Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-04-04 / 14. szám

April 4, 1952 Page 5. Oldal Amerikai mindentudó Hontalanok még mindig kaphatnak beutazó vizumot Amikor az amerikai Kongresz­­szus 1950-ben módosította a hon­talanok beengedését célzó 1948-as törvényt, a külügyminisztériumot és az alája rendelt konzulátusokat a következő feladatokkal bízták meg: 1. Nagybritánniában tartózko­dó lengyel hadviseltek részére 18 ezer vizűm kiadásával; 2. Kínai menekültek részére 400 vizűm engedélyezésével; 3. A görög menekültek részére 7500 vizűm kiszolgáltatásával és 2500 kedvezményezett vizűm en­gedélyezésével; 4. És ez a legfontosabb a ma­gyarokra nézve (Németországon, Ausztrián és Olaszországon kívül élő európai menekültek részére), akiket “Out of zone refugee”-nek neveznek, vízumok engedélyezé­sével. Ebből a négy feladatból az első hármat 1951 december 31-ikével teljesen befejezték. Ugyanakkor a Displaced Persons Commission is befejezett három feladatot: 1. az International Refugee Organiza­tion (IRO) nyugatnémetországi, osztrák és olasz menekültjeinek; 2. a legújabb politikai menekülteke nek és 3, a Venezia Giulia mene­kültjeinek az átköltöztetését. A fentemlitett 4-ik pont, mely­nek lebonyolítására a State De­partment kapott megbízást, nagy­ban különbözik a többitől. Első­sorban is ezek a vízumok 1954 junius 30-ig még kiadhatók. Hogy ennek a pontnak értelmében va­laki amerikai vizumot kaphasson, a következők szükségesek: 1. 1939 szeptember 1 és 1949 január 1 között európai területre kellett belépnie, amely Olaszor­szágon, továbbá Németország és Ausztria nyugati zónáján kívül esik; 2. be kell bizonyítania, hogy a második világháború kitörését kö­vető események következtében menekült el az európai születési helyéről, lakóhelyéről vagy állam­­polgárságának helyéről; 3. be kell bizonyítania, hogy a három fenti hely egyikére sem térhet vissza, mert faji, Tekezeti, vagy politikai üldöztetéstől tart; 4. be kell bizonyítania, hogy semmiféle más országban sem he­lyezkedett el véglegesen. A zónán kívüli menekültek ré­szére a bevándorlási -kvóták nem kedvezményes részének 50 száza­lékát lehet felhasználni. A Kongresszus határozata ér­telmében a kvótákból elsősorban az első és második kedvezményre jogosultak igényét kell kielégíte­ni. Az 1924-es bevándorlási tör­vény szerint minden kvóta felét az első kedvezményes kvótára kell forditani és a másik felét előbb a másodsorban kedvezményezettek­re. A zónán kívüli menekültek ré­szére csak azok a kvótaszámok adhatók ki, amelyek a két ked­vezményes osztály kielégítése után megmaradtak. De'\ha a két osztályhoz tartozók közül sokan jelentkeznek, nem marad kvóta­szám azok részére, akik nem ré­szesülnek kedvezményben; igy á zónán kívüli menekültek részére sem. Herve J. L’Heureux, a külügy­minisztérium vizumosztályának a főnöke, ez év január 18-án kije­lentette, hogy a zónán kívüli me­nekültek részére 18 hónap alatt összesen ötezer vizumot adtak ki. A legtöbbet (2700 vizumot) a lengyelek kapták. Ezután követ­keznek a csehszlovákok 680 ví­zummal. A harmadik helyen Ma­gyarország van, azután Litvánia, Oroszország, Jugoszlávia és Lat­via. Csak két svájci, egy francia, egy angol és egy ir bevándorolt volt, akit mint zónán kívüli mene­kültet lehetett Amerikába been­gedni. Mr. L’Heureux január hó 18-án azt is mondta, hogy az akkor ren­delkezésre álló kvótaszámok mind ' kimerültek a magyarok, bulgárok, esztek, lattok, litvánok, lengyelek, románok, oroszok és jugoszlávok részére. Jelezte azonban, hogy márciusban és későbben néhány kvótaszám fel fog szabadulni. Ja­nuár 18-án csak a következő or­szágokból származók részére vol­tak szabad vízumok: Albánia, Ausztria, Csehszlovákia, Danzig, Németország és Olaszország. A zónán kívüli menekültek ké­relméhez csatolni kell Affidavitot (eskü alatti nyilatkozatot) arra nézve, hogy a kérelmező nem fog Amerikában semmiféle közjóté­konyságot igénybevenni, vagy ar­ra, hogy állást, lakást és amerikai címére szóló hajó- és vasúti je­gyet bocsátanak a rendelkezésére. Ez utóbbit csak amerikai polgárok adhatják; az előbbit, minden ame­rikai lakos. Amerikai polgár elne­vezés alatt nemcsak természetes személyeket értenek, hanem cége­ket is, amelyeknek székhelye az Egyesült Államok területén Van és jótékony egyesületeket, amelyek a bevándorlók jólétét segítik elő és ezt a külügyminisztérium elismer­te. Az okmányokat az idegen la­kóhelyéhez legközelebbi amerikai konzulnál kell benyújtani és nem a külügyminisztériumnál. A zónán WE SERVE HIM Thousands of tests are made each year to guard his health. State and local health officers and our chem­ists are constantly on the alert for any trace of disease germs which might appear in the water supply. The Bridgeport area ranks high in water purity for the entire nation. kívüli menekülteknek nyújtott "Assurance”-ben meg kell nevez­ni az illető személyt. Az Assurances for Named Per­sons űrlapot a külügyminisztéri­umtól (Visa Division, Department of State, Washington 25, D.C.) vagy pedig a bevándorlók jólété­vel foglalkozó egyesületeknél le­het beszerezni. Common Council Kóbor Tamás: Ez üst-meny esző A hangulat valóban ünnepi és egyszersmind jókedvű.... A hosszú asztalnál az ünnepelt pár elnököl. Előttük az óriási nászbokréta..... Szemközt velük egy köv,ér, kö­zönséges ember ül, aki duzzadt ar­cába hunyorítva szemeit, ravasz vigyorgással el-elkiáltja magát: — Éljen a vőlegény, éljen a menyasszony, éljen az ifjú pár! És nagyokat nevet az elméssé­­gén és az ifjú pár is .mosolyog és fejükkel biccentve, nagyon sike­rültnek és furcsának találják — az elmésséget. Aminthogy elmés volt minden. Az üzleti személyzet — szintén ott ül a hosszú asztal végén"— meg­festette a szeretett ifjú párt olaj­ban, a legújabb fotográfiák után. Ott áll a hórihorgas ember előre­hulló, aszott fejjel, az arccsontján puffadt ránccal, mig az orcák be­felé estek a fogatlan állkapcsok közé. Szürkén, betegen, ráncos homlokkal és mérges komolyságu nézéssel. Mellette a nagyságos asszony, feltornyositótt, púderes hajjal, hogy őszülése ne lássák, erősen befűzve, hogy melle kidül­ledt, kicsinyen, tömzsin és elhízva, aránytalanul rövid lábakkal. Se­lyemruhában, tele ékszerekkel és félkezét ura karjába rejtve, félke­zét, meg a háta mögé dugva, mi­velhogy a keze őnagyságának na­gyon nagy. A gyerekek' viszont megfestet­ték édes szüleiket — szintén olaj­ban — a régi menyegzői fotográ­fia után. A férfi magasan, délce­gen, duzzadt, piros arccal és győ­zelmes, friss szemmel, kifent, fe­kete bajusszal, egy nagyon csinos, nagyon önérzetes vőlegény. Fél­karját a menyasszony dereka köré fonta birtokbavevő biztonsággal s a fehér ruhás menyasszony hozzá simul, — egy karcsú, vékony gye­rekleány, fátyolos, nyugtalan, őz­­szemekkel, vékonyka ajaka félig nyitva, úgy bámult a fotográfus gépébe. A két kép egymás mellett lóg a falon és mindenki nagyon sikerültnek találja az összeállí­tást. Most is olyan vagy, mint vol­tál, — mondja a humoros bácsi, — csak valamivel öregebb, sová­nyabb és csúnyább, hahaha.... A gyerekek rajongva néznek a szüleikre. Büszkék, hogy az ő ap­juk és az ő anyjuk olyan öreg és ünnepelt. A gyerekek között van Linácska vőlegénye is, egy szőke ügyvéd, aki egyre menyasszonya kezét paskolja és az asztal alatt valószínűleg a lábára is hág. Most egy kicsit izgatott, mert neki kell a legszebb köszöntőt mondania, mint ügyvédnek és mint vőlegény­nek egyaránt hivatása lévén a szónak uralma. Ki is vágja. Az előtte ülő párt példának választja a maga csalá­di boldogsága számára. Ernye­­detlen szorgalom, nagy gyöngéd­ség és hűség, ami nem olyan ne­héz, hiszen az ő imádott menyasz­­szonya — lelkes, meleg kézszori­­tás a piruló, könnyes szemű szép leánnyal — édes leánya annak a csodaasszonynak, aki kerek hu­szonöt esztendőt ezüstözött már meg és további huszonöt eszten­dőt meg fog aranyozni. Ez a gyönyörű ötlet egyszers­mind befejezés volt és tapsra ra­gadta az egész ünneplő közönsé­get. A fiatal ügyvéd a siker pírjá­val az arcán, izgultan ül le és a kis szégyenkező menyasszony ezúttal önfeledten hozzásimul. Amit a vőlegény nem hagy annyiban, ha­nem heves csókot nyom a meny­asszony arcára, aki sikolt és a csók helyét keszkenőjével még pi­rosabbra dörzsöli. Ennek ellené­ben a vőlegény kap egy hálás és meleg csókot az ünnepelt mamá­tól, egy szerető vállveregetést a papától s amint sorba jár, pohará­val, az összes bácsik megölelik és az összes nénik megcsókolják. El­olvadva, de megelégedetten ér vissza a helyére. De ekkor fölemelkedik az ün­nepelt férfiú, jobbkeze elrévedez­ve nyúl a pohár után, balja két ujja közé fogja az állát, azután megszólal lassan, akadozva s gyo­morbajos hangján a következő beszédet vágja ki: — Tisztelt hölgyeiéi, uraim, szeretett gyermekeim, barátaim, ti is kedves barátaim, akiket szeren­csém van üzletemben foglalkoztat­ni! Nem vagyok szónok és nem találok kellő szavakat a ragasz­kodásnak és szeretetnek előttem szólott kifejezéseinek megköszö­­nésére. De ti ismertek engem és körülbelül gondolhatjátok, hogy egy magamfajta embernek micso­da mondanivalója lehet a jelenlegi helyzetben. Igenis, amikor a mai napon ezen a helyen ülök, elége­detten és önérzettel tekintek visz­­sza a lefolyt időre. Elégedetten, mert ezelőtt huszonöt évvel jól választottam; az a nő, aki akkor a menyasszonyom volt, a lefolyt idő alatt mindig olyannak mutatko­zott, amilyennek álmaimban kép­zeltem a jó feleséget és a jó csa­ládanyát. Mindig hűséges, szor­galmas és szerető feleségem volt, jó gazdaasszony és takarékos és az üzletben úgyszólván — a jobb­kezem. — Mi lett volna belőlem és csa­ládomból, ha nem ilyen a felesé­gem? Ne is kérdezzétek, szeretett közönség. Sohasem lett^volna be­lőlem az, aki vagyok. Mert, ked­ves barátaim, akik most üzleti al­­kalmazottaim, én nem röstellem bevallani, sőt büszkén hirdetem, hogy ezelőtt huszonöt évvel ne­kem a Dob-utca és Kereszt-utca sarkán volt a boltom és segédet nem tartottam. Apró szabómeste­rek voltak a kuncsaftjaim s én sa­­játkezdleg szolgáltam ki az inaso­kat. És az a nő, aki most a leg­jobb társaságban is mutatkozha­­tik, ha otthon elvégezte a házidol­gokat, eljött a boltba és segített nekem kiszolgálni..... Nem éltünk könnyelműen a mának, hanem ga­rast garas után félretéve, dolgoz­tunk és nélkülöztünk, hogy előbb­re vigyük az életben és ha majd öreg napjainkban nem tudunk dol­gozni, ne legyünk terhére senki­nek és ha édes, drága gyermeke­ink megnőnek, ne kezdjék ott az életet, ahol mi. Igenis, a nagy cég, amelynek egyedüli tulajdonosa vagyok és amely huszonöt alkal­mazottnak ad kenyeret, a Dob­utcában látott napvilágot, erről mindenki meggyőződhetik a ke­reskedelmi törvényszéknél, mert a cégem már akkor is bejegyzett cég volt. (Az alsó asztalon, az alkalma­zottak között ámuló mozgás.Bern­stein ur, aki öregebb az ünnepelt főnökénél és maga is önálló volt s Gombos urat már harminc év óta ismeri, tanuskodóan bólogat a fe­jével: csakugyan, ő látta a Gom­bos Ignác firmát a Dob-utcában.) — Ma pedig, tisztelt ü nneplő közönség, ha visszatekintek a le­folyt huszonöt évre s annak ered­ményeire, jogos önérzettel mond­hatom: a jó Isten megáldott engem és én ezt szeretett nőmmel együtt megérdemeltem. És szeretett nőm ma sem olyan, mint a többi asz­­szony, ma is szerény és takarékos és ma már szeretném, ha kevésbé volna szorgalmas,mert vittük any­­nyira, hogy az életet élvezni is megengedhetjük magunknak. Te pedig, drága leányom, aki nemso­kára szintén egy férfit boldogitani hivatva leszel, végy példát anyád­ról, az én szeretett nőmről s ipar­kodjál minden tekintetben hason­lítani hozzá..... Ezzel akartam az ovációt megköszönni. Szem nem maradt szárazon. Az egész ~ társaság olyan meghatott volt, hogy még koccintani is elfe­lejtettek. A vörös humorista szó nélkül megszoritotta a szomszéd­ja kezét, az ünnepelt felesége férje vállára hajtva fejét, csöndesen Sirt, a vőlegény ajkához vonta a menyasszonya kezét és édes né­zéssel suttogta: — Igen, nekünk is ilyen szép lesz az ezüstlakodalmunk. De végre is a meghatottság át­engedte helyét a vidám lakodal­mi hangulatnak. — Tánc! — kiáltotta el magát egy fiatal rokon és a társaság ha­talmas robajjal fölkerekedett, az asztalokat oldalt lódították s há­rom szál cigány rázendített csár­dásra. A humorista az ünnepelt nőt vitte táncra, az ünnepelt férfi azonban elnéző mosollyal az öreg urak közé vonult és az üzleti vi­szonyokról vitatkozott. Már hajnalodott, mikor a mula­tó társaság eloszlott. Ki melegen, ki alázattal kívánt még egyszer sok szerencsét a mai naphoz. A humorista mégegyszer hunyorí­tott a szemével: — Itt az ideje,hogy végre egye­dül lehessetek, A gyerekek is sorba elébük já­rultak, mégegyszer megcsókolták szüleiket. A vőlegény ügyvéd is elbúcsúzott, némán, csak hosszan­tartó kézszoritással fejezve ki ér­zelmét. — Most feküdjünk le — mond­ja Gombos ur ásítva. — Bizony alig állok a lábamon, — mondja Gombosné. Ahogy a súlyos butorzatu háló­szobában magukra maradtak, a ragyogó ebédlő után a kétes vilá­­gitásu éjjeli lámpa mellett, a két emberen különös elfogultság vett erőt. Az asszony lesütötte szemét, az ember végigsimitotta fakó homlokát, mintha valami nem jut­na eszébe. Egyik se tudta, mi lelte s végül erőszakkal lerázván a sa­játságos érzést, vetkőzéshez fog­tak és lefeküdtek. — Jó éjszakát, — mondja Gom- • bős ur és kezével a feleségéé után nyúl. — Jó éjszakát, — suttogja az asszony és a két kéz összekapcso­lódik. S ekkor Gombos ur simogatni ’ kezdi azt a kövér, gyémántgyürüs kezet és szivében melegség gyűl. — Édes angyalom, — mondja — az az igazi ünnep, hogy igy egyedül vagyunk, mint régen és én most is úgy szeretlek és min­dig szerettelek. Öreg bajtársam, szegény, nem volt részed sok örömben s az ifjúságunk elmúlt, de azért soha más asszonyon nem járt az eszem és ez is ér valamit, ugyebár? Az asszony halkan a párnába sir. így fogja át felkarjával az ura nyakát, ez meg vigasztalja. — Ne sírj, édes feleségem, nem éltünk hiába, a gyermekeink már élvezhetik a mi munkánkat és mi nem haltunk még meg.Tudod mit? Megyünk nászutra, ezüst nász­­utra. Jó? Az asszony csak egyre sir. És az emberben nyugtalankodni kezd az érzés, ez a sirás nem olyan,mint a lakodalmi meghatottságé volt. — Mi lelt, drágám? — kérdezi megrettenve. Az asszony közelebb vonja az öreg ember fejét és csókkal, köny­­nyel áztatja. —* Mi lelt, szólj? Ne sírj — da­dogja az nyugtalanul. Miért sírsz? fi a kövér asszony görcsös zo­kogásban tör ki és fuldokolva, szakadozottan mondja: — Olyan boldog vagyok, Ig­nác, ma először...... mióta együtt vagyunk...... nem az üzletről be­széltünk. “Klein’s Delicatessen and Lunchonette” 1459-61 FAIRFIELD AVENUE — BRIDGEPORT 5, CONN. Finom felvágottak, sajtok, halak. — A Zeisler-sütőde ízletes sü­­ményei állandóan kaphatók. BEECHMONT DAIRY Ice Cream­­különlegesáéget is árusítjuk. Vasárnap egész nap nyitva tartunk! ÁLLANDÓAN FRISS, hazai módra készült tu- "D "p 'T' U C J , ,< - , , , . ,, i»- AJ/ X X_/ VJ * ros, makos, diós, cseresznyés, almas, káposztás— Kérjük vásárlóinkat: szíveskedjenek telefonon előre megrendelni! Telefomszámok: 3-2865, 68-9649 és 68-9447 Lli=ir=ir=ii=ii=ii=ir=ii=ii=if=Ji=ir=ii=Jí=nr=Jt=Jr=^r^ j]i RÉGI 1 i szőrme-kabátját I TI ” Ü [1 teljesen átalakítjuk az 1952-es divat szerint. — Átalakítjuk, át- [I | szabjuk és felfrissítjük, uj bélést adunk, szinte hihetetlen áron, j] ; I^25dolIáré|rt isii E Kívánatra házhoz jövünk és teljesen ingyen adunk árajánlatot! E GOTTFRIED S FUR SHOP I Jill CONGRESS STREET, közvetlen a MAIN ST. közelében jj Bridgeport, Connecticut jj Telefonáljon: 3-0006 bebiztosított küldöncünkért! jj ^f^r=j|^i^r==jf=Jr=lr=ir=ilr==Jf=Jr==ir=Jr==ir==ir=zif=ln

Next

/
Thumbnails
Contents