Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
6 SZABAD FÖLDMOVES 1988. ЭесетБег S. \ M Az első igazi téli napot választottuk ki az Udvaréi (Dvory nad Žltavou) Mezőgazdasági Szaktnnintézet meglátogatására. Illetve, dehogyis választottuk: egyszerűen így főtt ki. Amiért ez idekívánkozik: a jeges-csú szós sáros utak miatt alapos késésbe kerültünk, amely kezdetben behozhatatlannak látszott. Hogy mégis sikerült — sőt, miért tagadnánk: még egy finom ebéd is belefért —, az már elsősorban ottani kísérőink tervszerű kalauzolásának, s a közben, illetve utána nyöjtott tömör, szabatos lényegretörő tájékoztatásának volt köszönhető. De ne vágjunk a dolgok elébe: kezdjük azzal, hogy a portán szolgálatot teljesítő kislány talpraesett útbaigazítása nyomán, zegzugos folyosókon és átjárókon áthaladva először Zsidik Lászlóval, az Iskola három Igazgatóhelyettesének egyikével találkoztam. MÜHELYLATOGATAS — BEVEZETŐKÉNT — Az igazgató elvtárs valószínűleg a műhelyekben van, ellenőrizni a gyakorlati foglalkozást — mondja a - meglepően fiatal, nyílt tekintetű pedagógus. — Küldök valakit érte. — Már Indulna is, de hirtelen megtorpan: — De különben miért ne kezdhetnénk az egészet éppen a mfihemajd egy kijelölt négyzetbe helyezniük. Mi tagadás, nemegyszer ellendült a kar jobbra-balra, vagy mellényúltak az arasznyi fémfogak, amíg végre sikerült megragadniuk a zsákmányt. de hát elvégre egy alig tizenöt éves fiú kezelte a karok, pedálok és fogantyúk erdejét... Miután így már valóban mindent láttunk, ami kinn. vagy a műhelyekben folyt, elindultunk visszafelé. „NAGYON KELLENE MÄR .. Az Iskolaudvar elülső részében 16- kora, emeletes, körülállványozott épület áll. Első pillantásra látni, hogy emeletráépítésről van szó: a felső rész, tágas ablakokkal, esztétikus, félhenger alakú lépcsőházával lóval korszerűbb. mint az alsó. Amikor az épület rendeltetése felől érdeklődöm, az igazgató arca elkomorul: — Ez a mi legnagyobb bosszúságunk ... Mármint hogy ilyen lassan épül. Pedig nagyon-n-agyon kellene már. Ugyanis nincs az Iskolának egy nagyterme, ahol a nagyobb szabású rendezvényeket: iskolai ünnepélyeket, gyűléseket, kultúrprogramokat és hasonlókat lebonyolíthatnánk; minden ilyesmivel a tornaterembe kényszerülünk, ami még szükségmegoldásként sem mindig megfelelő. Ez itt — pontosabban a ráépítés — éppen Jegy ilyen „iskolai kulturális központ“ Vojtech Fray szakoktató és tanítványai lyekben? — Természetesen beleegyeztem, és néhány perc múlva már újra e zegzugos út- és jórdalabirintusban voltunk, amely az udvardi Iskolát meglehetősen atipikus, akár azt is mondhatnánk, hogy „izgalmassá“ teszi a többi hasonló intézmény sablonos objektumainak sorában. Már messziről hallottuk az éktelen kalapácsolást. ami azt bizonyította, hogy — legalábbis a zaj nagyságából ítélve — serény munka folyik az előttünk elterülő lapos épületekben. Beléptünk az egyikbe — és mindjárt ott is találtuk dr. Benkovics József mérnököt, az Iskola igazgatóját. A másodikosok műhelymunkájára ügyelt, akik Acs István szakoktató irányítása alatt a fémmegmunkálás gyakorlásának részeként bádogtölcséreket készítettek. „Mesterük“ szerint ugyan jobban is mehetne nekik a munka, én mindenesetre csak így. rápillantásra formásnak és sikerültnek találtam a tölcséreket. Innen — már az igazgató társaságával bővülve — abba a műhelybe nyitottunk be. ahonnan a legnagyobb döngéscsatíogás hallatszott. Az ember el sem hitte volna, hogy elsősök dübörögnek ilyen hatalmasan — pedig azok voltak. — A fémek vágását, hajlítását, formálásét gyakoroljuk — mondja, vagy inkább kiabálja a hatalmas zajban Voitech Fray szakoktató. — Ez Itt konkrétan a „mezőgazdasági gépész“, I. В osztály. — Hogy megy a fiúknak? — Ogy, ahogyan megtanították őket az alapiskolán, pontosabban, amilyen volt az ottani műhelygyakorlatok színvonala — feleli. — Egészében véve kevés kézügyességet hoznak magukkal, de itt hamar „felfejlődnek“. Nem akartuk sokáig zavarni a foglalkozást, ezért rövidesen továbbindultunk. Több műhelyfoglalkozás éppen nem lévén automatikusan az iskolaépület íelé indultam, de az igazgató utánam szólt: „Nézzük meg a rakodót is. jó?“ Természetesen beleegyeztem. bár bevallom, ekkor még fogalmam sem volt, hogy miféle rakodót megyünk megnézni és miért. Hamarosan azonban minden világossá vált: a műhelyek mögötti udvarrészen. amelyet már egyenletes, fehér bőréteg borított, szintén gyakorlati foglalkozás folyt. Másodikos fiúk tanulták a rakodógép kezelését: egy nem túlságosan nagy faTÖnköt kellett a gép kanalával ügyesen „felcsfpniük" lesz, egy Impozáns méretű nagyteremmel, ahová kényelmesen befér akár az Iskola összes tanulója, aztán egy kisebb, ún. ülésteremmel, na és természetesen a szociális és egyéb kisebb helyiségekkel. Viszont amilyen tempóban és szervezéssel építi ezt nekünk az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Építőipari Vállalat — hát arről jobb nem beszélni. Már májusban át kellett volna adniuk, az újabb határidő most december, de abból is aligha lesz valami. Érthetetlen például, hogy miért kell a közönséges téglát Plzefíből hozatniuk, amikor tízkilométeres körzetben három téglagyár Is van ... A késést kétszeresen Is érezzük: egyrészt a már elmondott okok miatt, másrészt pedig azért, mert eredetileg a földszinten vannak a tanműhelyek, amelyeket az építkezés idejére kellett költöztetnünk. Felmegyünk az emeletre, körülnézni. Ablakok, ajtók még nincsenek, a fűtőtestek csövei csupaszon meredeznek a padlóból, a mennyezeten vlllamosvezetékek kusza összevisszasága. Tényleg nem úgy néz ki, hogy azt a decemberi átadást komolyan lehetne venni. AZ OKTATÓMUNKA MÜLTJA, JELENE, GONDJAI A „terepeszemle“ után a hivalkodónak egyáltalán nem nevezhető, célszerűen berendezett Igazgatói irodában ülünk le, hogy az iskoláról, mint* olyanról, na és természetesen magáról az oktató-nevelő munkáról elbeszélgessünk. Benkovics József előbb néhány mondat erejéig visszakanyarodik a múltba: — Iskolánk tulajdonképpen a szlovák tannyelvű mányái (Mafia) és a magyar tannyelvű štúrovói hasonló intézmény össezvonásával jött létre. 1969. szeptember elsején kezdődött Itt a tanítás. Ha jól emlékszem, 150—160 diákkal kezdtünk. Azért mondom első személyben, mert a kezdettől fogva én álltam az intézmény élén. Akkor is, és lényegében most is ugyanaz a fő küldetésünk: szakképzett mezőgazdasági dolgozók nevelése. Először gyakorlatilag csak egy — nővénytermesztő/gépesítő — szakunk volt, majd ez e gépjavítással bővült, ami nagyon népszerű volt. A tanulmányi idő ezeken a szakokon három év, pontosabban mai „utódjaikon", ami ugye régebben egyszerűen traktoros Dr. Benkovics József mérnök volt, ma növénytermesztési gépesítőnek nevezzük. Ebből párhuzamosan van egy-egy szlovák és magyar osztályunk. Aztán van egy kétéves. — ún. „alapszak“, amelynek keretében azok a tanulók tanulhatnak szakmát, akik nem fejezték be az alapiskolát. Itt csak szlovák nyelven folyik az oktatás. Végezetül pedig — 1978-ban — négyéves, érettségivel végződő szakot nyitottunk, állattenyésztési Irányzattal, szintén szlovák és magyar nyelven. Tavalyelőtt ezt — csak szlovák tanítási nyelven — növénytermesztéssel Is bővítettük. Ezzel az első évben voltak problémáink, nem volt hagyománya az iskolánkon, de tavaly már több mint húsz tanuló jelentkezett. Szumma szummárum: éppen ennek az új szaknak köszönhetően két év múlva a mostani tizennyolcról 20 osztályra „futunk fel“, ami aztán állandósul. Meg egyelőre a tanteremgondok is — sóhajtja. — .Legalább négygyei kéne több. Ezért van, hogy bár jól el vagyunk látva segédeszközökkel, nincs egyetlen szaktantermünk. Pénz még lenne Is az iskola bővítésére, de egy csomó előírás meg szabály köti a kezünket. Mint ahogyan egy nagyszabású távlati tervünk megvalósításában is: a községben található bővizű termálforrást szeretnénk hasznosítani. Az úszómedence, mint látta, már megvan, de többet szeretnénk: egy komplex módon felszerelt rehabilitáciős-relaxáciős sportközpontot a járás élsportolói részére. Na és természetesen biztosítani az úszás tanításának maradéktalan lehetőségeit, nemcsak a ml, hanem más Iskolák számára is. De ezek még nagyon távoli dolgok: ha sikerül, a jövő év második felében tehejük meg az első konkrét lépéseket. Visszatérve az oktató-nevelő munkához: a tanári kar összetétele és szakképesítése nagyjából megfelelő, főleg az elméleti oktatás terén. Kevésnek találom viszont — igaz, ez már a tantervből következik — a. gyakorlati foglalkozások óraszámát. Az elsősöknél például ez hetente csak egy nap, de a felsőbb évfolyamokban sem haladja meg az 50 százalékot. Ahol lehet. Igyekszünk javítani ezen az arányon a gyakorlatok javára, de Ismétlem: a tanterv köti a kezünket. Ezzel együtt elmondhatom, hogy végzőseinkről többnyire jő véleményeket hallunk a különböző munkahelyekről. Jelenlegi szakoktatóink közül is néhányan itt végeztek, olyanokról is tudunk, akik mérnöki diplomát szereztek. A tanulók elhelyezkedése egyébként teljesen zökkenőmentes, minthogy szervezett formában történik: már felvételekor van egy „védnök“ üzeme, többnyire valamelyik szövetkezet, amely általában még a tanulmányai alatt felveszi a tagjai sorába. Zsidik László SOKRÉTŰ ISKOLÄN KÍVÜLI TEVÉKENYSÉG Zsldtk László igazgató-helyettes, akiről már volt szó, szintén végig a kísérőm maradt. Természetesen az igazgatói irodában is hármasban ültünk, s mihelyt a fenti témára terelődött a beszélgetés, azonnal átvette a szót. Érthető, hiszen „reszortja“ éppen a neveléssel kapcsolatos mindennemű tevékenység: — Az iskola mellett, pontosabban a diákotthonban nem kevesebb mint 24 szakkör működik. Adott tehát a lehetőség, hogy az egyébként bizony meglehetősen túlterhelt gyerekek aktív, szórakoztató ős egyben tanulságos formában pihenjék ki a tanulás fáradalmait. A köröket négy nagyobb csoportra lehet osztani. Kezdjük a sporttal: van röplabda, kézilabda, atlétika, asztalitenisz (fiúk és lányok, olykor még évfolyamok szerint is differenciálva), de ide sorolhatjuk a Ladislav Krivánek vezette turisztikai kört is, A másik „kosárban“ egyetlen téma szerepel: a számítástechnika. Négy csoportot alakított, öcsrpaen 60 bértől! Már van Is egy ilyen „miniautónk“, egy aktív versenyző tulajdona, aki három hónapja az Iskolánk HSZ-alapszervezetének „színeiben“ szerepel. Persze, még nagyon kezdeti stádiumban van az egész, de úgy néz ki, hogy életképes. No és aztán Itt vannak az „egyéb kategóriába“ sorolható körök, mint az Irodalmi színpad, a képzőművészeti, az akvarisztika!, az ateista és az olvasókör, vagy az ügyes kezek köre. Sőt, még rockzenekara Is van újra az iskolánakl Igaz, még két hónapja sem muzsikálnak, de látunk valamit bennük. NÉHÁNY SERLEG ÉS OKLEVÉL TÖRTÉNETE Ilyen gazdag szakköri és egyéb tevékenység hallatán önként adódik a kérdés: milyenek az eredmények? Mármint a versenyeredmények, hiszen az ilyen jellegű megmérettetésnek számtalan formája és lehetősége van. Zsidik László máris sorolja: — Asztaliteniszben most van egy szlovákiai második helyezettünk, Beáta Szórásiévá személyében, de volt „Célra tart“ a rakodógép kanala tanulóval Juhász István mérnök, a tanév elején. A kör iránt óriási az érdeklődés, a tanulók sokszor nem hajlandóak felkelni a számítógépek mellől! Harmadikként a műszaki jellegű köröket említeném, azok közül is elsőként a František Čuvala szakoktató vezette hegesztő szakkört: igen hasznos lesz ez tanulóinknak jövendő foglalkozásuk során. Mint ahogyan már most Is nagy hasznát veszszük valamennyien a Pásztor Ervin irányította fotókör munkájának: a gyerekek nemcsak megtanulnak egy érdekes mesterséget, hanem megörökítik Iskolánk életének egy-egy nevezetesebb eseményét is. Ami még idetartozik, az már valóban csemegének számit: go-kart kör kezdte meg működését, idén szeptem- Az akvarisztlkai szakkór „munkahelye“ a diákotthon egyik szobája .(A szerző felvételei) ebben a sportágban már országos bajnokunk is. Atlétikában tavaly Valéria Schwarczová szerzett számunkra egy első helyet; az idén csak azért nem, mert még nem volt ilyen szintű verseny. Ami viszont volť kerületi terepfuté verseny, ahonnan csapatban két harmadik, egyéniben pedig — megint csak Schwarczová révén — egy második helyet hoztunk haza; egy ugyancsak kerületi kézilabdaversenyen fiúcsapatunk első lett; októberben Magyarországon, a Fejér megyei szakmunkásképző Intézetek sportversenyén vettünk részt, és két „aranyat“ hoztunk... És bár nem sport, de kétségkívül eredmény, és most azokról van szó: a szántásból, rakodókezelésből és traktorvezetésből álló ügyességi versenyben tavaly Bajkai Zoltán harmadikos tanulónk országos, második, Idén pedig, a járási szántóversenyben Szabó Marián szintén második lett. És végül: egy „KGST-bajnokunk“ Is van, Cseres Péter személyében! ö tagja volt annak a csapatnak, amely a KGST-országok mezőgazdasági szaktanintézeteinek szánléversenyén képviselte hazánkat a Szovjetunióban — és első helyet szerzett. jjc Sok mindenről szé esett, és sok mnden mást láttam még az udvardi ..mezősulin“ tett látogatásom során. Minden azonban nem fért. nem férhetett bele a riportba. Ogy érzem azonban, hogy semmi olyan nem maradt ki, amely szükséges egy ilyen intézmény életének, az ott folyó munkának a bemutatásához. Ha netán mégis: lesz mikor kiegészítenünk. Előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan esemény kapcsán úgyis ellátogatunk még az Udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézetbe. VASS GYULA
