Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-29 / 30. szám

1988. július 29. SZABAD FÖLDMŰVES 13 BODROGKÖZ ÉS UNG-VIDÉK TEJTERMELÉSI GONDJAIRÓL Tehéntől savanyodik a tej? A tej az emberi szervezet számá­ra nélkülözhetetlen táplálék. Ezért a tejből és a tejtermékekből lénye­gesen többet kellene fogyasztanunk. A közelmúltban Holczreiter Máriá­val. a kelet szlovákiai Tejipari Vál­lalat királyhelmeci (Královský Chl­­mec) üzemének igazgatójával a tej­termelésről, -feldolgozásról és -ellá­tásról beszélgettünk. — Elégedett a mezőgazdasági üze­mektől felvásárolt tej minőségével? — Mi a tej vizsgálatát és átvéte­lét az előírt új szabvány szerint végezzük. Annak ellenére, hogv a második negyedévben javulás tör­tént, számos mezőgazdasági üzem­ben még mindig komoly problémát jelent a megfelelő minőségű tej ki­termelése. Szinte kora reggel érkez­nek azok a tehergépkocsik, amelyek tizenegy mezőgazdasági üzem negy­vennyolc telepéről, felvásárlóhelyé­ről szállítják a fontos élelmiszer­­ipari alapanyagot, a tejet. Csupán érdekességként jegyezzük meg. hogy a királyhe’meciek vásá­rolják fel a járásban kitermelt tej ötven százalékát. Az első félévben a tervezett 13 millió liter tejjel szem­ben 1,3 százalékkal többet vásárol­tak fel. ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 6.3 százalé­kos növekedést jelent. Példáu1 a csi­­cseri (GiCarovcc) Vörös Lobogó Efsz 8.1 százalékkal, a boly! (Bői) Hala­dás Efsz pedig 3.7 százalékkal tel­jesítette túl az első félévi tejeladá­­sl tervét. A Királyhelmeci Állami Gazdaság az első félévben a tejfel­­vásárlási tervét 8.5 százalékkal, az­az 226 ezer literrel teljesítette túl. Viszont a leleszi (Leles) Május 1. Efsz csak 70 százalékos, a SzomotO; ri (Somotor) Vetőmagtermelő Álla­mi Gazdaság 91,2 százalékos, a nagykaposi (Vefké Kapušany) Béke Efsz pedig 91,8 százalékos tervtel­jesítést ért el. A tejüzem körzeté­ben a minőség az első félévben a következőképpen alakult: a felvásá­rolt tej 31,2 százaléka nyert besoro­lást az első, 27,3 százaléka a máso­dik, 35,9 százaléka pedig a harma­dik osztályba, ugyanakkor 5,8 szá­zaléka nem érte el a standard mi­nőséget. — A legtöbb első osztályú tejet — 55,7 százalékot — az Agrokomplex bodrogszerdahelyl (Streda nad Bod­rogom) vállalatától kaptuk. A továb­bi sorrend: a Királyhelmeci Állami Gazdaság 54 százalékkal, a Szomo tori Vetőmagtermelő ÄG pedig 38.4 százalékkal. A legkevesebb első osz­tályú tejet az abarat (Oborín) Vi­rágzás Efsz (4.97 százalék), a vajá­­ni (Vojany) Jövő Efsz (6,8 száza­lék) és a Nagykaposi Efsz (9,95 szá­zalék) értékesítette. Á felsorolásból is kitűnik, hogy nem mindenütt tesznek eleget az előírt követelmé­nyeknek. — Cgy tudom, hogy a tejminőség javítása érdekében komoly erőfeszí­téseket tettek. Ön régi tejipari dol­gozó, a mezőgazdasági üzemek ré­széről milyen problémákat tapasz­tal? — összetett problémákról van szó. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Azt feltétlenül kiemelném, hogy a takarmány minősége Is befolyásolja a tej minőségét. Még a jó eszten­dők esetében is a mezőgazdasági üzemek takarmánymérlegébon sú­lyos hiányok vannak. A nyári idő­szakban úgy tűnik, kisebbek a gon­dok, hisz ott a legelő. De ez Is csak látszat. Igaz, nyáron az állatokat nem fenyegeti az éhezés veszélye. A mennyiséget tekintve, elegendő Is volna a legelő. Am a gyepek minő­sége. állateltartó képessége eléggé alacsony. Azt kell mondanom, hogy minden nehézség innen ered és ide vezethető vissza. Szerintem elsősor­ban a gyep- és a takarmánygazdál­kodást kellene nagyüzemivé tenni. A legelők feljavítására nem fordítanak az üzemek nagy gondot. Igaz, több helyen már szakaszokra vannak ke­rítve, de istállótrágyázva sehol nin­csenek. A szervestrágyából pedig jó, ha a szántóra jut elég. A legelők feljavítására az évenként váltakozó mennyiségű műtrágya marad, ami eléggé egyoldalúvá teszt azt. Vagy itt van a kaszálók helyzete, melyek aránylag jó hozamúak, csak hát a betakarítással elég sok probléma van, aminek következtében nem ép­pen a legjobb minőségű takarmány kerül a tárolókba. Természetesen a tejtermelés nehézségei nemcsak eny­­nytből állnak. — Például? — Nagyon sokat lehetne beszélni a tehénistállók műszaki színvonalá­ról is. Bizony korszerűtlenek. A gon­dozás minősége körül Is épp elég a fogyatékosság, ami jobbára a munkaerőhiányból adódik. A nedv­dús tömegtakarmányok biztosítása sem zökkenőmentes, ám Itt kevesebb gonddal kell szembenézni. A legna­gyobb hiányosság a higiénia körül van. Piszkos tehéntől lehetetlen tisz­ta tejet fejni. Dolgozóink szinte az összes gazdaságban tartottak a fe­jők részére szakelőadást, bemutató­val együtt. Ott, ahol komolyan vet­ték a jó szándékunkat, az eredmé­nyek lassan, de azért már javulnak. Ismételten ajárftani tudom az állat­tenyésztési ágazatok vezetői figyel­mébe a Légi (Lehnice) Agrokombi­­nát, a Csehszlovák—NDK Barátság Efsz által gyártott és forgalmazott Lechlor nevű fertőtlenttőszert, amelynek kiváló hatása van. Mi az üzemünkben már kipróbáltuk. Az egyik Ismerősöm mondja: meg­veszi a tejet, hazaviszi, felforralja, ionban mondva forralná, és össze­megy. Általában sok a panasz, hogy a tej rosszul tűri a meleget, a friss­nek vélt, s otthon hűtőben tárolt tej is egyetlen éjszaka megsavanyo­­dlk. A technika mai szintjén, ami­kor a hűtőláncot már feltalálták, ez a jelenség — kánikula ide, kánikula oda — aligha mondható természe­tesnek. A kérdés tehát jogos: Miért savanyodik a tej? A válasz azonban korántsem ilyen egyértelmű. Állítá­sunk igazolásául nézzük a legilleté­­kesebb véleményét. — Mi nem tudunk arról, hogy Ilyen panaszok léteznek. Ebben az évben jelzést még nem kaptunk. Az üzemből jő tej kerül ki... Holczreiter Mária igazgató elmond­ta, hogy a tejipar pasztőrözött for­mában (mely gyors hevítést, rövid hőtartást, Illetve lehűlést jelent) hozza forgalomba a zacskós tejet. Az első félévben közel 4 millió li­tert forgalmaztak, Az Ily módon forgalomba hozott tejben a kóroko­zó csírák és baktériumok elpusztul­nak anélkül, hogy a tej értékes táp­anyagai jelentősen károsodnának. Tehát a tejipar csak pasztőrözött, és nem steril tejet hoz forgalomba, ezért szükséges, hogy a kereskede­lem és a fogyasztók a kiszállított tejet 10 C-fok alatti hőmérsékleten tárolják. Ha megszakad a hűtőlánc, baj van. Azt kell nézni, hogy a boLt­(Bogoly János és — blm — illuszt­rációs felvételei) ban rekeszekben vagy hűtőpulton tá­rolják-e a tejet. Én is fogyasztó va­gyok, tudom miként tárolják a te­jet... A belkereskedelmi hálózat felsze­reltsége sok kívánnivalót hagy maga után. Nemcsak a falusi, de a városi üzletekben sincs elegendő hűtőpult, ahol a tejet és a tejtermékeket tá­rolni lehetne. Ezzel magyarázható, hogy sok helyütt a tejet ládákban árusítják, ami nem felel meg a kor­szerű higiéniai követelményeknek. A tejtermékek választéka az utób­bi időszakban bővült. A helyzetkép pontosítása megkívánja, hogy részle­tesebben szóljunk a fogyasztásról.' Az üzem körzetében havonta 550 ezer liter tejet, 13 tonna sajtot, 27 tonna vajat, 15 ezer liter tejfölt, 11 ezer liter tejszínt és 2,5 tonna túrót vásárolnak, illetve fogyasztanak. Joghurtból havonta 14 ezer litert szállítanak a körzetben lévő kétszáz üzletbe. A vásárlók — elméletileg — harmincöt féle sajtból válogat­hatnak. Nagyon közkedveltek a saj­tos szalámik, a füstölt sajtok és a kenővajas készítmények. Természe­tesen nem minden említett termék készül Királyhelmecen, hanem más üzemekből, szinte az ország minden részéből jelentős mennyiségű áru ér­kezik hozzánk. Nagyon sok új fajta sajtunk van, kiváló minőségűek. Saj­nos, az üzletesek egyszerűen nem rendelnek. Az az igazság, hogy az 'üzletesek nem csak tejből, de tej­termékekből is kevesebbet rendel­nek, talán azért, mert attól tarta­nak, hogy rájuk savanyodik. — A tejtermékek felhasználásáról és tárolásáról milyen javaslatokat tudna adni? —• Különösen a meleg nyári na­pokon fokozottabb hűtést kell adni a tejnek, és a fogyasztók a lehető­ség szerint a megvásárolt tejet azon­nal forralják fel és hűtőszekrényben tárolják. Valamennyi savanyított ter­mék pasztőrözött tejből készül. A probléma általában a tejföl konyhai felhasználásánál mutatkozik, mert ez viszonylag magas zsírtartalmú, ezért a hő hatására a tejfehérjék kicsapódnak. Ezért javaslom, hogy közvetlenül forró ételre a tejfölt ne öntsünk. Habaráshoz úgy használjuk fel, hogy előre keverjük bele a lisz­tet, esetleg a vizet, s szűrőn keresz­tül tegyük lehetőség szerint langyos ételhez* és csak ezután végezzük a további főzési műveleteket. Ilyen körülmények között túrős kicsapó­dást nem fogunk tapasztalni. — Mindezekhez mit tenne még hozzá? — A kereskedelemnek biztosítania kell, hogy a vásárlók a boltokban nyitástól zárásig folyamatosan vásá­rolhassanak friss "tejet és tejtermé­keket. A készletezés ma már köte­lessége a boltvezetőnek. Alapvető szempont, hogy nem tárolható együtt olyan termékkel, amelytől szagot, vagy fertőzést kaphat. A ke­reskedelemnek is arra kell töreked­nie, hogy a tejet és a tejterméke­ket elkülönítve tárolják. A kereske­delem ne feledje el, hogy megéri a befektetést, mert nagyobb készlettel, friss áruval a vevő megelégedését érdemli ki. A tej és általában a tej­termékek megkövetelik a higiénikus tiszta kezelést, soha nem szabad el­feledni, hogy a tej nemcsak táplá­lék, hanem a tápanyagok gazdag forrása Is. Nyújtsuk számára tehát azt, flmit saját célú fogyasztásunk esetén mi is megkövetelnénk. „Keserű gyümölcs" Liszenko levele Sztálinhoz VII. RÉSZ A BIrALAT, AMELYRE NEM ÉRKEZETT VÄLASZ igen érdekes az a melléklet is, amelyet Liszenko a iurij Zsdanov előadásáról készített följegyzéseiből csatolt a levelé­hez. Milyen bírálat érte őt az előadásban? „1. Liszenko akadályokat gördít a tudomány fejlődése elé (hormonok, vitaminok stb. tagadásai. ' 2. Liszenko a szükségesek közti] csak néhány biológiai kér­déskör mellett tart kt, de elveti a fizikát és a kémiát a bio­lógiában. к 3. ... Andrejev. aki Liszenko iskolájához tartozik, a Kivá­lasztás és Vetőmagtenmelés című folyóiratban a csíraanyagok ellen szól. 4. Liszenko tagadja a hormonok létezését. 5. Liszenko tizenhárom évre feltartóztatta nálunk a hibrid kukorica meghonosítását. 6. Liszenko.. megígérte, hogy fagyálló bűzafajtát tenyészt ki Szibéria számára, de ebből semmi sem lett...“ Zsdanov előadása nagy visszhangot keltett, ám Liszenkő­­nak semmilyen kellemetlenséget sem okozott. De a Sztálinnak és az idősebb Zsdanovnak küldött leveleire sem jött gyors válasz, holott e két levél — minden kétséget kizáróan — mestermíi volt! A nép akadémikusa" megtalálta az egyetlen hatásos hangot: a formailag alázatosat, tartalmilag tántorft­­hatatlanul türelmetlent. Akkor, amikor 1935-ben először szó­lalt fel Sztálin előtt, még saját eredményeitől megmámoro­sodott szavakat használt — most ebben a levélben, ellen­kezőleg a megtört tüdős képét öltötte magára, akt a genetl­­kusok miatt nem tudja átültetni a gyakorlatba nagyszabású terveit. Liszenko tehát, hogy meggyorsítsa az eseményeket, újabb határozott lépésre szánta el magát. A Szovjetunió mezőgaz­dasági miniszterének, I. A. Benegyiktovnak a segítségével megszerezte Jurtj Zsdanov előadásának gyorsírásos szövegét, s azt úgy juttatta vissza Benegyiktovnak, hogy mellékelt hoz­zá egy nyilatkozatot, amelyben határozottan kérte a MTÖA elnöki posztjáról való felmentését: „Kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy mind az előadásban, mind annak javított gvorsfrásos változatában (ebben néhány dolog törölve van, ami — úgy látszik — benne volt a szövegben) az előadó saját véleményeként Ismétlődnek meg az antimicsurinisták, a morganlsták és az új darwinisták ellenem irányuló régi rágalmai. Ez a bírálat a hátam mögött folyik azért, hogy se szóban, se a sajtóban ne tudjak ellenvetést tenni, s ne tudjam megcáfolni azt“ — írta egyebek között. A levél határozott hangja arra mutat, hogy Liszenko már értesülhetett róla: Sztálin kedvezően reagált első levelére, s ezért óvatosan siettetni akarta az eseményeket. És ez cél­szerűnek bizonyult. az Ágas büza titka Iurij Zsdanov előadásának azok a részei voltak a legna­gyobb hatással hallgatóira, amelyek Liszenko be nem váltott ígéreteit tették szóvá, azt, hogy új csodafajtákat hoz létre, s megemeli minden növény terméshozamát. Zsdanov nem szólt még Liszenko újabb ígéretéről, az ötször-tizszer több termelést ígérő új ágasbúzafajtákről, pedig azok máris kivívták Sztálin elismerését, felfokozták Sztálin reményeit Is. Ismét megcsil­lant a lehetősége annak, hogy leküzdhetlk a lakosság élelmi­szerellátásának gondjait — egy „csodafajtá“-nak a meghono­sításával. De hogy is vetődött fel az ágas búza gondolata? Még a háború előtt elterjedt a hír, hogy Muszlima Begljeva közép­­ázsiai kolhozparasztasszony csodálatos termést ért el a maga vetette ágas búzával. Majd 1946-ban a kelet-európai Kahé­­tiából Moszkvába küldtek egy ágasbűzakévét, s azt ott „ka­­hétiai ágas búza" néven — mindennemű ellenőrzés nélkül — bevezették az állami fajtakönyvbe. A sietség oka roppant egy­szerű volt: a kévét megmutatták Sztálinnak, s neki, mint grúznak olyan volt ez, mintha hájjal kenegetnék, merthogy a földijeinek köszönhető ez a fontos dolog. Nos, Sztálin ekkor magához hívatta Liszenkőt. s átadott neki egy csomagocskát, benne 210 gramm kahétiai ágás bú­zával. Kifejezte óhaját, hogy ellenőrizzék a „csodabúzát“, s ha a csodh Igazolódik, a lehető leggyorsabban szaporítsák és terjesszék el. Liszenko átvette a csomagot. Első pillantásra ez természetesnek látszik. Csakhogy Liszenko mindent tudott az ágas búzáról, valószínűleg maga is többször kísérletezett vele, és rájött: jelentéktelen fajta. Hiszen már az apja is foglal­kozott vele a harmincas évek második felében (erről újság­fénykép is megjelent akkoriban), továbbá Liszenko 1940-ben az általa szerkesztett jarovizálás című folyóiratban megjelen­tette F. Kuperman cikkét »Az őszi búza, rizs és árpa ágas formái« címmel. Egyébként Is elég nagy szakirodalma volt már a mutatós, de rosszul termő búzának. N. Seglov még 1828-ban, majd három másik tudós a múlt század ötvenes éveiben, M. V. Szpafarjev pedig 1937-ben írta le a vele val­lott kudarcát. Olyan tekintélyes szakember, mint A. M. Ba­­zsanov professzor, ezt írta róla: „A sokkalászos búza — mint az elkényeztetett gyermek — kövér földet és ritka vetést Igényel, az enyhe fagyot sem viseli el, s jobban szenved az üszögtől és a rozsdától, mint a többi egyszerű fajta. Bár minden egyes kalásza több magot terem, mint az egyszerű fajták kalászai, az összes kalászmennyiség cséplési veszte­ségei miatt a sokkalászos búza nem jövedelmezőbb az egy­­kalászosnál.“ Sztálin reményei tehát teljesen alaptalanok voltak, s a búzaszakértőknek kötelességük lett volna, hogy ezt becsüle­tesen és érthetően megmagyarázzák neki. Liszenko ezt nem tette. Az ágas búza minőségi vizsgálatával legmegbízhatóbb hí­veit: Avakjant, Dolgustnt és Kolesznyikot bízta meg. Ök el­ültették a magokat úgy, ahogyan a régi recept előírta — ritkán. Az új terméssel I. Gy. Kolesznyik elutazott szülő­földjére, Ukrajnába, hogy ott is elterjessze azt. S mielőtt még bármilyen valóságos eredményt elérhettek volna, 1948 tavaszétól megkezdődött a hírverés a sajtóban. Gennyagylj Fis, a Uszenkolzmus egyik trubadúrja így zengett: .....és csak most, amikor zseniális gondviselésével Sztálin elvtárs fel­ismerte ennek a búzának a lehetőségeit, s felajánlotta Li­szenko akadémikusnak, hogy foglalkozzon vele... Trofim Gyeniszovicsnak sikerült megfejtenie az ágas búza sok titkát, és... áttelepítenie azt a virágágyból... a szovhozföldekre.“ Majd hírül adta: Avakjan 1948-ban egy pohár magból hat zsák búzát termesztett, „mintha már kommunizmus volna a földeken“. Sztálinnak pedig bejelentették, hogy az első ered­mények minden képzeletet felülmúlnak, s hogy a „csoda­fajta“ hamarosan kikerül a „szocialista földek végtelen tér­ségeire“. IValerij Szojfer cikke nyomán)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents