Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-06-06 / 23. szám

237 Madison Ava»*. Perth Aaboy. #. ' J, VOL. 46. ÉVFOLYAM JUNE 6, 1952 NUMBER 23. THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER PUBLISHED IN PASSAIC & BERGEN COUNTIES OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES, CLUBS, FRATERNAL AND SICK BENEFIT SOCIETIES .................................. r ■ ...............................■■■■— Egy évben három levelet írhatnak a rabmagyarok külföldre! A“NEW YORK TIMES” bécsi jelentése szerint a budapesti kommunista kormány junius elsejei rtndelete alapján a magyar állampolgár rokonainak, ismerőseinek külföldre évenként csupán három leve­let irhát. Ezért történt, hogy ezt a gyalázatos rendelkezést megelőző hónapokban máris megcsappant a levélforgalom Magyarország és a szabad világ között. A tudósitó még hozzáfűzi híradásához, hogy a Vas­függöny mögötti rabországok: Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Lengyelország ugyanezt a gonosz, kegyetlen rendelkezést léptették életbe. Gaztetteikért felelni fognak a muszkavezetők és hazaárulók! . . . Itt a válasz! ÜZEN A FŐSZERKESZTŐ ... Ösztöndíjas magyar, Hartford. A negyvenkilences emigráció kor­mánya 1860 szeptemberében ala­kult meg Kossuth Lajos elnöklete alatt! A Magyar Nemzeti Igazga­tóság tagjai voltak: Klapka György tábornok, aki a világosi fegyverletétel után sem adta fel Komárom várát és Teleki László, Kossuth után az emigráció legna­gyobb diplomatája, a “Kegyenc” cimü klasszikussá nemesedett drá­ma szerzője: ez a darabja több, mint félszázadig a budapesti Nem­zeti Színház műsorán volt. Telekit tudvalévőén Drezdában letartóz­tatták, Bécsbe vitték a császár elé, akinek kezét adta, hogy nem áll útjába a megbékülésnek. Haza ment pestmegyei birtokára, az el­lenzék vezére lett (határozati párt) és a kiegyezést eldöntő sza­vazás előtti éjszakán főbelőtte ma­gát. Klapka két év múlva mondott le az igazgatóságról, Kossuth éle­te végéig egyedül maradt. A Ma­gyar Nemzeti Igazgatóságnak fegyveres hadereje volt: az olasz­­országi Magyar Légió. Kossuth honvédéi vitézül harcoltak, úgy a király, mint Garibaldi zászlaja alatt. Klapkát Türr István követ­te a parancsnokságban, majd pe­dig Ihász, Telkessy és Földváry ezredes* váltották fel egymást 1866-ig, a háború végéig. Amikor az olasz megkapta Velencét, a Magyar Légió véglegesen felosz­lott. Kish János, Newton. Negyven­négy éve múlt Pünkösd napján, hogy búcsút mondott szükebb pátriájának,az abaujmegyei Gönc­nek, de máig is “jóízűen elmoso­lyodik”, ha felvidéki szólás-mon­dásokat, meg szállóigéket olvas. Mi is azt valljuk, hogy a közmon­dások a magyar lélek és a magyar észjárás legtalpraesettebb és leg­hívebb kifejezői. Kedvtelve hal­lottuk és több mint egy évtizedig jegyeztük azokat a kurta, tagadó, huncutkodó közmondásokat, ame­lyeket időn és téren át megőrzött emlékezetében. Kedves felszólítá­sára a következőkkel egészítjük ki gyűjteményét: Máié nem kenyér. Légy nem madár. Bélés nem rétes. Sodrófa nem disznóláb. Guba nem suba. Harmat nem eső. Lánc nem tánc. Egres nem szöllő. Gomba nem gombóc. Ami másé, nem tiéd. Ki igazán jár, nem botlik. Szives meghívását köszönettel fogadom. Ha arrafelé visz az utam, nem ke­rülöm el a Kish-farmot. De nem ami Fehér Ervin, Stratford. 1. Nincs nagyobb becsvágy,mint egy olyan társaságnak, vagy társadalomnak, amelyik az ostort inkább tűri, mint az igazságot: az igazságot a szemébe mondani. 2. Minden tü­csök magát tartja a világ közegé­nek. 3. II. Fülöp spanyol királyról mondták: “mosolyától nem mesz­­sze van tőrének hegye”. 4. Nem igaz a közmondás : “Hallgatni arany”1 — hiszen láthatjuk, hogy a leghangosabbak zsebelik be az aranyakat . . . LEHET FELEJTENI ? KÓSSUTH: “Vannak irtózatos emlékek, melyeket az idő balzsamos ujjai sem törölhetnek el, emlékek, melyeket, mert fe­lejthetetlenek, megbocsátani embernek nem adatott. A legyil­koltak csontjai elporladnak, a könnyek árja kiapad, az özve­gyek és árvák gyászruhái elrongyolódnak: de az emlékezet megmarad. Odaül az asztalhoz és megkeseríti az árvák morzsa­falatját, ürmöt vegyit a szomjuhozó poharába, ott reszket az árnyképben, melyet a házi tűzhely lángja a padlóra vet, bele­vegyül a szendergő kínos álmaiba, hazajár kisérteni, mint a lel­kiismeret marcangolása, még a szél sivitásából is kihallik a hangja . . . Hiába, hiába! A szívnek megvan a maga törvé­nye, mint a világtestek forgásának megvan. A szeretet Istene az emberi szivet nem érzéketlen kőből faragta!.... Barabás Pál, Greenwich. Hogy melyik az a Petőfi-strófa, amelyik ma leginkább a szivembe markol? Nehéz kérdést adtál fel,száműzött magyar testvérem. Petőfinek min­den strófája szivén üt, vagy me§­­simogatja a szivünket. Különösen távol a szülőhazától, ahol uj ér­telmet kapnák a versek, az álmok, az emlékek és a fájdalmak. Az a legszebb Petőfi versszak, amelyik öntudatlanul leggyakrabban fel­zokog bennünk. Engem ez a nyolc sor kisér már öt éve: A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, É néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén. Uj olvasó, Milford. 1. Aki csak a gazdagságára büszke, az ezzel szegénységi bizonyitványt állít ki önmagának. 2. Ne üsd meg a nőt, még virággal sem! 3. Jobb egy marék szerencse, mint egy zsák ész . . . Edward Derék, So. Norwalk. Hát valóban emlékszik a régi, bizony nagyon régen megjelent karácsonyi cikkre?! Emlékezetből néhány sorát — kívánságára — újra leírjuk: “Én a világon minden hitet jónak tartok, mert mindenik lelki szükségletet elégít ki. A leg­vadabb fanatizmust is többre be­csülöm a hitetlenségnél! Régi meggyőződésem, hogy akinek nincs hite, az szerencsétlen. A ké­tely és a bizonytalanság örök há­borgása miatt megnyugodni nem képes és lelki egyensúlyát veszti abban a szörnyű űrben, mely az élet vágyai és a halál enyészete között tátong. A hitetlen ember át van hatva attól a tudattól, hogy a halál befejezés: nem bizik tehát a jövőnek sem reményében, sem igazságában, sem megtorlásában. Életét nem tölti be a felelősség komoly érzete. Állati tengődésé­­nek korlátolt határai között soha nem élvezi a végtelenség gyönyö­reit és az örökkévalóságnak büsz­ke öntudatát”.' “Szedőszekrény ördöge”, New York. Persze, hogy az évszám té­ves. 1242 tavaszán vonult ki Batu Kán a felperzselt országból. Euró­pa akkori uralkodói borzalommal hallották a tatárdulásról érkező híreket, de sorsára hagyták IV. Béla királyt és a magyar népet az ázsiai pogányokkal szemben. Junius 16-tól fontos események színhelye Magyar-Amerika. Hét­főn, 16-án veszi kezdetét az Ame­rikai Magyar Református Egye­sület országos közgyűlése s előre­láthatóan a hét végéig fog tarta­ni. A közgyűlésen a washingtoni központi tisztikar, a vezértestület tagjai és a kiküldött delegátusok vesznek részt. A konvenció kere­tében természetesen a Bethlen Otthon vezetősége is gyülésezik. Az ünnepélyes országos közgyű­lés Ligonierben, a Ligonier-szálló nagytermében lesz. Junius 19-től 21-ig az American Life Insurance Ass’n (Bridgeporti Szövetség) fogja megtartani köz­gyűlését, Detroitban, a Statler Hotelben. Értesüléseink szerint a konvención 61-en vesznek részt: 4 központi tisztviselő, 8 igazga­tósági tag, a főorvos, jogtanácsos és actuary, továbbá 52 kiküldött delegátus. * Az “Amerikai Magyarság” tel­jes együttérzéssel kíván sok sze­rencsét á két méltán nagyon te­kintélyes magyar országos egye­sület tiszteletreméltó vezetőségé­nek! Az országos közgyűléseken kétségtelenül üdvös, az amerikai magyarság boldogulását előmoz­dító határozatokat fognak hozni, amelyek úgy az Amerikai Magyar Ref. Egyesület, mint a Bridgeporti Szövetség további szép fejlődését szolgálják. Mi csak azt kérjük, hogy tanácskozásaik során ne fe­ledkezzenek meg az óhaza balsor­sáról, a Vasfüggöny mögötti bör­tönbe zárt magyar testvéreink szenvedéseiről . . . Elnöki vétó a kiván­dorlási törvény ellen Benton szenátor a Kereskedel­mi Kamara estebédjén bejelentet­te, hogy az elnöki vétó útban van McCarren kivándorlási törvénye ellen. “Ez a törvény tökéletesen megtagadja Amerika szerepét a mai világban ...” JUNIUS HÓ 16-ÁN AZ "AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET" 19 ÉS 21 KÖZÖTT A BRIDGEPORTI SZÖVETSÉG tartja meg országos közgyűlését (Az “Amerikai Magyarság” washingtoni tudósi tójától) | Truman elnök fogadta a román-amerikaiak kül­döttségét. Vezetőjük, Craciun József, bejelentette az Elnöknek, hogy május elseje óta Bukarestben végzik íjárhozatos munkájukat ugyanazok a moszkvai “de­­jortálási szakértők”, akik 1951 májusában Budapes­­en adtak leckét a kommunista kormánynak a töme­ges elhurcolások lebonyolításáról. A román szár­mazású amerikaiak okmányokkal és ó-hazájukból most érkezett hiteles jelentésekkel bizonyították. Hogy valósággal állati sorsban^élnek Bukarest lakos­ságának ezrei, akiket a kommunista belügyminisz­térium “termelésre alkalmatlannak” minősített, i Truman elnök — amint azt a küldöttség tagjai kö­zölték az “Amerikai Magyarság” washingtoni tudó­­dójával, — megrendültén hallgatta végig a Vas- Vggöny mögött dühöngő moszkovita rémuralom újabb hiteles adatait. Majd válaszában Szovjet- Oroszország vörös cárjait háborús uszitóknak, hazu­goknak és tömeges gyermekrablásokban bűnösök­nek bélyegezte. A Kreml a béke jelszavával harsogja tele a világot, — mondotta az elnök a küldöttség­nek, — de minden céljuk arra vall, hogy ennek ép­pen az ellenkezőjét szolgálják. Most azt kiabálják, hogy mi mérges gázokat, bacillusokat használunk Koreában. Ebből egy árva betű sem igaz! Hadmű­veleteinkben soha meg nem szegtük a genfi konven­ciókat. Ezt a kommunisták tudják, nagyon is jól tud­ják. Az igaz tények azonban legkevésbbé sem be­folyásolják a kommunistákat. A tömeges elhurcolá­sok és gyermekrablások folytatódnak. Ez a leggya­lázatosabb cselekedetek egyike, amelyet a világtör­ténelem feljegyzett! Végül megjegyezte az elnök: Azt hiszik, hogy ezért egyszer nem jár fizetfcsóg? ★ A küldöttségre az elnök keresetlen, a szenvedő emberiséggel együttérző, felindult szavai mélységes hatást gyakoroltak. Többen könnyes szemmel jöttek ki az elnök fogadóterméből. A kihallgatást követő megbeszélésen elhatározták, hogy az Amerikai Ma­gyar Szövetséggel karöltve folytatják akciójukat a Szenátus és a Kongresszus tagjainak tájékoztatását illetően, továbbá annak érdekében, hogy a törvény­­hozás elé most kerülő “Genocide” (népirtási) javas­lat mielőbb törvényerőre emeltessék. Az Elnök Connecticutban, New Londonban, junius 14-én beszédet mond az első atom-submarin, a “Nautilius” vizrebo­­csátási országos ünnepségen. Tiltakozó nagygyűlés lesz a tervbevett uj Highway miatt! KÖZEL 1000 MAGYART ÉRINT AZ UJ ORSZÁGÚT TERVE Bridgeporton a West End, South End s East End lakói, üzletemberei és háztulajdonosai között nagy nyugtalanságot keltett az uj Highway megépítésé­nek most nyilvánosságra került tervezete. Négy év óta folyik ez a vita és Bridgeport polgárainak több­sége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uj or­szágút lehetőleg kerülje ki New England lüktető életű, forgalmas ipari központját, Bridgeportot. — A nult év augusztusa óta, úgyszólván hétről-hétre cyüléseztek West, South és East adófizető polgárai­nak egyesületei: Dezső Albert (West), Csemins James (South) és Font G. Stanley (East) elnöklete alatt. A polgárságnak ezek az ismert és elismert ve­zetői minden emberileg lehetőt elkövettek, a£ egyhá­zak vezetőivel karöltve, hogy a sokezer bridgeporti polgár nyugalmát és biztonságát fenyegető vesze­delmet elhárítsák. Ma minden jel arra vall, hogy a Highway-terv, amely derékban szeli ketté az érdekelt városrésze­ket, döntő stádiumba került. Commissioner Hill még a múlt évi augusztusi gyűlésen kijelentette, hogy ‘ valahogy majd lehetségessé válik, hogy a Highway a város forgalmas üzletnegyedeit elkerülje . . .” Most azonban már az a helyzet, hogy Westporton és Stamfordon kiszálltak az állami tisztviselők és el­kezdték az uj útvonalak irányába eső házak értéké­nek megállapítását — a kisajátítás érdekében. Ezek a háztulajdonosok, amennyiben a becslést sérelmes­nek tartják, a bírósághoz fordulhatnak igazságért. Az elmúlt évben ezrek fordultak levélben, sürgöny­ben, személyesen Lodge kormányzóhoz és McLevy polgármesterhez a Highway-ügyben, eddig minden eredmény nélkül. Most már a kormányé az utolsó szó! Felkerestük ez ügyben Dezső Albertet, a West End Tax Payers Association, Inc. érdemes, népsze­rű elnökét, aki az “Amerikai Magyarságának a kö­vetkezőkben nyilatkozott: — A harcot nem adjuk fel! A három útépítésben érdekelt városrész polgárságának az a terve, hogy tiltakozó nagygyűlést hívjon össze a Klein Memorial Auditóriumba, amelyre meghívjuk az állam, a város­háza és az útépítési hivatal illetékes tényezőit is. Itt nyíltan feltárjuk gondjainkat, panaszainkat és hite­les adatokkal fogjuk bizonyítani, hogy a tömeges házrombolások mennyi lakó, üzletember, háztulajdo­nos súlyos anyagi megpróbáltatását jelentik. Egyébként Herman W. Steinkraus, a Bridgeport Bras§ Company közbecsülésnek örvendő, lelkes el­nöke felhívást tett közzé, amelyben felszólítja a pol­gárságot, hogy levélben vagy táviratban tiltakozzék a mai Highway-tervek megvalósítása ellen. Bármim Festival! P. T. Barnumnak, a világ legnagyobb mulattatójá­­nak és Bridgeport No. 1 polgárának szelleme újra­éled julius 2 és 6 közt. Az idei “Barnum Festival” színben, változatosságban, látványosságokban, szó­rakozásban felül fogja múlni az eddigieket, amelyek emléke pedig élénken él úgy az öreg, mint a fiatal Bridgeportiakban és a környékbeliekben. A mosoly, a derű, a jókedv ünnepe a “Barnum Festival” És versenyt buzgólkodnak a Festival sike­rén: gyárigazgatók, egyetemi tanárok, egyesületek elnökei kereskedőkkel, diákokkal, munkásokkal. A városi és környéki egyetemek lázas izgalommal ké­szülnek a “király és királynő” választásra. Szervezik a cirkuszi előadásokat, amelyek, ha el nem érik, de megközelítik a város díszpolgárának, P. T. Barnum­nak lángeszű tömegmutatványait. Vájjon el lehet-e képzelni, bárhol kerek e világon, Amerikán kívül, hogy egy cirkuszigazgatót, ha még olyan zseniális, még olyan gazdag, még olyan bőkezű is, a város első polgárának nyilvánítson a közvélemény? Bridgeport büszkesége Barnum, mert ő alapította meg a világ fogalommá vált legnagyobb cirkuszát, mely az em­berek millióinak nyújtott olyan szórakozást, mint senki más előtte. “I pledge allegiance to the flag of the. United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nations, indivisible, with liberty and justice for all” rriTiT Ilk It IkHT elnök háborús uszítok­ti I# I 1/1 /I ml NAK, HAZUGOKNAK, GYER­­{ 1 lmUlVl.n.11 MEKRABLÓKNAK NEVEZTE A VÖRÖS CÁROKAT “AZT HISZIK, HOGY EZÉRT EGYSZER NEM FIZETNEK?”

Next

/
Thumbnails
Contents