Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-09-26 / 39. szám

September 26, 1952 A régi Magyarország... Krúdy Gyula feljegyzései az elmúlt világról*** Őszi nap Gödöllőn a múlt század végén * * * Az udvarmester naphosszán vadász-csizmá­ban és bőrzekében járt. Őszre járt, hideg nap­sugarak laktak a fehér nyírfákon, a bágyadt nap korán aludni tért, mint egy szívbeteg em­ber, a hold megvilágította az elhagyott sétá­nyokat, éjfélfelé hosszadalmasan kongatott az óra az istállók homlokzatán. Erzsébet királynő délelőtt -tiz óra tájban szo­kott, kilovagolni az erdőre. Addig leveleket irt és olvasott; Bécsbe, az urához, I. Eerencz Jó­zsefhez; Nápolyba, beteg testvéréhez és néha Bajorországba indult levél; a korona mellé, amely a boríték hátán volt arany-nyomásban, sohasem felejtette el odaírni, hogy Gödöllőről kelt a levél és igy már erdők illata, hosszú ma­gányoknak ábrándossága, egyedül töltött őszi napnak zamata érződött a levélen, mielőtt a cí­mezett megnyitotta volna . . . Olykor egy későn nyílt virágfejecske is segített to­vább adni a hirt a levélbe pré­seken, hogy Magyarországon hosszú és gyönyörű ősz van .. . A Bécsbe küldött levelek mindig elmondták, hogy a magyarok na­gyon jó emberek, áldott a nézé­sük, zeneszó a hangjuk, a szivük pedig oly nyílt és jószagu, mint országuk szabad mezőségei; a kunyhók és paloták kéményeiből egyenesen száll a füst az ég felé, mint a fohászkodás. Ábrándvilá­ga egy sajátságos női léleknek kelt útra e levelek alakjában az udvari futár táskájában, ki pon­tosan délben indult el Gödöllő­ről. Erzsébet akkor már messze járt a kastélytól..... Egy fiatalos kedvű zöld vadász fütyörészve ballagott el a tájon, a délelőtti ködben nyugtalankodó varjak magosán szálldostak a fák fölött, mintha valamely nagy esemény történt volna náluk éjszaka ... A •kis vadászház égett le az erdőn s romjai most is füstölögnek, mint a szénégetők kemencéje az erdő­vágás fölött. A nagyvilág esemé­nyei, a távoli földrészek szenve­dései,vonagló emberi szivek, há­borúk s nagy szerencsétlenségek mind eltörpültek e napon Gödöl­lőn: hogyan történhetett, hogy az elhagyott,lakatlan kis vadász­ház meggyulladt és leégett? A csendőrőrmester hozta az első hirt. Az udvarhoz tartozó emberek töltöttek éji szállást a vadászházban, Wallmöden gróf, udvari tiszt paripáját megfogták az erdőn, mig gazdájának nyoma veszett. Ezenkívül női ruhákat, divatos kalapot, cipőt és felöltőt is találtak a szarvas-aggancsos előszobában, melynek bútorzatát megkímélte a tűz; 23 éve, hogy KRÚDY GYULA, az elmúlt félszázad nagy magyar író­­művésze elhunyt Estére világossá válott, hogy Wallmöden, a királynő udvar­tartásához beosztott kapitány és V. Ilonka udvarhölgy: eltűntek... Valamely kalandos körülmény­nél fogva, amely már soha sem fog kiderülni, őszi éjszakán a kis vadászházban találkoztak és a vadászház leégett, benne az ifjú nő és a hallgatag férfiú. Vájjon szerelmesek voltak egymásba — vagy csak a kiösmerhetetlen vé­letlen sodorta egymáshoz a vég­zet percében a szerencsétlen ifja­kat? Mily különös lehetett az őszi éjszaka, amely a két hallgatag embert az erdei ösvényen össze­hozta és a csillagtalan sötétség biztosan mutatta az utat a titok­teljes vadászház felé. A csendes éjben sem közel, sem távol nem zavarja beszélgetésüket senki, a róka és őz messze jár a vadvér­­szagu háztól, talán éppen életük történetét kezdik elmondani, mi­dőn egyszerre felcsap a láng a tetőn és ők szégyenkezésükben nem találják meg az utat, hanem ink'ább szemérmesen meghalnak? * Erzsébet másnap korán kelt s hosszú levélben számolt be az eseményről nővérének, a nápolyi királynénak. Miután az őszi na­pok mind zordobbak lettek Gö­döllőn s a leéget vadászház kör­nyékén mind szomorúbb lett a délelőtti lovaglás, a fatetők fö­lött a köd úgy füstölgött, mint a kapucinosok templomában a füs­tölő, a királynő parancsot adott az udvarmesternek: Budára mennek ezután. Az udvar őszi itt mulatósát csupán két egymás mellett lévő sirdomb jelentette a vadkacsa hideg szárnyán közelgő hópely­­heknek. Dwight Eisenhower az AFL konvent jén a Taft-Hartley-törvényről szól­va, annak megváltoztatása, de nem elvetése mellett foglalt ál­lást. Ő tdja jól, — mondotta, — hogy ez a törvény mai formájá­ban felhasználható a munkás­szervezetek szétzúzására. Ezen kell változtatni! Amerika nem akar olyan törvényt, amely ösz­­szetörheti a szakszervezeteket. A tábornok támadását Truman és Stevenson ellen némaság fogad­ta. Kenyérinség a cseh paradicsomban ! * * * Zapotoczky kommunista mi­niszterelnök beismerte, hogy a csehszlovák népköztársaságban komoly kenyérinség van és a la­kosság — amit eddig letagadtak — éhségtüntetéseket rendez or­szágszerte. agyar-Amerika osolya_____★ Azonnali GARANTÁLT szállítás! RIMIFON-fWf az uj TBC elleni gyógyszer, STREPTOMION, PENICILIN, INSULIN és minden más gyógyszer ! MAGYARORSZÁGRA IS, ahova minden szállításhoz magyarnyelvű uta­sítást mellékelünk! Neto kell várni export engedélyre! Hallgassa rádió-programunkat! vasárnap délután 3-tól 5-ig a New Yorki WWRL-en: vasárnap délben fél 1-től 2-ig a Bronxi WBNX-enj szombat délután 2 órakor a Philadelphia-i WTEL-en AZONNALI GARANTÁLT SZÁLLÍTÁS! Reichman Zoltán volt budapesti gyógyszerész magyar patikája 1519 FIRST AVENUE, NEW YORK 21, N.Y. - Tel. TRafalgar 9-3980 iiiiiiHiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiniiiiiiiiuiHiiiniiiiiiiiiiiiiiiimiii IEgy partyn régi ismerő­sünkhöz, — a szórakozott egyetemi tanárhoz — igy szólt az asztalszomszédnője: — Már nem emlékszik rám, doktor ur? ... Hiszen évek előtt megkérte a kezemet! — Ah, csakugyan ... És ön feleségül jött hozzám, asszo­nyom? • 2 Egyik magazin ügynöke fel­keres egy kereskedőt,hogy rábeszélje: minél több hirdetést adjon fel. — A reklám, uram, — magya­­gyarázza, — a siker és a gaz­dagság útja. — De kérem, — szabadkozik a kereskedő, — ez nem az én idényem és különben is ... . — Ide hallgasson! — Csupa fül vagyok! — Itt van például a kacsa . . . Tudvalévő, hogy ez a madár a legnagyobb csendben rakja le a tojásait. — Nos? ... — Ellenben a tyuk! Mikor a tyuk tojik, az egész baromfiud­vart felveri a kotkodácsolásával. És! — Ez a magyarázata annak, hogy tyúktojásban nagyobb a kereslet, mint kacsatojásban. • 3 A fogorvos elbeszéli a klub­jában, hogy jó napja van; páciense drága fogsort csinál­tatott és ma ki is fizette. — És mit szólt a borsos szám­lához? — kérdezték nem leple­zett irigységgel a kollegái. — Hogy mit szólt? A fogai­mat csikorgatta! • 4 Azt mondja egy new yorki magyar bridgeporti roko­nának: — Nálunk villámbuszok jár­nak. Az egyik megállónál ké­pen akartam törülni egy gorom­ba pasast és a következő meg­álló ártatlan utasát érte az ütés! — Az semmi, — mondja a bridgeporti lakos, — nálunk va­sárnap olyan ritkán járnak a buszok, hogy egy boldogtalan ember öngyilkossági szándékból elébük feküdt a Main Streeten és ott halt meg éhen ... • 5 Egy tökrészeg atyafi be­tántorog a bárba és whys­­kit rendel, persze tisztán. — Nem adok, — mondja a szalontulajdonos, — éppen elég van már magában! ■—■ N-n-nem nekem, kérem, hanem a b-b-barátomnak . . . — Miért nem ő jön be? — K-k-kin fekszik az utcán, a b-bár előtt. . . • 6Uj magyar hollywoodi csil­­lagocskánk lakásában fo­gadja legújabb lovagját, aki bá­mulva néz körül: a társalgószo­ba férfiarcképekkel van tele ... Meg is kérdi: — Ezek talán az ön ősei? — Ó nem, — feleli a glamour girl, — az ön elődei... • A papucsférjet megkérdik • egy társaságban: — Hogy érzed magad, öre­gem? Ijedten fordul a feleségéhez: — Mama, hogy érzem én ma­gam? ... • «Egyik honfitársunkat tanu­kép hallgatja ki a bíró és előzőleg figyelmezteti: — A vallomására esküt kell tennie, ennélfogva csak az iga­zat vallja és csak azt mondja, amit látott s nem amit hallomás­ból tud. Megértette? — Igenis, kérem. — Mikor született? — Bocsánat, bíró ur, — feléli a tanú, — csak hallomásból tu­dom ... Bármely ügyes-bajos dolgában forduljon bizalommal az “Ame­rikai Magyarság’’-hoz. Minden igazságos ügyben helytáll olva­sóiért! ’IIIIIHIIIIIHIIUIIIIII Fontos bejelentés? Page 3 Oldal HliüíüIiiStSíülllKír I I Üzletágaink: Pénzküldés továbbra is a világ minden ré­szébe. - Hajó- és re­pülőjegyek elárusitá­­sa. — Közvetlen Ca­­nadából vám-mentes IKKA SZERETET­­CSOMAGOK továbbítása. Gyógy­szerek átküldése. >— Bevándorlási ügyek és közjegyzői okira­tok elintézése, stb,— Van szerencsénk ezennel bejelenteni, Hogy Montreal, Que., “5! Canada városban, 1456 CITY HALL AVENUE alatti több EE mint 25 év óta fennálló irodáinkat, az általunk megvásárolt 1467 Mansfield St. | Montreal 2, Que., Can. | alatti uj, a lehető legmodernebben felszerelt és berendezett helyiségbe tettük át. Ezzel is üzletfeleinknek és barátainknak óhajtottunk jó 22 szolgálatot tenni, mert cégünk, amely az elmúlt 25 év alatt EE mindenkor a legpontosabban, legbecsületesebben és leglelki- 22 ismeretesebben szolgálta ki a magyarságot, most még az ed- 22 diginél is nagyobb kényelmet fog nyújtani mindazoknak, kik E» hozzánk fordulnak és megtisztelnek bennünket bizalmukkal. 22 ALEX A. KELEN LIMITED Ügyeljen mindenki az itt megadott Uj címünkre: PÉNZKÜLDÉSI ÉS UTAZÁSI IRODA 1467 MANSFIELD STREET MONTREAL 2, QUE*, CANADA HERCZEG FERENC POGANYOK A prépost észrevette Csanád ajkán a gonosz mosolyt és ekkor egyszerre úgy rémlett előtte, hogy belát a nagyur szövevényes leikébe. Leküz­dötte tehát fölindulását és hidegen mondta: — Meg vagyon írva, hogy nincs dicsőség a föl­dön, csak az, amelyet az egy Isten szolgálatában szerez az ember. És túlsókat hánytorgatják a ma­gyar urak azt is, hogy ez a föld a magyaroké. A nemzetek jönnek és tünedeznek, mint a folyóvíz habjai: örök ország csak egy van: Jézus országa. Csanád ur, amikor még Ajtonynak, a marosvári nagyurnak volt hadnagya, elszánt és veszedelmes ellensége volt a kereszténységnek. Később, hogy fölismerte az uj hitben rejlő ellenállhatatlan ter­jeszkedő erőt, István király szolgálatába szegő­dött és a királyi seregek élén véget vetett Ajtony hatalmának és életének. Azóta Csanád volt a ma­gyar kereszténység éles pallosa. Soha nem kért még tanácsot senkitől, Csanád ur ezúttal is tudja, hogy mit kell tennie. Ezúttal is ő lesz a pallos. Latba veti egész irtóztató erejét és minden kegyetlen elszántságát, hogy megvédel­mezze az uj rendet és hogy megvédelmezze a tu­lajdon országraszóló hatalmát és mérhetetlen va­gyonát. Az ispán talán még folytatfa volna az évődést, ha a paripája horkonva föl nem vágja a fejét. . . A báránykák soraiból morgás hallatszott.. . Ott voltak a besenyők határdombjánál, melyre Gellért püspök nemrégiben nagy fakeresztet állí­tott. A feszület, szentségtörő' kezektől kidöntve, most keresztbe feküdt az utón. A Megváltó alakja arccal a göröngyön pihent. A kereszt helyébe vé­kony, hosszú kopját tűztek, annak hegyére, gya­lázatos gúnyképpen, véres lófejet ütöttek . . . Tasziló pap homlokán két vérpiros folt jelent meg. —- Meggyalázták az Urat! — mormogta meg­semmisültem Az ispán arca elsötétedett. — Kigunyolnak engem! — hörögte. Csikófej volt, egy fehér csikó feje. A hajnali szél meglobogtatta két füle között a sörényt, szája pedig nyitva volt, mintha röhögne. Egyik legény le akarta verni a kopjáról. — Ne bántsd!.... — rivalt rá Csanád. — Majd csak akkor, ha a helyébe tűzöd a hitetlen szuka koponyáját. A hold ekkor sötét felhőfoszlány mögé bujt. A tömött sorokban ügető csapat olyan volt, mint egy óriás, fekete, tüskés hernyó, amely éhesen és mo­hón kúszik ki a besenyő puszta szive felé. V. Erősen hajnalodott már, mikor a Csanádiak el­érték a besenyő erdő szélét. Mozdulatlanul és figyelmesen nézték a hajnali ködben feketélő erdőt, mint a farkascsorda a juh­­akol falát. Elszántak voltak, de nem jókedvüek; hogy az aklot ezer veszett besenyő kommondor őrzi. Jó idő múlva vágtató lovas érkezett a ködből: Vak Becs. — Uram, — mondta — csudát láttam az erdő­ben! A besenyő tábor úgy eltűnt, mintha elnyelte volna a föld.... A kutyafülü asszony fölkerekedgtt és szekerestül, sátrastul egérutat vett. A téli szál­lását meg a takarmányát fölégette. — Utána! — kiáltotta Csanád. A várnagy igazat beszélt. A sötét erdőfalaktól szegélyezett hatalmas tisz­tás, ahol tegnap még egész sátorváros állott, most néma volt és elhagyott. A báránykák pémán néztek össze. A réten fül­ledt, szinte ijesztő csend ült. — Szél verje össze a bokájukat az ebhitüeknek, — fakadt ki Vak Becs, — mindig mondtam, hogy cimboráik vannak a várban! IRTÓZATOS HARCOK, LÁNGOLÓ SZENVEDÉLYEK, HALÁLOS SZE­­RELMEK REGÉNYE Az egyik lovas a kopjája nyelével egy halálra rémült embert terelt Csanád felé. Egy verem mé­lyén meglapulva találta, alva vagy alvást tettetve. A rab arcra vetette magát az ispán előtt s meg­csókolta a földet. Aztán térdre emelkedett, mi­közben a foga erősen vacogott a félelemtől. Első pillantásra meglátszott, hogy nem a hadi rendből való ember, de meg nem is besenyő., . A hátán háromhuros hegedűt viselt, amely eléggé elárulta a mesterségét. Egyike volt azoknak a cfca­­vargó regősöknek, akikre akkoriban igen rossz napok jártak, amióta Gellért püspök erősen meg­korholta a magyar urakat, amiért a regősök és ig­­ricek hiábavalóságait hallgatják és egész éjsza­kákon keresztül a terített asztal mellett ülnek. A csavargó kopott bőrzekét, kék gatyát és bocskort viselt. Zömök fickó volt, feltűnően rut, csupasz arccal és olyanféle tolvajszemmel, amelyről a Pép azt tartja, hogy pillantásától a szög is megreszket a falban. A hosszú haját németesen leszoktatta az arcára, úgy, hogy a két füle láthatatlan volt. Ez a körülmény azt a gyanút ébresztette a bizalmat­lan természetű emberben, hogy a fülét otthagyta valamelyik törvénybiró kezében. — Ki vagy?— kérdezte az ispán, vasvillatekin-i tétét a regősnek szegezve. — Istenfélő keresztény vagyok, — válaszolt szepegve a vágottfülü. — A nevem Ékese ... A; pannonhalmi szent atyáktól megtanultam, a betű­vetést és áhitatos éneket is tudok pengetni a ko­­bozomon. — Mit keres keresztény ember az ebhitüek ta­nyáján? ... — Zokon ne essék a szavam, nagyuram, nem önként vetődtem ide. Gyalogszerrel a kévéi vár­nagyhoz igyekeztem,aki kedvelője a jámbor éhek-; nek, de az este lefüleltek a réten portyázó határ­őrök ... — Beszéld el, mit tapasztaltál . táborban. De ügyelj a nyelvedre!.... 1 Ékese újból megcsókolta a földet. — Az életem a kezedben, nagyuram..... Mikor idehurcoltak, már egy sátor sem állott a tisztáson. Csupa fegyveres embert láttam az őrtüzek körül. Duhaj kedvük volt, danolgattak és ittak ... A be­szélgetésükből megtudtam, hogy a sátoros szeke­reik az asszonynéppel már délután útra keltek.. ’ Egy asszonyember mégis volt közöttük, azt ve­zérükként tisztelték valamennyien ... Amikor meglátták, hogy regős vagyok, nem bántottak, de arra szorítottak, hogy igyam velük és danoljak is nekik . .. Nem szívesen tettem, nagyuram, mert jámbor keresztény vagyok, de nem mertem ellen­kezni . . . — Ne fecsegj, hanem mondd el, amit láttál! — A hold már jó magasan járt, amikor egy aranysüveges ember érkezett a táborba.....Ekkor olyan istentelenségre vetemedtek, amelyre csak borzadva tudok visszagondolni és amelyet nem is merek elmondani . . . —• Beszélj! — Te kívánod, nagyuram, hát elmondom: lo­vat áldoztak a förtelmes bálványnak... A fehér csikót az aranysüveges ember szúrta le, a sátán átkozott főpapja. Mikor elfolyt a csikó vére, meg­­fujtak minden kürtöt s iszonyatosan csattogtatták a fegyvereiket . . . Aztán táncot jártak a lobogó máglya körül: a táncot pedig a vasinges asszony vezette . . . — Mikor keltek útra? — kérdezte az ispán. — Arról nem tudok, nagyságos uram. Hogy el­meneküljek tőlük, elbújtam a verembe. Mi taga­dás benne, sok bort itattak velem és igy mély álomba merültem. Csak akkor ébredtem föl, mi­kor a szolgádnak oldalba tetszett engem rúgni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents