Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-12-17 / 51. szám

• t I Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. VOL. 47. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. THURSDAY — 1953. DECEMBER 17. Karácsony LELKI ARANYHID Karácsony ünnepe, a kis Jé­zus születése, az ég és föld egy­­becsendülése mindig kedves, szivet-lelket magával ragadó, várva-várt ünnep volt. ünnepe volt az ember lelkének . . . An­nak a léleknek, mely az égből e­­redt. Mert az ember lelke egy kis égi szikra . . . S ámbár ezt a szikrát a test tömlöcében válto­zatos bajok, viharzó ösztönök, vészes szenvedélyek gyötrik és kínozzák és szeretnék végkép le­nyűgözni, ez a szikra természe­tes fel-felbuzdulással megérzi hazáját, hovatartozását, felsőbb hivatását és az égbe tekint, a­­honnét vétetett. így van ez akkor is, ha az em­ber egymagában harcol s a külső világot távolabbról nézi. így van ez akkor is, ha a társadalom, mint ezerkaru, veszedelmes po­lyp körülfogja lelkét. S igy van ez akkor is, ha már nem egyesek, hanem az államok állanak egy­más mellett s érzik a nagy ellen­tétek feszitő erejét. Abban a nagy feszültségben, mely a test és lélek, a sokféle társadalmi tagozottság, faj, nemzetség, ország, állam, világ­rész között van, békítő össz­hangra, közös szempontokra: lelki aranyhirda volt mindenkor tMHtlíHn'j-) és »»•*«•• Ttíffrt* arany híd: Karácsony! Ma azonban, mikor a fejlődés ezer káprázata, a haladás rop­pant gyorsaságra, az uj dolgok szédítő ingere idegessé, kapko­­dóvá, felszínessé teszi az átlag­emberek túlnyomó nagy részét, ma a kedves, mindent kibékítő, jobb világot, tisztult lelkiséget, igaz boldogságot hirdető ünnep­re, s ennek az ünnepnek szivet­­lelket átformáló erejére ezer­­szerte nagyobb, égetőbb szükség van. A Karácsony várva-várt ün­nepét fbkozott örömmel, lelkes bizalommal és szent reménység­gel üdvözöljük tehát. Örülünk az angyalok dalának, a pásztorok megkapó hitének, gyermekeink tiszta örömének, minden lélek elmélkedésének s ezeken keresztül annak az erő­nek, mely a lelki szépség, az iga­zi jóság és a mélyen járó, őszin­te szeretet üde virágati fakaszt­ja télen is, a bajok és bűnök szörnyű kérge alatt senyvedő lé­lekből. Karácsony örömét áhítattal várjuk, az ünnep örömét boldo­gan élvezzük s—ha tovaröppent — vissza is várjuk. De épen az a baj, hogy ez a kívánság a leg­több lélekben csak kívánság ma­rad. Az ünnep örömét minden em­ber várja, mindenki kívánja, mert mindenki érzi, hogy csak ez az ünnepi hangulat tette és teheti igazán boldoggá ... Az a fenkölt mennyei hangulat, azaz inkább áram, mely a Kisded já­szolánál Bethlehemben fakadt, melyet Krisztus születése hozott, melyet Isten végtelen jósága in­dított el a saját bűnében tönkre­A JÖVŐ HÉTEN kedden nyomjuk a másik nagy karácsonyi számot, a­­melyben még mindig közlünk üdvözlő és más karácsonyi hirdetéseket, ha legkésőbb hétfő estig beérkeznek. ment földre. Ez az áram: az igaz Szeretet, Irgalom és Jóság hármas nagy erénye, miket Krisztus hirdet és gyakorol köz­tünk. Szeretni az Istent, irga­lommal lenni bajokban fuldokló embertársunk iránt és igaz jó­sággal segíteni rajta, ahol csak tehetjük. Ez a Krisztus szelleme. Kará­csony programja, varázsának titka. Ez kell a világnak, hogyha élni s boldogulni akar! Ez a tár­sadalom szörnyű kohójának, a benne forrongó sok-sok ellentét­nek, egyenetlenségnek, igazság­talanságnak eligazító ja, bizton­ság-szelepe, kiegyenlitőj e. Ez a pénz, hatalom és minden nyers erő rideg, önző képviselő­jének olvasztó sugara, mely a szegény, magára hagyatott, be­teg ember felé hajlítja a magas­ban levőket. Ez az Ínségesek, az ügye fogyottak és a nagy szen­vedők emelődaruja, mely az ég­ből földre szállt Királynak szent szivén keresztül az emberek fü­léhez, szivéhez, nemes érzéséhez emeli és továbbítja a fájdalom segélytkéíő szavát. Ez a Karácsony szellemének titka, ez a szent ünnepek tisztult örömének igazi alapja, s ez a mai felfordult állapot megsegi­­téséffék egyedüli útja. Karácsony szellemét vigyük a világba ma, holnap, minden nap és ki fog derülni felettünk az égbolt. Karácsony szellemét terjesz­­szük a társadalom minden réte­gében és az ellentétek kénköves lángjai ki fognak aludni. Karácsony szellemét ültessük, ápoljuk és'yieveljük naggyá sa­ját szivünkben is — és a mi sa­ját kis világunk derűje és nap­sugara után át fog alakulni majd a föld színe is. Zámbory Sándor a saját házában \ _______ Jól eső örömmel vesszük a hirt, hogy lapunk volt főszer­kesztője, a Public Housing nép­szerű és közrebecsült vezér­­igazgatója megvásárolta John Matis 761 Convery Roadon épült uj házát és abba február 1-én beköltözik és ezzel a Hou­sing Authority vezérigazgatója nagy elfoglaltságot jelentő tisztségének egy súlyos teherté­telétől megszábadul. Ugyanis Zámbory Sándor ba­rátunk a Housing központi iro­­odái felett az igazgató számára épült lakásban lakott és ez ottlakás gyakran éjjel-nappali szolgálatot jelentett. A Hou­sing Authority, tekintettel azokra az amerikai kormány által is többször elismert és megdicsért érdemekre, amelye­ket Zámbory Sándor a Public Housing körüli kiváló működé­sével elért, honorálta a vezér­­igazgató azon kérelmét, hogy az igazgatói lakásból kiköltöz­zön. Az amerikai magyar betű veterán munkását kedves nejé­vel ezúton is melegen köszönt­jük és őszinte szívvel kívánjuk, hogy még számos éven élvez­hessék a gondtalan* nyugodt emberek életét — a saját ott­honukban. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! MAGYAR KARÁCSONY... IRTA: MÉCS LÁSZLÓ Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, jöttél szivekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyűljön az öröm. És minden oltár átkot fáklyáz, Ökölbe görbül a köröm, vér csurran a karácsonyfánkról, könny gömbölyűi az uj kalácson ... Naptámadattól naplenyugtig rendőrszurony feszül az égnek; úgy tartják az álcsillagokkal kicifráit rongyos horizontot. . . Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott? Szuronyban szárnya fennakadt és megfagyott az ajkán az ének . . . Magányom ablakán kinézek a Kriszhv ihes éjszakjába; a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virag-kisértet bólint és zörren hófödötten és sírnak, hogy csak félig éltek . . . A szél futkos füttyös bolondként s rugdalja őket pajkos lába. A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka: árulkodóknak rothadt szive (mint Sátán szennyes ürüléke) gyűlölködés, gyalázat ömfik sötéten, jaj és nincsen vége és árad mindent elboritón a hosszú, hosszú éjszakába . . . A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadállyal a tiszta szivek kagylójában, mint drágafényü gyönyvetés . . . Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés, mind összeszedném s Bethlehembe vinném a három szent királlyal . . . A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látózol te Bethlehembe hivó csillag! Úgy mennék s merre, nem tudom . . . A pásztorokkal, vándorokkal, együgyiiekkel egyuton csak mennék, mig elém virulna barmok között a játszi jászol. És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága, mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet, a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szpnt igézet és csurgasd kelyhed édességét a mértekénk legszebb virága, És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja, gyöngécske harmatos kacsodat merítsd a bűzös kloakába: s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága és földerül az Ember arca és csókot hány a csillagokra . . . Szurony nem szúr már emberhúsba, lehullnak minden börtönrácsok, duruzsol minden hűlt kemence: muzsikál bent a szeretet! Minden szegények melegesznek és minden rongyos gyerekek karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot. . . Jézuska, Isten báránykája! . . . csinálj, csinálj csodát nekünk: az égből dobd le a kicifráit sok csalfa-fényű csillagot! Csillag legyen kéklő szemecskéd, szived szórjon ránk illatot s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk! ZENEI ÉLET AMERIKÁBAN Az európai közönség, amely­nek tagadhatatlanul megvan a maga zenei öröksége, hajlandó Amerikát a jazz, népszerű sze­relmi dalok és alsóbbfoku nép­zene hazájának (ekinteni. Ez a fajta zene tényleg hozzátartozik az amerikai nép képéhez, azon­ban a klasszikus muzsika is sze­repet játszik sok amerikai életé­ben. Mrs. Helen Thomson,n az American Symphony Orchestra League vezértitkára, adatokat gyűjtött össze erre vonatkozó­lag. A National Music Council Bulletin legutolsó száma szerint 30 millió amerikai érdeklődik szimfonikus zene iránt. Ezt az érdeklődést kielégíten­dő, 900 hivatásos és amatőr szimfonikus zenekar és 80 ope­ratársulat működik az Egyesült Államok területén, amelyek az elmúlt év leforgása alatt több mint 2100 városban tartottak e­­lőadásokat. Százötven amerikai folyóirat kizárólag zenével fog­lalkozik, 1200 zenekritikus és ze­ne-esztétikus cikkeit közölve, Az elmúlt évben az amerikai közön­ség hatvan millió dollár értékű klasszikus hanglemezt vásárolt össze a boltokban. De zenéről lévén szó, a számok nem tükrözik vissza a teljes ké­pet. Virgil Thomson, a kiváló ze­nekritikus szerint: semmiféle más ország, beleértve Ausztriát és Olaszországot is, nem adja magát úgy a zenei élvezetnek, mint a mienk. A zenét összes szórakozásaink között a legtöbb­re becsüljük és a kenyérkereső foglalkozás után, ez veszi igény­be legtöbb időnket. Az a 30 mil­lió ember, akit a jó zene érdekel, kétszerakkora, mint az, amely basebalért és hatszor akkora, mint amely a golfért lelkesedik. Mindez korántsem meglepő. Amerikában sokan zenekedvelő népek hazájából jöttek. Maguk­kal hozták zenei örökségüket és a vágyat, hogy it is jó zenét él­vezzenek, sőt alkossanak. Ezer­számra rug a dalárdák és zene­karok száma. így történt, hogy amint Virgil Thomson mondja, a zene lett Amerika legfőbb szó­rakozása. Népünk azonban készséggel Mindszenty nagygyűlés New Yorkban Immár öt esztendeje lesz most karácsonykor, hogy az orosz bilincsbe vert Magyar­­ország legbátrabb közéleti ve­­zetőegyéhiségét börtönbe vetet­ték Moszkva pribékjei. Mind­szenty József, a dunántúli egy­szerű földmüvescsalád sarja volt a katolikus egyház első bi­­bornoka, akit koholt vádak alapján “népbiróság” elé mer­tek állítani és elítélni. A szabad világnak még a lélekzete is pállott, amidőn a nagyhatalmak tehetetlensége idején ott, a vasfüggönyön túl prófétai ihletettséggel megszó­lalt a szuronyoktól, gépfegyve­rektől, haláltól meg nem rette­nő magyar prímás. Kossuth La­jos óta nem hallatszott oly messzire a Szibériába hurcol­tak, a rémségtáborokba depor-. táltak, a kifosztottak és meg­­becstelenitettek segélykiáltása a Duna-Tisza tájáról, mint a mártír hercegérsek ajakáról. A testi-lelki kínzások folytán súlyosan megbetegedett Mind­szenty kardinális neve foga­lommá vált és ma már min­denütt azonos az emberi sza­badságjogok meg nem alkuvó követelésével. És ő, vörös rab­­szolgauralom megfélemlithe­­tetlen ostorozója ma is fogság­ban kénytelen szenvedni a szovjet rendőr-diktatúra mél­tánytalanságait. A külvilágtól---------- ( teljesen elszigetelt rab Mind­szenty Józsefet még tulajdon fejkendős édesanyjának sem szabad meglátogatnia! A szabad földön élő magyar­ság újból fel akarja emelni szavát a bebörtönzött herceg­prímás kiszabadítása érdeké­ben. Különösen most, az ötödik évfordulón, amidőn az egykor Moszkvával kényszerszövet­­sgben levő nyugati demokráci­ák az orosz megszállás felgön­­gyölését kezdik komolyabban szorgalmazni. Magyarországot ugyanis még mindig azon ürüggyel tartják csizmájuk alatt a szovjet terrorlegényei, hogy Bécsben levő helyőrségük utánpótlását ezzel biztosítsák. Ámde milyen jogcímen marad­nának ott, ha kénytelenek lesz­nek kivonulni Ausztriából? New Jersey, New York és Connecticut magyarsága e tör­ténelmi korhoz méltó céltuda­tossággal nagyszabású tiltako­zó gyűlést rendez az öt éve ra­boskodó Mindszenty József ki­szabadítása érdekében decem­ber 27-én, vasárnap délutáni 4 órai kezdettel a Szent István templom Fehér termében (414 E. 82nd St., Manhattan). Jeles amerikai és magyar közéleti férfiak és művészi számok al­kotják a műsort, melyre az összmagyarság minél nagyobb számban való megjelenését kéri és várja a rendezőség. TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓK “BOSTONI TEA-EST” — 17.73 december 16 — Az amerikai gyarmatosok tö­méntelen tiltakozása között, a meghallgatásuk nélküli adókive­tés ellen, a Boston Tea Party a legnevezetesebb. Az angol par­lament 1767-ben adóval sújtot­ta az Amerikába irányuló tea, üveg, papír, ólom és festék-be­hozatalt. Amikor a gyarmato­sok bojkottálták az áruk beho­zatalát és az angql exportő­rök panaszkodni kezdtek, a par­lament visszahívta a törvényt, a teára vetett adó kivételével. Bár később a tea kiviteli adóját is o­­lyan arányban szállították le, hogy a gyarmatosok nem érez­hették a behozatali adót, ez utób­biak, az elv elleni tiltakozáské­pen eltiltották a teának Ameri­kába való importját, úgy hogy a teát szállító hajók kirakodás nél­kül voltak kénytelenek Angliá­ba visszatérni, 1773. végén mé­gis teával szinültig telt két angol hajó futott be a bostoni kikötő­be. Boston népe összesereglett és követelte a város angol kor­mányzójától a hajók visszakül­dését. A kormányzó megtagad­ta követelés teljesítését, mire az amerikaiak vad indiánoknak öl­tözve, baltákkal felfegyverkezve megrohanták éjjel a két hajót, feltörtek 343 teás ládát és a tar­talmukat a tengerbe szórták. Ennek a megtorlásául az angol parlament kimondotta, hogy Bostont teljesen elzárja a ten­elismeri, hogy sokat tartozik más országok zene alkotóinak, mert a statisztika szerint, a ze­nekarok műsorának 83%-át ide­gen szerzők Írják. Másrészt a­­zonban amerikai zeneszerzők munkáit a külföld is becsben tartja. geri forgalomtól. Ezt a határo­zatot tekintették az amerikaiak “tűrhetetlen cselekménynek” (idézett a Függetlenségi Nyi­latkozatból), amely az amerikai forradalom kitörésére vezetett. PONTOSAN 333 ÉVE . . . — 1620 december 21 — A “Mayflower” hajó Ameri­kában való kikötése, amely Ang­liából zarándokokat hozott az Uj Világba, az amerikai történelem nevezetes eseménye. A férfiakat és nőket, akiket a hajó hozott, üldözték Angliában, mert val­lási meggyőződésből a király egyházi fennhatóságát nem a­­karták elismerni és külön egy­házba tömörültek. Az angol Not­tingham környékéről először Hollandiába igyekeztek, ahol a­­zonban néhány évig kellett tar­­tózkodniok, mig Virginia terü­letét Amerikában sikerült meg­szerezniük ajándékképen. 1620. szeptemberében felszedték a horgonyokat az angol Plymouth kikötőben, de a vihar a kis hajót észak felé sodorta és nem Virgi­niában kötöttek ki, hanem Cape Cod-on, Massachusettsben. Egy hónapig tartott, amíg ku­tattak megfelelő letelepedési pont után, kis csolnakokon e­­vezve a környéken. Végre de­cember 21-én a társaság egy csoportja termékenynek látszó helyet talált, amit később u­­gyapcsak Plymouthnak keresz­teltek el, a kiindulási pönt emlé­kére. Az előőrsök visszatértek a jelentéssel a Mayflowerhez s a hajó most délnek fordult, átszel­ve a massachusettsi öblöt. Janu­ár 4-én szálltak csak ki a hajó összes utasai. Plymouth Rock az egyetlen szikla a közelben s A- merika egyik történelmi neve­zetessége. I V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents