Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-21 / 29. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 29. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1955. JULIUS 21 • Egy millió aláírást a szabad Magyarországért! • BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES LEVELE EISENHOWER ELNÖKHÖZ MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS NINCS SZABADON Mosolyog a kongresszus Szomorú dicsekvéssel állapít­juk meg, hogy igazunk volt, ,a­­mikor ezeken a hasábokon meg­jósoltuk: a rab népek ezt a, me­netet elvesztették. Elvesztették, még mielőtt bárki is izgulhatott volna a kimenetel miatt. Genfben leteritették a kártyát s aztán gyorsan félre dobtak a csomagból egy lapot, mint ame­lyik nem játszik. Ez a félredo­bott kártyalap jelentette a rab népek ügyét. S van ennek a je­lenetnek egy különösen szomorú oldala. Eisenhower elnök a rab népek sorsát is emlegette, ő éppen o­­lyan jól tudta, mint Dulles kül­ügyminiszter, vagy a genfi ber­kekben bármelyik újságíró, hogy Bulganyin szovjet miniszterel­nök a rab népekről még tárgyal­ni sem óhajt. Régóta tudott do­log volt ez. A diplomáciai csator­nákon keresztül a nagyhatal­mak közt már hetekkel ezelőtt bizonyos néma megegyezés jött létre. Kissé durván megfogal­mazva ez a néma megegyezés igy hangzott: Eisenhower elnök kénytelen elmondani a rab né­pekre vonatkozó kívánságát, de Bulganyin vegye úgy, mintha meg sem történt volna . . . És igy lön. Bulganyin azt mondta, hogy a magyar és a többi kelet-közép-európai népek kérdése nem is kerülhet szóba. S aztán elmondta az összes szokásos szovjet szólamokat. Hogy ezek a népek maguk vá­lasztották mai kormányformá­jukat és ő — Bulganyin — nem érzi magát ‘felhatalmazva” hogy a népek nevében beszéljen. Amikor ezeket a sorokat ír­juk, nem ismerhetjük a genfi konferencia eredményeit. De annyit már is leszűrhetünk: a nyugati világ és a kommunista világ közt a szakadék éppen ak­kora, mint volt azelőtt. Még ak­kor is, ha a -német kérdésben va­lamelyes megállapodásra jutnak. A Szovjet éppen úgy fél a né­met kérdés megoldásától, mint a fordítottjától. Egyelőre mosolygós a genfi kép. Volt egyszer egy másik kongresszus — Bécsben — s ar­ról volt hires, hogy táncoltak a kongresszus tagjai. Genfben mo­solyognak, mert, állítólag, a vi­lágbékét csak igy lehet megóvni. Keep smiling, please! — ez a jelszó. Kelet- és Középeurópában 100 millió embernek nincs kedve mo­solyogni. Egy nagy csalódással több. S nem kell már ahhoz sok, hogy ezek a népek végképp ki­ábránduljanak a nyugati világ­ból., A Mindszenty-ügy margójára Ez is a genfi játékhoz tarto­zik. Megint csak emlékeztetjük olvasóinkat, hogy megjósoltuk: Mindszenty hercegprímást “sza­­badonbocsátják.” Azt is meg­mondtuk: ebben a szabadonbo­­csátásban nem lesz köszönet. A magyar főpap tovább is fogoly marad, mint a zágrábi bizoros, Stepinac. Moszkvában most látták elér­kezettnek az időt, hogy a ma­gyar hercegprímás látszólagos szabadonbocsátásával a nyugati közvéleményt a maguk javára hangolják. És ez sikerült is. A világ nagy lapjai túlságosan el vannak foglalva a genfi esemé­nyekkel s csak eldugott hírek­ben emlékeznek meg erről a “kegyelemről.” A Szovjet ezúttal is tudta, mit csinál. Mindszenty Józsefben testesül meg az egész világon a komunista uralommal szembeni ellenállás. Vannak emberek szerte a világon, akik sohasem hallottak Magyarországról, de még ők is ismerik a, sokat szen­­vdett magyar főpap nevét. A moszkvai vörösek azt akar­ták, hogy a genfi tárgyalások enyhült légkörében ne hasson zavarólag a mártír magyar fő­pap tragédiája. Árra. gondol­tak a szovjet , pribékek, - hogy egyik-másik nyugati politikus­nak megmozdul a lelkiisme'rete s egyszerre a genfi zöld asztalra vág . . . Nekünk, amerikai magyarok­nak, ebben az ügyben csak az lehet a kötelességünk, hogy szomszédaink, barátaink figyel­mét felhívjuk az igazságra. Ar­ra, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros herceg­prímása nem szabad ember, ha­nem tovább is olyan rab, mint azelőtt volt. Csak éppen a bör­töne más. Magyar kényszer­­munkások Szibé­riában Egy fiatal magyar hölgy, aki a napokban érkezett szabad­földre, mondotta el ’ az alábbi megrendítő részleteket, élete elmúlt 10 évéből: “Budapestről 1945-ben hurcoltak el az oro­szok. Semmi bűnöm nem volt, ahogy annak a sok ezernek sem, akik velem együtt kerültek Szi­bériába. 1945-ben 23 éves vol­tam. A 10 év szenvedését, meg­próbáltatását nem óhajtom ecse­telni, mert aki ezt nem élte át el sem tudja képzelni, hogy mit je­lent 10 év a szovjet pokolban. Ebből egy nap is elegendő volna, nem 10 év . . . Állati életet él­tünk és hogy élve maradtunk, már akik élve máradtunk, azt csak annak köszönhetjük, hogy erősebb volt a reményünk a sza­baduláshoz, mint a lemondásunk . . . Siró és megöregedett, beteg magyarokat hagytunk még ott. Ezeknek csak az volt a kérése, hogy mondjam el mindenhol, hogy tegyenek meg mindent, hogy a szenvedő magyarok és társaik a földi pokolból kikerül­jenek.” Olyan öreg, elfujja a szél... Nem emberről van szó, hanem a Salisbury-i katedrális hatszáz­éves tornyáról, melyet az a ve­szély fenyeget, hogy a környé­kén röpdöső léglökéses repülő­gépek szele ledönti. Éppen ezért az összes angliai léglökéses piló­ta figyelmeztetést kapott fel­sőbb helyről, hogy a katedrálist kerülje el messzire, hogy a rob­banások által előidézett erős hanghullámok katasztrófát ne idézzenek elő. Ft. Béky Zoltán a Független Református Egyház főesperes személyes levelet intézett az Egyesült Államok elnökéhez a négy hatalmi konferencia előtt, a középeurópai népek, közöttük Magyarországnak az orosz já­rom alól felszabadítása érdeké­ben. Levele másolatát Dulles külügyminiszternek is megkiil­­dötte. Levelének főbb részei következők: Kedves Elnök Ur: Három alkalommal volt sze­rencsém személyesen találkozni önnel. Kétszer a választások a­­latt, mint a Republikánus Párt nemzetiségi sectiójának egyik direktora, melyre a Republiká- Párt központi vezetősége neve­zett ki, egyszer pedig a Fehér Házban. Egy alkalommal sem mulasztottam el az ön segítségét kérni a leigázott, szabadságuk­tól megfosztott népek, közöttük a sokat szenvedett, halálra ítélt magyar népnek a felszabadítása érdekében. Minden alkalommal úgy a párttól, mint öntől Ígére­tet kaptunk, hogy a legneme­sebb és legszentebb szabadság eszmékért küzdő Amerika soha sem fog belenyugodni ártatlan népeknek a leigázásába, szabad­ságuktól való megfosztásába és kiirtásába. Tudatában voltunk és va­gyunk azoknak a súlyos bel- és külpolitikai körülményeknek, melyek között az Egyesült Álla­mok kormányzását Elnök Ur átvette. Ismeretesek ma már a­­zok a nemzetközi egyezmények, amelyeket az előzetes kormá­nyok Yaltában és Pottsdamban kötöttek, amelyek az egész vilá­got a történelem legkatasztrófá­­lisabb válságba sodorták. Ilyen körülmények között — az e­­gyezmény megszegőivel szemben — nem volt könnyű kormányoz­ni és menteni, amit lehet azokból a szabadság eszmékből, amelye­kért fiaink életüket áldozták fel. Ma már mintha derengeni kezdene a hajnal és ezt Isten u­­tán után az ön erős kezű, meg nem alkuvó politikájának kö­szönhetjük. Ma már reményked­ni merünk, hogy annyi eszten­dőnek rettentő rabsága, élet ha­lál harca és szenvedése után fel fog ragyogni a leigázott népek szabadságának a napja. Ehhez azonban Isten után az Ön és ve­zetése alatt álló kormánynak a segítségére, meg nem alkuvó po­litikájára van továbbra is szük­ség. Elnök Ur! Az utóbbi 10 esz­tendő egyik legdöntőbb alkalma, legjelentősebb történelmi talál­kozója van készülőben: a Négy­hatalmi Találkozó. Ennek a kon­ferenciának az asztaláról, nem hiányozhat — bármennyire el­lenzik is az oroszok — 110 mil­lió közép európai, közöttük 10 millió rabságra Ítélt magyarnak a sorsa. Elnök Ur! Ez a levél egy halál tusáját vívó, ártatlan népnek a segély kiáltása. Az Isten Szent Nevében kérjük, tegyen meg mindent ezeknek a népeknek a felszabadításáért, ön a világ legnagyobb katonai hatalmassá­gának a feje. A szabadság leg­szentebb eszméiért küzdő or­szágnak és népnek a. vezére. A mi fiaink százezrei — .közöttük magyar származású fiaink — a népek szabadságáért ontották vérüket és haltak meg a £sar­­noks'aggal szemben. Mi nem Csúfolhatjuk meg azokat az örök eszméket, melyekért fiaink hősi halált haltak. Minekünk becsü­letünk más népek előtt addig van, mig ezekhez az örök.prin-* cipiumokhoz és eszmékhez hűek maradunk és ezeknek a Zsarnok­ság minden hatalmasságával szemben érvényt tudunk, sze­rezni. I ,r! Elnök Ur! A$ Isten nevében kérjük, ne engedje a konferen­cia tárgysorozatáról levenni a (Folyt, a 2-ik oldalon) i s-A rendőr pajtás­kodik----— Ha te püspök vagy, akkor én vagyok a pápa! -j— mondotta egy linzi rendőr annak a szorgas bi­ciklistának, aki kerékpárját ja­vította a linzi >rszáguton. De azért igazi osztrák kedélységgel segített a javít ’ban “Nagyon jó szerelő vagy”! — mondotta, mikor készen lettek és elbúcsúz­tak. Pár nappal később a rend­őrt felettesei kihallgatásra ren­delték, ahol parancsnoka mele­gen megrázta a kezét és megdi­csérték azért a példátmutató e­­lőzékenységért, mellyel Franz Zaunernek, Linz püspökének ke­rékpárja javításában segítségé­re volt. Derék rendőrünk azóta bizonyára gondosan megnéz min­den mackóruhás biciklist. Olaszország vezet A nemzetközi rendőrség sta­tisztikája szerint halállal végző­dő büntettek a népesség arányá­ban a következőképpen oszlanak meg a különböző országok kö­zött. Első helyen áll Olaszország 17 gyilkossággal, utána követke­zik Portugália 14, Dánia 13, Ausztria > 12, Németország 10, Franciaország 6, Svájc 5, Ang­lia 5, Norvégia 4 gyilkossággal. A nemzetközi rendőrség bizo­nyára gondban volt, hogy mikép­pen minősítse a szovjet terüle­teken elkövetett “halállal végző­dő büntettek”-et, mivel itt a gyilkosság, hogy úgy mondjuk, alkotmányosan törvényesített­nek tekinthető. Ezért nem is szerepel a satisztika adatai kö­zött. Bizony, a pálmát igazság­talanul ítélték Olaszországnak... Gondolkodó vil­lanyrendőr A Colorado állambeli Denver­­ben üzembehelyezték a legújabb villanyrendőrt, amelynek az a sajátsága, hogy a forgalom sű­rűségének megfelelően irányítja a közlekedés irányát. A közpon­tilag elhelyezett elektromos ké­szülék felfogja a forgalom csök­kenését, vagy növekvését és e­­szerint állítja be az egyes jelző­­szinek időtartamát. Megszűnik tehát az üres kereszteződések előtt való ácsorgás, mert a lám­pa már “gondolkodik” is. Akasztófát emleget­nek a magyar munkások 'j Az osztrák békeszerződés alá­írása, az oroszok ausztriai kivo­nulása, ugyanakkor a pesti kor­mányzat újabb munkahajszája, a normaszabályozás Címén vég­bemenő bércsökkentések, a su­­lyos élelmezési helyzet robbaná­sig feszitette á kedélyekét. Külör nősen a gyári munkásság elkese­redése nagy, aminek egyre több vészesen fenyegető jele akad. így nemrég a Gheorghiu Dej Hajógyár (a volt Ganz Hajó­gyár) Öntödéjének munkásai nyíltan megfenyegették Lang Mór művezetőt, hogy kormány­változás esetén felakasztják a daruhidra. A Vörös Csillag Traktorgyár (a volt Hoff er es Schwantz gyár) normafelelősét, Tóth Miklóst a munkások meg­verték, amiért durva hangon a­­dott szakszerűtlen utasításokat egy régi szakmunkásnak. A Rá­kosi Mátyás Müvek csepeli mo­torkerékpár-gyárában a párt­funkcionáriusok alig mernek megjelenni az üzemben, olyan fenyegető hangulat fogadja ő­­ket. Legújabban Bécsbe érkezett menekültek elbeszélése szerint a vasúton; villamosokon, az üzle­tek előtt sorbanálló csoportok­ban mind többen és többen szid­ják hangosan a rezsimet; a rend­őrök igyekeznek úgy tenni, mintha mindezt nem is hallanák. Lőszergyártás a Szovjetnek Székesfehérvárról nemrég me­nekült gyári munkás közlése sze­rint az ottani lőszergyárban, melynek titkos jelzése “7008,” többezer munkás három műszak­ban gyártja a lőszert, csaknem kizárólag a Szovjetunió számá­ra, a honvédség csak kis részt kap belőle. Vigyázat, veszélyes kanyar! Több gázt a kocsinak! Törje össze kocsiját, mi jó áron meg­vesszük a roncsokat! A legjobb árakat fizetjük! Keresse Car­­pentier ócskavasraktárát!” Ha­talmas táblák álltak ezzel a szö­veggel a Paris-Lyon-i országút egyik kanyarjában. A felhívás annyira szuggesztivnek bizo­nyult, hogy a francia rendőrség közbelépésére, most az élelmes Carpentier-cég kénytelen lesze­relni a táblákat. 105 év türelemmel Van Dyne a maga 105 évével egyik legöregebb embere az Egyesült Államoknak. Egy fo­lyóirat riportere feltette neki is a sztereotip kérdést: Mi a hosz­­szu élet titka?... “A türelem! — felelte Van Dyne — ez az egyet­len titka. Ezt is meg lehet tanul­ni, ha az ember sokat horgá­szik...” A felelet egyenesen el­szomorító, főleg emigrációnk­ban, mert itt aztán tömegével vannak olyan emberek, akik sze­rétnek halászni. Lehetőleg a za­varosban ! — s pont ezek fognak sokáig élni ? ... A világ összes újságjaiban el­ső oldalra került az a budapesti hir, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros herceg­prímásának életfogytiglani bün­tetését « “ideiglenesen megszakí­tották és szabadlábra helyez­ték.” Á nyugati közvélemény; haj­lamos ebből azt hinni, hogy a 6 és fél éves rabság Után a magyar főpap csakugyan szabad ember lett. Holott ez merő tévedés, hi­szen csödörbői, vederbe, egyik börtönből á másikba került* lí ;i Mága a budapesti jelentés'is úgy szól, hogy a hercegprímás valamelyik egyházi épületben kerül elhelyezésre. De hol ? Ami­kor ezeket a sorokat írjuk, nincs jelentés Mindszenty hercegprí­más hollétére Vonatkózólag. Ma­ga a Vatikán sem tud semmi kö­zelebbit. A magyar hercegprímást csak akkor lehet szabadnak ne-A Rákóczi Segélyző Egyesü­let 17 New Jersey-i osztálya és a philadelphiai osztály az idén is megrendezik a szokásos new jerseyi Rákóczi Napot, még pedig julius 24-én, vasárnap a Fords, N. J.-ben levő hires Vá­­rady Grove-ban. (Ford Ave.) Ezúttal is nagy napra készülő­dik a résztvevő fiókokból álló rendező bizottság és a tagság! A rendező bizottság élén az idén is Nagy Béla, a cartereti 41-ik osztály enöke áll. Első al­­elnök Ducfics József, a Perth Amboy-i 16-ik osztály elnöke, második alelnök Vértes Vince, a new brunswicki 19-ik osz­tálytól, a többi elnökök pedig a résztvevő osztályok elnökei. Jegyző Purzás Károly (16-ik oszt.), pénztárnok Bodák Já­nos (41-ik oszt.), a bizottság titkára pedig Farkas János, a new jerseyi kerületi szervező. A vásárló és előkészítő bizott­ság tagjai: Körmöndy József igazgató (New Brunswick), Máté Gyula (34. oszt.), Sütő János (41. oszt.), Mayer János (20. oszt. Hegedűs Mihály (19. oszt.) és Bérezik Bertalan (16. oszt.) A Rákóczi Napon minden év­ben találkozik sok régen nem látott rokon, jóbarát és isme­rős . . . falubeli a falubelivel. Ezer meg ezer magyar testvér nagy találkozónapja ez! A zenét a közkedvelt Kára- Németh Testvérek rádió-zene­kara szolgáltatja, akik igazán értenek ahhoz, hogy hogyan kell jó hangulatot csinálni! Aki ott lesz, egészen biztosan jól fog mulatni! Az autóbusz járat a fiókok ügye a különböző városokból. Magánautóval jövők a U. S. No. 1 highwayn (New York felől) a Woodbridge-i Clover Leaf Circle-.t elhagyva 1 mile­­nyira látják az ut balfelén a jelzőtáblát: “Várady Grove.” Trenton felől az 1-es highwayn az :“Outerbridge Crossing” táblánál letérhetnek Amboy felé és a második lámpánál bal­ra fordulva érnek Fordsra, a Ford Ave.-re, vagy pedig az 1-es highwayn tovább haladva vezni, ha elfoglalhatja főpapi székét, ha működésében senki­­sem korlátozhatja, ha újságíró­kat fogadhat és igy tovább. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik villába internálták az egészségileg is gyenge lábon álló főpapot s ezt a villát éjjel­­nappal a politikai rendőrség osz­tagai veszik körül. A pribékek tudta és beleegyezése nélkül sen­ki sem érintkezhetne vele, tehát éppen olyan fogoly, mint volt azelőtt. Nagyon helyesen J jegyezte meg a L’Össervatóre Romano, a Vatikán hivatalos lapja: “Az egész csak propaganda.” Por­­hintásí a nyugati közvélemény szemébe, rriintahogy az volt Már­ton Áron', erdélyi katolikus püs­pök “szabadonböCsátása” is. Moszkva parancsából vetették annak idején börtönbe mind a kettőt és most ugyanaz a Moszk­va adott utasítást úgynevezett szabadonbocsátásra is. a fentemlitett Várady’s Grove felírásig, ahol jobbra fordul­nak. A rendeáőslg úgy a vezető­ség, mint a tagság nevében test­véri szeretettél Jiivja és várja a magyarságot eiTe á hagyo­mányos nagy ünnepélyre, melynek műsora ezúttal is nagy gonddal lesz összeállít­va ! Ideges a magyar nép Bécsi sportrajongók, akik Bu­dapesten végignéztek egy fut­ballmérkőzést, (Bp. Honvéd- Wiener SC), az országban ural­kodó általános nyugtalanságról és idegességről számolnak be. Feltűnően erősítették a rendőri ellenőrzést, az utolsó napokban nagyon érezhetővé vált az élel­miszerhiány, a boltok előtt hosz­­szu sorok álldogálnak élelemért. Mindenütt a rendszer kímélet­len szigorodását várják. A genfi konferencia miatt a kedvező döntésben reménykedő magyar nép idegessége tetőfok­ra hágott. A gazdasági krízis világszerte Nehézségek mindenhol. Csak nemrégiben is panaszos értesítés jött Nizzából a legutóbbi karne­váli mulatságok kapcsán, amely­ből kiderül, hogy az anyagi ne­hézségek miatt ezidén “csupán” tiz tonna konfettit fogyasztottak Nizzában. A világítás sem volt megfelelő: éjszakánként meg kellett elégedni a három kilomé­teres karneváli után ötvenkét­ezer villanykörtével; említésre sem érdemes az a kétszázötven óriáscsillár, amelyet ezidén meg­­gyujtottak. Hiaba, nehéz idők járnak mostanság. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! RÁKÓCZI NAP-PIKNIK-JULIUS 24-ÉN A VÁRADY GROVE-BAN, F0RDS-0N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents