Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-11-19 / 47. szám

Merged with “PASSAIC and VICINTY” Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 47. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM. THURSDAY — 1953. NOVEMBER 19. — I I II " M ■ ■■ - ■..""-I I I-'"—"t-Az Amerikai Magyar Szövetség Hirei Az alkalomhoz illő siker jegyében folyt le a Függ. Magyar Ref. Egyház ötvenéves jubileumi ünnepsége a múlt vasárnap Belpolitikai vihar egy régi ügy körül Nem tévedtünk, mikor a múlt héten azt irtuk, hogy Brownell igazságügyminisz­ternek azon szenzációs kije­lentése után, hogy 1946-ban Truman akkori elnök nem­csak hogy nem mozdította el a két évvel később elhunyt Harry Dexter White-ot ma­gas közhivatalából, hanem még fontosabb állásra nevez­te ki, bár az FBI az elnökhöz küldött két titkos jelentésé­ben őt orosz szolgálatban álló kémnek nevezte, — a pro és contra argumentek egész lé­gióját lesz alkalmunk az ame­rikai újságokban olvasni. Va­lóban, rég nem keltett olyan politikai szenzációt egy ügy, mint ennek a hét évvel ezelőt­ti esetnek a napvilágra hozá­sa. Sok gyakorlati értéke az ügy felkavarásának ma már aligha lehet, mert az admi­nisztráció a republikánusok kezében lévén, ők a régi téve­dések szellőztetése nélkül is tudják, hogy mennyire és ho­gyan kell védekezni az ország biztonságát veszélyeztető ele­meknek beszivárgása ellen a közhivatalokba. Azonban p á r t p o 1 itikai szempontból minden olyan dolgot, amivel a választók bi­zalmát az ellentétes párttal szemben gyengítem és saját pártjával szemben erősíteni lehet, az olcsó hatásokra va­dászó politikus igyekszik sa­ját előnyére kihasználni. Egy belpolitikai szenzáció kipat­tanásával igen könnyű pub­licitáshoz jutni, azonban gyakran nagy árat kell ezért utólag fizetni. Sok politikai karrier tört már ketté idő e­­lőtt, mert szenzációs “leleple­zések” utján próbálták a köz­vélemény figyelmét saját ma­gukra ráterelni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a leg­utóbbi politikai szenzációnak, amit Brownell igazságügymi­niszter pattantott ki a múlt héten, hasonló volt a célja, vagy hogy Brownellt nem a legjobb szándék vezette, ami­kor a White ügyet nyilvános­ságra hozta. Ebben a kérdés­ben úgyis legtöbben a saját politikai pártjukhoz való tar­tozás szerint formálják meg véleményüket. Vagyis a hiva­tásos republikánusok helyes­nek tartják, mig a hivatásos demokraták helyt elenitik Brownell lépését. A legtöbb embert közömbösen hagyta volna az egész ügy, ha az újsá­gok a múlt héten annyi sokat nem foglalkoznak vele. Mivel e rovatunk célja az, hogy abban a lehetőség sze­rinti pontossággal elemezzük a heti eseményeket, igy azért úgy érezzük, hogy az ameri­kai közvélemény megnyilvá­nulásának mértéke szerint kell nekünk is ez üggyel fog­lalkoznunk, bár olvasóink, jó részét talán nem is fogja any­­nyira érdekelni, mint ameny­­nyire az amerikai újságolva­sókat érdekli ez. Az Egyesült Államok volt elnöke nem közjogi személy A White ügy valóban szen­zációs fordulatot azzal nyert, hogy a Kongresszus alsó házá­nak egyik albizottsági elnöke, Harold H. Velde republikánus congressman, ki a House Committee on Un-American Activities chairmen-je, nov. 9-én megidézte Truman volt elnököt a bizottságnak nov. 13-án, Washingtonban tar­tandó ülésére. Velde az idé­zést az albizottság kisebbség­ben lévő demokrata tagjainak megkérdezése nélkül bocsátot­ta ki, s ha talán ezzel nem is szegte meg az albizottságok joggyakorlati szokásait, mert más albizottságokban is elő­fordultak hasonló esetek, de az ügy kényes természetére és a megidézett egyén volt ma­gas hivatalára való tekintet­tel neki előbb a bizottság ösz­­szes tagjaival meg kellett vol­na tárgyalni a dolgot és sza­vazás utján eldönteni, hogy megidézzék-e Trumant, vagy nem? Az éppen New Yoi'kban időző Harry Truman, mikor tudomást szerzett az idézés ki­bocsátásáról, először hajlan­dónak mutatkozott eleget ten­ni az albizottság idézésének. Ezen álláspontjának hangoz­tatásával a volt elnök egyszer­re az érdeklődés központjába került. Valahányszor Truman megjelent a Waldorf-Astoiúa szálloda közelében levő uceá­­kon, hogy szokásos napi sétá­ját megtegye, a riporterek és újság fényképészek egész se­rege követte őt. A fénykép felvételekről, újság nyilatko­zatokból és televíziós leadá­sokból látni lehetett, hogy Mr. Truman végtelenül élvezi azt a nagy publicitást, amit neki Brownell és Velde révén a Harry Dexter White ügy szer­zett. Ha nem tévedünk, a múlt hét néhány napján keresztül Mr. Truman többet sétált, mint azt normális körülmé­nyek között szokta tenni. Közben azonban Mr. Tru­man meggondolta a dolgot és levelet irt Velde-nek, melyben kijelentette, hogy ha bár­mennyire is szeretne egyéni­leg eleget tenni az albizottság kívánságának, az Egyesült Államok népével szembeni kö­telezettsége miatt e kívánsá­got nem teljesítheti. Az or­szág alkotmányában lefekte­tett elveket és elődeinek ha­sonló esetekbeni eljárását kö­veti, — irta levelében Tru­man, — mert Washington Györgytől kezdve Jefferson, Monroe, Jackson, Tyler, Polk, Fillmore, Buchanan, Lincoln, Grant, Hayes, Cleveland, The­odore Roosevelt, Coolidge, Hoover és Franklin D. Roose­velt elnökök hasonlóképen vo­nakodtak eleget tenni infor­mációk szerzése céljából kibo­csátott kongresszusi idézé­seknek. Mindenesetre Truman téve­dett, mikor elődeinek eseteire hivatkozva próbálta megindo­kolni a Velde által kibocsátott idézés visszautasítását. A fent felsorolt 16 elnök még hi­vatalának tartama alatt ka­pott meghívást a Kongresz­­szus, illetve annak valamelyik bizottsága előtti megjelenés­re, s mint az ország legmaga­sabb közjogi személyét, az el­nököt információ adása céljá­ból aligha lehetne bármilyen hatóság előtti megjelenésre kényszeríteni. K ü 1 önösebb (Folyt, a 4-ik oldalon) Az uj Igazgatóság október 29- én tartotta a Szövetség közgyű­lését követő első gyűlését Wash­ington, D. C.-ben. A gyűlésen részt vettek: Szántay Dezső, az AMSz elnöke (Chicago, 111.) ; Dr. Ujlaky- Ferencz, az AMSz Igazgatósági elnöke (Washing­ton, D. C.) ; Balogh E. István, az AMSz központi titkára (Washington, D. C.) ; Vasváry Ödön, az AMSz pénztárnoka (Washington, D. C.) ; Szegedy L. István, az AMSz ellenőre (Bridgeport, Conn.) ; Bencze János, a Verhovay Egyesület el­nöke (Pittsburgh, Pa.); Suta Péter, az American Life Ins. Ass’n elnöke (Bridgeport, Conn.); Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára (Washington, D. C.) ; Kiss Gyu­la, r. kath. plébános (Trenton, N. J.) ; Dr. Molnár Kálmán, or­vos, az AMSz alelnöke (New York, N. Y.) ; Séllyei Lajos biró, az AMSz tb. alelnöke (Perth Amboy, N. J.) ; Gombos Zoltán, lapkiadó-szerkesztő (Cleveland, O. ) ; Király Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület pénztárnoka (Washington, D. C.) ; Gáspár János, r. kath. plé­bános (Passaic, N. J.) ; Gobozy István ügyvéd, az AMSz alelnö­ke (Cleveland 0.) ; Béky Zoltán ref. esperes (Trenton, N. J.) ; Radványi Ferenc, az AMSz tb. alelnöke (Trenton, N. J.); Nagy Emil ref. lelkész, az AMSz tb. al­elnöke (Bridgeport, Conn.). A gyűlés főtárgya az AMSz központi tisztviselőinek a meg­választása volt. Béky esperes megnyitó imája után Dr. Ujlaky igazgatósági elnök megemléke­zett a közelmúltban elhunyt Weiler György (Milwaukee, Wis.) AMSz igazgatóról, — üd­vözölte az AMSz uj igazgatósági tagjait s az alapszabályban elő­irt tisztviselők választásához szükséges szavazatok számbavé­telét kérte. A határozatképesen megalakult gyűlés előtt Dr. Uj­laky felolvasta Balogh E. Ist­vánnak a központi titkári állás­ról lemondó levelét, amelyben kifejti, hogy közel 6 évi szövet­ségi titkári és 25 évi közéleti te­vékenység után a magánélet egyszerűségébe óhajt visszavo­nulni. Részletes hozzászólás és tár­gyalás után az Igazgatóság kö­szönetét tolmácsolt a kp. titkár­nak eddigi munkájáért s őt, kí­vánsága szerint, a titkári hivatal tisztsége alól felmentette azzal a kéréssel, hogy az AMSz központi hivatalát 1954 január 15-én adja át a megválasztandó uj titkár­nak. Az igy megüresedő ügyve­zető titkári állásra az Igazgató­ság 1953 december 15-ig bezáró­lag nyilvános pályázatot hirdet s a pályázatok átvizsgálását kö­vetőleg 1954 január 14-ki évi gyűlésén fogja megválasztani az uj ügyvezető titkárt. — Nt. Vas­váry Ödön pénztárnoknak, Sze­gedy L. István ellenőrnek s Fa­­lussy Alajos ügyésznek hasonló­an köszönetét szavaz eddigi munkájukért az Igazgatóság s őket is felmenti hivatali tisztsé­güktől 1953 december 31-i ha­tállyal. Uj pénztárnokul Szabó Jánost, a Verhovay Egyesület főszámvevőjét (Pittsburgh, Pa.) ; — ellenőrül Szegedy L. Istvánt, az American Life Ins. Association főtitkárát (Bridge­port, Conn.) és ügyészül Fodor József ügyvédet (Columbus 0.) választja meg. Az Amenkai Magyar Segély­akció jelenlévő ügyvezető fő­tisztviselőinek a tanácsa szerint az amerikai magyarság részéről megértéssel támogatott karácso­nyi bélyegek kiadását az AMSz Igazgatósága ez évben magára vállalta. Az országos egyletek elnökei és főtisztviselői készsé­ges támogatásukat ígérték a bé­lyegek széleskörű terjesztésére s az Igazgatóság gyűlése egy­hangú kéréssel fordul az ameri­kai magyarság áldozatkész tag­jaihoz, hogy a karácsonyi bélye­gke bőkezű vásárlásával segít­sék az Amerikai Magyar Szövet­séget a közjó érdekét szolgáló és képviselő nagy céljainak a meg­valósításában. Nem ismerik el Horthy kormányzót Az emigrációban alakult ‘Ma­gyar Tábornoki Bizottság’ nyi­latkozatot adott ki, amelyből ki­derül, hogy az aláírók azonosít­ják magukat azokkal, akik a né­mtek által rendezett Szálasi puccsot törvényesnek ismerik el. Ennek következtében nem vetik magukat alá Sónyi Hugó vezér­­ezredes parancsnokságának, a­­kit tudvalévőén Horthy, aki a kormányzói és legfőbb haduri jogait érvényesnek tekinti, az emigrációban lévő hivatásos ka­tonák feletti parancsnoksággal bízott meg. A nyilatkozatot Folkusházy Lajos és Kálmán Imre altábor­­nagyok, valamint Juszty Emil és kisbarnaki Farkas Ferenc ve­zérezredesek írták alá. A JÖVŐ HÉTEN szerdán nyomjuk a lapot a csütörtöki Hálaadás-napi ün­nep miatt. így tehát hétfőn este lesz a lapzárta. (Sürgős eset­ben minden a lapba szánt anya­got Special Delivery a követ­kező címre kérünk: 222 Am­boy Ave., Metuchen, N. J.) Magasabb Social Security illetékek 1954. jan. 1-től kezdve A társadalmi biztosítás fejé­ben nagyobb illetéket kell fizetni úgy azoknak, akik ennek a biz­tosításnak előnyeit élvezik (te­hát akik aggkori nyugdijat kap­nak, vagy akiknek életben ma­radt hozzátartozói részesülnek nyugdíjban) mint a munkaadók­nak s azoknak is, akik önálló foglalkozást űznek. Az illeték felemelését a társa­dalmi biztosítási törvény 195.0. évben hozott póttörvénye írja elő, melyet a kongresszus sza­vazott meg. A munkában lévő alkalmazot­tak újévtől kezdve 2 százalék illetéket fizetnek az eddigi IV2 százalék helyett, 3,600 dollárig terjedő keresetük után s a mun­kaadók ugyanennyi összeggel járulnak biztosításukhoz. Az uj illetéket minden adó alá eső jö­vedelem után' számítják, melyet a munkaadók 1953. december 31-ike után kifizettek, tekintet nélkül arra,hogy mikor kereste meg azt az összeget munkájával. Tehát a december 31-ike előtt végzett munkáért, ha ezen idő­pont után fizetik ki, már a ma­gasabb illetéket kell fizetni. A social security illeték önálló foglalkozást űzőknek az eddigi 2(4 százalékról 3 százalékra e­­melkedik 1954. január 1-től. Mi­után az önálló keresettel biró e­­gyének egyszer egy évben tar­toznak rendes adót fizetni, s az előző évi jövedelmüket a szövet­ségi adóhivatalnak bejelenteni, ők az 1953. évi jövedelmük után 2(4 százalékot fognak fizetni, nem később mint 1954 március 15-ikén. Az első fizetésük a 3 százalékra felemelt illeték alap­ján 1955. március 15-én lesz ese­dékes, az 1954. évi jövedelmük után. Az adóhivatal jelenti, hogy ennek az évnek a végén tábláza­tokat fog küldeni a munkaadók­nak, melyeken fel lesz tüntetve, mennyit kell visszatartani ren­des adó és mennyit social secu­rity illeték fejében. Újabb social security illeték emelés majd csak hat év múlva, tehát 1960-ban lesz a törvény értelmében s akkor 2(/2 százalé­kot fognak fizetni úgy az alkal­­mazottak, mint a munkaadók e­­zen a címen; az önálló foglalko­zásúak pedig 3% százalékot. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra teszi Az Ur 1953-ik esztendejének novemberhavi 15-ik napjával is­mét egy emlékezetes szép napot irt be történetébe a Perth Am­­boyi Független Magyar Refor­mátus Egyház. Ekkor ünnepelte 1903 augusztus 29-ikén történt megalakulásának az ötvenéves jubileumát. Az ünnepség első része hála­adó templomi istentiszteletekből állt. Reggel 9-kor angolnyelvü, délelőtt fél 11-kor magyarnyel­vű, délután fél 4-kor angol-ma­­gyarnyelvü istentiszteletek vol­tak, amelyeken az egyház főes­­peres-lelkésze, Dr. Vincze Ká­roly mellett, Steinmetz Károly (Toronto, Ont., Canada), Ber­talan Imre (Staten Island, N. Y.), Ábrahám Dezső (Roebling, N. J,), Béky Zoltán esperes (Trenton, N. J.), Daróczy Sán­dor (Carteret, N. J.), Urbán Jó­zsef (Bronx, N. Y.) független magyar református lelkészek szolgáltak és az egyház ifjúsági (angol) és felnőttekből álló (ma­gyar) énekkarai zengtek külön alkalmi énekeket. Este 6 órai kezdettel ünnepi bankett volt a gyülekezeti terem alsó és felső termében. Az Ame­rikai és a Magyar Hymnusz éneklése után Csordás Gábor poughkeepsiei (N. Y.) függet­len ref. lelkész kétnyelvű asztali áldása nyitotta meg a hagyomá­nyos pulykavacsorát, melyet a Kára-Németh zenekar kitűnő ze­néje mellett fogyasztott el a nagytermet zsúfolásig megtöltő vendégsereg. Az áldomásmesteri tisztet a gyülekezetnek negyedszázada szolgáló lelkipásztora töltötte be, Nt. Dr. Vincze Károly főesperes. A vendégsereg üdvözlése után először a még élő alapitótagokat mutatta be idős Kovács Károly, Izsó Antal, özvegy Bálint Antal­­né, Szilágyi Józsefné és Gerék István (betegség miatt hiány­zott) személyében. Nevükben idős Kovács Károly szólott és a hatalmas születésnapi torta gyertyáit a közönség tapsai köz­ben együttesen fújták ki. Mint gyermekek ünnepelt é­­desanyának, hozták ezután üd­vözletüket és ajándékaikat az egyháznak annak munkaszervei és körei. Az egyháztanács nevé­ben Kurpé Zoltán főgondnok szólott, az 1908 óta megszakítás nélkül működő ifjúsági énekkar nevében Tóth Florence, az idő­sebb Nőikor részéről Deák Jó­zsefné, a Férfikor nevében Orosz István, a Women’s Guild nevében Baka Ferencné, a Ke­resztyén Ifjúsági Kör nevében Szabó Priscilla, a gyermekének­kar és az iskolás gyermekek ré­széről Bodnár Ilona, Bonnie Lee Minue, Kish Erzsébet szóltak, mig a diakónusok testületének és a magyar énekkarnak az érzé­seit a lelkipásztor tolmácsolta. Perth Amboy és Woodbridge városok polgármesterei, James J. Flynn, Jr. és Hugh B. Quig­ley, üdvözölték ezután az ünnep­lő gyülekezetei s lelkipásztorát, valamint a közelről és távolból megjelentek seregét. Követte ezt a kerület Congressmün-jének, Peter Frelinghuysen, Jr.-nak és nejének bemutatása. A rokon­szenves ifjú képviselő rövid be­szédet is iptézett az ünneplő se­reghez. Mint tisztük révén szin­tén Washingtonhoz kötött em­berek itt mutattak be az Ameri­kai Magyar Református Egye­sület e vezető emberei: Nt. Da­róczy Sándor alelnök Nt. Bor­­shy-Kerekes György titkár, Nt. Vasváry Ödön számvevő, Király Imre pénztárnok és Nt. Béky Zoltán esperes, mint igazgató­­sági tag és Szentmiklósy Pál ke­rületi szervező. Bernard W. Vo­gel állami szenátort mint ked­ves ismerőst köszöntötte a ven­dégsereg. Testvér- és szomszédos egyhá­zak nyújtották át ezután üdvöz­letüket és ajándékaikat. Sorra jött Trenton (Péntek Miklós), Roebling (Varga István), Beth­lehem (Remenár András), New Brunswick (Nt. Kosa András). New Brunswick (Pauline Mur­­vay), Carteret (Nemish János), Staten Island (Kish János), Linden (Biró Pál), Bronx (Ka­­possy János), Poughkeepsie (Bálint Dezső). Toronto, Onta­rio, Canada üdvözletét lelkipász­tora, az egész családjával megje­lent ünnepi igehirdető, Nt. Steinmetz Károly hozta, mig a következő egyházag előzőleg je­lentették üdvözletüket és juttat­ták el ajándékaikat: Windsor, Canada; Leechburg, Pa.; Detro­it, Mich.; San Francisco, Calif.; a helybeli Kálvin János egyház; Woodbridge, Duquesne, Pa.; a helybeli és Fords-i szlovák pres­­byteriánus egyházak. Hivatalo­san képviseltette magát és ado­mányt adott a^ Woodmen of the World helybeli Liberty Camp No. 65-ik osztálya is, még pe­dig önként, tisztán jó szivéből, mert az egyletekhez külön meg­hívóval nem fordult az egyház. Levélben, vagy táviratilag je­lentették üdvözletüket Edward J. Patten megyei főjegyző és Mi­­halkó S. Péter városi tanácsos, kiket városon kívüli hivatalos teendők akadályoztak a megjele­nésben. Hasonlóképen küldte üd­vözletét a Magyar Nemzeti Bi­zottmány, Rév. George E. Boyd helybeli episzkopális lelkész, Dr. Weiss A. Albert fogorvos, Dr. Matflerd G. Rudolf orvos, Nt. özvegy Nánássy Lajosné Ligo­­nierból, Dr. Újlaki Ferenc Wa­shingtonból, Bácskai Béla, özv. Tóth Lajosné Floridából és töb­ben mások. Az est várvavárt pontja volt Gróf Teleki Béla magyar- és angolnyelvü beszéde, amely a várakozásnak mindenben meg­felelten hangsúlyozta a lelkiség szükségességét, a magyarságnak a vallásszabadság korai biztosí­tásában is megnyilvánult sza­­badságszeretetét, a jó magyar­ság és a jó amerikaiasság egy­mással harmóniában levését. A beszédet melegen méltányolták magyar- és nem magyarszárma­­zásu vendégek egyaránt. Az óha­za képviselőjének szavai után lett bemutatva Dr. Erőss János volt népjóléti miniszter és a pol­gárias világnézetű szervezett ipari munkásság egyik vezető ifjú tagja: Finta Mihály, a lel­kipásztor egyik ismerőse Svájc­ból. Erre a lélektani pontra esett Legenyei József ne ujamerikás honleány izzómagyarságu szava­lata és Kátay Mihály szobrász­művész ősmagyar dalai. A hatalmas vendégseregben jelenvolt közéletünk sok vezető egyénisége, még pedig nem egye­dül, hanem a legtöbben hitves­társaikkal és családtagjaikkal. Ez vonatkozik a lelkészi kar már említett tagjaira. Rajtuk kívül ott volt még Nt. Négyessy Ber­(Folyt. a 2-ik oldalon) ZSOLTÁR Miért vagyok, Te tudod örök Isten. Akartál: lettem, akarod: vagyok. De egyszer talán nem voltál mellettem. A bánat szárnya megsuhant felettem, Aztán elvittek messze a dalok . . . Ma már nem tudok visszatérni többé, Az ősz lehullt a lépteim nyomán, Tudom, hogy késő, tudom, nem sokáig, De megyek most már alkony vvnudásig, Hogy mit akarok én se tudva tán. Azt akarom, hogy majd valaki egyszer Egy kép előtt gondolkozva megálljon S a múltak ködös emlékfátyolán Elnézzen hossza, messze énreám, Túl levélhulló, temetői fákon . . . Azt akarom, hogy majd valaki egyszer. Betűk szava szivébe mélyre szállva, Felsóhajtson egy régi könyv során S a koránszürkült téli délután Az árnyékomat megsuhanni lássa . . . Én mindenkinek-akarom a könnyét, Akit csak elér egyszer egy dalom; Ahány könny hull a lépteim nyomába, Annyival lesz könnyebb az élet átka És csendesebb a sin nyugalom. Én nem akarok boldog lenni, Isten, A mulhatatlanságot akarom. Utam a csillag haldokló világa, Szivem a hulló hervadás virága, Utolsó rózsa őszi hajnalon. CSANÁDY GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents