Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-29 / 30. szám

1988. július 29. SZABAD FÖLDMŰVES 11 J I úlius tizennegyedikem csütörtök. Már a reggeli órákban árasztja melegét a Nap. A mezőgazdasági üzemekben az aratók készülődnek, hogy folytassák a kalászos gabona­félék betakarítását. A fővárosból a Mátyusföldön át indulunk a Csallóköz szívébe. Az út menti gazdasági udva­rokban és a határban kombájnok, traktorok és tehergépkocsik vezetői várják a napi rajtot. A hatalmas be­­takarltógépek sok helyütt lassítják a forgalmat. Ismerős kép. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Járási Mezőgazdasági Igazgatósá­gon Németh János mérnök, főagro­­nómus tájékoztat arról, hogy miként haladnak a ka­lászos gabonafé­lék heetakarításá­­val. Tizennegyedi­kéig összesen 6583 hektár nagyságú te­rületről gyűjtötték be az idei termést az aratók. Az őszi árpa betakarítását követően már javá­ban a búzát arat­ják a mezőgazdasá­gi üzemek dolgozói és a vendégmunká­sok. Az ideiglenes le­­rakatokról már a kora reggeli órák­ban szállítják a ter­mést a felvásárló­­üzemekbe, illetve az átvevőhelyekre. A Nyugat-szlová­kiai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi tizemében nagy a sürgés-forgás. Gabonával megrakott pótkocsis teherautók és traktorok vár­ják, hogy mielőbb megszabaduljanak terhűktől. A reggeli órákban viszony­lag hosszú sor kígyózik, de rövid idő elteltével már csak néhány magszállí­tó kocsi vezetője figyeli árgus szem­mel a bejárati jelzőlámpát, hogy mi­kor vált zöldre. Az ország egyik leg­korszerűbb terményfelvásárló üzemé­ben nincs megállás. A korszerű be­rendezéssel történő villámgyors min­tavétel után a szállítmány súlyának lemérése következik. Az adatfelvétel és a nyilvántartás nagy pontosságot igényel a könyvelést végzőktől, mert csak így előzhető meg az esetlsges konfliktushelyzetek kialakulása. Bartal Rudolf, az üzem dana­szerdahelyi felvásárlókörzetének a ve­zetője az összegezést követően már a következő feladatokat veszi számba. Szinte állandóan cseng a telefon, az ügyintézés, a megbeszélés nélkülöz­hetetlen eszköze. A sok tennivaló és szervezőmunka mellett azonban talál néhány percet arra, hogy rögtönzött helyzetjelentést adjon a felvásárlás eddigi menetéről. (Kalita Gábor illusztrációs felvételei A körzet tizenöt mezőgazdasági üze­méből szállítják az új termést a 44 ezer tonnás befogadóképességű duna­szerdahelyi és az 5 ezer 800 tonnás kapacitású gabCíkovói felvásárlóköz­pontba. Az idén maximálisan haszno­sítható a tárolókapacitás, mert az előzetes terveknek megfelelően telje­sen kiürítették a tárolókat, hogy el tudják végezni a nélkülözhetetlen fel­újítási, tisztítási, Illetve fertőtlenítésl munkálatokat. Így tehát a főidényt üres tárolókkal várták a dunaszerda­­helyiek. Ennek ellenére azonban a körzet mezőgazdasági üzemeiben mintegy 8—9 ezer tonna termés ideig­lenes tárolására kellett biztosítani ideiglenes lerakatokat. A felvásárlóközpont napi kapacitása 4 ezer 100 tonna gabonaféle átvételét a rekord és elhelyezését teszi lehetővé. A láto­gatásomat megelőző napon, vagyis jú­lius tizenharmadikán Dunaszerdahe­­lyen és Gabčíkovóban 5 ezer 120 ton­na gabonát vásároltak fel a mező­­gazdasági üzemek képviselőitől, ami rekordnak számít. A dunaszerdahelyi központ dolgozói közel 100 tonnával túlszárnyalták a korábbi, napi felvá­sárlási rekordot. Hárompercenként átlagosan egy te­hergépkocsi rakományát veszik át a felvásárlóüzem dolgozói, ami nem kis terhet és megerőltetést jelent a szá­mukra. Természetesen az ilyen nagy teljesítmény elérését csak a mező­­gazdasági üzemek képviselőivel való jő együttműködés teszi lehetővé. Ä dunaszerdahelyi terményfelvásár­lók mindig is nagy figyelmet szentel­tek a szállítási ütemtervek kidolgo­zásának, s ez az Idén sem volt más­képp. Még a betakarítási munkálatok kezdetét megelőzően megkötötték a szerződéseket, pontositolták a ter­ményfelvásárlási harmonogramot. Július tizennegyedikéig a dunaszer­dahelyi körzetből már több mint 3 ezer tonna kenyérgabonát vásároltak fel és helyeztek biztonságba. Ezen­kívül több mint 10 ezer tonna ipari hasznosítású búzát vettek át,. illetve tároltak az üzem dolgozói. A mező­gazdasági üzemek képviselői az idén 350 tonna őszi árpát szállítottak a felvásárlóközpontba. A tavaszi árpa átvételére és hasz­nosítására külön programot dolgoz­tak ki az egységes földműves-szövet­kezetek, valamint az állami gazdasá­gok szakembereivel közösen. Vala­mennyi mezőgazdasági üzem először a saját ideiglenes lerakataira szállít­ja a betakarított tavaszi árpát, ame­lyet alaposan — laboratóriumi körül­mények között — átvizsgálnak, hogy a sörárpának megfelelő mennyiséget maximális mértékben hasznosítani le­hessen. Az utóbbi évek kedvezőtlen tapasz­talatai alapján nem véletlenül fordí­tanak ekkora figyelmet a sörárpa fel­vásárlására. Meg kell Jegyezni azon­ban, hogy nem helyi, körzeti, hanem országos jellegű problémáról van szó, amelynek orvoslása, sajnos, még min­dig várat magára. Többnyire nem a felvásárlóüzem dolgozóin múlik, hogy nehézségekbe ütközik a söripar szá­mára megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű nélkülözhetetlen alap­anyag rendszeres szállítása ... A dunaszerdahelyi felvásárlóköz­pontban az átvett gabonamennyiséget csak az ún. előtisztítási munkálatok elvégzése után tárolják, illetve szük­ség esetén utókezelik. A kenyérgabo­nát külön, az erre a célra szolgáló, 24 ezer tonna kapacitású tárolókba helyezik, ahol biztosítva van a folya­matos ellenőrzés. Az üzem dolgozói naponta reggel hat órától este kilen­cig, vasárnap pedig délig végzik az átvétellel és tárolással kapcsolatos feladataikat. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az idényt július ötödikén kezdték, egy héttel koráb­ban, mint az előző évben. Elsőként a dióspatonyiak (Orechová Potőií), a dercsikaiak (Jurová), illetve a gabéí­­kovúiak szállították az idei termést. A kidolgozott terményszállítási ütem­terv ismét nagy segítséget jelent a fo­lyamatos átvétel, illetve utókezelés biztosításához. Meg kell azonban je­gyezni azt is, hogy néhány mezőgaz­dasági üzemben olyannyira igyekez­tek a betakarított termést mielőbb a felvásárlőhelyre szállítani, hogy ala­posan meghaladták a szerződésben, illetve az ütemtervben szereplő napi mennyiséget. Az Albári (Dolný Bar) Egységes Földműves-szövetkezet dol­gozói például július tizenharmadikán a napi tervben szereplő 125 tonna ter­méssel szemben 280 tonnát szállítót-' tak, s nemcsak ők haladták meg a harmonogram szerinti mennyiséget. Ezzel magyarázható, hogy a hagyomá­nyoktól eltérően a dunaszerdahelyi felvásárló üzem előtt is olykor hosz­­szabb sor volt látható. Feltehető azon-» ban a kérdés: mi lett volna, ha mind a tizenöt mezőgazdasági üzemben túl­zásba viszik a szállítási ügybuzgósá­­got? Mire e sorok napvilágot látnak, addig a dunaszerdahelyi körzetben már maguk mögött tudhatják az idei gabonabetakarítási, Illetve -felvásár­lási főidényt, s a termés már bizton­ságos -helyre, a korszerű tárolókba kerül. A felvásárlóüzem tapasztalt szakembergárdája az idén is mindent megtesz annak érdekében, hogy meg­felelő minőségű alapanyag kerüljön élelmiszer-ipari hasznosításra. BARDOS GYULA (Archívumi felvétel) ч » A huszadik század utolsó előtti évtizedének vége. Egyik fő jel­­jemzője napjainkban a gvors ütemű, szinte napról napra újabb technológiákat, műszereket felvonul­tató tudományos-műszaki fejlesztés. Oj gépsorok, korszerű eljárások, mo­dern laboratóriumok. Címszavak, melyek szerves alkotóelemei min­dennapi életünknek. Olyannyira meg­szoktuk őket sajtóban, rádióban, te­levízióban, hogy tömegtájékoztatási eszközt nem is tudunk már nélktlük elképzelni. A vágsellyei (Sala) Dusio nemze­ti vállalatnál is jelentős korszerűsí­tési folyamatok mentek végbe az utóbbi két évtized folyamán. A Szlo­vák Szocialista Köztársaság ezen valóban óriásközpontjában a terme­lés színvonala felnőtt a fejlett eiró­­_pai vegyipari üzemek, Illetve válla­latok termelési szintjéhez. Nemrégi vágsellyei látogatásunkkor azonban nem a konkrét gyártási folyamatok hátteréről érdeklődtünk, nem is a vállalat termelést tervét boncolgat­tuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Duslóban miként próbálják alakí­tani a munkahelyi és a természeti környezetet — s vajon környezetvé­delmi (-alakítási) vonatkozásban mi­lyen előrelépést értek el az utóbbi években. Beszélgetőpartnerünk a le­hető legilletékesebb: Nagy Gábor mérnök, a tudományok kandidátusa, a vállalat környezetvédelmi osztá­lyának vezetője. — Ezekből az óriáskémények bői 10—15 esztendővel ezelőtt sűrű ftist­­fellegek áramlottak a magasba, ame­lyeket az erősebb szél egészen a tő­lünk tizenöt kilométerre fekvő Pa­lántára (Galantal Is „eljutott“ — mutat az égig érő rengetegre az osztályvezető — Tény. hogy az utol­só másfél évtized folyamán e prob­­lémaköh illetően számos elképzelé­sünket sikerült valóra váltanunk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa újfent aláhúzta: az Ipari és a mezőgazdasági üze­meknek, vállalatoknak egyaránt ar­ra szükséges törekedniük, hogy mi­nél hatékonyabb intézkedéseket fo­ganatosítanak a munkahelyt és ter­mészeti környezet védelmének érde­ö kében. Tehát ebből kifolyólag szá­munkra is egyértelmű az Irányvo­nal: ügyelni kell amúgy Is sokat szenvedő környezetünkre. — Mit jelent ez konkrétan a Dus­io nemzeti vállalat vonatkozásában? — Elsősorban azt hangsúlyoznám, hogy környezetvédelemről nem le­het egy vállalatnál beszélni, ha az csupán egy-két illetékes ügye. Szó­val arra törekszünk, hogy úgyszól­ván minden dolgozónkat beavassuk valamiképpen a munkahelyi és ter­mészeti környezet alakításába, ebbe az összetett, egész kollektívát meg­követelő folyamatba. Mert hiszen mit érne, ha egy olyan óriási vál­lalatnál, mint amilyen a Duslo — csaknem hétezer dolgozóval — mind­össze néhány százan tartanák köte­lességüknek a környezetvédelmet. Persze, az utóbbi években elért fej­lődést annak is köszönhetjük, hogy jelentős mértékben korszerűsödtek a környezetvédelmet szolgáló techno­lógiák,- modern gépi eszközök birto­kosai lettünk. Például a műtrágya­gyártó részlegen egy olyan ioncse­­rélős tisztítóberendezéssel rendelke­zünk, amelyből ezen kívül csupán egy üzemel Európában, a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Ennek a tisztítóberendezésnek az a küldeté­se, hogy a szennyezett vízből ki­vonja az ammóniát és a nitrátot. Az ily módon áttisztított vizet azután újból visszavezetjük a termelési fo­lyamatba. Ezáltal teljes mértékben ismét hasznosítható a víz. — A másik nagyon értékes beren­dezésük a szerves anyagok által szennyezett víz tisztítására szolgál. — Igen, mégpedig olyan kapaci­tással, hogy például egész Bratisla­­vának elegendő lenne. Egyébként az említett két berendezésünk évi üze­meltetése vállalatunk számára 60 millió korona „veszteséget“ jelent. Tehát másképpen fogalmazva: kör­nyezetvédelmi szempontból fantasz­tikus értékekről van sző, nagyon sok üzem, illetve vállalat lrigylí is a helyzetünket. Az érem mások olda­la a gazdaságosság. Ilyen összefüg­gésben sok helyütt végképp nem állítanak ezeknek a gépeknek az üzemeltetésére. — Szó volt már arról, hogy a hét­gaS^fiTT: venes évek végén állt be komolyabb változás a környezetvédelmet ille­tően a Duslúban. Beszéltünk a mo­dern gépi berendezésekről. A leg­­fontosabbről: az emberi tényezőről mit tud elmondani? — Még mintegy kiegészítésképpen néhány mozzanatról. A környezetvé­delmet szolgáló új koncepciót válla­latunknál valóban a -hetvenes évek vége felé kezdtük megvalósítani. Szükség volt az elavult üzemrészle­geken való termelés minimalizálásá­ra. Fokozatosan megvalósítottuk el­képzeléseinket. Tudtuk,, összefogásra és kitartásra van szükség. A környe­zetvédelemmel megbízott osztály je­lenleg tizennyolc személyt foglal­koztat, akik közül heten mérnökök. Három műszakban állandó laborató­riumi vizsgálatot végez 2—4 embe­rünk. Azonnal jönnek a jelzések: milyen a víz és a levegő szennye­zettsége stb. S minden reggel a je­lentések. Elsőként a vállalat főener­getikusa számol be az energetikai helyzetről, majd jómagam szolgálok környezetvédelmi helyzetjelentéssel. Tehát ebből is lehet következtén! ar­ra, mennyire odafigyelünk vállala­tunknál a munkahelyi és természeti környezettel kapcsolatos összetevők­re. És hogyan avatunk be úgyszól­ván mindenkit ebbe a folyamatba? Röviden talán így foglalnám össze. Minden évre kidolgozunk mi is ter­veket. Tehát nem csupán termelési tervei vannak a vállalatnak, hanem környezetvédelmi tervei Is. Az éves terv keretén belül minden egyes üzemrészleg számára meghatározunk egy pizonyos normát, mind a szenny­vízre, mind pedig a szennyezett le­vegőre vonatkoztatva. És folyamato­san ellenőrizzük a feladatok teljesí­tését. Az észlelt hiányosságokat hi­bapontokkal büntetjük. Ez a ponto­zásos módszer tényleg felettébb be­vált viszonyaink közepette. Minden­ki Igyekszik a tőle legtöbbet telhe­tőt nyújtani, ugyanis az emberek tu­datában vannak annak, hogy a pré­miumlevonás egészen a 30 százalé­kot is meghaladhatja. De a ponto­zást nem csupán negatív értelemben alkalmazzuk. Jőpontokat Is lehet szerezni a terven felült eredménye­kért. S az egyes üzemrészlegek kö­zött minden évben meghirdetjük a szocialista versenyt. Továbbá kimon­dottan örülünk annak, hogy a kör­nyezetvédelmi problémakör újítóin­kat Is mozgásba hozza. Például ta­valy a benyújtott újítási javaslatok­nak csaknem, a negyven százaléka volt összefüggésben a környezetvé­delemmel. Személy szerint az a vé­leményem — bár végképp nem sze­retnék okos lenni másoknak háza tá­ján —, hogy számos üzemben és vál­lalatnál éppen a miénkhez hasonló konkrét és rendszeres ellenőrzés és büntetés hiányzik, már ami a kör­nyezetvédelmet illeti. S igyekezetünk eredménye? Szemléltetésképpen mindössze egy összevetés. A hetve­nes években mintegy egymilllárd korona értékű volt vállalatunk éves termelésének az értéke. Tavaly há­­rommilárd korona körül termeltünk — és azonnal hozzáfűzhetném, a hetvenes esztendőkben sokkal több volt a szennyvíz, nagyobb a szennye­zettség. Konkrétabban: akkor 25 ezer tonnányi káros anyaggal szeny­­nyeztük évente a levegőt, ma „csak" 15 ezer tonnával. Persze, a Duslóban tudatosítják, a jelenlegi helyzettel nem szabad megelégedni. A javítást, a korszerű­sítést szorgalmazza többek között a vállalat jó néhány szocialista bri­gádja, valamint három komplex ész­­szerűsítő brigádja. Állandóan új in­tézkedéseket foganatosítanak a mun­kahelyi és természeti környezet vé­delmének érdekében. És ami látoga­tásunkkor úgyszintén szembeötlő volt: fellapoztuk a hetente megje­lenő vállalati lap — „Duslo Hangja“ — jő néhány számát. Úgyszólván mindegyikben rábukkantunk környe­zetvédelemmel kapcsolatos írásra. Például a június ötödikéi számban részletes cikk keretén belül emlé­keztek meg a környezetvédelmi vi­lágnapról. Egyszerűen, a dolgozók nyelvén. S mint azt Nagy Gábor mérnök, a tudományok kandidátusa beszélgetésünk folyamán több alka­lommal is hangsúlyozta: ők egysze­rűen végzik a dolgukat. Hiszen egyi­küknek sem mindegy, milyen körül­mények között dolgoznak, hogyan alakítják környezetüket. Annak vé-. delmét a gazdasági mechanizmus át­alakítása szerves részeként a becsü­letes és minőségi munka alapfeltéte­lének tekintik. SUSLA BÉLA \ i l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents