Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1954-02-11 / 6. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — ^ 1954. FEBRUÁR 11. Egyre eredménytelenebbeknek látszanak a berlini tanácskozások Ián állandóan készenlétben állva, csak mintegy 30 méríöldnyire lennének Berlintől. A múlt héten éppen csak megemlíthettük, hogy a berlini tárgyalások második hetének kezdetén Molotov olyan ajánlattal.jött elő a németekkel kötendő békekötés feltételeit illetőleg, aminek elfogadásához semmi reményt nem lehet fűzni. Részletekbe nem volt alkalmunk bocsátkozni, s most miután mind a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere egységes álláspontot foglalt el Molotov ajánlatával szemben, a máskülönben igen zavaros helyzetnek valamivel tisztább képét láthatjuk. Először is meg kell állapítanunk, hogy Molotovnak azon kísérlete, hogy a nyugati szövetségesek közé éket verjen a franciákkal szembeni barátságosabb magatartásával, Bidault francia külügyminiszter határozott kijelentése következtében, mellyel a demokráciák egységét megerősíteni igyekezett, — teljes csődöt mondott. Ugyanis azt a békét, mit Molotov szeretne kötni Németországgal a nyugati demokráciák semmi körülmények között nem fogadhatják el, mert annak értelmében Németország nem lehetne tagja az Európai Védelmi Szövetségnek, ellenben előbbutóbb ugyanabba a helyzetbe kerülne, mint amilyenben ma Magyarország, Len gyelország, Csehszlovákia és a többi csatlós országok vanak. Molotov még mindig a régi Potsdami Egyezmény alapján gondolkodik, mely annak idején inkább gazdasági, mint politikai elgondolások alapján jött létre. Legalább is mi igy gondoltuk azt, azonban az oroszok abból olyan politikai előnyöket akarnak továbbra is kierőszakolni, mint amilyeneket nekik a csatlós államokkali viszonylatukban sikerült kisajtolni. ' Az oroszok Németországot a kommunizmus szabad prédájává szeretnék tenni E szándékukban azonban alighanem csalatkozni fognak, mert a nyugati demokráciák most már tisztán látják a helyzetet és újabb “potsdami csalafintaságok” sikertelenek lesznek. Egy önálló, de védtelen Németország, mely nem csatlakozna az oroszok által már 1952 márciusában ajánlott, de a nyugati demokráciák által már akkor is visszautasított terv alapján sem a keleti, sem pedig a nyugati szomszédaihoz, s természetesen számbavehető hadsereggel sem rendelkezhetnék, a legkisebb mesterséges zavar esetén szabad prédájává válna a hatalmas orosz haderőknek. Ugyanis békekötés esetén az összes megszálló csapatoknak egy éven belül ki kellene vonulni Németországból. Ez azt jelentené, hogy mig az angol és amerikai csapatok visszatérve hazájukba sok száz, illetve több ezer mérföldnyire lennének Némteországtól, addig az orosz csapatok az Odera folyó keleti olda-Dulles rámutatott az oroszok megbízhatatlanságára Nincs szükség különleges prófétai képességhez, hogy ilyen helyzetnek a következményeit előre elképzelhessük, így tehát természetesnek ta( lálhatjuk Dulles amerikai külügyminiszternek Molotov ajánlatára adott válaszát, melyben többen között a következőket mondta: “Én igazán nem tudom, hogy a szovjet külügyminiszter valóban mit gondol rólunk. De akár mi is legyen a véleménye, azt tudnia kell, , hogy senki • sem csalhatatlan. Volt idő, amikor ő nagyot tévedett és ugyanez megismétlődhetik most is, mikor azt a kijelentést tette, hogy mi a békének ellenségei vagyunk. Igen jól emlékszem, hogy Mr. Molotovnak mennyire nem volt igaza 1939-ben, mikor Franciaországot és Angliát erőszakos támadóknak bélyegezte, s ugyanakkor nagyban dicsérte Hitler Németországát, mit békeszerető országnak talált.” Beszéde folyamán Dulles rámutatott arra is, hogy Németországnak orosz megszállás alatt lévő zónáján a lakosság mennyire nem fejezhette ki akaratát szabadon az úgynevezett “választás” alkalmával, amikor a szavazóknak csak egyetlen listára volt szabad leadni szavazatukat és még ezt az egyetlen listát sem láthattak egészen a szavazat napjáig. Teljesen feleslegesnek látszik a berlini konferencia első két hetének eseményeiről részletesebben b e s zámolni, mert az eredmény, — mint azt előre is sejthettük, a nullával egyenlő. A két hét alatt a Németországgal kötendő békének egyetlen problémáját sem oldották meg, s most a harmadik hét elején titkos tanácskozások utján igyekeznek a konferenciát a teljes összeomlástól megmenteni. Túltermelés az Egyesült Államok egyik nagy problémája Az Egyesült Államokban a fejlett technikai berendezkedésünk következtében bizonyos időközökben természetszerűleg túltermelés áll be. Ez a munkanélküliség emelkedését vonja maga után, apait sokan politikai okokra próbálnak visszavezetni, de amit valójában annak az egyszerű gazdasági törvénynek tulajdoníthatunk, hogy a kereslet és kínálat egymáshozi viszonya nemcsak az árak kialakulására van hatással, de magának a termelésnek mértékét is szabályozza. Mig a világ nagy részében azért panaszkodnak, hogy sok mindenben hiányt Államokban éppen az ellenkeszenvednek, mert nem tudnak eleget gyártani, az Egyesült ző miatt van baj. De azért még mindig ez a világ legjobb országa és ide szeretne jutni még az is, aki azt nem teheti. Ezt ugyan (Folyt, a 3*ik oldalon) A magyarországi kommunisták igyekeznek eltüntetni a kivégzett áldozatok hirhelyeit... A magyarországi kommunista uralom már 1946-ban is mindent elkövetett, hogy a kivégzett magyar mártírok holttestét senki se találja meg s az ellenálló magyar nép igy ne csinálhasson legendát azok emlékéből, akik mártiromságig ellenállottak a bolsevizmusnak. 1950 elején, mikor a hírhedt 298-as parcella megtelt a kivégzettek sírjaival. Dulin Jenő államtitkár, egyben a “Kegyelmi Tanács” (?!) elnöke, úgy nyilatkozott, hogy “törvényesen eltiélt bűnözőket” végeztek ki és ezek száma mindössze 250 volt. Valójában legalább 30 ezer “fasiszta” pusztult el az óriási mészárlásban. A kommunisták és társutasaik a “háborús főbünösök” holttestét egyszerűen bevetették a temető árkába s ma már aligha akad aki tudná, hogy hol porladnak csontjaik. A kisebb háborús bűnösöket a 298-ik parcellába temették . Ugyanakkor azonban hamarosan gondoskodtak arról is, — hogy a bűnjeleket eltüntessék . . . így papir-zuzdába szállították a “háborús bűnös” és a “népellenes” perekről felvett jegyzőkönyveket, Ítéleteket. Arról maguk se tudtak, hogy ügyes kezek a másolatokat kicsempészték és ezek most jó helyen, eldugva várják az időt, amikor az úgynevezett birákat és azok felbujtóit felelősségre vonhatja a törvényes magyar bíróság. A holtak és mártírok szelleme' ellen azonban továbbra is folyik a bolsevista irtó-hadjárat. Budapesten elterjedt hírek szerint 1954 elején a kivégzettek parcelláit le fogj ik zárni, aztán a sirckat — csendben— egyenlővé teszik a fők del ... A kiürítés korai lenne s nem lehetne simán, egyik napról a másikra végrehajtani. Tervek szerint uthengerlő gépekkel fogják simára és felismerhetetlenre taposni a 298-ik számú parcellát, amleyben a bolsevizmus első számú ‘közellenségei” nyugosznak. Nagy kérdés, hogy ez az akció mily eredményekkel fog járni. A kivégzettek hozzátartozói ugyanis eleve számítottak a bolsevista trükkre. Voltak olyanok, akik a katonai-térképekbe “betájolták” a 298-hs parcella helyét és a hetedik határban elrejtették a térképet. Akadtak olyanok is, akik ismetrető tárgyakat, családi ereklyéket. * stak el a sírok-Sztálin is el akarta vészé jteni Beriát... Nincs az a film, vagy detektív regény, amely izgalmasabb lenne, mint a beszámoló, amit külföldi diplomaták adtak, hazatérve Moszkvából. Beria, a szovjet titkosrendőrség kivégzett főnöke, már 1938- ban majdnem golyót kapott a fejébe, vetélytársa, Yágoda, az akkori főnök jóvoltából. De egy másik besúgó idejében értesítette Beriát, hogy mi készül ellene. Beria ekkor vidéki “körúton” volt (értve ezalatt, hogy Sztálin parancsára likvidálta a vidéki vörös vezéreket). Repülőgépen sietett Moszkvába és felelősségre vonta cinkosát, Sztálint, aki tagadta, hogy likvidálni akarta volna. Behívták Yagodát. Beria egy függöny mögött elbújva hallgatta, amint Yagoda elismerte Sztálinnak, hogy Beriát a kivégzendők listájára tette. Szatlin erre Yagodát végeztette ki és helyére Beriát ültette. 15 évvel élt tovább Beria. De ami késik, az nem múlik. Most már ő is oda került, ahol Yagoda és Sztálin nyilván a régi elvtársi szeretettel várják . . . ban. A kommunista rendszer hiába próbálkozik a múlt eltüntetésével. A halottak élnek és a halottak — visszajárnak! (Amerikai Magyarság) A Woodbridgei Magyar Kulturegyesület kiállításáról A három első díj nyertesei: Juharos István tiszt, akit képünkön Tarcz Sándor elnök üdvözöl és “Fasor” c. képével, Major Sukru Erdiren török Markos Lajos, díjnyertes potréfestményével. (Temesy István felvételei) Január 29-én és 30-án, mint megírtuk, a Woodbridgei Amerikai Magyar Kulturegyesület égisze alatt művészeti és képkiállítás volt, amely hatalmas közönséget vonzott... A művészet iránt érdeklődő magyarok és más amerikaiak mind a két nap nagy számban látogatták meg a woodbridgei School Street-i auditóriumban rendezett kiállítást, amelynek fénypontja a bíráló bizottság döntésének kihirdetése volt vasárnap délután, valamint a díjnyertes művészek bemutatása és a dijak kiosztása. Három 25 dolláros első dij volt, amelyet Father David Ferenc yonkersi r. k. plébános, Dr. Frederick Frigyes György woodbridgei orvos és a Lichtman Bros. cég adományozott. Nemcsak a bíráló bizottság, hanem a jelenlevők is tapssal kifejezve ítélték oda ezeket az első dijakat: Markos Lajos festőművésznek (portréfestményét tüntetve ki), valamint Juharos István festőművésznek (fasor festményéért) és Major Sukru Erdiren jelenleg Fort Monmouthban tanfolyamon résztvevő török őrnagynak (zöld és piros “Cathleen” festményét díjazva). Egy ugyancsak 25 dolláros speciális dijat Kun Erzsébetnek ítélt oda a bíráló biztotság (“Á- hitat” c. festményét jutalmazva.) Ezt a dijat Andrews György Brooklyn-i közismert honfitársunk adományozta. Maga a Kulturegyesület öt 10 dolláros dijat osztott ki s ezeket a következőknek ítélte oda a bírálóbizottság: Markos Lajos (“Nővérek” c. képéért), Schmidt László (“Carmen” c. képéért), Vajtay Margit (“Tengerpart” c. képéért), Patricia Lease és Karen Stern iskolásleányok (“Our Attic,” illetve “Dismal Street” c. képeit jutalmazva). A bíráló bizottság tagjai voltak : Llewellyn Holden, a Woodbridge High School művészeti tanárnője, Elizabeth Spencer, Mrs. Chester Davis, Rahway, Charles Miller, a Rahway Art Center elnöke és Herbert Wylie, So. Plainfield, (ők maguk is állítottak ki munkáikból, de ezek a festmények nem voltak benne a versenyben.) A többi kiállítók, akik közül soknak a képeit és munkáit dicsérettel szemlélte a közönség, a következők voltak: Győrffy Károly, Szent-Gály Dezső és. a woodbridgei high school néhány művészetben kitűnő növendéke. A Woodbridgei Amerikai Magyar Kulturegyesület működésének és valóban kulturális munkálkodásának hírét már messze vidékeken ismerik. A- ránylag rövid idő alatt ez a főleg uj-amerikás magyarokból álló lelkes csoport sok szép sikeres előadást rendezett és dalárdája, Dr. Vajtay József karnagy részvételével aratja a babért mindenütt, ahol szerepel... Most egy éve fényes, nagyvonalú koncertet rendeztek Woodbridgen, amely igazán szép magyar kulturesemény volt. Minden dicséretet és támogatást megérdemel ez a kulturegyesület! Eelnöke a régi-amerikás Tarcz Sándor (a “Krónika” szerkesztője), alelnöke Záhonyi Anna, titkára Zachariás László, pénztárnoka Szalontay Mária, trusteek: Schmiedt Stefánia, Vajtay István és Benaczy Klára, könyvtárosa Mindéi Ilonka, rendező bizottsági elnöke Jezierski László, karmester Dr. Vajtay József, leánycserkész vezető: Horváth Zsuzsánna, fiu-csérkész vezető: Mindéi Alfonz, tánccsoport tanító: Tatár Rosemary és sajtótudósi tó Benaczy Károly (ezt a tudósítást azonban nem ő, hanem mi irtuk. — Szerk.). A klub az állami törvények szerint “incorporálva” van. Gyűléseit tartja minden hónap harmadik szerdáján este 8 órakor a Knights of Columbus székházában, Main St. Woodbridge. A szépen sikerült kiállítás anyagi hasznot nem jelentett a klubnak (inkább pénzkiadást) de annál több “erkölcsi tőkét” gyű jött vele az itteni magyarság számára a Woodbridgei Magyar Kulturegyegsület. Köszönjük. — i—i — Emlékművek állnak azokon a helyeken, ahol Lincoln Ábrahám Kentuckyban, Indianaban és II- linoisban megfordult, mig az ismeretlenségből Amerika legjobban szeretett és tisztelt elnökévé küzdötte fel magát. Lincoln Kentuckyban, Hodgenvilletől három mérföldnyire született egy erdei fakunyhóban, 1809 február 12-én. Az amerikai belügyminisztérium gyönyörű parkot építtetett a helyen, ahol Thomas Lincoln és felesége, Nancy Hanks Lincoln 1808 végén eredetileg letelepedtek. Két dolgot változatlanul hagytak a restaurálok: a forrást és a hatalmas tölgyet, amelyek annyira megtetszettek Lincolnéknak, hogy ezt a helyet választották jövendő otthonuknak. Az egyetlen szobából álló kiskunyhót és a körülötte elterülő gazdaságot igyekeztek eredeti állapotába visszaállítani úgy, ahogy akkor álltak, amikor Nancy Hanks Lincoln gyermekének adott életet. 1811-ben, amikor Lincolnéit jogát a “Sunking Spring Farm”-on való letelepedőre kétségbevonták, átköltözködtek Knob Creekre; onnan 10 mérföldre keletre. Ez a gazdaság ma magánkézben van, de az odazarándokló közönség részére nyitva áll. öt évvel később Lincolnék elhagyták Kentucky államot és az erdei vadonon át százmérföldnyi utat tettek meg, hogy Indianában, Little Pigeon Creek-eh, a mai Lincoln Cityben telpedjenek le. — Lincolnék 14 éven át dolgoztak e farmon; itt serdült fel Amerika mártir-elnöke, innen gyalogolt az iskolába, az ő szavai szerint “nagy ritkán,” úgy hogy egész iskolázottsága nem tett ki egy évet. Indiana állam emléket állított fel Pigeon Creek Farmon. Hoszszu, begyepesitett ut vezet Lincoln anyjának sírjához és kőfal veszi körül az eredeti kunyhó udvarát. 1830 március havában, amikor Lincoln 21 éves lett, a Lincoln-család, ökrökkel vontatott szekéren, Illinois államba költözött, ■ amely állam rendkívül termékeny földekkel dicsekedhetett. Az illinoisi határon, a Wabash-folyón keresztülvezető hidat, Vincennes község mellett, amelyen Lincolnék először lépték át az állam határát, emlékmű díszíti. A tényleges letelepedés helye az Illinois-i Decaturtól tiz mérföldnyire fekszik s itt hasogatta Amerika jövendő nagy Elnöke a tölgyeket, a tizholdas birtok körülkerítésére. Ellenfelei eleinte ezért gúnyolták “favágónak” — a hórihorgas reformert. Huszonkét éves korában Lincoln szakit a gazdálkodással és az illinoisi New Salem szatócsboltjában állást vállal. Nemsokára postamester lesz belőle, jogot tanul, szerelembe esik és első közhivatalát, mint az állami törvényhozás képviselője, elnyeri. 1837-ben ügyvédi képesítést kap és kölcsönkért lovon poroszkál be Springfieldre. New Salem közben csaknem eltűnik a föld színéről. A kunyhókat egymásután lebontják, a kiábrándult pionirek is másfelé költöznek, de 1943-ban a kormány visszaállította a kis községet abba az állapotába, amelyben Lincolnék idejében volt. Springfielden Lincoln Mary Todd-ot veszi feleségül és két évvel későbben emeletes épületet vásárol, amely az egyetlen ház volt, amit életében magáénak mondhatott. Az épület ma tökéletesen abban az állapotban van, — a kormány gondozása mellett, — mint 1861-ben, amikor Abraham Lincoln örökre elköltözött onnan, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. A nemzet előtt mégis a fenséges washingtoni emlékmű jellemzi legjobban Amerika körülrajongott elnökét, amikor képzelete odaszáll, 1954 február 12- én, születésének 146-ik évfordulóján. Ez az emlékmű, amely nem palota, nem templom és nem sírhely, egyesíti mind a hármat és híven fejezi ki a mártir-elnök hitvallását: “Ez az ország, intézményeivel együtt, a népé, amely dolgozik érte!’* HÁZIMUNKÁRA, főzésre gyakorlott nőt keresnek. Ott kell laknia és aludnia. Legmagasabb fizetés! Cim: 134 Grove Ave. Woodbridge, N. J. Tel. WO 8-2958. KERESEM Varga Gyulát és feleségét, sz. Biró Juliskát, akik Számoskét, Szatmár-megyéből jöttek ki Amerikába. Keresi: Mezey Lajos és felesége, 8419 Thaddeus St., Detroit 17, Mich.
