Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-15 / 28. szám

1988. Július 15. / SZABAD FÖLDMŰVES 3 A barátság és együttműködés szellemében Brősz Károly, az MSZMP idtitkára, a Minisztertanáns elnöke Július 5-én munkalátogatást tett Moszkvában, melynek során megbeszélést folyta­tott Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával. A több mint háromórás megbeszélések során a fő figyelmet a szocializmus megújulásának, a tár­sadalmi-politikai és gazdasági struk­túrák átalakításának szentelték, s vé­leményt cseréltek a párt vezető sze­repe korszerű értelmezéséről és érvé­nyesítésének módszereiről. Mihail Gorbacsov tájékoztatást adott az SZKP 19. konferenciájáról, majd arról szólt, hogy az SZKP vezetése figyelmesen tanulmányozta a magyar országos pártérfekezlet dokumentu­mait. ' — Természetesen nálunk más a hely­zet, de sok az egybeesés, elsősorban ami a szellemet, az elméleti elképze­léseket és koncepciókat illeti -- mon­dotta az SZKP KB főtitkára. Grósz Károly az MSZMP Időszerű feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a társadalmi megújulásnak nincs al­ternatívája. Az MSZMP értekezlete nyomán erősödött a társadalmi egyet­értés, megnőtt a párt iránti bizalom. Kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy határozott lépések történjenek a gaz­dasági helyzet javítására, a nyitot­tabb, racionális gazdálkodás kialakí­tására. Az MSZMP határozott törek­vése a politikai intézményrendszer korszerűsítése, a demokrácia és a társadalmi nyilvánosság erősítése, a párt vezető szerepének korszerű ér­vényesítése. — A szocialista társada­lom megújításának sürgető feladata áll előttünk — mondta a magyar ve­zető. — Habár országaink között nem kevés a különbség, ennek a folyamat­nak egységes stratégiája van. S ná­lunk is első számú probléma a dol­gozók bevonása az állami és társa­dalmi ügyekbe. S keressük a párt — mint a társadalom politikai élcsapa­ta, amely nem helyettesítheti az álla­mi, s még kevésbé a gazdasági szer­veket — tevékenységének optimális munkamódszereit és formáit. Mihail Gorbacsov és Grósz Károly véleményt cserélt a szovjet—magyar kapcsolatok helyzetéről. Egyetértet­tek abban, hogy át kell alakítani a gazdasági kapcsolatok kialakult rend­szerét. Erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogv kölcsönösen elfogad­ható döntések szülessenek a két or­szág kereskedelmi és fizetési mérle­gének kiegyensúlyozása, az árucsere mértékének megőrzése és lehetőség szerinti növelése érdekében. Kiemel­ték, hogy szükség van a szakosodás és a kooperáció elmélyítésére, a tu­dományos-műszaki haladás korszerű vívmányaira építve. A megbeszéléseken érintették a je­lenlegi nemzetközi helyzet egyes kér­déseit is. Tanácskozott a VSZ honvédelmi bizottsága Július 5. és 8. között Moszkvában ülést tartott a Varsói Szerződét hon­védelmi bizottsága. A tanácskozáson többek között részt vett Milán Václa­­vlk hadseregtábornok, a CSSZSZK nemzetvédelmi minisztere, Dmitrij Ja­­zov hadseregtábornok, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Viktor Kuli­kov marsall, a VSZ tagállamai fegy­veres erőinek főparancsnoka és Ana­toli] Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke. A honvédelmi miniszteri bizottság áttekintette a washingtoni és a moszk­vai csúcstalálkozót követően kialakult európai helyzetet — katonai és poli­tikai szempontból — és a VSZ tag­államai egyesített fegyveres erőinek állapotát. Az ülés résztvevői egyetér­tésükről biztosították a közepis és rövidebb hatótávolságú rakéták fel­számolásáról kötött szovjet—amerikai szerződést és a hadászati támadó­fegyverek állományának 50 százalékos csökkentéséről folytatott tárgyaláso­kat. A résztvevők jóváhagyták a Szov­jetuniónak azt a kezdeményeiését, hogy a nukleáris leszerelés folyama­tában tanúsított jóakarat megnyilvá­nulásaként még a közepes és rövi­debb hatótávolságú rakéták felszámo­lásáról szóló szerződés hatályba lé­pése előtt kivonja OTR-22 típusú ra­kétáit az NDK és Csehszlovákia terü­letéről a két ország kormányának beleegyezésével. A honvédelmi miniszteri bizottság figyelembe vette a kialakuló katona­­politikai helyzetet, s meghatározna az egyesített fegyveres erők további tö­kéletesítésének irányait, összhangban a VSZ tagállamainak védelmi jellegű katonai doktrínájával, a nemzeti ka­tonai doktrínákkal és a stockholmi értekezlet záródokumentumával. Hangsúlyozta, hogy ezt a fegyverzet és a fegyveres erők feltétlenül szük­séges, a lehetséges legalacsonyabb szintjén valósítja meg, miközben tö­rekszik a testvéri hadseregek együtt­működésének és fegyverbarátságának további bővítésére és arra, hogy a csapatok (fegyveres erők) megfele­lően felkészülve törekedjenek a szo­cializmus védelmével kapcsolatos kö­telességeik teljesítésére. A megvitatott kérdésekről határo­zatot hoztak. Az ülés tárgyszerű lég­körben, a barátság és a kölcsönös megértés szellemében zajlott le. A kö­vetkező ülésre Prágában kerül sor. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára Moszkvában június 7-én talál­kozott a VSZ tagállamat honvédelmi miniszteri bizottsága ülésének részt­vevőivel. A baráti légkörű találkozón a nemzetközi helyzet várható alaku­lásáról, a biztonságot garantáló kato­nai és politikai' eszközök közötti vi­szonyról és más kérdésekről volt sző. Az SZKP KB főtitkára rámutatott, a Szovjetunió nagyra értékeli a szö­vetséges országok hadseregeivel foly­tatott együttműködést. A katonákra nagy felelősség hárul. Nagyra becsül­jük az önök szakmai tapasztalatait, és azt, hogy következetesen teljesítik hazafias és internacionalista köteles­ségeiket. Önöktől és az önök körül­tekintő politikai hozzáállásától jelen­tős mértékben függ népeink békés munkája, s általában a világ békéje — hangoztatta Mihail Gorbacsov. AZ AMERIKAI JEIENIÉT KÖVETKEZMÉNYE Már az előző számunk lapzártája után értesültünk arról a hírről, hogy a Hormuzi-szoros felett a Perzsa­öbölben állomásozó aáierikai flotta egyik cirkálója, a Vincennes július 3-án lelőtte az iráni légitársaság egyik menetrendszerűen közlekedő repülőgépét. A Bandar Abbasz légi támaszpontról Dubaiba tartó gép fe­délzetén 274 utas és 16 tagú személy­zet tartózkodott. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. Az áldozatok kö­zött 66 tizenkét évnél fiatalabb gye­rek, 156 férfi és 52 nő volt Iránia­kon kívül több arab ország állampol­gára, valamint több indiai, koreai, ja­pán, olasz utas tartózkodott a szeren­csétlenül járt gép fedélzetén. Irán elleni bűntettnek minősítette a polgári» utasszállító repülőgép ameri­kai részről történt lelövését Hoszein Muszavi Hamenel miniszterelnök és közölte: Washingtonnak minden kö­vetkezménnyel szembe kell néznie. Az iráni kormányfő július negyedikét az áldozatok halála miatti országos gyásznappá nyilvánította. A miniszter­­elnök hangsúlyozta: Az Egyesült Ál­lamok e lépésével még közvetlenebb háborúba lépett Iránnal. A kormányfő egyben figyelmeztetett, hogy Wa­shingtonnak szembe kell néznie a bűntett következményeivel. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelen­tése szerint az Airbus-300-as gép, me­lyet az amerikai Vincennes cirkálóról találtak el rakétával, a levegőben fel­robbant, majd az Öböl vizébe zuhant. Az iráni polgári repülésügyi szervezet egyik vezető beosztású tisztségviselő­je elmondta, hogy a gép a lelővés pillanatában 2300 méteres magasság­ban repült, tehát szabad szemmel is jól látható volt. Az iráni légi irányí­tás, az amerikai jelentésekkel szem­ben, határozottan állította, hogy a re­pülőgép nem tért el a nemzetközi légifolyosótól, s ezt az amerikai cir­káló személyzetének tudnia kellett,, amikor tüzet nyitott a polgári repülő­gépre. Az iráni polgári repülőgép ameri­kai hadihajóról történt leiövésével kapcsolatban a Szövetségi Külügymi­nisztérium szóvivője nyilatkozatot tett .közzé, amely többek között tar­talmazta: A Csehszlovák Köztársaság határozottan elítéli az Amerikai Egye­sült Államoknak a Perzsa-öbölben egy iráni polgári repülőgép ellen elköve­tett semmivel sem igazolható támadá­sát. A nemzetközi jog alapvető nor­máit könyörtelenül megsértő cselek­mény közvetlen következménye az Egyesült Államok Perzsa-öbőlbeli ka­tonai jelenléte fokozásának. Irán a Biztonsági Tanács összehívá­sát kérte az Öbölben bekövetkezett tragikus kimenetelű incidens kivizs­gálására. Irán ugyanakkor hivatalo­san felkérte a montreali székhelyű nemzetközi repülésügyi szervezetet (ICAO), hogy vizsgálátot végezzen az utasszállító repülőgép lelövésének ügyében. Az SZKP 19. országos koníerenciájáról Az élelmiszer-probléma megoldása Ezzel kapcsolatban az SZKP KB fő­titkára előadói beszédében rámutatott: „E téren vannak bizonyos változások, de ezek nem elégíthetnek ki bennün­ket. Az élelmiszer-termelésben elért növekedés tulajdonképpen nagyrészt a lakosság számának növekedésével kapcsolatos igények kielégítését szol­gálta. Ez pedig azt jelenti, hogy az élelmiszerforrások növelésének más­féle, gyorsabb ütemére van szüksé­günk. Sem erkölcsi, sem politikai jo­gunk nincs, hogy megbékéljünk az élelmiszer-probléma megoldásának el húzódásával. Felmerül egy jogos kér­dés, miért nem sikerüli ezen a téren régóta előbbre jutnunk. Nyilvánva­lóan számos ok gyökerei a múltba nyúlnak, amikor jelentősen aláásták a falvak fejlődésének alapjait. Ezzel azonban semmiképpen sem lehet iga­zolni a mezőgazdaság jelenlegi hiá­nyosságait.“ A továbbiakban Mihail "Gorbacsov kiemelte, hogy ugyan a kolhozok és a szovhozok, valamint a járások, a kerületek és a köztársaságok a leg­szélesebb Jogokat kapták a növény­­termesztés és az állattenyésztés foko­zására, de a kívánt eredményeket még nem tudják felmutatni. Sőt, az elmúlt időszak sok határozata talált értetlenségre, halogatták megvalósí­tásukat, a legkülönbözőbb bürokrati­kus akadályokat gördítették útjukba, és néha egyszerűen nem kívántak új módon dolgozni. Ennek a következ­tetésnek az igazát az azonos termé­szeti-gazdasági feltételekkel rendel­kező területeken elért különböző ered­mények is megerősítik. A főtitkár több példát is említett erre, hangsú­lyozva, hogy ar termelés javításának módjait együttesen kell kutatni, és elsősorban azokon a területeken, köztársaságokban, ahol a helyzet nem változik vagy lassan javul. Arra a kérdésre, hogy mire kell összpontosítani a figyelmet, a követ­kezőket válaszolta: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy az élelmiszer-ellá­tás javításához vezető legrövidebb és legmegbízhatóbb utat a haszonbérlett és más, hatékony szervezeti formák széles körű, együttes alkalmazása, valamint a munka ösztönzése jelenti. Ez mai mezőgazdasági politikánk kulcsfontosságú eleme. A bérleti és szerződéses vállalkozói kollektívák munkájának eredményessége megmu­tatta, hogy viszonylag rövid idő alatt nagy terméshozamokat, az állatállo­mány növelését, a munka termelé­kenységének javítását, a veszteségek csökkentését lehet elérni és jó minő­ségű termékeket lehet előállítani." A főtitkár egy további — mennyi idő alatt oldja meg az ország az élel­miszer-ellátási problémákat című — kérdésre Is válaszolt: „Minden annak a függvénye, milyen gyorsan tesszük ebben érdekeltté az embereket és si­mítjuk el az utat a haszonbérleti és szerződéses vállalkozói kollektívák munkája előtt, milyen gyorsan vonjuk be a mezőgazdasági dolgozókat ebbe a folyamatba, tesszük a parasztot, a mezőgazdasági dolgozót a föld valódi gazdájává. Természetesen emellett folytatni kell a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki alapjá­nak a megszilárdítását. Halaszthatat­lan a mezőgazdasági termékek szállí­tásának. tárolásának és feldolgozásá­nak a korszerűsítése, amivel az élel­miszer-ellátást 20—30 százalékkal ja­vítani tudjuk. Ezt a kézenfekvő tarta­lékot fel kell használni.“ , Beszédének további részében hang­súlyozta, hogy a szövetkezeti mozga­lom széles körű fejlődése, az önel­számolási rendszer bevezetése, a ha­szonbérleti szerződéses rendszer és más haladó munkaszervezési és ösz­tönzési formák alkalmazása gyökeres változásokat követel az agráripari komplexum irányításában. A gyakor­lat már megmutatta, hogy a járások­ban és a kerületekben az agráripari szervek jelenlegi formájukban túlha­ladottak. Nyilván azon az úton kel! majd haladniuk, amelyet maga az élet jelöl ki, és amelyen a tulai mezőgaz­dasági dolgozók példáján már számos járás, kerület és köztársaság halad. A mezőgazdasági dolgozók jobban tudják, hogy az irányítás és a szol­gáltatások szervezésének milyen for­máira van szükségük. A párt- és ta­nácsi szervek feladata az, hogy segít­séget nyújtsanak a gazdaságoknak a falu átépítéséhez, az Irányítást mód» szerek gyökeres megváltoztatásához. Azokat a tisztségviselőket, akik féke­zik ezt és az új útjában állnak — mint ahogyan a kolhozkongresszuson is elhangzott — határozottan el kell távolítani. A falu szociális fejlődésével kap. csolatban többek között elmondotta: „A társadalom sok mindenben adós a falusi lakosságnak. Számos vidéki já­rásban alacsony színvonalon vannak a lakás-, a szociális és kulturális kö­rülmények, az egészségügyi ellátás. Ehhez járul hozzá a falusi házak nem megfelelő felszereltsége, az áramellá­tásban. a háztartási gépek kihaszná­lásában mutatkozó nehézségek és az utak rossz állapota. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a korábbiaknál jóval jelentősebb intézkedések valósainak meg a vidék szociális szférájának ja­vítása érdekében.“ A főtitkár az élelmiszer-probléma megoldásával kapcsolatos beszédét azzal fejezte be, hogy helyre kell ál» lítani a falu és a város közötti gaz­dasági egyensúlyt, a szerződéses és a haszonbérleti formák sokféleségén ke­­rrsztül feltárni a kolhozok és a szov­hozok lehetőségeit, megszüntetni a parasztok, a mezőgazdasági dolgozók elidegenedését a földtói, teljes jogú gazdákká kell tenni őket, meg kell szabadítani őket mindenféle utasítá­soktól; alapvetően meg kell változ­tatni a mezőgazdasági dolgozók élet­­körülményeit. Kizárólag ezen az ala­pon lehet fordulatot hozni az agrár­ipari termelés hatékonyságában, biz­tosítani az országban az élelmiszer­­ellátás gyökeres javítását. A politikai rendszer reformjának gyakorlati megvalósítása Az SZKP 19. országos konferenciája egyebek között jóváhagyta a politikai rendszer reformjának gyakor­lati megvalósítását célzó néhány halaszthatatlan In­tézkedésről szóló határozatot, amely így hangzik: A 19. országos pártkonferencia széles körben meg­vitatta és jóváhagyta az átalakítás elmélyítéséről, a politikai rendszer reformjáról, a párt és a társadalom további demokratizálásáról szóló határozatokat. Ezek történelmi jelentőséggel bírnak országunk sorsa szem­pontjából, az átalakítás elválaszthatatlan részét alkot­ják és egyben jelentős mértékben hozzájárulnak az át­alakítás meggyorsításához, a társadalom számára lehetővé teszik, hogy figyelemmel kövesse a forradal­mi megújulás útját, s erősítse a párt mint politikai élcsapat szerepét. A jóváhagyott döntések megvalósítása halaszthatat­lan és az ügy jelentőségére való tekintettel határozot­tan kell hozzáfogni. A konferencia szükségesnek tartja: 1. A pártszervezetekben az idén választási kampányt kell folytatni és eközben a konferenciának a politikai rendszer reformjára és a pártélet demokratizálására vonatkozó határozataiból kell kiindulni. Az év végéig át kell szervezni a pártapparátust, a párt és a tanácsok közötti funkciók elosztásával kap­csolatos döntéssel összhangban végre kell hajtant felépítésében a szükséges változásokat. Az SZKP KB-nak javasolni kell, hogy ennek érdeké­ben tegye meg a szükséges gyakorlati lépéseket. 2. A konferencia síkraszáll azért, hogy megvitatás­ra a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa következő ülése elé terjesszék a tanácsok átalakításáról szóló törvény tervezetét, a Szovjetunió alkotmányában szükséges változások és kiegészítések javaslatát, valamint azt a javaslatot, hogy 1989 áprilisában bonyolítsák le a népi képviselők megválasztását és kongresszusát, amelyen létrejönnének az új államhatalmi szervek. A köztársasági és helyi tanácsokba történő válasz­tások és a köztársasági, kerületi, területi, városi, járá­si és falusi tanácsi szerveknek a választások ered­ményei alapján történő létrehozását 1989 őszén kell megvalósítani. Mihail Gorbacsov záróbeszédéből Mindenekelőtt a vita légköréről sze­retnék szólni. Valóban nyílt, pártos eszmecsere volt ez a kommunistákat és a szovjet embereket aggasztó leg­fontosabb dolgokról, tükröződött ben­ne az a törekvés, hogy választ talál­junk a bennünket aggasztó kérdések­re. ilyen eszmecserét még nem élt meg a Kongresszusi Palota, s úgy gondolom, hogy nem térünk el az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ná-/ lünk ilyesmi csaknem hat évtizede nem fordult elő. Ennek megfelelően jogunk van kimondani, hogy a kon­ferencia lenini szellemben zajlott le, hogy a néppel, a forradalommal szembeni nagyfokú felelősség győ­zedelmeskedett. És ez különös jelen­tőséget ad neki... A konferenciát a nagyfokú igényes­ség, a kérdések éles és elvi megfo­galmazásának a légköre, egyben a pártos elvtárstasság, sőt elmondhatom, a kölcsönös szívélyesség légköre jel­lemezte. És ez úgyszintén példa az egész párt, az egész társadalom szá­mára. Így kell lennie ennek az azo­nos nézeteket .valló emberek között, akik belefogtak az átalakítás nagy müvébe, a társadalom megújításába, és érzik a munkánkat rendkívüli ér­deklődéssel figyelő elvtársaink, vala­mennyi szovjet ember százainak, ez­reinek, millióinak a támogatását... A konferencia felvetette azt a kö­vetelményt, hogy pártunk legyen tel­jes mértékben lenini típusú párt, ne csak tevékenységének tartalmát, ha­nem módszereit is tekintve. Más szó­val, végérvényesen fel kell hagynia a direktív és parancsolgató módsze­rekkel és politikáját —- a szovjet tör­vények és a társadalmi élet'demokra­tikus elvei legszigorúbb betartása mellett — szervező-, káder- és ideo­lógiai munkája által kell megvalósí­tania ... Mélységesen átgondolt, felelősség­­teljes döntések egész sorát hagytuk jővá. De ha megvalósításuk elhúzó­dik — és ez krónikus betegségeink egyike, amelyektől mindeddig nem tudtunk megszabadulni, amelyek az átalakítás első éveiben is megnyilvá­nultak —, sok minden hiábavaló le­het. Ezt egyenesen meg kell monda­ni. Szabaduljunk meg a régi betegsé­gektől és haladéktalanul fogjunk hoz­zá a konkrét munkához anélkül, hogy valamilyen utólagos utasításokra, kör­levelekre, instrukciókra vagy magya­rázatokra várnánk ... A konferencia az utolsó pillanatig a társadalom demokratizálására, a politikai rendszer gyökeres reform­jára összpontosította figyelmét. Az­zal, hogy meghatároztuk fő irányait és paramétereit, úgy gondolom, vála­szoltunk a legfőbb kérdésre: hogyan lehet biztosítani az átalakítás elmélyí­tését és visszafordíthatatlanságának garanciáit. Tehát teljes joggal el le­het mondani, hogy a konferencia tel­jesítette fő feladatát. A reform meg­valósítása során azonban szorgalmas szervezőmunka vár ránk. A pártban és a társadalomban mindent részle­tesen meg kell vitatnunk. Most azon­ban tudjuk, hogyan kell átalakítani a politikai rendszert, itt közös véle­ményt dolgoztunk ki és fogalmaz­tunk meg a politikai koncepciókban. Ugyanilyen jelentős a konferencián nagy hangsúlyt kapott elhatározásunk miszerint folytatjuk a radikális gaz­dasági reformot és elmélyítjük azt., < A konferencia egyik hőse a glasz­­noszty volt. Mindenekelőtt azért, hogy már maga a vita a nyíltság, a becsületesség és az őszinteség lég­körének az eredménye volt. Ez a lég­kör társadalmunkban egyre erősödik. Másrészt azért, mert itt arról vitáz­tunk, milyen legyen a továbbiakban a nyilvános tájékoztatás, milyenek a lehetséges és ésszerű határai. Végül is megegyeztünk abban, hogy minden erőnkből támogatnunk kell a tömeg­tájékoztató eszközöket, a múltból örö­költ negativ jelenségek felszámolásá­ra és feltárására, e bátor, érdekes emberek, az átalakítás igazi hőseinek az ösztönzésére irányuló munkájukat. A másik oldalon azonban ugyanilyen határozottan hangzott el az a köve­telmény, hogy az újságírók fokozzák a kinyomtatott szóért vállalt felelős­ségüket, szabaduljanak meg a cso­port- és tárcaérdekektől, az igazság monopóliumának igénylésétől... Amint azt a beszámoló hangoztatta, a törvénytelenségek áldozataival szembeni igazságosság helyreállítása politikai és erkölcsi kötelességünk. Teljesítjük azzal, hogy Moszkvában felépítjük az emlékművet. Meggyőző­désem, hogy ezt a lépést az egész szovjet nép támogatni fogja ... Összeállította: -blm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents