Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 16. MÉHÉSZET ö MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET »* Saľárikuvóhan működik a Rima­szombati (Rimavská Sobota) já­rás legnagyobb méhész-alap­­szervezete. A 6 ezer 192 méhcsaládról 284 méhész gondoskodik. A két alap­vető adat azonban évről évre válto­zik. pontosabban: növekszik. — A fiatalabb nemzedék tagiai kö­zül biztosított az utánpótlás. Évente négyöt ifjú méhésszel bővül a tag­ság, akik szakmai téren igyekeznek rövid idő alatt felzárkózni idősebb társaik mellé — láiékoztatott Antal Zoltán, a külföldön is ismert anya-„ nevelő méhész, az SZMSZ Öafárikovói Alapszervezetének a titkára. — Az­­idei mézhozam (6 közepes eredmény­nyel jutalmazta a Saió-parti város méhészeinek a fáradozását. Egv-egy családtól átlagosan 22 kilogramm mé­zet pergettek ki, de néhányan a 35 kilós átlagot is meghaladták A szer­vezethez tartozó két szövetkezeti mé­hesben. Királyiban (Kráf) és Sajógö­­mörben (Gemer), mindössze 12 kilo­gramm méz csurrant ki egy-egy kap­tárból. Ennél jóval eredményesebb Szerencsére a mézzel már jóval kedvezőbb volt a helyzet. Az idén hozzávétölegesen 105 tonnát adtak el a gaiántai (Galanta) Medos képvise­lőinek kiváló minőségben. A felvásár­lást három méhész és egy minőség­­vizsgáló tanár, vegyész segítségével végezték. Újdonságnak számít, bngv a mintavétel után (és azt követően, hogy a termelő aláírt egy nyilatkoza­tot, amelyben vállalja: amennyiben a szállított méz minősége nem megfe­lelő. a visszajuttatás az ő költségét terheli!) azonnal kifizették a méz árát. Erre a múltban csak az elszál­lítást. illetve az átvételt követő hó­napokban került sor. A tapasztalatok szerint az új intézkedés hatékonynak bizonyult, mivel visszaélésekre (a méz cukrozására) nem került sor. Az eredményes gazdálkodás — a szakmai felkészülésnek köszönhetően — a méhészek megfelelő szakismere­tét tükrözi. A legújabb ismereteket szlovák nyelven Ondrej Tóbik, magya­rul pedig Viczén István foglalja össze a méhészkedők számára. A tagok ШШШШЩ 1 ____________________ ~ tSi1 Ж UEN J mmh GAZ] jRVSZI 3álkI 0 ^Dnak volt a Safáríkovói Állami Gazdaság, ahol Danko Pál nyilvántartott anya­nevelő, kiváló méhész, . minimális költségráfordítással 18 kilogrammos átlagos mézhozamot ért el családon­ként. A méhészek zöme a családok hoz­závetőlegesen hatvan százalékával rendszeresen vándoroltat. Gömörben a Medvesalján, a nógrádi tájakon (akác) és Besztercebánya (Ban. Byst­rica) vidékén (fenyő, málna) látogat­ják a változatos méhlegelőket. Az ott­hon maradottak a környék virágren­getegeiről hordatják a hasznos rova­rokkal a nektárt. Az alapszervezet vezetősége a vidé­ken gazdálkodó mezőgazdasági üze­ntek képviselőivel az utóbbi évtized­ben olyan jó kapcsolatot épített ki. antelv mindkét félnek előnyös, illetve megfelelő A Snfáriknvői Állami Gaz­daság,- valamint a méhi (Vüelince), sajógömiiri és káloéai szövetkezet rendszeresen szerződést köt a méhé­szekkel a repce, a lucerna, a vörös­here. a napraforgó és a lóbab méhek általi beporzására. A feltételek a kö­vetkezők: я kaptárokat a jelzett idő­pontban a mezőgazdasági üzemek ál­tal megadott helyre kell szállítani, ahol legalább két hétig szükséges az állományt tartani. A mezőgazdasági üzemek képvise­lői a terméshozamot növelő szolgál­tatásért pénzjutalomban részesítik a méhészeket. A repce és a napraforgó esetében 80. a lucernára és 9 vörös­herére való vándoroltatáskor pedig 120 koronát fizetnek méhcsaládon­ként. Az idén 2 ezer 700 méhcsalád­dal vándorolhattak, de csak 750-re volt szerződés. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma által meg­hirdetett .szocialista versenyben már évek őta 161 szerepelnek. Az utóbbi öt esztendőben fa tavalyi év kivéte­lével. amikor megkésve küldték el a jelentést) mindig az első vagy a má­sodik helyezést érték el kerületi vi­szonylatban. Sajnos az állami gazda­ság — anyagi nehézségekre hivatkoz­va— tavaly és az Idén nem újította meg a szóban forgó szerződést. Ezzel évente mintegy százezer koronával csökkent a méhészek, illetve az alap­szervezet bevétele. A méhészeknek azonban egvéb jö­vedelemforrásuk is van. A méhpem­­pőért és a virágporért ts viszonylag szép összeget fize,t a megrendelő, de ■^korántsem vásárol fel annyit, ameny­­nyit a méhészek szállítani tudnának. Tavaly csak öt. az idén pedig mind­össze 2 kilogramm méhpempöre ér­kezett megrendelés, holott ennek akár a többszörösét is biztosítani tud­nák. ha ezt Igényelnék, illetve jobban megfizetnék. A termelők grammonként a levoná­sokkal együtt csupán 12 koronát kapnak a méhpempőért. Az értékes virágporra pedig már nem is szerződ­tek az idén. miután a felvásárlási árat kilogrammonként 80 koronáról ÖO-ra csökkentették. Ezzel magyaráz­ható. hogy a méhészek inkább a la­kosság körében, hirdetések révén, mindenki által elfogadható tisztessé­ges egységáron próbálják a virágport értékesíteni. Évekkel korábban mint­egy másfél tucatnyian foglalkoztak rendszeresen virágportermeléssel s átlagosan ezer - ezerötszáz kilogram­mot szállítottak évente a felvásárlók­nak. többsége járatja, illetve rendszeresen vásárolja a hazai és külföldi szak­lapokat, így megfelelő összehasonlí­tási alappal rendelkeznek. A szakmai továbbképzés magas színvonalának köszönhető, hogy a környék méhészei megtanultak a ked­vezőtlenebb körülmények között (pél­dául a Varroa-atka kártétele) is ered­ményesen gazdálkodni. Elsajátították a védekezés közismert módszereit, s az előírások következetes betartásá­val igyekeznek gátat vetni a kárté­telnek. A gyógyszerellátásról a Szlovákiai Méhészek Szövetségének Központi Bi­zottsága gondoskodik. A kezelés so­rán jói bevált Avartin 01-ből szeren­csére van elegendő mennyiségű. Szól­ni kell azonban arról is, hogy a kül­földről magánúton beszerzett külön­böző gyógyszerek a szakszerűtlen fel­­használás következtében nagv károkat okoztak az állományban. Olyan ese­tek is előfordultak, amikor egész méhcsaládok pusztultak el a külföldi gyógyszerek nem megfelelő adagolá­sa. illetve felhasználása következté­ben. A méhállomány egészségi állapotá­ról az alábbiakat nyilatkozta Antal Zoltán. — A veszélyes amerikai költésrot­hadással szerencsére már évek óta nem találkoztunk. Ez, többek között annak a 25, tanfolyamot végzett mé­hésznek köszönhető, akik a körzeti állatorvos jelenlétében évente több alkalommal (például vándoroltatás előtt) valamennyi méhcsaládot meg­vizsgálnak. A vizsgálat eredményéről igazolást adnak. Ennek alapján állít­ja ki a szervezet titkára a vándorol­tatást engedélyt. Amennyiben a vizs­gálat során betegséget észlelnek, azonnal zárlatot rendelnek el. Mivel a szomszédos szervezeteknél — Lé­­nártfalván (Lenártovce) és Nagybalo­gon (Veľký Blh) napjainkban is fel­üti fejét az említett betegség, nem árt részünkről a fokozott óvatosság. Szerencsére a környező mezőgazda­­sági üzemek dolgozói általában kö­rültekintően végzik a növények vegy­szeres kezelését. így csupán kisebb anyagi károk keletkeznek. Az előfor­dult eseteket bírósági tárgyalás nél­kül igyekeztek orvosolni 'az üzemek képviselői. A keletkezett anvagt kárt megtérítették a méhészeknek. Ez ta­lán annak köszönhető, hagy a mező­­gazdasági üzemek agronőmusat nem­csak ió szakemberek, hanem a mé­hének munkáiét is becsülik, értéke­lik. Örvendetes telenség. hogy a Safári­­kovói szaküzletben végre megszűnt a méhészeti kellékek és segédeszközök évekig tapasztalt hiánya. Ez is min­den bizonnyal hozzájárul a méhészet továbbfejlesztéséhez. A szervezet méhészei — a négy nyilvántartott anyanevelő jóvoltából — a legiohb fajtákkal foglalkoznak. Az idén 600—700 darab párzott anyát szállítottak a szlovákiai méhészeknek. A tagság a közösségi munkák végzé­séből is kiveszi a részét. A nyári mun­kacsúcs idején rendszeresen segítenek a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. A hagyományoknak megfelelően be­kapcsolódnak a Nemzeti Front vá­lasztási programjának a teljesítésébe. Az elért sikerekre alapozva a jövő­ben is öregbíteni szeretnék a szerve­zet j6 hírnevét. KORCSMAROS LÄSZLÖ NEGYED ÉVSZÁZADOS HOBBI Ha jól tudom, tizenöt szervezett méhész van Nagycsalomián. Sajnos, a fiatalokat nem igen érdekli a mé­hészkedés. Kár, nagy kár, hiszen a méhészkedés módfelett hasznos, kellő odafigyeléssel, meg szaktudással kifi­zetődő időtöltés, foglalatosság. Rokkantnyugdíjas vagyok. Régen, negyedszázada Vanda Józseftől kap­tam a méhes alapításhoz szükséges első rajomat. A rokon méhész akkori­ban vagy harminc családot nevelt, gondozott nagy odaadással, szeretet­tel, s egyszer megkért, segítsek neki a kaptárak átrendezésénél. Védőruhát adott, s én a munka befejeztével órá­kon át néztem, csodáltam az apró rovarok nyüzsgését. Józsi bátyám pe­dig, látva érdeklődésemet, mesélni kezdett a kis fullánkosok katonásan példás életközösségéről, munkájáról. Attól kezdve egyre gyakrabban nyi­tottam rá méhese ajtaját. ősz volt még, de reggelente már jeges szél nyargalászott a zörgősre fagyott szőlőlevelek között. A nagy­­csalomteí (VeTká Calomija) Tóth Er­nő harmadszor fogott hozzá kaptárai füstöléséhez. — Támad az atka könyörtelenül — állapítja meg szomorúan —, és egye­lőre nem tudunk hathatósan védekez­ni ellene. Tulajdonképpen ünnepel­nem kellene, de semmi kedvem eh­hez: 61 esztendős vagyok, s kereken 25 éve, egy negyedszázada fogtam hozzá a méhészkedéshez. Az atkakor ellen szerintem csakis közös, orszá­gos összefogással lehetne hathatósan védekezni. Most már ismét van tizenöt méh­családom, holott három esztendeje — röpke néhány hónap leforgása alatt — a Varroa-atka kipusztította, az egész állományomat. Tavasszal ütötte fel fejét méhesemben, s őszre a tíz családból már csupán hat maradt. Am télrfe a többi is túlságosan le­gyengült, tehettem bármit velük, egy­től egyig elpusztult mind. '■'V­Kezdhettem újra a családalapítást. Urbancsík Istvántól vettem egy rajt, aztán hamarosan felszaporodott új­­fent az állomány: idén nyáron már kilenc méhcsaládom volt, sőt két rajt el is adtam. Az Idei esztendő sikeres volt, mé­­heitn alaposan kiélhették gyűjtőszen­vedélyüket: kereken egy mázsányi mézet sikerült a keretekből kiperget­nem. Huszonöt kilót megtartottam magunknak, a többit pedig, értékesí­tettem. Vanda bácsi, amikor beszámoltam ne­ki az esetről —, de majd sietek haza, $ napnyugta előtt berakjuk a csapatot a kaptárba.“ Vártam, vártam, ám nem jött az én rokonom. Már sötétedni, kezdett, ami­kor elhatároztam, egyedül látok hoz­zá az áttelepítéshez. Ideges voltam, meg kapkodtam is, szerettem volna minél előbb túl lenni a munka nehe­zén, de úgy látszik, a méhek meg­érezték ezt. Nekem estek, csíptek­­martak, pár perc leforgása alatt sok szúrást kaptam. Érdekes módon,' ez nem vette el a kedvemet a további'méhészkedéstől. Időközben ugyanis már nagyon meg­kedveltem az apró jószágokat. A feleségem soha nem porolt új, ám szúrós hobbimért. Tavasszal rend­szerint alig várom, hogy a langyos napsugarak kicsalogassák házikóikból gyűjtögető rovarjaimat. A közelükbe telepedem, és lesem, figyelem buzgól­­kodásukat. Ha meg rosszra fordul az idő, mesterséges eleséget készítek ne­kik. Sokat törődöm velük, állandóan rajtuk tartom a szemem. Vallom, biz­ton állítom ugyanis, hogy a rest em­bertől elmenekülnek a méhek. Az egyik nyári délután beállított hozzám az egyik falumbéli méhész, társam. „Mondd Ernő — kérdezte né­mi kertelés, köntörfalazás utáA —, ml a titka annak, hogy téged- való­sággal szeretnek a méhek, tőlem pe­dig világgá repülnek?“ „Elmagyará­zz atka három éve teljesen kipusz­tította állományomat“ őszig tele volt mézelő növényekkel, virágokkal. Azóta, sajnos, lényegesen megváltozott a helyzet: a réteket fel­törték, felszántották, s művelés alá fogták a gazdaságok, repülőgépről permetezik a táblákat, a szél messzi­re elviszi a veszélyes vegyszereket, Néhány hónap elteltével, addigi fá­radozásom, segítségem dijaként, meg­ajándékozott egy méhrajjal. Nem akartam elfogadni az adományt. „Szú­rós jószágok nagyon — szabódtam —, meg aztán nem is értek még az ápo­lásukhoz.“ „Oda se' neki — vigasztalt a méhészrokon —, majd én segítek, hozzám bármikor jöhetsz, fordulhatsz tanácsért.“ Május elseje volt, a kertekben meg a réteken ezer színben pompázott a tavasz. Bognár a szakmám, hát ha­„A méhekkel törődni kell“ zom — feleltem neki —, de meg ne haragudj rám a válaszomért- méhe­seddel nem törődsz, kivénhedt, molv­­rágta, pókhálós, penészes lépkerete­­ket raksz a kaptárakba. Csoda hát, ha faképnél hagynak a kis fullánko­sok?“ Megszeppent a szaktárs, aztán elköszönt, s kioldalgott a kapun. Két fiam egy lányom van; felnőtt emberek már, családot alapítottak, a mit sem sejtő méhek pedig elhul­lanak. , Az idén háromszor füstöltein a kap­­tárakat, de teljesen így sem tudtam kiirtani az atkát méhesemből. Kap­táraimat a kert egyik szögletében tartom. Télre mindig gondosan lefe­dem, letakarom a kis házikók tetejét. Fersze a leghidegebb időben is fi­gyelem az állományt. ZOLCZER LÄSZLÖ HIRDETÉS A Zsélyben (Želovce) kiolvasztott viaszt műlépekre dolgozom. Télvíz idején a lépkereteket szellős helyen, külön tárolópultban őrzöm. Leggyak­rabban a velem egyidős Tót Pál mé­­hésztársanimal szoktam megbeszélni, megvitatni a felmerülő problémákat. Az SZMSZ Dolné Strháre-i alap­szervezete értesíti a tisztelt mé­hésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— ko­ronáért, sonkolyból pedig kilón­ként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készít. A míílépet meg­rendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk. A műlépkészítést állategészség-ügyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce Vefký Krtíš mar elkészítettem a fogadókaptárt. Egy szilváiéról befogott rajt kaptam, s mentem vele haza nagy boldogan. Nem sokkal később, az azóta elha­lálozott Kakas János méhész is meg­ajándékozott egy rajjal. „Most az er­dőre kell mennem — magyarázta de legnagyobb bánatomra egyikük som érdeklődik a méhészkedés lránt. Minden kaptáramat és a lépkerete­ket magam készítettem. Régebben gazdag rétek, legelők voltak az Ipoly mentén, a falu környéke tavasztól „A lépkereteket-szellős tárolópultban tartom (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents