Szabad Kapacitás, 1992 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1992 / 9. szám
Öllős László Gyurovszky László Szilárd demokráciákban az ellenzékben levő politikai pár tok legfontosabb célja, hogy az állampolgárokat meggyőz zék. az ő gazdasági stratégiájuk, kiil- és belpolitikai vonal vezetésük a jobb, ezért előnyösebb, ha őket választják. Nálunk Közép-Európában a kérdés nem ilyen egyszerű. Itt ugyanis arról kell meggyőzni az állampolgárokat, nogy a de mokrácia előnyösebb, mint a totalitárius vagy lekintélyuralmi rendszer. És nemcsak országos, hanem elsősorban helyi szin ten. Ezzel egyidőben a polgároknak a demokratikus intézmény rendszer előnyeit és a demokratikus magatartásformákat is meg kell ismerniük. A régi igazság szerint ugyanis a demokráci ához demokratákra van szükség. Ezéri térségünkben a demokratikus ellenzéknek nagyon fontos demonstratív feladata van. Nem elég leszögeznie, hogy meg kívánja változtatni a fennálló hatalmi rendszert, hanem közérthetően be kell mutatnia az általa kínált sza badság előnyeit. Mi jobb, a helyi és országos politikai fo lyamatokban való részvétel, a pontosan körülhatárolható egyéni felelősség, vagy a kollektív felelőtlenség és a vezérek csodálata. Például a településünk vezetésének be kell-e számol nia döntéseiről a lakosoknak, el kell-e számolnia gazdálkodásá val, ismertetnie kell-e elképzeléseit, s ami a legfontosabb a la kosok számonkérhetik-e tőle ígéreteit, vagy mindenfajta elle nőrzés nélkül azt tehet, amit akar. A demokratikus ellenzék fontos jellegzetessége, hogy szá mára nem egyedüli és kizárólagos végcél a jelen urainak a hatalomból való kiszorítása és a hatalom szerkezetének át alakítása, hanem a polgárosodás maga. Az ellenzékiek egyé ni magatartásukkal tudták demonstrálni a fennálló rendszer igazi vonásait és fenntartóik valódi céljait szemben a ma gukról festett rózsaszínű képpel. 1989-ben a Magyar Polgári Párt elődje két részre osztotta önmaga feladatát a demokratizálás folyamatában: az egyik az ország, a másik nemzeti kisebbségünk közéleté nek demokratizálása volt. Mind az. egyikért, mind a mási kért sokan tekintenek ellenségüknek bennünket. Persze ez a forradalom óta nem meglepetés, inkább elszántságot és kitartást követelő érdekes helyzet. "í- Ellenzékben Mit •. Jelent . az ellenzéki . politizálás? . Hol vannak .. az ' . ellenzéki • • politizálás határai? Milyen •. magatartást • tanúsítson az MPP az elkövetkező időszakban? Mire van szükség:..ahhoz, hogy célkitűzésinket és programunkat hatékonyan tudjuk kép viselni a jövőben Is? Ezekre a kérdésekre keresünk választ ebben a rovatunk- ban.Várjuk mindenki rövid hozzászólását! Sándor Eleonóra Az augusztusi négypárti (ESWS, MKDM, MNP, MPP) találkozó egyik résztvevője az összejövetel célját a kö vetkezőképpen jelölte meg: el kell kerülni, hogy a par lamenti ellenzéki kisebbségi pártokat még a parlamen ten kívül is bírálják. Ezt a felvetést a mai időkben, ami kor a kormány és a parlamenti többség egységes tömbként a kisebbségekkel való konfrontatív szembe nállást választotta az egyeztetés és konszenzuskeresés helyett, nem lehet félvállról kezelni. Ugyanakkor az említett négypárti találkozó azt is megmutatta, miért nehéz teljesíteni a szóbanforqó résztvevő kívánságát. Az egyik, kevésbé jelentős es csupán a konkrét eseményhez kapcsolódó ok, hogy az ESWS-MKDM koalíció a parlamenten kívüli pártok véleményére csak akkor volt kiváncsi, amikor a bizott sági viták az alkotmányról már lezajlottak, érdemi mó dosításra tehát nem volt lehetőség. A találkozó célja nem volt más (és ez menet közben ki is derült), mint hogy legitimálja a koalíció álláspontját. Ilyenfajta legiti mációt azonban (a megszületett közös közlemény elle nére) parlamenti párt parlamenten kívüli pártoktól nem kaphat. A másik és fontosabb ok, hogy a koalíció úgy várja el a támogatást mindenkitől, hogy közben a kisebbség érdekeire való hivatkozással a legenyhébb bírálatot is a kisebbség elleni támadásnak, nem pedig saját politi kája bírálatának próbálja feltüntetni. Ezt a felfogás határozottan vissza kell utasítani. Ha nem utasítjuk vissza, tulajdonképpen elfogadjuk azt a meciari logikát, mely szerint a kormányt azért nem szabad bírálni, mert a bírálat ronthatja az amúgy is nehéz helyzetben levő Szlovákia külföldi megítélését. Aki tehát bírál, az országrontó. Igenis fontos, hogy a "magyar koalíciónak" is megle gyen a saját "konstruktív" ellenzéke, éppen azért, mert a parlamentben általuk felvetett problémák megoldásá ra a többi, többségi parlamenti párt semmiféle alterna tívát nem kínál. Ám attól, hogy a HZDS-nek nem tet szik, egy-egy javaslat nem biztos, hogy jó. A nagy pár tok nacionalizmusa nem mentség a kisebbségi sza márságokra. Mint ahogy a kisebbségi pártok rossz ja vaslatai sem jelentenek felmentést a többségi pártok nacionalizmusára. Véleményem szerint, a Magyar Polgári Pártnak hosszú távon kell meghatároznia érdekeit és célkitűzéseit. Amennyiben feltételezzük, hogy politikai színterünk Szlo vákia, akkor központi szinten két célunk lehet: 1. /Bejutni a parlamentbe 2. / Részt venni a végrehajtó hatalomban Az első cél megvalósításához tudnunk kell, hogy az MPP önmagában nem tudja elérni a parlamenti bejutáshoz szük séges küszöböt, tehát szövetségeseket kell keresnie. Ezek vagy a magyar pártok, vagy a szlovák jobboldali pártok. A mai felfokozott politikai és nacionalista helyzetben úgy tű nik, hogy a partnereket a bejutáshoz csak a magyar pártok között tudjuk megtalálni. A másik cél megvalósításához az látszik szükségesnek, hogy Szlovákiában ne a baloldali és nemzeti erők legyenek hatalmon. A feltételből látszik, hogy itt csupán hosszútávú célról lehet szó. Megvalósulásához kell a HZDS felbomlá sa jobb- és baloldalra, valamint a jelenlegi jobboldal meg erősödésére. A mi teendőnk ezért kettős: fenntartani a be szélő viszonyt a HZDS majdan formálódó jobboldali részé vel, valamint fenntartani a jó kapcsolatainkat a jelenlegi jobboldali erőkkel. Ami az ellenzéki szerepünket illeti, ez nem választás, ha nem adottság kérdése, s mivel nekünk nem célunk az ellen zékiség, mint olyan, mindent meg kell tennünk, hogy ebből a helyzetből kikerüljünk. Ehhez növelnünk kell szakmai hi telünket, nem szabad görcsös ellentéteket kreálnunk politi kai partnereinkkel, és fenn kell tartanunk koalícióképessé günket. Közv etlen feladatainkat mai helyzetünkben a fentiek fi gyelembevételével kell meghatároznunk, kihasználva, hogy a mai helyzetben csak az ESWS-MKDM koalíció követhet el hibát, s ezért a mi hitelünk növekedhet - amennyiben jó politikát folytatunk. BervnyiJózsef Az 1992-es választásokon a volt ellenzék (HZDS, SDL, SNS, MKDM-ESWS) kiütötte a kormánypártokat a hata lomból. Vajon minek köszönhető az ellenzék ilyen dön tő sikere? Kulcsfontosságú számunkra az, hogy ele mezzük a volt ellenzék sikerének okait, hiszen célunk szinte ugyanaz, mint az övék volt, döntő győzelmet szerezni a következő választásokon. A teljesség igénye nélkül felvázolnék néhány elem zésre váró kérdéskört: 1/ Milyen pártok nyerték meg a választásokat? Balol dali (SDL) és kollektivista (SNS. MKDM-ESWS), vala mint ezek összessége (HZDS). Ezek a pártok először a nemzetet, dolgozókat, népet (sőt országot), nemzeti ki sebbséget szólították meg, csak utána az embert, a polgárt. A szlovákiai társadalom könnyebben fogadta a kollektivista politikai elképzeléseket, hiszen 40 éven keresztül erre tanították. 2/ Az állampolgár, az állam alkalmazottja az álambá csi gyöngülését saját gyöngüléseként érzékeli . Az egyes magánvállalkozók sikerét összehasonlította a maga "elesettségével", és ezt a negatív élményt a kor mány által meghirdetett politika, a piacgazdaságra va ló átmenet következményeként értelmezte. Az állami szférában dolgozók kollektívája nem csoda hát, hogy a kollektivistákat választotta. 3/ Az arctalan tömeg vezetőt, vezért igényelt. A voit el lenzéki pártok ilyen karizmatikus vezérekkel rendelkez tek: Meciar, Prokes, Weiss, Duray. Ok megtalálták és kihasználták a tömeg és vezér közti transzcendens kapcsolatot (lásd a népszerűségi listákat). A vezér a ténylegesen vezetésre és irányításra rendeltetett kor mánynak és parlamentnek a helyébe lépett. Az alkot mányos intézmények megbecsülése rohamosan rom lott, miközben a parlamentet összemosták a kormány pártokkal. 4/ Az 1990-92-es választási időszak kudarca épp a parlament tekintélyének csökkenése. Ennek több oka volt. A tévét néző állampolgár hirtelen nem tudta feldol gozni a 40 év monolit politikája és '89 egysége után a nyíltszinű politikai vitákat. A parlament túlfűtött munka tempójának is köszönhető az ülésteremben uralkodó képviselői abszencia visszataszító látványa. És legfő képpen a parlament nem teljesítette valóban jelentős küldetését: az államjogi elrendezésben nem tudott megoldást találni. Az állampolgár mindennapjait nega tívan befolyásoló gazdasági sokkterápiát (árliberalizá ció, privatizáció) ugyanakkor a parlament hagyta jóvá. Mindebből legkönnyebben "kívülről" lehetett politikai tőkét kovácsolni - ahogy ezt Meciar meg is tette. Jelen lep a parlament a legjobb úton halad afelé, hogy újra bologatójancsik gyülekezetévé váljék. Meciar nem akar kérdező, vitázó képviselőket, az csak árthat eddi gi "patyolattiszta" vezéri népszerűségének. De a parla ment mégis akkor igazán parlament, ha ott vitáznak, ha kell, veszekednek, hiszen a társadalom millió prob lémával küzd, melyek megoldása csak a nézetek üt köztetésével lehetséges. Legyen célunk; hogy a parlament újra visszanyer je regi küldetését! ~
