Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-02-13 / 7. szám

February 13, 1953 Page 3. Oldal Krúdy Gyula Álmoskönyve GAÁL MÓZESNEK, ERDÉLY MESEMONDÓJÁNAK MESTERMÜVE: «EZIJÍISráLEím... A MAGYAR FALU TISZTA SZELLEME ÉS BUDAPEST KÍSÉRTÉSEI; ASSZONYRÓL ÁLMODNI fiatalembernél nagyon gyakori álom. Ha isme­rős asszonyarcot látsz álmodban: uj gondokat jelent. Öregasszonyról álmodni: szerelmeseknél mielőbbi házasság jele. Asszonyt megcsókolni: nyereség; idegen asszonnyal foglalkozni: halál; saját asszonyoddal lenni: nagy szerencse; mély­­hangú asszonnyal beszélni: betegséget is jelez; imádkozó asszony: jó időjárás; szép fiatalasszony: jó egészség; fiatal szép asszonyt eltakart fejjel látni: elérhetetlen vágy; szép asszonyt látni: jelez szerencsét, gazdagságot; asszony, ha megcsal: el­válsz barátodtól; szőke asszony: állhatatlan sze­relem; fekete asszony: állandó szerelem; asszony gyerekkel: szerencsés lész családodban. Az 1855-iki Álmoskönyv szerint: siró asszony: gyász; gyönyörű hajú asszony: örökség; vesze­kedő asszony: családi perpatvar; asszonyruha: gond; asszonytól verést kapni: szégyen. — Az 1756-os könyv szerint: asszonyokkal verekedni: pletyka. Teli holdnál: álmatlan éjjel. A hold utol­só negyedében: messzire utazol esőben. András napján: régi emlékek. Ujesztendőkor: öregség. Katalin napján: dinom-dánom. Esős éjszakán: fe­lejtés. Szeles éjszakán: hideglelés. ANGYAL? Szerencsés szerelem. Látni: váratlan segítség és nagy öröm. Vele beszélni: jó dolgok várnak rád. A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: ángyait mu­zsikálni hallani: gyógyulás betegségből; angyalt ÉJSZAKAI UTAZÁS AMERIKÁBAN.,, ★ IRTA: LÁZÁR MIKLÓS A kényelmes express-vonatnak ebben a kocsi­jában rokkant katonák utaztak, akiket californiai kórházakból küldtek haza New Yorkba. Össze­bújva ültek a dupla fotőjben, pipázva, cigarettáz­va, cukrot majszolva, képes újságot lapozva . . . Egyiknek a keze hiányzott, a másiknak a lába. Villámgyorsan repültünk kormos alagutakon,kar­csú hidakon, végtelen földeken keresztül. A pi­pák szortyogtak, néhány müláb zörgött a padlón; egyszer mélyen sóhajtozott valamelyik; a sápadt fe^'ek busán lötyögtek, az ablakról sem kaparták le a zúzmarát; női nevet sem rajzoltak rá; téli tájak, ködben füstölgő szántók, behavazott erdők nem érdekelték őket. Tizenkilenc katona; szá­mukra a háborúnak vége. Hősi sorsuk, a kiállott szenvedések emléke a szemükben vert fészket; a kíváncsiság fénye, az életöröm Csillogása és a re­mény halavány kékje kiveszett a tekintetükből. A szomszéd szakaszban szabadságos tüzérek dalol­tak; egyikük szájharmonikával kísérte: Over hill, over dale, as we hit the dusty trail at those cais­sons go marching along . .. arre még összébb búj­tak a bajtársak és vidáman bólingattak. Mellettem sovány, csupaszképü kis szanitéc ült. Ballábán a nadrágja be volt varrva, elhagyta valahol Koreában a lábafejét. A nóta ritmusára ő is illegette magát, de egészen másként, mint a töb­biek. Ölébe vette a mankóját, átkarolta, mint egy táncosnőt, az ujjaival dobpergést utánzott, a szá­jával flótázott, két nagy füle fürgén mozgott a különös muzsikához. A rokkantak felvidultak, no Sam, táncolj egyet, Sam! — biztatták. Hangos kar képződött Sam körül. Sam a mankót hóna alá vette, egyik keze a csípőjén és a hivatásos tánco­sok könnyed mosolyával giggelni kezdett. Be­hunyt szemmel verte a taktust a robogó vonaton, mindenről megfeledkezve, a produkció gyönyö­rében szinte újjászületve. A nevető arcok körében a féllábu táncos valamely keleti szekta őrjöngő papjának tetszett, amint izzadva, roggyant térd­del, elfulladva csak giggelt rendületlenül, megfe­ledkezve rólunk; igazi művész, aki önmagát tán­colja mámorba.... Egyszerre aztán nagyot toppan­tott és a helyére szédült. A rokkant katonák tap­solni kezdtek rangosán, méltósággal; a sánták tempósan verték össze tenyerüket, a bénák ép ke­zükkel a térdüket ütögették, néhányan a sarkuk­kal dobogtak, mások a mankójukkal ütögették a padlót; egy tengerész elismerése jeléül éles fütty­szót hallatott . : . Sam a vállamra dűlt; még mindig a tapsra fü­lelt, az orra remegett, szívta magába, szagolta a sikert, mint egy illatos virágot. És, hogy bajtársai újra csak elmerengtek, hozzám fordult, egyetlen rokonszivhez a new yorki expressen: — Ugy-e, jól táncolok? Aztán sírástól náthás hangon: — .... hátra két lábbal dolgozhatnék! Sam pincér volt a Broadwayn, egy éjszakai tánclokálban, de mindig művésznek, táncosnak készült. Újra behunyta a szemét és percek múlva már elaludt. Bizonyára szépet álmodott! Látta magát frakkban, színes selyemruhák forgatagá­ban, a keringő párok után úgy szállt a fehér kon­fetti, mint frissen hulló hópelyhek a Central Parkban ... A rokkantak is elszunditottak, köz­ben Samról megfeledkeztek; aki ébren maradt, a saját bujára gondolt; mit talál otthon, hogyan fo­gadják asszonyok, gyerekek és mi lesz azután? Állomásnál riadtunk fel; Sam dörzsöli a sze­mét, alig tér magához. — Sam, — mondom,— jól aludtál, kis komám? Szünet. A szavakat keresi. Aztán a két kezét a homlokára szorítja és úgy felel, szinte dalolva: — Sikerem volt álmomban, de még milyen si­ker, tomboltak . . . És már újra aludni akar, hogy újra tapsviha­rokról álmodjék, bajtársam,Sam a féllábu művész, lebegni látni: boldog örökség; angyalt égben lát­ni: vigasz. ANYÁNKRÓL ÁLMODNI? Édesanyát látni: ajándékot jelez. A német ál­moskönyv: hosszú életet jósol. Édesanya amit mond: beteljesedik. Anyát (másét) látni: szándé­kod megvalósul. ÁRADÁSRÓL ÁLMODNI? Gond. Nagy felindulás. Betegnek nem jó; az egészségesnek bosszúság. Áradás, amely valaki­nek a lába előtt folyik: félelmed elmúlik. Áradás­ból kimagasló hegyet látni: szorult helyzetbe ke­rülsz. Árvíznek helyét látni (az 1756-os könyv szerint): amitől félsz vala, elmúlik. ÁR? Árral szúrni: vigyázatlanság; ne engedd ma­gad elámitani. ARANYRÓL ÁLMODNI? Intelem: nem mind arany, ami fénylik! To­vábbá: külső csillogás mögött belső értéket ke­ress! Aranyat látni: csalás, néha kis haszon. — Arannyal dolgozni: kár. Arany karkötő: kedve­sedről jó hir. Aranyruhát viselni: tisztességes do­logban lesz részed. Az 1756-os álmoskönyv sze­rint: aranykoszoru: hasznos dolog; arany- vagy ezüstedényből inni álmodban: jó: Aranyat ásni: szerencséd nem ott van, ahol keresed, hanem vá­ratlanul jön. Aranyat kovácsolni: jogtalan csele­kedetekre akarnak csábítani. Aranyat elveszteni: elveszted barátodat. — Aranyat ajándékba adni: gazdagság. Aranyat fizetni vagy kiadni: kétség­­beesés után öröm. Aranylánc: büszkeség. Arany­pénzt kapni: házasság, lakodalom. Aranyozni va­lamit: csalfaságban lesz részed. Arany és ezüst együtt: csalárdság. A különös álmoktól: aranytallérokat zsákból kihullani látni, amely zsákokat egy nagy kés vág­ná el: eltékozolt vagyont jelent. ARATÁSBÓL ÁLMODNI? Mindig áldást jelent! Aratáson lenni álmod­ban: kívánságod közeli jövőben teljesül. A régi német álmoskönyv szerint aratásban résztvenni testi munkával: örökséget várhatsz. Aratni: nem ismersz szükséget. Aratókat látni: öröm. Magad aratsz: jó egészség. Arató-ünnep: vidám napok. ÁRBÓC?' Egészség, jólét. Árbóc-kosárban vadlibát látni: kalandod lesz. A német nagy álmoskönyv szerint: boldogságod előtt állsz. BAGOLY KIÁLTÁSÁT HALLANI? Harag és betegség. Baglyot éjjel huhogni hal­lani: ragályos betegség. Baglyot fogni: szemre­hányás. Baglyot látni: meglopnak. Kernes Juszti­­nusz szerint: bagoly a következő intelemre tanít: ne csinálj éjszakádból nappalt. — 1759-es álmos­könyv szerint: baglyot látni: hosszú öröm. Szent István havában bagolyhuhogást hallani: hirt je­lez. Esetleg: levél rossz hírrel. Őszi kántortbőjt­­ben: hosszú ősz. TRAGIKUS MAGYAR ÉVFORDULÓ ... Msgr. Közi-Horváth József a Magyar Nemzeti Bizottmány ülésén megemlékezett a yaltai egyez­mény nyolcadik évfordulójáról, amely a Szovjet­nek lehetőséget adott Magyarország rabszolga­sorsba döntésére, MindszCnty Bíboros elitélteté­sének negyedik, Kovács Béla, a magyar kisgaz­dák legendás vezére, elhurcolásának hatodik év­fordulójáról. Mindszenty és Kovács vezették a magyar nép hősi ellenállását Moszkva ügynökei ellen. Közi-Horváth emlékezetbe idézte a második trianoni békeparancs hatodik évfordulóját és rá­mutatott arra, hogy a Szovjet akadályozott meg minden olyan indítványt, amely — elsősorban amerikai részről, — Magyarországnak kedvezett volna. Megállapította,hogy Eisenhower első kon­gresszusi üzenete uj korszakot nyit meg a kommu­nizmus elleni harcban. A magyar politikai emig­ráció teljes erejével és lelkesedésével részt kíván venni abban az offenzív jellegű háborúban, mely­nek eredményeként biztosra veszi Magyarország felszabadulását a Szovjet megszállás és a vörös terror alól. Magyar-Amerika mosolya... anwws* I. Ferencz Józsefről jegyezték fel ezt az anek­­dótát. Egyetlen orvoshoz volt bizalma: Kerzl udvari doktorhoz, aki gyakran felkereste, hogy a császár-király egészségi állapota iránt érdeklőd­jék. Ferencz József makk-egészséges ember volt s 80 éves koráig kisebb hüléseken kívül soh’sem volt beteg. 1916-ban bekövetkezett halála előtt néhány héttel újra tisztelgett Kerzl a magas pá­ciensénél és megkérdezte: zavarhatja-e a szokásos vizsgálattal. — Hagyjon békét, kedves Kerzl, — mondotta Európa első gentleman-je, az agg uralkodó, — ma ne vizsgáljon meg engem, ma igazán rosszul érzem magam. 2 És végül Pistike! A tanító megkérdi: — Vannak testvéreid? — Igen. — Te vagy a családban a legidősebb? — Nem. A papám, meg a mamám idősebbek.... Ha ebédre egy-egy jobb falatot vett ki a tányé­rára, be szívesen haza vitte volna annak a másik kettőnek, hogy az apja is kóstolja meg, Vérinek is jusson, hiszen úgyis hozzá szokott egy esztendő alatt. Este pedig lefekvés előtt imádkozott, úgy amint az édesanyjától tanulta. A szakácsnő, akit a patikáriusné még a város­ból hozott volt magával, végig hallgatta a félhalk imádságot, aztán megszólalt:-— Véri sohasem imádkozott!.... Pedig hát ti édes testvérek vagytok.-— Arról én nem tehetek. Nekem jól esik az imádság.... — De igazán különös!.... Véri szeretett tréfálni. —■ Nekem nem jön, hogy tréfáljak. Olyan az én természetem, mint a megboldogult anyámé volt. Szegény édesanyám!.... Nyugtassa meg őt az Is­ten haló porában is!.... A szakácsnő egy hét múlva ezt mondotta a te­kintetes asszonynak: — Mégis csak különb ez a Lidi. — Dolgozik, de kevés benne a finomság; na­gyon nehéz a keze!.... Aztán azt az utálatos csiz-TXSZÁN-DUNÁN MEGY A KOSSUTH... ^ Szabolcsi nóta 1953-ból Tiszán, Dunán mén a Kossuth csöndesen Mi hazánkból mén a muszka sebesen. Kossuth Lajos azt irta a levélbe: Takarodjon el a muszka fenébe! Vigye el a vörös rongyot, ÁVO-ját Vele együtt zöld parolis csákóját! mát a lábán ki nem állhatom..... Le kell a patkót venni róla. Különben nagyon tiszta lány. — És jó szive van! A tekintetes asszony nem is tudja, hogy minden jó falatjából félretesz és elviszi az apjának. — No ne mondja! — Az édesanyjáról pedig úgy beszél mindig, mint valami szent asszonyról. Véri dicsekedett, nogy ők régebben nagyon jómódú gazdák voltak és hogy az édesanyja az első famíliából való volt. — Nekem Véri jobban tetszett. Mig ezt betaní­tom, ugyancsak lesz elég bajom vele. Hát Véri? Neki pokol volt otthon az élet. A kopott szoba­padló, a rozoga bútordarabok, az alacsony ablak, a csorba fazekak, lábasok, a hitvány kemence, melyben alig lehetett tüzet élleszteni, a sovány eledel, apjának komor arca, a sok szegény asz­­szony, aki napközben oda járt, hogy panaszkod­jék, mert Lidi odaszoktatta szerető szavaival: — mindez Vérit irtózatosan bántotta. Az első napokban ki sem akart mozdulni a ház­ból. Szégyenkezve ment végig az udvaron, vagy a boltig, ha sót, gyertyát vagy holmi apróságot kel­lett vásárolnia. — Hát lelkem, kikoptál az úri módból? — sápi­­toztak a nénémasszonyok! — Más élet az, ugy-e, édeském! A kávé, a sült hús.... a parádé!.... Véri szeretett volna elfutni, hogy ne kelljen ezt százszor hallania. Ha pedig azt mondotta csak “truccból” is, hogy “jobb ez igy, mint úgy”, — akkor az arca olyan savanyu lett, mint az ecet.... Abból mindjárt kiolvasták, hogy Csegezi Véri nem úgy érzi, mint ahogy mondja. — Pedig be szép is vagy, te galambom! — di­csérték szembe a nénémasszonyék. Mire jó az ne­ked, koldus vagy, mint mi?.... NEGYEDIK FEJEZET Cseri Anna mesélget egy csomót Vérinek Cséri Anna Pestről jött haza az anyja temeté­sére, Pesten pedig egy nagy urnái (igazán az ember hajlandó azt hinni, hogy Pesten csupa nagy urak laknak) egy bankigazgatónál szolgált. Ti­zenkét forint bért kapott minden hónapban. Eny­­nyi fizetése még a tanítónak sincs sok faluban. Jaj, dehogy van! Cséri Anna igen ritkán jött haza, mert Pest messze van, a sok szegény rokon pedig várja a sok ajándékot, mintha a pesti vendég csupán azért jönne haza, hogy ajándékot osszon ki. Most aztán haza kellett jönnie, mert meghalt az anyja. Maradt utána egy kis házikó,csűr, kertecs­­ke. Nagy nyomorúságban halt meg szegény Csé­ri Gyurkáné; eleget fázott, éhezett is, mióta a lába meggyengült és nem mehetett napszámba dolgozni. íratott ő Annának több rendbéli levelet; elpanaszolta, hogy reá nehezedett vállára a ke­reszt, de Anna nem akarta a kérő szót megérteni. Karácsonyra küldött két forintot és vagy tiz da­rab narancsot. Az öregasszony elszopogatta a fi­nom úri narancsokat, de attól nem gyógyult meg; a két forint pedig hamar elfogyott. Cséri Anna hazajött a temetésre. Szép fekete gyászruhája volt, fekete kalapja, fekete kesztyű­je, éppen mint a városi kisasszonyoknak. A te­metés belekerült harminchét forintba* de Cséri Anna nem hozott annyi pénzt magával. Eladoga­tott hát -minden holmit, ami az öreg házban volt, eladta azután a házat is. így kitelt á temetés költsége, maradt is pár forint. Csegezi János atyjafia volt neki, azért hozzá­juk ment kvártélyra. Ott volt hely, s Véri na­gyon örvendett, hogy Annával egész áldott nap együtt lehetett. Bezzeg, tudott ez az Anna beszélni! Meny­nyi városi szót kevert a beszédjébe, hogy tudta elmesélni az ő életét. Hogy ő minden vasárnap sétál, hogy milyen szép kirakatok vannak, hogy ő farsangon bálba is jár, mennyiféle táncot tad, milyen kosztot kap, három forint jár vacsora pén­zül, egy-két 'hatost a bevásárlásnál is megta­karít. .. * Vérinek elállóit a szeme-szája! Tizenkét ío­­riint minden hónapban, három a vacsora pénz — ez tizenöt, hát még a többi. Aztán mesélt Cséri Anna a ruháiról. Magá­val most csak a feketét hozta le, mert hiába, gyászolni dukál az embernek az édes anyját, de otthon van zöld selyem, kék selyem, vörös se­lyem, nyolc blúz, egy téli kabát. Megmutatta a gyűrűit, meg az arany láncát; megmutatta a csipkés ingeit, a halcsontos fűzőjét. . . — Jaj, mennyi mindened van, te Anna!. . . — csodálkozott Véri. — Tudod, lelkem, a nagy városban keil is, mert különben az embert megítélik. Az ember ki sem merne menni az utcára ilyen ruhává), mint ti jártok itthon. . . — No ugy-e!. . . Eleget mondtam apámnak)... — Mit tudja azt a te apád, hogy milyen élet a városi élet. Te, ha nekem valaki azt mondaná: itthon maradsz, — én neki mennék a Daná­nak!. . . Én igen!-—■ Igazán ‘megtenned, Anna? — kérdezte iz­gatottan, nekipirulva Véri. — Meg én! Hiszen ez az élet mi? Hát élet ez? Kapálni, aratni, mosogatni, kendert törni, — s vasárnap a templomba járni. .... No, köszö­nöm szépen! így beszélgettek. Anna vett kávét, cukrot, te­jet, 's ketten kávét főzitek; vett lisztet, élesztőt: kalácsot sütöttek: — Nem tudnám megenni a barna kenyeret, szivem!. . . — Bizony, ez savanyu is!. .. . jegyzé meg szo­morú elégedetlenséggel Véri. — Te, nekem volt egy nagyságám. *1 — A mi, Anna? ; — Asszonyom, igy hívják az asszonyt Pesten. Várj csak, hadd meséljem el. Egyszer a pék MEGVIRRAD MÉG VALAHA 'fa Abauji bordal Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka, Eszemadta! Nem lesz mindig éjszaka, Megvirrad még valaha, Eszemadta! Eszemadta, teremtette, barna fattya, De sok csókot raktam rája, de hiába! Iszom én is veletek, Ha veletek lehetek, Egy pohár bort. Ha veletek lehetek, Iszom én is veletek Egy pohár bort. Ha veletek nem lehetek, jaj de bánom, Mert unalmas a magános dinom-dánom. ndm hozott elég kiflit; az asztalra jutott, de ne­kem nem. A nagysága különben is nagyon sze­­káns egy perszona volt, (juj, hogy haragudtam reá!) Azt mondja: “Anna, maga vágjon magának kenyeret a kávéhoz”. így bizony! De nem ma­radtam adósa. “Már pedig én inkább nem iszom meg a kávét! (így mondtam.) Nekem sehol sem adtak kenyeret a kávéhoz.. . én 'mindig olyan uraságoknál szolgáltam, ahol vagy kalácsot, vagy kiflit adtak a kávéhoz... No, képzelheted mek­kora patália lett belőle. Másnap már nem vol­tam a háznál. — Jézuskám!.. . szörnyülködött Véri és az ar­ca csak úgy lobogott valami nagy belső kiván­­ságtól. — Én nem engedem, hogy széki] ózzanak. Nem!...... A mostani helyemen a nagysága nem törődik semmivel. A szobalány felöltözteti, aztán megy sétálni. Én főzök, a nagyságos ur dicséri az ételt!...... Nagyon finom ur! Karácsonyra ezt a gyűrűt kaptam tőle. Tudod-e mit kóstál? — Nem tudom, Anna, hát én azt 'honnan tudjam? —■ szégyenkezett Véri. Pedig épenség­­gel nem volt arra oka, hogy szégyenkezzél:. — Tizenkét forint!...... Láttam a párját egy aranyboltos kirakatban. Ahol ezer meg ezer gyé­mánt köves gyűrű volt, bementem, s megkér­deztem......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents