Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)
1952-12-12 / 50. szám
December 12, 1952 Page 3 Oldal A nagy ii 04* Ka bitó titka BEFELLEGZETT A DON JUAN LEGENDÁNAK .. Mindnyájunk közös ismerőse, Don Juan, a világ legnagyobb “nőcsábásza”, akinek neve fogalom lett az egész világon. Eddig az volt róla a köztudat, hogy elragadó egyéniség volt, kitűnő megjelenésű, gazdag, bőkezű, megejtő ékesszólásu férfiú, akiben meg volt az a “bizonyos” vonzó erő, amely hatással van a női lélekre és képzeletre. Ma “sex-appieal”-nek mondanánk... Nos, mostanában megjelent egy spanyol Don Juan-buvár könyve, mely szétfujja a sokszáz éves legendát és legnagyobb megdöbbenésünkre száz és száz hiteles adat alapján állapítja meg, hogy Don Juan egész "play boy” pályafutása alatt egyetlen hajadont sem “csábított el” a. szó mai értelmében, vagyis: egyetlen leányt sem hódított meg férfiúi igézetével, hogy a szerencsétlen áldozat fejét vesztve, letérjen az erény útjáról. Hát mindenekelőtt Don Juan főtrükkje az volt, hogy nem fukarkodott a házassági ígéretekben . .. Amiben nyilván nagy része volt annak,hogy a 17-ik század Spanyolországában nem amerikai törvények uralkodtak e tekintetben, különben hősünk alaposan megütötte volna a bokáját.Don Juan első látásra megkérte annak a nőnek a kezét, aki megtetszett neki. És valóban, a lányok sokasága nem tudott ellenállni a szakállas lovagnak . .. Miért? Mert Don Juan Spanyolország egyik leggazdagabb arisztokratájának a fia, az akkori királyság egyik legjobb pártija volt. Don Juan áldozatai nem anynyira szerelmükben csalódtak, mint inkább reményeikben; nem lett belőlük egy előkelő spanyol ur felesége. Kora nem is abban látta Don Juan bűnét, hogy Öszszetörte a női sziveket, hanem abban, hogy cinikus módon — semmibe vette Ígéreteit,megszegte esküjét, kigunyolta a házasság szentségét, dacolt a vallás szent törvényeivel, istentagadó volt. Don Juan a mi értelmünkben vett Don Juan-ná csak Byron verses regényeiben válik. Most már a 19-ik század elején vagyunk, a regényes érzelmi élet fénykorában. A szerelem most már nem a test vad szenvedélye és nem is a házasság szelíd előjátéka, hanem nagy érzés, amely csodálatos gazdagságával elönti a lélek minden rejtekét. Byron Don Juan-jának az a sorsa, hogy szerelmet ébreszt minden nőben, akivel találkozik. Innen már csak egy lépés a modern, a fordított Don Jüanhoz, Shaw John Tanner-jéhez az aki el is hiszi, amit hazudik! Ez “Ember s Felsőbbrendü Ember”-; a kalandor örök-emberi tipusáben. Shaw itt azt bizonyítja,hogy! nak lélektanához tartozik, teljesen megfordítva igaz, mint| Szerb Antal ahogy a régi költők Írták: mindig a nő a kezdeményező, a nő a csábitó, szegény Don Juan hiába menekül előle, a nő mindenütt utoléri és végül feleségül megy hozzá. Még egy megdöbbentő felfedezést tettem a spanyol könyv olvasása közben. A hajótörött Don Jüant a tenger partra veti. Amikor ájulásából magához tér, éppen egy halászlány ápolgatja. Don Juan kinyitja a szemét s úgy csuromvizesen, azonnal beleszeret a halászlányba és mindjárt szerelmet vall neki. Azt hiszem, mindmáig ez a Don Juan-ok legfőbb titka.Hogy valaki Don Juan legyen, annak legfőbb feltétele nem az, hogy ő tessék minden nőnek, hanem az, hogy neki tessék minden nő. Aki válogatós, nem lehet Don Juan. És hogy mindegyibe rögtön, halálosan, feltétlenül szerelmes tudjon lenni, mintha ez volna az első nő, aki szivét megindítja. A múltja, a régi nők el kell hogy tűnjenek, — Don Jüannak nincs emlékezete — a jövőre nem szabad gondolnia, — Don Jüannak nincs fantáziája, — egész élete összpontosul a jelenvaló pillanatra, a kalandba. Mert jól hazudni csak az tud, HERCZEG FERENC: Mi POGÁNYOK wtfjmmsL mmmmmtm IRTÓZATOS KARCOK, LÁNGOLÓ SZENVEDÉLYEK, HALÁLOS SZERELMEK REGÉNYE M agyar-Amerika osolya_____★ Az uj Chaplin-film: “LIMELIGHT” • IRTA: WEBER TIBOR IEgy 11 éves magyar kislány elbűvölve olvasta el, angol eredetiben persze, Shakespeare Szent Iván-éji álmát. Angolul már megtanult a fogadott hazában, de az irodalomtörténetben még nem volt jártassága. így történt, hogy október végén rajongó levelet küldött Stamford, Conn.-ból a következő címre: Mr. William Shakespeare, Stratford-Avon, England. November közepén a stratfordi postahivatal a következő megjegyzéssel küldte vissza a levelet a feladónak: “Címzett 1616 április 23-án meghalt”. 2 Pesten évtizedekig a legerősebb ember Weiss Richard volt. Olympiai birkozó-bajnok; játszva összeroppantotta a vaspatkót és kettétépett egy pakli bridge-kártyát. Egy napon vidáman tért be a New York kávéházba és elmondta társaságának, hogy boldog, mert megmentette egy ember életét. —• Hogyan? — Azt mondta nekem a villamoson, hogy “ne lökdösődjön, maga marha, mert lerúgom a lépcsőn”. És én úgy tettem, mintha nem hallanám s gyorsan leugrottam a villamosról. 3 Az ökröt viszik a vágóhídra és közben igy elmélkedik: — Ej, ej, pedig világéletemben négylevelü lóherét ettem ... • 4 Két magyar évődik egymással az autóbuszon: — Te, ismerek egy csudaorvost, aki valóságos varázsló. Ott voltam a várószobájában; előttem bevittek hozzá egy süketet és egy vakot... — És? — Amikor kijöttek, az egyik hallott, a másik látott... — Ne mondd! — Igen! A süket látott, a vak pedig hallott. Kirakat előtt,a Main St-en. — Mit vesz itt, földi? — Lélegzetet. Chaplin uj filmje “Limelight”, magyarul rivalda-fényt jelent, a színpad villanylámpáinak vakító fényét és mindazt, ami azzal öszszefügg: küzdelmet a népszerűségért, a közönség kegyeiért; — pénzt, sikert, mosolyt és kacajt, majd amikor elérkezett a sikerek csúcsa: letörést, feledést, könynyet. Chaplin filmje a színész életének megrendítő komédiája... A történet főhőse, Calvero szerepét Chaplin alakítja. 1914 tavaszán vagyunk, Londonban. Calvero az angol Music Hall-ok egykor ünnepelt csillaga már az alkonyat szürkeségébe és a feledés homályába került és a beteg, öreg művész bánatát az alkolholba fojtja. Egy este — és itt indul el a film — Calvero ismét ittasan jön haza, de még igy is megérzi a kiömlő gáz szagát, mellyel az egyik szomszédja,Terry (Claire Bloom játsza), egy fiatal, szép ballet-táncosnő,akarja magát megölni. A félig ittas Calvero betöri a lány szobájának ajtaját s megmenti Terryt az élet számára. A csupasziv, szegény, öreg Calvero a lányt magához veszi és visszaadja az Életnek, a színpadnak, a világsikernek.... A lány szerelmes lesz az öreg művészbe. de az belátja, hogy tulöreg egy ilyen fiatal, szépséges teremtéshez és egyengeti — a végén sikerrel— a boldogság útját egy fiatal muzsikus, Neville (ezt a szerepet Chaplin egyik fia, Sydney alakítja) és Terry számára. Calvert menekül Terry elől, de a végén mégis összetalálkoznak és Calvert mégegyszer ünnepelt csillag lesz a londoni Music Hall színpadán; utoljára átéli a tapsorkánok minden izgalmát és gyönyörét és váratlan, szive dobog. Külön említésre érdemes a film kísérőzenéje, amelyet ugyancsak Chaplin szerzett: “Columbina halála”— nagyszerű balett-betét, a "Szardínia dal”, a “Bolhaszeliditő dala” és a “Dal a tavaszról”. És a szereplők? Claire Bloom, Chaplin felfedezése, az angol iskolának nyújtja a babért és Sydney Chaplin a zeneszerző és háborús tiszt szerepében szintén a legjobbat adja éppúgy, mint egy kisebb szerepben Chaplin másik fia: Charles, junior. Mindketten jó iskolába jártak . . . A “Limelight”, melynek megírása, szinrehozatala és felvétele kerek három évet vett igénybe, mint a többi chaplini film: — a Limelight is az ember örök tragikomédiája. Az Amerikai Magy, Segélyakció karácsonyi üzenete Karácsonyi bélyegeinket ismét kiküldtük támogatóinknak, nagyobbrészt országos testvérsegitő intézményeink jóvoltából. Köszönetünket fejezzük ki ezért a Verhovay, Amerikai Magyar Református és Bridgeporti Szövetség egyesületeknek és adakozó tagjainknak. Az eredményből ugyancsak nagy segítség megy a különböző európai országokban még nélkülöző magyar menekülteknek. Akikhez még nem jutott el legújabb karácsonyi bélyegünk, kérjük írjon címünkre. Az Amerikai Magyar Segélyakció hálás köszönetét mond a rászorultak nevében is a jószivü támogatásért és boldog karácsoződik a film A Limelight nézetünk szerint Chaplin legjobb alkotása. A Bajazzo örök meséje ez.megfürösztve Charlie Chaplin különös művészetének színes világában. Az emberi küzdelem madáchi elgondolásaival,egy finom női szív érzéseivel és egy öreg komédiás küzdelmével az életalkohy ólomszürke fényénél, melyet a végén mégegyszer vakító tündökléssel bearanyoz a festett világ csalóka sikere. Az uj Chaplin-filmben az “Aranyeső”, a "Cirkusz”,a "City Lights”, a “Modern Times”-nek valóban chaplini fordulattal vég- ^ ünnepeket és ujesztendőt kíván pártfogóinak. The American Hungarian Relief, Inc., 246—5th Ave., Room 509, New York 1, N.Y. Két milliárd “szemét-irodalmat” fogyaszt a ILS* A kongresszusi bizottság előtt, amely a “fajtalanságot s erkölcstelenséget terjesztő könyvek, képes kiadványok” ellen folytat vizsgálatot, megállapítást nyert, hogy ezeket az u. n. “Girlies”eket kétmilliárd példányban adják el évente az újság- és könyvárusok. Hollófekete, szárazfejü, karcsú, acélizmu paripa volt. Szeme oly tüzes és okos, mint egy ifjúé. És amint Thonuzóba fia elnézte a paripát, mely délcegen és egyszerűen, a szabad puszta jelképeként állott előtte, különös dolog esett vele. Szeme, amely édesapja halála óta nem tudott többet sírni, hirtelen megtelt könnyel és Márton hangos zokogással ölelte át a paripa nyakát. A várbástyán nagy csoportokban állottak a szomorkodó papok. Kezüket a köntösük ujjába rejtve, némán néztek az elvonuló had után. Még láthatták, amint a lovassorok bomladozni kezdenek és amint a vágtató sereg széles félholdban veszi körül ifjú vezérét. Hosszú, elnyúló ívben vágtatnak egymás mellett a besenyők, duhaj jókedvükben rikoltozva, a a nyergükben fölállva, a kopjájukat pörgetve és röptében elkapdosva. Nem is emberek, hanem lovas démonok. Harsogó hullám vágtat végig a pusztán, az emberi szenvedélynek egy óriási hulláma, amely diadalmasan sodorja magával a sápadtarcu ifjút, a puszta elveszettnek hitt és újból megkerült fiát. A föld pedig dörög alattuk. És a fiatal kanonokok közül, akik mind magyarok voltak, nem egynek, haj, nem egynek a szivét összeszoritotta a bus honvágy a puszta után. Úgy állottak a bástyán, mint a csonkaszárnyu madarak, amelyek a verőfényes levegőben úszó társaikat nézik. ★ * * Pár nap múlva, korán reggel, megkondult a csanádvári lármaharang, a várfalakra szólitva a fegyveres népet. Még a kanonokok is kivonultak, rozsdás sisakkal a fejükön, nyárssal, szekercével a kezükben. A besenyők néhány nyillövésnyire a vár falától átkeltek a Maroson. Mikor Vak Becs tisztába jött a szándékukkal, már azt is tudta, hogy a várat nem fenyegeti veszély. A lovas nemzetek, amikor hadba indultak, útközben szigorúan tartózkodtak minden fölösleges kötekedéstől. Egy jókora lovas csapatuk szembe állott ugyan a várral, hogy a kaput figyelje, de a derékhad ügyet sem vetett a marosváriakra, hanem repülő sietséggel kelt át a vizen. Az egyes seregeik tülökszóra, nyílegyenes sorokban ugrattak a folyó sárga vizébe. Az átkelés nagy rendben történt, ami nem csodálni való, mert háborús időkben a seregekben a legkisebb yétséget is halállal büntetik. A besenyő hadsereg egyébként igen nagynak látszott. A besenyők éppúgy, mint a régi magyarok, mindig nagyszámú vezetékparipával és teherhordó lóval '■•múltak háborúba. Egy-egy ijas vitézre nyolc-tiz ló is jutott. Útközben sűrűn váltogatták a lovat s csakis igy haladhattak azzal a mesés gyorsasággal, amely hadi sikereiknek főfeltétele volt. Ellenséges földön száguldozva, mindig gyorsabban jártak, mint a hírük. A várfalon álló papok között egyszerre mozgolódás támadt. — Ott a vezér! . . . Alpár a főemberek kis csapatának élén haladt, a lófarkos aranykopja alatt. Jó messzi volt ugyan a vártól, fekete paripája a nagy távolságban alig látszott nagyobbnak két arasznyinál, de a levegő tiszta volt és a papok még a vezér ruháját is meg tudták különböztetni. Barna bőrsuba volt a vállára vetve, alatta ezüstdrótból font inget viselt.... Cobolypréntes süvege mellé karvalyszárny volt tűzve. Mikor a vezér aznap hajnalban búcsút mondott a bégéi táborban visszamaradt őrhadnak,Seruzád főasszony hozzálépett és piros szalagszijakat font a paripája sörényébe. Közbe pedig áldást mondott a lóra, halk hangon, hogy Alpáron kívül senki meg nem érthette. Seruzád áldása ilyenformán szólt: — Szalagot fonok, szerencsehozó piros szalagot a sörényedbe . . . Vidd el lovam, vidd el ifjú vezéremet és térj meg vele . . . Ha harcba mégy, lovam, rémület süvöltsön előtted hollószárnyon, á patkód nyomában pedig ne éhezzenek a keselyük. Aranymarhák alatt nyikorogjanak körülötted a szekerek és szíjra fűzött rabok járjanak utánad sírva ... És ha ezer rabot ejt is a gazdád, Seruzád marad az ő leghívebb rabja ... És ha talál asszonyt, aki Seruzádnál szebb: Seruzád önkezével tépi ki annak szivét . . . A derékhad időközben már átkelt a folyón. A fekete besenyőkből formált utóhad közeledett a nyilhordó lovakkal. Alpár vezér egy utplsó pillantást vetett a város tornya felé és az elmúlt évek emlékei ekkor még egyszer átvillantak a fején. A Megváltó vonagló, vérző alakja, a merev szentképek, amelyek előtt éjszakákon át imádkozott, a töprengések, a lázas vágyak, a sötét kétségek, a rajongó önkívület órái, aztán a sátán förtelmes torzképe, amely örökké ott leskelődött szomorú cellája homályában: mindezek egy hoszszu, szomorú álom képei, amelyekre most vissza se akart már emlékezni. Ezer férfihang érces zengése ütötte meg a fülét. A fekete besenyők köszöntötték ifjú vezérüket. S amint Alpár elnézte a ragyogószőrü paripákon ülő ifjakat, akiket mámorossá tett szilaion lüktető vérük, ő is sarkantyúba kapta a lovát és sólyomként szállott végig a síkságon. A bakonyi nagy irtáson, a veszprémi völnvhen áll az asszonymonostor, amelyet István király épített görög apácák számára. A soktetejü sötét épület előtt nagy embercsapat telepedett még a vágáson. Az ujhitüek egy csapata, amely a felzendült óhitüek elől bujdosik..,. Nem is emberek, inkább rongyokba öltöztetett rémek ... , A nyomorúság megtört? erejüket, az örökös rettegés eltorzította arcukat. Reszkető állu, ívbe hajlott öregek vannak közöttük..... Vázzá aszott, rajongó tekintetű ifjak. Asszonyi torzképek, akik rongyos pólyákat szorongatnak a sovány mellükhöz. Az egész sereg olyan fakó és élettelen, mint a száraz haraszt, melyet dúló szélvész söpört öszsze a félreeső erdőzugban. A menekülők az esti kényérosztást várták... A tompa álmodozásukat egyszerre ijesztő hangok szakították meg: lódobogás, fegyverzörgés. Hamar megnyugodtak azonban, amikor észrevették, hogy német vitézek érkeztek a monostor elé. A dandár vezére zord tekintetű, szélesvállu, köpcös német volt, aki aranyláncot viselt a nyakában és láthatóan nagy tisztességben állott társai között. A Kunrát névre hallgatott. Balján egy hosszú, szép ember poroszkált: Diterik ur, a német ispán. Az urak nyeregből szállottak a monostor előtt, aztán döngő léptékkel' be^önűltak á boltíves folyosóra. ... — Ételt a szent kereszt bajnokainak, bort a szép asszonyok védelmezőinek! — kiáltotta Kunrát ur. Férfiember máskor nem léphette át az asszonymonostor küszöbét, az örökös rettegés napjaiban azonban a fejedelmasszony sokat engedett szigorúságából és illő vendégszeretettel fogadta a lovagokat, valahányszor erre portyáztak. A Komárom alatt táborozó Péter király sűrűn meneszt tett ilyen csapatokat a Bakonyba, hogy szemmel tartsák a monostorokat. Két feketeruhás nő fogadta a lovagokat..... Az egyik a főapáca volt, a másik csnád özvegye.Mikor Péter király elhagyta Székesfehérvárt, hogy füellő tábort verjen Komárom alatt, Csanádné nem érezte már magát biztonságban a királyi városban, amelynek lakossága erősen szított az Árpádokhoz A nagyasszony azért földijeinél, a görög apácáknál keresett menedéket. — Köszöntelek, jámbor urak! — szólt a fejecjelemasszony. — Mi hir a Dunán? — A Dunán minden csendes, — válaszolt Kunrát ur — és amíg Szent György szolgái ki nem ejtik kezükből a kardot, addig tarfejü pogány — nem is úsztat át a vizen. Most megszólalt Diterik ur, Csanádnéhoz intézve a szót. — És hol van leányod, a jámbor Zenóbia? Lovagi ajándékot hoztam neki a Dunáról. Az ispánné helyett a főapáca válaszolt. — Zenóbia meghalt! — mondta szárazon. — Meghalt? — Meg, a férfiak számára. — Apácává lett? A fejedelemasszony a fejével bólintott. — Édesanyja fölajánlotta őt a Boldogasszonynak és a szent szűz hallotta Zenóbia esküjét. Diterik ur, amióta együtt utazott a nőkkel Marosvárról Székesfehérvárig, igen megkedvelte Zenóbiát előkelő modora miatt és azóta is gyakran gondolt a leányra. — Miféle ajándékot hoztál a Dunáról? — kérdezte a főapáca. — Elfogtunk a nádasban hat besenyő fürkészőt, azoknak a tar fejét hoztam magammal. Csanád özvegye megijedt a besenyő név hallatára. — Inkább,sárkáriyfogat hoztál volna, mint besenyő fejet, — kiáltotta. — Ismerem a besenyőket és attól tartok, hogy bajt zúdítottál reánkl — Nagyasszony, — mondta — te nem nagyon bízol-,.Szent György szolgáinak vitézségében, ha “azt hiszed, hogy a pogányok valaha is által jöhetnek a Dunán. Ha csak repülőzsirral nem kenik meg a paripáikat, három fiápnál ‘előbb nero is érhetnek a Dunához. A pillanatban idegen hang szólalt meg, föiébresztve a bolthajtásos falak visszhangját: A marosi had irtár két nappal ezelőtt átkelt a Dunán és ma reggel földulta a pannonhalmi várat .. . . Mélységes csend támadt e szavakra. Egy ijesztően rut kis ember térdepelt az ajtóban. Az imént hozta be üstökénél fogva egy kopjás német. — Hol fogtad ezt az erdei manót ? —kérdezte Kunrát ur. — Nagyuram, — ázólt a rab, megcsókolva a kőlapot, amelyen térdepelt, -y- ha tudni kívánod, hogy ki vagyok, megmondom magam. Jó engedelmeddel legyen mondva: én nem vagyok erdei manó, hanem ájtatos keresztény és a nevem Lantos Ékese. Ha a márosvári nagyasszony nem tartaná méltóságán alulinak, hogy visszaemlékezzék egy szegény szolgára,akkor megmondhatná, hogy igazat beszélek. És megmondhatná az istenfélő és harcban rettenetes Diterik ur. — Nem ismeretlen előttünk ez a szegény ember, — szólt Csanándé. — Csongorádnál, a lázadó pogányok élői futva, hozzánk szegődött s Székesfehérvárig gyakran mulattatott bennünket (Folytatjuk)
