Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
í tennivalók Az állattartásban Az év közepe táján itt van az Ide annak, hogy elgondolkozzunk azon hány baromfit, nyulat stb. áll szándékunkban a továbbiakban étkezési célokra hasznosítani, s melyeket tartjuk meg továbbtenyésztésre. Többségüket továbbra Is gabonafélékkel — őrlemény, szemesek vagy keverék fo'rmájában — etet |ük. Most'érkezett el az aratás, a takarmányok betakarításának ideje is. Most kell tisztáznunk ezt is, mennyi zabra. árpára, búzára — később pedig kukoricára — lesz szükségünk. Azok az állattartók, akik szaporítással, tenyésztéssel is foglalkoznak, okvetlenül szerezzenek be zabot. A zab takarmányértékét a tenyésztők általában lebecsülik, pedig a^ kedvezően hat az állatok temperamentumára, emésztésére, a fiatal példányok növekedésére stb. Ezért jó, ha készleteink 20 százaléka zab. Beszerzése egyes vidékeken — pld. Dél- és Nyugat-Szlovákiában — kisebb nehézségekbe ütközik. Ott ugyanis más kalászos gabonafélék termesztésére fektetik a hangsúlyt. Ezért a tenyésztőknek ki kellene használniuk a SZÄSZ adta lehetőségeket arra, hogy kapcsolatot teremtsenek más vidékek állattartóival, akiktől — például kukoricáért — beszerezhetnék a zabot. A takarmánykészletek biztosításánál azt is tudatosítanunk kell, hogy a gépekkel betakarított szem nem olyan száraz, hogy azt vastagabb rétegben mindjárt raktározni tudjuk. Ha erről megfeledkezünk, akkor bizony a gabonaszemek csírázni kezdenek és bedohosodnak. Takarmányozásra teljesen alkalmatlanná válnak, sőt állatainknál emésztési zavarokat idézhetnek elő. A gabonát ezért előzőleg vékony rétegben szétterítve — többször átforgatva — szárítanunk kell mindaddig, míg hőmérséklete a levegő hőfokának megfelelően — sőt valamivel alacsonyabb hőfokon — nem állandósul. Ilyenkor már nagyobb menyiségben, vastagabb rétegben is tárolható. Gondjainknak azonban ezzel még nincs vége, a rágcsálókkal szemben Is meg kell védenünk. Ezek készleteinkből nemcsak tetemes mennyiségét képesek elfogyasztani, de ürülékükkel szennyezik, sőt fertőzik is azt. A kaparóbaromfiak etető- és itatóedényeit rendszeresen tisztogatjuk, s időnként fertőtlenítjük. Gondoskodunk, hogy kifutójukban árnyékos hely Is legyen. Ellenőrizzük szárnyasaink egészségi állapotát, megvizsgáljuk őket vannak-e külső élősködőik. A kacsák és ludak számára fürdési lehetőséget teremtünk. Egészséges fejlődésükhöz, tollazatuk minőségének javításé hoz erre nagy szükségük van. A teny észtésre, a fogyasztási a, illetve a piacra szánt példányokat szétválogatjuk. A mellesztés után növeljük a zab mennyiségét, ezzel kedvezően befolyásoljuk tollasodásukat. A nagy- és középtestű pecsenyenyulak 3,5—4 hónapos korban elérik a 3 kilogrammot. Fogyasztásra ilyenkor a legalkalmasabb. Hosszabb ideig már ne tartsuk őket, mivel később izomzatúk rostosabbá válik, húsuk tehát kevésbé lédús, azaz minősége romlik. További tömeggyarapodásukhoz pedig egyre több takarmányra van szükség. A továbbtenyésztésre szánt példányokat nemek szerint elkülönítjük, s csoportosítjuk. Eieségükhöz szintén több zabot keverjünk. Időnként ellenőrizzük tömeggyarapodásukat. A mérlegelési adatokat jegyezzük fel, s további étrendjüket ezeket összehasonlítva alakítsuk ki. A hónap folyamán zöldtakarmányként jól hasznosíthatók a gyomok, a lemetszett szőlöhajtások stb. Ügyeljünk azonban arra, hogy csak olyan növényi részeket használtunk tel. amelyeket nem ért permet, illetve csak az élelmezési-egészségügyi várakozási idő elteltével adjuk azokat állatainknak. A réztartalmú szerekkel történt kezelés után 10 nappal a növényi részek már etethetők. A nyulakhoz hasonlóan a nutriatenyészelekhen is kiválogatjuk n továbbtenyésztésre, illetve a bőrözésre szánt példányokat. A kevésbé termékeny és az öreg nőstényeket kiselejtezzük, az agresszív hímeket pedig az állománytól elkülönítjük. Az általuk kiprovokált marakodások ugyanis a többiek tömeggyarapodását csökkentik, nem is beszélve arról, hogy prémük komolyan is károsodhat. A juhokat csak a harmat felszáradása után csapjuk ki legelni. Előzőleg szénát, hervadt növényi részeket adunk nekik. Rendszeresen ellenőrizzük körmeiket, orr- és felnyitásukat, gyapjúkat, s egészségi állapotukat. V. Malik mérnök t HAZÁNKBAN TENYÉSZTETT BAROMFIFAJTÁK A fajta nevéhez általában hozzáteszik, hogy amerikai — ennek testtartása klsé hátra billenő — vagy német (mások szerint angol) — felegyenesült tartásü — típusról van-e szó. Az amerikai típus nagy termelöképességő háziszárnyas. míg a német formát inkább csak hobbiból, kiállitási célokra tenyésztik. Hús- és tojáshozamát tekintve nagyon jő tulajdonságokkal rendelkező fehér színű fajta, ezért az egész világon elterjedt. Nagyon gyorsan növekszik, s nemritkán évente ISO darab to jást is hoz. Gyors tömeggyarapodásával összhangban nagyon falánk, mindenevő állat, ezért a növényi eleségen kivül állati eredetű táplálékra is szüksége van. Azok az állományok, melyek a szabadban tartva természetes vizek mellett élnek, állati eredetű fehérje szükségletükről — vízi rovarok, csigák, férgek apró rákok képében — a nővé nyi eledellel együtt maguk gondoskodnak. A kiskacsákat csak akkor engedhetjük vízre, ha hasukat már rendes fedötollazat borítja. Ez a kacsáknál 14—21 napos korban alakúi ki. Ha nem A pekingi kacsa áll módunkban, hogy szárnyasainkat vizek mellett tartsuk, akkor az állati fehérjéről magunknak kell gondoskodnunk. Erre a célra nagyon megfelelnek a főtt tojás és a főtt belsőségek, továbbá e darált töpörtyű, különféle halrészek. Részarányuk az eleségben a 20 százalékot is elérheti; később azonban ezt fokozatosan csökkentsük. Ha szárnyasaink a növekedést befejezték, akkor a tojásrakás időszakáig csupán növényi táplálékkal is beérik. Kacsatenyészetünket ne zsúfoljuk túl. Egy-egy négyzetméteren háromnál több egyedet Az amerikai tipusií pekingi kacsa tojója és gácsérja (V. Malik felvétele) ne tartsunk. Ra más lehetőségünk nincs, akkor létesítsünk számukra mesterséges kacsaúsztatót, A ráfordított munkát állataink jó egészsége és a tollazat minősége meghálálja. Fürdővizüket természetesen naponta cseréljük! Háztáji körülmények között a pekingi kacsa testi és ivari érettségét 8 hónapos korban éri el. Az idősebb példányok párzási és lojásrakási Időszaka januárban, az egyéveseké februárban, az ntolsó nyári kelésből származóké márciusban kezdődik. Az intenzív tar^áskörillmények között nevelt brojlerek két hónap alatt 2,5 kg súlyt érhetnek el. Ilyenkor fürdővízre nincs szükségük. Azokat a példányokat, amelyek növekedésüket már befejezték, tömésre fogjuk. Nagyon jó eredménnyel tömhetők a ruáni gácsér és a pekingi tojó fajtahibridjei. Még jobb tömeggyarapodást érhetünk el a pézsmakacsával keresztezett tojók utódainál. Az ivarérett pekingi gécsér súlya eléri a 3.5—4.2. a tojója pedig a 3—3.5 kilogrammot. Tujáshozama a keresztezés minőségétől. s a tartási körülményektől függ. Általában 100— 15П darab között mozng. A tojásokat géppel vagy ködössel kelletjük. V M. BBDBa 4 Utoljára gyermekkoromban jártam Bucsuházán. Azóta Idestova már harminc év telt el. Akkor Lovas Gyuri barátom búcsúra hívott meg hozzájuk. Készségesen elmagyarázta: ha a főúton megyek három, ha pedig a mezei úton Indulok el, akkor egy kilométert kell majd falujukig gyalogolnom. Mondanom sem kell, a rövtdebb utat választottam. — Ebéd után indultam útnak, s amikor Somorja (Samui ín) széléhez, a „vásártérre“ értem már ki lehetett venni Bucsuháza körvonalát. A niezei utacska lovaskocsik nyomát őrizte s Itt-ott kátyúkat kellett megkerülnöm. Elfáradva, piszkos cipőben érkeztem meg, de ezért hamarosan kárpótolt a kedves szó, a szeretet, amivel körülvettek. A tizennyolc házból álló kis település lakóinak legtöbbje, akkor még nádfedeles, szoba-konyhás lakásban éldegélt. Az Istálló fala azonban nem „sálból“, hanem somorjal téglából épült, hogy a legmakrancosabb 16 se tud^a szétrúgnl. Egyszóval a kis települést szór galmas emberek lakták, s lak ják ma. Is. A minap erről meg is győződhettem a somorjai piacon Az eladók között egy kalapot fiatalemberre lettem figyelmes. Ekesszóval kínálta portékáját, s a mondat befejezése után soha nem felejtette hozzátenni: „Nálam mindig friss a zöldség" Mi tagadás kíváncsivá tett, hiszen mondani sok mindent le hét. Különben Is minden el edó a maga portékáját dicséri Ezért persze egyetlen kertészi sem szabad elítélni. Viszont kénytelen voltam feltenni a kérdést: vajon a kalapos fia lalember okkal mondja-e, hog\ nála mindig friss az áru?! — Természetesen — kezdte a beszélgetést Kundra József aki augusztusban ünnepli bar mincötödik születésnapját Sze rlnte a zöldség addig friss Imíg nem áll nyolc óránál töb bet. — Ma is hajnali háromkor keltem. Száz darab fejes salátát és nyolcvan csomó retket szedtem fel, s hoztam ki a piacra. Amint látja 11 őrá, s mindössze három salátám és két csomó retkem maradt. A salátát a tyúkok, a retket pedig a nyűlak fogyasztják el — tehát nem kerül vissza. Ezért merem tehát lelkiismeretfurda-Ш MINDIG No1! I ' ! к (A szerző felvétele) lás nélkül állítani, hogy nálam mindig friss az áru! Bizony többeknél megfigyeltem a piacon, hogy másnapos zöldséget it árulnak. Persze ők nem kertészek, ők a „kofák“. Idestova harminc év után újra meghívtak — persze most nem búcsúra — Búcsúházára. Mondanom sem kell, a rövidebb utat választoltam. A mezei út semmit síim változott. Jelenleg a traktorok nyomát őrzi. Sártenger nem volt, mert májusban keveset esett. A falucska arculata megváltozott. Eltűntek a nádfeleles házak, s a kertekből a fóliasátrak kiszorították a kukoricát. Ogy gondoltam. Kundra Józsefet a kertben találom. Tévedtem. A konyhájában üldögélt, vagy egy tucatnyi könyv társaságában. Olvasott, jegyzetelt, s amikor észrevette, hogy ott állok az asztal mellett, nem jött zavarba. Hetivel kínált Majd két perc elteltével, mint aki jól végezte dolgát, becsukta a Zöldségtermesztők zsebkönyvét. — Mehetünk a kertbe — mondta, s fejére tette kalapját. Erős testalkata és kicsi kalapja a látszólagos ellentmondás dacára összeért egymással. Sőt, a kicsi kalap nélkül észre sem vettem volna atléta termetét. — Hogyan lehet ezzel a kö-X í ZÖLDSÉG!" zel száz kilóval nap mint nap kapálni?! — Egyszerűen — válaszolta Kundra József, majd elmondta, hogy mindössze öt évvel ezelőtt kezdett el igazában kertészkedni. Az első évben harminc darab barackfát ültetett, s a sorok között korai burgonyát, illetve görögdinnyét termesztett. A dinnyepalánták sorsáról azonban májusban gondoskodtak a „fagyosszenlek“. A fiatal kertészt — aki a Hydrostav nemzeti vállalat sofőrje — pem törte le a sikertelenség. A környékbeli dlnnyetermesztőkhöz fordult tanácsért. Sajnos hiába. A fiatal kertészkedők legtöbbje, lépten-nyomon a régi szólásmondást hangoztatta: saját kárán tanul az ember. Az Idősek pedig csak általánosítottak; kedvező időjárás, sok türelem, jó föld, edzett palánta szükséges a görögdinnye-termesztéshez. Ezt persze 6 Is nagyon jól tudta. Nem tehetett hát egyebet, újra elkezdte bújni könyveket. Közben Farkasdra (Vlfiany) is ellátogatott, ahol fán Samek személyében olyan dinnyetermesztőre talált, aki tapasztalatait nem rejtette véka alá. Nem sajnálta a fáradságot, eljött Bursuházára és segített a palánták kiültetésében, s a fiatal kertésszel megismertette a görögdinnye-termesztés csínját-binját. Azóta a palántákat — évente mintegy háromezer darabot — maga neveli. A görögdinnyénél főként a Magyarországról behozott Szigetcsépi F-l fajta dominál, amely korán terem, húsos, édes bélit, kevés magvú és súlya el éri az öt-hat kilogrammot. A fóliaházban ezenkívül PCR paprikát és KF 262-es paradicsomot is termel. A fóliaház 40 méter hosszú és négy méter széles. Benne 30 négyzetméteren neveli a palántát, s két „Peter“ kályhával biztosítja a kellő hőmérsékletet. Az optimális hőfokot állandóan tartani kell, ami nem gyerekjáték. Ugyanis, ha a hőmérő higany - szála mínusz egy két C-fokot mutat — nincs mese — háromóránként meg kell rakni a kályhákat. Hétköznapokon ez többnyire a feleség gondja. Éva asszony sokat segít férjének, s neki Is nagy része van abban, hogy a 25 áras kertben gyomot csak elvétve találni. A továbbiakban még megtudtam, hogy tavaly a felvásárlóüzemekben 1200 kg paradicsomot és 500 kg paprikát adott el. Ezen a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy újabb fóliaházat épít. Április 8-án a 22 méter hosszú és négy méter széles vázra fel is húzta a fóliát. Másnap 250 darab KF 262- es paradicsom palántát ültetett ki, s természetesen az új sátorba is került két „Peter“ kályha. Közben — ha váratlanul Is — megjöttek a talajmentt fagyok. A fűtött fóliházban persze a palánták fittyet hánytak a fagynak. Öt napon át jól Is érezték magukat: éltek, növekedtek, mint ahogy annak lenni kell. Csakhogy az örömbe hamarosan, üröm is vegyült. Április 13-án (nem volt péntek) elkezdett tombolni a szél. S próbára tette a csallóközi fó Mákat. A jő minőségű műanyag ki Is bírta ezt az erőfitogtatást. ám a rossz egyszerűen engedett az erőszaknak . .. — Hajnali két órakor — fűzte tovább a beszélgetés fonalát Kundra József — csörgött az óra. Nehezen, de mégis kiká szálődtam az ágyból, hogy újra megrakjam a kályhákat. De amikor a házból kiléptem elállt még a lélegzetem Is. Csak a csupasz vasvázat láttam, a fólia a kerítés mellett szétszaggatva hevert. Reggelre a paradlcsompaláták annak rendje és módja szerint elfagytak. Szerencsére volt még otthon egy tekercs fóliám, igv másnap újra felhúzva és beültetve állt a fóliaház. Befejezésképpen még el kell mondanom, hogy Kundra József mindössze egy éve tagja az SZKSZ Somorjai Alapszervezetének. Sajnálja, hogy a piacon még nincs saját asztala. Igaz, a szervezet vezetősége ígéretet tett, hogy ezt a problémát rövidesen megoldják. Mi szívből reméljük, hogy ez megtörténik, annál is inkább, mert friss zöldségre mindenkinek szüksége van. ÖvSry Péter Kundra József a fótiaházhan palántái körében. (A szerző felvétele)
