Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-29 / 52. szám
/ Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ’ OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1955. DECEMBER 29. A Kisantant előlép Egy pillanatig sem hittük, hogy eltűnt, megsemmisült. Tudtuk, hogy él és suba alatt ujra vért pumpálnak bele azok a bábák, akiknek, érdeke ennek a szőrnyszü lőttnek az életbentartása. A Kisantant, a Magyarország testéből“jóllakott országok szövetségé ezúttal nem régi nevén ugyan, — de újra porondra lépettr‘hallatja szavát. Legutóbb a New York Times december 28.-i számába írtak levelet a Kisaritant-bábák és jellemzően Csehszlovákia nevében az a Lettrich József irta alá, akinek nevéhez 200 ezer felvidéki magyar kiüldözése, deportálása fűződik. A nyugati világ nem kerülheti el tragédiáját, ha a Kisantantembereknek, akár álarcban is, szavuk lehet még. Ezúttal Amerikának hízelegve, Woodrow Wilsont dicsőítik, a hajdani köztársasági elnököt, akinek nevéhez fűződik az a 14 pont, amely az első világháború után az Osztrák-Magyar M o n a r c hia szétdarabolásának kátéja lett. Woodrow Wilson hitt a magasztos eszmékben. Hitt az emberi szabadságban, méltóságban, a népek önredelkezési jogában, a nyugati demokráciában, a keresztény testvériségben és híressé vált pontjait eszerint fogalmazta meg. Történelmi tény viszont, hogy Wilsont csúnyán kijátszottak. A Párizs-környéki békeszerződések diktálói már nem törődtek Wilsonnal, sem á tizennégy pontjával. Féktelen rosszindulattal vonták meg Európa uj határait s Magyarországot úgy szabdalták darabjaira, hogy lehetőleg életképtelen legyen a megmaradt rész. S mert a magyar élniakarás mégis győzedelmeskedett, a magyar nép megmutatta, hogy ilyen könnyen elpusztítani nem lehet, akkor alapitották meg a környező jóllakott államok a Kisantantot. Ennek az alakulatnak egyetlen és kizárólagos célja volt: Magyarország megfojtása. Igen, a Kisantant újra jelentkezik. Ezúttal szerényen és Wilson nevével az ajkán. Wilsonéval, akit ők “kakadunak” neveztek és akinek a nevét ajkukra sem volna szabad venniök, ha volna bennük egy parányi jóizlés. Wilson, az ideálista a népek önrendelkezési jogát hirdette. Sehol /Sem tartottak népszavazást. Sehol sem/ kérdezték meg ;;— Wilson szellemében — a népet, hogy hová akar tartozni? Egyetlen kivétel volt. Az osztrák-magyar vitában megszavaztatták Sopron város lakosságát és ez a nevében és nyelvében túlnyomóan német lakosság Magyarország mellett döntött. Az első világháború következtében eltűnt egy nagy birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, amely Európában az egyensúlyt jelentette. Helyébe lépett a hetyke, minden magyar lélekzetet megfojtani igyekvő Kisantant, amely egyedül bűnös abban, hogy Közép-Keleteurópában a diktátorok váltogatták egymást és ma az ottani népek a legszörnyübb elnyomásban élnek. A történelem ítéletet mondott a Kisantanton és ma mégis újra színpadra vonszolják, mert abban reménykednek, hogy Amerika népe még mindig ölelő karjaiba zárja ezt a rosszemlékű szervezetet, amely építeni képtelen volt, mert csak rombolásra alakult. Wilsont merik az ajkukra venfli? Azt a Wilsont, aki kétségbeeseve tért vissza Amerikába s aki saját elméjének szüleményétől, a genfi Népszövetségtől távoltartotta magát, mert azt a nagy épületet nem az ő eszméi töltötték meg. Az Egyesült Államok sohasem lett tagja a Népszövetségnek, ahol a Kisantant kisded játékait játszották. És az Egyesült Államok kongresszusa sohasem ratifikálta a trianoni szerződést. Mi jogon ünnepli hát születésének kilencvenkilencedik évfordulója alkalmából Wilsont ez a társaság? Mostani nyilatkozatukban sem hajlandók beismerni régi bűneiket. Most sem mondják azt, hogy Wilson tanítását hajlandók megszívlelni és a népekről nem döntenek a népek megkérdezése nélkül. Nem, ők nem tanultak. A konclesők eme fertelmes társasága tovább fújja a régi, már majdnem elfe-KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK Külföldiek jelentkezése Kérdés: Látogatóként érkeztem az országba két hónappal ezelőtt és jelentkeztem a Bevándorlási Hivatalnál. Vízumom csak néhány hónap múlva jár le. Igaz-e, hogy 1956. januárjában ugyanott ismét jelentkeznem kell? Felelet: Igaz. A törvény előírja, hogy minden külföldi, aki január első napján az országban tartózkodik, köteles címét az “Immigration and Naturalization Service”-nél január hónap folyamán bejelenteni, akár bevándorló, látogató, tanuló vagy üzletember. Ha az idegen állampolgár január 1-én véletlenül nem tartózkodik amerikai területen, visszaérkezte után 10 napon belül köteles ennek az előírásnak eleget tenni. A dolog azonban nagyon egyszerű. Bármely postahivataltól vagy a Bevándorlási Hivatal legközelebbi fiókjától kérje az 1-53 számú űrlapot (Form 1-53). Töltse ki a kártyát és Írja alá. Ha kételyei vannak, a postatisztviselő is szívesen útbaigazítja. Az aláirt űrlapot adja át a postatisztviselőnek, mert nem küldheti el postán. Azt a külföldit, aki szándékosan és nyomós ok nélkül elmulasztja címét január hónapban bejelenteni, letartóztathatják, fogságra vagy pénzbüntetésre ítélhetik és deportálhatják. Régi amerikások ideérkezésének igazolása Kérdés: Nagyanyám 1903-ban, 17 éves korában érkezett Amerikába. Azóta is itt lakik, de nem honosíttatta magát, mert azt hitte, hogy Amerikába való érkezése körül valami szabálytalanságot követett el. Van-e arra mégis lehetőség, hogy polgárpapirt kapjon? Felelet: Nagyanyja honosítását nem akadályozhatja, hogy megérkezte ismeretlen körülméhyek közt történt. Általános szabály ugyan, hogy senkisem válhat amerikai polgárrá, akit nem bocsátottak be állandó tartózkodásra szabályszerűen, azok a külföldiek azonban, akik 1906. junius 29. előtt érkeztek Amerikába, kivétetnek e rendelkezés alól. Nem kell bebizonyicaniok, lejtett Kisantant-nótát, s bár illúzióink nem voltak, nem tagadhatjuk, hogy olyanok is aláirták ezt az “ünnepi levelet,” akikről több jóizlést tételeztünk volna fel. A horvát Macsekre és Bogian Radicára gondolunk. De jobb is igy. Legalább pontsán tudjuk, hogy ki, hol áll. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lamagának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez önné künk is javunkra lesz! hogy törvényesen érkeztek be, ahoz, hogy lonosithatók legyenek, csak az;, hogy az Egyesült Államokban aktak azóta. Ha valamilyen okmány tanúsítja ezt, annál jobb, de megelégszenek olyanok eskü alatti nyilatkozásával (affidavit) is, akik már 1906. junius 29. előtt ismerték őt eben az oiszágban. Még azok is, akik 1924 julius 1. előtt érkeztek, sok esetben polgárrá válhatnak, még ha nem is tudják bebizonyitan., hogy törvényes engedéllyel léptek Amerika földjére. Az állandó tartózkodási engedélyt megkaphatják, ha 1924. julius 1. óta állandóan az országban ürtózkodtak, jó erkölcsi magauseletüek és nincs deportálási eljárás ellenük. Ha időközben rönd időre elhagyták Amerikát, az sem akadály, feltéve hogy visszatértük szabályszerűen történt. Állandó tartózkodási engedélyt (és ezzel honosítási lehet(séget) nyerhetnek ilyen öreg amerikások, ha ezt az N-105 szárr.u űrlapon kérik a Bevándorlás Hivataltól. (U. S. Immigration and Naturalization Service.) Idegén állc.mok alkalmazottai állandó tartózkodási engedélyt kophatnak Kérdés: í )51-ben szabályos bevándorló’ "/ómmal érkeztem Németországból Amerikába. Az itteni német konzulátusnál állást vállaltam és azóta is ott dolgozom. Azt hallom azonban, hogy ezzel elvesztem állandó itt tartózkodási engedélyemet és nem lehetek amerikai polgárrá. Igaze ez? Felelet: Igaz, de lehet rajta segíteni. Ha olyan diplomáciai vagy konzuli alkalmazást vállal, amely “nem-bevándorlói” minősítéssel jár, elveszti amerikai lakósi minőségét. Ha azonban az amerikai igazságügyminiszterhez a Form 1-508 sz. űrlapon — amit a Bevándorlási Hivatalnál szerezhet be — lemond azokról az előjogokról, amelyek mint külföldi állam képviselőjét megilletik, megtarthatja állandó itt tartózkodási engedélyét és idővel amerikai polgárrá válhat. Ha honosítási kérdésben szakszerű és ingyenes felvilágosítást óhajt, írjon, akár magyarul is, a Common Council for American Unity, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y. cimre. Könyvbarátok! Magyar könyvek nagy és egyre jobban bővülő választkából rendelhet a Magyar Hírnök Könyvesboltjából. Kérje árjegy- Brunswiek, N. J. — Telefon: zékünket! — Foreign Book Shop, 240 Somerset St., New Brunswick, N. J. Újévi népszokások Amerikában Majdnem minden népnek vannak hagyományos szokásai, amelyekkel az év első napját ünnepli meg, de mindenki egyformán azt óhajtja kifejezni, hogy reményű, hogy az uj év boldogabb lesz, mint a régi volt. A jókedv és a felebaráti együttérzés tréfákban és vendégeskedésekben nyilatkozik meg, de az óhazai szokások változásokon mennek keresztül Amerikáan. A footballt kedvelő sportemberek figyelme a kaliforniai pasadenai pálya felé fordul, ahol 1916. óta minden év január 1-én a hires “rózsaversenyt” tartják meg, a főiskolák vetélkedésének betetőzésére. Philadelphiában 1876 óta az év első napján álarcos felovnulást rendeznek a város és környéke lakói és az utóbbi években már közel kétmillió néző szemlélte végig a fantasztikus, zenés tüntetést, a város legforgalmasabb uccáján, a Broad Streeten végig. A skótok “Hogmanay”-nek nevezik gyermekeik szilveszteri mulatságát, amikor is süteményt és cukorkát kéregetnek a j árókelőktől. A spanyolok hozták át a 12 szőlőszem hagyományát, amely szerint, — hogy az év mind a tizenkét hónapja szerencsét hozzon, — mind a tizenkét szemet pont éjfélkor kell lenyelni. A litvánok fáklyás és álarcos menetben járnak házról-házra szilveszter éjszakáján és az ó-év elmúlásának tiszteletére, a hátsó ajtón távoznak a gazdával és asszonyával együtt, megtoldva a menetet. Az angolok kalácsot és kenyeret osztogatnak az éjféli látogatók között, akik viszont szenet, kenyeret és sót hoznak magukkal, jelképes ajándékképen. A jó szerencse érdekében a sivitó malac farkát megrángatni magyar szokás és nemcsak az amerikai-magyar vendéglőkben, de sok vendégszerető uriháznál még ma is gyakorolják ezt a hagyományt. Az amerikai szellem demokratikus felebaráti együttérzését talán a new yorki, timessquarei ünneplés fejezi ki a legjobban, amikor is ismeretlen férfiak és nők ölelkeznek egymással, amikor az óra éjfélt üt . . . Az Amerikai Magyar Szövetség az egyetemes magyar érdekek érvényre juttatásán fárado|ik. Uj cime: 614 Mills Building, Washington 6, D. C. Előfizetési nyugtával — a lapot! Nyugtával dicsérd a napot. LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK! Megszűnt a “Rákóczi Szemle” A mi úgynevezett “Magyar- Amerikánkban” az utóbbi években szinte minden évben megszűnt egy-két magyar újság . . . Ha nem is teljesen ilyen értelemben, de 1955-ben a “Rákóczi Szemle” megszűnése tette egygyel kevesebbé az amerikai magyar újságok számát... A Verhovay és Rákóczi egyletek egybeolvadásával a havonként megjelenő “Rákóczi Szemle,” mint külön egyleti újság szükségtelenné vált s a nem-ég megjelent utolsó szám első oldalán ott áll a! bejelentés, hogy az 1923-ban megindult egyleti havi-lap megszűnik, illetve a most már William Penn Fraternális Egyesület lapjába olvad bele ... (Az egyesület tagsága, természetesen, továbbra is fog lapot kapni, akár az angol-nyelvű, akár a magyar-nyelvű kiadványt, aszerint, hogy ki melyiket óhajtja.) Akárhogy is nézzük azonban, a rideg valóság az, hogy amerikai magyar életünk egy magyar lappal ismét szegényebb lett . . . a Rákóczi Szemle megszűnt . . . És minél kevesebb lesz a magyar lapok száma, annál nagyobb feladat, annál több felelősség hárul a még meglevő magyar újságokra (úgy is mondhatnánk, hogy azok olvasóira!) Becsüljük meg it 3 rn;}nrt7äT» lonoirof lyek még itt Amerikában szép magyar nyelvünkön vannak Írva, jó magyar szívvel és se jobbra, se balra nem lendíthető igaz amerikai és magyar szellemben vannak szerkesztve! önmagát becsüli meg ezzel minden magyar! UJ ÉV KÜSZÖBÉN... Idő, most ismét rádnézek nagyon és felfigyelve látom ketyegésed, amint egy uj év küszöbén haladsz át . . Mi mindent viszel el ma tőlem ismét, mit soha nem várhatok vissza többé, — . . . s rohansz, kaján mosollyal nézve rám . . . Vak utadon, vak célok célzatával eltelten, zord, szigorú szolgasággal haladsz s sodorsz magaddal mindent . . . mindent Hozod s viszed a sorsok lényegét: egy pillantásodban is egy világ él, vagy hal! A legnagyobb kincsmik te vagy, Idő! — Mit egyik perced hizelgve nyújt, azt elveszi egy másik rendszerint, az életünk egy-egy darabjaként. Hátadmegett felégetsz lassan mindent; a múltadat örök titok takarja s mind több és több átkot viszel tova . . . Te vagy az élet gőgös zsarnoka, rideg kegy osztó . . . kegyetlen nagy ur, elmulhatatlan, mindig múló mérték. Néha ólomlábon jársz, néha vágtatsz s csalfa játékod minden kis percében, minden nap uj s uj arcod a jelen. — Most rámmosolyogsz s vad, daloló szívvel bdód át ezt az évet is a múltnak, te könnyelmű, te léha nagy Játékos! . . . Rohansz, szilveszter-éji éjszakán át, sötét jövő s uj holnapok felé, harangzugásos könny s kacaj között . : . Uj fények, álmok, kínok kapujában, egyedül, éjjel, bus magammáradtan a múltba nézek . . . s szivembe hasit a fájdalom . . . óh, állj meg! Csak egy szóra, csak egy percre állj meg, Idő, ne hagyj itt! (Háromszék, 1935)
