Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
A BAROMFI PARAZITÁK OKOZTA BETEGSÉGEI Ä baromfi parazitás megbetegedéseivel kevésbé törődünk, s gyakran elkerülik figyelmünket. Pedig a baromfiudvar csak égy hemzseg a különféle élésködöktől. A tojáshozam nagymértékű csökkenése, a sülygyarapodás lassúsága vagy az újonnan vásárolt csibék betegeskedése, tömeges elhullása figyelmeztet bennünket a veszélyre. Sorozatunkban azokkal a betegségekkel szándékozunk foglalkozni, melyek a háztáji baromfitartásban leginkább gondot, veszteséget okozhatnak. Gyakori előfordulásuk tehát több ismeretet, odafigyelést kívánna. A BAROMFI-KOKCIDIÖZIS Nagyon gyakori, nagy veszteséggel járó megbetegedés. A házityúk kokcidiái közül legveszélyesebbek az Eimeria tenella, E. necatrix, E. brunetti. Ezek okozzák a legsúlyosabb megbetegedéseket és a legnagyobb veszteséget. Az említett fajok a spórás véglények közé tartoznak. Szabad szemmel nem látható, tojás alakú belső élősködők. A külvilágra, talajra ürült cociszták kellő páratartalom és hőmérséklet mellett tovább fejlődve — táplálékkal vagy szennyezett ivóvízzel felvéve — újra fertőzhetik a csirkeállományt. A felnőtt állományban már bizonyos ellenálló képesség fejlődik ki A tudományos kutatások eredményei szerint 14 napos korukig a csibék is meglehetősen ellenállónk, ezért megbetegedésükkel általában 3—8 hetes korukban számolhatunk. Ilyenkor azonban gyors lefolyású és nagv számú elhulláshoz vezethet Eleinte a csibék „szomorkásak“, aluszékonyak, kevés táplálékot fogyasztanak. A ké-A csibék 14 napos korukig a meglehetősen ellenállóak. sőbbiekben a betegség jellemző tünete a barnás, véres hasmenés; a vérszegénységre utaló halvány taraj és lábak, a világos bőrszín, valamint a lógó szárnyak, a mozdulatlanság, esetleges izomgörcsők, izomsorvadás (főleg a mellizomzat eltűnése), s végül pedig az elhullás. Nagyszámú oocisztával történő fertőzöttség esetén az elhullás már a hasmenéses tünetek jelentkezése előtt is bekövetkezhet. Idősebb egyedeknél a kokcidiőzis Idült formája alakulhat ki, amelynél súlyvesztés, „szomorkodás“, étvágytalanság, időnkénti hasmenés utal a fertőzöttségre. A bélkokcidiumok fejlődésük Ideje alatt a bél nyálkahártyáját nagymértékben károsítják. A tápanyagok és a vitaminok felvételében zavar támad. A nagy számú vérzéses elváltozás jelentős vérveszteséget okozhat. Az anyagzavarok és a vérveszbaromfi-kokcidiózissal szemben (V. Malik felvétele) teség „bűvös kört“ alkotva súlyosbítják a tüneteket, csökkentik a csibe szervezetének ellenálló képességét, újabb fertőzéseknek adnak helyet. A fiatal állomány veszteségei elérhetik a 20 sőt 40 százalékot is, ha a megfelelő tartási körülményekről, gyógykezelésről nem gondoskodunk. Mint általában minden betegségnél, így a kokcidlőzisnál is a legfontosabb a megelőzés. Az idősebb állományt a fiatalokkal ne keverjük; lehetőleg biztosítsunk számukra elkerített kifutót. Ha ez nehézségekbe ütközne, akkor a jérce- és a tyúkállományunknak Igyekezzünk meglehetősen száraz, J61 tisztítható etetőhelyet és kifutót létesíteni. A fertőzóképes oociszták leggyakrabban éppen az etetők körül és a hálóhelyen fordulnak elő. A kokcidiózis elleni harcban nagyon jó eredményeket érhetünk el a tyúkólak, etetőhelyek időnkénti 80—90 C-fokos forró vízzel történő lemosásával. Több baromfi megbetegedése esetén, mindig forduljunk állatorvoshoz. A pontos diagnózis megállapításához jő segítséget nyújthat, ha a frissen elhullott állatokat a szakembernek megmutatjuk. Az elhullott baromfit az állatorvos megérkezéséig papírba csomagolva (ne pedig a közkedvelt, mindenre használható szllonzacskóban! 1 tartsuk hűvös helyen. Gyógykezelésre ajánlhatók a gyógyszertárakban állatorvos által kiállított recept ellenében kapható szulfonamidok. Ilyen a Sulfakombin. ifi literes üveges kiszerelésben. Ebből egy liternyi ivóvízhez 5 ml nyit adunk. Az oldatot naponta frissen készítsük. Három napig folyamatosan, majd 2 nap szünet után ismét három napig használjuk. Fontos lehet a takarmány K- vitaminnal való dúsítása, valamint az A vitamin adagolása is, mivel a vérzéseket csökkenti, illetve a károsodott bélnyálkahártya gyógyulását elősegíti. Használhatjuk továbbá a Sulfadimidin pulv. port Is, melyet a vízbe vagy a tápba keverünk. (A vízbe kevert gyógyszerek jobban elosztanak, s a szervezetben egyenletesebben szívódnak föl.) Alkalmazása a Sulfakombinéval megegyezik. Egy zacskó tartalmát 10 liternyi vízben, vagy ennek megfelelő mennyiségű gabonadarában kell elkevernünk. A nagyüzemekben etetett speciális tápok, úgynevezett kokcidlosztatlkumot tartalmaznak, amely huzamosabb ideig adagolva a‘ kokciódlózis kifejlődését gátolja. MVDr. Sztruhár Győző A brokkoli (spárgakel), a tök és a patisszon osztályozása A brokkolit két minőségi osztályban vásárolják fel. Az I. osztályba tartozó áru virágzata fejlett, de nem erősen virágba futott, a fajtára jellemző színű és húsos. Piacra legfeljebb a 250 mm hosszúra vágott, 5 borító levéllel rendelkező virágzatát szállítjuk. A ládában egyforma fajtájú áru legyen. A virágzat átmérője 70 mm legyen. A megengedett eltérés külsőben és átmérőben 10 százalék A II. osztályú áru az 1. osztályútól annyiban különbözik, hogy kevésbé fejlett és a fajtától eltérő Is lehet. Ugyanazon ládába eltérő fajtákat Is rakhatunk. A termény előírt átmérője 40 mm. Az áru 10 százalékának nem kell az előírásoknak megfelelnie, de fogyasztásra legyenek alkalmasak. Az L osztályú tök és patiszszon színben a fajtára Jellemző, szabályos alakú, károsodás nélküli és torzulásmentes. Húsa szilárd, zsenge, rostosodás nélküli, — magvai éretlenek. ■Egyazon ládába azonos fajtájú példányokat tegyünk. Az áru 5 százaléka a másodosztály követelményeinek felelhet meg. A II. osztályú áru egy kissé deformált, összenyomott, kis mértékben károsított felületű, esetleg földes lehet. Nem baj, ha a húsa rostos és kevésbé szilárd. A ládában eltérő fajták Is lehetnek. Az áru 10 százaléka károst-* tott, [de fogyasztásra alkalmast 1 lehet. Mindkét osztályú termény héja zöldes, puha, könnyen hámozható legyen. A tök méreteit a szabvány nem irfa elő. A patisszont méret szerint három (50. 50—70 és 70—100 milliméteres átmérőjű) csoportba osztva vásárolják fel. Magdaléna Valšiková agrármérnök, kandidátus Hazai kertészkedőink számára korábban általában csak szárított formában vagy a Fekete-tenger, esetleg a Balaton partjáról Ismert füge (Ficus carica) egyre inkább terjedőben van nálunk is. A Duna mente nedvesség és hőmérsékleti viszonyai mellett szépen fejlődik és terem. Egy vagy kétlaki növény. Beporzását rovarok végzik, ámde az azt végző fajok nálunk nem fordulnak elő. Ezért, ha saját termésű fügét akarunk enni, akkor, partenokarpikus (vegetatív úton — beporzás nélkül — termést képző) fajtát kell ültetnünk. Ez a loonbhullató bokor vágv fa nem kényes. Jól tűri a szárazságot. Termeszthető kopár, meszes talajú területeken, de a jó, tápanyagban gazdag talajt erőteljes növekedéssel és bő terméssel meghálálja. Ha fény- és hőigényének megfelelő helyте kerül, akkor még a szenynyezett levegőjű városi környezetben Is jól fejlődik.' A füge magról és vegetatív úton is telepíthető. A magokhoz nagyon könnyen, szárított vagy friss gyümölcséből juthatunk hozzá. A magokat, hogy róluk a gyümölcs húsát eltávolftsuk, jól mossuk, majd szárítsuk meg, s tavasszal vessük el. Nem biztos azonban, hogy fgy várakozásunknak megfelelő minőségű termést adó növényeket kapunk. A füge vegetatív úton, dugványokkal Is jól szaporítható. A kívánt fajta egyéves hajtásaiból a rügyfakadás előtt félarasznyi, kb. 10 cm-es darabokat vágunk, s ezeket könnyű talajban, homokban gyökereztetjük. A gyökeres növényeket szabadban vagy cserépbe ültetve neveljük. A szabadföldi füge a téli takaráson kívül más különleges ápolási munkát nem kíván. Sokféleképpen takarhatjuk. A lombhullás után a tövéből kiindulva árkot ásunk, s az összekötözött növényt az árokba hajtjuk, és földdel, különféle növényi anyagokkal (lehullott lombbal, szalmával, A füge • náddal, kukoricaszárral stb.) letakarjuk. Ha kényelmesek vagyunk, akkor az Is elég, ha a bokrot, fát csak a föld felszínére hajtjuk, s ott takarjuk. A jól fejlett bokrok, fák a —10— 12 C-fokos hideget takarás nélkül is kibírják. Nagyobb lehűlés esetén azonban már fagykárok jelentkeznek. A vesszők fagytűrése nagymértékben függ a nyári hajtásnövekedéstől és az őszt beéréstől. Ezt a füge helyének jő megválasztásával (meleg fekvésű, széltől védett), szükség esetén trágyázással Is elősegíthetjük. Tavasszal, márciusban a rügyfakadás előtt, a takarítást távolítsuk el. Az elfogyott sérült részeket pedig metsszük le. Az edényes növényeket télen hűvös helyiségben 0—5 C-fokos hőmérsékleten teleltessük. Ilyenkor az edény méretétől függően hetente egyszer vagy havonta egyszer-kétszer öntözzük. Nagyon jól teleltethetne földes pincékben, vermekben, de fűtetlen, illetve gyengén fűtött szobában is, melynek hőmérséklete nem emelkedik 20 C- fok fölé. Ilyen helyeken a növényeket lehetőleg az ablakhoz közel, s a fűtőtesttől távol hehelyezzük el. A fügét eleinte évente ültessük át nagyobb cserépbe. Az idősebb bokrokat, fácskákat dézsában, ládában tartsuk, amelyekben hosszabb ideig is maradhatnak. A tápanyagutánpőtlásról (tápoldattal, trágyaléve) stb.) azonban rendszeresen gondoskodnunk kell. A vesszők Jó beérése érdekében az ősz beköszöntésével a tápanyagok adagolásával és az öntözést fokozatosan csökkentsük. A füge általában évente kétszer terem, de vannak háromszor termő fajták Is, ezek terjedtek el hazánkban. Az utolsó. őszi virágzásból származó apró termések áttelelnek, s a következő év júliusában, augusztusában érnek be. Az őszi hajtásvégeken lévő rügyek a tavaszi virágzás alapját képezik, bennük már megtalálhatók a virágkezdemények. Jó évben, ha hosszú és meleg az ősz, októberben bő termést szedhetünk le. A puha, leveses termés a bokrokon teljesen beérik, éretten könnyen leválik. Friss állapotban csak néhány napig tárolható. Az érett termés nagy mennyiségű szőlőcukrot tartalmaz. C-vitamin-tartalma csekély (0—4 mg/%), de А-vitamin is képződik benne. Vass István agrármérnök A kovászolás A kovászolást talán egyetlen más tartósítási mód sem múlja felül. A kovászos uborka illata már messziről Izgatja érzékeinket, íze, zamata, dús leve, pedig a nyári melegben különösen kellemes és üdítő hatású. Ma már tudjuk, hogy magas В-vitamin és számos* ásványi anyag tartalma miatt érdemes minél gyakrabban étrendünké iktatni. Mintegy másfél kg, közepes nagyságú, friss uborkát helyezzünk el 4—5 literes, bőszüjú üvegbe. (Az uborkák két végét vágjuk le és hosszában is vagdaljuk be, így a sás, ízes lé jobban átjárja.) Tűzdeljünk az uborkák közé tormaszeleteket, kaprot, meggyfalevelet, tegyünk a tetejére 10—15 dkg, élesztővel készült félbarna vagy barna kenyeret. Öntsünk rá annyi, kissé sás, langyos vizet, hogy még a kenyeret is ellepje. Kössük le az üveget lehetőleg tüllvászonnal, 25—28 C-fokon erjesszük a készítményt öthat napig a szabadban, napfényben. Mikor az uborkák színe meghalványodott, és a tüllvásznon át már távolabbról Is érezzük a kellemes és jellegzetes illatot, az uborka fogyasztásra kész. Fogyasztás előtt szűrjük le (így a kenyérdarabkákat eltávolít luk), és ezt a levet öntsük vissza az uborkára. Az el nem fogyasztott uborkát tegyük hűtőszekrénybe, hogy a további erjedést megakadályozzuk. (K. Sz.)’ A málna szürete után A következő évi eredményesség érdekében a málna letermése után is szükség van a növényvédelemre. A vegyszeres védekezéseket mechanikai, agrotechnikai eljárásokkal kapcsoljuk össze. VESSZÖPUSZTULÄS A dldimellás, elzinoés és szártörő betegségekkel fertő, zött új sarjhajtások (termővesszők) rosszul telelnek, gyakran elfagynak, nem hajtanak ki. Letermés után ezért gondoskodunk a fertőzési források megszüntetéséről. A szüret végeztével a letermett vesszőket és a fertőzött új hajtásokat tőből vágjuk ki és a sorok végén összegyűjtve égessük el. Az új hajtásokon málna-gubacsszúnyog gömbölyded gubacsnkat okoz. A védekezés legegyszerűbb módja a fertőzött veszszők eltávolítása. A kórokozók és a kártevők nagymérvű elszaporodását Időben (közvetlenül a letermés után) végzett metszéssel megakadályozhatjuk. A didimellás vesszőfoltosság a málna egyik legelterjedtebb betegsége. Jelentős szerepe van az ültetvények gyors leromlásában. A betegség tünetei a hajtásokon szembetűnőek. A rügyek körül elmosódott szélű, kezdetben lllás-plros, később barnás árnyalatú, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek. Az elzinoés vesszőfoltosság a csapadékos Időjárás hatására várhatóan valamennyi ültetvényben fellép. A gomba a málna hajtásait, levélnyelét és le-* velőit fertőzi. Az 1—4 mm átmérőjű foltok közepe szürke, a szegélye pedig bordó és besöppedt, a foltok összeolvadnak és sebszerű felület képződik. HAJTÄSFERTÔZÉS A leptoszfériás vesszőfoltosság málnásainkban szintén gyakori. Csapadékos évben tömegesen jelentkezik. A kórokozó a hajtás talaj feletti részét károsítja, a vessző törékennyé válik, kisebb mozgatásra Is pattanva kitörik, ezért a betegséget szártörő gombának Is nevezik. A megtámadott sarjak kérge megbámul, felülete kissé bemélyed. A szürkepenész a málna hajtásait Is megtámadja. Fellépésével különösen sűrű ültetvényben kell számolni. Az erős fertőzés kialakulását segíti a túl sok csapadék, a bőséges nitrogéntrágyázás, a fény- és levegőhiány. A fiatal sarjhajtásokon már Június első napjaiban megjelent a kórokozó. A kártevők közül a málnavesszőszúnyog okoz Jelentős kárt. Nyáron a fertőzés akár 70—100 százalékos is lehet. A lárvák a kéreg alatti részben, főleg a hajtás alsó részén károsítanak. A kéreg fölrepedezik, alatta a vörös lárvák sokaságát találjuk. Letermés után augusztus végéig a kéreg alatt tartózkodnak. A letermett és beteg vesszők kimetszése után a betegségek és a vesszőszűnyogok ellen Miltox Speciál* 0,4 % és Bi 58 ЕС 0,1 Vo töménységű oldalával permetezzünk, majd 12—14 nap múlva (szeptember elején) ismételjük meg. A gombák ellen A termőre fordult málnaültetvény fenntartó műtrágyázásához a táblázatban feltüntetett mennyiséget Juttassuk ki a letermés, Illetve a klmetszés után. A letermés utáni permetezésekkel meggátolhatjuk a gombabetegségek terjedését és Járványszerű fellépését. A műtrágyák időbeni kijuttatásával az hatékony a Rézoxidklorid 50 WP, vagy a Bordói por is, a Bi 58 ЕС helyettesítésére az Unifosz 50 ЕС* alkalmas. Minden, esetben keverjünk a permetléhez tapadást fokozó Nőnitot*. TÄPANYAGELLÄTÄS A nagy hozam érdekében sok, erőteljes vesszőt neveljünk. E cél eléréséhez folyamatosan sok nitrogént és foszfort kell a töveknek adni. A vesszők beéréséhez viszont bőséges kálium szükséges. A foszfor- és kénsavas-kállum tartalmú műtrágyákat telies egészében a letermés után pótoljuk. A nitrogén 30—40 °/o-át is letermés után szórjuk ki. erőteljes termővesszők képződését segíthetjük. (Kertészet és Szőlészet 87/30) * A megjelölt vegyszerek használata hazánkban nem engedélyezett. azokat a növényvédelmi szerek hazai katalógusa — Seznam povolených pM- pravkft na ochranu rostiin 1ЯЯ8 — nem tartalmazza. (A szerk. megjegyzése) Tervezett termés, kg, 100 m2-en Mátráévá nitrogén hatóanyag, foszfor kg 100 m2-on kálium 50 0,5—0.0 0.4 0.8—1,0 50—100 0,8—0.9 0.4—0,8 1.0—1.8 100 1,8—1,2 0.8—0.9 18—2.0
