Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-16 / 50. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 50. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1954. DECEMBER 16 Magyar reménység a televízión. KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT A VILÁG VILÁGOSSÁGA Irta: Nt. Ábrahám Dezső Karácsony hetének hétfőj én este ritka magyar ünnepség színhelye lesz a newyorki Du­mont televízió színház. Este !/29-kor Hajmássy Ilona, a szép­séges magyar filmszinésznő ar­ra fogja felszólítani a CBS állo­mások sok milliót számláló kö­zönségét, hogy karácsony esté­dén gyújtsanak zöld gyertyát reménységük jeléül. Zöld a Re­ménység színe emberemlékezet óta; reménység az emberiség legnagyobb kincse e földön . . . “Aki szabad, az megtarthas­sa szabadságát — aki pedig el­vesztette azt, visszanyerhesse” ez Ilona Massey televízió műso­rának jelszava. Ezért gyújtsa­nak majd jelképesen zöld gyer­tyát a Columbia Broadcasting System valamennyi állomásán. De gyújtsanak zöld gyertyát u­­gyanennek a gondolatnak a je­gyében minden karácsonyfa a­­latt, úgy a Vasfüggönyön innen, mint azon túl — már ahol lesz a Vasfüggönyön túl az elnyoma­tás kilencedik évében kará­csonyfa ! Megírtuk, hogy a St. Peter Hospitalban, New Brunswickon kórházban fekvő Zijahy Sándor érdekében általános megmozdu­lás indult el a magyarság körei­ben, hogy ennek a beteg színmű­vészünknek, aki egész életét az amerikai magyar színjátszásnak szentelte, valamiképen a segít­ségére legyünk s legalább anya­gi gondjain enyhítsünk ... A “megmozdulás” máris tettekbe lendült, amennyiben múlt vasár­nap, december 12-én délután a Szent László r. k. templom alatti teremben tartott gyűlésen meg­történt a “Százas Bizottság” formális megszervezése. Ha a gyűlésen nem is voltak 100-an, de elég szép számban vették részt jószivü emberek, férfiak és nők, akik szívesen vállalták a teendő­ket egy műsoros estély megren­dezésére. Elhatározták, hogy 1955. január 15-én, szombaton a Szent László Hallban lesz ez a műsoros estély Zilahy Sándor javára s azon magyar művésze­ink legjobbjait és Zilahy régi gárdájának tagjait kérik fel sze­replésre. (Többen ajánlották fel máris szereplésüket. A teljes műsorról néhány héten belől is­mertetést adunk.) A bizottságba, illetve az alka­lom rendezőségébe a jelenvoltak közül a következőket választot­ták meg: elnök Kára Péterné, alelnök Merbachné Horváth An­gela, titkár Sütő Ferencné, pénztárnok Eőry István. A mű­sor előkészítő bizottsága: Mer­bachné Horváth Angela, Farkas Antal, Kovács Imre, Egressy János és Varga (Peppy ( Gyula. Publicitás: Hegedűs Mihály és Sütő Ferencné (és e lap szer­kesztője). Jegy-bizottság: Hor­váth Vilmos, Eőry István, Jfeli­­nek Ferencné, Horváth Sándor, MAGYAR RÁDIÓ­MŰSOR MINDEN VASÁRNAP D. U. 1-TŐL 2-IG a trentoni WTNJ rádió-állomáson (1300 ke.) New York magyarsága impo­záns külsőségek között működik közre Hajmássy Ilona, e derék honleány kezdeményezésében. December 20-ikán este számos vezető magyar lesz jelen a Du­mont televiziós színházban, hogy szemtanúja lehessen a ki­magasló eseménynek és szemé­lyesen mondhasson köszönetét Ilona Massey-nek, valamint a “remény-hadjárat” megindítá­sát lehetővé tevő amerikai vál­lalatnak. Az egész országban látható műsor után Hajmássy Ilona részvételével égő zöld gyertyák­kal vonul az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületének tagjaiból és lelkes magyarokból álló “fáklyásmenet” az orosz United Nations küldöttség Park Avenuen levő palotája elé, néma tiltakozásul. Gyülekezés 20-ikán, hétfőn este 1/^9 órakor a 67-ik uccai Dumont színház előtt, a 2- ik és 3-ik Avenue között. Legyünk ott minél többen — ! a reménység karácsonyi zöld I gyertyájával! Várady Zoltánná, Evans János­­né, Hegedűs Mihályné, Szászi László, Biró Péter, Kovács Im­re, Pauk János, Szabó Meny­­hértné, Bodnár Istvánná, Chrin­­kó Ferencné, Kára Péter, Len­gyel József né és Sütő Ferencné. A teljes bizottság' tagjainak száma már elérte a 71-et. Aki még tagja akar lenni ennek a szép emberbaráti munkát válla­ló bizottságnak, jelentse a bi­zottság bármelyik tagjának eb­beli szándékát. Jegyek kaphatók lapunk iro­dájában is és mi magunk is min­den igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy ez a szép megmoz­dulás sikeres, eredményes le­gyen és a magyarság együttes erővel jelentősen segítségére si­ethessen Zilahy Sándornak. Kö­zeli és távoli vidékekre is eljut­tatjuk a hivó szót, hogy Zilahy Sándor barátai és tisztelői érte­süljenek a brunswicki és kör­nyéki magyarság megmozdulá­sáról és bekapcsolódhassanak e nemescélu megmozdulásba . . . Lapunkban időről-időre be­számolunk a további fejlemé­nyekről. TÜNTETÉSSEL FOGAD­TAK 1500 KÜLFÖLDI SPORTVENDÉGET A legutóbbi magyar-osztrák futballmérkőzésre bécsi turista­autóbuszokon több mint 1500 külföldi látogató ment el Buda­pestre. Útjuk a határtól a fővá­rosig valóságos diadalut volt, oly tüntetésszerü lelkesedéssel fogadták őket mindenütt, amer­re elhaladtak. Tiz év óta ez volt ugyanis az első eset, hogy ilyen tömegben jöhettek be külföldiek és a magyar lakosság a Nyugat iránt érzett rokonszenvének a­­dott ily módon kifejezést. A tu­risták szabadon mozoghattak Budapesten, s hajnalig mulattak a szórakozóhelyeken, ahol vad­idegen embereknek is megeredt a nyelve. Mindenki őszintén és szivből szidta a kommunista rendszert az osztrák vendégek előtt, akiknék feltűnt, hogy Bu­dapest mily elhanyagolt, az ut­cák piszkosak, az emberek ko­pottak, . szegényesen öltözöttek. Fazekas Károly 1902 április havában lépett partra az Ujvi­­lában. Nem volt senkije, aki meg­mutatta volna neki az érvé­nyesülés útját, de ez a barát­ságos, szókimondó magyar bi­zonyságát adta annak, hogy az ember önönmaga is megtalál­hatja az utat a siker felé. Tizenhét éves volt, mikor el­hagyta szülőföldjét. Először Northampton, Pa.-ba ment. A fiatalembernek kijutott a szo-FAZEKAS KÁROLY kásos magyar sors: a küzdelem a létért. Az első évben cement­gyárban dolgozott. 1903-ban eljött New Brunswickba. Ál­landóan az a vágy élt benné, hogy -valamilyen mesterséget tanul. Tervét tett követte: egy vas és réz öntődében kezdett dolgozni, ahol először eltanulta a vasöntöde formázó (molder) szakmát, később a vas és rözén­­tést is megtanulta. Attól kezd­ve állandóan egy szakmában dolgozott, mig 1953-ban nyu­galomba nem vonult. Megbe­csült munkása volt munkaadó­jának, a szakmában tanácsadó­ja és segítője munkatársainak. Az első világháború kitörése idején előmunkás lett (fore­man), mely állását meg is tar­totta 1953-ig, mikor koránál fogva penzióba lépett. Közéleti szereplése alatt szá­mos éven keresztül elnöke New Brunswick legrégibb, legna­gyobb magyar egyletének, a Szent Imre Herceg Egyletnek s annak vidéki szervezési mun­káiból is nagyban kivette ré­szét. Alelnöke volt a Segélyak­ció itteni csoportjának is. Fa­zekas Károly az első new NEMZETISÉGI STATISZ-" TIKA MAGYAR­­ORSZÁGON Egy a multév folyamán kia­dott és most kiérkezett statisz­tikai tankönyv közli először az 1949-ben megtartott népszám­lálás anyanyelvi eredményeit. Eszerint Magyarország 1949 évi 9.205.000 lakosa közül 9,080,000 (98.6%) volt magyar, 29.000 (0.3%) szlovák, 20.000 (0.3%) német, 19.000 (0.3%) cigány, 18.000 (0.2%) román, Í3.000 (0.1%) bunyevác és sokác, 8.000 (0.1%) horvát, 3.000 (0.0%) szerb, 2.000 (0.0%) vendszlovén és 13.00 (0.1%) egyéb anya­nyelvű. Feltűnő a németek ala­csony száma, ami az akkor még fennállott kitelepitési veszélyre vezethető vissza. KARÁCSONY! második nagy lapszámunkat a jövő héten egy nappal előbb, szerdán készítjük el, hogy a lap még idejében eljusspn ka­rácsony előtt olvasóinkhoz. brunswicki magyar települők egyike s mint ilyent valóban az úttörő magyarok közé számít­juk. | Házasságát 1905-ben kötöt­te, akkor vezette oltárhoz Sági Katalint, aki Bakonytamás községből 1903-ban érkezett Amerikába. \ Boldog házassá­gukból két fiuk van: Ernő és Károly és van egy fiuunoka. Fazekas Károly 1943 janu­árban lett a Magyar Savings and Loan Igazgató Tanácsának megválasztott tagja, ahol sze­repét azóta hozzáértéssel tölti be. Most az értékbecslő bizott­ságnak is egyik tagja. A Magyar Building Loan megalapításának gondolatával akkor kezdett egy kis csoport magyar foglalkozni, mikor az első világháború után többen letettek arról a tervről, hogy a szülőföldre j visszatérnek és azok közül is sokan visszajöt­tek, akik hazamentek, hogy azután végleg itt telepedjenek le. A kezdet nehéz volt. Mint minden eszmének, ennek is volt támadója s akinek terve nem sikerült, az oldalba rúgta az intézményt és otthagyta. A Magyar Savings and Loan a második évben a következőket segítette kölcsönnel, hogy saját házukban lakjanak: Háklár Imre, Mrs. Yahol, Mészáros Ignátz, Bencze Gyula, Simkó József, Né ■; in Mihály, Kis Sebestyén, Péter Pál Frank, Li­zák György, Csigi Mária, Vas­vári János és Tupin Mátyás. A magyar emberről ellensé­gei is megállapítják, hogy ven­dégszerető, nyiltszivü s a se­gítségre szorulót nem utasítja el magától. Ugyanakkor azon­ban nemcsak ellenségei, ha­nem barátai is azzal vádolják, hogy összeférhetetlen termé­szetű, amiről gyakran nemcsak egyéni sorsa, hanem a magyar nemzet történelme is tanúsko­dik. Vájjon igazak-e ezek az általánosítások? Persze más népek és nemzetek is zavaros, nem egy Ízben teljesen téves elbírálásban részesülnek. A tö­redék-igazságok veszedelme­sek, mert a tudatlannal elhite­tik a tudást, a felszínessel az alaposságot. Gyarlók vagyunk s az egye­temes látóhatáru igazság vilá­gában sokszor tájékozatlanok. Behódolunk a külsőségnek, a mikor azt véljük, hogy a való­ság győzött meg bennünket igazságáról. Ám gyarlóságunk ellenére néha megbízható ítéle­tünk. Megbízható például, mi­kor kijelentjük, hogy a ma­gyar nemzet tragédiáját ismé­telten is az összeférhetetlenség okozta; tulgyakran egymás­nak estek azok, akiknek sze­retniük kellett volna egymást, vagy legalább is együttmüköd­­niök. A nemzet tragédiája ter­mészetesen más okokkal is ma­gyarázható, ám ahhoz kétség nem férhet, hogy a “turáni átok”-nak mondott gáncsosko­­dás, gyanakvás, félreértés lé­nyegesen hozzájárult a tragi­kus állapothoz. A fenti elmélkedés annak köszönheti időszerűségét, hogy immár hónapok óta tárgyalá­sok folynak a Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület megbízottai között a MINDSZENTY ÁRTATLANSÁGA NYILVÁNVALÓ: a vörösek szabadon bocsátották Lapzártakon jelentik, hogy Mindszenty József Magyaror­szág bíboros hercegprímását a, jelenlegi magyar kormány sza­badon bocsátotta. Az egész világ felháborodással vette tudomásul amikor most hat éve a herceg­prímást ártatlanul börtönbe ve­tették — és ugylátszik, a kom­munisták szeretnék valamikép­pen elfelejttetni a világgal a ma­gyar nép mártír sorsát! Remél­jük a hir valónak bizonyul. KARÁCSONYKOR A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szivemben. Egy szóval sem panuszkodám A kis Jézuska ellen. Nem vádolám balgán azért, Hogy engeín kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagy világon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök s álmodom Egy régi, édes álmot: Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! két intézmény egyesülése érde­kében. Hírek szerint a tárgya­lások eredménnyel biztatnak; csakis idő kérdése e kívánatos terv megvalósítása. A két intézmény “belső éle­tét” nem ismerem. Annyit tu­dok, hogy mindkét egylet hasz­nos és szükséges tényezője az amerikai magyar életnek s hogy irányítói lelkiismerete­sek s tisztában vannak a tag­ságnak tartozó feladatukkal. Minden bizonnyal olyan erköl­csi, társadalmi és gazdasági okok jelentkeztek, amelyek az egyesülés célját indokolttá te­szik. Egy pillanatig sem gon­doltam arra, hogy a hagyomá­nyos magyar torzsalkodó szel­lemnek bármi része lett volna abban, hogy a két intézmény esztendőkön át a maga utján járt; ezt annak tudtam be, hogy az amerikai magyarság létszáma e két intézmény élet­­képességét biztosította. De ar­ra a következtetésre jutottam, az “egységben az erő” elv alapján, hogy a két egylet egy­­bevonásával a magyar erő ér­zékelhetőbbé s hatásosabbá válik, mint amilyen eddig volt. Persze, nem érzem ma­gam hivatottnak arra, hogy eb­ben az ügyben tanácsot adjak; pusztán véleményemet fejezem ki. Az Egyesülés igazolására maga az Amerikai Egyesült Ál­lamok a legjobb példa. Tessék elképzelni, hogy a Kanada és Mexikó közötti földrészen 48 állam helyett 48 ország lenne; 48 előítélet, 48 elszigetelt ér­dek, 48 hatalmi probléma. Amerika bámulói éppúgy, mint irigyei elismerik, hogy politi­kai, társadalmi és gazdasági jelentősége elsősorban arra ve-Próféták jövendöléseiben ol­vashatjuk, hogy amikor Isten népe az elnyomattatás legna­gyobb veszedelmének sötétségé­ben élt, akkor adta az Ur az Ő vigasztalása drága balzsamát. Mint egy sötétben világitó lám­pás, szórja fényét a régi Ige: “Imé, a Szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuel­nek.” Isten utjai azóta is és örökké titokzatosak. A bűn és nyomorú­ság sötétségében botorkáló em­bereknek kinyilatkoztatott be­széde a sötétben világitó fáklya. Jézus Krisztus az az Immanuel, “velünk az Isten,” akit próféták vártak és akiről jövendőt mon­dottak. Krisztusról szólt a bi­zethető vissza, hogy a demok­ratikus eszmerendszer s az in­tellektuális, kereskedelmi és technikai kultúra vámhatárok nélkül érvényesülhet egy óriá­si területen. Függetlenül attól a tünemé­nyes példától, melyet az Egye­sült Államoktól kapunk az egység igazolására, érzésem szerint a józan ész is azt dik­tálja, hogy a lélekben és érdek­­.bén egymáshoz közelálló erők kezet fogjanak. A modern élet bonyolultságában fontos, hogy problémáinkat leegyszerűsít­sük. Szinte azt mondhatnám, hogy akár a közmondás vagy szállóige, amely néhány szóba való sűrítése egy oldalakat követelő fejtegetésnek, esetleg élettapasztalatnak, az egyesü­lés által leegyszerűsített prob­léma módot ad nekünk arra, hogy tisztán lássunk olyan kér­désben, amely egyébként tulbo­­nyolultnak látszanék. így, messziről, nem látok szembe­szökő ellentétet a Verhovay Se­gély Egylet és a Rákóczi Se­gélyző Egyesület között. In­kább azt látom, hogy a töretlen magyar hit és céltudatosság szellemében a két intézmény nagyon közel áll egymáshoz; ha ez igy van, miért ne egye­sülhetne? Ha az idők építő természetű erői nem találkoznak a meg­értés porondján, ha erkölcsi fe­lelősség tekintetében az embe­riség nagy százaléka továbbra is kiskorú marad, akkor a pusztulás utján elkerülünk oda, ahol a halál mond Ítéletet elrontott életünk felett. Mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok megtanulta, hogy egységben az erő, éppúgy az egész világnak meg kellene ezt a leckét tanulnia. Ami dalmi jelenségekre is vonat­kozik; az egyénnek meg kell tanulnia, hogy önmagával össz­hangban legyen (ez az egysé­ge) s az olyan társadalmi intéz­ményeknek, mint teszem fel a Verhovay és a Rákóczi, meg kell tanulniok, hogy az egye­süléssel az eddiginél is ered­ményesebben szolgálhatják tagságukat s az amerikai ma­gyarságot s tág értelemben Amerikát és a nagyvilágot. zonyság: “de nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szoron­­gattatás van, a nép, amely sötét­ségben jár lát vala világossá­got, akik lakoznak a halál árnyé­kának völgyében, fény ragyog fel nékik.” Igen érdemes megjegyezni ne­künk, a huszadik század modern korában élő embereknek, hogy a legbiztatóbb messiási Ígéreteket Isten mindig a legsötétebb kor­szakokban adta az ő népének. Ma is ez a vigasztalása a kará­csonyi történetnek. Lehet, hogy Európában a nagy bizonytalan­ság, vesztett háború utáni ro-' mok és nyomorúság felette ba­­kacsin sötét felhője betakarja az emberek millióit, Ázia népeinek belviszálya és testvér-háborúi, az afrikai benszülöttek ébredező nemzeti öntudata és a mi atom- és hidrogén-bombás világunk­nak végső pusztulással fenyege­tő szörnyű réme sötét fátyollal takarja is el előlünk a jövendőt, de éppen ezekben az időkben él az emberek szivében leginkább a mennyei világosság és a beth­­lehemi csillag után való vágy... Az első karácsonyt jelentő an­gyalok fényes kara és a keleti bölcseket vezető csillag csodás fénnyel csak keveseknek ragyo­gott a bethlehemi éjszakában. Azóta azonban Krisztus világos­sága az északi sarktól a déli sarkig, kelettől nyugatig, min­den fajú és szinü népek között megsokszorozódott erővel fény­lik! Különösen jellemző ez a ka­rácsonyi világosság, fény és pompás ragyogás Amerikára... Itt, ahol az otthonokban kigyul­­nak a karácsonyi lámpák, nyil­vános tereken a város állíttat fel óriási szebbnél-szebb karácsony­fákat s majdnem minden na­gyobb város főutcáit nappali fényhez hasonló díszes karácso­nyi fényár borítja, jusson e­­szünkbe az az első bethlehemi karácsony! Ne feledjük el ilyen­kor, hogy emberek, uralkodók, királyi családok és diktátorok nemzedékei az emberi fénynek és pompának óriási magasságá­ból hulltak alá az ismeretlenség sötétségébe, amikor Jézus Krisz­tus neve és országa mind fénye­sebben ragyog fel a világ előtt. Krisztus, a karácsonyi várako­zás beteljesülése, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad, szól hozzánk is 1954 karácsonyá­ban: “Én vagyok a világ vilá­gossága.” Nem gondolják sokan, hogy azért van annyi bűn, nyomorú­ság és háborúság a családban, egyházban, állmban, fajok és né­pek között, mert Krisztus nem született még meg sok embernek a szivében és nem foglalta el azt a helyet, ami őt megilleti. Legyen a sátán hatalma ret­tenetes, legyen a sötétség biro­dalma félelmetes, vagy szövet­kezhetnek az igazság ellen, á Világ Világossága ellen az ör­dögnek minden fejedelmei, a­­zoknak, akik az Istenben bíznak, nincs okuk kétségbeesésre! A legfélelmetesebb Cézárok feje is porbahullott, a legvéresebb zsar­nokok is mind visszatértek a földbe s a nép, amely sötétség­ben ült, látott világosságot. Krisztusban vége van a faji gyű­lölet, politikai kegyetlenség, gazdasági igazságtalanság és minden másfajta sötétségnek. Benne elérkezett a világ vilá­gossága. Kövesd őt, hogy soha Ine járj a sötétségben! Január 15-én Műsoros Estélyt rendez a magyarság a nagybeteg Zilahy javára Hozzászólás az egyesülés kérdéséhez Irta: Dr. REMÉNYI JÓZSEF, egyetemi tanár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents