Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-02 / 35. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES ■ I '■ ■ ''■■■■ 1 ■ 1 '■■■- 1 1 ' ...■ej. THURSDAY — 1954. SZEPTEMBER 2. A Kersten-bizottság MIÉRT JUTOTT OROSZ KÉZRE A DUNA-TISZA TÁJA? A Verhovay és Rákóczi Egyletek egyesítéséről... A kongresszusi képviselőház Kersten-bizottsága befej ezte a Magyarország kommunista rabigába döntésére vonatkozó tanúkihallgatásokat. Washingtonban, New Yorkban és Clevelandban különböző pártállásu és felfogású magyarok tettek vallomást. Felmerült ezzel kapcsolatosan a kérdés: voltaképpen mi is a célja á Kongresszusnak ezzel az adatgyűjtéssel? Erre felelt Bentley képviselő, amikor megjelölte a bizottság hármas célját: Elsősorban az amerikai közvéleményt akarják tájékoztatni, a kommunista módszerekről. Másodszor az Egyesült Nemzeteknél ellensúlyozzák a szovjet propagandát. Hármadszor pedig adatokat gyűjtenek a felelősségrevonás idejére . . . Ha majd újra szabad lesz Magyarország, ezek az adatok a világtörténelem legnagyobb bűnügyét kivizsgáló nemzetközi bíróság asztalára kerülnek. Mondott még valamit az elnöklő Bentley képviselő, bár ezt a New York Times és a hasonszőrű lapok nem közölték. Bentley, aki mint amerikai követségi tisztviselő két évet töltött Budapesten, személyes tapasztalatból beszélve is megállapította, hogy a magyar népnek a kommunizmussal szembeni ellenállása sokkal erőteljesebb volt, mint a környező népeké. Mint a románoké, vagy az Amerikában annyira szeretett cseheké. A magyar nép azért állt ellen a legvégsőkig a kommunistáknak — mondta Bentley,„— mert Magyarország már az első világháború után, 1919-ben megismerte a kommunizmus igazi arcát. S ebben igaza van az amerikai képviselőnek. Benes Csehszlovákiája örömmel dőlt a Szovjet karjába, — ez történelmi tény. A nyugaton még ma is istenitett Benes készítette élő — még jóval a háború befejezése előtt — Közép-Keleteurópa mai állapotát. Pezsgő durrogott Moszkvában, Pekingben David Low, a hírneves angol karikaturistának volt egy rajza abban az időben, amikor a hitleri Németország és Szovjetoroszország barátsági szerződést kötött. A rajz Hitlert és Sztálint ábrázolta, kézfogás közben. Az aláírás ez volt: “A véreskezü tömeggyilkoshoz van szerencsém?”—“Igen. S ön, persze, a másik hasonszőrű gazember, ha nem tévedek, ugy-e ?” Nem tudjuk, hogy most David Low rajzolt-e valamit az Atlee- Malenkov, illetve Attlee-Mao Cetung találkozóról. Dehát nem is lényeges, hogy rajzolt-e vagy sem. Csak az a lényeg, hogy Attlee és elvtársa, B^van derűs arccal hallgatta a pezsgősüvegek durrogását Moszkvában és Pekingben és kezükben a gyöngyöző itallal köszöntőt mondtak a szovjet népek egészségére. Csak az élőkre, — természetesen. A holtakra nem gondolt sem Attlee, sem Bevan. Az élőholtakrá sem, akik valahol a szöges drótok mögött, vagy a pincebörtönök mélyén könyörögve kérik az Istent, váltsa meg őket a szenvedéstől, vegye el tőlük az életet. Miért is gondolt volna Attlee ezekre, hiszen a második világháború után ő is segédkezett abban, hogy Közép-Keleteurópa 100 milliónyi népe — köztük a magyar nép is — szovjet járomba kerüljön. Mondják, hogy az elkövetkezendő angol választásokon a munkáspártnak van esélye a győzelemre. Noshát, akkor mindenki már most elképzelheti magának az angol politikai vezetést. Pezsgő Boncidától Hencidáig. Londontól Pekingig. A koldusasszony . . . Az amerikai magyart sohasem kellett arra tanítani, hogy szeresse szülőhazáját, — miközben hűséggel tartozik uj hazájának. Az egyik nem zárja ki a másikat. S mégis akadnak magyarok — hála Istennek ritkán, — akik elkábulva Amerika nagyságától, kézzel-lábbal igyekeznek mindent elkövetni, hogy felejtsenek. Hogy őket mindenki igazi amerikaiaknak tartsa. Ez a hajlam nem vall emelkedett lélekre és a lélektelen ember Amerikának sem jelent értéket. Egyik honfitársunk, Jakabfy Ferenc pár soros versben gyönyörűen megfogalmazta, hogy miért szeretjük szülőhazánkat, Magyarországot. A szokástól eltérően hadd álljon itt ez a néhány soros vers, hiszen többet mondani amúgy sem lehet. “Minél tépettebb rongy lesz szép [ruhád. Minél csapzottabb tiszta [homlokod, Nagypénteknek égő kínjait Minél fáradtabb vállal [vonszolod, Minél árvább s lenézettebb [leszel, Hogy érted ujjal mutatnak [reám. Annál pogányabb daccal [hirdetem. Hogy az a koldusasszony az [anyám!” Az “Atlantic Monthly” lO-oldalas cikket közölt Hanson W. Baldwin, a New York Times katonai szakértője tollából. A magyar szempontból rendkívül fontos megállapításokat leszögező tanulmánybó 1 az alábbi néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy annak tanulságait amerikai ismerőseink körében is terjesszük. Baldwin cikke főként Churchill katonai elgondolásainak mellőzését fejtegeti ugyan, de számos más benfentes Írásaiból idéz. Valamennyien megegyeznek abban, hogy a nyugati hatalmak katonai és diplomáciai csődjét végeredményben az idézte elő, hogy nem küldtek elegendő erejű felmentő sereget a Kárpátok medencéjének felszabadítására. Mark Clark tábornok és Walter Bedell Smith vezérkari főnök hiába sürgették Baldwin szerint a stratégiai szempontból olyannyira fontos Kárpátmedence birtokbavételét — a legfelső haditanácsot az orosz befolyás valósággal megbénította, így a magyarlakta vidékek felszabadítására szánt hatalmas szövetséges haderő az Adriai tenger kikötői helyett Délfranciaországban szállott partra, ahol mindössze másodrendű feladatokra vállalkozhatott. Az amerikai törvényhozás Szent István napján Washingtonban kezdte meg a Magyarországon elkövetett kommunista embertelenségek ügyében rendszeresített tanúkihallgatásokat. Az azt megelőző vizsgálatok során, a balti államok népének kiirtásával kapcsolatban megállapították, hogy Esztónia, Latvia és Litvánia bekebelezését megelőzően Moszkvában olyan katonai térképeket nyomtatott a bolsevista kormányzat, melyeken a szóbanforgó független államok, mint Oroszország szerves részei Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy aki valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatőságnál. Churchill még 1944 augusztusában is a Balkánon keresztül északra benyomulást sürgette Eisenhower főparancsnoknál, azonban az amerikai katonai hadvezetést béklyókba kötő politikai megfontolások végzetesen olya tragédia felé sodorták a világot, aminek káros következményeit az egész emberiség évtizedeken át meg fogja szenvedni. Külön elismeréssel emlékezik meg a New York Times katonai szakirója Lukács János hazánkfia “The Great Powers and Eastern Europe” cimü, nemrég megjelent könyvéről. Megjegyzi, hogy az angol-szász felmentő erők közeledésére váró magyar, szlovák, lengyel stb. csapatok támogatásának kiaknázása helyet ta szövetségesek képtelenek voltak kifejlődni és valósággal elakadtak a szűk német fronton. Az elhibázott taktika következtében az orosz hordák időt nyervén : Amerika és a szabad világ legtermészetesebb szövetségeseiket ítélték kommunista rabságra. (Elegendő jelentkező esetén az Amerikai Magyar Szövetség sokszorosítva i megküldi az Atlantic Monthlv fenti cikkének kivonatát az azt Igénylőknek. Cim 614 Mills Bldg., N.W., Washington 6, D.C.) szerepelnek. Az Amerikai Magyar Szövetség a fentiekre hivatkozva memorandumot nyújtott be a Committee on Communist Aggression elnökének, Charles Kersten wisconsini képviselőnk, miszerint a Kremlin vörös urai és huszadik század elejének cári agitátorai között vajmi kevés a különbség. Az első világháborút megelőző években ugyanis Magyarország nemzetiségi vidékeit valósággal eláraszották olyan Moszkvában nyomott térképekkel, amelyek “Nagyszerbiát,” “Nagyromániát” és Csehszlovákiát tüntettek fel, persze Moszkva gyarmataiként. A Szövetség felhívta az amerikai Congress figyelmét arra a tényre, hogy ha két borzalmas világégés és sok millió ember élete árán, de a moszkvai térképhamisitók végül mégis érvényt szereztek fanatikus politikai ábrándjaiknak... Kossuth-szobor leleplezés Los Angelesben Los Angeles város magyarsága, Szabados Zoltán az ottani helyi lap szerkesztőjének kezdeményezése és buzgalma révén, julius egy szép vasárnapján, a város egyik szép terén leplezte le Kossuth Lajos szobrát. A remekbe készült szobor Finta Sándor kitűnő szobrászművészünk alkotása. Az ünnepélyen, ahol sokezres tömeg vett részt, nagy beszédet tartott Ft. Láni Mátyás r. kát plébános, amelyből idézzük a következő mondatokat: “A népek nagy ébredésének esztendejében, 1848-ban,” — mondotta beszédében Father Láni, —“a szabadság gondolatában élt a magyar nép is. De vezérre várt. Mert a nép küzdeni tud, a nép rabláncokat is hordani tudja, de igazi vezér nélkül nem tud állani soha. Kossuth érdeme, hogy Debrecenből annak idején nemcsak a gondolatot, a szabadság gondolatát indította el, hanem elindította a gondolatban összeforrott, de már küzdeni kész népet is, hogy egy emberként szálljon szembe az elnyomókkal, majd utána a segítségül hivott orosz hengerrel.” “A küzdelemben az egész nemzet részt vett, nemzetiségre való tekintet nélkül, — folytatta Father Láni, — és az aradi tizenhárom példája bizonyítja, akik között a magyar haza minden nemzetisége képviselve volt: a mártiromság szent magaslatáért küzdő egyetemes nemzet. Kossuth nem választotta a vértanuság dicsőségét, hanem a. menekülés és számkivetettség keserű kenyerét. Az ő érdeme, hogy mi, amerikai magyarok ma itt lehetünk. Kossuth figyelmeztetése kell, hogy ébren tartson bennünket: vigyázzunk a szabadságra! 100 év után ismét az orosz henger fenyeget, amely ellen Kossuth küzdött. Otthon ma is a mártírok ezrei véreznek és halnak meg és kívül a hazán a hontalanok serege él. Fogadjuk meg, hogy elsőszülött jogainkból, emberi és szabadságjogainkból egy jottányit sem engedünk,” — fejezte be hatalmas tapssal fogadott beszédét Father Láni. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! A Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület központi vezetősége és igazgatósága május végén közös nyilatkozatot bocsátott ki a két egylet egyesülési terveinek tárgyában s azt lapunkban is közöltük. Azóta folynak a cikkezések különböző lapokban és folynak az eszmecserék az érdekelt egyletek tagjai között is, az egyesülési tervet illetőleg. A Rákóczi Szemle egyik számában f i g yelemreméltó cikk jelent meg az egyesítés tárgyában Vasas József Rákóczi főtitkártól. Mérvadó helyről, olyan embertől származik ez az irás, ez az őszinte, becsületes beszéd, aki alapos ismerője az amerikai magyar egyleti életnek és mindazoknak a problémáknak, amikkel egy többmilliós biztositó intézménynek számolnia kell. Éppen ezért célszerűnek tartjuk ezt a cikket teljes terjedelmében lapunkban is közreadni, hogy olvasóink annál tisztább képet kapjanak a dolgok hogyanálta felől . . . Időről-időre mindkét egylet hivatalos lapjából át fogunk venni hasonló cikkeket, később pedig esetleg más lapokból is közlünk hozzászólásokat, vagy helyet adunk a hozzánk beküldött esetleges hozzászólásoknak is. (A magunk véleményét—mint akik mindkét egyletnek családostól tagjai vagyunk — a nyilatkozat közlése idején már elmondottuk: őszinte örömmel vesszük az egyesülési tervet! — Szerk.) Mit jelent a Nyilatkozat? “Legutóbbi 1 a p s z ámunkban megjelent egy Nyilatkozat, melyben bejelentette a Rákóczi Segélyző Egylet és a Verhovay Segély Egylet tisztikara és igazgatósága azt, hogy a két egyesület egyesítése tárgyában tartott tanácsokzás megtalálta a lehetőséget ahhoz, hogy e két testvéregylet egyesüljön, hogy jövőjét biztosítsa. Mit akarunk mondani azzal, hogy “jövőjét biztosítsa?” Egyetlen egyleti tag sem mondhatja azt, hogy az ő egyletének jövője nincs biztosítva, hiszen évtizedeken .át egyebet sem olvashat az egylet hivatalos jelentéseiből, mint a folytonos fejlődést, vagyon és tagszaporulatot. Azt sem mondhatja egyik egylet tagsága sem, hogy az ő egyletének szüksége van arra, hogy más egylettel egyesüljön. Egyik egyletnek sincs szüksége a másik egyletre, mert mind a kettő a legjobb állapotban van; ezt megállapították hivatalosan is azok a szakemberek, akiknek ez a hivatásuk. Hogy mégis egyesülésről tárgyalnak, annak szükségességét a jövőbe való látás, a várható változások diktálják. Senki sem lát a jövőbe, azonban a jelen már előreveti árnyékát annak, hogy a kicsi vagy állandóan kicsi marad, vagy elnyeli a nagy, mert nem fog, nem lesz képes haladni az árral, amely versenyt fut a fejlődéssel. A Rákóczi és Verhovay egyletek egyesítési kísérlete nem más, mint összetenni az erőt, csoportosítani az osztályokat, megköny nyiteni a tag-befizetéseket és ezeken felül megtakarítani évente sokezer dollárt a fenntartási költségeknél azáltal, hogy nem kellene két konvenciót tartani és két csoport központi tisztviselőt fizetni, nem kellene két egyleti lapot kiadni, nem lenne szükség a szervezési munkában egymás ellen licitálni, hogy Rákóczi, vagy Verhovay biztosítást vegyen-e a tag, négy igazgatósági gyűlés helyett csak kettőre lenne szükség, a nyomtatványok elkészítésénél is szükségtelen lenne több mint egy féle, nem is számítva a sokezer féle apró adományok kiadási tömegét. Senki ne gondolja tehát, hogy a két egylet vezetőit személyi érdekek vezetik az egyesülési tanácskozásoknál, ellenben igaz az, hogy ha megérne az eszme és megnyerné a tagság akaratát ahhoz, hogy egyesítsék a két egyletet, akkor ebből csak és kizárólag csak a tagok javára származna előny és haszon! Az egyesülési kérdés nem uj. Több mint 30 éve már, hogy egyesülésről beszélnek és tárgyalnak a Rákóczi és a Bridgeporti Szövetség, továbbá a Verhovay és a Bridgeporti Szövetség. Minden esetben személyi érdekek buktatták el az eszmét. Ma egyéni érdek nem játszik szerepet. Az egyesülés esetén nem lenne Rákóczi egylet és nem lenne Verhovay Egylet, hanem lenne egy uj név alatt működő hatalmas, erős egylet, közel százezer taggal és közel huszonötmillió dolláros vagyonnal rendelkező életbiztosítási, testvériségi egylet, amely számottevő intézménye lenne nemcsak a magyar névnek, hanem az amerikai társadalomnak is. Most már nem titok többé ez a kérdés. A tagok beszéljenek róla egymás között és amikor arra alkalmat kapnak az osztályoknál, mondják meg véleményeiket és amikor delegátust fognak választani, utasítsák azokat, hogy teljesítsék a tagok kívánságát, akaratát. Semmi sem fog történni a konvenció előtt, mert bármit fog kidolgozni a bizottság, az utolsó szót atagság képviselői fogják kimondani az 1955-ik évben tartandó konvención.” VASAS JÓZSEF Válságban van az amerikai szénipar Az amerikai szénipar válságban és a kormány segítségét kéri. A legtöbb bányában csak félgőzzel folyik a termelés. Sokezer bányász munka nélkül maradt. A depresszió oka, hogy a nagyipar egyre gyorsabb tempóban tér át az olajfütésre. Eisenhower elnök megértéssel fogadta a panaszokat és orvoslást ígért. A bányatulajdonosok azt remélik, hogy olcsóbbá teszik a szén szállítását, kiküszöbölik a külföldi olcsóbb szénajánlatokat. A nyers bab mérgező hatású Többször megfigyelték, hogy a nyerskosztnak azon hívei, akik — hogy minél több vitamint vigyenek be szervezetükbe — a babot is nyersen fogyasztották el, különös mérgezési tünetek léptek fel. Elkezdték kutatni ennek a jelenségnek okát és rájöttek, hogy a nyersbab mérges hatású fehérjeanyagot tartalmaz. A többi hüvelyes vetemény nyers állapotban is fogyasztható, a babot azonban feltétlenül meg kell főzni, hogy különleges méreganyaga eltűnjék. MAGYAR ZSOLTÁR... Isten, ki ülsz a világok felett, Engedd, hogy harcba szálljak ma Veled; Kicsiny, parány, erőtlen béna kar, Szomorú lelkű csöppnyi bus magyar. Én megragadom erős karodat, Hogy lesújthassad szent villámodat. Lerázhatsz, mint egy hitvány porszemet, Semmivé zúzhatsz össze engemet. Aztán lerobban szörnyű haragod, És már nem lesznek többet magyarok. Tudom, nem vesztesz semmit se velünk, És a halállal mi is csak nyerünk. A sírhelyen tán össze nem veszünk, A sírban végre testvérek leszünk . . . Mégis, könyörgök Hozzád, nagy, nagy Ur, (Szemedből jóság lágy sugára hull:) Még ez utólszor tégy próbára hát: Szeretni tudjuk-e még a hazát? ' Döngesse lelkünk nehéz kalapács, Megkovácsoljon sok kemény csapás. Lelkünkre izzó tüzek szánjanak, Hogy leolvadjon minden szenny, salak. Kínok tüzében ha megtisztulunk, Uj, szebb életre éltess meg, Urunk. Nem engedem el hatalmas karod, Mig áldásodat reánk nem adod! MÓRA LÁSZLÓ Moszkvából ugyanaz a szél fuj, mint az első világháború előtt... OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY
