Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-03-07 / 10. szám

Page 6. Oldal

March 7, 1952

AMERIKAI I MINDENTUDÓ

EGYSÉGBEN VAN

Az amerikai munkásság az egyenlőség eszméjének és az emberi alapjogoknak erős támasza. Az amerikai szakszervezetek mai erejüket annak köszönhetik, hogy idejében legyűrték az előítéletedet és egymásra való gyanakodásaikat, ami pedig eleinte aláásta életerejüket. — A most megjelent könyvecske: “Pioneers of Labor” (A munkásmozalom előőrsei) ezt a történetet meséli el a munkásmozgalom újoncainak.

A bányamunkások korai küzdelmeit sokáig gátolták az előítéletek és a belső egyenetlenség. A bányatulajdonosok mesterségesen szították a megkülönböztetéseket áz 1870-es és 1880-as években.Az itteni “bányabárók” Kelet-, Közép- és Déleurópából hozattak ki munkásokat, hogy a munkabéreket az igénytelen és tapasztalatlan újonnan érkezettek segítségével leszorítsák: a ssakszervezetek k-.alakulását meghiúsítsák. — A munkaadók" a bevándorlókat és a már emberöltőkön keresztül ott dolgozó ir, skót és angol munkásokat egymásra “heccelték”.

A munkásságnak az 1902-ik évi anthracite szénsztrájk alkalmával sikerült részleges sikereket elérni. “Dividi and Conquer” (Uszíts és győzz) volt a bányauzsorsok jelszava, amit még 1902 után is követtek egy darabig. — A munkások csakhamar rájöttek arra, hogy a szakszervezetek csak úgy erősödhetnek meg, ha mindenkit magukba foglalnak. A mai United Mine Workers (Egyesült Bányamunkások .Szakszervezete) a leghatalmasabb szakszervezetek

AZ ERŐ...

egyike az egész világon.

Az acélipari munkásság hasonló tapasztalatokon ment keresztül, amíg ezt az iparágat keserves harcok után megszervezhette. Az 1919-iki sikertelen munkabeszüntetés idején az acélipari vezetők s bankáraik mindent elkövetek az “Uszíts és győzz” politika érdekében, más mesterkedéseikel kapcsolatban. A Délről ezerszámra hozták fel a négereket sztrájktörőknek, ügynökeik pedig a bennszülöttek és bevándorlókat ingerelték egymásra

Az 1919-iki sikertelenségnek különböző okai voltak, de a munkásság tanult belőlük. Rájöttek arra, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy nem szervezték meg a négereket és nem adtak nekik ugyanolyan jogokat, mint a fehéreknek: megtanulták, hogy a bevándorlók legalább is olyan hűségesek szervezeteikhez, mint a bennszülöttek. Bár még több bérharc végződött eredménytelenül, a mai United Steel Workers of America (CIO) óriási méretű.

A ruhaipari munkás-mozgalom története másik példája annak, hogy csak a különböző fajú, nemzetiségű és vallásu munkás egysége teremtheti meg az erőt s hozhat eredményeket. Annak a többmillió bevándorlónak, aki 1890 és 1914 között ért partjainkra, körülbelül 10 százaléka zsidó volt. az orosz cári uralom üldözései elől menekülést keresve. Sokezer köztük alkalmazást nyert a ruhaiparban, más nemzetiségű és kultúrájú emberekkel együtt. — Az International Garment Workers

Union (AFL) egy helyi fiókjában 10 évvel ezelőtt megejtett seregszemle megállapította, hogy a tagok 47 féle csoportból származnak. De az egység akkor már régen létrejött. A ruhaipari munkások kivívták munkaviszonyaik feljavítását, megszervezték a viták békés elintézésének a módját. A ruha- és tüipari munkásság jogos büszkeséggel tekinthet a kivívott eredményekre és a felvilágosodott vezetőség bölcs irányítására. Ennek a szervezetnek sok más iparág is köszönheti sikereit és európai szakszervezetek hálás köszönettel emlékeznek meg az amerikai Garment Workers Union támogatásáról.

A “Pioneers of Labor” ismerteti a bevándorlók szerepét az amerikai szakszervezetek kiépítésében. Rámutat arra, hogy az American Federation of Labor sikeres kifejlődése főleg három embernek köszönhető Sámuel Gompers-nek, aki élete végéig az AFL elnöke lett és aki Angliában született holland zsidó szülőktől: a németszületésü Adolf Strasser-nek és a “Labor Day atyjának”, Peter ). McGuire-nek, aki ir bevándorlók gyermeke volt. A füzet kimutatja azt is, hogy az amerikai munkásszervezetek vezetői 38 különféle országban születtek.

Régi megállapítás, hogy a bevándorlók az amerikai hagyományok demokratikus eszményeiért jobban lelkesülnek, mint akik itt, Amerikában születtek.A szakszervezetekben tehát gyakran megtörtént külföldön született tagtárs figyelmeztette a többieket, hogy demokratikus örökségüket szüntelenül védelmezni és gyarapítani kell.

A “Pioneers of Labor”-t a Jewish Labor Committee és az Anti- Defamation League adták ki. A könyvből az a tanulság vonható le, hogy miután az Egyesült Államok — mint a munkásszervezetek is — a legkülönfélébb fajú, nemzetiségű és felekezetű férfiakból és nőkből verődött össze, csak megerőSödhetik, ha az egyenlőség és emberi alapjogok elveit — győzelemre vezeti a gyűlölködés, gyanakvás és előítéletek felett.

Common Council

beteglátogatók (Bridgeporton): Máté Jánosné: (Só. Enden): Pavliscsák József: (Stratfordon):Tóth Pálné: (Fairfielden): Páll Imréné. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Norton Ferencné, Kish Mihályné, Kucsera Jánosné. A vigalmi bizottság tagjai: Walsh Edwardné. Lázai Lászlóné, Vigh Mariska, Máté Jánosné, Páll Imréné, Nagy Józsefné, MagyarViktória. Lengyel Istvánná, Melkó Jánosné. Kish Mihályné és Tóth Pálné.

RÁKÓCZI SEGÉLYZö EGYESÜLET

69. Osztálya, Fairfield, Conn.

Gyűléseit tartja minden hónap második vasárnapján, délután két órakor a Kálvin Hallban (901 Kings Highway.

Elnök Szabó Ferenc: — alelnök Török János: pénztárnok Soltész János: titkár id.Straborny András, 86\ Iranistan Avenue, Bridgeport 5, Conn., telefon 68-1141; jegyző Borona István: —pénzszedő Magyar Viktória: beteglátogató s az Ifjúság; Osztály ügykezelője Soltész János, 375 South Benson Rd., | Fairfield, Conn., telefon 9-1485; vigalmi bizottság: Somogyi András, Porch János, Kiss Imre, Molnár Miklós. Orvas: Dr. Ralph J. Szűr, címe: 815 Clinton Avenue, tel. 4-2422. — Hivatalos lap az ‘Amerikai Magyarság”.

RÁKÓCZI SEGÉLYZö EGYESÜLET 14-lK OSZTÁLYA

Wallingford, Connecticut

Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Magyar Otthonban, 147 Ward Street.

Elnök Wigh János: — alelnök Koch Sándor: jegyző Porczio János; titkár Wigh István, címe: 95 So. Cherry St., telefon 9-5332; — pénztárnok Mushinszky István; pénzügyi titkár Szegedi, Miklós; pénztári ellenőr Grúz István: az Ifj. Osztály ügykezelője K. Csehovics István; beteglátogató Szeles József, címe: 94 South Cherry Street, telefon 9-5209;— ajtóőrök: Koch Sándor és Novák József; — tagszerző és kollektor Szilágyi József, cime: 361 Center St., telefonszáma 9-6359. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”.

BERLINI JELENTÉSEK SZERINT azokra a szovjetvonatokra, amelyek katonákat szállítanak vissza a Szovjetunióba, kommunistaellenes jelszavakat festenek. A kommunista rendőrség ezeket a vasúti kocsikat mellékvágányokra tereli, hogy a feliratokat lemossák. Ez azonban nem mindig sikerül, mert a jelszavakat többnyire olajjal festették a kocsikra.

Egyleteink kalauza

SUPREME FOREST WOODMEN CIRCLE NO. 2.

KOSSUTH NŐI OSZTÁLY

Elnök: Mrs. Mary Timko, 103 Fox St.; telefon 3-0736. Alelnök: Mrs. Elizabeth Varga. — Titkár: Mrs. Elizabeth M. Johnston, 103 Fox St.; telefon 67-3332; ugyan, csak a titkárnő a betegsegélyző ügykezelője. — Pénztárnok: Mrs. E. Kulcsár. —Jegyző: Mrs. Mary Bayer. —Trustee: Mrs. Stephen Mák. Számvizsgálók: Gáspár Piroska, Paul Istvánná. Az osztálynak 24 tagból álló Igazgató Tanácsa van. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Rákóczi Hall oldaltermében.

BRIDGEPORTI ELSŐ 1848-AS FÜGG.MAGYAR BS. EGYLET

Az egylet székhelye 429 Hallett Street. Az egylet tagja lehet minden magyar férfi 60 éves korig és minden magyar nő 55 éves korig. Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján az egylet saját termében, 429 Hallett St. és Fairfielden minden hó harmadik vasárnapján a Kálvin Hallban, 901 Kings High way. Mindkét gyűlés délután két órakor kezdődik.

Elnök Bridgeporton Simon Lajos; Fairfielden Rivnyák János.

Alelnök Bridgeporton Horváth Miklós; Fairfielden SzaSzák István. - Központi jegyző Szemétkó István. Központi titkár: Borsi József, kihez az egyletet érdeklő le- i velek küldendők. Cime: 528 Black RockTurnpike, Bridgeport, Conn, telefon: 6-0917. Központi pénztárnok Juhász József. Pénzügyi titkár BridgeportonTakács István; Fairfielden Scsavnyiczky József. Beteglátogató Bridgeporton: Juhász József. 1207 North Ave., telefon:

4-3892. Beteglátogató Fairfielden: Török János, cime: 99 Fiske St., Fairfield. Trustek: Juhász József, Leskó István. Házgondnok: Csorba Gyula. — Hivatalos orvos: dr.

, Orosz Lajos, cime: 555 Clinton

* Avé., telefon: 6-2279. — Hattagú bizottság, Bridgeporton: Takács István, Horváth Miklós. Gombos György, Kálmán János, Tóth Pál,

Csordás Ferenc. Hattagú bizottság, Fairfielden: Szajkó János, Somogyi András, Kovács Pál, Kis József, Takács János, Halász Mihály. Hivatalos lap: az “Amerikai Magyarság".

*

ELSŐ OSZTÁLY.

NEW HAVEN, CONN.

Elnök, pénztárnok, ügykezelő s levelező titkár Mayer Ignáz, kihez minden levél cimzendő, 180 Rowe St., New Haven. Conn.; alelnök: Sülök János; beteglátogató: Likvár András, 133 View St.; ellenőr: Sülök János; számvizsgálók: Sülök János, Barta István és ifjú Csapkovics János. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, délután 2 órakor a Magyar Házban, 142 Humphrey Street.

AMERIKAI ÉLETBIZTOSÍTÓ SZÖVETSÉG

“Bridgeporti Szövetség” 1. Oszt.

Elnök és beteglátogató: Árva János, cime 564 Kossuth St., telefon 4-2267. Ügykezelő: Grega M. Dániel, Holland Hill Road, Fairfield, Conn. tel. 9-9751. - Jegyző: Keresi János. 756 North Benson Rd., Fairfield, Conn. tel. 9-3970, akihez minden levelezés küldendő. Gyűléseit tartja minden hónap negyedik vasárnapján, a Rákóczi Hallban.

RÁKÓCZI SEGÉLYZö EGYESÜLET 147-IK NŐI OSZTÁLYA Bridgeport, Conn.

Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapját követő kedden, este 7 órakor, a Rákóczi Hall oldaltermében.

Elnök Messenger Károlyné: alelnök Norton Ferencné; jegyző özv. Matzonkai Jánosné, titkárpénztárnok és pénzszedő Magyar Viktória (cime: 624 Bostwick Ave.. tel. 3-8375 vagy 89 Round Hill Rd., Fairfield, Conn., telefon: j 9-4175); ellenőrök: Máté Jánosné, i Páll Imréné; — főbeteglátogató és tagszerző Kucsera Jánosné (címe: 309 Berwick Avenue, tel. 5-9514);

Egy pillanatnyi gondolkodás után igy folytatta:

— Ezen a ponton természetesen elválnak az útjaink.... Mindenesetre nemes embernek kell lennie, akit férjemül választok, de azzal, hogy mi a neve. rangja, rendje, egyáltalán nem törődök. Az én megítélésemben a nemesség csak a lelkiekben fontos......

Ilyenformán megtörténhetik, hogy egyszer én is megtagadom atyámnak az engedelmességet. Azért még sem akarom, hogy ezért a gyengességéért szivtelenül megítéljék. És sem küzdők ellene, mig csak okvetlenül nem kell. Alkalmazkodtam ahhoz a kívánságához is, hogy társalkodónőt vegyek magam mellé, már mielőtt önt megismertem. Most örülök engedelmességemnek..... És remélem, hogy megért. Falkner kisasszony és szívesen jön el hozzápk.

Daniela kezét nyújtotta:

— Nagyon, nagyon szívesen jövők — most, hogy megismertem önt.

A további beszélgetés során Daniela elmondotta Katónak a Lentikoffnétól való távozása minden apró körülményeit.

Azt akarta, hogy a leányka mindent tudjon róla. XVII, FEJEZET

Közben a háziúr Falkner Bussot a dolgozószobájába vitte. Ott szivart tett eléje és pompás likőrökkel kínálta meg.

— így, kedves doktor ur, most kedélyesen együtt vagyunk. Nagyon szeretném, ha végre lezárhatnók a találmányáról való tárgyalást. A szabadalmi hivatalban már mindent elintéztem: találmányát szabadalom biztosítja vállalatunk számára. Most nincsen egyéb hátra, minthogy a legfontosabb kérdésben is megegyezzünk. Már a követelése dolgában értem. .. Mik az igényei?

Busso rágyújtott a szivarjára és elgondolkodóan nézett a szivarból felszálló füst után.

— Szeretném, — mondta azután. — ha az igazgató ur tenne erre vonatkozóan ajánlatot.

Herder igazgató, aki zsebredugott kézzel állott a mérnök előtt, elismeréssel bólintott:

— Helyes, fiatalember, csakhogy én nékem üzleti elvem az, hogy sohase tegyek ajánlatot. Mindig és mindenkor megvárom az ellenfél ajánlatát.

Busso nevetett:

— Tudom, igazgató ur, hogy ön kiváló üzletember. De az akarok lenni én is. .. Mégegyszer kérem, mondja meg egészen őszintén, mennyit ér meg önnek a találmányom?

Az igazgató hangosan elnevette magát és megveregette a fiatalember vállát:

— No nézd csak!.... Szóval jó üzletemberré akar lenni ön is?

— Önhöz iratkoztam be, igazgató ur.

Herder most már egészen komolyra fordította a beszélgetést.

— Nos, nem bánom, — mondotta rövid habozás után, — ezúttal, mert jó szívvel vagyok önhöz, eltérek az elveimtől és én teszek ajánlatot. Tehát: kétszázezer márkát adok önnek a találmányáért, amely ezzel az én tulajdonomba megy át.

Egyetlen arcizomrándulással sem árulta el Busso az ajánlaton való nagy örömét. Tényleg okos és higgadt üzletemberként mutatkozott. Úgy okoskodott, hogy Herder bizonyosan sokkal többre értékeli a találmányt, ha kétszázezer márkát ígér érte.

Nyugodtan felelt:

— Ajánlata, igazgató ur, a szegény flótás részére, aki ezidőszerint még vagyok, súlyos kisértés.... De egyrészt tudom, hogy találmányom nagy hasznot hoz majd a vállalatnak,másrészt nem tudom, nyilik-e számomra az életben még ilyen kiaknázható lehetőség. Éppen ezért ajánlatát elfogadhatatlannak tartom, igazgató ur.

Az igazgató idegesen topogott:

— De doktor ur, kétszázezer márka csak elég csinos, tekintélyes összeg.

— A pénz túlságosan elértéktelenedett, semhogy ezzel az összeggel találmányom végleges ellenértékeként beérhetném.

— Hát halljuk akkor, mik az ön igényei?

Busso nagyot lélekzett, aztán erősen belenézett

az igazgató szemébe:

—- Elfogadom, igazgató ur, a fölajánlott összeget, de csak első részletfizetés gyanánt. Egyébként százalékos részesedést kérek a találmányommal elért tiszta nyereségből. Hogy mennyit? Mondjuk, tiz százalékot.

Herder felugrott:

— Teljesen kizárt dolog, kedves doktorom. Mit is képzel? Hisz ez óriási összeget tenne ki.

— Kérem, nekem sem lesz kifogásom az ellen, ha a vállalat ennél az óriási összegnél kilencszer többet keres majd a találmányon.

Az igazgató egy ideig föl és alá járkált a szobában, majd hirtelen megállt Busso előtt:

— És ha a találmányával megbukunk?

A fiatalember nyugodt maradt:

— Ha ennek az ellenkezőjéről nincs éppen olyan szilárdan meggyőződve, mint én, semmiesetre sem ajánlott volna föl nekem kétszázezer márkát.

Herder újra jóízűen nevetett:

— De hiszen ön egészen kitűnő üzletember. Még én is tanulhatok öntől.

— Ön semmiesetre sem, igazgató ur, — nevetett Busso. — Az olyan kereskedői lángelme, mint ön, nem tanulhat a magamfajta kezdőtől. Én annál töb-' bet tanultam öntől az alatt a rövid idő alatt is, amit

az ön oldalán tölthettem. Ön nagyon tetszett nekem és én igy szóltam magamhoz: “Ha boldogulni akarsz az életben, akkor nyisd ki a szemedet és tanulj a főnöködtől.”

Herder arcáról eltűnt minden kedélyesség. Tekintete, mialatt hallgatagon nézett Busso szemébe, határozottságot és szilárdságot árult el. Hangja is ellentmondást nem tűrő volt, mikor megszólalt:

— Amit most mondok, utolsó szavam ebben a dologban. Kétszázezer márkát adok rögtön, azután öt százalékot a mindenkori jövedelemből. Ennél egyetlen pfenninggel sem többet. Nem vállalhatok ennél több terhet, ha a vállalat nyereségét kockáztatni nem akarom.

Busso kivette szájából a szivart és ezt mondta:

— Elfogadom, igazgató ur.

Herder meglepődött:

— Mi az? Ilyen gyorsan? . . .

Busso mosolygott:

— Magam sem akartam öt százaléknál többet, hiszen én is ki tudom számítani, mennyi terhet bir el a dolog*De ha mindjárt öt százalékot kérek, ön, mint jó üzletember, ennek biztosan csak a felét kínálja.

Herdernek szavát vette ez az önvallomás. Egyideig csak nézett a fiatalemberre, azután hangosan elnevette magát: (,

— Az áldóját! És én még újoncnak nézem magát. Hiszen messze túltesz rajtam, doktorkám. Bevallom, nagyon tetszik nekem, ahogyan ezt az üzletet megesztergályozta. Ördöngős fickó, de azért ne bízza el magát túlságosan. Be kell önnek vallanom, hogy én is kezdettől öt százalékot szántam magának. Lepipálni nem engedem magamat. Legyen nyugodt: ennfjl az öt százaléknál többet egyetlen pfenninggel sem vasalhatott volna ki belőlem, sőt még annyit se* ha véletlenül kisebb számra határozom el magamat. Csak látni akartam, mennyire válik be, mint üzletember. Nos, sikerrel vizsgázott. Egyébként, azt kívánom, hogy keressen is. “Élni és élni hagyni” — mindig ez volt az üzleti elvem. Az üzletember, aki mindent maga alá kapar, rosszul számit, mert elriasztja magától a legjobb és legügyesebb embereit, akiket erős kézzel kellene fognia és érdekeiket az üzlet érdekeivel összhangzásba hoznia. És én biztosíthatom, hogy találmánya nagy nyereséget hoz a vállalatnak, meg önnek is. Találmányával fején találta a szöget. Általában, ön nagyon kitűnő ember. Minden nagyrabecsülésem az öné. .. Tudja, a maga Kolniko barátja is pompás fiú és okos is, de tőle olcsóbban vehettem volna meg ezt a találmányt.

Busso nevetett:

— Tökéletesen igaza van. Kolniko István nem üzletember, de annál jóval előkelőbb és már csak azért is tetszenie kell önnek.

— Tetszik is. Tudja, amikor úgy rámnyitja a szemét, mindig idegessé tesz az a föltevés, hogy valami társasági értelemben vett baklövést követtem el ... Ezzel az előkelő külsővel Kolniko nyugodtan lehetne arisztokrata is.

Busso különösen mosolygott:

— Gondolkodásában és érzéseiben is nemes ember. Nem is való egészen a mai világba.

— De ön annál inkább, doktor ur.

— Én érvényesülni akarok, igazgató ur. Nagy célokat tűztem magam elé. Ha szükséges lesz, a könyököléstől sem rettenek vissza.

— Helyes. Lássa, bármennyire szeretem is’mindazt, ami előkelő, üzleti téren az előkelőségnek nincs sok használhatósága. Ön mindenesetre viszi valamire, mert jelentékeny üzleti-érzékén túl is kapott valamit szüleitől, amit az enyéim nekem nem adhattak: jó nevelést. Ennek a pótlása majdnem lehetetlenség. De végeztünk, ugyebár? Menjük most már a hölgyekhez. Leányom azóta bizonyosan megállapodott az ön kedves nővérével. Egyébként nagyszerű leány a húga, előkelő, elegáns, igazán nagyon tetszik nekem. Nem baj, hogy szép is. A leányom bátran mutatkozhatik vele együtt is; nem kell, hogy madárijesztőt fogadjunk melléje. Ne aggódjék miatta, doktor ur,xjó dolga lesz nálunk.

— Erről meg vagyok győződve, igazgató ur.

— Nos, akkor mehetünk.

És a legjobb egyetértésben vonultak át a szobába, ahol a hölgyek tartózkodtak. Herder útközben elégedetten vizsgálta a bal szemszögéből a fiatalembert és közben igy gondolkodott: Kitűnő fickó! Kár. hogy nincs valami előkelő cime. Akkor szívesen vállalnám vömnek. így lehetetlen..... A leányom nagy

pártit csinálhat. Grófnál vagy bárónál alább — nem adom. Az uj idők megtépászták ugyan kissé a főnemesek nimbuszát, mégis jó a csengése a grófné vagy báróné címnek. Azért dolgoztam tiz heiyett, hogy ezt megszerezhessem a leányomnak.

Kató és Daniela a háziasszonnyal beszélgettek, amikor az urak beléptek a szobába. Herderné éppen Daniela keze után nyúlt és igy szólt hozzá:

— Hát akkor Isten hozta nálunk, Daniela kisaszszony. Akit az én Kató leányom szeret, az mindenki szeretetére rászolgált.

Herder igazgató kérdően nézett hozzátartozóira:

—• Nos, minden rendben van?

Kató fölemelkedett a helyéről és elébük ment az uraknak.

— Rendben, édesapám. Falkner kisasszony holnap már ide is költözködik hozzánk. Elvállalta a felkínált állást.

Közben Bussora nézett szép kék szemével.