Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-05 / 31. szám

Merged with “PASSAIC and VICINTY Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY °^ü^°20 THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 81. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1954. AUGUSZTUS 5 A princetorii konferencia után A Református Világszövetség tíznapos konferenciája végétért. Túlnyomó részben mint megfi­gyelők, hosszabb-rövidebb ideig résztvettek New Jersey magyar református lelkészei is a prince­­toni értekezleten. A magyar reformátusságot— beleértve az óhazait is — az A- merikai Független Magyar Re­formátus Egyház képviselte, Bé­­ky Zoltán főesperes és Daróczy Sándor cartereti lelkész delegá­lok személyében. Voltak a kon­ferencián még magyar delegátu­sok, de nem mint magyar képvi­selők. így, például Apostol János és Tóth Sándor lelkészek a brazí­liai egyházat képviselték. Tito országából Ágoston Sándor dél­vidéki püspök felesége jelent meg Princetonban, miután a püs­pök — állítólag súlyos betegsé­ge miatt — nem vállalhatta a nagy utat. A vasfüggöny mögül mint az egyetlen magyar Varga Imre ri­maszombati püspök érkezett meg Princetonba, de ő sem, mint a felvidéki magyar reformátu­sok képviselője, hanem mint “csehslovák” delegátus. Mint is­meretes, a magyarországi dele­gátusok közül Péter János püs­pöknek a washingtoni State De­partment csak “korlátozott” ví­zumot adott, mire a többi dele­gátusok szolidaritást vállaltak vele és otthon maradtak. Hir szerint a Chicago melletti Evans­­tonban-augusztus 15-én kezdődő Egyházak Világtanácsa értekez­letére eljönnek. Nem lehet feladatunk azt ku­tatni, hogy a State Department miért járt el úgy Péter János magyarországi püspök ügyével, ahogy eljárt? Mi csak egy szo­morú tényt állapítunk meg. Hromdka, prágai cseh püspök a princetoni konferencián több Íz­ben is kijelentette, hogy ő kép­viseli a magyarországi reformá­tusokat is. Már pedig mentse meg az Úr­isten a magyart attól, hogy őt bármiféle vonatkozásban cse­hek képviseljék. Egy bécsi hir margójára A bécsi román követség szó­vivője közzétette, hogy a 84 éves Pacha Ágoston temesvári római katolikus psüpököt megrongált egészségi állapota miatt sza­badlábra helyezték. Pacha Ágoston püspököt 1951-ben — kémkedés és hazaá­rulás cimén — 18 évi börtönre ítélték. Három év múlva tehát az ősz püspök előtt kinyílt a bőr­tön ajtaja. Bécsi követsége ré­vén a román komunista kor­mányzat igyekezett világgá kür­tölni a hirt, hogyhát lám, mi­lyen irgalmasak Moszkva buka­resti bérencei. Az ősz püspök előtt megnyílt a börtön ajtaja, de ez aligha je­lenti számára a nyugati érte­lemben vett szabadságot is. A vörös rendszer pribékjei ezután minden lépését éppen úgy ellen­őrzik, mintahogy ellenőrizték a rácsok mögött. De vájjon akadt-e újságíró Bécsben, aki megkérdezte volna a bukaresti vörös kormány kép­viselőjét, hogy hol van Márton Áron gyulafehérvári püspök? Mit tettek vele miután a csiksom­­lyói búcsú után — évekkel ez­előtt — valósággal elrabolták a vörös pribékek?! Él-e, hal-e Áron püspök, aki mint egyszerű szé­kely szülők gyermeke került a gyulafehérvári főpapi székbe? Nem hisszük, hogy akadt vol­na újságíró, aki megkérdezte volna. S ha igen, akkor sem kapott volna feleletet. Churchill uj elmélete szerint a nyugati világ meg lehet egy­más mellett a komunista rend­szerrel. A co-existence elve hires feltatlálójának nem fáj Márton Áron és nem fájnak a többiek, aki hosszú sorokban mentek a börtönbe, a pusztulásba. Vájjon hány vértanúra volna szükség, hogy Churchill és elv­barátai belássák végzetes téve­désüket . . .?! Parolázgatás Titoval Az egykori Josip Broz, a mos­tani Tito, aki sötét múltját ma­ga sem tagadja, újabban már csak akkor érzi jól magát, ha királyokkal ül egy asztal mellett. Az angol királyi pár nyitotta meg a sort, vendégül látva a Buckingham palotában Jugo­szlávia vörös “marsallját.” A kényes Ízlésű angolok azzal védekeztek, hogy ‘hja, ez a poli­tika! Elvégre Titóban volt bá­torság megtagadni moszkvai gazdái parancsát.” Újabban Haile Selassie abesz­­szin császár tisztelte meg látoga­tásával Titót és küszöbön van a görög királyi pár belgrádi láto­gatása. Igazán émelyítő ennyi “jó hir” egymáután. Nekünk csak az a vélemé­nyünk, hogy egy ilyen Titó-féle kapcabetyár szolgálatait megfi­zeti az ember. Nincs abban sem­mi furcsa, ha megfizeti Ameri­ka és Anglia is. De egy asztal mellé ülni vele? ízlés dolga. AZ IFJÚSÁG NEM AKAR OROSZ TÁNCOT JÁRNI A rendszer minden erőlködése megbukik, hogy a magyar ifjú­ságot orosz táncra kényszerítsék. Az ifjúság az iskola keretén be­lül kénytelen elviselni az oroszo­­sitó tanítást, de ha kilépnek az iskola kapuján, szinte keresik az alkalmat, hogy megmutassák mennyire nem kell nekik az orosz tánc. Erről a jelenségről pa­naszkodik a Kossuth rádió julius 9-i adásában egy riporter, aki kiment a Margitszigetre, hogy élvezze az ifjúság népitáncát. “Rettenetes, amit láttam — köz­li a riporter — először is az asz­taloknál fiatal lányok cigarettáz­nak, tépett szemöldökkel, lila körmökkel, piros szájakkal, leg­többjük alig 16 éves. S ráadásul nem éjszakai pillék, hanem egyi­kük a Váci-uti üzemben gyors­csomagoló, a másik bolti elárusi­­th. S bár a fiuk sem jampecek, de amint a zene megszólalt, bor­zalmas látvány tárult a szemem elé. Az volt az érzésem, hogy do­bok tam-tamjára, trombiták sü­­vitésére mindjárt megbolondul­nak és még egymás torkának es­nek, mint harci riadó zenéjére a kannibálok. A táncolok szinte önkívületben ringanak, ránga­tóznak, rugdalóznak, tornász­nak, hintáznak, tolonganak, to­pognak, taposnak. Valami baj van az ifjúsággal!” — fejezi be riportját a rádió munkatársa. Jenőfy Csaba: “HATODIK HADOSZLOP” Amikor a spanyol polgárhábo­rú alatt a nemzeti csapatok négy hadoszloppal a kommunista ké­zen lévő Madrid felé törtek, az aggódók mtgkérdezték a nemzeti csapatok parancsonkától: mi a vélemónye, elegendő lesz-e négy hadoszlop a város felszabadításá­ra? A parancsnok magabiztosan igy felelt: “Mi nemcsak ezzel a négy hadoszloppal fogjuk Mad­­ridot bevenni, hanem döntően segíteni fognak a városban mű­ködő embereink is, akik az “ötö­dik hadoszlopot képezik.” — Ez a feltevés eredményesnek bizo­nyult, mert az öt hadoszlop fel­szabadította a várost. Ezóta lett közsimert az “ötö­dik hadoszlop” fogalma és az u­­jabb történelmi események so­rán számtalanszor találkoztunk e — tulajdonképpen láthatatlan — seregtesttel, amely ma már nem hagyahtó számításon kívül, sem a jelenlegi hid — sem az el­következendő véres háború stra­tégiájából. Az elmúlt, de valójában még be nem fejezett háború követ­kezményeként — a pillanatnyi állapotokat figyelembe véve — teljes mértékben felszámolódtak a kisebb nemzetek egymásközötti háborús megmozlulásainak lehe­tőségei, mivel a fegyverek elhall­gatása után kialakult uj világ­rend, úgy gazdaságilag, mint eszmei színvallásban, két részre osztotta a világot. Az egyik olda­lon az istentelenség lengeti az Antikrisztus zászlaját és hadse­rege, az emberi jogok sárbatapo­­sása mellett, a leigázott nemzeték véres verejtékéből kisajtolt gyil­kos eszközökkel felszerelve sora­kozik fel a másik oldal ellen, ahol a kereszténység, az igaz Isten i­­géjében egyesülve, a béke lobo­gójával tartja össze a szabadvi­­lág égi hitet vallók seregét. — Amié az Isten hitét vallók a béke megteremtésére egyesültek, addig a Sátán serege annak megsemmisítésére esküdött és minden eszközt megragad, hogy mindazt lerombolja, amit az igaz hit felépített. Munkájának kezdő véfrehajtói azok a láthaattlan “ötödik hadoszlop” tagjai, akiket a nyugati világ soraiba azért bujtattak el, hogy Judás tallérok ellenében forgassák fel Krisztus világát és testét, lelket, anyagot rombolva, egy bomlási folyama­tot indítsanak el, hogy alkalmas pillanatban lecsaphassanak a Keresztre. E cél tényleges voltát misem igazolja elfogadhatóbban, mint a bolsevista ügynökök részére Moszkvában kiadott utasítás. E- szerint, mindazokat, akik a bol­­sevizmus ügyére veszedelmesek lehetnek: el kell hallgattatni, mindenféle koholt váddal komp­romittálva, bűnügyekbe kell ke­verni, erkölcsileg tönkre tenni, hogy a bolsevizmus borzalmairól, azok véfrehajtóiról és kiszolgá­lóiról adott felvilágosításaik el­veszítsék hitelességüket. Ezeken tulmenőleg botrányokat kell elő­idézni, felekezeti viszályokat kell szítani, elégedetlenségre u­­szitani, hogy a lélek fellázadjon Isten és követői ellen egyaránt. Mindezek végrehajtására a Sátán “ötödik hadoszlopa” — mesterien kiképezve — útjára indult és megkezdte irgalmatlan munkáját. Öl, betör, áskálódik, búj tógát, uszít, kémkedik, titko­kat rabol, hamisan vádol és es­küszik, ártatlanokat sárba ránt, miközben álszenteskedőn Isten zsámolyához áll és imádkozást miméi ajaka. Mint a féreg, a gyümölcsbe fágja magát, s azt belül elemésztve, segít a fuvalló szélnek földre hengeriteni, hogy ellenállás nélkül eltaposhassa a közeledő árac at. A bolsevizmus aknamunkájá­nak felismerése — legalább is a magyarság szemében — nem uj keletű. Félszázados múltja (1903-ban jutott többségre Le­nin csoportja az Oroszországi Szociáldemokrata párt brüsseli kongresszusán) több rémségről beszél, mint félévezred történel­me, amely borzalmaknak egyik szenvedője: balsorstépte árva nemzetünk. Ma már olyan megszervezett hálózaat van ennek a csoportnak, hogy felgöngyölítse szinte em­berfelettinek mondható. Mint­­hat a mesevilág “egy hleyébe kettő terem” képei elevenedné­nek meg előttünk, úgy nőnek ki körülöttünk, itiinden erkölcsöt nélkülöző lelkületűkkel, hogy az Isten hitével szemben a gyalázat istenségét vigyék győzelemre. El kell ismerni — és magun­kat vezetnénk félre, ha nem igy tennénk — hogy ez a hálózat a legnagyobb körültekintéssel, pontossággal, liszámitottsággal van megszervezve, melynek fel­építése egyedülálló. Éppen.ezért nem lehet lekicsinylőleg kezelni és felületesen átsiklani felette, mert a megír üá’való nemtörő­dömség a leg o melegágya az áruló szándékoknak. Ha küzdeni akarunk ellene, épp oly kiszámi­­tottan, épp oly pontossággal és ugyan olyan körültekintéssel kell felkészülnünk, mint ellenségünk teszi, melyeken tulmenőleg a Kereszt magasságáig kell fel­emelkedni, hogy az ebből fakadó minőségi különbség a biztos győ­zelemhez vezessen. Ha már azt eszmék élet-halál harca életrehivta az “ötödik hadoszlop”-ot és meghatárolta annak feladatát, akkor ennek az ötödik hadoszlopnak jelenléte ki kell, hogy alakítson egy olyan szent meggyőződéssel, hazasze­retettel, istenhittel felvértezett újabb történelmi hadoszlopot, azt a ’’hatodik hadoszlop”-ot, a­­mely sikeresen fel tudja venni a harcot és tagjait nem lehet majd Judás tallérokkal árulókká ten­ni. A jelen hidegháborúban ennek a “hatodik hadoszlopnak” életre­­hivása volna a legfontosabb fel­adat, hogy egy elkövetkezendő véres háború kimenetele ne le­hessen kétséges. Minden isten­félő s hazáját osztatlanul szerető honfinak e “hatodik hadoszlop” olyan hü, kötelességtudó tagjává kell lennie, hogy egy elkövetke­zendő véres háborúba induló csapatok parancsnoka, arra a feltett kérdésre: mi a vélemé­nye, elegendő lesb-e hadsereg a Sátán leverésére,:— maga bizto­san igy feleljen: A harc kimene­tele nem kétséges, mert a “hato­dik hadoszlop” maradéltalanul elvégezte feladatát. Úgy állt őr­helyén, mint a pompéi katona, a­­ki inkább hagyta magát a höm­pölygő lávatömegtől felperzsel­­teni, mint a haza parancsát meg­szegni. A végrehajtás legyen bármi­lyen nehéz, minden jó hazafi e­­lőtt csak egy cél lebeghet; a haza mindenek eleőtt, melynek érde­kében nem lehet mekalkuvás. Ennek ragyogó példáját mutat­ta Cato, ki minden szenátusi be­szédet ezzel fejezte be: “Egyéb­ként úgy vélem, hogy Karthágót KÉSZÜLŐDÉS A NEW YORK I SZENT ISTVÁN NAPRA Kényszermun­kába viszik a diákokat A Kossuth rádió julius 5-i és 9-i adása nagy riportban szá­mol be a Kazincbarcikára szál­lított diákokról, “akik örülnek, hogy nyári szünetük egy részét betonozó munkával tölthetik. 700 diák indult a Keleti pálya­udvarról — közli a riport — hog ifjú kezeikkel rakják a tég­lát és forgassák a csákányt. Bár — jegyzi meg a beszámoló — már az elején egyesek nem úgy viselkednek, ahogy egy diák­hoz illik.” Hogy mi volt ez az illetlen­ség, arról hallgat a riporter. Egy másik beszámoló a Kalo­csa - Dusnád - Sükösd - Érsek­­csanád - Baja-i vasútvonal épít­kezéshez szállított diákok mun­kájáról ad tájékoztatót. Itt 600 diák végez kényszermunkát, a mit a rendszer természetesen “önkéntes” munkának nevez. Bár a fiatal diákoknak nehéz földmunkát kell végezni, az el­szállásolásuk nem kielégítő. Pjtákban szállásolták el őket, ahol földre szórt szalmán alusz­nak és há netalán eső van, úgy a rozoga tetőn becsurog és az éjszakát ülve töltik. A Common Council for Ameri­can Unity készpénzjutalmakat ajánl fel a legjobb tanácsokért, hogy külföldi rokonainkkal és barátainkkal folytatott levelezé­sünk hogyan teremthet jóakara­tot Amerika iránt és hogyan osz­lathatja el az Amerikáról táplált helytelen fogalmakat. Mindenki pályázhatik, aki va­laha is irt levelet külföldre. Az a sokmillió levél, amit A- merikából minden évben külföld­re írunk, a legalkalmasabb esz­köz arra, hogy az Egyesült Álla­mok ügyének igazságát más or­szágok népeivel megismertessük. Read Lewis, a Common Council vezérigazgatója, közli velünk, hogy a pályázat célja, hogy pél­dákat és javaslatokat kapjanak a levélírók segítségére, Ameri­ka igazságát legkönnyebben megismertetni és az ellenséges propagandát leghatásosabban megcáfolni. A pályázat feltételei a követ­kezők : 1. írjunk legfeljebb 1000 szót, de jóval kevesebbet is lehet: “Hogyan használjuk külföldi ro­konainkhoz és barátainkhoz irt leveleinket arra, hogy az ameri­kai életfelfogást megismertessük velük és Amerikáról való helyte­len elképzeléseiket megcáfol­juk?” 2. Idézhetünk tényleg elkül­dött, vagy kapott levelekből. Használjunk-e fényképeket, uj­­ságkivágásokat, kövessük-e a “Levelek Amerikáról” cimü ro­vat javaslatait (amelyek a ma­gyar sajtóban is megjelentek vagy egyéb ujságanyagot, ame­lyek a külföldit felvilágosíthat­ják és a tévhiteket eloszlathat­ják? 3. Bármily nyelven irhautnk, tehát magyarul is. 4. Első dij $50., a második $25. el kell pusztítani.” És ha zet az őszinte, megalkuvás nélküli ha­­zafiságot a mai időkre fogalmaz­­buk meg, akkor a “hatodik had­oszlopnak” ezzel a kijelentéssel kell munkájához kezdeni: “Egyébként úgy véljük, a bol­­sevizmust el kell pusztítani!!!” Amint jelentettük, az idei Mária-évben Nagyboldogasz­­szony Napján, augusztus 15-én délután 4 órai kezdettel a New York-i St. Patrick Katedrálisban nagy Szent István napi ünnepség lesz ,amelynek főbb mozzanatait, illetve az. ünnepi beszédeket rö­vidhullámú rádión fogják Ma­gyarországra közvetíteni, a Fifth Avenue-i díszes felvonulás­ról pedig színes filmfelvétel is készül. Az ünnepség főszónokai: N. Rev. Joseph Annabring, Super­ior, Wisc.-i megyéspüspök, Ame­rika egyetlen magyar-származá­sú r. k. püspöke, valamint Msgr. Magyary Gyula dr. pápai prelá­­tus, aki egyenesen Rómából, a Vatikánból érkezik ide erre az ünnepségre. Az Amerikai Magyar Katoli­kus Liga által rendezendő nagy Szent István napi ünnepség be­szédeinek közvetítését az ameri­kai rádió-társaságok készséggel vállalták Magyarország felé . . . A vasfüggöny mögött szenvedő testvéreink igy közvetlenül fog­nak értesülni arról az impozánc megmozdulásról, amit az ameri­kai magyarság New Yorkban A tiz következő legjobb munka dicséretet és egyenként $5 kész­­pénzjutalmat nyer. 5. A pályamunkákat mielőbb, de legkésőbb 1954. augsuztus 31- én kell postára adni, 6. A következő címre: Letters From America Contest Common Council for American Unity New York 18, N. Y. MAGYAR FALVAKAT IS ELÖNTÖTT A DUNA ÁRADÁSA A budapesti lapok julius 16-i számai nagy tudósításokban számoltak be a Duna által elön­tött községek helyzetéről. “A magyar Duna felső szakaszán Rajkától Budapestig hősies küz­delem folyik az áradó Dunával” — irja a Magyar Nemzet. Ás­­vánárárót és több fault a Sziget­közben elöntött a Duna, de a la­kosságot, állatokat és terménye­ket idejében biztonságba helyez­ték. Kisdobak is viz alá került, Püspöki, Halászi és Lipót “közsé­gek szintén. Győr és főleg a Rév­falu nevű negyéde szorongatott helyzetben van. A lakosság és a katonaság megfeszített erővel dolgoznak a gátak erősítésén. Emberéletben eddig nem esett kár. Szentendrén és Budapesttől délre is aggasztó a helyzet. VASVILLÁVAL VERTÉK KI A BEGYŰJTÉSI ELLENŐRT Nagy az elkeseredés oda­haza. Torkig vannak a rend­szerrel és nem egyszer már nem bírják fegyelmezni magu­kat. A Kossuth rádió julius 14-i adásában közli, hogy “Birkás Ipire kölesdi kulák, amikor megjelent nála Stieg János, hogy elvigye az államnak járó részt, vasvillával rontott neki s kiverte a házából. Birkás Imrét és családtagjait gyorsított eljá­rással többévi börtönre Ítélték.” Eddig a hir. Ami mögötte rendez. Ebből fognak majd hitet meríteni a jövőre a mi szenvedő magyar testvéreink, akiknek a kommunista zsarnokság már azt sem engedi meg, hogy első nagy királyunk napját ősi szokás sze­rint megünnepelhessék. (A vö­rösek Szent István napját a “bú­za ünnepévé” változtatták át, lábbal tiporva a magyarság ke­resztény és nemzeti tradícióit...) Az a körülmény, hogy a felvo­nulásról színes filmfelvétel ké­szül, szükségessé teszi, hogy mi­nél több magyar-ruhás öltözet legyen a menetben és minél na­gyobb számban vonuljon fel a magyarság, hogy a felvételek va­lóban impozáns tömeget mutas­sanak. A gyülekezés aug. 15-én, va­sárnap d. u. fél 3 órakor lesz a Fifth Ave. és Madison Ave. kö­zött, a 61-ik utcában. A felvonu­lás Mária-zászlók, valamint a­­merikai és magyar nemzeti lo­bogók alatt pontosan 3 óra 15 perckor kezdődik. A felvonulók­nak a katedrális fő-hajója lesz fenntartva, nehogy állni kény­szerüljenek. A püspöki szónok­latra és rádió-közvetítésre való tekintettel feltétlenül pontos megjelenést kérnek mindenkitől! — A felvonulást a Passaic-i Szent István egyházközség ze­nekara fogja megnyitni, utánuk mennek a magyarruhás asszo­nyok és leányok, majd az egyle­tek, illetve egyházközségek, vászlóik alatt. A Szent István napra készült, művészi kivitelű gomblyuk-jelvé­nyek kaphatók a különböző egy­házközségeknél, vagy pedig meg­rendelhetők a Katolikus Liga központi irodájából (149 Madi­son Ave. N. Y.) Ára 15 cent. van, azt tudjuk. A rendszer édes szavakat hullatott a gaz­dák felé, hogy aztán elvegye tőlük az egész termésüket és ismét kenyértelenné tegye őket. A gazdák már többször áldoza­tai voltak a kormány csalárd politikájának. Most a maguk módján küzdenek, hogy a vető­magot és betevő falatjukat meg védjék. HELYESÍRÁSBÓL kell FELVÉTELI VIZSGÁT TENNI A FŐISKOLÁN A Magyar Távirati Iroda je­lentése szerint (Szabad Nép, ju­lius 9) az egyetemeken és főis­kolákon megkezdődtek a felvéte­li vizsgák. A vizsga sikere első­sorban attól függ, hogy a jelent­kező eléégé proletár származá­sú-e s lelkes kommunista meg­győződést mutat-e. T. i. “az É- pitőipari Műszaki Egyetemen a jelentkezőket a DISZ alapszer­vezet tagjait fogadják és a vá­rakozás ideje alatt elbeszélget­nek velük.” Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán is “a felvételizőkkel a bizottság tagjai elbeszélgetnek családi kö­rülményeikről.” Itt “minden sza­kon helyesírási dolgozattal kez­dődik a vizsga, majd szakdolgo­zatot Írnak.” A “felszabadulás” előtt általá­ban egy elsőosztályos gimnazis­tára nézve is szégyen volt, ho he­lyesírási hibát követett el. Elkép­zelhető a mostani közoktatás ní­vója, ha főiskolára való beirat­kozásnál is már seleptezni kell a jelentkezőket helyesírásból . . . Levelek készpénzjutalmat kapnak! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents