Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)
1952-02-29 / 35. szám
August 29, 1952 A régi Magyarország... Krúdy Gyula feljegyzései az elmúlt világról FÉLSZAZAD ELŐTT ... Az étkezés kultusza felülmúlta a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, mig a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesedtek, mint a tölgyfák és testalkata leginkább üldögéléshez idomult, amint a r é g i , magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú szárnyas-kabát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfiak az első háború előtt viseltek (Ferenc József kabátnak is neveztek), a szabóknak előrelátó találmánya volt a növekedő magyar hasak befödésére. Nem is lehetett egy fecskefarkos, uri-kabátos emberből alispán. Has nélkül akár a világra se jött volna a magyar. A keszegemberek még a nőknek sem tetszettek ... Szép, kövér emberekre vártak az állások és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány, kecsege, agárhátu bírónak, fiskálisnak, polgármesternek, képviselőjelöltnek? E korszak heptikás írói nemzedéke, a bánatos tintanyalók és az Otthon - körbeli gavallérok honnan is tudták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni — még a költőnek is?.... Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz is illett némi férfias korpulencia.Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyó holdszerű arcképüket látta, bizony kiábrándult a versek írójából.... Csak a mihasznák, a betegek, a lumpok haltak meg soványan a régi Magyarországon ... Milyen szép hasak voltak! A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipó-hasak voltak föltalálhatok, mig a bíráknak, a hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint a dárda, amellyel megdöfték az igazságot, vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lógtak a kormány-pártiak hasai, mig az ellenzéken olyan kemény dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak. Milyen szép hasakat neveltek a házasemberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! .. . Mily megható volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hoszszu életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon ... Mindenkinek meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A méhes ebédutáni döngicsélésében, vagy a lugasban savanyu viz meg kertibor hült, amig a gazda mosolyogva forgatta a vicces újságokat. A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a jóságos hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja,mert a gondon könnyen lehetett segíteni... Ebédután szundikált az ember. A kerekre hízott asszonyok pedig egy hosszú életen át egyébre se gondoltak, mint arra, hogy — mit főzzenek ebédre? A spájzok, kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehérneműk megnyugtatták a férfiakat az asszonyok hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze csavargóit a háztól, mint éjjel a macska. A derék asszonyok összeültek és megtárgyalták a háztartásbeli bajokat, eseményeket. Mig a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, mikor az asszony csak háztartásról panaszkodik? Az első háború előtt harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszője, az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. A nemzeti energia és a vér lecsapolódott.... A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély. Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél? Vájjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hósszan pihent,- lassan, meggondolva élt, erős fiukat nevelt, szép leányokat hoztak a gólyák és mindenki jóllakott ebéddel, igével, csöndes politizálással? A tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe került. A férfigerincek elszoktak a hosszú háború alatt a tölgyfás megállapodottságtól. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik. A szép, kövér embereknek a századforduló befellegzett. M agyar-Amerika osolya_____★ 1 Pistike bejön a kertből és megkérdi a mamáját: — Van a ribizlinek lába? — Nincs, — feleli az anyja. — Jaj, mamám, — sírja Pistike, — akkor katicabogarat ettem ... ★ 2 A vajszivü apa alaposan elnadrágolja vásott kisfiát, de a gyerek jajgatására megenyhül és vigasztalni kezdi: — Ne sírj, nekem sokkal jobban fáj! Pistike bőgve tapogatja a verés nyomait. — Igen, csak nem ugyanazon a helyen! * 3 Két férj találkozik. — Hogy vagy megelégedve kedves nőddel? — Remek asszony, kérlek ... Otthon van a zenében,irodalomban, művészetben, csak otthon nincs soha ... * i 4 Két kereskedő találkozik. — Halló, öregem... Hogy megy a bolt? — Ne is kérdezd, az egy japán üzlet. — Hon pang, hon kong. Azonnali GARANTÁLT száHitózl RIMIFON-MR az uj TBC elleni gyógyszer, STREPTOMICIN, PENICILIN, INSULIN és minden más gyógyszer ! MAGYARORSZÁGRA IS, ahova minden szállításhoz magyarnyelvű utasítást mellékelünk! Neto kell várni export engedélyre! Hallgassa rádiő-programtmkat! vasárnap délután 3-tól 5-ig a New Yorki WWRL-en; vasárnap délben fél 1-től 2-ig a Bronxi WBNX-en; szombat délután 2 órakor a Philadelphia-i WTEL-en AZONNALI GARANTÁLT SZÁLLÍTÁS! Reichman Zoltán 4 volt budapesti gyógyszerész magyar patikája 1519 FIRST AVENUE, NEW YORK 21, N.Y. - Tel. TRafalgar 9-3980 5 Az agyonnevelt, szende kis Dorist partyra hívták meg, ahol oly szerényen ült az asztalnál, mint egy ibolya-csokor. Ha étellel kínálták, azt rebegte: — Köszönöm, én már ettem. Ha itallal kínálták, azt felelte: — Köszönöm, én már ittam. A fiatalság vidám történetekkel szórakozott; mindenki harsányan nevetett, csak a kis Doris ült némán, elfogódva. A háziasszony végre is megkérdezte tőle: — Hát maga, édes Doris,miért nem nevet? — Köszönöm, — mondta Doris, — én már nevettem. ★ 6 Az ifjú férj farkaséhesen rohan haza estebédre. A felesége pityeregve fogadja. — Drágám, ne haragudj, a steak megint oda égett! A férj rácsap az asztalra: — Angyalom, neked nem egy könyvelőhöz, hanem egy tűzoltóhoz kellett volna férjhez menni! ... ★ 7 János bácsi foghúzás erányában beállít a magyar dentisthez; megalkuszik, hogy injekció nélkül történjék. A fogorvos beülteti a székbe és odaszól az aszisztensének: Te, hogy elkerüljük János bácsi figyelmét, amikor benyúlok a fogóval,bökd meg alulról egy tűvel. A sikeres műtét után megkérdi a dentist, hogy fájt-e a húzás? — Eltűrhető vót, — feleli János bácsi, — de hogy ilyen mélyen legyen a gyökere, azt nem gondútam vóna. (Pályázat) Moszkva féltékeny a lLS+-re; nem tudja elviselni, hogy a világ érdeklődésének közppontjában ezen az őszön az elnökválasztás áll. Ennek is része lehet abban, hogy nagy hűhóval bejelentette: összehívják a pártkongresszust október 5-re, ami 13 évig eszükbe sem jutott. Hogy a központi hatalom az elnökség markába kerül, a Politburo (a politikai bizottság) megszűnik, az Orgbüro (a szervezési bizottság) jut nagyobb hatáskörhöz, megindul az uj ötéves terv, ez kulisszatologatás; nincs komoly jelentősége. Sztálin titkárának, Malenkovnak “trónöröki” szerepe sem hathat a szenzáció erejével, ez a bukaresti Kominform alakulása óta köztudomású. Mi a cél: a kommunista propaganda. A világ nyugtalanitása.A kiszolgáltatott nemzetek gazdaságának szorosabb láncrafüzése. Háborús készülődés. Az Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség augusztus 31-én, vasárnap és szeptember 1-én, hétfőn tartja évi gyűlését a Ligonier, Penna.-i Ref. Árva- és Aggmenház templomában. A nagy gonddal előkészített konferencia sorrendje: 31-én, vasárnap délután 2-kor: Megnyitó áhitat. Vezetik a Szövetség tisztviselői. Megalakulás; jelentkezés, bizottságok kinevezése, üdvözletek. 6-kor: Közös vacsora. Szeptember 1-én, hétfőn, d. e. 9-kor: Az Úrvacsora kiszolgálásával egybekötött ünnepi istentisztelet. Vezeti: Rév. Daróczy Mátyás,a Lelkészegyesüület elnöke. Ezután Ruszkai Lajos előadása: "Református életünk anyagi gyümölcsei a 60 év határkövénél”. 12-kor: Közebéd. 1.30-kor: "Református életünk lelki gyümölcsei a 60 év határkövénél”. (Rév. Szőke István előadása). Mindkét előadást hozzászólások követik. — A vezetőség nevében szeretettel kérem, hogy országos gyűlésünkön minden egyes gyülekezetünk képviseltesse magát lelkipásztora és legalább egy presbitere által. Legyen konferenciánk, Amerikai Magyar Református életünk 60-ik mértföldkövénél való mgállásunk, a hittestvéri találkozásnak és az egymás hite által való épülésnek áldott alkalma. Paqc 3 Oldal A grófné a halántékára szorította a kezét: — Istenem, Istenem, honnan tudja ezt az a? ember? Szavahihető? — Feltétlenül. Szavatalok a szavahihetőségéért. Később még többet tudott meg róla. így tudja, hogy fiát az egyik száműzetésre ítélt paraszt megmentette és meggyógyította. Az öreg hölgy hangos kiáltással felugrott és rettentő izgalmában fel és alájárt a szobában. — Fiam, fiam! Az Isten szerelmére, igazán él? Lehetséges, hogy él? Mondja még egyszer, van ilyen lehetőség? Él a fiam, él? Daniela szintén felkelt ültéből, erősen megszorította a grófné kezét. Féltette a következő bejelentéstől. , — Méltóságos grófné — mondta reszkető hangon, — elveszettnek hitt fia, a fiatal Smolenski Dimitri gróf él, ép és egészséges. A grófné felhördült és ájultan roskadt Daniela karjába, de pillanattal utóbb újra magához tért a karosszékben, ahová a leányka ültette. Daniela érdéit melléje és mély meghatottsággal megcsókolta a kezét: — Istennek hála, kedves grófné, hogy ezt az örömhírt túlélte. Nagyon féltem, hogy nem lesz ereje az elviselésére. Most már veszedelem nélkül megtudhat mindent. Legyen bátor és erős. Fia él éveken át éppen úgy siratta önt, mint ahogyan ön gyászolta az ő vélt halálát..... Hallott arról a székében elterjedt hírről, hogy Smolenski grófné a száműzetésbe menet, egy kis orosz állomáson meghalt és a fiatal gróf imádkozott is, az ön komornájának jeltelen sírjánál. A grófné szinte itta a szavakat. — Szóval szabadon él? Nincs már Szibériában? — kérdezte egész testében reszketőn. — Istenem, atyám, engedd meg, hogy most megőrizzem az eszemet. Ha csak álom, hogy a fiam él, ne ébresz fel ebből az álomból. — Nem, drága asszonyom, nem álom, hanem boldog valóság. Csoda mentette meg, csoda szabadította ki a rabságból. Közkatona volt, végigharcolta a háborút és nagy fáradsággal jövőt is teremtett magának. A grófné kebléből mély sóhajtás tört fel, megborzongott, aztán vad vágyakozásában vállonragadta a leánykát. — Dimitri, fiam!...... Drága fiam!.... Hol talállak meg? — kiáltotta. Daniela ráemelte szép, szürke, könnybenuszó szemét: — Édes, drága grófné, hamar, nagyon hamar viszontlátja a fiát. Kérem, küldje Natasát a szállodába, hogy kérdezősködjék'ott Kolniko István után. Ő elkísért ide azzal, hogy saját maga mondjon el önnek mindent. A grófné hevesen csöjngetett és amikor Natasa belépett, Daniela fölállt és elébe ment. — Kérem, Natasa, — kérte — menjen a szállóba és keresse fel Kolniko István urat. Ha megtalálja, kérje meg, hogy jöjjön azonnal ide. Natasa kérdőn nézett asszonyára: — Jól lesz igy, anyuska? A grófné idegeskedett. —■ Jól, menj csak gyorsan. Kocsin járj. Natasa távozása után a hölgy megragadta Daniela kezét: — Gyermekem, mondja, igazán remélhetek?.... Hihetek? Él a fiam, igazán? — Él! Hihet benne, ha csodának látszik is. Fia él és tudja, hogy ön is életben van. Én mondtam meg neki. — Ön? Ön, saját maga?.... Ilyenformán tudnia kell, hol van. Mondja meg nekem. A leányka erre ismét letérdelt eléje: — Drága asszonyom, most már bátorságot vehetek magamnak arra, hogy azt is elmondjam, amiről eddig hallgatnom kellett. Fia útban van önhöz. Itt van. Natasa magával hozza..... Csak azért küldött engemet előre, hogy előkészítsem a látására. Féltette önt a váratlan örömtől. A grófné egészen elerőtlenedett. Minden vére a szivét ostromolta. Egész testében reszketett...... Megfogta a leányka vállát, mint akinek támasztékra van szüksége. Úgy küzdött mégis a gyöngeségével és rettentő izgalmával, mint valami hős. — Istenem, csak most ne haljak meg. Engedd, hogy viszontláthassam fiam arcát, — úgy mondta ezt, mint szivéből jött imádságot. Eltartott egy ideig, mig a grófné egészen úrrá lett saját magán. Akkor aztán két kezébe fogta Daniela arcát és könyörgőn nézett a szemébe: — Drága gyermekem, mondja még egyszer, igaz, hogy a fiam él? Igazán él? És hogy közel is van hozzám? Daniela szeme fölragyogott: — Mind igaz, amit mondtam. És hogy a várakozás idejét megrövidítsem, elmondom, hogyan rendült meg Dimitri gróf az ereklye láttán és hogyan ismertem igy Kolniko Istvánban Smolenski Dimitrire. És reszkető hangon elmesélte mindazt, amit a grófné az előzményekről még nem tudott. Alig végzett elbeszélésével, amikor a ház elé érkezett a kocsi. A grófné kísérletet tett a fölállásra, hogy elébe siessen rég nem látott gyermekének, azonban képtelen volt arra. A lábai felmondták a szolgálatot. A székben kellett megvárnia Dimitri belépését. A fiatalember is halavány volt az izgalomtól. A szegény asszony felsikoltott és elébe tárta a karját. Anyai szeme és szive azonnal ráismert. — Dimitri, édes fiam! — Anyám, drága jó anyám!.... A fiú térdrerogyott anyja előtt és mélységes áhítattal átkarolta derekát. Szorosan megfogták egymást, mintha félniük kellett volna, hogy újra elvesznek egymás számára. És szemük hosszan^ rajongón egymásba mélyedt. Daniela halkan kiosont a szobából. Nem akarta zavarni a viszontlátás túláradó boldogságát....... Szent pillanat vált, amely nem tűrt tanút. Fölkereste Natasát és neki is elmondott mindent. A jólélek oda volt az örömtől. — Mindig ismerős volt Kolnika ur arca. És ő mindig mosolygott; Natasának hivott és anyanyelvemen szólt hozzám..... Oh, drága szentek, mennyire örül majd anyuska. És, ugy-e, igazam volt, hogy ön nagy szerencsét hoz anyuskának? A legnagyob bszerencsét hozta..... Oh, gyertyát ajánlok föl Szent Miklósnak, mert hiszen oly boldog vagyok, mint maga anyuska. Benn, a szobában, mély csend volt. Nem volt egymáshoz szavuk, csak egymás nevét ismételték folytonosan. Aztán egyre csak nézték egymást s a kezüket simogatták, mintha lehetetlen volna betelniük egymás látásával. Végül Dimitri mégis fölállt és megcsókolta az édesanyja ősz haját. — .Megőszültél, drága anyám, én miattam. — A bánat festette fehérre, kicsi fiam. Áldott legyen Daniela ,aki »visszaadott nekem.... Fejedelmi legyen a jutalma. Dimitri kezetcsókolt és mosolygón nézett édesanyjára: — Öleld őt velem együtt a szivedre, édesanyám. Daniela még Kolniko István koromban a menyasszonyom lett. Neki köszönhetem, hogy újra megszerettem az életet, amelyet előbb Kolniko, az orosz paraszt, aztán Daniela bátyja mentett meg. Szerettük egymást, mielőtt még tudtuk volna, amit most tudunk. Bátyja egész, keservesen keresett pénzét oda akarta nekünk adni, hogy szerény otthont teremthessünk magunknak. Nemes, jó emberek ezek, édesanyám! Első kérésem viszontlátásunk után: fogadd leányodul Danielát. Megérdemli. Nagyon megérdemli. A grófné megcsókolta fia szemét: — Hívd be, édes fiam. Boldog vagyok, nagyon boldog, hogy legdrágább kincsemmel, veled jutalmazhatom meg. Nem csak most kell megszeretnem. Szerettem mindig és hogy most idejött, nem is ereszthettem volna el többé. Dimitra fölállt és kiment. Kiáltására Daniela hozzásietett. A fiú átkarolta a derekát: — Gyere, szerelmem, menjünk be.... — az édesanyánkhoz. A grófné szeméből patakzott az öröm könnye,’ amikor eléje álltak. Megfogta és egymásba tette kezüket: — Gyermekeim, legyen az Isten könyörületes és engedje meg, hogy még egy ideig örülhessek a ti boldogságtoknak. — Szeretni, ápolni, óvni fogunk, édesanyám,— válaszolta Daniela. — Erős leszel és egészséges. A boldogság, hogy fiadat visszakaptad, felüdit majd és megfiatalít. És a grófné rámosolygott, könnyein keresztül. 38-IK FEJEZET Csodálatosan szép napokat töltött a jegyespár a grófnéval a tengerparti villában. Az öreg Krisztinát is elhozták a szállodából. Azt akarták, bogy néhány napig pihenjen, mielőtt hazautazik. Nagyon büszke volt udvarhölgyi szerepére. Szerencsére a grófné fia minden okmányát megőrizte és igy nem akozott nagyobb nehézséget, hogy őt régi jogaihoz juttassa. Herder igazgatónak levél ment, amelyben Diinitri a maga és menyasszonya fölmentését kérte, mert édesanyja nem egyezik bele az újabb válásba, egészségi állapota meg nem engedi, hogy velük együtt Berlinbe utazzék. Az igazgató természetesen nem akadékoskodott. Megértette a helyzetet. Daniela ezt a levelet intézte bátyjához: Kedves Bussom! Minden a legnagyobb rendben van. Dimitrim rátalált anyjára és a grófné a fiára..... Engem gyermekeként a keblére ölelt és nem ereszt el többé. Fogalmad sincs a szeretetnek arról a kincsestáráról, amelyet ennek az asszonynak a szive rejteget. Az öreg Krisztina igy egyedül tér vissza hozzád, hogy gondodat viselje. Tavaszig maradok itt, akkor valamennyien Berlinbe megyünk. Katónak is Írtam. Közöltem vele, hogy it maradok. Ö majd elküldi a holmimat. Csodálatosan boldog élet, amit itt folytatunk, ebben a gyönyörű világban. Dimitri édesanyja csupa megható hála, amiért fiát visszaadtam neki. Meghagyta, hogy neked is tolmácsoljam hálás köszönetét, amiért annak idején megmentetted az életét és barátságoddal ajándékoztad meg. Majd különben meglátod annak idején, milyen hálás minden iránta tanúsított jóságodért. \
