Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-22 / 29. szám

1988. Jälius 22.------------------------------------------------------------------------------SZABAD FÖLDMŰVES * JÄRÄSI' BETAKARÍTÁS I HELYZETKÉP**JÄRÄSI BETAKARlTÄSI HELYZETKÉP* „Örömünkbe némi üröm is vegyül* Rusznák Iánt>s Skerlecz Károly (A szerző felvételei) TÖBB ÉVE A KOMBÁJN NYERGÉBEN Az Idén a fennállásának 20. évfor­dulóját ünneplő Nagykürtös! íVelkv Krtíš) járás gabonatermelő gazdasá­gainak csaknem 15 ezer hektárnyi te­rületről kell betakarítaniuk a kalá­szos gabonaféléket. A Júniusi zivata­rok sokfelé — mintegy 2 ezer 500 hektárnyi területen — megdöntötték a kalászosokat, és ez jócskán megne­hezíti a kombájnosok munkáját Június utolsó, július első naptaiban az őszi árpa vágásával vette kezde­tét az idei aratás. Amikor e sorok napvilágot látnak, már kb. 250 ara­tó-cséplő gép, ebből 150 vendégkom­bájn, dolgozik az említett Járás gaz­daságainak határában. A járás egyik legnagyobb gabona­­termesztő gazdaságában, az Ipolyba­­logi (Balog nad Ipľom) Efsz-ben jú­lius 5-én az őszi árpa betakarításá­val ért véget az aratás úgymord el­ső, rövidebb felvonása. Szecsci Sán­dor agrármérnököt, a szövetkezet al­elnökit, a növénytermesztési főágazat vezetőjét, stílusosan szólva, a két fel­vonás közti szünetben kérdeztem meg az eddig elvégzett és a soron követ­kező munkákról. — A 100 hektáron termesztett őszi árpa 85 százalékán a Frineta termő­­fajta dominált. Első évben termesz­tettük ezt az ú], szaporításra szánt fajtát, amelyből a Közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeibe szál­lítunk vetőmagot. Ezzel a régebbi ter­mőfajták genetikai felújítása Is a cé­lunk volt. Tizenhat saját — E—512-es, 514-es és 516-os — kombájnnal ta­karítottuk be a tervezettnek megfe­lelő hozamot adó termést. Néhány nap pihenő után megkezdjük az 1100 hek­tárnyi őszi búza vágását. Ehhe; és a 250 hektárnyi tavaszi árpa betaka­rításához 14 vendégkombájn érkezését várjuk járásunk északi gazdaságaiból, illetve a Martini járásból. így össz% sen 30 gabonakombájnnal 12 munka­nap alatt szeretnénk elvégezni az ara­tást. A szalmabetakarításhoz 12 fel­szedőkocsi és négy bálázó gép — köztük egy nagy teljesítményű Hess­­ton — áll a rendelkezésünkre. A szal­­mahordásnál és a kazlazásnál nagy segítségünkre vannak az Idénymunkát vállaló diákok. — Milyen anyagi érdekeltség sze­rint ösztönzik a kombájnosokat? — Nálunk az a gyakorlat, hogy két kombájnnak háromtagú személyzete van. A kicsépelt szem mennyisége az alapelv, és ehhez Járul még 33 szá­zalék jutalom, ami gyakorlatilag a negyedik, hiányzó kombájnosnak n szétosztott alapbére. A kombájnosokat már nem találtam a határban. Röviddel érkezésem előtt az utolsó hektárról is levágták a lá­bon álló árpát. A rekkenő hőségben nem irigyeltem az árpatarló közelé­ben dolgozó kazalrakókat sem Mint megtudtam, Huszár Béla, Nagy Ist­ván. Nagy Imre, Vanda László és Zol­­czer Imre régi kazalrakó mesterek. Naponta átlagosan 50—60 tonna bá­lázott szalmát hordanak kazalba a learatott területekről. Az inámt (Dolinka) géptelepen utol­sók között állította le masináját Rusznák János és Skerlecz Károly. A- hogy mondani szokás, mind a kelten „öreg rókák“ már. . — Milyen volt az indulás? deztem tőlük. kér­— A helyenként alaposan megdőlt gabonát csak egy oldalra lehetett aratni. Emiatt nagyon oda kellett 11- gyelnl, hogy a gép Jól felszedje a kalászokat, mert változatlanul érvé­nyes a jelszó: a lehető legkisebb vesz­teséggel betakarítani — mondja Rusz­nák János, aki tizenkét éve forgatja a kombájn kormánykerekét. — Számunkra pedig duplán érvé­nyes ez, hiszen a mennyiség szerint fizetnek bennünket. Igyekszünk is mindent megtenni a szemveszteség el­kerülése érdekében. Gyakran ellen­őrizzük a rostákat, a szalmarázőkat, mert ha ezek betömődnek, sok gabo­naszem a kicsépelt szalma közé hull — veszi át a szót az ipolybalogt sző vetkezet kombájnosainak „doenja“ Skerlecz Károly, aki ebben az évben jubilál, huszadik Idényt tölti az ara­tó-cséplő gép nyergében. — Ahogy itt a géptelepen elnézem, sok a fiatal, huszonéves kombájnofk-. Hogy váltak, válnak be? — Bátran állíthatom, hogy a leg­többjük ügyes, rátermett srác. Itt van pl. Trencsényi István. Papp Gábor vagy Belá Arpád, akik tényleg a leg­jobbak közé tartoznak. Mi, időseb­bek és tapasztaltabbak, szívesen se­gítünk a kezdőknek, felhívjuk a fi­gyelmüket, mire ügyeljenek leginkább az aratásnál — mondja Rusznák Já­nos. — Egy biztos: nem irigylésre méltó a kombájnosok élete. Míg mások sza­badságukat töltik ilyenkor, addig ők a rekkenö nyári hőségben megfeszí­tett munkát végeznek, ünük vajon mikor szabadságolnak? Mindketten elmosolyodnak. — Én húsz év alatt egyszer sem voltam szabadságon. Igaz, egyszer előfordult, hogy aratás után kivettem egy hét szabadságot, de két napnál tovább nem élvezhettem a pihenést, mert visszahívtak, s ha jól emlék­szem, szántani mentem. Mi a sza­badságot legtöbbször „apróban“, egy­két naponként vesszük ki. A mi éle­tünk már Ilyen — kaptam a választ Skerlecz Károlytől. Bodzsár Gyula A KORAI BURGONYA „FELLEGVÁRA“ A Nagykürtöst (Veľký Krttš) járásban a korái burgonya termesztésének fellegoára az ipolyoarbái IVrbovka) Vörös Csillag Egységes Földműves­­szövetkezet. Idén is ölven hektárnyit ültettek ki belőle a gazdaság szécsénkovácsi (Kováfovce) részlegének határában. Ottjártamkor a Tesla n. v. nagykürtöst üzemének szakmunkástanulói szorgos­kodtak a homokos krumpli] öldön. Michal S l e zák agrármérnök, a szövetkezet növénytermesztési főágazat-vezetője nem volt kü­lönösebben elragadtatva a termés mennyiségétől és minőségétől sem'. — Ez a legkorábbi érésű „Eesy" fajta, melynek ásásához az előző évekhez viszonyítva két héttel korábban láttunk hozzá. Ebben természetesen a korai burgonya pillanatnyi magas felvásárlást ára is közrejátszott, ötven kilogrammos csomagolás­ban szállítjuk a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat nagykürtöst üzemébe. Igaz, hogy a termés java része aorő, de tudvalevő, hogy a krumplibokrok alatt minden nap nő a gumó, ezért reméljük, ahogy egyre előbbre jutunk majd a betakarítássá}, úgy jognak növekedni a hoza­mok is. *T érvünk a 6—7 tonnás átlagos hektár­­hozam — mondta az ágazatvezető. A továbbiakban arról szól, hogy a növényter­mesztésben munkaerőgondokkal küszködnek, s ezért most is, mint az utóbbi években már hagyo­mányosan, a szövetkezeti tagok között elosztják a krumpliföldet és kalákában szedik jel az előtte közvetlenül kiásott burgonyát. —Idén némi változás történt az ültetőanyag megválasztásában. Míg azelőtt évek óta Észak- Szlovákiából kaptuk az ültetőanyagot, amely bi­zony nem volt mindig kifogástalan minőségű, idén Csehországból, tíz hektárra valót „Adretta“ fajtát pedig az NDK-ból szereztünk be. Ha nem lesz nedves a föld, ez utóbbit burgonyakombájnnal szeretnénk betakarítani. S ha már a betakarítást említettem, csak úgy a margóra szeretném meg­jegyezni, hogy két védnökségI üzemünk is van, melyek vezetése nagyobb érdeklődést tanúsít­hatna, mikor, milyen segítségre lenne szükségünk az egyes termények betakarításánál. A Tesla üzem ugyan nem védnökünk, de felettébb örü­lünk, hogy szakmunkástanulói segítenek nekünk — mondotta búcsúzóul Michal Slezák mérnök. t (b. gy.) Péntek van, Július nyolcadika — s százágra tűz a nap. Javában tombol a kánikula. És már Javában aratnak ... — Ml éppen ma egy hete láttunk hozzá a legnagyobb, igazi emberpró­­bálő nyári munkához — Jegyzi meg sarkig tárt ablakú hivatali szobájá­ban Molnár László, a Kőkeszi (Ka­menné Kosihy) Egységes Földműves­­szövetkezet elnöke —, Július első nap­ján kezdtük meg ugyanis az őszi ár­pa betakarítását. A közős gazdaság az idén 801) hek­táron termeszt kalászos gabonafélé­ket: a 120 hektár őszi árpán kívül 80 hektárról a tavaszi árpát és S00 hek­tárról a búzát szükséges betakaríta­ni. — Mifelénk nem kell a földeken év­ről évre, ismétlődően követ szedni — Jelenti ki a szövetkezet elnöke —, azonban ha tavasszal nem jut elegen­dő csapadékhoz a növényzet, nehezen tudjuk Jő minőségben előkészíteni a gabonafélék számára a legmegfele­lőbb magágyat. Az idén enyhe volt a tél, kellemes a tavasz, hát szépen fejlődhettek a kalászos gabonafélék is. Am a kárte­vők és a betegségek már a szemkép­ződés első szakaszában megtámadták a gabonaféléket. Már ez Is mintegy 20—30 százalékos veszteséget okozott a kőkeszi szövetkezet számára. Ez idő tájt többször esett is, s a megismé­telt vegyszeres védekezés sem érte el a várt, kívánt hatást. Am, mint mon­dani szokás, a baj nem jár egyedül: a tejesérés derekán irdatlan zápor zúdult a vidékre, s az őszi árpa meg­közelítőleg 80 százaléka' teljesen meg­dőlt, ami természetesen tovább ron­totta a remélt terméshozamot. Molnár László mostanság ritka ven­dég a saját, elnöki irodájában, reg­geltől napnyugtáig a határt járja, gyakorta meglátogatja ugyanis az ara­tókat. — Egy ízben ugyan már aratás köz­ben is megzavarta munkánkat az eső, azonban ennek ellenére Jó egy hét alatt végzünk az őszi árpa be­takarításával — szögezi le az elnök. — Egyelőre mintegy 4,5 tonnás átla­gos hektárhozamra van kilátás. Saj­nos, a tavalyinál gyengébb a termés. A búza viszont tiszta, nem dőlt meg, szépen fejlődik, 6 tonna körüli át­lagra számítunk. Az egységes földműves-szövetkezet 9 saját kombájnnal rendelkezik. Kö­zülük négy E—516-os, öt pedig E— 512-es típusjelű gép. — Belföldi együttműködésünk egyet­len gazdasággal sincs, csak a ma­gyarországi Tiszaőrsi Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel kötöttünk köl­csönös szerződést. A múlt évhez vi­szonyítva egy héttel előbb kezdtük az aratást — tudom meg a továbbiakban Molnár Lászlótól —, és terveink sze­rint a hónap végéig szeretnénk befe­jezni a kalászos gabonafélék betaka­rítását. Úgy gondolom, megfelelő szer­vezéssel, a munkaerő és a géppark szakszerű csoportosításával sikerül terveinket teljesíteni. A kombájnokon kívül Jól felszerelt kiszolgáló Jármüvek is csatasorba állnak a munkacsúcs idején. — Néhány gépalkatrész évek óta újra meg újra szerepel a hiánylis­tánkon — kesereg az elnök —, s ügyeskezű Javítóink saját készítésű alkatrészekkel igyekeznek pótolni a hiányt. Egyébként a termést 8 teher­kocsink szállítja folyamatosan a ga­bonaföldekről. A gabonát nedvesség­tartalmától függően, az űzemtervek­­nek megfelelően szállítjuk a leszenyel (Lesenice) gabonatárolóba. Vannak saját tárolőhelyiségelnk is, de itt csak a szükségesnél Jóval kevesebb meny­­nylséget tudunk elhelyezni, raktároz­ni. Négyezerötszáz tonnányi árpára és búzára számítunk, s mi csupán 2500— 3000 tonnát vagyunk képesek tárol­ni. A fennmaradó mennyiséget Jó idő esetén gazdasági udvarunkon, a sza­bad ég alatt szárítjuk. A szövetkezetben minden munkafo­lyamat maradéktalan elvégzésére ki van Jelölve a legilletékesebb személy. A szalmabegyűjtés folyamatosságát Tóth Vince agronómus irányítja, a kombájnosok és a magszállítók mun­káját Paulenda Márton vezeti, míg a fia, Paulenda János a gépek üzemké­pességéért felel. Az aratással egy időben a szalma­­begyűjtés is folyik, majd folyamato­san a tarlóhántás és a tarlókeveré­kek vetése következik. Kőkeszi határában, a Kövecses-dű­lőben négy kombájn vágja az őszi ár­pát. Az ötödik gép, motorhiba miatt, a tarló szélén vesztegel. — A műhelykocsi már bizonyára útban is van a hiányzó alkatrésszel — magyarázza a kényszerpihenőjét töltő Kovács Tibor kombájnos, akivel az E—512-es árnyékában beszélgetek —, s remélem, hamarosan újfent nye­regbe pattanhatok. Váltótársa, Dénes József helyeslő­­lég bólogat. Mindketten a gazdaság alkalmazot­tai, gépszerelők. Tibor 1977 őta min­den aratáskor kombájnon ül, s 1981- től Dénes Jóska a váltótársa. — Apró lányaim vannak, s bizony mostanság — szögezi le Kovács Ti­bor — ritkán lát a családom. Szeren­csére a feleségem megértő. Meg az­tán, elvégre a Jövő évi kenyérnekva­­lót aratjuk — és minden segítő kéz­re nagy szükség van a földeken. — Ögy ám — helyesel Dénes Jó­zsef is —, a megdőlt gabona pedig alaposan próbára teszi a szaktudá­sunkat, hozzáértésünket. És természe­tesen a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is gyakrabban hibásodnak a Járművek. Nagyon ébernek kell len­nünk. — Bizony — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Paulenda Márton ágazat­vezető is —, egyszerre vizsgázik most ember és gép. A csatát pedig min­denképpen nekünk kell megnyerni. S a siker érdekében — és ezt nyugodt szívvel állíthatom — mindent el is követnek dolgozóink. Befut a két mozgó műhelykocsi egyike, a „kombájnpilóták“ már to­vább nem érnek rá velem diskurál­­ni, sebtében elköszönnek — és új­ból munkához látnak. A többi kombájn porfelhőbe burko­lózva vágja-aratja a gabonát. A táb­la egyik szögletében — az esetleges bevetésre készen — tűzoltókocsi vesz­tegel ... Zolczer László Azonnal gyűjtik a szalmát is A szerző felvétele «

Next

/
Thumbnails
Contents