Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 16. MÉHÉSZET ö MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET »* Saľárikuvóhan működik a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás legnagyobb méhész-alapszervezete. A 6 ezer 192 méhcsaládról 284 méhész gondoskodik. A két alapvető adat azonban évről évre változik. pontosabban: növekszik. — A fiatalabb nemzedék tagiai közül biztosított az utánpótlás. Évente négyöt ifjú méhésszel bővül a tagság, akik szakmai téren igyekeznek rövid idő alatt felzárkózni idősebb társaik mellé — láiékoztatott Antal Zoltán, a külföldön is ismert anya-„ nevelő méhész, az SZMSZ Öafárikovói Alapszervezetének a titkára. — Azidei mézhozam (6 közepes eredménynyel jutalmazta a Saió-parti város méhészeinek a fáradozását. Egv-egy családtól átlagosan 22 kilogramm mézet pergettek ki, de néhányan a 35 kilós átlagot is meghaladták A szervezethez tartozó két szövetkezeti méhesben. Királyiban (Kráf) és Sajógömörben (Gemer), mindössze 12 kilogramm méz csurrant ki egy-egy kaptárból. Ennél jóval eredményesebb Szerencsére a mézzel már jóval kedvezőbb volt a helyzet. Az idén hozzávétölegesen 105 tonnát adtak el a gaiántai (Galanta) Medos képviselőinek kiváló minőségben. A felvásárlást három méhész és egy minőségvizsgáló tanár, vegyész segítségével végezték. Újdonságnak számít, bngv a mintavétel után (és azt követően, hogy a termelő aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja: amennyiben a szállított méz minősége nem megfelelő. a visszajuttatás az ő költségét terheli!) azonnal kifizették a méz árát. Erre a múltban csak az elszállítást. illetve az átvételt követő hónapokban került sor. A tapasztalatok szerint az új intézkedés hatékonynak bizonyult, mivel visszaélésekre (a méz cukrozására) nem került sor. Az eredményes gazdálkodás — a szakmai felkészülésnek köszönhetően — a méhészek megfelelő szakismeretét tükrözi. A legújabb ismereteket szlovák nyelven Ondrej Tóbik, magyarul pedig Viczén István foglalja össze a méhészkedők számára. A tagok ШШШШЩ 1 ____________________ ~ tSi1 Ж UEN J mmh GAZ] jRVSZI 3álkI 0 ^Dnak volt a Safáríkovói Állami Gazdaság, ahol Danko Pál nyilvántartott anyanevelő, kiváló méhész, . minimális költségráfordítással 18 kilogrammos átlagos mézhozamot ért el családonként. A méhészek zöme a családok hozzávetőlegesen hatvan százalékával rendszeresen vándoroltat. Gömörben a Medvesalján, a nógrádi tájakon (akác) és Besztercebánya (Ban. Bystrica) vidékén (fenyő, málna) látogatják a változatos méhlegelőket. Az otthon maradottak a környék virágrengetegeiről hordatják a hasznos rovarokkal a nektárt. Az alapszervezet vezetősége a vidéken gazdálkodó mezőgazdasági üzentek képviselőivel az utóbbi évtizedben olyan jó kapcsolatot épített ki. antelv mindkét félnek előnyös, illetve megfelelő A Snfáriknvői Állami Gazdaság,- valamint a méhi (Vüelince), sajógömiiri és káloéai szövetkezet rendszeresen szerződést köt a méhészekkel a repce, a lucerna, a vöröshere. a napraforgó és a lóbab méhek általi beporzására. A feltételek a következők: я kaptárokat a jelzett időpontban a mezőgazdasági üzemek által megadott helyre kell szállítani, ahol legalább két hétig szükséges az állományt tartani. A mezőgazdasági üzemek képviselői a terméshozamot növelő szolgáltatásért pénzjutalomban részesítik a méhészeket. A repce és a napraforgó esetében 80. a lucernára és 9 vörösherére való vándoroltatáskor pedig 120 koronát fizetnek méhcsaládonként. Az idén 2 ezer 700 méhcsaláddal vándorolhattak, de csak 750-re volt szerződés. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által meghirdetett .szocialista versenyben már évek őta 161 szerepelnek. Az utóbbi öt esztendőben fa tavalyi év kivételével. amikor megkésve küldték el a jelentést) mindig az első vagy a második helyezést érték el kerületi viszonylatban. Sajnos az állami gazdaság — anyagi nehézségekre hivatkozva— tavaly és az Idén nem újította meg a szóban forgó szerződést. Ezzel évente mintegy százezer koronával csökkent a méhészek, illetve az alapszervezet bevétele. A méhészeknek azonban egvéb jövedelemforrásuk is van. A méhpempőért és a virágporért ts viszonylag szép összeget fize,t a megrendelő, de ■^korántsem vásárol fel annyit, amenynyit a méhészek szállítani tudnának. Tavaly csak öt. az idén pedig mindössze 2 kilogramm méhpempöre érkezett megrendelés, holott ennek akár a többszörösét is biztosítani tudnák. ha ezt Igényelnék, illetve jobban megfizetnék. A termelők grammonként a levonásokkal együtt csupán 12 koronát kapnak a méhpempőért. Az értékes virágporra pedig már nem is szerződtek az idén. miután a felvásárlási árat kilogrammonként 80 koronáról ÖO-ra csökkentették. Ezzel magyarázható. hogy a méhészek inkább a lakosság körében, hirdetések révén, mindenki által elfogadható tisztességes egységáron próbálják a virágport értékesíteni. Évekkel korábban mintegy másfél tucatnyian foglalkoztak rendszeresen virágportermeléssel s átlagosan ezer - ezerötszáz kilogrammot szállítottak évente a felvásárlóknak. többsége járatja, illetve rendszeresen vásárolja a hazai és külföldi szaklapokat, így megfelelő összehasonlítási alappal rendelkeznek. A szakmai továbbképzés magas színvonalának köszönhető, hogy a környék méhészei megtanultak a kedvezőtlenebb körülmények között (például a Varroa-atka kártétele) is eredményesen gazdálkodni. Elsajátították a védekezés közismert módszereit, s az előírások következetes betartásával igyekeznek gátat vetni a kártételnek. A gyógyszerellátásról a Szlovákiai Méhészek Szövetségének Központi Bizottsága gondoskodik. A kezelés során jói bevált Avartin 01-ből szerencsére van elegendő mennyiségű. Szólni kell azonban arról is, hogy a külföldről magánúton beszerzett különböző gyógyszerek a szakszerűtlen felhasználás következtében nagv károkat okoztak az állományban. Olyan esetek is előfordultak, amikor egész méhcsaládok pusztultak el a külföldi gyógyszerek nem megfelelő adagolása. illetve felhasználása következtében. A méhállomány egészségi állapotáról az alábbiakat nyilatkozta Antal Zoltán. — A veszélyes amerikai költésrothadással szerencsére már évek óta nem találkoztunk. Ez, többek között annak a 25, tanfolyamot végzett méhésznek köszönhető, akik a körzeti állatorvos jelenlétében évente több alkalommal (például vándoroltatás előtt) valamennyi méhcsaládot megvizsgálnak. A vizsgálat eredményéről igazolást adnak. Ennek alapján állítja ki a szervezet titkára a vándoroltatást engedélyt. Amennyiben a vizsgálat során betegséget észlelnek, azonnal zárlatot rendelnek el. Mivel a szomszédos szervezeteknél — Lénártfalván (Lenártovce) és Nagybalogon (Veľký Blh) napjainkban is felüti fejét az említett betegség, nem árt részünkről a fokozott óvatosság. Szerencsére a környező mezőgazdasági üzemek dolgozói általában körültekintően végzik a növények vegyszeres kezelését. így csupán kisebb anyagi károk keletkeznek. Az előfordult eseteket bírósági tárgyalás nélkül igyekeztek orvosolni 'az üzemek képviselői. A keletkezett anvagt kárt megtérítették a méhészeknek. Ez talán annak köszönhető, hagy a mezőgazdasági üzemek agronőmusat nemcsak ió szakemberek, hanem a méhének munkáiét is becsülik, értékelik. Örvendetes telenség. hogy a Safárikovói szaküzletben végre megszűnt a méhészeti kellékek és segédeszközök évekig tapasztalt hiánya. Ez is minden bizonnyal hozzájárul a méhészet továbbfejlesztéséhez. A szervezet méhészei — a négy nyilvántartott anyanevelő jóvoltából — a legiohb fajtákkal foglalkoznak. Az idén 600—700 darab párzott anyát szállítottak a szlovákiai méhészeknek. A tagság a közösségi munkák végzéséből is kiveszi a részét. A nyári munkacsúcs idején rendszeresen segítenek a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. A hagyományoknak megfelelően bekapcsolódnak a Nemzeti Front választási programjának a teljesítésébe. Az elért sikerekre alapozva a jövőben is öregbíteni szeretnék a szervezet j6 hírnevét. KORCSMAROS LÄSZLÖ NEGYED ÉVSZÁZADOS HOBBI Ha jól tudom, tizenöt szervezett méhész van Nagycsalomián. Sajnos, a fiatalokat nem igen érdekli a méhészkedés. Kár, nagy kár, hiszen a méhészkedés módfelett hasznos, kellő odafigyeléssel, meg szaktudással kifizetődő időtöltés, foglalatosság. Rokkantnyugdíjas vagyok. Régen, negyedszázada Vanda Józseftől kaptam a méhes alapításhoz szükséges első rajomat. A rokon méhész akkoriban vagy harminc családot nevelt, gondozott nagy odaadással, szeretettel, s egyszer megkért, segítsek neki a kaptárak átrendezésénél. Védőruhát adott, s én a munka befejeztével órákon át néztem, csodáltam az apró rovarok nyüzsgését. Józsi bátyám pedig, látva érdeklődésemet, mesélni kezdett a kis fullánkosok katonásan példás életközösségéről, munkájáról. Attól kezdve egyre gyakrabban nyitottam rá méhese ajtaját. ősz volt még, de reggelente már jeges szél nyargalászott a zörgősre fagyott szőlőlevelek között. A nagycsalomteí (VeTká Calomija) Tóth Ernő harmadszor fogott hozzá kaptárai füstöléséhez. — Támad az atka könyörtelenül — állapítja meg szomorúan —, és egyelőre nem tudunk hathatósan védekezni ellene. Tulajdonképpen ünnepelnem kellene, de semmi kedvem ehhez: 61 esztendős vagyok, s kereken 25 éve, egy negyedszázada fogtam hozzá a méhészkedéshez. Az atkakor ellen szerintem csakis közös, országos összefogással lehetne hathatósan védekezni. Most már ismét van tizenöt méhcsaládom, holott három esztendeje — röpke néhány hónap leforgása alatt — a Varroa-atka kipusztította, az egész állományomat. Tavasszal ütötte fel fejét méhesemben, s őszre a tíz családból már csupán hat maradt. Am télrfe a többi is túlságosan legyengült, tehettem bármit velük, egytől egyig elpusztult mind. '■'VKezdhettem újra a családalapítást. Urbancsík Istvántól vettem egy rajt, aztán hamarosan felszaporodott újfent az állomány: idén nyáron már kilenc méhcsaládom volt, sőt két rajt el is adtam. Az Idei esztendő sikeres volt, méheitn alaposan kiélhették gyűjtőszenvedélyüket: kereken egy mázsányi mézet sikerült a keretekből kipergetnem. Huszonöt kilót megtartottam magunknak, a többit pedig, értékesítettem. Vanda bácsi, amikor beszámoltam neki az esetről —, de majd sietek haza, $ napnyugta előtt berakjuk a csapatot a kaptárba.“ Vártam, vártam, ám nem jött az én rokonom. Már sötétedni, kezdett, amikor elhatároztam, egyedül látok hozzá az áttelepítéshez. Ideges voltam, meg kapkodtam is, szerettem volna minél előbb túl lenni a munka nehezén, de úgy látszik, a méhek megérezték ezt. Nekem estek, csíptekmartak, pár perc leforgása alatt sok szúrást kaptam. Érdekes módon,' ez nem vette el a kedvemet a további'méhészkedéstől. Időközben ugyanis már nagyon megkedveltem az apró jószágokat. A feleségem soha nem porolt új, ám szúrós hobbimért. Tavasszal rendszerint alig várom, hogy a langyos napsugarak kicsalogassák házikóikból gyűjtögető rovarjaimat. A közelükbe telepedem, és lesem, figyelem buzgólkodásukat. Ha meg rosszra fordul az idő, mesterséges eleséget készítek nekik. Sokat törődöm velük, állandóan rajtuk tartom a szemem. Vallom, bizton állítom ugyanis, hogy a rest embertől elmenekülnek a méhek. Az egyik nyári délután beállított hozzám az egyik falumbéli méhész, társam. „Mondd Ernő — kérdezte némi kertelés, köntörfalazás utáA —, ml a titka annak, hogy téged- valósággal szeretnek a méhek, tőlem pedig világgá repülnek?“ „Elmagyarázz atka három éve teljesen kipusztította állományomat“ őszig tele volt mézelő növényekkel, virágokkal. Azóta, sajnos, lényegesen megváltozott a helyzet: a réteket feltörték, felszántották, s művelés alá fogták a gazdaságok, repülőgépről permetezik a táblákat, a szél messzire elviszi a veszélyes vegyszereket, Néhány hónap elteltével, addigi fáradozásom, segítségem dijaként, megajándékozott egy méhrajjal. Nem akartam elfogadni az adományt. „Szúrós jószágok nagyon — szabódtam —, meg aztán nem is értek még az ápolásukhoz.“ „Oda se' neki — vigasztalt a méhészrokon —, majd én segítek, hozzám bármikor jöhetsz, fordulhatsz tanácsért.“ Május elseje volt, a kertekben meg a réteken ezer színben pompázott a tavasz. Bognár a szakmám, hát ha„A méhekkel törődni kell“ zom — feleltem neki —, de meg ne haragudj rám a válaszomért- méheseddel nem törődsz, kivénhedt, molvrágta, pókhálós, penészes lépkereteket raksz a kaptárakba. Csoda hát, ha faképnél hagynak a kis fullánkosok?“ Megszeppent a szaktárs, aztán elköszönt, s kioldalgott a kapun. Két fiam egy lányom van; felnőtt emberek már, családot alapítottak, a mit sem sejtő méhek pedig elhullanak. , Az idén háromszor füstöltein a kaptárakat, de teljesen így sem tudtam kiirtani az atkát méhesemből. Kaptáraimat a kert egyik szögletében tartom. Télre mindig gondosan lefedem, letakarom a kis házikók tetejét. Fersze a leghidegebb időben is figyelem az állományt. ZOLCZER LÄSZLÖ HIRDETÉS A Zsélyben (Želovce) kiolvasztott viaszt műlépekre dolgozom. Télvíz idején a lépkereteket szellős helyen, külön tárolópultban őrzöm. Leggyakrabban a velem egyidős Tót Pál méhésztársanimal szoktam megbeszélni, megvitatni a felmerülő problémákat. Az SZMSZ Dolné Strháre-i alapszervezete értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készít. A míílépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk. A műlépkészítést állategészség-ügyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce Vefký Krtíš mar elkészítettem a fogadókaptárt. Egy szilváiéról befogott rajt kaptam, s mentem vele haza nagy boldogan. Nem sokkal később, az azóta elhalálozott Kakas János méhész is megajándékozott egy rajjal. „Most az erdőre kell mennem — magyarázta de legnagyobb bánatomra egyikük som érdeklődik a méhészkedés lránt. Minden kaptáramat és a lépkereteket magam készítettem. Régebben gazdag rétek, legelők voltak az Ipoly mentén, a falu környéke tavasztól „A lépkereteket-szellős tárolópultban tartom (A szerző felvételei)
