Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES-1988. 'december 23 igen akart enni, csak turkált benne. De hát olyannal kell megelégedni, amilyen van. Csak lövőre se legyen rosszabb. A kolbász megtöltése előtt parázs vita kezdődött. — Nem lehet eligazodni senkin, — legyintett Ernő bácsi — kezdjük, ők csak vitatkozgassanaki A kolbászt még aznap délután felakasztották a füstölőbe. Nyers akácgallyakat gyújtottak be, amelynek füstje nem büdös, s az elkövetkező hetek csemegéjét kellőképpen tartósítja. Mikor kész volt minden, a férfiak elégedetten kortyolgatták a forralt bort, a nők pedig nekiláttak a mosogatásnak. Szétosztották a „disznóságokat", és megkezdődött a hurkahordás. A gyerekek vitték a szomszédoknak, a rokonságnak. — A kántálás már a múlté — magyarázta Ernő bácsi, a család legidősebb tagja. —■ Régebben a kántálók Itt verték a kapu előtt a fakanalakát, a tepsit, stb. Bejöttek az aj* tóig, énekeltek egy sort, majd mtndenböl kaptak egy kevesetKt^z egyik csoport még az ének elején tartott, amikor a másik már kint verte a tepsit. ök is csak akkor jöhettek be, ha énekeltek egyet. Mindez ma már a múlté. Igaz', van vagy három cigány család, akik még mindig járnak kántálnt, de a legtöbb helyen előttük is becsukják a kaput. Ma már mindenki szépen keres, mindenhez hozzájuthat, disznót ölhet, nincsenek szegények, hát akkor meg minek is a kántálás? Mindenki ehet-ihat odahaza a sajátjából. Estére mindenki eltelt a finomságokkal. A beszélgetés is egyre jobban döcögött, elpilledt a jónép. Nem kellett senkit ringatni. ILLÉS BERTALAN ( A szerző és a ČSTK felvétele) Nincs karácsony disznóölés nélküli Ez akár „szentlrás" ts lehet falun. Egy meghívásnak eleget téve a minap én ts részese voltam ennek a falust ,szertartásnak*. ÖRÖKÜS INTELMEK Я városon élő gyerekek a jeles nap előestéjén érkeztek meg. A szülők ekkorra már mindent előkészítettek. A teknők, tepsik, lábasok mellett ott' volt a rizs, a megpucolt fokhagyma, a Só, a pirospaprika, a bors, a majoránna. A férfiak legelőször késüket к ezdték el fenni. „Maradjon a karajon hús, el ne sózzátok a hurkát, gondoljatok a kicsikre meg a vérnyomásotokraI Ne süssetek ki mindent zsírnak, hagyjatok bőven füstölésre ts szalonnát, mert nagyon szeretitek nyárson sütni!“ sőbb kelt, annak csak a silányabbak maradtak. Töltötték a pálinkát, de csak egy kupicával, mert míg nincs leölve a disznó, tilos az ivászat. — Míg kiértünk a ház végében álló ólig, sokadszor hallottam útra a legemlékezetesebb történeteket. —• Emlékszel, Laci — mondta a középső testvér a legf’atalabbnak —, amikor a malac a csúszós jégen levitt a hátán a kert végébe? Mekkorákat nyekkentél, de a végén csak sikerült megfognod. t A szomszédokból megérkeztek a fogók és Ernő bátya már tekerte is kezére a vastag kötelet, amelyet majd a disznó egyik lábára próbál hurkolni. A jószág, amelyik addig őrült, ha vonszolni tudta magát, most idegesen forgolódott az ólban. — Tekerd rá! Húzzad márt Most látott a perzselésnek. Szalmával történt a perzselés. — Egyszer fehér, egyszer fekete, majd újra fehér lesz a malac. Figyeld csak! — ezt nem mulasztotta el soha elmondani, pedig tudta, hogy Laci nem először csinálja. Perzseiés után éles késekkel lehúztuk a felső hámréteget, majd hozták a súrolőkefét. — Kezdjük a mantkürözést, fiam! De hófehér legyen a bőre! — kapta László az utasítást. — Lacii — szaladt ki felesége a konyhából — jól megpirítottad a fülét? Perzseld csak meg jobban! —< adta kt az utasítást. Mikor kész volt, már kanyarították ts le, és apró darabokra vagdosva szétosztották, mint a legrágább csemegét. — Asszony, és hol a pálinka?' viszonozta férje a számonkérést — sose iszunk már? — Forralt bort thatsz, pálinkát nem! — De miért nincs már itt a forralt bor? Megkapták, majd a testvérek nekiláttak a disznó felbontásának. A fejjel kezdték, kivágták a disznó „eszét". Ez a hurka mellé került a tepsibe. Ha a család úgy ítélt, hogy a böllér Jól dolgozott, ő eheti meg. Eddig mindig az övé lett, és most sem szakadt meg a hagyomány. 4 Senkinek sem kellett külön szólni. A katlanos abálta a hurkába valót, majd a lében megfőzte a rizst, utána kisütötte a zsírt. Az asszonyok szívelték, tisztították a vékonybelet. „DEFEKTET KAPOTT“ — 'Állj! „Lefektet kapott“, húzd visszább! — szólt rám Laci töltés közben. Kilyukadt a bél, egy gyors tekerés rajta, és már mehet tovább. Ez Gyula-, ez Tamás-, ez. Kati-, ez Marihurka. Ok a legkisebb gyerekek, nekik jut az apraja. Az asszonyok sem tétlenkedtek. Az első húsból a fokhagymás sültnek valót vagdosták te, az összekevert kolbásznak valóból pedig a toroskáposztához szedtek ki. Itt nem káposztába tölttk a húst, hanem összecsomózzák, úgy teszik a savanyított káposzta mellé. A sült vér után, a tar. fából készült orjaleves mellett ezt tálalják fel ebédre. Közben Anna néni siránkozik, hogy lemérte a vesét és megállapította, hogy hosszú lesz a tél. De szerencse, hoay a pince tele van szénnel, nqm kell fázni! Aztán azt is megállapította, hogy a malac 180 kilós volt. Nagyon kényes jószág, mert darát nem Ezek az intelmek elmaradhatatlanők. A végső szót mindenki Nagyapától várta, aki csak annyit mondott: — Ogy tegyetek, hogy mindenkinek jó legyen, hiszen nem először csináljátok. A kakas még nem ts köszörülte torkát, amikor Érnő bátyánk már forró kávéval ébresztette a társaságot. A férfiak a meleg ruhákból siettek kiválogatni a legjobbakat, mert aki kédöntsd lel Fogd meg az egyik lábát! A Jószág pedig éktelenül visított, rúgkapált, mikor megkapta a szúrást. — Gyorsan a lábast — s mikor megtelt vérrel, már tették is rá a forró tűzhelyre, hagymával összekeverték és így tálalták a sült vért. HÓFEHÉR LEGYEN A BŐRE Míg a fél csapat bevonult melegedni, reggelizni, addig Ernő bátya nekiAz állatbarát Mics fivérek Az ipolynyékl (Vinica) Mics fivérek mind a hárman lelkes állatbarátok. Állatseregletüket egy szerényebb állatkert )s megirigyelhetné. Nyáron a vakációzó gyerekek egymásnak adták portájukon a kilincset. Aki érdekes, tájainkon szokatlan madarat, vagy Ismeretlen állatot szeretett volna látni, hozzájuk kopogtatott be. Az „áílathonosltás" a 27 esztendős István érdeme. — Tizenkét esztendeje, amikor hazajöttem a másfél évig tartó, hosszadalmas tátrai utókezelésről — fog múltidézésbe az Iskolás korában megbénult, tolókocsiba kényszerült, szimpatikus rokkant fiú —, csak baromfit, meg egy hízósertést tartottunk. Aztán — mért vágytam rá nagyon — anyuék vettek a faluban a kedveméit egy pár parlagi galambot. Beszereztem néhány állattartással foglalkozó könyvet és hozzáláttam a különféle szárnyasok, majd a népszerű, apró, háziasított rágcsálók neveléséhez. Az állattenyésztők alapszervezetének megalakulásáig kizárólag törzsgalambtenyésztéssel foglalkoztam. Mert, hogy szavamat ne felejtsem, alapszervezetünk születésénél |ómagam is ott bábáskodtam. Később áttértem a nyúltartásra. Már harminc fajtatiszta tapsifülesünk volt, amikor egy betegség teljesen elpusztította az állományt. Időközben felnőttek, felcseperedtek Isti fivérei Is. Zoltán most 23. Béla pedig 21 esztendős. Bátyjuk állatsz©retete természetesen rájuk Is átragadt. Nősülésre egyelőre egyik fiú sem gondol, hétvégeken sem járnak el hazulról, a kocsma környékét széles Ívben elkerülik. Szinte minden szabad percüket állataik körül töltik. Két esztendeje vietnami csüngőhasú malacot vásároltak. A koromfekete jószág Miso névre hallgat. A papagájokkal 12 évvel ezelőtt Zoli kezdett el foglalkozni. A díszmadarakat egyelőre a garázsban tartják — A legelső madárkát egy szomszéd talubéll barátomtól kaptam — újságolja a szalmaszőke hajú legény —, ma is él még, holott már tizennégy esztendős Is elmúlt, jelenleg két féle, mintegy félszáz madarunk van. A kalitkákat, madárházakat én magam készítem, hegeszteni. Hármunk közül egyébként Pityu a szakmai irányító, Béla végzi az asztalosmunkákat, az én feladatom pedig a fémmunka. A Mics testvérek néhány évig bárányokat is tartottak. A vietnami koca a közelmúltban 15 malacot ellett. A felhizlalt állat húsa, állítják a fiúk magabiztosan, kiváló, szinte teljesen koleszterinmentes, s élvezetesebb mint a házisertésé. — Néhány malacot — neveti el magét Béla — születésük után egy ideig üvegből, cuclival kellett etetnünk. A jószágnak a takarmány jelentős részét én biztosítom. Lekaszálom az árkok, a vízmosások partjainak füvét. A szénát aztán hazaszállítom, s elraktározzuk télire. Zoltán egy nagykürtösi (Veľký Krtíg) építővállalat munkása. Kőműves, de hegesztői szakbizonyltvánnyal Is rendelkezik. Béla szakképzett asztalos, s a helyi egységes főldműveslszővetkezet állatgondozója. — Szüleim hosszú esztendőkön át egy istállóban dolgoztak — említi Béla —, apuka etette, édesanya pedig fejte a teheneket. Nem egyszer eljártam segíteni nekik. Amikor aztán édesapánk megbetegedett, s fel kellett adnia az állását, én léptem a helyébe. Galambjainktól — vált témát hirtelen — azért kellett megválnunk, hogy helyet tudjunk biztosítani a vietnami sertésnek. Éppen ezért az a titkos vágyunk, hogy tavasszal megkezdjük egy tágas Istálló építését. Itt a haszonállatokon kívül ararapapagájokat is tarthatnánk. Zoli még nyolcadikos korában kaIstván kedvence az ékszerteknős pott egy akváriumot ajándékba. — Azóta — említi — két ékszerteknősön kívül díszhalakat Is nevelünk. Eleinte csak guppikkal foglalkoztunk, de ma már több vitorláshalunk is van. A papagájokat, rizspintyeket, no meg a kínai fürjeket egyelőre a garázsban tartjuk. — Az ország számos amatőr állattenyésztőjével levelezek — büszkélkedik István. — Testvéreim közül valamelyikünknek hamarosan jogosítványt kell szereznie, hogy autót vásárolhassunk, amivel majd kiállításokra járunk. Számos további dédelgetett tervünk is van: többek között pónilovat akarunk vásárolni, keltetőgépet is szeretnénk üzemeltetni. Aiapszervezetünktől kiérdemeltem a „Kiváló Állattenyésztő“ oklevelet, Tag(A szerző felvételei] ja vagyok a díszmadár tulajdonosokat tömörítő járási szakcsoportnak is. — Mostanában — veti közbe Zoli —< anyu többször szóvá tette, hogy állandóan idehaza ücsörgőnk. „Mások diszkóba, bálokra járnak — mondogatja —, ti pedig ki se mozdultok otthonról. Talán udvarolni is én járjak helyettetek?“ István méltán lehet büszke szakkönyvtárára is. — A könyveken kívül a szaklapokat is megvásárolom — szögezi le —, sőt évek óta valamennyit be is köttetem. A Szabad Földműves szakmellékletét is nagy előszeretettel lapozgatom. Szívesen olvasok mások tapasztalatairól, eredményeiről. ZOLCZER LÁSZLÓ
