Szabad Sajtó, 1950 (44. évfolyam, 40-45. szám)
1950-11-10 / 45. szám
K i rad o, 237 Madison Ave.. Perth Aratoy, ft. J. NOVEMBER 10, 1950 THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES_______VOL, 45, fiV. NUMBER 45. SZÁM A keddi választások több eredményei Lodge, Dewey, Taft/ Lehman, McMahon, Impellitteri győztek E pillanatban, amikor ezeket a sorokat írjuk, még nincsenek bent a választások végleges eredményei, de annyi már eddig is bizonyos, hogy a republikánusok öt szenátorságot nyertek, ahhoz, hogy többségük legyen a szenátusban, hét uj szenátort kell behozniok, A választások egyik legnagyobb meglepetése, ami bennünket elsősorban érdekel, hogy John Davis Lodge, a magyarság barátja, nagy győzelmet aratott Chester Bowles. Connecticut jelenlegi demokrata kormányzójával szemben. 1948- ban Chester Bowles 2,200 szavazattal győzött, John Davis Lodge pedig most több, mint 16,000 többséggel lett megválasztva Connecticut kormányzójának. Ez a győzelem nemcsak a connecticuti magyarság, de az egész amerikai magyarság nagy elégtételére szolgál, mert Lodge a magyarság igaz és őszinte barátjának bizonyult a kongresszusban és nemcsak az amerikai magyarság, de az óhazában szenvedő magyar nép érdekében is igyekezett minden lehetőt elkövetni. Amikor legőszintébb jókivánatainkat küldjük John Davis Lodge-nak, gratulálunk Nagy Emilnek is, aki Lodge támogatására megszervezte a connecticuti magyarok bizottságát, amelyben mellette elsősorban Dobey János dolgozott nagy energiával. Dewey szintén győzött New York államban, harmadik alkalommal választották meg az állam kormányzójának. Viszont Lehman szenátor nagy,, többséggel győzött republikánus ellenfelével szemben. A republikánus és hivatalos demokrata jelölttel szemben a független Impelletterit választották meg New York város polgármesterének. Országos szempontból a legnagyobb jelentősége van annak, hogy Ohio államban nagy többséggel újra megválasztották Tafft szenátort, a Tafft-Hartley törvény “atyját”, akinek megbuktatására pedig a munkásság minden erejét összpontosította. A demokrata pártot nagy csapás érte azzal, hogy megbukott a szenátus két demokrata vetzetője, Scott Lukas és Francis Meyers. Az utóbbit Pennsylvania állam volt repulikánus kormányzója, James Duff győzte le. Ugyancsak óriási győzelmet aratott California republikánus kormányzója a fiatal Roosevelttcl szemben. Megbukott Tydings szenátor is, aki McCarthy vádjai ügyében vezette a külön bizottság vizsgálatát és súlyos támadásod érték amiatt, hogy a vádakat teljesen alaptalanoknak jelentette ki. Annak ellenére, hogy Lodge győzött Connecticutban, a két demokrata szenátort, Brien Mc- Mahont és William Bentont újra választották. Lapzártakor érkező jelentések szerint a szenátusban valószínűleg 48 demokrata és 48 republikánus szetnátor lesz, de lehet, hogy a demokratáknak lesz egy szetnátor többségük. NOVEMBERI NAPLÓ Ezt a naplót néhány nappal ezelőtt kezdtem írni. Azon a napon, amikor a kínai kommunisták beavatkoztak a koreai háborúba. Attól félek, a harmadik világháború története fog kialakulni belőle. Nem tudom, végig fogom-e írni, de benne lesz — talán már benne is van — az elindulása. Hónapok óta idegesé tesznek a kérdések: mit gondolok, lesz-e háború? Hónapok óta halnak meg az amerikai fiuk Koreában és az emberek igyekeznek elhitetni magukkal, hogy ez nem háború. És nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy ha a kommunisták elinditották a háborút, annak vége csak világháború lehet. Most kéz denek rájönni a valóságra. Az első világháborúban Böhm-Ermolli hadseregében szolgáltam, amely a gorlicei áttörés után visszafoglalta Lemberget. A bevonulás után a lembergi polgármester üdvözölte Böhm-Ermollit és beszédét ezekkel a szavakkal kezdte: “Tábornok ur, sajnos, történelmi időkben élünk".... Sajnos, ez vonatkozik a mai időkre is. Sajnos, történelmi idők-, ben élünk. Valamennyien: a világ összes népei, férfiak, nők, gyermekek — senkise tudja közülünk, hogy tuléljük-e ezeket a történelmi időket. Sajnos... vagy talán nem is sajnos.... ★ ★ Már évek óta tart, de ez a november emlékezetes marad a történelemben. A fákról hullanak a levelek egyformán az egész világon, ahol november őszre esik. Hullanak a levelek ugyanúgy, mint Magyarországon, az Alföldön és a Dunántúl és Budapesten a Gellért-hegyen és a Sváb-hegyen és a Szent Margit Szigetén, ahol Margit királylány legendája kivirágzott és ahol századok múlva magyar költők borongtak a vetkőző őszi fák alatt és lépteik nyomán halkan, sóhajtozva ropogtak a levelek. Itt Fairfielden még nem teljes az ősz, már sárga levelek fedik be itt is az utakat, de még zöldek a bokrok és még nem haltak el mind a levelek a fákon. A múlt héten még nyár volt. Hallottam a rádión, hogy 80 fok meleg volt és hogy száz év óta nem volt itt ilyen meleg november 3-ika. Észak- Koreában hó esett, amikor a kínai kommunisták váratlanul megrohanták a zamerikaiakat, legyilkolták vagy bekerítették őket és a repülők a rossz idő miatt nem tudtak felszállni, hogy megvédjék őket. Itt nyár volt november 3-án, élet volt és mosoly volt az emberek arcán. Koreában tél volt és halál. Várom, hogy holnap megint valaki megkérdezi tőlem: lehet-et, hogy kitör a háború? ★ ★ Itt más is volt ebben a novemberben. Választás volt és talán ez is egyik oka volt annak, hogy az emberek nem gondoltak annyit, mint kellett volna, a koreai télre IRTA: BOROS LÁSZLÓ és a halálra a koreai hóban. Én is szavaztam. Másodszor, amióta amerikai polgár vagyok, két évvel ezelőtt New Yorkban szavaztam, most Fairfielden, de még mindig nem tudtam hozzászokni. Izgatottabb voltam, mint két évvel ezelőtt, amikor lehúztam a befüggönyözött fülkében a foggantyut. Már hetekkel ezelőtt elhatároztam, hogy melyik pártra szavazok és amikor ott álltam a fülkében, percekig haboztam, mialatt kezem a foggantyun nyugodott. Sok minden keresztül ment az agyamon ezalatt a néhány perc alatt. Furcsa, de éreztem a jelentőségemet ezekben a történelmi időkben. Hetek óta kérnek és sürgetnek mindenkit a rádión, újságokban, hogy szavazzon akármelyik pártra, do szavazzon. Mirdenkit, tehát engem is: magyaráztak, hogy milyen fontos, hogy szavazzak, mert az én szavazatomtól függhet a világ sorsa. Hát most itt vagyok, hogy eldöntsem a világ sorsát: legyen-e háború, vagy ne legyen és mit csináljunk, hogy elkerülhessük a háborút és miután nem tudjuk elkerülni, kik legyenek azok, akik ezekben a történelmi időkben az amerikai nép és ezen keresztül a világ népeinek sorsát irányítsák? ★ * Gondolom magamban: ez a szabadság és demokrácia, amelyet sehol a világon nem tudtak olyan tökéletesen megvalósítani, mint ebb'en az országban. Ez az, aipi ezt az országot a világ leghatalmasabb országává és az ország népét nemcsak a világ legszabadabb, de a legboldogabb népévé is tette. Milyen egyszerű az egész, csak annyi, hogy tiz és tiz millió ember, öreg és fiatal, férfi és asszony ugyanígy áll, mint én e pillanatban egy lefüggönyözött fülkében és lehúzza a különböző foggantyuk közül az egyiket, azt. amelyik neki tetszik. Ennyi az egész. Hogy nem csak egy foggantyu van, hanem több és én azt huzom le, amelyiket akarom. És ezzel befolyásolhatom az egész világ sorsát. ★ * Aztán még valami eszembe jutott, hogy mindezt nem angolul, hanem magyarul gondoltam. És hogy a tiz és tiz millió ember közül, kik ugyanígy állottak a szavazó-gép előtt, mint én, sokan olaszul gondolkoztak, sokan lengyelül gondolkoztak, vagy mit tudom én, talán litvánul vagy japánul is. Az is lehet, hogy sokan angolul olvasták félhangosan magukban a neveket és a kérdéseket, de idegen kifejezéssel, talán magyar talán orosz kiejtéssel. Milyen nagyszerű lett volna a sok százezer, talán sok millió szavazófülkébe felvevő-gépet szerelni és a szavazók félhangos szavait önmagukhoz, különböző nyelveken és különböző kiejtésekkel lemezre venni, megörökíteni és felmutatni a világ népeinek: nézzétek, hallgassátok és boruljatok le — ez Amerika. ★ ★ Eszembe jutott az is, hogy amikor Budapesten egyetemre jártam azt tanultam Concha Győző könyvében, hogy a legnagyobb probléma a demokratikus és titkos szavazási rendszerrel az: előbb neveljék-e az embereket arra, hogyan kell a szavazati joggal élni és aztán megadni a szavazati jogot, vagy előbb megadni a szavazati jogot és aztán az emberek magúktól tanulnak bele, hogyan kel! élni vele. Itt ez a probléma soha fel se merült, millió számra jöttek a bevándorlók Európából, Dél-Amerikából, Ázsiából, munkások, parasztok, üldözöttek, az élet sebesültjei, gazdagok is, de r<“: 2 szegények, akik nem tudtak máshol megélni. És nem kívántak tőlük semmi mást, mint hogy néhány évig itt éljenék és hogy tudjanak írni és olvasni angolul, ez elegendő volt ahhoz, hogy állampolgárok legyenek és ennek alapján szavazhassanak. Legtöbbjük a néhány év alatt nem is tudott rendesen megtanulni angolul, a kenyerüket kellett megkeresni közben, nem volt idejük megtanulni Amerika történetét és az amerikai alkotmányt, de joguk volt eldönteni, hogy ki legyen a képviselőjük, szenátoruk és ki legyen az Egyesült Államok elnöke. ★ ★ Az amerikai csodában a legnagyobb csoda, hogy ez a rendszer bevált, ami a legteljesebb szabadság és a legteljesebb demokrácia rendszere. A minden ember egyforma jogára, az emberben való hitre és a minden emberben rejlő bölcsességre volt felépítve. Más országokban nem vált be, nazizmus meg kommunizmus lett a szabadságból. A szabadsággal vissza lehet élni, lehet vele gyűlöletet gyártani, elkeseredést szítani és a gyűlöletből és keserűségből fegyvereket készíteni. Itt a szabadságból gyárakat készítettek, munkapadokat, iskolákat, templomokat és szeretetet építettek. Egy öreg magyar szavazott előttem, mögöttem egy lengyel asszony állott, véletlenül ismertem. Az öreg magyar ünnepire volt felöltözve, komolyan, szinte méltósággal lépett ki a szavazófülkéből. Látszott rajta, meg volt elégedve azzal, ahogy szavazott. Odaát biztosan sose szavazott, vagy legfeljebb nyílt szavazáson, amit választásnak csúfoltak. It a világ sorsáról döntött, amikor lehúzta az egyik foggantyut és valahogy látni lehetett, tisztában volt a jelentőségével. Talán a fia Koreában harcol ... Az iskola ablakán besütött a novemberi nap, de eltűnt, amikor magamra húztam a fülke függönyét. Mégis velem maradt, még az öreg magyar büszke mosolya is. Hirtelen hallottam egy rádióbemondó hangját, ahogy előző este szavazásra buzdított: “....és AZ ÚJKORI KÍNA TÖRTÉNELME. Hogy került a világ legbékésebb országa a vörösök uralma alá és szembe a USA-val? Az “Amerikai Magyarság" kanadai szerkesztője, Hunt Albert, cikksorozatban megírta az újkori Kína történetét, amelyet a leg utóbbi hét eseményeire való tekintettel különösen is érdekesnek tartunk közölni. Az alábbiakban adjuk kiváló munkatársunk etlső cikkét: A modern China történelme tulajdonképpen három kimagasló férfiú története. Ezek: Dr. Sun-Yat-sen a filozófus állam férfiú, Chiang Kai-sek tábornok, a lovagias katona és Mao Tse-tung, a kommunistává lett földmivelő. Sun Yat-sen Chinaja. Sun Yat-sen írástudatlan szülőktől származott egy olyan országban, amelynek lakosság száma majdnem fél billió s az ország területe ^álig Valamivel nagyobb, mint Canadáé. Sun Yat-sen Chinájának gazdagsága óriási. China annyi gyapotot exportál, mint az Egyesült Államok összesen termel. Azonkívül a világ legnagyobb széntermelője. Vas, cink és egyéb érc fölös mennyiségben található Chinában. Mandzsúria talaja pedig a világ legtermékenyebb földje. E természeti kincsek nagy számának ellenére az általános életszínvonal Chinában igen alacsony. Étkezésben egy chinai átlag egyharmadrész annyi táplálékot vesz magához, mint egy átlagos canadai, vagy amerikai. Az országot évtizedeken át érő csapások és megpróbáltatások folytán az átlagos emberi életkor nem magasabb, mint 27 esztendő. China kizsákmányolása. Sun Yat-sen ifjú korában tapasztalhatta a profitkereső európaiak, az “idegen ördögök” invázióját, ahogy ezt Chinában nevezték, Tapasztalhatta, miként szaggatják meg az országot a japán megszállók és választják le róla Formoza szigetét (1905). Más hatalmak, Anglia, Német-, Francia- és Oroszország segítették ugyan Chinát a japánok ellen, viszont maguk zsákmányolták ki China természetes erőforrásait. Annak fejében, hogy meg védelmezték China függetlenségét, hatalmas kártalanítási összegeket követeltek tőle. Sun Yat-sen megtanulta gyűlölni a Mandzsu uralkodókat, akik 300 éven keresztül rendelkeztek China gazdag termőföldje fölött úgy, hogy maroknyi volt azon farmerek száma, akik a sajátjukon gazdálkodtak. Ezeket is nyomasztó adókkal terhelték meg, jó vagy rossz esztendőben egyaránt. Gyakorta előfordult, hogy a búza-, vagy rizstermés a maga egészében az adószedő táskájába vándoamikor majd holnap ott állsz a szavazó-gép előtt egyedül a lelkiismereteddel....” Borzalmas felelősség, gondoltam magamban, hogyan viseli majd ezt az a len(Folytatása az 5-ik oldalon.) rolt, s a parasztnak annyija sem maradt, amivel családjával együtt kihúzhatta volna a következő aratásig. A világháború, Sun Yat-sen anglikán iskolába járt Canadában, kereszténnyé lett, orvosi tanulmányokat folytatott és segített megszervezni a forradalmi mozgalmat a fiatal diákok között. Arról álmodozott, hogy megszabadítja az országot a kettős nyomasztó tehertől: a kapzsi külföldi kereskedőktől és otthon az adószedő Mandzsuktól. Az 1921-ben kitört polgárháborúban a Mandzsu dinasztia hatalma megtört. Sun Yat-sen pártja azonban nem bizonyult elég erősnek a hatalom átvételére és a vezetés ; hadvezérek kezébe kerüli. Csak tiz év* múlva__ evenni a kormányzást, mint a Chinai Nemzeti Párt elnöke. Ezt a pártot ismerte meg a világ “Kuomintag” név alatt. 1921-ben Sun Yat-sen arra a megállapításra jutott, hogy Oroszország problémái a leghasonlatosabbak Chináéihoz. Az orosz forradalmárok fölébekerekedtek a cárizmus alatt kitermelődött uralkodó osztályoknak és első tevékenységeik során felosztották a nagybirtokokat a nép között. Ez volt Sun Yat-sennek is a célja. Ennélfogva tanácsadókat kért Oroszországtól, sőt többeket a maga vezető emberei közül Oroszországba küldött, hogy tanulmányozzák a kommunista “kísérletet” Ezek egyike volt Sun Yat-sen későbbi utódja: Chiang Kai-sek. Sun Yat-sen három pontja. Dr. Sun Yat-sen három pontban foglalta össze China jövőjét illető tervét s ezt a követői is a bibliájuknak tekintették: 1. Chinának szabadnak és függetlennek kell lennie, a külső ellenőrzésnek és befolyásnak meg kell szűnnie. 2. Chinát megfelelő oktatás utján demokratikussá kell nevelni. A chinaiak millióit meg kell tanítani írni és olvasni úgy, hogy a választások alkalmával megfelelő tájékozottsággal és értelmességgel tudjanak dönteni. 3. A földnek azé kell lennie, aki megmiveli, tehát a paraszttá. Erős kormány ellenőrzi az ország javait a nép hasznára. Sun Yat-sennek azonban távolról sem volt szándékában a termelés kollektivizására, mint a Szovjetuniónak, ahol az egyedüli földtulajdonos 1928 óta az állam. Az orosz paraszt nem birtokolja sem a földet, amelyet megmivel, sem a felszerelést, amivel dolgozik. Sőt a föld hozama sem az övé. Sun Yat-sennek éppen az volt a meggyőződése, hogy a chinai parasztnak birtokolnia kell a maga darab földjét; a tulajdonjog büszkesége nélkül nem szívesen fog dolgozni. Albert Hunt. (A jövő héten folytatjuk.)
