ezért nem mondjkák ki az el­kötelező szót Washingtonban. Nem mondják ki, hogy az Egye­sült Államok harcolni fog-e a pertmenti kínai szigetekért, vagy sem. Az egyetlen hiba az, hogy igy nemcsak az ellenség, hanem a barát is bizonytalan­ságban marad. Minden, esqtjce.. mégis ez a- legokosabb, amit a körülmények közt tenni — illet­ve nem tenni — lehet. A Feleky-könyvtár és a magyar áldozatosság Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY — 1955. ÁPRILIS 7. Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents