Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
1988. november 11. SZABAD FÖLDMŰVES 13 adottságunk között öntözött területekről átlagban 12,5 ezer korona értékfl bruttó termelés érhető el hektáronként. Ha viszont figyelembe veszszük, hogy az intenzív kettős termesztéssel a tömegtakarmányok termőterületét — a fönövények termesz, tésére — 10 százalékkal csökkenthetlük, akkor a merkantil növénykultúrák termőterületének a bővítésével az átlagos 12 ezer korona értékű bruttó termelés mellett a kettős termesztés gazdasági mutatói a következőképpen alakulnak: ha az egy számosállatra számított takarmánytertílet — a főnövények termesztése során — 0,5 hektárról 0,45 hektárra csökkentjük, akkor az egy számosállatra számított bruttó mezőgazdasági termés 600 koronával nő. Ez annyit jelent, hogy olyan mezőgazdasági üzemben, ahol 1300 számosállatot tartanak nyilván, a mezőgazdasági bruttó termelés értéke 864 ezer koronával növelhető. A gazdasági eredmény javításához az öntözőberendezések hatékony kihasználása Is nagyban hozzájárul. Minél Intenzivebb az öntözőberendezések kihasználása, annál kedvezőbben alakulnak a gazdasági mutatók. A gazdaságosság kérdésénél és értékelésénél figyelembe kell venni a kettős termesztés taiajiavftó és hozamnövelő hatását is. A kettős termesztési rendszert nem értelmezhetjük úgy, mint a tarlónövények klasszikus termesztési módját, hanem mint az öntözéses gazdálkodás komplex egységének szerves részét. A kettős termesztés és szerkezetét összhangba kei! hozni a mezőgazdasági üzem adottságaival és lehetőségeivel. Csak az intenzív módon folytatott kettős termesztés hozhatja meg a várt gazdasági eredményt. Michal Santa mérnök, a Bratislava! Talajtermő-képességi Központ Öntözőgazdálkodási Intézetének munkatársa összehasonlításképpen: 1986-ban 11.88 millió tonnás rekordtermést takarítottak be, a nyolcvanas évek negatív rekordfa pedig az 1981-es 8.9 millió tonnás betakarítási eredmény volt. A mezőgazdasági minisztérium jelentése szerint az idei rossz eredményeket az okozta, hogy télen árvíz, tavasszal fagy, nyár elefén pedig szárazság hátráltatta a növények fejlődését. Az NDK-ban a termésátlagok növelése révén az 1971—1973 közötti ötéves terv eredményeihez képest 1985- re mintegy hösz százalékkal emelkedett a betakarított gabona mennyisége. Az országos termésátlag a hektáronkénti 3,82 tonnáról 4.13 tonnára nőtt. A rekordtermést nyúitó 1988-os évben a hektáronkénti termésátlag 48.4 tonnára emelkedett. Az Idei gyenge betakarítási eredmény nyomán egyelőre nem tudni, hogy az ország hogyan fedez) a nyugat-enröpai mezőgazdasági szakértők által 12,5 millió tonnásra becsült gabonakeresletet. Az említett szakértők szerint az NDK általában exportál és importál Is gabonát, hogy így biztosítson Jobb minőségű és összetételű választékot. Arról azonban egyelőre nem áll rendelkezésre információ, hogy az Idén több gabonát fog-e importálni a szokásosnál. Nagy zöldtömcgel ad a másodnövényként szólóban termesztett takarmánycirok U Fotó: -kim-« Nem kedvezőek a gabonatermés kilátásai A Szovjetunió 1988 ban kevesebb gabonái termel a tervezettnél, a ezért növelnie kell majd importját — állapítja meg az amerikai mezőgazdasági minisztérium becslése, amelyet havonta készít a világ mezőgazdasági keresletének és kínálatának alakulásáról. Eszerint az idei gabonatermés a Szovjetunióban 205 millió tonna, ötmillió tonnával kevesebb, mint a korábbi előrejelzés jósolta. Az 1988— 1989 es Idény importját 27 millió tonnára becsüli, ez a mennyiség 2 millió tonnával marad alatta a korábbi becslések, és ötmillió tonnával a tavaly ténylegesen bevitt mennyiségnek. A terméskilátások kedvezőtlenebb megítélésében valószínűleg az a szovjet bejelentés is közrejátszott, amely szintén rosszabb termést jósol: kevesebbet, mint a tavalyi 211.4 millió tonna, Illetve mint az Idei terv, amely jóval többet, 237 millió tonnát irányzott elő. A búzára vonatkozó 91 millió tonnás becslését a minisztérium bem változtatta meg. csökkentette viszont az árpára, a rozsra és a zabra vonatkozó előrejelzését, mégpedig az árpa esetében 3 millió tonnával 47.5 millió tonnára, illetve a rozs és a zab esetében 1—1 millió tonnával 18,5 millió tonnára. * A' nyolcvanas évek egyik leggyengébb gabonatermését takaritották be az idén az NDK-ban: a betakarított gabona mennyisége alig haladta meg a 10 millió tonnát — közölték a hivatalos napilapok a mezőgazdasági minisztérium jelentésére hivatkozva. A mostani betakarítási eredmény jőve! elmarad a tavalyi 11,2 millió tonnától, és 1.4 millió tonnával kevesebb, mint amennyit a szakértők terveztek. KETTŐS TERMESZTÉS az öntözéses GAZDÁLKODÁSBAN Hazai és külíöldl tapasztalatok alapián azok a mezőgazdasági üzemek. amelyek kimagasló eredményeket értek el. a hozamképző tényezőket a következő fontossági, sorrendbe állították össze: a talaj jő vízháztartása. a gazdaságos művelési módok és a talaj Intenzív kihasználása, végül a növényvédelem. Az öntözéses gazdálkodás feltételei között a korszerű gazdálkodás elveinek alkalmazása szempontjából a legnagyobb tartalékaink a kettős termesztés bevezetésében rejlenek. Termőhelyt adottságaink között ugyanis a megfelelő tápenyag-utánpőtlással egybekötött öntözés a tömegtakarmányok termesztésében eredményezi a legnagyobb hozamokat, főleg akkor, ha a takarmánynövényeket másodnövényekként sorolják be a vetésforgóba. Habár hazánkban egy lakosra számítva nagyon kevés termőterület )ut, mégis a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokhoz viszonyítva aránytalanul nagy területet Igényel mezőgazdaságunk a tömegtakarmányok termelésére. Amennyivel kevesebb terület Jut a piaci termékek termelésére. annyival kedvezőtlenebb a mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzete ts. A tömegtakarmányok extenzív termelését elsősorban a kicsi és ingadozó hektárhozamok, az aránytalanul nagy betakarítást és tárolási veszteségek, de nem utolsósorban a takarmányok gyenge minősége idézi elő. A hatékony növénytermesztés ezért egyrészt megköveteli a hektárhozamok növelését és állandósítását, másrészt pedig a termőhelyi adottságok Jobb kihasználását két termés begyűjtésére. Az Intenzív gazdálkodásnak ez ä formája elsősorban az öntözéses gazdálkodás feltételei között jöhet számításba. A másodnövények termesztésénél ugyanis az öntözés közvetlenül részesedik a hozamok alakulásán. Másodsorban az öntözővíz mint egy katalizátor növeli a többi hozamnövelő tényező hatását is. Termőhelyi és éghajlati adottsá-' galnk között számításba jöhemek a kettős termesztés keretében az őszi és a nyárt másodnövények, a tarlónövények és az alávetésben termesztett másodnövények. A másodnövények termesztése több szempontból is jelentős. Elsősorban elősegít! a mezőgazdasági bruttó termelés növelését s növénytermesztés egyik legérzékenyebb ágazatában, mégpedig a tömegtakarmányok, részben pedig a szemesek, a hüvelyesek és ez olajos növények termesztésében. Lehetővé teszi a folyamatos zöld futószalag kialakítását. A Jelentős mennyiségű szervesanyag-maradványok javítják a talaj termőképességét és míkrobiálls tevékenységét, védik a tala|t a szél- és a vízerőzlőval szemben. A gazdag gyökérrendszerük révén 161 szellőztetik a talajt s megakadályozza a nitrátok klmosódását, a pillangós növények pedig a levegőből megkötött nitrogénnal dúsítják a talajt. A másodnövények közvetett módon pozitívan befolyásolják az utánuk következő növények hektárhozamait. így például a tarlőveteméwyek után vetett tavaszi árpa. vagy a kiültetett burgonya hozama 10,1, illetve 10,6 százalékkal nőtt. A másodnövények termesztésével jelentősen megnyújtható az öntözési Idény, és ezzel egyidejűleg javul az öntözőberendezések kihasználásának foka. Tekintettel arra, hogy a másodnövények tenyészldeje a főnövényekhez viszonyítva lényegesen rövldebb és az Időjárási feltételek Is lényegesen kedvezőtlenebbek. termesztési technológiájuk megkülönböztetett figyelmet követel. Alapvetően fontos a jő szakismeret, a technológiai fegyelem, a megfelelő technikai felszere’tség, a rugalmas munkaszervezés, de nem utolsósorban a hatékony anyagi érdekeltség. Mindezek színvonalán múlik a másodnövények termesztésének sikere. Az-öntözéses gazdálkodás feltételei között alkalmazott kettős termesztési rendszer kívánt jövedelmezőségének elérése megköveteli az agrotechnika valamennyi elemének jő összehangolását. Alapvetően fontos a talaj alapos, gyors és idejében végzett előkészítése ügy. hogy minimális munkaművelet beiktatásával maximális mértékben megőrizzük a talajnedvességet. Szükséges megemlíteni, hogy a talaj- és a magágy-előkészítése a legnagyobb energiafogyasztó munkaműMtndent összevetve megállapítható, hogy a megfelelően végzett talaj-előkészítés és vetés tekintetében az energiával és a talajnedvességgel valő takarékosság és e gyorsaság, valamint a magágy tökéletes kialakítása a jellemző. A főnövény betakarítását és a talaj-előkészítést úgy kell tervezni, hogy a főnövény betakarítását követően legkésőbb 3—5 napon belül elvégezzék a másodnövény vetését. Abból az elvből kell kiindulni, hogy júliusban egy nap annyit jelent, mint augusztusban három. A talaj-előkészítés folyamán ügyelni kell arra. hogy a szervesanyag-maradványok jől öszszekeveredjenek a talajjal. A betakar rftás után azonnal elvégzett talaj előkészítés az üzemanyaggal valő takarékosságot Jelenti. Az üzemanyag-takarékosság és a ta. lajnedvesség megkfmétése tekintetében a talaj-előkészítést technológiák közül e szántás nélküli talaj-előkészítés, a tárcsás borona és e multitiller alkalmazása a legelőnyösebb. Ugyancsak előnyös a műtrágyaszőrők segítségével elvégzett vetés, valamint a magágyak fogas boronával történő lezárása. A vetés során elsősorban a komplett növényzet kialakítására kell ügyelni — már a kedvezőtlen Időjárási viszonyokra való tekintettel is —, s ezért e vetőmagmennytséget a szabvánnyal szemben 15—20 százalékkal ajánlatos növelni. A másodnövények megfelelő minősége és gazdag hozama érdekében az elegendő mennyiségű tápanyag-utánpótlásról is kell gondoskodni. E tekintetben a talajelemzés adatait és a tervezett hektárhozamokat kell figyelembe venni. Az így megkapott értéket még 20 százalékkal célszerű növelni. Tápanyagokkal közepesen ellátott talajokon hektáronként — tápanyagban számítva — 80—120 kilő nitrogént, 40—50 kilő foszfort és A kettős termesztés szlovákiai rendszergazdája a Légi (Lehnice) Agrokombinát Csehszlovák—NDK Barátság Efsz. Andrássy Sándor mérnök, a tudományok kandidátusa, az efsz elnöke a másodnövényként vetett kukorica és cirok gazdag termését szemléli. veletek egyike a kettős termesztés alkalmazása során. Ezért a talajelőkészltéshez olyan technológiai eljárásokat, módszereket kell előnyben részesítve alkalmazni, amelyek nem bontják meg a talajszerkezetet, növelik a talaj termőképességét, nem hatnak károsan az életkörnyezetre és nem túlságosan energiaigényesek. A megfelelően elvégzett talaj előkészítésnél a talajmozgatás minimális, viszont a talaj biológiai és fizikális állapotának regenerálódása stabilizálódik. A kettős termesztés hazai gyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy ezen a téren még jelentősek a tartalékaink. 80—90 kilő káliumot juttathatunk be a talajba. A nitrogéntrágyának egy részét hígtrágya formájában ajánlatos kijuttatni. A hígtrágya alkalmazása azért is előnyös, mert amellett, hogy tápanyagokkal gazdagítja a talajt, a talaj míkrobiálls tevékenységét Is serkenti, gyorsítja a szervesenyag lebom-Ä Bajai Kukoricatermelési Rendszer Ekecsi (Окой) központja révén, sikeres meghonosítúja a silókukorica és cirok együttes termesztésének. A hatalmasra nőtt növényzet jóval meghaladja a két métert lását, s ezáltal kedvezően befolyásolja a növényzet kezdeti fejlődését. A kedvező talajvíz-gazdálkodás az egész tenyészldö folyamán az egyik legalapvetőbb feltétele a másodnövények eredményes termesztésének. Termőhelyi adottságaink között a tarlónövények vízszükséglete 180—250 milliméter között ingadozik. Figyelembe véve a csapadékok alakulásának többéves átlagát a tarlőnövények tenyészídeje folyamán, a vízhiány rendszerint eléri a 90—120 millimétert. Ezt a hiányt öntözéssel kell pótolni. A tarlónővények termesztésekor ajánlatos a vetés előtti öntözést alkalmazni — a talajnedvesség állapotától függően — 20—30 milliméteres adagban. A tarlónövények tenyészidejének kezdete előtt végzett öntözés megkönnyíti a talaj-előkészítést, s ennek következtében energiatakarékos. Továbbá kíméli a talajszerkezetét, növeli a talaj biológiai tevékenységét, felgyorsítja a szervesanyag lebomlását, végső soron pedig gyorsítja a kelést, s kedvezőbb feltételeket teremt a növények kezdeti fejlődéséhez. A tenyészldö folyamán a tarlónővények öntözését úgy kell Irányítani, hogy 0,4 méteres talajrétegben a nedvességtartalom ne csökkenjen a felhasználható vízmennyiség 50 százaléka alá. Az átlagos csapadékú évjáratban 2—3 öntözéssel számolhatunk 30—40 milliméteres adagban. Az öntözési Idény a tarlőnövények esetében a talal-előkészítéstől kezdve szeptember végéig tart. A kettős termesztéssel kapcsolatban sokan azzal érvelnek, hogy ez a módszer kedvezőtlenül hat a termelés gazdaságosságára. Ez a helytelen nézet elsősorban a gyenge és ingadozó hozamokkal járó termesztéstől, valamint a tömegtakarmányok állandó áraiból adódik. Egészen más képet kapunk, ha ezt a kérdést más szemszögből nézzük. Termőhelyi A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Az intenzív és hatékony növénytermesztés a talaj-előkészítéstől kezdve egészen a terményfeldolgozásig megfelelően megválasztott technológiát követel minden növénykultúra tekintetében. Az tntenzifikálásl folyamatnak hozzá kell járulnia a talaj termőképességének a növeléséhez, s tiszteletben kell tartania az életkörnyezet védelmének alapelveit. Gondolunk itt elsősorban a talaj szervesanyag-tartalmának a növelésére, a talajszerkezet javítására, továbbá a káros mennyiségű nitrátoknak és nitriteknek, valamint egyéb szennyező anyagoknak a talajba. Illetve a talajvízbe való bejutásának a megakadályozására. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a környezetvédelem egyre nagyobb anyagi befektetéseket igényel a társadalomtól, olyan gazdálkodási rendszerek kialakítására kell törekedni, amelyek nem vezetnek az életkörnyezet leromlásához.
