Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
/ J. Anélkül, hogy erőltetett csoportosítást végeznénk mezőgazdasági üzemeinkről, háromféle a minősítés, értékítélet. Számon tartunk több, átlagból kiemelkedő üzemet, sajnos, sok a sor végén kullogó gazdaság, s a kettő között ott a nagy átlag. Valamennyien tudjuk nagyjából, hogy kik a követésre méltók, a kiemelkedő gazdasági eredményeket produkálók és kik a notorikus lemaradozók. fis tudjuk, ,hogy az ország gazdasági színvonalát végül is a nagy átlag határozza meg, ezért a párthatározatokból kiindulva egyáltalán nem elhanyagolható a két véglet szerepe, a legjobbak húzó ereje és a lemaradozók fékező hatása. Legjobbak — átlagosak — lemaradozók. Mindez valamely pillanatnyi állapot rögzítésének látszik. Hosszabb időt figyelembe véve azonban mind nagyobb szerepe van még ebben a felületes minősítésben is annak, hogy az egyes gazdaságoknak — mint termelő közösségeknek —, milyen készségük van a mozgékonyságra, a jó helyzetfelismerésre, milyen a változtatási képességük. Tudunk néhány egészen meglepő tényről az ugyanazon természeti feltételek, vagy a mostohább körülmények között gazdálkodók indokolatlanul eltérő gazdasági eredménveinek összehasonlítása kapcsán. A gazdasági mechanizmus áfa'akitásának időszakában nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a népgazdaság egészében óriási mértékben megnőtt a jelentősége annak, miiven rugalmasság és alkalmazkodóképesség kifeitéssre kénesek mezőgazdasági üzemeink. Ezt a készséget elsősorban a külső gazdasági környezetből érkező hatások gvors változásai, a hatások közvetlensége követeli meg. ugyanakkor belső fejlődésükben is egy olyan szakaszhoz —■ hatékony fejlődéshez — értünk, amely önmagában is megköveteli ezeket az erényeket. Mos. az utóbbi években világosan kitűnt, hogy a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumnak éppen e rugalmasság hiánya az egyik gyenge, sebezhető pontja, s e téren — mint mondani szokás — csak részeredményeket mondhatunk ma gunkénak. E folyamat felgyorsítását foglalják magukba a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi üléseinek határozatai, amelvek hosszabb távra megszabják a változtatás módszereit, eszközeit és a szükséges hatékonyság irányát. E határozatok a termelési szerkezei gazdaságossá tételéhez szükséges teendők egész sorát foglalják össze, és szóinak többek között arról is. hogy „a beruházási források és a munkaerő koncentrált felhasználásával a hatékony fejlesztési célok megvalósítását kell elősegíteni, s egyidejűleg el kell érni a gazdaságtalan tevékenységek korlátozását, illetve megszüntetését“. Az ntóbbi időszakban egyre több szó esik az idézet második feléről. Nevezetesen azokról a prolémákról, amelyek a gazdaságtalan tevékenységek korlátozásával, megszüntetésével — konkrétabban: az érintett gazdaságokkal függnek öszsze. ' Anélkül, hogy az alacsony hatékonyságra, az ésszerűtlen gazdálkodóira mentségeket keresnénk, csupán a teljes igazság kedvéért, meg kell említenünk azokat a körülményeket is, amelyek között a lemaradozók gazdálkodtak. E feltételek ugyanis nem érzékeltették velük eléggé, hogy nem jó úton haladnak. Nehézségeiket, amelyről természetesen önmaguk tehettek — „sirámaikat“ meghallgatva —, egyedi támogatással hidaltuk át. Így nem mindig voltak kénytelenek változtatni munkájukon. Az elmondottakhoz rögtön hozzá kell ffizni, hogy pártunk célja továbbra is a lemaradozók termelésének gaz' daságossá tétele. Az tehát, hogy erőfeszítéseikkel a lemaradozók is megtalálják helyüket a népgazdaságban, s ezen belül a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumban. Ez utóbbi viszont már az említett gazdaságok vezetőinek és dolgozóinak a feladata. Ehhez segítséget kapnak, melyet a felzárkózás — ehhez számtalan feltétel adott — követelményrendszerével kell „viszonozniuk“. így arra a kérdésre, hogy a mai szigorúbb és főleg reálisabb követelményrendszerbe mi lesz a lemaradozók sorsa, elsősorban azt kell válaszolni: meg kell változniuk, fel kell zárkózniuk. Tehát egyértelműen be kell állniuk a sorba, de most már nem abba a sorba. ahol a kivételezéseket osztogatják, hanem abba, ahol a reális mérlegelés alapján is gazdaságosnak lehet Ítélni őket. Mindez — a helyzet tisztázódása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése — népgazdaságunk egészséges fejlődésének szerves része, elkerülhetetlen velejárója. A nyűgös terhet jelentő lemaradozók gazdasági helyzetének rendezése körültekintő és következetes munka kell hogy legyen. s itt mindkét kifejezésen egyforma hangsúly van. s az egv>k sem kevésbé fontos a másiknál. Tapasztalataink szerint a szorult helyzetben lévők, ha már változtatni nem tudnak — már csak megszokásból is —, kérni fogják a nagyobb türelmet, a nagyobb állami támogatást, ám a népgazdaság egyensúlyhelyzetének javítása érdekében senkinek sem adható felmentés az új gazdasági mechanizmus általános feltételei és előírásai alól. Ami megadható a lemaradozóknak, az legfeljebb némi méltányos idő és segítség lehet, hogy önmaguk megváltozhassanak. CSIBA LÁSZLÓ ——— ^ ——швшятщт.... . . шш шт (CSTK-felvétele) Továbbképzés és nyíltság (4.) „Otthonunk a béke szigete“ (5.) A Tragédia szerzőjének emlékére (7.) Haladó tapasztalatok iskolája (9-10.) Ígéretes csemegeszőlő-fajta: az „Olšava“ (12.) Hol tartunk ma a biotechnológiai kutatásban (13.) И:'-’', r ' +4 H Wh '9í ** ■■ ¥Ш у If QOS
