Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Szerződés között. Sokmsndennei egyeíérthetnénk egy olyan javaslatban, amely további országokra terjeszti ki a "nem használunk elsőként atomfegyvert" kötelezettségét, ha nem lenne itt egy lényeges de... A kérdéses javaslat jelenlegi formájában meg se próbálja továbbfejleszteni a Helsinki Záródokumentumot. Sőt, ami azt illeti, mind történelmi, mind politikai téren lényegesen mögötte marad a Helsinkiben elérteknek. Kizárólag hadi és technikai téren kívánatos lépésekkel foglalkozik, megfejelve egy általános politikai deklarációval, amely gondosan kikerüli mindazokat az égetően fontos kérdéseket, amelyek a nemzetközi kapcsolatoknak Helsinkit kővetően beállott krízisére vonatkoznak. Igaz, a javaslat megfogalmazói úgy vélik, sokat tettek érte, hogy felszámolják Európa m egosztottságát, ám, hogy úgy modjam, korántsem "ragadták meg szarvánál a bikát": még csak nem is érintették a Helsinkivel szembeni német ellenvetéseket, még közvetve sem. (Mellette szól viszont, és ezt talán érdemes megemlítenünk, hogy ugyanakkor a "német revansizmusra" se utal a dokumentum). Nem is kell messzebb keresnünk az okot, miért nem hozott mideddig semmi eredményt ez az új nemzetközi jogi és politikai kezdeményezés (ahogy jellemezi szokták). Európának azonban nagyon is szüksége van rá, hogy egy ilyen átfogó kezdeményezés szülessék. Szüksége van rá, ha meg akarja oldani a Helsinki tárgyalások demokratikus bázisának értelmezésében beállt ^krízist, és ha &a békemozgalmak szövetsége, amely mindeddig a dialógus számára biztosított állandó fórumot, saját eszméit képviselő, összeurópai politikai erővé akar átalakulni. Tovább kell lépnünk a "nem használunk elsőkén ti atomfegyvert"-szerzödésekkel való kísérletezéstől egy szilárd programig, amely radikálisan kiegészíti a Helsinki Záródokumentumot, sőt, bizonyos értelemben csak ez tenné fel a pontot az i-re. Ehhez azonban arra van szükség, hogy hozzá merjünk nyúlni a Helsinkivel syembeni német ellenvetések és a német békeszerződés kérdéséhez. Ez korántsem azt jelenti, hogy zöld utat kívánunk nyitni a szűklátókörű nacionalista német követeléseknek, sőt, még azt sem, ha már itt tartunk, hogy újra elővegyük az európai biztonság régi problémáját, vagy hogy destabilizálni kívánjuk a fennálló katonai vagy politikai egyensúlyt. Nem jelenti azt sem, hogy művi úton próbálunk létrehozni egy semleges Németországot (vagy Nyug£d-Nemetországot), vagy akár Európát (mármint a nagyhatalmakkal szemben semlegesei). Nem, mindössze arm lenne szükség, hogy egyértelműen demokratikus perspektívát kínáljunk Európa számára, s ezt a Helsinki tárgyalások új, mélyebb megértésére kell alapoznunk Csak egy ilyen program alapján születhetne meg Kelet és Nyugat békére vágyó erőinek valódi, hatékony egyensúlya, csak így szegülhetünk szembe a háború veszélyével - a "csiilagháborút" is beleértve. Máshonnan Beszélő 4. szám, 1986 Anyanyelvi művelődést gyermekeinknek! Az anyanyelv megőrzése, ápolása és fejlesztése, a teljes műveltség anyanyelven történő megszerzése alapvető emberi jog. Ezt a jogot az Egyesült Nemzetek Szervezetének az emberi jogokkal kapcsolatos alapokmányai is alapvető emberi jogként szögezi le. Az érvényben lévő csehszlovák alkotmány a Csehszlovákiában élő kisebbségeknek is elismeri az anyanyelven való művelődés jogát. Mi indokolja az anyanyelvi művelődés kiemelt fontosságát? Elsősorban az a felismerés, hogy az anyanyelv hordozója és eszköze mindazoknak a legfontosabb szellemi értékeknek, amelyek az évszázadok során az egyes nemzeti kultúrákban létrejöttek és felhalmozódtak. Továbbá, Komensky óta ebben a közép-európai térségben az is, hogy a mindennemű emberi tudás elsajátításának leghatékonyabb módja az anyanyelven való tanulás és művelődés. Nem véletlen, hogy térségünk távoli és közelmúltjának sanda iskolapolitikái számára miért volt fontos az anyanyelven oktató nemzeti és nemzeti kisebbségi iskolák elsorvasztása. Gondoljunk csak vissza a múlt századi osztrák-magyar kiegyezés utáni magyar iskolapolitikára, amely a szlovák iskolák bezáratásához vezetett és a fiatal, alakuló szlovák nemzetet létében rendítette meg. De ugyanitt kell megemlítenünk az 1969 utáni szlovák "konszolidációs" kormányok homogenizációs iskolapolitikáját is, amely a kisiskolák leépítésével, az 1978-ban, 1984-ben és 1988-ban megkísérelt szlovák nyelvoktatási reformmal, az ovódák, a szakmunkástanuló iskolák és szakközépiskolák hálózatának elhanyagolásával, a tanárképző főiskola leépítésével és más döntéseivel a csehszlovákiai magyar iskolák létére tört. 1989. november 17-ve1 Svkrvákiában is lezsrulz egy korezak. Öszintsz reménykedükk, hogy a demokratikus változások, amelyek keretén belül az új szlovák kormány felelőséget vállalt a szlovák nemzet, a magyar és ukrán (rutén) nemzeti kisebbség egyenjogú politikai, jogi, gazdasági, szociális és kultúrális feltételeinek megteremtéséért, az isSolaügybkd is éreztetni fogják áldásos hatásukat. Ennek értelmében au európai célokat maga elé tüzö egységes cshszlovákiai iskolarendszerben kiépülő az önigazgató és átfogó nemzeti kisebbségi iskolarendszer is, amely intézményeiben a csecsemőkortól a felnőtt korig biztosítja az anyanyelvi képzés és művelődés feltételeit. Napjainkban, amikor a szülök országszerte gyermekük iskolai beiratására készülnek, azzal a jóérzéssel dönthetnek a magyar iskola mellett, hogy gyermekük számára a magasszintü tudás megszerzésének lehetőségén túl biztosították az egészséges személyiség kialakulásának feltételeit is. 1990. január 9. Független Magyar Kezdeményezés FELHÍVÁS Az elmúlt negyven évben több kísérlet történt, hogy Csehszlovákiában leépítsék a magyar tanítási nyelvű iskolákat. Iskoláinkat mindig a gyanakvás légköre vette körül, mert más kultúrális eetékkSkt is közvetíteni kívántunk, mint amelyeket az egységes szocialista iskolarendszerből adódtak. Ma, amikor a legkülönbözőbb fajtájú és irányultságú iskolák létrejötte várható, a kultúrális sokszínűség immár nem szabad hogy bűn és gyanakvás tárgya legyen. Felhívjuk az FMK helyi csoportjait, tagjainkat, valamint minden pedagógust, szülőt és iskolabarátot, hogy az elkövetkező hetekben győzzék meg a még ingadozó szülőket, hogy gyermekeiket írassák magyar iskolába! Az igazi tudást a gyerekek csak az anyanyelvűken szerezhetik meg. Az eddigi "magyar tanítási nyelvű" iskolák a hivatalos sztálinista iskolapolitikai "gyümölcsei", az általunk kívánatosnak tartott tényleges magyar iskolák pedig a magyar kultúra igényeinek is meg kell hogy feleljenek. Legyünk azon, hogy ez a fajta iskolatípus a leendő egyházi, állami, magán és más iskolatípusok mellett mlklObbreddkívűl körűlteSintőkd járjanak el, és ne alkalmazzák a meggyőzés múltból ismert hibás formáit és módszereit! 1990. jannárr. FMK Közös nyilatkozat 1989. december 16-án Budapesten az MDF szervezésében megállapodás jött létre a közép-európai országok demokratikus szervezetei között. Ebben az egyezségben különösen fontos számunkra a szlovák, cseh és magyar nemzet barátsága. Hisszük, hogy e népek egüetnemertesk nem az emberek gyűlölködéséből ered, hanem abból, hogy a totális hatalom a nemzeti érzéseket az egymás ellen uszításra használta föl. Olyan barátságot szeretnénk, amely őszintén kimondja és megválaszolja a nyitott kérdéseket. GygeovszSü László (Független Magyar Kezdeményezés) Budapest, 1989. december 16 Bohumil Dolezal (Csehszlovákiai Demokratikus Kezdeményezés) Paizs Ábel (Ifjúsági Demokrata Fórum) Tóth Károly (Független Magyar Kezdeményezés) Hana Ponická (Szlovákiai írók Közössége) Olajos Csaba (Magyar Demokrata Fórum) Szesztay Ádám (Ifjúsági Demokrata Fórum)
