Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 4. szám, II. János Pál pápa látogatása, különszám

II. János Pál

( Részletek a pápa életéből)

Wadowice, ez a Skarwa menti városka alig ötven kilométernyire fekszik Krakkótól délkeletre. Lakosainak száma ma tizenötezer - kétszer

annyi, mint 1939 előtt. A háború előtt körzeti, majd járási székhely volt, nagyszámú értelmiséggel. Több iskola, három könyvtár, két

színjátszókor működött a városban. Tizenkét kilométernyire van a híres búcsújáróhely a Zebrzidowski-kálvária, ahol a feljegyzések szerint csoda

történt: 1641. május 3-án az ezüst mária-szobor megelevenedett - a Szüzanya vért könnyezett.

Wadowice pápai városka. Itt született 1920. május 18-án a templom utcai ház első emeleti szobácskájábán a Wojtyla házaspár - Karol és

Emília - harmadik gyermeke, (az elsöszülött fiú Edmund - orvos lett akkor már tizenhárom éves. A második gyermek, Olga pici korában halt

meg. A harmadik fiú a keresztségben a Karol Józef nevet kapta.)

Wijtyláék egy zsidó házában laktak - a lakosság húsz százaléka volt zsidó -, az apának ott helyiben volt üveg- és kristálykereskedése, sőt

motorkerékpárokat is árusított. Müveit férfi volt, korábban hivatásos katonaként szolgált, főhadnagyként nyugdíjazták - gyenge egészségi

állapota miatt. (Az egykori lakásban jelenleg II. János Pálnak szentelt múzeum található.)

A boldog családi idill nem sokáig tartott; 1929-ben negyvenöt éves korában meghalt az édesanya - Karol mindössze kilenc éves - és három

évvel később a fivér, Edmund is, huszonhat évesen. Egy páciensétől fertőzést kapott, négy nap alatt elvitte a vörheny.

Diákévek

Karol Wojtyla a szülővárosában járt gimnáziumba, mindvégig kitünően tanult. Szeretett és tudott énekelni, erősen vonzotta a színjátszás,

játszott, rendezett, szervezett, sokat sportolt. Környezete abban reménykedett, a papi hivatást választja - rendkívül vallásos környezetben

nevelkedett -, de minden arra vallott, hogy "ennek az ifjúnak csak a színház jár az eszében". Az érettségi után, 1938-ban - apjával együtt

Krakkóba költözött és beiratkozott a Jagelló Egyetem bölcsészkarára. Lengyel filológiát tanult. Diáktársai - többen ismert írók lettek, mint pl.

Tadeusz Holuj, Juliusz Kudrynski, Wojciech Zukrowski (ez utóbbi pár hónapja még a Lengyel írószövetség elnöke) - úgy emlékeznek Karol

Wojtylára, mint roppant szerény, tehetséges fiatalemberre. Az előadásokon többnyire az első padban ült, de néha átült a leghátsóba, a barátai,

Holuj, Kwiatkowski, Zukrowski mellé. "Szép szál, erős testalkatú, bár nem túl magas fiú volt, mosolya lefegyverző" - írta róla Kudrynski évekkel

később. Wojtyla főhadnagy szerény nyugdijából nem tellett mindenre, a majdani pápa egyetemista korában bizony jobbára katonai

egyenruhákból átalakított öltözékben járt.

Érdekli a költészet, de a színház talán még jobban. Kapcsolatot teremt a létrejövő Stúdió Dramatyczne 39 nevű csoporttal, amely

voltaképpen színészképzö volt amatörök számára. A féléves tanfolyam, valamint a három hónapig tartó próbák után 1939. júniusában a Krakkói

Napok rendezvénysorozat keretében sikerrel mutatkoztak be. Marian Nizinsky komédiáját, a Holdlovagot nyolcszor játszották. Wojtyla az

állatkör egyik jegyét, a Bikát játszotta. A július katonai kiképzéssel telt el a főiskolai légiónál. Szeptember 6-án Krakkóba bevonultak a németek,

még aznap gyilkolták az utcán a zsidókat. A diákéletnek vége szakadt.

Az illegalitás évei

A Solway vegyi gyárba került, amelyet a németek fontos hadiüzemként tartottak nyilván. 1940. októberétől 194-4. augusztusáig dolgozott a

Solwayben, először a kőbányában - egy munkásnak naponta egy közepes nagyságú vagont kellett megraknia -, később a kisvasút fékkezelöje lett,

majd a lömester segédje, végül a szódafinomítóba került.

"Mindig megindultsággal emlékezem azokra az évekre, és hálával gondolok a jóságos, egyszerű emberekre, akik mindig készségesek voltak

hozzám, értelmiségihez. Tudták, hogy diák voltam. > Az úr már elvégezte a dolgát, mondogatták, aludjon egy kicsit, majd mi vigyázunk <. S ha

ott kellet maradni második vagy harmadik műszakra, ezek az egyszerű, jószívű emberek odaadták a kenyerüket és így szóltak: > Az úr még itt

marad, egyen valamit, hogy kibírja <" - vallotta később.

1941. februárjában újabb csapás éri: szívroham következtében meghal az apja. A huszonegy éves fiatalember számára szinte elviselhetetlen,

hogy >em az anyja, sem a bátyja, sem az apja mellett nem volt ott, amikor meghaltak.

Dolgozik, ír, néhány társával létrehozza a Teatr Rapsodycznyt. A konspirációs színház titokban tartotta meg az előadásait tízegynéhány

krakkói házban, mindig másutt; a földalatti színházon kívül az Unió földalatti mozgalomnak is tagja lesz, amely "ember szövetségét az emberrel,

a munka és kultúra szövetségét, az ember és nemzet szövetségét, nemzet szövetségét nemzettel és minden ember szövetségét Krisztussal"

hirdette. Az egyik színházi próbán - minden darabban főszerepet játszott - Wojtyla megkérte barátját Kotlarczykot: ne osszon rá több szerepet,

mert belép - méghozzá titokban - a papi szemináriumba.

1942 őszén az érseki papnevelő intézet növendéke lett.

Titokban készülődött papi hivatására. ’

A papi hivatás

1945. január 18-án Krakkót felszabadítják a Vörös Hadsereg katonái. Hogyan emlékezik erre a pápa? "Sosem felejtem el, milyen hatással

volt rám egy beszélgetés 1945-ben egy orosz katonára!. A katona bekopogott a félig romokban heverő papi szeminárium kapuján.

Megkérdeztem, mit óhajt, s amikor megkérdezte, beléphet-e a szemináriumba, beszédbe elegyedtem vele, s a beszélgetés néhány óráig tartott.

A szemináriumba persze nem lépett be (egyébként igen furcsa elképzelései voltak arról, mit lehet a szemináriumban tanulni), de rengeteg

mindent megtudtam arról, hogy a következetes tagadás körülményei között miként vésődik be az Isten kitörölhetetlen igazságként az emberi

tudatba. Beszélgetőpartnerem nem volt vallásos - bár emlékezett rá, hogy kisgyerekként az anyjával járt templomba, később már nem -, de az

iskolában és a munkahelyén is azt hallotta, hogy Isten nincs. De én mindig is tudtam, hogy van Isten, ismételte meg néhányszor, és szertnék róla

még többet megtudni."

A háború után, 1946-ban szentelik pappá, s még abban az évben Rómába megy; ahol 1948-ban a Dominikánus Egyetemen megvédi doktori

disszertációját. Még abban az évben hazatér, Niegowicében lesz vikárius, a következő évben a krakkói Szent Flórián-plébánia vikáriusa,

1958-ban krakkói segédpüspök, 1963-ban VI. Pál pápa kinevezi krakkói érsekké. 1967-ben bíboros lesz. Előad a Jagelló Egyetem teológiai

karán, a Lublini Katolikus Egyetemen, ír verset és drámát, teológiai és filozófiai tanulmányokat.

A nagy nap

S

zerette az ifjúságot, idősebb barátjuk volt, együtt jártak túrázni a hegyekbe. 1978. augusztus 6-án a Krepsko-tó partján táborozva fiatal

barátai körében, a zsebrádióból értesül VI. Pál pápa haláláról. Wyszynski bíborossal együtt Rómába repül. A konklávé I. János Pált választotta

pápává, aki 33 nap múlva szívinfarktusban meghalt.

A krakkói bíboros ismét Rómába utazott.

1987. október 16-án délután öt és fél hat között választotta a konklávé a pápát. A Sixtusi kápolna kéményéből pontosan 18.1^-^^^r fehér füst

szállt fel jeléül annak, hogy a választás sikerrel járt. 18.44 órakor Perocle Felici bíboros megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, és így szólt az

egybegyűltekhez:

"Annuntio vobis gaudium magnum - habemus Papam... Vagyis: Nagy örömet hirdetek nektek - van pápánk, a római Anyaszentegyház

bíborosa, Fömagasságú és Fötisztelendö, Karol Wojtyla úr, aki a II. János Pál pápa nevet választotta.

A várakozó tömeg megdermedt az exotikus név hallatán. (Az első nem olasz pápa 1522-ben került trónra a holland származású VI.

Hadrianus személyében.) De elég volt néhány szót szólnia olaszul, s megkérni "kedves fivéreit és nővéreit", hogy javítsák ki öt, ha hibát vét - s a

tömeg éljenzésben tört ki.

II. János Pál az apostoli ház 4. emeletén lakik, szobájának berendezése szerény. Reggel 5.30-kor kel, este 11.00-kor tér aludni. Nem szenved

álmatlanságban. Az első olyan pápa, aki sportol, aki utazik, aki a lengyel ételeket is meghonosította a Vatikánban...