Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 11. szám
1989. NOVEMBER 18., VÁGSELLYE Ha visszagondolok 1989. november 18-ára, magam is meglepődöm, hogy milyen átgondolt volt minden. Tudtuk ezt akkor is, de abban az időben ez másként hatott: az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy tényleg sikerül-e úgy véghezvinni a terveinket, ahogyan elképzeltük. November elejére már egy sor tárgyalás után voltunk a szlovák ellenzékkel, illetve a cseh ellenzék egy csoportjával. Minden oldalról az az igény fogalmazódott meg, hogy a szlovákiai magyarságnak ki kell alakítania egy szervezetet, amellyel párbeszédet lehet folytatni. Hosszú heteken keresztül tervezgettük, hogyan lehetne összehívni 20-25 prominens értelmiségit (akik fel is vállalnak egy politikai szervezetet) úgy. hogy lehetőleg az Stb minél kevesebbet tudjon meg a találkozóról. Ekkor jött Tóth Lajos. Azzal az ötlettel állt elő, hogy az ötvenedik születésnapját .egy nagyszabású értelmiségi találkozó megszervezésére szeretné felhasználni, ahol a szlovákiai magyarság helyzetéről és jövőjéről cserélnénk eszmét. Sok fórumon, ki tudja hányszor, titokban vagy félig titokban rengetek szó esett abban az időben a magyarság előtt álló feladatokról, a rendszerváltás vagy a peresztrojka lehetőségeiről. Átfogó és nyílt eszmecsere azonban nem folyt ezekről a kérdésekről. Erre teremtett alkalmat Tóth Lajos majd száz embert megszólító magánünnepsége. Amikor Tóth Lajos ezzel az ötlettel felkeresett, én csak annyit mondtam: szeretnék néhány embert javasolni, akiket meg kellene hívni erre az ünnepségre. Odaadtam neki a névsort, és sem én nem mondtam többet, sem ő nem kérdezett többet, de mindketten tudtuk, hogy valami más is lesz, mint egy születésnap meg egy értelmiségi fórum. Mindenki eljött, legalábbis azok közül, akiket javasoltam. Tóth Lajos meghívotti köre ennél gyérebb volt. El kell mondani, hogy sokan, ma már merész nemzetvezémek számító értelmiségi előkelőségek jobbnak látták távol tartani magukat ettől a nyilvános szerepvállalástól. A vendégek közül mintegy két tucat meghívott egész nap arra várt, hogy este nyolc órakor találkozzunk a lakásomon. így is történt, összejöttünk. Az éjszakába nyúló vita után, úgy éjjeli három óra körül megalakult a Független Magyar Kezdeményezés. A hosszú órák vitája arról szólt, hogy szociáldemokrata vagy szabadelvű politikai csoportosulást kell-e létrehoznunk. Az utóbbi mellett döntöttünk. A "szervezet" a Charta 77 belső felépítését követte. Megválasztottunk a két szóvivőt: A. Nagy Lászlót és Tóth Károlyt, akik kifelé kellett hogy képviseljék a szervezetet mindaddig, amíg "le nem buknak", pontosabban, amíg az Stb nem teszi lehetetlenné a működésüket. Utánuk mások következtek volna. Közben a Centrál Szállóban befejeződött az értelmiségi fórum, s a jelenlevők immár tényleg Tóth Lajos ötvenedik születésnapját ünnepelték. Hétfon találkoztam újra Tóth Lajossal. Akkor mondtam el neki, mi is történt a lakásunkon. Nem lepődött meg. Csak annyit mondott, megsúgták neki, hogy a szállodában történteket az Stb magnetofonon rögzítette. Jót nevettünk ezen. Hétfőn már mindenki tudta, hogy egészen más helyzet van, már utánunk van a prágai tüntetés, a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen megalakulása, na és az FMK is, amely az első politikai csoportosulásként jött létre Szlovákiában. Tóth Lajos csak annyit mondott: Kár. hogy nem lehettem ott! Igen. sem ő, sem sokan mások nem lehettek ott. (Bár Tóth Lajos, mindezek ellenére, az FMK alapítói közé soroltatik.) így utólag is elnézést kell kémem sokaktól, akik nem lehettek jelen az FMK megalakulásánál. Akik csak azért hiányoztak az alapítók közül, mert az előző hetekben vagy nem sikerült kapcsolatba lépnünk velük (sokan voltak ilyenek), vagy mert a megjelentek létszámának korlátot szabott a kétszobás panellakásunk. Három esemény zajlott tehát egyidőben Vágsellyén 1989. november 18-án, szombaton. Tóth Lajos születésnapi ünnepsége, az értelmiségi fórum, illetve a Független Magyar Kezdeményezés megalakulása. Egyik sem volt fontosabb a másiknál, mert az egyik sem valósulhatott meg a másik nélkül. Mindenkinek köszönet jár azért, hogy valahol, valamilyen formában bekapcsolódott az egészbe. Nagyon nagy kiállást jelentett ez akkor. Feltétlenül el kell mondani, hogy a Centrál Szálló kávéházában került sor Molnár Imre jóvoltából Esterházy János rehabilitálására. Azóta hányán rehabilitálták őt "elsőként"! 1989. november 18-án alakult meg a második világháború utáni szlovákiai magyarság első politikai szervezete. Mindenki tudta ezt akkor, s mindenki tisztában volt ennek a súlyával és felelősségével. Nem telt el egy hónap s tömegmozgalommá nőtt az FMK. Számtalan községben játszódott le mindaz, ami Vágsellyén történt november 18-án. Ezáltal kapott értelmet az a nap, s ezáltal lett több néhány értelmiségi elégedetlenségénél. Nagyszerű, máig felemelő élmény volt, amikor
