Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-26 / 34. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1954. AUGUSZTUS 26. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Az idősebb munkás AMERIKA HANGJA Vádirat a Szovjet ellen A Kersten-bizottság előtt most egymásután tesznek vallo­mást a szabad földön élő magya­rok. Végeredményben vala­mennyi magyar ugyanazt a bor­zalmas történetet mondja el; csak a szavak mások és az élmé­nyek változók. A lényeg ugyan­az: igy hajtotta rab igába a Szovjet Magyarországot . . . Az amerikai képviselőháznak ezt a bizottságát a nyugati világ lelkiismeretének is nevezhetjük. A szabad világ szemtanuk vallo­mása és tárgyi bizonyítékok a­­lapján képet akar alkotni magá­nak a szovjet kegyetlenkedésről. Arról, ahogyan a moszkvai Kreml urai Délkelet-Kelet Euró­pa népeit megofsztották a sza­badságtól és céltudatosan rab­szolgasorba sülyesztették. Tehát a filmet visszafelé per­getik. Erre, persze, kínálkozik a megjegyzés: vájjon miért nem érdekelte a szabad világot és ép­pen az amerikai kormányt ak­kor melegjében ez a szörnyű fo­lyamat . . . ? Mindjárt a máso­dik világháború után? Amikor a szovjet gépezet működésének szemtanúi lehettek volna maguk az amerikaiak is ... ? Illetve vol­tak is. Dehát akkoriban valami hallatlan naivitással azt hitték Washingtonban, hogy a szovjet ember is ember ... Az amerikai kormány és az amerikai nép sze­me végre valahára kinyílt. Jobb későn, mint soha. Nekünk, ma­gyaroknak most csak egy lehet a teendőnk. Az, hogy segítsünk. Azok a magyarok, akik szemta­núi voltak Magyarország bolse­­vizálásának, álljanak a Kersten­­bizottság elé. Ha fényképfelvé­teleik, vagy írásos bizonyítékaik vannak, azokat is vigyék ma­gukkal. Ha másképp nem tudnak a Kersten-bizottsággal kapcsolat­ba kerülni, legegyszerűbb, ha az Amerikai Magyar Szövetség (614 Mills Bldg., NW, Washing­ton 6, DC.) közvetítését kérik. Ne hanyagoljuk el ezt a köteles­séget. A Szovjet ellen vádirat készül. A szülőhazában szenvedő magyar nép nem beszélhet. Ne­künk kell ezt megtennünk. Nem később, hanem most! Füstbement terv . . Kezdetben volt egy terv. Szép álomnak is lehet nevezni. Az, hogy Nyugateurópát hat nemzet katonái védjék, egy közös had­seregbe szervezve, nemzetközi parancsnokság alatt. A terv még akkor született, a­­mikor Acheson irányította a külpolitikát Washingtonból. A tervet azután a következő, tehát a mostani amerikai kormány is babusgatta s hogy úgy mondjuk, apait-anyait beletett keresztül­vitele érdekében. Most aztán becsapott a mennykő. Nem derült égből, te­hát nem váratlanul. A napokban végétért brüsszeli tanácskozáson — franciák akadékoskodásán — a terv megbukott. Nem lesz kö­zös európai hadsereg, legalább is a franciák részvételével nem. így aztán az a terv, amely hosz­­szu időn keresztül két amerikai kormányt foglalkoztatott, ame­­liykbe annyi pénzt vertek bele— az időt és fáradságot nem is em­lítve — ma nem ér egy lyukas mogyorót. Legalább is eddigi formájá­ban nem. Uj terv kell Európa és a világ megmentésére, de ebben a franciák nem játszhatnak már főszerepet. Eljátszották rá a jo­gukat. Az Egyesült Államok kényte­len “újraértékelni politikáját,” — ahogy ezt már Washington­ba régesrégen rebesgetik. Ez az “újraértékelt politika” aligha lesz ínyére Párizsnak, dehát sok­kal nagyobb tét forog kockán, semhogy a huzavona játékát to­vább lehetne tűrni. Kamaszok orgiája New York egyik városrészé­ben 15-17 éves kamaszokból banda alakult. Gyilkoltak, — tisztára élvezetből. Az eset kiugrik a többi közül, de nem egyedülálló. A nagy ame­rikai lapokban oldalakat tölte­nek meg a kamasz bűnözők, ők a kábitószercsempészek kedvenc fogyasztói, de a betöréseket, lo­pásokat is nagy előszeretettel űzik. Valószínűleg valami bizottság alakul a kamaszok lélektanának a tanulmányozására. A bizottság bizonyosan belekerül néhány százezer dollárba. Nem fontos, ha drága, csak az, hogy jó le­gyen. Hogy találja meg a fiatal­korú bűnözés ellenszerét. Nem lesz könnyű eset. Minden utcasarkon tömegével árusítják a bűnügyi regényeket, a mozik vásznán nagy százalékban olyasmit lát a kamasz, ami csak rossz irányba terelheti a fantá­ziáját. Nem csoda hát, ha ka­maszokból alakult bandák terro­rizálják mindenfelé a lakossá­got. A fiatalkorúak lélektanát ta­nulmányozó bizottságnak ajánl­hatnánk egy jó módszert. Régi módszer, de megbízható. Jóné­­hány évszázadon keresztül be­vált. Apáink rávágtak kedvenc csemetéjükre, hogy csak úgy füstölt. Nem lett belőle semmi nagy baj. Nem törött össze a vé­kony csont és a szépreményü ifjú “lélektanára” sem hatott ki az ügy. Régente a derék magyar anyák lekanyaritották a pofont menyasszony, vagy asszony leá­nyuknak is, — s nem lett belőle nemzeti ügy. Éppen csak megta­nulták, akiket illet, hogy mit sza­bad és mit nem ... Az amerikai kamaszt elnáspágolni, persze, nem szabad. Mert Amerika a szabadság hazája. Az a baj, hogy a szabadság és a szabadsá­gosság közt óriási különbség van. Az amerikai ifjúság olyan lesz, amilyenek az amerikai apák és anyák akarják. De csupán csak az akarás nem elég. HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! DÉLKÁRPÁTALJAI HANGULATKÉP . . . (FEP) Egy magyar hadifogoly ki olasz állampolgárságának kö­szönheti, hogy szibériai fogságá­ból egyenesen a szabad világba került, mesélte el a következő­ket: “Hazaszállitó vonatunk Mun­kácson hosszabb ideig vesztegelt. A pályaudvaron dolgozó rakodó­­munkások magyarok voltak. Mintegy nyolcán, rongyosak, á téli hidegnek meg nem felelő ócska ruhában. Válogatott szit­­kozódásban törtek ki és károm­kodva fejezték ki gyűlöletüket a rendszer rabszolgatart módsze­rei ellen.” Útjukat folytatva a magyar beszéd jelezte, hogy már ma­gyar vidéken járnak. Csapra es­te futottak be. Itt az állomás fele még romokban hever . . . AZ IFJÚSÁGOT NEM TUDJÁK BOLSEVIZÁLNI A Párt tudományos folyóira­ta, 1954 júniusi számában elpa­naszolja, hogy az ifjúság “nem csekély része nem érti meg tár­sadalmunk fejlődésének kérdé­seit, sőt vannak, akik közömbö­sek a politikai kérdések, a párt politikája iránt. Különösen ve­szélyesen jelentkezik ez a fiata­loknak annál a részénél — a most 14-20 éveseknél — akik csak az elmúlt években kerültek a politikai életbe . . . E hibákat kihasználva az ellenség — külö­nösen a kulákság és a klerikális reakció —- igyekszik aláásni a fi­ataloknak pártunkba, kormá­nyunkba helyezett bizalmát, az ifjúság egységének, a munkás- és parasztifjuság szövetségének gyengítésére törekszik, különö­sen a tanulóifjúság között jövő­jükkel kapcsolatban pesszimista nézetket terjeszt, újjáéleszti a nacionalista, irredenta és koz­mopolita nézeteket.” A Párt mindent elkövetett az utóbbi évek folyamán, hogy az ifjúságot megnyerje magának. És éppen a legfiatalabb korosz­tályok indoktrinálására fordí­totta a legtöbb gondot. A Társa­dalmi Szemle fenti cikkéből ki­derül, hogy a 14-20 éves korosz­tály átnevelése sem sikerült a kommunistáknak. EGY KÜLFÖLDI LÁTO­GATÓ BUDAPESTRŐL Nemrégiben egy külföldinek sikerült 5 napot Budapesten töl­tenie. Többek között igy jellem­zi a látottakat: “. . . Milyen szép is ez a Budapest, ha az ember csak a panorámát, az uj épülete­ket, a gyönyörű hidakat, a virág­pompában tündöklő Margitszi­getet nézi, és milyen szomorú, ha a járókelőket, a kirakatokat, az utcákat és a forgalmat figye­li .. . Milyen bámulatos, hogy a középületek szinte vadonat­újak, és a lakóházak az első eme­leten felül még mindig a háború nyomait viselik. Milyen érdekes, hogy az uniformisok milyen gon­dozottak és vaisaltak, mig polgá­ri járókelők öltözéke mennyire kopott, gyűrött, pedig vasárnap van. Érdekes, hogy vasárnap el­lenére mindenki az uniformisát hordja, nincs más ruhájuk.” NAGYARÁNYÚ LOPÁ­SOK AZ ÁLLAMI ÉLEL­MISZERÜZEMNÉL A második világháború óta, nem politikai, tehát közönséges büntető ügyben még nem ült ennyi ember egyszerre a vádlot­tak padján. A Népszava julius 24-i cikke szerint “nagyszabású bűnszövetkezetet lepleztek le. Expeditőrök, kocsikísérők, ellen­őrök, vállalati ellenőrök, soffő­­rök, mázsálók, árudavezetők és árudái eladók károsították meg az államöt. A módszerük az volt, hogy a piacról induló kocsikra több árut raktak, mint amennyi a számlán szerepelt és a többle­tet elfeketézték. A bíróság sú­lyosbító körülménynek vette, hogy a vádlottak 1953 nyarán kezdték meg működésűket, tehát éppen akkor, amikor a párt és a kormány különböző nagyjelen­tőségű határozatokat hozott a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítésére.” TAXIN A SZOCIALIZMUS FELÉ “Figyelmeztetjük az érdekel­teket,” írja a Szabad Nép, “taxi­val nem lehet eljutni a szocializ­musba. Ez az ut egészen más­hová vezet.” Erre a figyelmezte­tésre, illetve fenyegetésre azért volt szükség, mert az élelmiszer­­ipari építő és szerelővállalat ki­küldöttei, valamint az 1. számú földmunkát gépesítő vállalat tisztviselői olyan taxiszámlát produkáltak, amely bizonyára példa nélkül áll Magyarország gazdaságtörténetében. Az utób­bi vállalat ugyanis úgy akarta fokozni a földmunkák gépesíté­sét, hogy 15 hónap alatt 1,840,- 000 forintot fizetett taxiköltség­re, vagyis napi taxikiadása elér­te az 5,000 forintot. “Gondoljuk csak el, milyen lélekemelő lát­vány lehet, mikor lovaskordély helyett taxival fuvaroznak a ku­bikosok. Vagy talán másként történt a dolog? Mert az már mégis különös, hogy a vállalat még munkaszüneti napokon is 3 hónap alatt 2,620 forint értékű taxicsekket számolt el! problémája Legtöbb vállalat nyugdíjrend­szere előírja, hogy az alkalma­zott 65 éves korában visszavo­nuljon, annál is inkább, mert társadalmi biztosításra való igé­nye is megkezdődött ugyanak­kor. Ezzel szemben sokan — vál­lalati vezetők és vezető kormány­férfiak is — úgy gondolják, hogy rengeteg emberre nézve tulkorai, hogy 65 éves korától kezdve megszűnjék dolgozni. Az életben lévő idősebb emberek tö­mege gyorsabban szaporodik, mint a fiataloké. A 65 évnél idő­sebbek száma a mai 13^ millió­ról 1960-ban 15.7 millióra fog e­­melkedni. Ha tehát a 65 éves korhatár továbbra is elválasztó vonal maradna a középkorú, ke­nyérkereső és az aggkoru, tétlen emberek között, az előbbiek egy­re súlyosabban fogják érezni az utóbbiak eltartásának -terhét, annál is inkább, mert a nyugdi­jak összege is emelkedőben lesz. Az Institute of Life Insurance jelentése szerint, az ország keleti részében egy sok fiókkal rendel­kező nagyvállalat rugalmasabb nyugdíjrendszert dolgozott és próbált ki. Megengedi, hogy a tevékenyebb, 65 évnél idősebb alkalmazott mégtarthassa aktiv állását, ha ő is úgy kívánja. A 65 évnél idősebbek 20%-ának ajánlották fel a további alkal­mazást és azok 2/3-ad része el is fogadta azt. Mielőtt a vállalat az alkalma­zottakhoz fordult, áttanulmá­nyozta természetesen az alkal­mazottak betegségi statisztiká­ját, a mulasztott napok számát és munkájuk minőségét is. A kötelező visszavonulás ellen­zői között egyesek arra hivat­koznak, hogy az önálló foglalko­zású mezőgazdák, a kis üzlete­­sek, a diplomás emberek, akik többnyre maguk állapíthatják meg nyugalomba vonulásuk idő­pontját, 65 éves korukban nem szűnnek meg dolgozni. Az or­szágban 400,000 hetven éven fe­lüli gazda van, aki még mindig tevékenykedik. Az Institute of Life Insurance rámutat arra, hogy mielőtt e rugalmasabb nyugdíjrendszer elveit általánosan életbeléptet­nék, tisztázni kell egyes elvi jelentőségű kérdéseket. így pél­dául azt, hogy az idősebb mun­kások részére felállitható-e rövi­­debb munkahét, áthelyezhetők-e az idősebb munkások kisebb megerőltetéssel és kisebb fele­lősséggel járó munkakörbe, ami természetesen kisebb fizetéssel is jár. Ha az előbb említett nagyvál-A “Voice of America” az Uni­ted States Information Agency egy ág-a, amelynek hivatása, hogy a külföld előtt ismertesse az amerikai életet, politikát és törekvéseket, hogy jobban mél­tányolják és'megértsék Ameri­kát. Az elmúlt évben újjá szer­vezték a kormánynak ezt az ágát és erről külön jelentésben szá­moltak be. Ebből használjuk fel a következő adatokat: Az idei költségvetésben az a­­merikai kongresszus megnyir­bálta a Voice részére megszava­zott összegeket s igy a személy­zetet és a tevékenységet csök­kenteni kellett. Két évvel ezelőtt még 46 különféle nyelven 125 műsort közvetített a Voice na­ponta, összesen 49 órán keresz­tül, mig ma csak 34 nyelven 75 műsort ad le 23 órán át. Még ma is a következő nyel­veken beszél a Voice a külföld népéhez: albán, örmény, bolgár, cseh, szlovák, angol, észt, fran­cia, georgiai, német, magyar, olasz, lett, litván, lengyel, ro­mán, orosz, szerb, hovát, kínai, indonéziai, japán, koreai sziámi, vietnamézi, arab, perzsa, görög és török. A Voice bf America rádióhá­lózata- 80 közvetítő állomás se­gítségével továbbítja híradásait a világ minden sarkába. Az E- gyesült Államokban 30 rövid­hullámú rádióállomás, amelyek­nek erőssége 25,000 és 200,000 watt között váltakozik, adja le először a hullámokat, magán társaságokkal kötött szerződé­sek alapján. Közvetítő állomá­sok olyan helyeken állnak fenn, mint a Fülöp Szigetek, Okinawa és a Ryuku Szigetek, de Mün­lalat példáját mások is követnék, az elaggott munkások problémá­jának csak egy részét oldanók meg. (Csak azokét, akik képe­sek és hajlandók tovább dolgoz­ni.) Bizonyos azonban, hogy fe­lelős tényezők kimerítően foglal­koznak az aggkoruak visszavo­nulásának helyes és méltányos szabályozásával. Common Council chenben van a világ legerősebb közvetítő állomása, egymillió watt energiával. Még a tengeren úszó rádió­­állomása is van a Voicenak. A Partőrség flottájához tartozik a “Courier,” amelynek fedélzetén rádió közvetítő állomáá van, hogy újabb erőt kölcsönözzön az odaérkező gyengébb éterhullá­moknak. Mostanában Rhodus szigete körül állomásozik ez a hajó, a Földközi Tengeren. A Voice programjának há­romnegyedrésze a kommunista zsarnokság alatt szenvedő né­pekhez irányul, a Vasfüggöny mögé és Kínába. Közben a zava­ró villamosáramok rengeteg erő­feszítésén kell keresztül vergőd­nie, mert a Szovjet hatalmas rádióhálózatot épített fel a mi le­adásaink megzavarására. A műsorok főleg újsághírek­ből, hírmagyarázatokból, tanács­kozások szövegének a továbbítá­sából és külön erre a célra ké­szült irodalmi müvek közvetíté­séből állanak. Amikor a Legfel­sőbb Bíróság történelmi határo­zatát meghozta a fajok elkülöní­tésének megtiltásáról, 45 perc­cel az eseméy után, a Voice már megkezdte a hir terjesztését. A szövegeket New Yorkban és Washingtonban készítik el, vagy Münchenben a középeuró­pai közönség részére. Hogy a Voice leadásait sokmillió ember hallgatja, tudományos alapon ki­dolgozott statisztikák bizonyít­ják, a hallgatók ezreinek a Voi­­cehoz intézett levelei (tavaly 170,00 ilyen levél érkezett a Voicehoz) és a kommunisták e­­rőlködései, hogy a mi rádióink híreit az ő rádiójukkal sajtó­jukkal és más eszközökkel meg­hazudtolják. Külföldi tudósítók és utazók is megerősítik, hogy a leadások nagyon is népszerűek. A Voice anyaintézete, a U.S. Information Agency tavaly au­gusztusban vált önálló hivatallá. A .Voice-on kívül 63 államban tart fenn 155 felvilágosító iro­dát, mozigyárat, újságokat és könyvkiadócéget. A LEGNAGYOBB AMERIKAI MUNKÁS-SZERVEZET ELHUNYT ELNÖKÉNEK SÍREMLÉKE MAGYAR LÉLEK Büszke vagyok, magyar vagyok! ősapáim ősi jussán Ezer éve szántogatok. A lelkem is ezer éves. Voltam nemes. Voltam béres, .Voltam küllő, máskor kerék, Gémeskuton kő-nehezék. Meghajszolt vad, bus, árva rab, Égő könnycsepp, rut sár darab. Álltam gátat török ellen, Labanccal is verekedtem, Piavenál haldokoltam, Trianonban mártír voltam . . . Mind azért, mert magyar voltam! S mi vagyok most? Nyugtalan szél. Zokog bennem Kelet és Dél, Vergődik a ma, a holnap, Kétkedések ostromolnak. Sir bennem a magyar lélek, — Porszeme egy ezredévnek — Mert a Tisza-Duna tájon Osztozunk a régi átkon E egymást marva, egymást tépve, Hahotázók örömére Fogyatkozunk, mint a darvak, Vándorai nagy viharnak . . . Sir bennem a vers, az ének, Sir bennem a magyar lélek, Mert megfogytunk, alig vagyunk Hü magyarok, jó testvérek! MÓRA LÁSZLÓ . . . Ezt a gránitkőből faragott szép síremléket a CIO munkás-unió Or­szágos Végrehajtó Bizottsága állíttatta Phili F. Murray sirja fölé, a Pitts­burgh, Pa.-i St. Anne’s temetőben ... A nagy amerikai munkásvezér, — aki 1902-ben Skóciából vándorolt ide s mint egyszerű bányász kezdte, — 1926- tól 1942-ig volt a United Mine Workers alelnöke, 1940-től 1953-ig pedig a CIO (Congress of Industrial Organization) munkásunio elnöke. Alapitója és 1942-től haláláig elnöke volt egyszersmind a United Steel Workers unió­nak is. (Ezekbe a szervezetekbe több mint tízmillió amerikai munkás tarto­zik.) A Philip F. Murray sirja fölé emelt gyönyörű síremlék mindennél töb­bet mondóan fejezi ki nemcsak a CIO-ba tartozó munkásság nagy többségé­nek érzületét, hanem az elhunyt nagy munkásvezér élete munkájának igazi értelmét is .. . ... , ... -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents