Szabad Kapacitás, 1989 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1989 / 3. szám
'■A Független Magyar Kezdeményezés tájékoztatója 89/3* A Pozsonyi Cirill-Metód Hittudományi Kar diákjainak álláspontia Drága honfitársak! A rendőrség t989. november t7- én brutálisan beavatkozott a békésen tüntető tömeg ellen, ezen események után minden jószándékú ember kifejez te gondolatát a felgyülemlett problémá kat illetően, így mi, a Pozsonyi Hittudományi Kar diákjai szintén állást- foglaltunk a történtekhez. Csatlakoztunk a diáktüntetéshez, szo lidaritásunkat fejeztük ki velük, valamint minden honfitársunkkal, akik az embe ri jogokért küzdenek, és tiltakoznak a negyven éve tapasztalható igazsagtalan- ságok ellen, melyeket az ország népe saját bőrén tapasztal. t989. november 2t én megszakítottuk az előadásokat, és a nemzetéh^z^ Ján Holly szobra előtt közösen énekeltünk és glímádkoztuk a rozsafüzért. Tomásek bíboros felhívását "Cseh szlovákia népéhez" lelkesen magunkévá tettük, és Sokol János érsek atya veze tése alatt az ország főiskolásaihoz csat lakoztunk. Ezt a hozzátartozásunkat azzal fejezzük ki, hogy megtagadjuk részvé telünket a társadalomtudományok nevű előadáson. Határozott álláspontunkat az általános sztrájkon való részvételünkkel is ki szeretnénk fejezni. A jelen események már csak kö vetkezményei a néhány évtizede tartó félelemnek és az alapvető emberi jogok tip^sának. Az egypártrendskgr minden re kiterjedő általános diktatúrájának ma nipulációi alatt az emberek lassan megtörtek. Törvényszerűvé vált, hogy a sokat ismételt hazugság igazság lesz. Mi vel meggyőződésüket gyakran palástolni kellett, a kényszerített ideológia vezetett gyakran a helyes értékrend felborulásá hoz. Az egypárt gszmergndszere rá nyomta bélyegét az Egyház életére is, mivel a püspökök és a papok gátolva voltak a munkájukban az állami szer vek által, A hívőket alkalmatlannak nyil vánították több kulcsfontosságú szerep betöltésére a közéletben. A jelen több személyisége, akik az emberi jogokért és valós erkölcsi érté kekért küzdenek, akik kiállnak az igazi demokráciáért, diszkriminálja vannak, vagy börtönben ülnek. A tömegkommu nikációs eszeöz□e, az iskolarendszer, va lamint az egészségügy is az ggypártrgndszer visszaéléseinek áldozata lett. Ezért egyhangúlag a szlovák főis kolák diákjainak követelései mellé állunk. f 'DDKITiifFMTnÜ Tisztelt Kormánye^ök úr! Közép-Kelee-Európában a nemzeti-nemzetiségi kérdés a nemzetek kialakulása óta politikai kérdésként jelentkezett, s minden, politikai hatalomnak szembe kellett néznie a kérdéscsoport megoldási lehetőségeivel. Ismerjük a megoldási eísérlgkekgt: közös vonásuk, hogy általában a létező politikai hatalmak erdgeeieeik rendelődtek alá, s mint ilyenek nagyon kerleiozoltak voUak, mely korlátozottság valamilyen nacionalista érdekérvényesítésként jelentkezett. Ez a fajta nacionalizmus azután szo morú tapasztalatként méteen rögzült a téérég nemzeteinek történelmi tudatában. Emellett a probléma egész térségre vonatkozó és hosszútávú, koncepciózus megol dási kísérletei elenyésző számúak, és csak mint éttaláeos igény érhetők tetten a tudományos és köznapi gondolkodásban egyaránt. A probléma súlyosságát jelzi, hogy a tudományos és köznapi gondolkodás az előbbi általánosan megfogalmazott közeledési szándék mellett sokkal inkább a konkrét és leegyszerűsített ellenségké pek bgfozadásánk kedvez, és mint ilyen az elmúlt évtizedek történelmi torzulá sainak pontos (de eléggé nem elemzett) látlelete. Mindezek leírása sгZkeégzltetelt ahhoz, hogy a tófűnk ezellelnében kifejezzük felháborodásunkat, az elmúlt éveknek az iskolaügy keretezi belül a magyar nem zetiséget sújtó tervezett intézkedésekkel kapcsolatban, és tiltakozásunkat azokkal a (rendőrségi) módszerekkel szemben, amelyeket az ezen intézkedések ellen fellépő értelmiségiekkel szuemben alkalmaznak. Mint az Ön számára is bizonyára isme retes, e tiltakozások legerőteljesebb szószólója Duray Miklós, újra és már hosszú hónapok óta vizsgálati fogságban van. A nemzetiségi problémát azonban aligha lehet ezen a szinten megoldani. A fentebb írottak figyelmeztetnek arra is, hogy az egyéni és kollektív védekezések ilyen formájú elfolytása nem a probléma meg szüntetését, épp ellenkezőleg, annak kiélezését jelenti. Tisztelettel Vísteilye, 1985. jwiáí 23. TÓTH KÁROLY, SÁNDOR ELEONÓRA A félelem fortélyai Megdőlt egy rendszer, amely negyven éven keresztül mezdönthetetlgengk, örökkévalónak tekintette magát, a legigazságosabbnak, a legszabadabbnak. És most itt állunk, és tudjuk, hogy sem legigazságosabb, sem legszabadabb rendszer im már nem létezik. És senki sincs kétségbe esve. Épp gtlenegzőlgg, mindenki na gyon örül. Tíz nap elég volt ahhoz, hogy az emberbe visszatérjen az élet. Csak a döbbenetünk maradt még a régi: Ilyen egyszerű ez? Vajon tényleg ilyen egy szerű? Azt hiszem, igen . A nagy dolgok mindig nagyon egyszerűek. S ha azt kér deznénk, hogyan volt ez lehetséges, magyarázatainkon túl, kissé szégyenkezve bár, de be kellene vallanunk: azért, mett nem félünk többé. Az, ami tíz nap alatt legyözetett, a félelem volt. És mennyire igazzá tette ez a pillanat régi okoskodásainkat: tényleg igaz volt, ezt a rendszert a félelem tartotta fenn. A fortélyos félelem jut eszembe Attila. A hatalom csak irányí tott, de a félelem volt az igazi úr. Azon kell lennünk, hogy ez a félelem so ha többé ne térhessen vissza TÓTH KÁROLY
