Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-12 / 32. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY — 1954. AUGUSZTUS 12. Ázsiában minden csendes Az indokínai Vietnamból az eddig kormányhü csapatok egy­másután pártolnak át a vörösek­hez. Naponta 600-800-ra becsü­lik a katonaszökevények számát. Hanoiban a nyugati újságírók rendelkezésére bocsátott sofőr átpártolt a kommunistákhoz s magával vitte az amerikai jeep­et is . . . A vietnami vallásos egyesüle­tek tagjai félrefordítják a fejü­ket, ha nyugati embert látnak. Ez nemcsak a franciákra vonat­kozik, hanem az amerikaiakra is . . . Ezek az indokínaiak ré­gebben rendkívül barátságosak voltak. Néhány héttel ezelőtt azt ir­tuk ezeken a hasábokon, hogy Indokínában nemcsak az vész el, ami területben és népmilliókban a kommunisták kezére jut. En­nél sokkal több. Elvész ezzel e­­gyütt az ázsiai népeknek a nyu­gati hatalmakba vetett hite. Az ázsiai ember most igy gon­dolkozik : a franciák — és velük együtt a többi nyugati hatalmak — nem védik meg őket a kom­munistáktól. S ha igy van, akkor nincs értelme semmiféle ellen­szegülésnek, legjobb behódolni a vöröseknek. Magyarán mondva: helyesebb együtt úszni az árral. Indokína messze van, — biz­tosan igy gondolkodik minden száz olvasóból kilencven, ha eze­ket a sofokat böngészi. Ez igaz. Főleg igy tanultuk hajdan az is­kolában. A mai közlekedési vi­szonyok mellett azonban kicsiny már az egész földgolyó. Ami Indokínában történik nagy kihatással lesz az egész em­beriség sorsára. S mi nem is cso­dálkozunk nagyon azon, ahogy embermilliókat bocsátottak áru­ba Genfben. A nyugati nagyha­talmak — a második világhábo­rú vége felé — igy kergették a Szovjetunió karmaiba Délkelet- és Keleteurópa százmillió főnyi népét is ... köztük a magyar né­pet. Vájjon bizhatnak-e ezek után az ártatlanul szenvedő ember­milliók a nyugati hatalmakban? A vasfüggöny mentéin kigyul­­dültek, vérebek ugatása hallat­szott ... Kapus Géza kapkodó lé­­lekzettel rohant tovább . . . Nem kerültek orosz kézre. A Kapus-családot felszedték az ir­galmas osztrák parasztok. Az asszonyt kórházba vitték. Le tak az őrtornyok, lövések dör­­kellett vágni egyik lábát . . . Most fogadta a Kapus-csalá­dot az Egyesült Államok elnöke. Az elnöki fogadásra bizonyára a drámai menekülés is okot adott. De elsősorban az, hogy ők az el­sők, akik a harmadik DP-tör­­vény alapján érkeztek Ameri­kába. Kapuséknak még sok sorstár­sa él Ausztriában és Németor­szágban. Valamennyien életük kockáztatásával szöktek át a vasfüggönyön. Halál, vagy sza­badság — ez volt a jelszavuk. Legalább annyian hullottak el az őrtornyokból kattogó golyószó­róktól, aknáktól, aknáktól, mint amennyien átjutottak. Magyar véreink, akik átjutot­tak, csak az amerikai magyá­­roktól várhajták sorsuk jobbra fordulását. Legyünk velük irgal­­masok, ha segítséget kérnek. A vasfüggöny mögül érkeztek... Néhány nappal ezelőtt a Fe­hér Házba különös vendégek ér­keztek. Az egyiket tolószéken vitték az Elnök elé... A történet eleje az, hogy a bu­dapesti Kapus Géza és felesége még tavaly nekivágott a vasfüg­gönynek. Tudatában voltak a kockázatnak. Magukkal hozták hatéves kislányukat, Évát is. El­jutottak a szöges drótkerítésig. A földre lapulva vártak, amig az őrtornyok fényszóróit más­felé irányítják s aztán Kapus Géza nekifogott a drótvágóval, hogy magának és kis családjá­nak egy keskeny rést nyisson a vasfüggönyön keresztül a sza­badság felé . . . Sikerült a szö­gesdrótokat átvágni és már a megkönnyebbülés sóhaja hagyta el a szájukat. Még csak néhány méter és osztrák földön leszrjpk. Kapus Géza ölébe kapta a kis Évát és futva indult. Utána a fe­lesége . . . A férfi szerencsésen átjutott, amikor mögötte borzalmas rob­banás hallatszott. A felesége fel­­sikoltott. A férfi abban a szem­pillantásban tisztában volt min­dennel. Felesége rejtett aknára lépett. Letette a kislányt és tel­jes erejéből rohanni kezdett, a­­merre az osztrák földet sejtette. “Hol vagy István király . . . ?” Az óhazában nincs irgalom annak, aki ajkára meri venni ezt a régi éneket. De van valami csodálatos ab­ban, hogy ma Amerikában a majdnem ezer éve halott király neve mozgatja meg a legna­gyobb magyar tömegeket. A jerseyi magyarok közül is sokan készülődnek New York­ba, ahol fénnyel és méltósággal ülnek ünnepet. Az egyházi szer­tartáson túl politikai tüntetés ez. Az amerikai magyarok mondják el ebhen a tüntetésben mindazt, aminek elmondása meg van tilt­va a szülőhazai testvéreknek. S az amerikai magyarok éne­ke mégis átmegy a vasfüggö­nyön. A szelek szárnyán átrepül a szöges drótok és az aknák fe­lett. Áradva behatol a házak ab­lakán, a Duna, a Tisza partján, Erdélyben, a Felvidéken. Min­denütt felhangzik az ének, ha az otthon szenvedőknek néma ma­rad is az ajka. Az elnyomottak szive megte­lik reménységgel. Az elnyomók megrettennek. “. . . Hol vagy István ki­rály . . .?” UJ MÁRIA-ÉNEK Te adsz mosolyt az éledő világnak, Te sírsz a fonnyadt fűre harmatot, A dermedt szivü madárfiókákat Pehely-pólyába Te takargatod, — ó, nézz miránk is, Jóság, Szeretet! Nyújtsd le anyásán áldó kezedet Megtépett kerted fáira, Egek virága, Mária! Te kisérted a gyászos Golgotára, Keresztje mellé vérző Fiadat — És vártad sírva, hittel és reménnyel, Hogy eljön majd a husvét-virradat. — ó, nézd, miránk is vár a gunyhalál, De lelkünk mégis pirkadatra vár! ó, mondd, lehet-e várnia? Fájdalmas, szent Szűz, Mária! Te hallgattál a bánkódó magyarra, Ha elsiratva pusztuló honát, Panasszavát a zsámolyodhoz küldte Küzdelmes, vészes századokon át. — Balsorsunk, ime, uj vihart kavart! Tanítsd imára most is a magyart: Mint kell magába szállnia! Kegyelmek Anyja, Mária! Te mentettél meg tévelygéseinktől, S ha elhagyott a legvégső remény, Uj révbe vitted háyiykódó hajónkat Viharvert múltúnk zajló tengerén. — ó, most is nézz ránk, minden elhagyott! Mutass népednek boldog' csillagot: Merte kell újra járnia? Erősség tornya, Mária! Te képed lengett büszke zászlainkon, És győzelemre vitted őseink, Honfoglalásunk ujult, szörnyű harcán Légy néped élén, Patrónánk, megint! S adj jó reményt, hogy mess?? ffi% «t -— Nem kell soká a szent föltámadásm: A rab magyarnak várnia, Országunk pajzsa, Mária! FINT A SÁNDOR Dessewffy Gyulát menesztették NEW YORK — Dessewffy Gyulát, a müncheni Szabad Eu­rópa Rádió magyar osztályának főnökét menesztették és helyébe Gellért Andort, a new yorki szerkesztőség vezetőjét nevezték ki. Gellér Andor még Teleki Pál rációt maga ellen bőszitenie. A háború alatt Stockholmban tar­tózkodott. Négy év óta él New Yorkban. Dessewffy menesztése már régóta nyílt titok. Sem,botrá­nyokban bővelkedő magánéleté­ben, sem közéleti viselkedésével nem volt méltó arra, hogy az emigráció legnagyobb erkölcsi testületének vezetője lehessen. Rövid két és fél éves “uralkodá­sa” alatt sikerült az egész emig­rációt maga leien bőszitenie. A párisi Magyar Uj ságiró Egyesü­let már régebben lépéseket tett, hogy kizárja tagjai sorából. Meggyőződésünk, hogy a Sza­bad Európa Rádiónál történt változásnak egészséges kihatá­sai lesznek. Gellért Andor egyi­ke a nyugaton élő legképzettebb és legtájékozottabb magyarok­nak. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL CSAK AZ OROSZ FEGY­VERES ERŐ TARTJA ŐKET HATALMON A közismert svájci világlap, a Neue Zürcher Zeitung 1954 jú­lius 4.-i és 6.-i számaiban feltű­nést keltő helyszíni tudósításo­kat közöl Ernst Halperin tekin­télyes svájci újságíró tollából, aki az angol-magyar futballmér­­lenőrzés nélkül. (Vidékre már gyarországon s ott rengeteg em­berrel beszélt, ráadásul Buda­pesten minden kommunista el­lenőrzés nélkül. Vidékre már csak kommunista kísérettel me­hetett.) A hírneves újságíró megállapításaiból az alábbiakat tartj uk a legérdekesebbeknek: A magyar nép jelenlegi ma­gatartásának fő jellemző voná­“March of Dimes” nyári kampányja Robert B. Meyner, New Jerseyállam kormányzója kezet szorít M. Joseph Duffy Middlesex megyei főjegyzővel és szerencsét kivan a szükség-kivánta nyári “March of Dimes” gyüjtőkampányhoz, amelynek Duffy a Middlesex­­megyei irányitója, mint a National Foundation for Infantile Paralysis megyei chairman-je. Az egész országban összesén 20 millió dollárt aakrnak az augusztus 16-tól 31-ig tartó gyüjtőkampány alatt összeszedni, hogy a polio elleni küzdelmet győzelemre vigyék, illetve a poliobetegeket megfelelő keze­­léshen részesítsék. (Az úgynevezett “gamma globulin” polio-ellenes injek­ciózás — ami csak bizonyos ideig tartó immunitást biztosit ---- valamint egy állandó polió-oltás kidolgozása és alkalmazása egymagában több, mint 25 millió dollárba kerül.) — Meyner kormányzó kijelentette, hogy ő maga is erősen mellette áll a kampánynak és a polio elleni küzdelmet minden telhető módon támogatja. |sa: “Teljes immunitás a kom­munizmus ideológiájával és pro­pagandájával szemben és a je­lenlegi rendszer heves elutasítá­sa.” “E magatartás minden ré­teg — munkások, alkalmazottak, szabadfoglalkozásúak, parasz­tok—részéről egyaránt észlelhe­tő.” “A magyar kommunisták ha­talomra j utásukat a szovjet had­seregnek köszönhetik és ez a kö­rülmény e nemszláv, hagyomá­nyosan oroszellenes érzelmű népben a tekintélyüket kezdet­től fogva hátrányosan befolyá­solta. Az első években a kom­munisták nem voltak izolálva, mögöttük állt az ipari munkás­ság egy tekintélyes része, amely­nek a szocialista tervgazdálko­dás révén anyagi helyzete jobbu­­lását ígérték; a mezőgazdasági munkásság, amely a földreform által földhöz jutott; végül a pol­gári középosztály egy része is hajlandó volt velük együttmű­ködni ... A bizalmi tőkét, ame­lyet a kommunisták a lakosság egy részénél élveztek, néhány év alatt elherdálták. A kommu­nisták elvesztették “Anhang”­­jukat a munkásosztályban és a parasztságban is, az erőltetett iparosítás és a kényszerkolho­­szositás miatt, amit 1950-ben vezettek be. Az állandóan növelt munkatempó, emelkedő drága­ság és áruhiány mellett — az é­­letnivó beigért emelése helyett — a munkásokat a rezsim ellep fordította és a kisbirtokossá vál­tozott egykori mezőgazdasági munkások a kollektivizálást jog­gal úgy fogták fel, mint a lati­fundium rendszerre való vissza­térést más néven, tehát mint földrablást és proletárrá való u­­jabb lealacsonyitásukat.” “A kommunista párt újra izo-1 Iáit szektává süllyedt, amely a­­zonban a rendőri szervezet és az orosz megszálló hatalom támo­gatása folytán az államhatalmat még mindig erősen a kezében +■0 <■» UctJ. Cg Cl. A cikksorozat szerint a lakos­ság teljesen közömbös a kommu­nista pártélet irányában, a párt­­kongresszus sem érdekelte s a pártfunkcionáriusokkal való é­­rintkezést igyekszik a legkisebb­re korlátozni. Ezzel szemben “rendkívül nagy az érdeklődés a külpolitika iránt. Mindenki tud­ja, hogy az ország jövője az USA és a Szovjetunió közti birkózás kimentelétől függ és miután ha­tártalan a bizalom a nyugat a­­nyagi, erkölcsi és lelki fölényé­ben, azt kívánják, hogy a dön­tés lehetőleg hamar kényszerit­­tessék ki és értetlenül állnak mindenféle kompromisszummal szemben. A magyarok rokon­­szenve azokkal a nyugati poli­tikusokkal van, akiknél a meg­alkuvás nélküli harcos politika akaratát hiszik. Nagyok az illú­ziók az USA tervei és külpoliti­kai lehetőségei felől.” “A legóva­tosabb magyar is “legrosszabb esetben” legfeljebb öt évre teszi a felszabadulást.” “Ez az öncsa­lás teszi lehetővé, hogy a min­dennapi kommunista életet elvi­seljék, anélkül, hogy előtte ka­pitulálnának.” “Aránylag kevés a kollabo­­ráns nemkommunista, akik te­hetségüket a rezsim szolgálatába állították s az elárasztja őket megtisztelésekkel és 40,000 fo­rintot elérő havi fizetésekkel, szemben a munkás 1000 forint­jával és a mérnök vagy egyete­mi tanár havi 3000 forintjával.” “Tizennégynapos tartózkodá­som alatt a sajtóiroda néhány tisztviselőjének kivételével alig találtam valakit, aki meggyőző­­déses kommunistának mutatta volna magát. A hallgatás és a le­nézés áttörhetetlen falán, ame­lyet a nép emelt a propagandis­ták buzgósága nyilvánvalóan megbénult.” “Ma a meggyőzédéses pártta­gok száma talán .még elegendő (Folyt, a 4-ik oldalon) SZENT ISTVÁN NAPI ÜZENET (Főt. Kiss A. Gyula, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnökének alábbi üzenetét rövidhullámú rádió­adásokban közvetitik Európába) Szent István honalapító királyunk New Yorkban lezajló orszá­gos ünneplése ez évben egybeesik Nagyboldogasszony napjával. Mi, magyarok, Nagyboldogasszonykor Patrona Hungariae-t ünne­peltük hqsszu évszázadok óta, kinek Szt. István felajánlotta orszá­gát és koronáját, akinek képe díszítette a magyar történelmi idők pénzeit és a hadba vonuló seregek lobogóit. A katolikus világegyház feje, a pápa őszentsége az 1954-es esztendőre Mária évet hirdetett. Felszólította az egész világ kato­likus híveit, hogy különös buzgóságban forduljanak imáikban az Isten anyjához, könyörögve hozzá, hogy járjon közbe szent Fiánál a világfeszültség enyhítése és az egyházüldözés megszűnése érde­kében. Imádkozzanak, hogy újból boldog, békés napok ébredjenek a hosszú évtizedek óta állandó szenvedésben élő földkerekségre. Mi, magyarok, legjobban érezzük át a Szentatya nemes szándékát. A szenvedők, az üldözöttek, az istentelen kommunizmus elnyomot­tal sorában első helyen állanak otthoni testvéreink, ők az egyház mártyrjainak sorozatát gyarapítják szinte nap-nap mellett. De talán soha nem volt nagyobb szükség Szent Isván király imádsá­gára és hahatós közbenjárására, mint most, amikor messze Ázsiá­ban a kommunizmus újabb győzelmet látszik aratni a szabadság felett. Mi, szabad Amerika földjén élő magyarok, büszkén tekintünk uj hazánk kormányára, mely továbbra is törhetetlen bátorsággal harcol az emberi jogok védelméért és a krisztusi értelemben vett szabadság nemes gondolatáért. Imáink az Egek Urához fognak szállani, hogy Krisztus keresztje, a feltámadás szimbóluma diadal­maskodjon a világ felett! Szeretettel felkérek minden magyart az óceánon innen és túl, akár szabad földön él, akár a kommunizmus rabigája alatt gör­nyed, hogy e napon csatlakozzék hozzánk imáival, mint ahogy mi is lélekben együtt leszünk minden magyarral, kicsinnyel és nagy­­gyal, szenvedő üldözöttel, hányódó menekülttel és révbe jutott uj­­amerikással, a magyar nemzetnek szent ünnepén. Imáinkat egyesítsük e napon szeretett hazánknak, Magyar­­országnak mielőbbi felszabadulásáért. “Isten áldd meg a magyart!” MOST VASÁRNAP: Szent István Nap New Yorkban ÁLTALÁNOS HÁZIMUNKÁRA asz­szony, vagy leány, jó fizetéssel, jó családnál alkalmazást kaphat. Kint, vagy bentlakással. Érdek­lődni e lap szerkesztőségében lehet. Amint jelentettük, az idei Mária-évben Nagyboldogasz­­szony Napján, augusztus 15-én délután 4 órai kezdettel a New York-i St. Patrick Katedrálisban nagy Szent István napi ünnepség lesz .amelynek főbb mozzanatait, illetve az ünnepi beszédeket rö­vidhullámú rádión fogják Ma­gyarországra közvetíteni, a Fifth Avenue-i díszes felvonulás­ról pedig színes filmfelvétel is készül. A St. Patrick katedrálisban tartandó egyházi ünnepség kez­dete pontosan d. u. 4 óra. ünnepi szónokok: Nagy méltóságú Jo­seph Annabring megyéspüspök, Amerika egyetlen magyarszár­­mazásu püspöke és Monsignor Magyary Gyula dr. pápai prelá­­tus, Róma-i egyetemi tanár, aki Rómából a Vatican városból ér­kezik ide az ünnepségre. Az ün­nepi vesperásnál a következő magyar papok működnek közre: Celebráns: Ft. Kiss Gyula, a Kat. Liga elnöke, a Bíboros kí­séretében: Ft. Horváth Lőrinc, Perth Amboy, N. J. és Ft. Gás­pár János, Passaic, N. J. a Püs­pök kíséretében: Ft. Deésy Ipoly, Fairfield, N. J. és Ft. Raszlaviczy Iván, Philadelphia, Pa. A vesperás diakónusa Ft. Riszdorfer Benignusz, Newark, N. J. Subdiakónus: Ft. Rozsály Ferenc, Buffalo, N. Y. Chap­lain: Szlezák Imre, New York, N. Y. Ceremonárius: Ft. Molnár András, Passaic, N. J. Assisten­­cia vezetője: Ft. Lengen Imre, South Norwalk, Conn. Közremű­ködnek továbbá: Ft. Poor Al­bert, South River, N. J., Ft. Medgyes József, Arrochar, L. I. és Vincze Mihály, Perth Ambov, N. J. Az Amerikai Magyar Katoli­kus Liga által rendezendő nagy Szent István napi ünnepség be­szédeinek közvetítését az ameri­kai rádió-társaságok készséggel vállalták Magyarország felé . . . A vasfüggöny mögött szenvedő testvéreink igy közvetlenül fog­nak értesülni arról az impozánc megmozdulásról, amit az ameri­kai magyarság New Yorkban rendez. Ebből fognak majd hitet meríteni a jövőre a mi szenvedő magyar testvéreink, akiknek a kommunista zsarnokság már azt sem engedi meg, hogy első nagy királyunk napját ősi szokás sze­rint megünnepelhessék. (A vö­rösek Szent István napját a “bú­za ünnepévé” változtatták át, lábbal tiporva a magyarság ke­resztény és nemzeti tradícióit...) Az a körülmény, hogy a felvo­nulásról színes filmfelvétel ké­szül, szükségessé teszi, hogy mi­nél több magyar-ruhás öltözet legyen a menetben és minél na­gyobb számban vonuljon fel a magyarság, hogy a felvételek va­lóban impozáns tömeget mutas­sanak. A gyülekezés aug. 15-én, va­sárnap d. u. fél 3 órakor lesz a Fifth Ave. és Madison Ave. kö­zött, a 61-ik utcában. A felvonü­­lás Mária-zászlók, valamint a­­merikai és magyar nemzeti lo­bogók alatt pontosan 3 óra 15 perckor kezdődik. A felvonulók­nak a katedrális fő-hajója lesz fenntartva, nehogy állni kény­szerüljenek. A püspöki szónok­latra és rádió-közvetitésre való tekintettel feltétlenül pontos megjelenést kérnek mindenkitől! — A felvonulást a Passaic-i Szent István egyházközség ze­nekara fogja- megnyitni, utánuk mennek a magyarruhás asszo­nyok és leányok, majd az egyle­tek, illetve egyházközségek, vászlóik alatt. A Szent István napra készült, művészi kivitelű gomblyuk-j el vé­nyek kaphatók a különböző egy­házközségeknél, vagy pedig meg­rendelhetők a Katolikus Liga központi irodájából (149 Madi­son Ave. N. Y.) Ára 15 cent. PASSAIC, NEW ERSEY VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 32. SZÁM.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents