Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

1988. november 25. SZABAD FÖLDMŰVES 7 [ Színház 1 Lerántottuk a leplet...? Már régen vártunk így bemutatót, mint most. Vajon megbirkózik-e a ko­máromi (Komárno) Magyar Területi Színház Vlagyimir Maiakovszklt Gőz­fürdőjével? Kérdezhetjük tovább: a műsorra tűzött, majd színre vitt mű­vel lerántottuk-e a leplet a haladás kerékkötőiről, a bürokratákról, vala­mint a kis- és féliste­nekről, napjaink Dla­­dalovjairól? — Talán igen ... No. de ... Hogy a Társulat elő­vette a majdnem hat­vanéves szatírát, 161 tette, mert, sajnos, na­gyon is időszerű. Ez­zel együtt azt is el kell ismernünk, hogy a „glasznoszty“ hullá­ma előtt nem volti il­domos kacérkodni ve­le... „Mit jelent az, hogy »fürdő»? — kérdezte bevezető soraiban Ma­jakovszkij. — Kit áz­tat ez a fürdő? Ez a fürdő a bürokratákat áztatja — egyszerűen elmossa őket“ — álla­pítja meg maga a Mester. Eme jóslás be­teljesülése mindmáig panaszosan várat ma­gára ... E tartalmában és dramaturgiai fölépíté­sében szokatlan, ám remekül megírt mű, lázadó-lázítő, metszőén leleplező, rikítóan har­sány és színekben tob­zódó mivoltában is la­za szerkezetű. Ebből kifolyólag nagy lehe­tőségeket kínál a kor­szerűsítésre, az avant­gárd szemléletre, a címzetten aktuali­tásra. Más szóval: szabad kezet en­ged rendezőnek, szereplőnek egy­aránt. Horváth Lajos rendező élt Is ezzel a szabadsággal. Főleg a darab első részében állt feladata magaslatán, ott, ahol a látvány, a közvetlenség, tehát a „cirkusz“ dominált. Eletet csiholt a plakátfigurákba. Viszont a II. felvonásban, amelyben az értelem, a gondolat, a Majakovszkij-sze-0 üze­net a meghatározó, már fakóbban fénylett. Egyébként szerencsésen öt­vözte a groteszk humort és’ a gűnyt, emlékezetes momentumokkal, több kiemelkedő alakítással ajándékozta meg a Nézőt. Kendőzetlenül megmu­tatta, hogy ki a csirkefogó és ki nem. Perpetumov-Mobilin elvtárs és Bi­ciklin elvtárs — komszomolísták — néhány társukkal együtt megszerkesz­tették az időgépet. A gép indulásra kész, de a Generális Ügyrendszabá­lyozási Központ igazgatójának, Dia­­dalov elvtérsnak az engedélye késik, mindinkább késik. A titkár. Optimisz­­tyenko elvtárs mindenkit elküld, csak Diadalov házi festője, Ermitázsov, va­lamint Madame Mezalianszova juthat be a Kisistenhez, a főnökhöz... Elér­kezik a 2030-as év, vele a kommu­nizmus küldötte, a Foszforeszkáló nő. Azért Jött, hogy kiválassza a legmél­tóbbakat a jövő századba való jutás­ra. A jelöltek között tolong Diadalov, Öptimisztyenko, a szerelő stb. Diada­lov már ki is számolta magának és hasonszőrű cinkosainak a meghatal­mazásokat. a napidíjakat. .< Holocsy István, mint Diadalov elv­társ. hittel és theggyőződéssel képvi­selte a figuráját. Jő kézbe került a kiskirály köntöse. Tudott fennhéjázó, hiú és megalázott lenni, nem kevésbé cinikus és korrupt. Feleségének, Pál­jának például ezt mondja: „Ma már nem olyan időket élűnk..«. Még egy köpeny alatt háltunk. Én azóta vala­micskét emelkedtem a szellemi meg a szolgálati lépcsőn, de neked semmi érzéked a ... dialektikus lavírozás­­hoz... Tel A mútt lánca!“ Avagy (Petrovicsnak a telefonba): „Itt Dia­dalov... Megúsztad azt a múltkori kis bevételi hiányt? Gratulálok. Tud­tam előrel Két hálókocstjegy kellene. Első osztály. Annak a hölgynek! Jó, jó... majd utánanézek az ügyed­nek ...“ Szószéki pátosszal mondta a sok-sok szalmacséplő frázist. fKörül Is néztem: hol vannak,' merre ter­­peszkednak a valóságos Diadalovok?) Ugyancsak telitalálat Borim* Imre Optlmisztyenkőja: fölfelé nyal, lefelé rúg. Boráros játékából kitűnt, hogy neki mindegy, hogy kit szolgál, fon­tos, hogy neki jő! menjen. Magával hozta a cárt körből való tisztviselői eleganciát, az ügyféllel szembeni hi­deg fölérendeltséget, de az ú] szelek­hez ts kiválóan alkalmazkodott. „Elv­társként“ Is helytáll: ......Kivesszük a megfelelő dossziét... Az ügyet refe­rálták, véleményezték, határmányoz­ták: elutasították.“ Avagy (az ügyfél­nek): „Hogy merészel maga ilyen csip-csup dologgal zaklatni egy tekin­télyes állami intézményt?...“ Az est derűs színfoltja Bugár Gás­pár Iván Ivanovicsa, a sajtóosztály főnöke, a szóvirágok mestere: „Ne­künk, munkásoknak és parasztoknak új, vörös Edisonokra van szüksé­günk. Persze vannak még problé­máink... A növekedés nehézséget... Ahol vágják a fát. ott törnek az ágak. Tartsuk napirenden a kérdést. Széles körű kampányt kell indítani.“ Bugár Gáspárhoz méltóan szajkózik és papol Tóth László Momentán elvtársa, újság­író is. (Iván Ivanovicshoz): „Elvtársságod parancsára, Äz e kis nő Jő falat. Hogyha éppen megkívánja, Felhívjuk egy perc alatt.“ X továbbiakban ki kell emelni Végh Ferenc m. v. (Biciklin elvtárs) sike­rült stílusparódiáját. Nagvra értékel­hetjük valamennyi szereplő hozzáállá­sát. mint Benes Ildikóét (Polja), Skronka Tiborét (Ermitázsov, portré-, csatakép- és csendéletfefető),. Bugár Béláét (Mister Pont Speech, külföldi turista), Szentpétery Arankáét (Olym­pia Remington sikkasztó]. Ropog Jó­zsefét (Perpetumov-Mobilin elvtárs, feltaláló), Cs. Tóth Erzsébetét (Ma­dame Mezalianszova. a Kultúrkapcso­­latok Intézetének munkatársai, Pőthe Istvánét (Rendezői, Németh Icáét (Foszforeszkáló nő), Lőrincz Margitét (Második ügyfél, (egvszedőnő). Mfc* Ildikóét (Házmesternő). Rekos Márton m. v.-ét (Első ügyfél. Rendőr), Vörös Lajosét fFoszkin elvtárs, munkás), Leszkó Vendelét (Dvojkin elvtárs, munkás), Megó Jánosét (Trojktn elv­társ, munkás), valamint a közremű­ködőkét: Csiáky Tamásét, Schmidt Csabáét és Névery Kátéét. Äz előadás díszlete, amelyet Platz­­ner Tibor készített, találkozott a mű gondolatiságával, találóan jelezte a karaktert. A jelmezei szintén muta­tósak, amellett légkör-teremtőek. Elbert János fordításával elégedet­tek lehetünk, eleget tett mind a dra­maturgiai, mind pedig a nyelvi elvá­rásoknak. Dramaturg és a zenei munkatárs egy személyben: Kmeczké Mihály. Kár, nagy kár, hogy elmaradt a bemutató fölötti mecénás. A rossz nyelvek (de nemcsak azok!) úgy tud­ják, bogv Horváth Lajos rendezésére az Illetékesek, rendre .megfeledkez­nek" a patronáló efsz-ek, üzemek föl­­kéréséről-meghívásáról... Végezetül elmondhatjuk, hogy a fi­zikailag jóllakott nézősereg politikai étket Is kapott, ami annál ts értéke­sebb. mert nem pult alól szervírozták. Bízunk benne, hogy a Társulat e töb­bi elfekvő „Majakovszkijt“ Is sorban előveszi.., CSIBA GÉZA Holocsy István (Diadalov) és Szentpétery Aranka (Olympia Remington eivtársnő, gépirónő) (Varga Róbert felvétele) ZENEKRITIKÁT ÍROK Rémes álmom volt a minap. Amo­lyan ismertetés-, recenzió- vagy kri­tika} élé! kellett írnom feles zeneszer­zőnk, Trombitás Frédi legújabb — XXXVIll. INovodur) — szimfóniájáról. Hogy ez mitől volt rémes? Egyszerű: olyan botfülem van, hogy faragni le­hetne, de tudja fene, álmomban vala­hogy mégsem zavart különösebben. Beballagtam a zeneműboltba, kikér­tem a kottát, otthon alaposan áttanul­mányoztam néhányszor, aztán odaül­tem az írógéphez. Alig félóra alatt megvoltam az egésszel; elégedetten dőltem hátra a székben, és mégegy­­szer elolvastam müvemet: „A Váftfül Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent%neg a kottaszak­­üzletekben Trombitás Frédi: Harminc­nyolcadik, azaz f/ovodur Szimfónia című legúfabb alkotása. A 32 X 28 cm formátumú, 64 oldalas kottásfüzeiben rögzített zenemű bevezetőből és négy tételből áll. A bevezetőben a szerző Ismerteti velünk a zeneszerzéshez használatos néhány alapkelléket, úgymint a basz­­szus- és vloltnkulcsot, valamint a kot­tavonalakat, amelyekből öt darab van, és amelyek 2—0.1 milliméter távol­ságra vannak egymástól. Szerzőnk következetességét és arányérzékét bi­zonyítja egyébként, hogy művében az öt sor, mindegyikét végig megközelí­tőleg egygforma arányban használja, nagyban hozzájárulva ezzel a kotta­füzet gazdaságos kihasználásához. A szimfónia első, ún. „Carramba“ tételében újabb zenei fogalmakkal Is­merkedhetünk meg, mégpedig — sor­rendben — az Andantéval, a Crescen­­dóval, a Deerescendóval, a Fortéval, a Pianóval, a Fortepianóval, a Stacca­­tóval, a Legatóoal, a Largóval, a Vi­­vacéval és a Da Capo al Finével. A szerző ezek közül a leggyakrabban — összesen 18 alkotómmal — a Stacca­­tót használja. A további sorrend: Cres­cendá I14j, Decrescendo fii), Forte /8). Piano 16) és így tovább. A leg­kevesebbszer — egy alkalommal — a Da Capo al Fine fordul elő, a tétel legvégén. A második és harmadik — „Donner­wetter“, illetve „Htmmelhergott“ — tételben átfogó képet kapunk néhány fontos zeneelméleti kérdésről, úgy­mint: a kis- és nagytercek aránya az akkordokkal való gazdálkodás szem­pontjából, a kvtnt- és a szűkített szepttmakkordok másodfokú logarit­mikus viszonyszámából pedig köny­­nyen kiszámítható a szimfóniára leg­inkább jellemző, ún. Müzli-féle állan­dó. Esetünkben ez elért a 0.9888-at, ami a zeneművet méltán állltfa oda Bach, Beethoven és Mozart hasonló jellegű alkotásai mellé. A negyedik — „Krucifix“ — tétel, a tartalomjegyzékkel együtt részlete­sen ismerteti a szimfónia megalkotá­sához felhasznált hangszereket: az angolkürtöt, a bőgőt, a eiterát, a du­góhúzót-, az elektromos körfűrészt, a fagottot, a gózmozdonyt, a hegedűt, az itatóspapírt, a jénai üvegtálat, a kézifúrót, a lopótököt, a mandolint, a narválszarvat, a nyenyerét, az okari­nát, a pánsípot, a riasztópisztolyt, a, smirglit, a szájharmonikát, a torma­­reszelót, az ukulelét, az üvegmosót, a varrógépet, a zongorát és a zseb­­számológépet. A mű főbb megértését ezen kívül összesen 2463 egész, 4018 fél, 3625 negyed, 7002 nyolcad, 2247 tizenhatod és 1531 harmincketted hangjegy, valamint 889 szünet- és 223 módosítóiéi segíti elő. A Novodur Szimfónia — az ismer­tetett, 29 koronás kottán kívül — két darab, egyenként 31 centiméter át­mérőjű hanglemezen is megvásárol­ható, összesen 75 körönért, vagy pe­dig megrendelhető a következő cí­men: SÉBOSZ /Süketek és Botfülűek Országos Szövetségej, Fő utca 43/11, irányítószám 666 55.“ Hát ez nagyszerű, ujjongtam ma­gamban, ebben aztán minden benne van. Gyorsan kerestem még egy meg­felelő címet, fejlécnek odaírtam, hogy „Lemezpolc“, aztán máris ügettem a szerkesztőségbe. Cikkem fogadtatását azonban sajnos nem tudhattam meg, mert — időközben felébredtem. (vass) rista mozgalommal való széleskörű kapcsolatai jellemezték, s az volt min­den Igyekezete, hogy mint forradalmi költő meghatározza a helyét a polgá­ri társadalomban. 1823 tavaszától 1824 augusztusáig Ogyesszában élt. Amikor 1824 augusztusában haza­tért apja birtokára, Míhajlovszkojéba, otthon is csak a magány várta, — ugyanis összekülönbözött az apjával, mire a szülei, öccse és húga elutazott MihajlQVszkojéból. Puskin mellett csak a dajkája, Arlna Rogyinovna maradt. Bár a költő meglehetősen szegény körülmények között élt ekkor, volt valami, ami nem hagyta el őt soha: a tehetség és az alkotás láza. Ezért a mlhajlovszkojei időszak Is Igen ter­mékeny volt, 1831. február tizennyolcadika fon­­tos dátum volt a költő életében. Ek­kor kötött házasságot régi szereimé-1 vei, Natalja Nylkolajevna Goncsarová. val. Az orosz költészet egének fénylő üstököse 1837. január 29-én szűnt meg ragyogni. A költő ugyanis összetűzés» be került Heeckeren holland nagykő» vet fogadott fiával, Dantesszal, pár­bajoztak, s a költő belehalt sérülé­seibe. Egy meglehetősen hányatott, de szép. értelmes és termékeny élet ért véget. Hogy mennyire volt termékeny eá az élet, arról Jurij Lotman a krónikás hitelességével, részletesen szán-el be, ismertetve egy-egy mű megszületésé­nek körülményeit. Külön története van a legismertebb Puskin műnek, a Jevgenyij Anyegin című verses regé­nyének. Az író beszámol a terjedel» mes mű egyes fejezeteinek megalko» tásáről, a helyszínekről, ahol a mű egyes részel keletkeztek. Ugyanígy ér­tesülünk a többi jeles Puskin-mfl lét» rejöttének körülményeiről, kezdve a Détlhlette elbeszélő költeményekkel (Cigányok, A kaukázusi fogoly. Bah» csiszeráji szökőkút stb.) a Borisz Go» dunovon át prózai műveiig) A kapi­tány lánya, Alarcnsbál és mások.f Kevés kölfő mondhatja el magáról, hogy életében oly sok jelentős politi» kai esemény zallott le, mint Puskiné­ban. Míg a költő élt, Európa külön» féle pontjain lángolt fel a forradalom, s ezek a forradalmi megmozdulások' előjelek voltak a XIX. század négy» venes ével második felének forradal» maihoz. Jurij Lotman koncepciója szerint Puskin egyértelműen forradal» ml költő volt, még ha költészetében kétségtelenül találhatók romantikus elemek ts. Halhatatlan műveivel örök» re beírta nevét az orosz és a világ» Irodalom történetébe. Puskin életében két cár, I. Sándor, majd I. Miklós váltotta egymást, ám érthető, hogy Puskin a forradalmi mozgalmakkal való kapcsolatai és a forradalmat di­csőítő költeményei miatt nem nyerte el egyikük kegyét sem, ahelyett a száműzöttek keserű kenyere Jutott neki osztályrészül. örvendetes tény. ‘hogy Jurij Lotman remek életrajzi monográfiája formá­jában tökéletes, a legapróbb részle­tekig tájékoztató, hézagpótló mű Jut el mindazok kezébe, akik Puskin köl» tészetének kedvelői, vagy életművé­nek kutatót és elemzői. Jurij Lotman személyében az egyik legkiválóbb szovjet Irodalomtörténészt tisztelhet­jük, ekt a XVIII. és a XIX. századi orosz Irodalomnak, Ragyicsev, Kara» mazln, Vjazemszkij és Puskin alkotá­sának, a dekabrista mozgalomnak és az 1830-as évek tolsztojánus irány» zatának kiváló ismerője. Lotman! egyébként a tártul egyetem 'tanára» a hatvanas évektől foglalkozik szép» próza- és a verselemzéssel, valamint művészetelmélettel és filmesztétiká­val. sági Tóth Tibor Könyvespolc „PUSKIN” Az orosz irodalom — a magyar iro­dalomhoz hasonlóan — bővelkedik a tragikus sorsú Írókban, költőkben. Ezek egyike volt az 1799-ben Moszk­vában született Alekszandi Szergeje­­vlcs Puskin, akit az „orosz Petőfi­ként is szokás emlegetni, hiszen éle­tét ugyanúgy a szabadságért folyta­tott harcnak szentelte, mint a ml Pe­tőfink. A fiatalon elhunyt, tragikus sorsú orosz romantikus költőről jurij Lotman Irt érdekes életrajzi mono­gráfiát, amely most jelent meg az Európa Könyvkiadó és a Madách kö­zös gondozásában. Az életrajzi mono­gráfia a legapróbb részletekig feltár­ja előttünk Puskin életének és mun­kásságának minden mozzanatát. Az irodalom iránti elkötelezettségét már születésének pillanata determinálta, amikor a könyv- és irodalomkedvelő Puskin családban meglátta a napvilá­got. Apjának igen gazdag könyvtára volt, ahol orosz és francia regények, költői alkotások egyaránt megtalál­hatók voltak. Puskin tehát már a szü­lőt házban is az irodalom légkörében élt. Egész kicsi korában dajkájától hallott szehbnéi-szebb orosz néome­­séket és népdalokat. Amikor aztán megtanult • olvasni, szinte falta az írott szót. Lotman Igen részletesen írja le azo­kat az éveket is, melyeket Puskin a Carszkoje Szelo-t líceumban töltött. (Líceumnak nevezték akkoriban a cá­ri Oroszországban az olyan közép­iskola-típust, ahol nemesi származású fiatalokat készítettek fel a különféle állami szolgálatokra.) Puskin már itt kezdett verseket írni. Folltikal fejlő­désére pedig nagy hatással voltak a cári hadsereg haladó szellemű'fiatal tisztjei, akik közűi többel meg is is­merkedett. Legjobb barátja és tanító­ja azonban Csaadaíev lett, akt kato­natiszt és költő volt egy személyben. Lotman igen érdekesen írja le, hogy Csaadajev nemcsak a forradalmi ön­tudatot ébresztette Puskinban, ha­nem szinte látnok! képességei mint­egy megjósolta neki, hogy ő a hal­hatatlanságnak fogja írni költemé­nyeit; egyszóval meglátta benne a nem mindennapi költői tehetséget. 1817. júniuséban már Pétervárott találjuk Puskint, ahol mint állami tisztviselő letette az esküt a Külügyi Kollégium munkatársaként. Pétervár igen vonzotta az ifjú költőt. Ebben az időben Oroszországban megélénkült, felpezsdült az élet. Az emberek az 1812-es napoleónl hadjárat után rá­döbbentek, hogy az orosz népben óriá­st erők feszülnek,-s ezeket egy szebb és jobb világ megteremtése érdeké­ben kellene mozgósítani. Az emberek együtt olvadtak, együtt vitatkoztak olvasmányaikról, s e parázs viták nyomán érlelődött a forradalmi han­gulat. A pétervári évek során Puskin több forradalmi társasággal vette fel a kapcsolatot, és igen jó barátságot kötött a tőle tiz évvel idősebb Nyiko­­la| Turgenyevvel, aki a jobbágyfelsza­badításért harcolt. Turgenyhv hatása alatt írta meg Óda a szabadsághoz című forradalmi költeményét. Puskin forradalmi tevékenységére később az udvar Is felfigyelt, és I. Sándor cár délre száműzte Puskint. A költő Jeka­­tyerlnoszlavba (a mai Dnyepropet­­rovszkba) indult, majd 1820 szeptem­berétől csaknem három éven át Kisi­­nyovban élt. Előzőleg azonban bejárta a Kaukázus és a Krím tájait, s itteni emlékei később számos remekmű megíráséhoz adtak száméra inspirá­ciót, Kisínyovi tartózkodását a dekab­Minszki utcakép, madártávlatból. A belorusz főváros lakóinak a száma több nint kétmillió (V. Gy. felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents